Misztikus, ősi háborús, szörnyes.

A régmúlt időkben egy boszorkány elszabadított egy kórságot, mely végezhetett volna az egész emberiséggel. Arthur király és szövetségesei megállították, de végezni ők sem tudtak az asszonnyal. Feldarabolták, és testének darabjait elrejtették a világban. Jóslat szól arról, hogy egy napon visszatér majd, és ha megtalálja a királyát, elhozza az emberiség végzetét. Napjainkban is dúl a titkos háború természetfeletti és emberek között. A nácik karmaiból kimentett démon gyermeket egy harcos fogadta be, és nevelte a legnagyobb fegyverükké. Hellboy most kénytelen a származásával és a végzetével szembenézni: egy szövetséges csoport úgy véli, ő az, aki elhozza a véget és Nimue mellett elszabadítja a poklot. A feltámasztott boszorkány mindent kész bevetni, hogy oldalán a démonnal uralhassa a világot: ehhez azonban Hellboynak is lesz pár szava.

Volt már kettő egészen korrekt Hellboy-film, a másodikat a tündérekkel kifejezetten szerettem is. (Jellemző, hogy a tündér herceggel tudtam benne szimpatizálni, és a természetfeletti lények világa jobban tetszett, mint az emberi.) Azok a filmek nem kapták meg a záró harmadikat, helyette a történet újrakezdésének adtak még egy esélyt.

Új szereplőket és új történeti alapokat is kaptunk. Hellboy múltja egyezik, a nácik akarták a világra szabadítani, de egy közbelépő nácivadász és egy harcosnak hála a szövetségesek meglátták a lehetőséget abban, ami Hellboy lehet. Pusztító helyett megmentő. Itt még ennél is tovább mennek egy fokkal, és a film végére megismertetik velünk Hellboy családfáját. Mit ne mondjak, nem voltam oda érte, de pont az egyik kedvenc mítoszomba piszkáltak bele. Manfredi volt az utolsó, akitől tetszett, hogy átírta Arthur történetét. De ez már egy másik történet, maradjunk a filmnél.

A cselekmény nem éppen okos, de pörgős és akciódús. Agyi aktivitásra nem nagyon, a szemekre van hozzá szükség. Látványos lett, és jól megvalósított ellenfelekkel zúznak a képernyőn a szereplők. Mondjuk Nimue összevarrása nem fogja megnyerni az év jelentét, de végig inkább a véres szépség, mint a horror mellett döntöttek a készítők.

Éreztem az erőlködést, hogy menő film legyen a végeredmény. Del Toro ezt a vonalat lazán hozta, itt nem volt olyan sima a helyzet. Poénos beszólásokat próbáltak adni a szereplőknek, de sűrűn volt olyan érzésem, hogy ezek valósággal bele vannak erőszakolva a forgatókönyvbe. A kísérő zenékben már inkább megvolt a dögös hatás, ha nem is a film zenei albuma lesz, amit szabadidőmben hallgatni fogok.

A karakterekben is igyekeztek a félig komolyan vehető, félig humoros vonalat megtalálni. Hellboy végig teszi a megjegyzéseket. Ben elvileg azzal hozza a feszültséget, hogy képtelen benne megbízni, és végig inog, hogy a szörnyet vagy a hőst lássa a társában. A végére róla is kiderül valami meglepő, de nem lepődtem meg annyira, mint kellett volna. Eredetileg Ed Skrein kapta ezt a szerepet, neki szerintem jobban állt volna ez a morgós, de hősies karakter, de az is lehet, hogy csak az a bajom, hogy nagyon nem csípem a Hawaii Five-O című sorozatot.

Ha már a színészek. Nem ismertem fel David Harbour színészt Hellboy maszkja alatt. De még csak el se tudom dönteni, hogy ez dicséret vagy negatívum. A maszkmesternek dicséret, annyi bizonyos. Jovovich elveszik Nimue karakterében, se nem szép, se nem félelmetes, mintha nem is lett volna. McShane is sokkal karakteresebb és többet tud, mint amit itt meg tudott mutatni magából. Egyiküknek se ez lesz a karriercsúcs.

Különben akkora bukás volt a film, hogy nagyon kétlem, hogy folytatást terveznének neki, annak ellenére, hogy a végén már a Hellboy világ újabb jellegzetes alakját kezdik behozni.

Hellboy - 5/3,5 látványos lett, megtűzdelték szexi zenékkel, de a történet erősen tipikus. Egynek elment.

https://www.youtube.com/watch?v=TzD_ke0Dfa0

MOZI:

• Sonic, a sündisznó - japán, amerikai animáció
• Ailo - finn, francia családi kaland
• Közel a horizonthoz - német romantikus dráma, regény-adaptáció
• A boldogságvirág - német, brit, oszták sci-fi - dráma vegyes
• A vágyak szigete - amerikai horror komédia

DVD:

• Zombieland: A második lövés

Az Élősködők estéje volt. Nem csak a legjobb idegen nyelvű, de a legjobb film is ez lett. Ezen felül a legjobb rendezés és a legjobb eredeti forgatókönyv díját is hazavihette. (Most jöttem rá, hogy a legjobb filmnek az 1917-nek drukkoltam…)

A legjobb színész: Joaquin Phoenix (Joker) – nagyon járt már neki, nálam már a Gladiátorért kapnia kellett volna: ha Crowe megnyerte a főszerepet, neki kijárt volna mellékszereplőként.

A legjobb színésznő: Renée Zellweger (Judy) – nem találtam el hétvégén, mit nézzek. A Botrányt választottam a Judy helyett, de majd pótlom. Különben a Hideghegyért a legjobb mellékszereplőként már díjazták, most begyűjtötte főszereplőként is.

A legjobb férfi mellékszereplő: Brad Pitt (Volt egyszer egy Hollywood) – mivel nekem az ő alakítása sokkal jobban tetszett a filmben, mint Leóé, ezzel ki is vagyok békülve.

A legjobb női mellékszereplő: Laura Dern (Házassági történet) – ez a kategória különösebben nem mozgatott meg. Scarlett Johansson és vele a Jojo Nyuszi sikerének jobban örültem volna, de ez van.

A legjobb adaptált forgatókönyv: Jojo Nyuszi – Taika Waititi. Abszolút megérdemelten. Ennek örültem, és már keresem is elő a regényt, amit átdolgozott. El fogom olvasni.

A legjobb animáció: Toy Story 4. – ez viszont hatalmas csalódás. Látványra gyönyörű, de történetre annyival jobbak voltak itt! Nagyon nem bírtam ennek a mesének a tartalmát.

A filmzenéért a Jokert díjazták, a betétdalért Elton Johnt és vele a Rocketmant.

A legtöbb díjat az Élősködők vitte haza (4-et, lásd fentebb).

Az 1917 végül három díjjal zárt, bár mind technikai: operatőr, hangrögzítés és vizuális effektusok. 2-2 jutott a Jokernek (Phoenix és a zene), a Volt egyszer egy Hollywoodnak (Pitt mellett a látványterv nyert még) és Az aszfalt királyainak (vágás és hangvágás).

A legjobb jelmeztervezést gyűjtötte be a Kisasszonyok, sminket a Botrány.

A legnagyobb vesztes Az ír, amely 10-ből egyet sem kapott meg.

Részben papírforma, részben meglepetés. Van, aminek örülök, másnak kevésbé. Amit magamnak felírtam: elolvasni a Jojo Nyuszi alapjául szolgáló regényt, és megnézni a Judy-t. Holnap pedig mesélek a Botrányról.

Párkapcsolatos, életet kitöltős, mindennapos.

Gloria pár éve elvált, most egyedülálló idősödő asszony. Ez azonban nem gátolja meg abban, hogy az életét igyekezzen megtölteni élményekkel, ha néha magányos is. Igyekszik foglalkozni a gyerekeivel, akiknek szintén megvan a maga baja. Eljár táncolni, és egyik este egy megnyerő férfiba botlik bele. Egyéjszakás kalandnak indul, de Arnold újra jelentkezik és randevút kér az asszonytól. A férfinak ugyan megvannak a maga démonai: katona volt, sötét emlékek kísértik. A válása ellenére sem tud szabadulni a volt feleségétől, és két felnőtt lánya is az apjukra támaszkodik, annak minden idejére és energiájára számot tartva. Gloria nagyon igyekszik Arnold életének fontos és szerves része lenni, de amikor azt tapasztalja, hogy a férfi nem nyílik meg neki és rendszeresen cserben hagyja, elgondolkodik a folytatáson.

Sejtettem, hogy nem romantikus vígjáték lesz ez a film. De arra nem voltam készen, hogy egy keserédes melodrámát nézzek. A témája, a cselekménye, a benne felvázolt konfliktusok annyira távol állnak tőlem, hogy ha objektíven tudnám nézni, látnám azt is, mi benne a jó, de így csak azt éreztem, hogy nem nekem való. Nem is értem, miért nézem végig.

Persze, tudom miért. Ha elkezdek egy filmet, végignézem, ha másért nem is, de elmondhassam, hogy láttam és nem tetszett. Így most ki is írom: láttam a Gloria Bell című filmet és nem tetszett.

Nem lehet romantikus filmként nézni. Ugyan benne van, hogy Arnold és Gloria kapcsolata hogyan születik, fejlődik és viharzik, de ez nem egy könnyed szerelmes film. Mindkét fél idős ember, és máshogy állnak egymáshoz, a kapcsolatukhoz, mint egy sokkal fiatalabb páros. Mindketten kötöttségeket hoznak magukkal a múltjukból, amelyeket nem tudnak és nem is akarnak elvágni. A házastárstól el lehet válni, de a közös gyerekektől nem. Ugyan Arnold esetében hangsúlyozottan előkerül, hogy túl közel maradt, de ott volt a mélyben más gond is bőven. Bennem fel is merült, hogy igazából Arnold nem is vált el, csak azt mondja. Hiszen Gloria nem kezdene egy nős emberrel. Erre ugyan nem kapunk választ a filmből.

Ami probléma is volt nálam. Miért csinálta a férfi, amit? Nagyon durva húzásai vannak a nővel szemben – amikor Gloria igyekszik beengedni az életébe, és a családjába is bevinni, a párja rendszeresen és szó szerint faképnél hagyja. Ám azt nem tudjuk meg, miért.

Gloria hoz is majd egy döntést magukról, ami az ésszerű és az egyetlen lehetséges lépés a helyzetében. Csak azt csodáltam, hogy nem lépte már meg sokkal korábban a cselekmény során – Arnold rászolgált már korábban is.

De a filmben ott van az is, hogy egy idősödő nőnek mennyire nehéz egyedül, hiába akarja értelmesen kitölteni az idejét. Ahogy a gyerekeinek akar segíteni, az már olyan, mintha rájuk erőszakolná magát. Pedig a fiára rá is férne, hogy a hóna alá nyúljon, mert ott aztán van olyan elbaltázott szerelmi történet a háttérben… Járhat szórakozni, lehet macskája, de érezni, hogy a látszat ellenére nem teljes így az élete.

Gloria problémája és az életszakasza annyira távol áll tőlem, hogy hiába érzem a drámát a filmen, Julianne Moore hiába játssza bevállalósan és nagy kifejező erővel a szerepet, nem tudott lekötni. Konkrétan unatkoztam rajta, és nem érintettek meg az asszony problémai. A film végén is azon gondolkodtam, mit kellene érzésben hoznia. Felszabadulást, bánatot és örömet egyszerre? Vagy valami egészen mást?

Mivel ez jórészt kapcsolati és karakterdráma, látványelemre nem kell benne számítani. Nem is lesz benne. A színészek hozzák, amit kell. Moore remek és jó karban is van. Cera nagyon hitelesen szerencsétlen. Turturro titokzatos végig, bár ez a karakteréből is erősen fakad.

Talán évekkel idősebben többet mond ez a film, most azonban nem tudok mit kezdeni vele.

Gloria Bell - 5/2 Moore remek színésznő, de ebben a történetben nem találtam semmit, ami az enyém.

https://www.youtube.com/watch?v=YCwCdQK2Qss

Kamaszos, szerelmes, színjátszós, zenés.

A kamasz Nini és Ricky a szünet után komoly sokkot kell, hogy kiheverjen. Kisgyermek koruk óta barátok voltak, majd az érzelmeik elmélyülése után szerelmespár lettek. Ám Nini szerelmet vallott, a fiú nem tudta visszamondani, hogy szeretlek. Nini pedig úgy jött haza a nyaralásból, hogy a végzős és menő EJ az új barátja. Ricky vissza akarja kapni a lányt, így arra is kész, hogy jelentkezzen szereplőnek az iskolai színdarabba. Idén a High School Musical lesz színpadra állítva. EJ színjátszókörös, így mindenkit meglepetésként ér, amikor nem ő, hanem Ricky nyeri el a férfi főszerepet. A szerelmi háromszög körül állandó a dráma, amit nehezít a tehetséges új lány mesterkedése, a különc felkészítő tanárnő rendszeres nem rendhagyó módszertana és Ricky szüleinek válása is.

Mivel ki vagyok éhezve zenés és musical sorozatokra, adtam egy esélyt ennek a HSM sorozatnak. Igaz, már az első rész közben azon járt az agyam, mennyire pocsék már az alapötlete is. Színpadi darabot csinálni abból a filmből? Ok, láttam én is, de hamar rájöttem, hogy csak egyféleképpen érdemes nézni azokat a filmeket: énekes részek pipa, a többit meg át kell tekerni. A mai napig felforr az agyvizem, ha a harmadik rész konfliktusára gondolok. Két menő egyetem is felvette a fiút, hova menjen? Sose legyen nagyobb baja.

Nem mintha a magánéleti dráma jobb lenne. Ahogy elindult, egyből az a gondolatom támadt, hogy eltévesztették a musicalt. Az alaphelyzet majdnem Grease volt. Szünet után a lány azon töpreng, megmarad-e a kapcsolata az új barátjával. Aki menő – ami viszont ő nem. Itt a szerelmi háromszöggel több, de ahogy a nyárról dalolni kezdtek, megint csak a Grease ugrott be. Bár, inkább ez, mint a HSM.

Csak pár részes a sorozat, de ezt sem sikerült megpörgetni. Nagyon gyerekes dolgok, amelyek az egyes részek konfliktusai lettek. Vajon EJ tényleg elvette Nini telefonját, hogy meglesse, milyen üzenetet írt neki Ricky? Gina azért érdeklődik Ricky után, hogy ezzel is támadja Ninit, aki szerinte elvette tőle a főszerepet? Mennyire akad ki Ricky, amikor az anyja elköltözik, majd azt telefonálja haza, hogy új és komoly barátja van? Ilyennel van tele az egész. Vagy még ennél is gyengébbekkel. Próbálom azt mondani magamnak, hogy ez egy Disney, kamaszoknak szóló sorozat, nem kellene többet várni. De amikor vannak annyival értelmesebb ifjúsági filmek és sorozatok, a Disney kínálatában is, fájdalmas, hogy csak erre futotta.

A karakterek ugyanennyire kidolgozatlanok. Mindenki kap 1-2 vonást, aztán marad az eye candy faktor alkalmazása. Még a játékukon is érezni, hogy kezdők és amatőrök. Ami a kezdő színészek feeling miatt a darabban működik is, de a kamasz vonalon csak simán esetlennek és hiteltelennek tűnnek. (Különben egy filmes vendégszereplőt sikerült becsalni a sorozatba, az egyik közepesen fontos mellékszereplőt.) A karakterek közül egy van, akinek sikerült úgy-ahogy hihető jellemfejlődést beletenni az évadba: EJ már nem csak játssza a rendes srácot a népszerűségért, magába szállt és sokkal emberibb, segítőkészebb lett, mint az évad elején.

Aminek ahhoz is köze van, hogy ebben a sorozatban nincsenek negatív karakterek. Mindenki helyes, kedves, legfeljebb különc a többiekhez képest. Őszintén énekelnek az összetartozásról, és ennek a szellemében ténykednek is. Egy annyira bántóan tökéletes közösség jó fej emberekkel, amely csak egy ilyen félig mese sorozatban létezik.

A sorozat legerősebb része különben a zene volt. Kifejezetten jó ötlet volt, hogy nem csak a film dalai hangoznak el, hanem írtak bele újakat is. Azok sokkal jobban szóltak és hatottak, mint a régi film dalai.

Akik Violetta nézők voltak, nekik tetszeni fog. Mi többiek meg tekerhetjük daltól dalig.

High School Musical – The Musical - 5/3 szerencsére saját története van, de sok benne a gyerekes butaság és HSM-musical? Jaj.

https://www.youtube.com/watch?v=RlaV8sJGhfc

Harper és Bailey szobatársak, akik együtt mennek Halloween buliba. Bailey ki akarja rángatni a rossz szokásokból barátnőjét, aki nem bír szabadulni erőszakos barátjától. A buliban összefutnak két másik barátnőjükkel, és megismerkednek két helyes sráccal is. A fiatalok úgy döntenek, egy kísértetházban folytatják az estét nevetve és ijedezve.

A semmi közepén álló ház nem túl bizalomgerjesztő, ahogy a maszkos alkalmazottak sem. Bentről azonban sikolyok, ijesztő zajok hallatszanak, belevágnak a kalandba. A bemenetel előtt le kell adniuk a telefonjaikat. Az egyik első szobában nagyon valósághű, ahogy egy lány az életéért rimánkodik, míg egy maszkos megbillogozza és végez vele.

A csapat hamar két részre szakad: Bailey, Nathan és Angela egy fal előtt találják maguk, amiben lyukak vannak. Átnyúlnak, és olyan tárgyakat húznak át, mint egy szőlőszem. Bailey elejti a kulcsot, és ahogy keresi, felsikít. Visszahúzza a kezét, a bőre szétnyílik, és ömleni kezd a vére. Elszorítják, de gyorsan egyre rosszabbul van.

Harper, Evan és Mallory egy alagúton másznak keresztül, de Mallory hirtelen eltűnik. Kijutva egy ajtót találnak, benyitnak, ahol a másik három társuk van. Későn szólnak nekik, az ajtó visszacsukódik. Mallory sehol, Bailey rosszul van. Majd látják, Mallory kerül a megkínzott, billogozott lány helyére, most ő szenvedi el a kínzást.

Már tudják, hogy bajban vannak. Nathan rohan vissza segítségért. Egy magát Mitchnek nevező alkalmazottat talál, akitől kapnak kulcsokat is, aki elmagyarázza, ha többen másznak a csatornában, az kinyílik és valaki leesik. Sorra haladnak. Mitch ellenük fordul, Nathan lezuhan a lyukba. Közben a lányokra támad egy másik maszkos, és végez Angelával. A másik két lány elszakad egymástól.

Bailey menekülés közben aktiválja az ajtót, amin keresztül Nathan el tud indulni. Pont időben érkezik, hogy megmentse a megtámadott Harpert. Közben Mitch kicsalja Evant, végez is vele.

Nathan a tető felé tud menekülni, Harper egy olyan szobán keresztül, melybe szögek és kések állnak ki szinte mindenből, és az egyetlen ajtóra fegyver van irányozva. Meg is sérül egy lövedéktől, de a rá támadó maszkost pont a fegyver intézi el. Tőle veszi el a vasvillát, amivel leszúrja a következő belépő maszkost. Későn döbben rá, hogy a maszk alatt a megkötözött Bailey volt, aki a kezei között hal meg.

Közben a lány telefonját lenyomozó Sam a házhoz ér – de a maszkosok elkapják és megölik, mielőtt felfoghatná, mi történik körötte.

Kintről Nathan elkezdi betörni a falat és kiszabadítani Harpert. Mindkettejükre rátámadnak, de ők kerekednek felül. Az egyik maszkost elkapják, aki segít nekik kijutni. Elmondja, ez egy szekta, akik az arcuk átalakítják, szörnyekké válnak, és mások igazi arcát is fel akarják fedni. (Ezért tépik le az áldozataik arcát.) Kifelé menet a még túlélő maszkosok támadnak, a gyakornokuk is agyonlövik. Harper és Nathan a kerítésen másznának át, de Nathan még visszafordul és a baseball ütővel lecsapja az utolsó nyomukban járó maszkost. Közben golyót kap, erősen vérzik. Harper eltámogatja Sam kocsijáig, és elhajt. Kórházba viszi a fiút, ahol mindkettejüket ellátják.

Az utolsó életben maradt maszkos felgyújtja a házat és megsemmisíti a bizonyítékokat. Majd látjuk, beoson Harper házába. A lány már csőre töltött fegyverrel várja.

Szerelmes, kampányos, igazi vélemények mellett kiállós.

Fred újságíró, akinek azzal kell szembesülnie, hogy a munkahelyét felvásárolta egy konszern. Az igazság helyett a nagyvállalati érdekeket kellene képviselnie, amire nem hajlandó, így felmond. Barátja fel akarja vidítani, így magával viszi az egyik kedvenc bandájuk koncertjére. A többi néző között Fred ráismer kamaszkori ideáljára, a 3-4 évvel idősebb Charlotte-ra, aki egykor a bébiszittere volt. A nő már komoly karriert futott be, külügyminiszterként dolgozik. Charlotte is ráismer, kicsit beszélgetnek is. A nő éppen az elnöki kampányát szervezi, és szüksége van egy beszédíróra, aki szimpatikusabbá tenné az embereknek. Fred lesz a kiválasztott. A közös munka során egyre közelebb kerülnek egymáshoz, de a politikai érdekek nem engedik, hogy felvállalják egymást. Fred nem éppen egy álompasi, nagy a szája is, és Charlotte a Fehér Házba akar kerülni. De ezért mennyit hajlandó feladni?

Borzalom, de kezdek ráhangolódni Seth Rogen humorára? Az utóbbi időszakban ez már a második filmje, amit nézhetőnek találok. Még azt is elviseltem, hogy Rogen játssza az egyik főszerepet, pedig nem nagyon bírom a színészt. Mégis, ebben a filmben volt valami plusz, ami miatt végignéztem a közel 2 órát úgy, hogy nem volt ingerem kikapcsolni a lejátszót.

Pedig, nem csak Rogen, ami ijesztőnek hatott elsőre. Ez alapvetően politikai film, amiben aztán a romantikus vonal is kiemelkedik, de a fő témája a politikai alkuk és a kampány. Nem igazán jellemző, hogy egy ilyen témaválasztású film leköt, de ez egész korrekt lett. Talán, mert a romantika és a komédia elemeit is jócskán használták, és könnyedebbé tették a filmet.

A politika és a politikusok eléggé görbe tükörben vannak itt megmutatva. Pontosan rá lehet ismerni, melyik motívum honnan származik. Elnök, aki tévében kezdett, és visszamegy forgatni? Amúgy is, teljesen alkalmatlan a figura, minden megmozdulását a régi sorozatából lopta. A szépfiú elnök, akit a politikánál sokkal jobban izgat, hogy a szép nőket felcsalja magát és szórakozzanak. Minden mögött pedig a küllemre is ocsmány nagyvállalati vezetők, akik manipulálnak és kavarnak az egész filmben, hogy a pénzükkel biztosítsák maguknak, amit csak megkívánnak. Természetvédelem? Ok, amennyiben ettől még az ő építkezése és fejlesztése nem szenved csorbát. Különben megtalálják a megfelelő embereket, és a teljes nemzetközi megállapodásnak bemutatnak.

Rogen kedvenc témái is előkerülnek, mint a könnyed drogfogyasztás. Abszolút kiolvasható belőle, hogy a könnyed drogok legalizálása mellett teszi le a voksát. Talán minden filmjében elő is kerül ez a téma, ha nem is direkt.

A szerelmi szálban pont arra mennek rá, amire aztán hozzák is a poénokat. A jó nő, sikeres és hatalmas személyiség mit akarna egy olyan alaktól, mint Fred? Meg tudták csinálni, hogy érteni a filmből, mit akar tőle. Ok, nagyon nem úgy néz ki, mint a kanadai elnök, akivel a PR főnök szívesen összehozná. (Alexander Skarsgard vs. Seth Rogen, nem is kell magyarázni a különbséget.) Még csak kifejezetten romantikus sem lett a film, miközben sok szó van érzelmekről, ez is tetszett.

A karakterek közül Charlotte, akivel szimpatizáltam. Tetszett, ahogy fejlődik a karakter. Ahogy rádöbben arra, hogy nem csak a látszat a fontos. Ahogy meg meri lépni, hogy felvállalja magát és az igazi kapcsolatait, nem azon aggódik, hogy mit szólnak a választók. Sokkal hitelesebb utána, mint előtte. Theron jól is játssza, és még mindig remekül néz ki. Tényleg nagyon megvan az a hatás, hogy egy ilyen szép és okos nő mit keres egy emberi krumpli mellett? (Nem én találtam ki, a filmen még grafika is van róla!)

Talán a reálisnál több a rózsaszín a végében, és Rogen most sem tartozik a kedvenceim közé, de határozottan nézhető film lett.

Csekély esély - 5/3,5 a humora nem igazán az én világom, de a színészek nagyját bírom, és van üzenete is.

https://www.youtube.com/watch?v=FH3zQt9ijRw

Kisvárosi, misztikus, kamaszos, titkos üzelmes.

A kamasz Magne öccsével és anyjával költözik vissza a kisvárosba, ahonnan a család annak idején szinte elmenekült. A segítőkész Magne első nap segít egy öregnek az úttesten, ami után furcsa jelenségeket kezd el tapasztalni. Az érzékszervei kiélesednek, az ereje és a gyorsasága rohamosan nő, és érzi az időjárást is. A középiskolában azonnal megtetszik neki a szőke, az iskola szépfiúja felé kacsingató Gry, míg összebarátkozik a természet védelméért küzdő Isoldével. Egy kirándulás rosszul sikerül, Isolde holtan kerül le a hegyről. Magne nem tud a baleset tényébe beletörődni, nyomozni kezd. Így kerül szembe a várost eltartó gyár tulajaival – akik hozzá hasonlóan titkolják a képességeiket és erejüket. Magne már nem csak Isolde miatt küzd: rá kell jönnie, belecsöppent istenek és óriások ősi küzdelmébe.

Lenne kedvem azon viccelődni, hogy Waititi és a Marvel után a Netflix is megmutatta, milyen szerintük a Ragnarok. De nem fogom megtenni, mert egy dolgot sem találnék, amiben a jelen sorozat verni tudná a Thor legjobb részét.

A történet roppant lassan indul. Mivel a sorozat ezen évada csak 6 részes, még veszélyesnek is érzem, hogy a teljes első felét, három részt alig használnak valamire. Alapozzák a szereplőket és a köztük levő viszonyokat, de ennyi. Minden fontos fejlemény, akciók a sorozat második felére maradt. A végére már egészen bele is lendültem, ám akkor vége lett az évadnak. Így most egyszerre érzem, hogy nézném a 2. évadot tovább, és bosszant, hogy 3 rész, aminek a cselekményét fele ennyi részben és időben is el lehetett volna mondani.

Bár nem akarom a Marvel filmmel méregetni, teljesen nem bírom megállni. Thor nem egy észlény, de ő a legerősebb és leghatalmasabb viking isten. Mivel Chris Hemsworth játssza, nálam a leghelyesebb bosszúálló cím is az övé. Ehhez képest lehangolt, itt milyen Magne, aki tulajdonképpen Thor újjászületett verziója. Stimmel, hogy szőke és ennyi. Be van lassulva, és az is nagyon tudott irritálni, ahogy közbe csak bámult ki a fejéből.

De rajta kívül is igaz a szereplőkre, hogy érdekes a kinézetük. Ha kedves akarok lenni, azt írom, hogy mindenkin látszik a vidéki báj. Ha ennél nyersebb leszek, megállapítom, hogy nem sikerült helyes színészeket szerződtetni – vagy ennyire más a szépségideálunk? A szépfiú Fjor is abszolút átlagos. Gry ruhatára meg siralmas.

A történet azonban fontosabb. Abban van ötlet, ahogy a mitológiát átemelik napjainkba, csak rengeteg a lyuk benne. Az nem megy a fejembe, hogy kivitelezhette Fjor családja, hogy örökké élnek és cserélik egymást a párok – egyszer egyikük, másszor a másikak játsszák a szülőket. Senkinek nem tűnik fel? Magne – Thor váltás is ködös, és még csak az sincs tisztázva, milyen háborúba csöppen a fiú.

Érdekes, a legjobban az tetszett, amikor Fjor és Vidar a problémák rendezéséről és a megváltozott korról beszélnek. Már nem a gyilkosság a leghatásosabb megoldás: a gyógyszerek, pszichiáterek és javítóintézet sokkal hatásosabbak. Látjuk is, valóban, mennyire képesek ilyen módszerekkel ellehetetleníteni az ellenfelük.

Már csak azért is az ilyen részek maradtak az emlékezetesebbek, mert a sorozat kivitelezése sem lopta be magát a szívembe. A hegyek és a tó a háttérben gyönyörűek, az isteni és óriás képességek látvánnyá alakítása azonban siralmas. Nincs egy izgalmas, látványos összecsapás sem a sorozatban. Még valami, amiért a Marvel köröket vert a sorozatra. Az óriások igaz kinézete is unalmas, a hályogos szemű kutyájuk meg egyenesen siralmas.

Több eseményen is érezni, hogy most csak belekezdtek, még bőven lenne mit elmesélni. Alapból ez nem zavar, ám ha nem lesz berendelve a 2. évad, már irritálóbb a sok nyitott szál.

Egyszer meg lehetett nézni, de messzebb jobb sorozatok vannak a csatornán ennél.

Ragnarok - 5/3,5 az eleje lassú, unalmas és a szereplők se éppen szimpatikusak. A végére azonban javul.

https://www.youtube.com/watch?v=7H9AaiBLHCo

Mi a közös a filmekben?

Megoldás: Tovább!

Nyaralós, kamaszos, őrült családos.

Emile minél jobban igyekszik rejteni a családját osztálytársai és a szeretett lány, Pauline elől. Nem elég, hogy szegények, lakókocsiban laknak, még a viselkedésük is őrült. Emile haját például egészen kiskorától szőkítik, mert szerintük az áll jól neki. A kamaszra végre elkezd felfigyelni Pauline, és meghívja a velencei zenei fellépésére is. A család azonban keresztbe húzza a fiú számításait: nem vonatjegyet vesznek neki, hanem bepakolnak a lakókocsiba, és a fiú bátyját is felszedve út közben nekivágnak az útnak Velence felé. Közben próbálkoznak telekocsi futással, illegális szabadtéri kempinggel, belekeverednek egy motor elrablásába, és feltűnik egy lány is. Emile egy-egy ponton már a haját tépné ki, de az út végére felismeri, hogy őrült ugyan a családja, de mi mindenre készek érte.

Félig morgok, félig mosolygok. Ennek a filmnek sikerült egyszerre jobb kedvre derítenie és húzni az idegeim. Még nem is tudtam eldönteni, melyik érzés az erősebb – bár igyekszem pozitívan szemlélni ma a dolgokat, így hajlok a plusz felé a mínusz ellenében.

A történet alapja egy filmes toposz: a család nyaralni indul. Mivel a szülők különcök, így természetesen sok nem várt kaland belefér egy francia-olasz hétvégi útba. Kezdve azzal, hogy a teletömött kocsiba hogyan akarnak egy fizető utast is belenyomni. Az apával, aki a legbénább dalt hajlandó csak lejátszani, és még énekel is a magnóval. Az anya, akinek 15 éve fóbiája van a kamionoktól, így rendszeresen meg kell állniuk, hogy kihányhassa magát az úton látott kamionok okozta sokktól. A béna szállások, az egyéni őrületek sora az egész filmet végig kíséri.

De családi film, így természetesen a pozitív hang lesz a film végére a meghatározó. Ahol szeretet van, mit számít egy kis őrület? Igaz, Emile is fejlődik a film során. Az elején passzív elszenvedője a szülei hóbortjainak, még csak kifejezni sem próbálja, mivel mi a baja. A végére már elmondja, kész változtatni a dolgokon és a szülők sok mindenben alkalmazkodnak is. Hiszen: a szeretet a döntő, és ők szeretik a fiukat. Azért is jár a pont, hogy ezt sikerült úgy megcsinálni, hogy nem lett nyálas vagy szentimentális a végeredmény.

Ami viszont nem nőtt a szívemhez: a film humora. Kevés olyan volt benne, amin tényleg tudtam szórakozni. A legtöbb poénnak szánt esemény inkább a morgó felem hozta elő. Eleve, nem tartom viccesnek, amikor valaki enged a hányingernek, amit itt Annie elég sűrűn megtesz. Bár, legalább nem azt mutatják totálban, ahogy kijön, aminek ki kell, hanem a kukára boruló nő alakját.

A karakterek komédiához illően felerősített karikatúrák. Egy-egy szereplőnek kevés jellemvonása van, az viszont meghatározza a teljes karaktert. Nincsenek árnyalt jellemek sem, alapvetően a maga módján mindenki pozitív ebben a filmben – Pauline apja a kivétel, de ő sem rossz ember, csak más az érték- és szempontrendszere, mint a többi szereplőnek.

Közismert színészt nem sikerült felfedeznem ebben a filmben. Igaz, nem is hiányzott. A karakterét hozza mindenki korrekten, ha egy-egy mellékszereplő elég jelentéktelenre is sikerült. Mint Fabrice, Emile bátyja, de mivel magáról a fiúról se tudunk meg sokat, nem tudom, mivel tudta volna hitelesebbé tenni a színész. A legerősebb figura a családapa, és Poelvoorde még szerethetővé is teszi az életvidám, bohó karaktert. (Őt azért láttam már más filmen is, legutóbb a Raoul Taburin címszerepében, de benne volt a Szabadúszókban is.) Még akkor is, ha különben ő tipikusan az a figura itt, aki az agyamra szokott menni.

A filmben még érdemes a helyszíneket is figyelni, főleg, amikor már velencei helyszíneken járnak a szereplők. A gondolázás hangulatos lett, és nem csak a turistalátványosságok vannak.

A súlytalan francia komédiák közé tartozik, de azért nem fájt megnézni sem.

Velence vár - 5/3,5 idegesítő és mégis van benne valami aranyos is. A helyszín szép, a történet elmegy.

https://www.youtube.com/watch?v=D2xZ-v5pzLo