Ok, nem is tudom, mit vártam. Thomas Mann nem éppen az a szerző, akitől kikapcsolódásképpen olvasgatok. Akár a Mario, akár a Tonio Krüger, nem azok a történetek, amelyektől jól érzem magam. Akkor mégis mit gondolhattam, Felix Krull története miért lesz nagyobb kikapcsolódás?

Bár, tudom a választ. Elvitt a cím. A szélhámos nekem hozza a heist movie hangulatot, és mivel azt a zsánert szeretem, valami olyasmit vártam most is, legfeljebb történelmi környezetben. Ehhez képest szembenézhettem azzal, hogy ahhoz elég prűd vagyok, hogy ne tetsszen, ahogy a polgári miliőből érkező és kiszakadó Felix él és érez. Már ott fennakadt a szemem, hogy egy prostituált számára a nagy szerelem. Nekem nehezen veszi be a gyomrom, hogy ennyire könnyen vette, hogy a barátnője hol vele volt, hol a kuncsaftokkal. Aztán prostituálja majd magát is, és a nőnek is ő segíti megtalálni a következő palimadarat. Ott aztán már álltak is keresztbe a szemeim. Kb. úgy nézett ki, hogy pénzért másokkal, a maradék időben meg szórakozásból egymással henteregnek.

És igen, tudom, hogy sarkítok. Mert így tűnik, mintha ez egy erotikus film lenne, amit a szexualitás ad el. Pedig nem, csak éppen a szegényebbek hátrányos helyzetének bemutatása benne van, és annak egyike az, hogy ők szexuálisan is prédák. Kifejezetten jól eltalálták a rejtett fenyegetést már a hotelben arról, hogy mi történik azzal a pincérrel/liftessel, stb. aki nem hajlandó eladni magát a vendégeknek, és a keresete felét leadni a helyi kiskirálynak. Ugyanakkor a szexualitás eszköz is a feljebb jutásra: Felix kisebb vagyont kap ékszerekben a WC gyáros feleségétől, Zaza pedig egy nemeshez készül hozzámenni, akit nem éppen a személyiségével rejtett rabul. Igen, veszélyeztettek, de fegyverként is használhatják a testiséget.

Érdekes a film kerete is. Felix mondja el a sztorit, azért is lehet vallomásai a címben. A tetőpont előtt áll a cselekmény, amikor elmondja, hogyan értünk oda, hogy majd a zárásra meglegyen a nagy döntés, és eldőljön a szereplők sorsa. Ami még távolabb visz a polgári normáktól, és egy szabados, dekadens boldog állapotot hajszolnak a szereplők. És itt jön az, hogy mennyire nem tudok velük azonosulni. Ahhoz képest, amit mondanak, nem az tűnik a boldog végnek, amit mégis annak élnek meg. Ezt nem tudom egyenlőségjel alá húzni, pedig csak el kellene engednem, hogy teljesen igaznak fogadjam el a szavaikat. Mi a garancia, hogy akik annyit hazudnak másoknak, maguknak nem mondanak hazugságokat?

Azért minden szélhámosság és csalás mellett szó van határokról. Mi az a svindli, amit még el lehet követni, és mi az, ami már erkölcstelen. Mintha ezzel lenne igazolva, hogy miért lehet hős és szimpatikus a főhős, míg az őt zsaroló pincér nem. Az emberi méltósághoz máshogy állnak hozzá. Az egyik nem gátlástalan, a másik mindenre képes a pénzért és nem ismer ártatlanságot.

A történet nem túl izgalmas, de van benne pár fordulat és humorosnak elfogadható epizós is. A hangulata megvan, és azt sikerül végig feszültségként hozni, miképpen ér majd végre a történet. Mondjuk, az átlag polgári életről mondott szövegeik előrevetítik, hogy a hagyományos happy end miért nem felel majd meg nekik.

Külcsínre teljesen rendben van. A korszak ruhái tűnnek fel leginkább, mert különben legnagyobb részt a hotelbe vagyunk zárva, és nem használnak sok helyszínt. Elég erősen nyomták az eye candy faktort is, és a vezető színészek nem is szégyenlősködhettek. Fries és Niewöhner is lazán forgatott félmeztelenül jelenetsorokat.

Ők a két ismertebb név a szereplők között. Fries sorozata jól megy, Niewöhner meg éppen lépeget kifelé a tini románcok szépfiújának szerepköréből, amit a Rubinrot filmek szépen rápakoltak. Talán ezért lenne poén az is, hogy itt egy olyan fiatalembert alakít, aki küzd azért, hogy a külsején túl másból is megéljen?

Az eredeti történethez nem lett kedvem, és a végét is emésztenem kell még. De egynek elment - sokkal inkább nézhető ez, mint az erre emlékeztető 'Bel ami' pár éve.