Jó régen – 4 éve – volt már az első évad, nehezemre is esett a teljes történetét visszaidézni. Az sem segített éppen, hogy in medias res, már csatával indult az évadnyitány. Kapkodtam a fejem: ki harcol kivel és miért? Ki kicsoda?

Mert hiába Zeusz és olimposzi istenek, itt keverve vannak a dolgok. Vannak saját szereplők, akiknek semmi köze az eredeti mitológiához. Maga a főszereplő is ilyen. Heron, Zeusz egy újabb fattya egy embertől, akit Héra látatlanban is utálhat. De ezen a ponton már túlléptünk azon, hogy Héra csak a gyerek és az anyja ellen tör. Az istenek belháborújának vége a nyitány, ami Zeusz oldalának győzelmével, ugyanakkor a főisten halálával is ér véget.

Az évad konfliktusát az adja, hogy kell egy örökös. Minden birodalomnak – ég, víz, alvilág – volt egy köve, és az égét most el kell nyerni. Ugyan többen igyekeznek megszerezni, de Zeusz abban célt ér, hogy visszajuttatja a nagyanyjának, Gaiának, aki versenyt hirdet. Egy labirintusban próbákat kell majd kiállni a kőért és a hatalomért, ami vele jár. Heron nem érdekli a hatalom, csak éppen nem hagynak neki választást. Ares akkora erőszakos akarnok, hogy őt nem szabad nyerni hagyni. Hades meg szabadulni akar az Alvilágból, mert egyre nehezebben viselik a feleségével, hogy fél éveket külön kell tölteniük. Így ő is ármánykodni kezd, és Seraphim lesz a szövetségese. Így Heron féltestvére – az anyja és nem Zeusz oldaláról is újra szembekerül vele.

Különben erre az évadra már ott tartok, hogy ez a sorozat olyan, mintha Marvel és Thor lenne, csak a skandináv mitológia helyett a görögre tették az alapokat. Seraphim egy az egyben koppintja az Istenölő tündét, Thor egyik nagy ellenfelét Aaron képregényeiből, még az alaptézisük is ugyanaz az istenek gyarlóságáról és felesleges voltukról. A külseje is passzol. Heron meg nagyjából Héraklész átgondolása, az eredeti félisten gyengeségei nélkül. Heron agyat is kapott, nem csak erőt. Ha már Thor-hasonlatok: van tippetek, mi Heron ereje? Pontosan, ő is villámokat szór.

De érdekesnek tartom azt is, hogy az Alvilágban meg az egyiptomi kultúrából van koppintás. Az életút (itt azért nem maga a szív) mérlegre kerül – pontosabban a tetteik hatása másokra, és az alapján dől el, az Alvilág melyik részére kerülnek.

Ami a legjobb az évadban, hogy felismerték, csak Heron a középpontban unalmas. A három főszereplő közül ő csak az egyik, és a végét leszámítva talán a legkevesebb történetidő is az övé. Ő már nem fejlődhet, ismerjük teljesen a történetét. Viszont, Hades kapcsán újra lehet mesélni a szerelmi történetét Persephone oldalán. (Itt nincs is nőrablás, csak egy akarok és zsarnok anya, Demeter. Meg az, hogy az istenek még egymással is mennyire kiszúrnak, nem csak az emberekkel.) Seraphim kapott egy tragikus szerelmi szálat, mintha eddig nem lett volna elég sírós jelenet az életében. Kellett neki még egy.

Természetesen ezeknek a kibontása mellett bőven van benne harc is. A különféle oldalak csatába küldik a harcosaikat – az alvilági árnyak kifejezetten bejöttek a térugrásaikkal. A főszereplők is bevetik magukat a küzdelmekbe. Túl ötletesnek nem mondanám ezeket, Heron villámszórása már harmadszorra is unalmas, nemhogy sokadszorra. A többiek kapcsán legalább több ötlet volt. Azért nem ronda, próbálkoztak, csak annyi jobb van…

Roppant nagy nyitott vége is van, de mivel 5 évadra van tervezve, várható, hogy nem ez lesz a zárókép. Bár kérdés, hány év, mire Tüphón felemelkedhet. (Ő is tiszta Marvel Thor másolat. Megvan a démon, ami elpusztította Asgardot a Thor 3-ban? Tüphón mintha róla lenne mintázva.)