Ezzel töltöttem szinte a teljes hétvégémet. Azért ahhoz kell némi megszállottság, hogy alvás helyett is hajnali 5-ig előtte üljek... ok, csak az anime-ra szűkítve ez így nem igaz. Ugyanis az első évad 12 részt számlál, és azt gyorsan végig lehet nézni.

Több okból is. Az első, hogy nagyon addiktív. Sikeresen megtalálták azokat a pontokat egy történetben, ami engem annyira leköt, hogy függőséget kapok. Rá vagyok arra pörögve, amikor egy szereplő elindul nagyon mélyről, aztán felépíti magát. Mint egy videójátékba, ahogy egyre több képességet szerez és több holmija lesz. Szinte bármit ide tudnék írni példának, amit megszállottként néztem. Ha a Bleach-t emlegetem, Ichigo pl. eleinte még csak tanulta, milyen feladatai vannak egy halálistennek, melyik szellem milyen és az alap kardozással ismerkedett. Aztán jött szépen sorra a fejlődés, a kard szintlépései, az egyre nehezebb ellenfelek. A Solo Leveling is ezzel játszik - Jin-woo elindul nagyon gyenge, sőt: a leggyengébb E szintű vadászként, aztán minden küldetéssel erősebb lesz, támadásokat tanul és fegyvereket szerez. Mágiája lesz. Van egy szerepjátékos, videójátékos hangulat, amit nagyon elkapott a sorozat. Határ meg nincs - mivel egyelőre az anime mellett maradunk, itt az a cél, hogy Jin-woo elérje az S szintet, ami Koreában a legmagasabbnak számít. Ebben az évadban kb. a B - A szintet éri el, és szakmát kap az évad végére. (Nekromanta lesz, és kb. annyira meglepődtem ezen, mint ő, amikor kiírja neki a program.)

A helyzet viszont az, hogy az eredeti manga angolul a teljes sorozatra nézve elérhető. Én  meg jó megszállottként azon rágtam át magam, mind a 8 köteten, és ki se merem számolni hány oldalon. Szerintem fura is lesz, ha idén elkezdik kiadni magyarul is, már annyira megszoktam a támadások, fegyverek és lények nevét angolul, hogy át kell majd állítani az agyam. Szóval, nehezemre is esik csak addig vesézni a történetet, hogy hősünk nekromanta lesz. Mert minden felmerülő kérdés, vagy ami fura: miért is néz ki a fejlődése játéknak? - a mangából már tudom a válaszokat, és több kedvenc szereplőm is csak később lép majd színre. Nagyon szívesen elemezgetném pl. a Hangyát, de az anime 1. évadban az a lény még nincs. Csak egy tipp: mivel félig aludtam, mire végigolvastam az egészet, egészen filmszerűen pörög a fejemben a sztori. Képregényként olvastam, de esküszöm a jeleneteket olyan mozgóképként pörgetem a fejemben, mint az anime volt. Szóval, így sikerült vele a hétvégén kitöltenem: 12 rész anime, 200 rész manhwa.

De, vissza erre a 12 részre. Nyitott végek végig, pörgős cselekmény és fordulatok. Van egy nagy, átívelő története és részenkénti kalandokkal is meg vagyunk szórva. Még egy ok, amiért annyira addiktív. Valami mindig húz, hogy na most mi lesz? Ugyanezt tudta a manhwa is, és a képernyőre is remekül átültették. A harcokat, a fejlődést, de még Jin-woo kapcsolatainak alakulását is.

Nagyon lehet kedvelni a főszereplőt. Kedves, nagyon jólelkű fiúból válik egyre keményebb, bad ass figurává. Már most vannak olyan kérdések benne, olyan bemondások, hogy elemezgethetnénk, mi a különbség hős és antihős között. Amikor azt érzi, hogy minden egyes képességgel, szintlépéssel - ahogy egyre nagyobb harcos lesz - veszít valamit az énjéből. Hát igen, már a 12 rész után durva, hogy milyen volt és milyen lett. A borítókép is árulkodik: még fizikailag is megváltozik. De a jelleme is, nagyon keményedik. De az olyasmik is nagyon megfogtak, mint amit az assassin karakter mond majd neki az árnyékokról és a sötétségről Nietzsche után szabadon.

Tele van emlékezetes mellékszereplőkkel és ellenségekkel. Azt különösen élveztem, hogy itt még nem is a szörnyek a legdurvábbak. Én sokkal megrázóbbnak találtam azt, hogy az emberekkel mit művel ez a világ és az erő. Mert a szörnyek ösztönből csak ölni akarnak, és nincs ellenük választás. Ölsz vagy megölnek. Az emberek viszont nyerészkedésből, gyilkos indulatokból képesek egymásnak nagyon ártani. De a jók között is vannak olyanok, akik nagyon sokat adnak a sorozatnak és egyszerűen fényt visznek a történetbe. A kardmester, és később még több ilyen figura is lesz.

Van benne humor. Nem egyszer azon kaptam magam, hogy vihorászok a jeleneteken. Elkapták, hogy a hangulatok és színek jól keveredjenek. Az keményen horror, amikor pl. a nagy templomban a szobrok megindulnak és a fő alak mosolya... Az iszonytató. Ahogy Jin-woo ott és akkor szét lesz tépve, hú. Utána meg képesek olyasmit bedobni, mint a büntetőfeladata már a kórházban, amin majd megszakadtam.

Jól néz ki a sorozat. Ami szerintem a manhwa gyengéje, én legalábbis küzdök vele, az a harci jelenetek. Az milliószor jobban néz ki animálva, és az nem csak egy-egy kiragadott pillanat. A karakterek egy az egyben a képregény alakjai, nagyon sikerült az eredetit levenni nekik. Talán csak a főszereplő szemszínét variálták, a képregényes verzióban barna a szeme és csak a képesség használatakor kékül/ezüstösül ki, az animeban kevesebb benne az ázsiai jelleg és kék a szeme. Egészen eszembe jutott róla a The Sympathizer főszereplője, élőszereplősen el is tudnám képzelni ebben.

Mert igen, annyira megy most ez az univerzum, hogy lesz film is, de talán még élőszereplős sorozat is. De az anime is kap 2. évadot, és szerintem az majd elmegy az S szintig és talán a sziget visszafoglalásáig. De ok, befejezem. Aki hozzám hasonlóan rákattan, olvasva tovább tud menni 12  anime epizódnál.