Ha más haszna nem is lenne a Netflixnek, azt mindenképpen a javára írnám, hogy olyan nemzetek filmjeit is elhozza és megismerteti, akiktől különben esélytelen lenne, hogy bármit is megnézek. Ez a film például indonéz.

A történet viszont egyetemes, és a mi kultúrkörünkben is teljesen jól értelmezhető. Van egy titkos szervezet, bérgyilkosok csapata, akik nem hibáznak, rettegettek és titokzatosak. Kb. mint az Özvegyek Natasha lelépése előtt. Itt is van egy kiugró leányzó: a Tizenhármas kérdéseket tesz fel, lelkiismerete van és a járulékos veszteséggel nem tud mit kezdeni. Amikor ezért kivonják az aktív szolgálatból, megismer egy kisfiút, akinek megölték az anyját. A gyerek a bosszútervek miatt bajba kerül, és a lány elindul kiszabadítani őt. Akkor is, ha a fél városon szó szerint át kell vágnia magát.

Szimpla verekedős – kardozós film, amiben a magányos hős leszámol a rosszakkal az ártatlanok védelmében. Még csak olyan elemeket sem tettek bele, amelyek a környezetre lennének jellegzetesek. Lineáris és egyszerű. Vagyis, nincs helyi bűnszervezet saját szabályokkal, hanem egyszerű és korrupt politikusok az elkényeztetett családdal, akik azt hiszik, megtehetnek bármit. (Különben Tizenhármas hadjáratáig ez igaz is volt. A pénz beszélt, és mindenkit meg lehetett venni.) Ha nagyon keresek valami tőlünk eltérő szervezetet, az inkább az árnyékok munkamorálja, ha így lehet nevezni. Nem emberek, gondolkozó lények és ügynökök kellenek nekik, hanem gyilkos robotok.

Sok kis történet bújik meg benne, de szépen elvesznek Tizenhármas gyerekmentő kalandja közben. Nem derül ki, ki volt a lány korábban. Ahogy azt sem tudtam meg, milyen gyógyszert kapnak és miért olyan fontos kérdés állandó jelleggel, hogy rendszeresen és a szabályok szerint szedi-e a tablettákat. Ki tudja, talán egy folytatásra várnak, hogy jobban bevezessenek a világba? Mert csak a felszínt kapargattuk most. Inkább kérdések merültek fel, mint értette meg, hogy mit is nézünk.

De simán benne van az is, hogy túlmagyarázom. A látvány, a különféle összecsapások viszik előre a filmet. Az egészen elképesztő, amilyen tempóban és ötletességgel gyilkolják egymást. Bőven folyik a vér is, és vannak elmebeteg ötleteik. Meg persze a fizika megcáfolása is, de azt már fel sem veszem. Jól nézzen ki, amit látok és ez megvolt. Inkább ez, mint a színészek vagy a történet a film erőssége.

A színészekkel amúgy is bajban vagyok. Annyira más jellegű vonásaik vannak, hogy puska nélkül még Tizenhármast és a mesterét is összekevertem volna, noha az egyik fiatal lány, a másik meglett nő. A színészkedés... ütöttet-vertek, véreztek és nagy ritkán beszélgettek is közben. Nem éppen az a kategória, amiben nagyon meg lehetne mutatni az ütő- és rúgástechnikán túl, mire képesek.

Látványmozinak teljesen korrekt, verekedős filmnek kerek és szórakoztató. A cselekményre még gyúrhattak volna, de igazán hiányérzetem nincs. Ha piszkálom is, azért ezzel a filmmel igazán bajom nem volt.