Már beharangoztam, hogy néztem még egy Guy Ritchie-filmet a héten. Most akkor nézzük ezt, minden agyament húzásával együtt.
Mert A piszkos hadviselés minisztériuma igaz, hogy valós történet alapján született, de annyira túl van pörgetve és nagyítva, hogy azzal már paródiának és nem igaz esetnek tűnik. Pedig valóban volt egy ilyen csapat és egy ilyen feladat, hogy az U-Boot utánpótlást elvágják az angolok. Csak éppen az fájdalmas tud lenni, amikor egy 4 fős csapat lemészárol egy egész német helyőrséget úgy, hogy náluk még egy karcolás sem esik. Ok, Apple azért meg lett kínozva és vérzik is kicsit, de ő nem is a támadó egységgel ment, hanem őt jöttek kiszabadítani. De ugyanilyen sikerrel viszik végig az egész kiküldetést: ők akár késsel és íjjal is levadásszák az ellent, míg őket sokszoros túlerő és gépfegyverek sora sem tudja megállítani. Egy váll-lövés a legsúlyosabb, amit egyikük elszenved.
A bázisra beépült két kém esete is ilyen. Egy olyan húzással, amit nem is tudok hova tenni. Amikor Marjorie igyekszik elvonni Luhr figyelmét, a Koldusoperából énekel el egy részletet. Kb. olyan vonaglással, mintha egy tüzesebb Beyonce-dal lenne, de ez egészen más. Annyira nem illet oda, de a dalválasztás se tetszett. De itt is az a lényeg, hogy nagyon sok olyan esetet túlélnek, olyan húzásaik vannak, amik szintén eltúlzottak és hihetetlenek.
De Ritchie-film és ebben a történetben a menő húzások, a lazaság felülír mindent. A Becstelen Brigantyk már elindult ebbe az irányba, de Ritchie jó pár lapáttal rátett arra, amit Tarantino elkezdett. Hogy is mondják: egy jó történetnek nem állhat útjában az igazság? Nem véletlen az sem, hogy mennyire keveset tudunk meg a szereplők további sorsáról. Nagyon ki van mazsolázva a pozitív rész – az, hogy ennek a csapatnak a 80%-a II. világháború hősi halottja lett, nem került bele. Guy, Apple, Lassen, Hayes is mind odavesztek. Egyedül Hayes esetében van rá utalás, hogy fogságba esett, de soha nem tört meg. Azt már nem tették hozzá, hogy halálra kínozták. Bár megértem - egy ilyen film végére, amiben 5 ember egy sereget is lemészárol komolyabb sérülés nélkül, fura lett volna kiírni, hogy hamarosan mind halottak. Meg is döbbentem, amikor ránéztem, mi is történt velük később, hogy esetleg más kalandjukból várható-e film.
A lazaság, ahogy a Ritchie szerette csibészek mindent legyőznek, ez a film motorja. A párbeszédek, beszólások, a macsós megnyilvánulások. Kb. úgy érzem, mindegy is a közeg - lehet a középkor és Arthur király, modern mai bűnbanda vagy éppen világháborús osztag, a rendező mindig ugyanolyan típusú emberek kalandjait meséli.
Nem is néz ki rosszul a film. Robbantanak, sokféleképpen harcolnak és kb. minden fontosabb színésze ismert színész, vannak közöttük egyenesen sztárok is. Henry Cavill pl. James Bond mintáját játssza, a történetben felbukkan Ian Fleming is. (Freddie Fox a The Gentleman sorozatban náci nemesi sarj volt, így az még poénnak is elmegy, hogy most a németek ellen dolgozó ügynök.) Ritchie megtehette azt, hogy mellékszerepre is betesz olyan neveket, mint Henry Golding, aki a csapat félig francia robbantási szakértője.
Pörgős, mosolygós, de nagyon közel van a paródiához. Talán még nem csúszott át, de lehet, hogy csak a humor és a banda dinamikája menti tőle. Mert mókás film, ha tényleg irritál, amikor ilyen kis csoport ilyen eredményeket ér el ennyi veszteséggel.
Egyszer elszórakoztatott, de azért nekem az új osztályú bűnözők kalandjai jobban bejöttek. Még talán Statham és Josh Hartnett show-ja is.
