Hogyan lehet politikusokról és követekről izgalmas sorozatot forgatni? Az elnök emberei nekem soha nem jött be, de Az alelnök is hamar leszakított. Szóval, eddig nem volt válaszom erre a kérdésre.

Aztán, felbukkant a Netflixen a The Diplomat című sorozat. Írtam már párszor, mi az egyik legnagyobb csali, amire rákapva elkezdek egy sorozatot vagy filmet. Megnézem a stáblistát és ha kellő mennyiségű pozitív benyomás ér, akár el sem olvasom, maga a műsor miről szól. Nézés közben majd úgy is kiderül… Itt volt Keri Russell, aki ugyan nem tartozik a kedvenc színésznőim közé, de jónak tartom és elnézem a filmjeit. A férjét Rufus Sewell játssza, őt viszont kifejezetten bírom. De Ato Essandoh is annyira jó volt a Chicago Medben annak idején, hogy szívesen megnézzem, mire képes orvosi köpeny helyett élére vasalt öltönyben.

Egy téren sem kellett csalódnom. Jó alakításokkal van tele a film és a színészek közti kémia is megvolt. Sewell, aki nem véletlenül játszott már annyi rosszfiút, itt egészen egyedien összegyúrta a kisugárzását azzal, hogy soha nem tudtam eldönteni, hogy ő a jófiúk egyike a sorozatban, vagy aggódjak folyamatosan, hogy mikor tör elő belőle a karrierista, aki mindenkit legázol. És még meg is köszönnék neki, annyira a hatása alá vonja az embereket. Ahogy Keri Russell összerakta ezt az örökmozgó, keményen lecsapó nőt, akit minden képessége és hatalma ellenére idegesít a tömeg és nem tudja eladni magát. (Sewell karakterének az viszont zseniálisan ment.) A behozott mellékszereplők, a visszatérő szereplők is el tudták érni, hogy emlékezzek rájuk részekkel később is.

A történet alapja pedig egy külpolitikai helyzet gyors kezelése. Egy angol hajó süllyed, de kinek köszönhetően? A legnagyobb gyanúsított Irán és közel van a helyzet egy fegyveres válaszcsapáshoz. De tényleg ők voltak? Játszmázik és megtéveszt mindenki. Még egy részen belül is változik, hogy mit tudnak, kire gyanakodnak és az indokaik. Nagyon fontos az információszerzés, nem véletlen, hogy annyi hírszerző van köröttük. Meg az is, amit ők adnak ki. Vagyis, a média szerepe is jelentős. Látjuk, ami a zárt ajtók és ami a világ szeme előtt történik. A bemutatott megállapodásokat, és mindent, ami mögöttük volt.

Kate ebben a helyzetben lesz londoni nagykövet, ami egyben teszt is. Ha nem is tudja. A következő alelnököt keresik. A gyors váltások, helyzetfelismerés és a folyamatos problémaelhárítás eladta a sorozatot. Igen, politika, de pörgetve és tettekhez kötve. Ezek a szereplők mozgásban vannak, cseleznek és nem csak beszélgetnek, noha az is fontos része a munkájuknak. Megadja azt az érzetet, hogy belátsz a színfalak mögé.

Hozzá van építve a történethez Kate és Hal házasságának kérdése is. Pontosan nem ismerjük az okokat, már kész tények elé vagyunk állítva: még nem nyilvános, de válni akarnak. Kate beilleszkedik nagykövetként, aztán bejelentik. Legalábbis, Kate így gondolja. De Hal szereti, vissza akarja kapni és a közös munka, a stressz elkezdi összerakni a kettőst megint. Nem is azzal van a gondjuk, hogy egymást ne szeretnék, vagy ne lenne meg a kémia már. Inkább az, hogy Kate már nem tud igazán bízni a férjében. Nincs előzménytörténet benne, de simán feltételezem, hogy a karrierje érdekében csinált valami mocskos és önző dolgot, amit Kate megtudott és amiért leírta. Pedig azt valami döbbenetesen eltalálták, hogy mennyire össze van csiszolódva a házaspár. Elég csak megnézni, ahogy reggeliznek.

Bár van szó háborúról, bombákról és rajtaütést is szerveznek, ez azért messze nem látványsorozat. A tárgyalóasztal és ami a folyamatot megelőzi, az a lényeg. Az interakciók. A színészeknek kell eladni, itt ez meg is történik.

A második évad be lett már rendelve, meglepetésemre, én várom is. Talán ez a recept: feszült tárgyalások, sok fordulat és jó színészek.