Rita Falk sikeres kisvárosi krimiket ír Franz Eberhofer nyomozóról, akit sokkal jobban érdekel az ebéd és a nők, mint a munkája. Aztán persze a sok-sok kötet alatt komolyodik – már amennyire -, és pl. családos emberré válik, de a filmek még nem tartanak ott.

Mert nem meglepő módon a bajor csodarendőr filmeken is űzi a bűnt. A könyveknél 10 körül járok, a filmeket most kezdtem el. Hát, kell némi lelkierő, ha tovább is akarom nézni. Valahogy, nem olyanok a szereplők, mint amilyennek a fejemben képzeltem őket. Jelenleg ez a legnagyobb problémám. Franz nem véletlenül vett le annyi nőt a lábáról a könyvekben: egyszer ki is van tárgyalva, hogy a fiatal Robert Redfordra hasonlít. Nos, Bezzel itt tényleg szőke, de ezzel ki is merült a hasonlóság. Nem igazán jóképű, és bár még nem testes, de olyan alaknak tűnik, aki az öregedéssel együtt majd elkezd pocakot ereszteni. Róla nem hinném el, hogy olyan gyorsan csúsznak előtte a bugyik. Igaz, a filmben nem is olyan szívtipró. Van neki Susi, és bár a kötöttségektől való iszonya miatt nem veszi el, de a párjaként kezeli. A regényben eleinte csak egy nő volt a sok között. Megjegyzés, Susi viszont sokkal szebb színésznő által kelt életre, mint amilyennek a regényekből képzeltem. De a tipikus kisváros arcok és az egykori kolléga, most magánúton az ügyekbe besegítő Rudi se stimmelnek. A vízvezetékszerelő a szódásszifon szemüveggel? Ok, a regényben sem éppen egyetemen éreztem magam a körükben, de nem is A mi kis falunkban, mint amilyen érzetet a film keltett.

Az viszont egy jó ötlet volt, hogy a regények magánéleti szálait elkezdték összesűríteni. Sok olyat is benyomtak most egy részbe, ami a regényekben hosszabb folyamat volt. Pl. Susi olasz kalandja és ahogy Franz majd elmegy érte. Itt már be is ül az autóba és megy is.

A film jobban ráállt a krimire is. A regényekben az csak egy dolog a sok minden más között. Az inkább komédia, amiben történetesen rendőr a főszereplő, és egy-egy nagyobb bűnténybe bele is botlik részenként. Itt ez megfordul: nyomoznak, az ügyön dolgoznak és elmélkednek, és mellette történnek a szereplőkkel egyéb események is. Jobban ki van emelve a háttér: vagyis, a főnök, aki üvölt és nem engedi a rendőrt dolgozni, aki akkor is érzi, hogy nem öngyilkosság vagy baleset történt, ha már le is zárták a többiek a nyomozást.

A rész esete? Ezt nehéz innen megítélni, mert a regény miatt előre tudtam, ki tette és miért. Hogyan függenek össze az események. Talán enélkül sem érezném okos kriminek, de legalább a törekvés megvan, hogy értelmesen levezessék, mi hogyan vezet egy-egy felismeréshez. Van bűnügy, van nyomozás, és a végére ott a lezárás a válaszokkal. Az egész történetre jellemző humort meg beépítették ebbe a vonalba is, pl. Franz és Rudi munkamegbeszélései ebéd mellett. Rendszeresen eljátsszák, hogy Franz valami finomat kap, Rudi közel ehetetlent. És legközelebb hiába rendeli, amit Franz evett legutóbb, megint csak neki jut a moslék.

Nem látványfilm, a történet és a szereplők kell, hogy eladják. Elég jól el is adják, nem véletlenül van annyi résznél a regénysorozat és már a filmek is. Mi több, van, amit szépen összesűrítettek és eladhatóbbá tettek a filmen, mint ahogy Falk eredetileg megírta.