Előre nem olvastam róla semmit, csak röviden, mégis miről szól. Az ártatlanul lecsukott nő kiszabadításán dolgozik a férje. Így meg is csapott, amikor nagyon hamar azt vettem észre, hogy én ezt már láttam. Miközben ezt a francia filmet még biztosan nem láttam.

Plusz, a férfi főszereplő a fejemben átfordult Russel Crowe-ba. Az első percek után már le is esett, hogy igen, láttam – csak nem ezt, hanem az amerikai feldolgozását. Crowe főszereplésével. Azért már végignéztem, ha elkezdtem, de nem sok értelme volt. Egy majdnem állandó morgás lett a vége, hogy unom, mert tudom mi lesz és mennyivel jobban tetszett a másik szereposztással.

Vincent Lindon nem játszik rosszul, sőt, nagyon hitelesen adja a feleségébe nagyon szerelmes férfit, aki elkeseredetten kezd terve megvalósításába. Szinte látni, ahogy szenved egy-egy lépésért a terv megvalósításában. Csak éppen annyira nem működik a Lindon – Kruger párosítás. Ha a nyitányban nem nagyon szerelmespárként, sejtett erotikus jelenettel indítunk, én simán apa – lánya párosnak néztem volna őket. Ráadásul Lindon még csak nem is sármos. Nem hittem el, hogy ők egy összeilló házaspár lennének, hiába ezt adná el a film. Még többnek is látszik a korkülönbség a színészek közti 17 évnél. Öregnek is látom Lindont a szerephez.

Lassan is haladnak az események benne. Az amerikai változat sem volt éppen körömrágó akció, de így, hogy tudtam is, mit és hogyan old meg, pláne lassúnak és túl kiszámoltnak tűnt a film. Kevés előkészületet tett a főszereplő, viszonylag könnyen meg tudott oldani mindent, maga a szöktetés meg roppant fapados volt.

Egyszerűen nem tudtam eldönteni, minek kellene ezt a filmet eladnia. Mert akciófilmnek alig van benne valami. Thrillernek rém unalmas, és nincs is meg a szokott katarzis. Még csak feliratban a végén se derül ki, hogy az igazi elkövető előkerült-e, vagy mi történt a családdal. Nem is próbálja meg Julien az igazi gyilkost előkeríteni, 2-3 évvel az eset után nem is sok esélye lenne. Marad a dráma, de annak meg érzelmileg egysíkú. Lisa ártatlanul kerül gyilkosként elítélve börtönbe, naná, hogy kikészül. Julien meg attól, hogy elveszti a szeretett nőt, aki egyre rosszabbul is van, a közös gyereket meg kvázi egyedülálló apaként nevelheti. Nincs se hullámzás, se változás, se valami konfliktus. Túl egyforma az egész érzelmileg is.

Nincs látványelem, és mást már írni se tudok róla. A legnagyobb benyomásom róla, hogy én mennyire untam. Szinte kísértést érzek arra, hogy csak azért megnézzem az amerikait, hogy másodszorra azt is ilyen semmilyennek látom-e, vagy az jobb.