Nyomás alatt élős, koncertes, megtört hírességes.

Judy Garland még csak 15 éves, amikor olyan szerepet kap, ami egész életében a nyomában jár majd. Ő lett Dorothy, és a szerep sztárra tette. De már akkor nagy árat fizetett érte: minden lélegzetvételét kontrollálták, se enni, se aludni nem tudott, ahogy szeretett volna. A negyvenes éveire mindenért meg kell fizetnie: alkoholproblémái és nehéz természete miatt senki nem akarja foglalkoztatni, a kapcsolatai nem tartósak és még a gyermekeit sem tudja maga nevelni, ha nincs fedél a fejük felett. Judy azonban küzdeni próbál, és egy londoni fellépéssorozatot vállal el, ami megoldaná az anyagi gondjait. Közben megismerkedik és beleszeret a klubtulaj Mickeybe, aki szintén egy szebb jövőt ígér az asszonynak. A kútba esett álmok azonban újfent összetörnek mindent, amit sikeresen felépített.

Ezzel kipipáltam az utolsó olyan filmet is, ami 2020-ban jelentős Oscar-díjat kapott. (A jelöltek között akad még lyuk, de most kezdem úgy érezni, egyelőre elég volt ennyi is.) A Judy címszerepéért Renée Zellweger begyűjtötte a második aranyszobrát.

A történet okosan építkezik. A jelenben Judy utolsó korszakát látjuk, amikor a fényes sikerek és vagyon már csak emlékek. Küzdenie kell a gyerekeiért, a pénzért, a hírneve maradékáért. Mindezt úgy, hogy tulajdonképpen egy lelki roncs az asszony. Ugyanakkor tehetséges, szimpatikus több vonásában is, lehet neki drukkolni, hogy sikerüljön talpra állni. Pláne, ha valaki nincs annyira tisztában Garland életével, és nem tudja, mivel és kivel mi fog történni a továbbiakban. Én így voltam vele, így önmagában a film jelen idősíkja is lekötött. Sikerül-e a visszatérés, mind szakmai, mind magánéleti téren?

De a film ennél többet is mutat. Ahogy felsejlenek a múlt történetei, ahogy Judy Dorothy lett, amit a stúdió megkövetelt tőle, a jelen következik azokból. A függőség kezdetei? A kamaszt nem engedték enni, nehogy hízzon, inkább a kezébe nyomtak egy tablettát. Aludnia is kellett volna? Nem számít, amikor forgatás van, forgatni kell. Sok problémája egyenesen visszavezethető az áldozatokhoz, amelyek névvé tették.

Ehhez hozzájön az is, hogy maga is tisztában van vele, hogy öregszik és problémás. A folyamatos önértékelési gondok, ahogy próbált kapaszkodni valamibe vagy valakibe, miközben tartott tőle, hogy elbukik. Mintha csak önbeteljesítő jóslat lett volna. Igaz, a magánélete kudarcán nem lehet meglepődni. Ha egy 12 évvel fiatalabb harmincashoz megy hozzá, aki eleve Garlandot, a sztárt látta benne, lehet előre tudni, hogy a 3 gyerekes, sok gonddal küzdő asszony mellett nem fog megmaradni.

Ugyanakkor nagyon művészre vall, ahogy a színpadon új életre kel. A profizmus magas foka, ahogy legtöbbször teljesen kint tudja hagyni a magánéletét a színpadon kívül, és műsort ad. Ott megcsillan az, miért rajongtak érte annyian, és rajonganak érte a mai napig.

Zellweger dicséretére szóljon, milyen korrekten felénekelte a dalokat maga. Nem tátog, nem Judy hangját keverték be alá, énekelt. Meg is állapítottam, hogy most jobban szól, ha nézni nem is néz ki úgy, mint a Chicago idején. A Get happy a kedvenc. (Plusz, Oscar szereti, ha valaki zenészt játszik és maga énekel. Így lett Oscar-díjas Reese Witherspoon is.) Ha már a külső – mivel Judy szétitta az arcát, tablettákat szedett, itt nem volt hátrány, amit Renée tett a saját arcával. Sőt, még hitelesebbé is tette a karaktert. Látszott, ahogy kiélte magát.

De Zellweger mellett is vannak nevek és emlékezetes alakítások a filmben. A volt férjeket Rufus Sewell és Finn Wittrock játszották korrekten.

Az üzenet ugyan közhely: a sikernek komoly ára van, de Garland életére igaz volt. Miközben ezt megmutatja, azt is látjuk, hogy miért volt emlékezetes Garland, és az máig.

Tetszett ez a film, ha nem is lesz egy rendszeresen újranézős darab.

Judy - 5/4 érdekes karakterdráma, jó zenékkel és korrekt kivitelben. Zellweger karaktere ment hozzá.

https://www.youtube.com/watch?v=98t7aXRaA6w

5: A muzsika hangja (1965) – adott egy fiatal novícia, Maria, aki sok fejtörést okoz a rendfőnöknőnek. Az életvidám, dalos kedvű lány nem apácának termett. Így nevelőnői állást szerez neki egy komoly, özvegy katonatisztnél. Maria dalra fogja a tucatnyi gyereket, és nem csak ebbe az életbe, de a főnökébe is beleszeret. Azonban a nácik hatalomra kerülése veszélybe sodor mindent, amit szeret.

4: A bárányok hallgatnak (1991) – Clarice pályakezdő FBI ügynök, akit azonnal mély vízbe dobnak a főnökei. Egy sorozatgyilkos nyomára kell bukkanni, de a tettesnek nyoma sincs, csak a kegyetlen tettek nyomai maradnak vissza. Clarice kapja a feladatot, hogy kérje a zseniális sorozatgyilkos, dr. Lecter segítségét. A doktor minden tippért árat szab, és lassan kiteljesíti saját démoni játszmáját.

3: Forrest Gump (1994) – a kis Forrest lassabb, mint a kortársai. Az anyja azonban tesz róla, hogy iskolába járhasson, tanuljon meg felülemelkedni a gúnyolódásokon. A fiatalember körül zajlik az élet, ő pedig mindig a közepében van. Vietnamban szolgál és hőssé válik. Nemzeti teniszbajnok lesz. Cége lesz, mellyel gazdaggá válik. Neki azonban az lesz a nagy kaland, hogy Jenny szívét elnyerje.

2: Amerikai szépség (1999) – mi van az amerikai álom mögött? Lester azt éli. Csinos feleség, helyes kamaszlány, jó állás. Mégis, boldogtalan és életunt férfi, aki a lánya egyik barátnőjéről ábrándozik és a szomszéd sráctól vesz drogot. Későn eszmél fel, hogyan omlik minden össze körötte. A viszonyba kezdő felesége, a szomszéd fiúval szerelembe eső lánya, az elfojtásokkal küzdő szomszéd. Kevin Spacey mint ember nagyot bukott, de színészként zseniális volt. Itt is.

1: Amadeus (1984) – az öreg Salieri öngyilkos akart lenni, de túléli. Egy fiatal papnak gyón meg, miután beismeri, bármit tett is, vesztett. Az ő zenéje elveszik, míg Mozarté, akit a halálba kergetett és tönkretett, halhatatlan. Egy ember tragédiája, aki felismerte a zsenialitást, de maga nem lehetett az. Akit bántott, hogy egy éretlenül viselkedő, szenvedélyes fiú csodákat tudott teremteni – így tönkretette, gáncsolta egész életében. Akkor talán nyertesnek hitte magát, de a végső elszámolásnál pontosan tudja, ő a vesztes. Zseniális alakítások, remek történet és csodás zene. Amadeus.

Szavazós, közös nevezőre jutó, ellentéteket leküzdős.

1971, Észak-Karolina. A feketék és fehérek között rendszeresek az összetűzések a városi tanács előtt. A politikusok igyekeznek úgy lavírozni, hogy a rasszista elvek érvényesüljenek, miközben látszólag mindenkit meghallgatnak. Amikor a fekete iskola leég, kérelmezik, hogy fél évig hadd járjanak a gyerekek a fehérekkel közös iskolába. Amikor a tanács megtagadja, a polgárjogi mozgalom is beveti magát. Kínjuknak egy mediátort hívnak, akinek 10 napja van, hogy minél több embert megmozgasson a városban, és közös döntés szülessen, mi legyen a gyerekek és az iskolák sorsa. Helyettesének két örök ellenséget választ: a feketék ügyeiért teljes erővel kiálló, hangadó Ann-t és a Ku Klux Klán helyi szervezetének vezetőjét, CP-t. A közös munka nehezen indul, de az emberek lassan felismerik, hogy a bőrszínükön kívül mennyi minden van, ami összeköti őket. Ám a változás sosem könnyű.

Megtörtént eset az alapja, nekem már ez is sokat hozzáadott az élményhez. Mindig kicsit máshogy nézem azokat a történeteket, amelyek mögött valódi emberek állnak. A veszteségek, a küzdelmek sokkal reálisabbak, attól függetlenül, a filmet milyen irányba viszi el a rendező.

Az Ellenségek legjobbika egyfajta könnyed pátoszt kapott. Annak a meséje lett, hogy mindenki képes változni, és talán mégsem olyan reménytelen az emberi faj. Ha egy megrögzött rasszista, a KKK vezetője képes lehet kimondani azt, hogy eddig rossz dolgokban hitt, és már mást gondol, akkor mindenkinek van remény.

Jó érzékkel több történetszál összpontosul a szereplők körül. Kiemelten az iskola ügyében látjuk a tárgyaló embereket, akik megpróbálnak közös nevezőre jutni, elükön CP és Ann. A mediátor karakter azért is különösen izgalmas, mert a mediáció napjainkban is divat, de sokan még nem ismerik és használják. Itt képet lehet alkotni arról, mit jelent ez a szakma. Igaz, kicsit mesének érzem, hogy ennyire könnyen összehozták itt az embereket, de mivel megtörtént eset az alapja, talán nagy eltérések nem voltak a valósághoz képest.

Vannak olyan kis darabok a történetben, amelyek nem kapnak akkora súlyt benne, de kifejezetten fontos részek. Amikor a mediátor kifejti, hogy azért enged több mindent a KKK oldalnak is, mert ők is engedtek az álláspontjukból. Plusz, ezzel képes őket itt tartani. Amíg egy asztalnál ülnek és tárgyalnak, van esély közelíteni a nézeteket, addig a változásra is van esély. Ez valami olyasmi, amit megfogadhatna mindenki a saját kis harcaiban is. Le kell ülni kommunikálni. Nyitottan – amit akkor láttunk, amikor Ann megvédte a kitett KKK anyagokat. Hiába gyűlölte, amit képviseltek, de ez is eszköze annak, hogy megértse a másikat és képesek legyenek tárgyalni. Ez lenne a követendő példa, a közeledés és megértés, a kompromisszum keresése, és nem a háború. Bármilyen téren, nem csak faji kérdésekben.

A szereplők magánélete is felvillan, emberibbé téve minden karaktert. CP felesége a kevés jelentében is lett annyira hangsúlyos, hogy megjegyezzem és értsem azt a nőt. A beteg nagyfiuk szála mondjuk annyira nem tetszett, ő inkább csak azért kellett, hogy rajta keresztül is közeledhessen egymáshoz CP és Ann nézete.

A klán működéséről is voltak itt érdekességek. Ahogy szervezetként működtek, amiket tanítottak a következő nemzedéknek. Valahol érthető, mi vonzotta benne CP karakterét is. Ha nem lett volna a gyűlölet programjuk, akkor ez egy összetartó férfiklub lehetett volna, amivel könnyű azonosulni.

A film sokat köszönhet Sam Rockwell színészi munkájának. Eleinte nagyon nem volt szimpatikus ez a színész, de az utóbbi években olyan szerepeket játszik nagy erővel, hogy megváltozott a véleményem. A Jojo Nyusziban is kiemeltem, itt is ezt teszem. Megérdemli.

Érzem ugyan, hogyan hatásvadász a film, de az üzenete miatt nem bánom. Nekem tetszett.

Ellenségek legjobbika - 5/4,5 két remek színész jó játéka nézette, miközben a történet igaz is, gondolkoztató is.

https://www.youtube.com/watch?v=zxfWbmmdz9A

Mozi:

• Öngyilkos túra - skandináv misztikus dráma
• A vadon hívó szava - amerikai kalandfilm
• Isten létezik, és Petrunijának hívják - európai koprodukciós dráma
• A mennyországnak kell lennie - francia, kanadai, török, német, palesztin, katari vígjáték
• Az ellenállók - francia, spanyol, belga thriller

DVD:

• Zombieland 1-2 pack

Nyomozós, városi korrupciós, egyedi karakteres.

Lionel különös figura New Yorkban. Árvaházi gyerek volt, akinek egy betegség nehezíti a mindennapjait. Kényszeres cselekedeti vannak, és olyankor szabályozhatatlanul kínverseket gyárt és szaval. Elég elveszett is volt, amíg a magánnyomozó Frank a szárnyai alá nem vette, és munkát adott neki. Amikor Frank az egyik ügy során halálos sebet kap, az egész iroda érzi, hogy van valami az ügy mögött. Valami, ami magas körökig vezet és súlyos ügy. De nem akarnak foglalkozni vele, a mindennapi megélhetés köti le őket. Lionel a kivétel, akinek tudnia kell, hogy a barátjának és egyben mentorának miért kellett meghalnia. A betegsége miatt sokan ostobának hiszik, de Lionel kifejezetten okos férfi, aki most állhatatosan ered a nyomok után, és felgöngyölíti az ügyet egészen a polgármesteri hivatal titkos üzelmeiig.

Ilyet is ritkán csinálok. Megnéztem a filmet anélkül, hogy elolvastam volna a regényt, amiből készült. Pedig Lethem Árva Brooklyn című kötete itt van mellettem, csak ki kellene érte nyújtani a kezemet. Gondolkodom is, hogy gyorsan olvassam el, vagy most tegyem el későbbre, amikor nem ilyen élesek az emlékeim a filmről.

A cím elsőre megtévesztő lehet. Azt sugallta, hogy olyan fontos lesz benne a helyszín, mint egy Lehane történetben szokott lenni. Annyiban igaz, hogy az indítékoknak köze van a városhoz és a városfejlesztéshez, de nem válik szinte szereplővé a környék. Ha más városban játszódnak, akár más időszakban is, akkor sem lenne más ez a történet.

Árva Brooklyn a főszereplő régi beceneve, Frank becézte így Lionelt, még az árvaházi időkben. Az, hogy a fókusz a férfira kerül, már találóbb. Ez valóban Lionel története, aki minden hátráltató tényező ellenére végrehajtja a maga elé kitűzött célt. Kinyomozza, ki a gyilkos és meg kell fizetnie is érte. Közben megismerjük a gondolkodását, a mindennapjait és az egész árva, magányos életét – találó becenevet kapott.

A film krimiként működik, Lionel követi a nyomokat, emberekkel beszélget, és szép lassan összeáll neki a történet. A cselekmény lassan halad, kényelmes. Nincsenek nagy felismerések sem, Lionel haladása az ügyben ilyen szempontból hitelesnek is tűnik. Okos srác, de nem egy Sherlock Holmes. Ha díjaztam is, hogy itt el lehet hinni, miből mire jön rá, egy kissé gyorsabb tempót nem bántam volna.

Csalódásnak éltem meg, mennyire piti történet áll mindennek a hátterében. Valami nagyobb durranásra számítottam, valami fontosabbra. Ehhez képest egyszerű az indíték is, tulajdonképpen az egész ügy is.

Ami kiemeli a filmet a nagy átlagból: az egyik a korszak, amit megelevenít. Nem napjainkba helyezték a cselekményt, és ez jól is állt neki. Kifejezetten hangulatos lett, ahogy a régebbi típusú autókkal forgattak üldözést New York utcáin és a hidakon. Ugyanakkor a történet van annyira egyetemes, hogy a játszmák és az indítékok ma is ugyanígy működnének.

A másik, a színészei a filmnek. Leginkább Edward Norton, akinek már kijárna valami érdemleges szerep is. Amit itt Lionel alakjával összehozott… egy percre nem esik ki a kényszeres, sok kíntól gyötrődő figura szerepéből. Hogy lehet arra kondicionálni magát, hogy ilyen ösztönösen jöjjenek a késztetések? Ahogy előtörtnek a verses beszólásai, ahogy söpörgeti az emberek vállát… Norton mindig is jó volt a törött, sérült emberek bemutatásában, most is remekül ment neki. Olyan színészek kerültek mellé, mint Alec Baldwin, Willem Dafoe, Gugu Mbatha-Raw, Bobby Cannavale és Bruce Willis – aki inkább csak vendégszerepel itt, de róla tudjuk is, hogy már elkezdte apróra váltani a nevét.

A regényre még sort kell kerítenem, de majd előveszem. A filmet pedig félreteszem. Annyira jó, hogy később majd még megnézzem, de majd csak később.

Árva Brooklyn - 5/3,5 korrekt színészek, történet, de valamiért mégis untam. Rövidebben jobban tetszett volna.

https://www.youtube.com/watch?v=cminfI1wzng

Csavaros, ijesztő, mitikus.

Raff menő kampánymenedzser volt, aki egy hiba után mindent elveszít. Hogy kilábaljon a gödörből, nem mindennapi ügy mellé áll. Egy szimpatikus, helyes 8 éves kisfiú kampányát kezdi el vezetni, aki a neten tett szert rajongótáborra. Későn jön rá, kinek adta a hatalmat. (The Wunderkind) Justin újságíró, éppen az új kiküldetési helyre repül. Az ülése alatt talál egy lejátszót, melyben a repülőgép eltűnéséről van egy műsor. Mindenképpen igyekszik meghiúsítani a katasztrófát, pont ezzel érve el, amit el akart kerülni. (Nightmare at 30000 Feet) Egy meteoresőt követően a férfiak őrülten kezdenek viselkedni – erőszakossá, gyilkossá válnak. A többiek menekülni kényszerülnek, és soha nem tudhatják, kiben bízhatnak. (Not all men)

Egy másik érában már ment nagy sikerrel a Twilight Zone. Nekem kimaradt, amit már sajnálok is, mert ha ebből az évadból indulok ki, akkor olyan sorozat lehetett, ami nem véletlenül lett kultikus, és érdemes lenne akár pótlólag is megnézni. (A Doctor Who a másik ilyen, amiről már lemaradtam, és lusta vagyok 10 évad feletti epizódokat bepótolni.)

Most azonban itt van a sorozat újraindítása, ami jó lett. Elég sikeres ahhoz is, hogy folytassák, így lesz második évad is, aminek előre is örülök.

A sorozat tulajdonképpen antológia. Minden rész egy más történet, más színészekkel és tartalommal. Egyetlen dolog köti össze őket: az alkonyat zóna és a narráció. Amit nem kisebb személyiség, mint Jordan Peele szolgáltat. Már az sokat mond, hogy őt megnyerték erre a házigazda szerepre. Az egyik epizódban ezen kívül szereplőként is részt vesz. A második évadban rendezni is fog. Ez már egy nagyon jó előjel. Peele egy egyedi hangú, tehetséges rendező és író, akinek még akkor is figyelemre méltó egy-egy munkája, ha különben nagyon nem fogamra való a filmje.

Minden részben van egy misztikus csavar és egy nagy meglepetés. Mivel annyira változatos a cselekmény, itt az a veszély sem áll fenn, mint a tegnapi kettő mondatban horror történeteknél. Talán némileg itt is rá lehet érezni, milyen téren fog a csavar érkezni, de a természetfeletti elemeknek hála meg tudnak lepni végig, és nem válnak kiszámíthatóvá.

Jók ezek a történetek, és minden rész megérdemelné, hogy akár hosszabban is kielemezze az ember. Van bennük valami többlet, nem csak a sima cselekmény, amit követünk. Az egyik kapcsán merenghetünk azon, hogy az emberek mennyire maguknak okozzák minden bajukat. A téveszmék, félelmek vezetnek el oda, hogy valóban megtörténik a baj. De korrekt horror köntöst adtak a ma divatos feminista filmeknek is, amiben a férfiak gyilkos szörnyekké kezdenek válni, és a nőknek menekülni kell. Külön jár a pont azért, hogy itt sem mentek el teljesen szélsőséges nézőpontba: van esély a férfiaknak is, nem olyan femi-náci ez a rész, mint a Fekete karácsony volt. De érdemes kiemelni az évadzáró részt is, amiben a sorozat készítésének kulisszái mögött tűnik fel az alkonyzóna. Az igazi posztmodern csemege.

Minden rész filmszerűen készült, és látványban is nagyon a helyén vannak benne a dolgok. Nem CGI látványorgia egy sem, de nem is kellett. Aminek látványosabbnak kellett lennie, az lett. Jók az arányok.

A szereposztásokon is látszik, hogy nem sajnálták ettől a sorozattól a források. Minden részben van legalább egy olyan színész, aki ismert és híres – nem csak sorozatból, de mozivászonról is. Jacob Tremblay volt az elnökké váló kissrác, Adam Scott akarta a repülőgép lezuhanását megakadályozni, Taissa Farmiga küzdött a gyilkossá váló férfiakkal, de Seth Rogen, Zazie Beetz és Ginnifer Goodwin is ott a szereplők között többek között.

Ha valaki minőségi sci-fi, kicsit horror sorozatot keres, erre érdemes időt szánnia.

The Twilight Zone - 5/4,5 kreatív és ötletes, sok meglepő fordulattal, korrekt rendezésben és sztárszínészekkel.

https://www.youtube.com/watch?v=29_gA_GDGvE

Will megígéri a nejének, hogy ma időben hazaér és valami programot találnak maguknak. Végezne is időben, de a közvetlen felettese erre elé teszi a saját munkáját is. Határidős, és az egész estéje rá fog menni. De nem mondhat nemet: nyilvánvalóvá teszi, ezen múlik a kinevezése, amit már hónapok óta ígérgetnek neki. Will haza is telefonál, hogy valószínűleg még aludni sem fog tudni hazamenni.

Éjszaka megéhezik, egy közeli, autópálya melletti étkezdébe ugrik be. Már csak egy helyes pincérnő van bent, akivel kellemesen el is fecseg, de a lánynak telefonálnia kell, és Will elindul, mielőtt elköszönhetne a lány, vagy akár a rendelését kiadhatná.

Will az úton visszafelé egy útról lefutott kocsit lát meg. Kihúzza belőle a sofőrt, és kórházba viszi. A férfi alig van magánál, számokat ismételget. Will koszosan, sokkosan indul hazafelé. Csendben megy be, így láthatja, hogy a főnöke a feleségével folytat viszonyt. Ahogy jött, megy. Vissza az étterembe. Elle, a pincérnő látja is rajta, hogy kikészült. Finoman kiszedi belőle a történetét. Neki is elege van a saját életéből, egy ponton megcsókolja a férfit. Will egy pillanatra lesokkolódik, de aztán úgy dönt, miért ne. Már azt tervezik, hogy mennek el innen együtt. Zárják a rossz kapcsolataik és megpróbálják egymással.

Közben a kimentett férfi után két alak veti magát. Megölik a kórházban, majd Will után indulnak. A címét szerzik meg, és agyonlövik az ágyban a feleségével. Ahogy ellenőrzik a tetemeket, rájönnek: ez nem Will. Az asszony csalta és most a szeretőjével együtt halt meg. Az egyik itt marad, a másik Will irodájába megy át. (Aki marad, pózba állítja a holtakat és elmeséli nekik, mennyire megveti őket, amiért házasságot törtek. Hasonló okból végzett a saját feleségével is.)

Elle és Will közben elmennek a lány holmijáért, aki közli a volt barátjával, aki most visszasírná magát, hogy végleg vége. A következő állomás Will lakása, ahol meglátják a két holttestet. Az itt maradt ügynök is rájuk támad. Will, akivel dulakodik, a pisztolyt is elejti, amit Elle vesz fel. A férfira lő, aki összeesik, és magára rántja a kávéfőzőt. A gép szétlapítja a fejét. Nem értik, ki és miért vadászik a férfira, az étterembe mennek vissza.

A halottról kiderül, hogy ügynök volt. Társa, a másik gyilkos már pláne gyilkolni akar. Will az ügyet vezető nyomozónővel veszi fel a kapcsolatot, akinek az étteremben mindent elmesélnek. Annyi csúsztatással, hogy Will magára vállalja Elle halálossá váló lövését. A számokról kiderül, hogy a két korrupt nyomozó jelvényszáma. A nő hisz nekik, de bent kell rendezni a dolgokat. A gyilkos azonban rájuk támad. Hosszas hajsza után a nyomozónő végez a férfival, és elengedi Willt a lánnyal, akik majd a szökőkút előtt örülnek a szabadságuknak és csókolóznak.

Családos, régi bűnökért vezeklős, szójátékos.

Alan kellemes modorú, jó tartású öregúr, aki él-hal a Scrabble játékért. Mindkét fiát úgy nevelte, hogy állandó program volt a társas egymással. Most is rendszeresen játszik, neten idegenekkel: biztos benne, hogy megszökött, fiatalabb fiát így fogja megtalálni. Ismeri a stílusát, ismeri a szavait: hinnie kell benne, ha megtalálja, képes lesz hazahozni és jóvá tenni a múltban történteket. Nem látja meg, hogy a viselkedésével mennyi fájdalmat okoz annak a fiának, aki jelen van az életében. Aki befogadja a házába, amikor menedékre van szüksége. Aki beengedi a saját kamasz fia életébe, aki éppen az első szerelmébe esett bele. Alan számára is hátra van egy nagy lecke: a szavak hatalmasak lehetnek, erejük van, de ki is kell mondani őket, nem csak egy játékban feltenni a táblára.

A szavak lehetnek fegyverek, ahogy gyógyszerek is. Részei a mindennapjainknak, még a gondolkodásunk is elképzelhetetlen lenne szavak nélkül. Ez a film a szavakkal foglalkozik, több szinten is.

Már a címben ott találjuk őket, megragadva azt, hogy mennyire fontos az emberi életben a szóbeliség és vele a szavak. Amit kimondunk, azzal hatással leszünk a saját és gyakran mások életére is. Pedig csak szavak, nem is tettek – mégis, sok múlik rajtuk. A címben, a cselekményben is.

A szavak kézzel foghatóan megjelennek a Scrabble játszmákban, amelyek a film elejétől a végéig jelen vannak. Árulkodnak arról, hogy érzik magukat a szereplők. Az anya hogyan tudja meg, hogy tetszik a lánynak a fia, akik náluk játszanak? A lány olyan szavakat rakott ki végig, amelyek erről árulkodnak. A család élete gyakran ezen játék körül forog. Leginkább Alan élete, aki neten is ezt játssza. Akinek már rögeszméje, hogy szavakkal kergette el a fiát, azokkal is fogja megtalálni és hazahozni.

A másik fia, Peter történetében pedig azt látjuk, hogy még azoknak a szavaknak is ereje van, amiket nem mondanak ki. Peter sok mindent elfojt, és nem mond ki. Nem véletlen, hogy ő az, aki nem ül le játszani a családdal. Aki csak akkor tesz ez alól kivételt, amikor már fáj neki annyira, hogy beszélni is elkezd. Akkor szabadul fel, és változás áll be, legalább a lelkében, ha az életük eseményein változtatni nem is fog, hogy végre elmondta, mit érez.

Az ő és az apja kapcsolatában fontos szerepe van a tékozló fiú történetének is. A bibliai történetet el is mesélik a cselekmény során, foglalkoznak vele, és majd a saját életükre is elkezdik kivetíteni. A tékozló fiú mellett ott volt a másik is – neki mi jutott? Erre adnak egy szép választ, és békét teremtenek vele a karakterek között.

Peter kapta különben azt a monológot, ami látszólag a Scrabble igazságtalanságáról szól: hiába raksz ki gyönyörű és hosszú szavakat, tarolni a rövidek fognak. Minél több kétbetűs, és tied lesz a több pont. Nem tűnik logikusnak, család hatása van – de nem ilyen az élet is? Mert Peter itt nem csak a játékról beszél, hanem az apjával való kapcsolatáról is. Ő bármit tehet, bárhogyan bánhat az apjával, hozhatja a hosszú szavakat, semmivel sem érhet az eltűnt öccse nyomába, aki nincs jelen.

Melankolikus, de nem szomorú ez a film. Még humor is akad benne, ha nem is a harsányan nevetős fajta. Finomabb, keserédesebb, hétköznapibb.

Mivel alapvetően dráma, kevés helyszínen egy családban játszódik, látványelem nincs és nem is kell bele. A színészek teljesítménye sokkal fontosabb. Bill Nighy könnyeden hozza Alan alakját. Petert Sam Riley keltette életre, sokkal érzékenyebben, mint amikor Demóna hollóját alakította – mégis, a hollóként látták többen…

Nem boldog, nem is sírós. Csendes, szomorkás, emberi. Esős napokra megfelelő néznivaló.

A szavak ereje - 5/3,5 a karakterek érdekesek, tetszett a szavak erejének megjelenítése is, de mi a lényeg?

https://www.youtube.com/watch?v=SNkhEyWYgfI