Láttam már nem egy filmet, amiben a szuper katonát a sajátjai akarják levadászni. Gyakori ok a kiszállás, vagy éppen egy megbízás kicsit másképpen sül el, mint szerették volna - ezért ő is célponttá válik. Teljesen ez a kategória a Fedezékbe is, ami semmi újat nem hoz a zsánerbe. Inkább azon szörnyülködtem végig, mennyire nem stimmel ez a film sok oldalról.

Az alap, hogy Sam az igazi és tökéletes mesterlövész. Nem hibázik, akit kell, ő lelövi. Csak éppen az utolsó munkája kapcsán érzi, hogy valami nem stimmel. Sam lelkiismeretes figura, és ő tényleg hiszi, hogy rossz embereket ölnek meg, akikhez a kormány nem fér hozzá. De akkor, hogy lehet, hogy valaki az életét adta volna a célpontért? Felmerül benne, hogy nem éppen azt csinálja, amit kellene. Vissza akar vonulni. Be is jelenti. Még egy utolsó munka és vége. A bonyodalom már azzal indul, hogy feltűnően drága szállásra, luxushotelbe remek kilátással kapnak szobát. A cég még örömlányokat is küld fel nekik. Mire Ken és Sam - Ken a társa, aki a menekülésben és a külső körülményekkel segít - észbe kapnak, már a szomszéd épületből lőnek rájuk és még kommandósok is rájuk törnek nem éppen emberbaráti érzülettel. Nincs hova bújni - megmozdulnak, már lőnek is rájuk. Nincs fedezék.

Hogy lehet ezt túlélni? Nehezen, de erről szól a film. Egy hotelszoba, ahol folyamatosan le kell verni és lőni, aki ellenük érkezik. A végére meg szökni is kellene valamiképpen. Minimál helyszín, kevés szereplő és a látványelem tulajdonképpen a verekedés. Mert, talán mondanom se kell, hogy nem csak lőnek. Sam mesterlövész, lőfegyverrel a leginkább veszélyes, de éppen elég olyan jelenetet kapott Adkins, ahol harcművészeti tudással kerekedik felül az ellenfelén. Csak éppen nagyon mű az egész. Megrendezett. Ezzel együtt furcsa.

Nem segített az sem, hogy milyen embereket tettek köré. A társa, aki olyan, mint egy Pán Péter. A maga szakmájában jó, de különben örök gyerek. Csajozna, bulizna, viccelődne - mintha egyáltalán nem érintené meg, hogy gyilkolásból élnek. Annyira könnyen vesz mindent. Nem segít az sem, hogy milyen készségeket adnak neki. A film végén, röpke egy perc alatt simán a selyemlepedőből ejtőernyőt csinál, de úgy, hogy Macgyver is megirigyelte volna. Még arra is volt ereje, hogy saját vérével rajzoljon rá... Ha poénnak szánták, nem nevettem. Haldokolva tényleg az a lényeg, hogy rajzolj még egy smiley-t?

Aztán, ott volt a lelkiismeretes, cigány ősökkel is bíró örömlány, aki tenyérből jósol és aki a lánya jobb életéért tesz mindent. Nme is értem, miért kellett a lányokat oda küldeni, simán kilőhette volna a lövész nélkülük is a célpontokat, még kevesebb embert is kellett volna lelőnie. Mindegy, nem is akarom érteni.

Mert ez nem okos film. Olcsó akció, amiben Adkins lever sokakat, a maradékot meg lelövi. A lelkiismerete lehetett a drámainak szánt rész, amikor színészkedhet, de annyira alibinek is látszik az egész. Adkins soha nem volt, és közel az 50-hez szerintem már nem is lesz komolyan vehető színész. Akciózik, egyre inkább az akciópapa filmek felé haladva.

Alice Eve meglepőbb választás a megbízó személyére. Tudtam, hogy a karrierje süllyed lefelé, de nem gondoltam, hogy már itt tart. Rajta eléggé látni is, hogy beugrott egy jelenetre, némi szinkronra és sok is volt ebből a filmből ennyi.

Buta akciófilm, amire nem kell figyelni, akkor is érthető és unható. De írhatom azt is, hogy nekem nagyon nem tetszett.