A mai napi rejtély, hogy minek kellett ezt a filmet elkészíteni? Már az első rész sem volt éppen egy maradandó élmény, de ez a második... Nem is csak dupláz, tripláz a szerencsétlenségre. Vagyis, ez csak egy fél film. Pár dolog történik, de kvázi mindent nyitva sikerül hagynia. Ha nem lesz 3. rész, akkor egy teljesen felesleges és befejezetlen folytatás lett.

A történet nem valami izmos. Kvázi felidézte bennem, amikor mindenféle idióta ötlettel újra és újra készítettek egy Hegylakó filmet. Itt is bedobják, hogy csak egy maradhat és az utolsónak micsoda különleges ereje van, aztán jönnek szépen sorra a kiskapuk. Erőátadás, meg hasonlók. Elveszett halhatatlanok térnek vissza, meg ősibbek, mint Andy. Maga az alaptörténet borzalmas annyira, hogy el nem tudom képzelni, minek szavaztak ennek a filmnek bizalmat.

Bele van erőszakolva az is, hogy minden korábbi szereplőt visszahozzanak. Aztán a legtöbbnek mi értelme volt? Pl. visszatér Schoenaerts, mint Booker. Mi az egyetlen célja? Hogy a megváltása és megbocsátás fejében meghaljon, nem is a csapatért, hanem kifejezetten Andyért. De ásnak elő hullámsírból régi ismerőst, van aki az önkéntes elvonulásból aktivizálja magát és pont most támad kedve az elsőnek is mindent felforgatni.

Akciónak még csak elmenne, bár azzal se szegezett a képernyő elé. Elég öregek már, hogy mindenféle harcnemben otthon legyenek. Megint csak a Halhatatlan - hatás. Vannak modern fegyvereik is, de az alap, hogy kardozzanak és szeljék fel egymást. Elvben ugyan minden sérülés meggyógyul, de említettem már a kiskapukat? Itt is lesz egy. Mindegy, annyit akartam belőle kihozni, hogy verekedős - kardozós - harcolós gyenge akciófilmnek még elmegy, öltek bele pénzt, ha már rendes történet nincs.

A másik döbbenet számomra, hogy ehhez a jobb jelző híján gagyi filmhez milyen színészeket nyertek meg. Az egy dolog, hogy a korábbi színészek, mint Theron, Schoenaerts vagy Ejiofor erre is aláírtak, de új főgonosznak érkezett Uma Thurman - volt ő már kardos pokolfajzat, itt annyira nem az - és segítőnek Henry Golding. Pedig nincs egy értelmes karakter vagy fejlődési ív benne. Ennyire jól fizethettek ezért a filmért? Minek? Olyan rémes kritikái vannak, olyan gyenge is volt az első rész is, hogy ezen nem bírok túllendülni. Sikeres, jó dolgokat abbahagynak, ez meg folytatást kapott?

Mindegy, elengedem. Olyan szemmel lehet nézni, hogy mennyi ebben a jobb sorsra és jobb szerepre érdemes színész.

Többet nem is akarok írni erről a szörnyszülöttről. Nem tudom, milyen lehetett az eredeti képregény, de a filmet kifejezetten nem szerettem. Nem is bírtam egyszerre megnézni, kvázi három nekifutás kellett, pedig én alapvetően leülök és megnézem a filmeket/sorozatokat.

A Palladino házaspár adott már nekünk nem egy nagyon szívhez szóló, kedves sorozatot. A Gilmore Girls, The Marvelous Mrs. Maisel a híresek és nagyon sikeresek, de én pl. nagyon tudtam szeretni a Bunheads-et is. Úgy tűnik, felváltva jönnek a nagy sikerek és a bukták. Gilmore lányok - imádtuk. A balettos Bunheads - elkaszálva. Mrs. Maisel évekig vitt mindent. Etoile, megint balett és megint egy kasza.

Sokat elmond, hogy az Etoile két évadra volt megrendelve - de az első után elkaszálták. Érezni is a végén, hogy kvázi minden félbemaradt. A magánéleti szálak, de a balettosok és a társulatok sorsa is. Ez csak a történet első fele. Pedig nem rossz ez a sorozat, én szívesen néztem. Tovább is haladtam volna vele. De erre már nem lesz lehetőségem.

Hozza azokat az elemeket, amiket a Palladino házaspár be szokott építeni. Említettem már, hogy nem ez az első balett-téma, amit feldolgoznak. De a téteket nem kicsit növelték meg. A Bunheads egy kisvárosi balettiskola sorsát követte, míg az Etoile a New York-i és a párizsi Operaház balett-társulatait követi nyomon, mindkét városban. A történet szerint mindkét társulatnak rosszul megy, az embereket egyre kevésbé érdekli a munkájuk. Így a két igazgató, akik különben se veled, se nélküled alkalmi kapcsolatban vergődnek, kitalálják, hogy elcserélik a sztárjaikat egy évadra. A zseniális táncos, de nehezen kezelhető Cheyenne megy New Yorkba, míg a kissé autista, elvarázsolt és újító, nagy jövő előtt álló koreográfus, Tobias, a párizsi balettnek készít darabot. Van több csere, de talán ők a legfontosabbak. Az igazgatók igyekeznek reklámozni, összerakni a vegyes társulatokat, kezelni saját és a többiek magánéletét, míg a problémás új mecénásukat is kordában kellene tartani.

Most is ugyanolyan szerethető, de zűrös, gyakran önpusztító karakterekkel dolgoznak. Nem is lehet pár szóban senkit sem jellemezni. Színesek, egyediek és gyakran nagyon különcök is. A New York-i Jack, aki éppen azon depressziós, hogy a nagyanyja nevét lecserélik az operaházon, és a közelgő 40. születésnapja sem tölti el éppen boldogsággal. Aki egyszerre egy milliomos örökös, művészetbolond és bizonyítani próbáló fiú. Hát igen, mint kiderül, van egy húga, aki világhíres karmester, míg szegény Jack a szervezéshez ért... Cheyenne, aki annyira öntörvényű, hogy rémálom vele dolgozni. Viszont, senki nem táncol úgy, mint ő. Parádés, ahogy összerak egy szerepet, táncosokat választ, mindenkinek az agyára megy. Közben nagy aktivista, ezerrel pörög és iszonyat sokat beszél. Tobias, aki hazarepül szakítani a barátjával, mert megismert Párizsban valaki mást. Ott aztán az ex, Jonathan Groff egy jelenetnyi remek villanása, közli vele, hogy hónapok óta nincsenek is együtt, ő már mással jár jegyben. Tobiasnak ebből semmi fel sem tűnt...

Látjuk, hogy készülnek az előadások. Vannak hagyományosak, újítók és rengeteg ötlet meg küzdelem. Mindig írom, a gyengém az olyan műsor, ami valami kreatív alkotófolyamatot mutat be. Itt abszolút megkaptam ezt az élményt - akár Cheyenne darabja, akár Tobias formabontó alkotása az évad végén, amit Genevieve majd ki is vetít és szenzációt farag belőle. De ennél több van benne, több műsor és táncos története.

Az egésznek a hangulata. Ahogy könnyed, nagyon fogyasztható, ugyanakkor mégis elférnek benne drámák és komoly fájdalmak. Palladinós ez is.

Jellemző rájuk az is, hogy görgetik a színészeiket. Nem a sztárokat viszik egyik sorozatból a másikba, de a mellékszereplők kaphatnak a következő showban is nagyobb szerepet. Itt Luke Kirby, aki nagyon előtérbe került. A Mrs. Maiselben mellékszereplő volt, a sikeres komikus, aki segítette Midge karrierjét és végig jó barátja volt. Itt már övé az egyik főszerep, a New York-i csapat fejeként. De ki lehet szúrni ismerős színészeket. Meg egy nagyobb nevet is behúztak: Gainsbourg egy energikus, szimpatikus párizsi igazgató a szokott hősnők után szabadon.

Még van egy vonás, amit a Mrs. Maisel átörökített. A ritka rossz szülők. Mrs. Maisel szerintem szerette a gyerekeit, de rossz anya volt. Itt Jack kétgyerekes apa, de kb. annyit foglalkozik csak a fiaival, mint Midge a maga gyerkőceivel. Vagyis, kb. semmit.

8 rész, pillanatok alatt végignéztem. Látványos, táncos, hol vicces, hol fájdalmas. A stábban sok a valódi táncos is. Vagyis: jó sztori, a szokott hangulat és sok párbeszéd, különleges karakterek sora. Tánc. Miért nem lett ez sikeres? Még csak rossz kritikákat se kapott. Kb. azt olvasom most több helyen is, hogy ugyanaz a báj és sárm, mint a Palladino-sorozatokban, csak nem olyan jó, mint a Maisel vagy a Gilmore. De jó!

Tényleg nem értem, miért nem kapjuk meg a 2. évadot.

Tipikusan az a film, amire azt mondanám utánaolvasás nélkül, hogy fesztiválfilm. Aztán megnézem, és látom, hogy vitték Cannes-ba, de ott volt San Sebastian Nemzetközi Filmfesztiválon is. Vagyis, jól éreztem, megvan benne az a vibe.

Talán a legjobban azzal jellemezném, hogy kicsit sem akar kommersz lenni. Még csak szórakoztatni se akar, elmondja a maga egyszerre depresszív és mégis életigenlő történetét. A közeli jövőben járunk, amikor az emberek minden reggel beszednek egy bogyót, amitől elégedettek, ugyanakkor agymosott zombik lesznek. Semmi érzelem, semmi önálló gondolat, minden a lehető legszebb és legjobb. Joy egy nap azonban  nem veszi be, érzelmeket tapasztal és a környezetében levőket is igyekszik áttéríteni. Vajon szétrobbantja a társadalmat?

Talán, egy kommersz filmben jönne a nagy változás és minden más lenne. De ez nem az. Ez sokkal személyesebb és kisebbek a vállalásai. Joy a saját és a párja életét képes befolyásolni, abból kihozni, amit lehet. Sokkal szívesebben hagy a film azon gondolkodni, hogy melyik világ mellett tedd le a voksod. Nekem kicsit a Mátrix választását is beidézte, csak itt nem a tabletta színén múlott. Hanem, hogy beveszed vagy sem. Mész a kőmás boldogságba, vagy megéled a valóságot a jóval és a rosszal is.

Ezzel elértem oda, ami valahol a bajom volt a filmmel. Ha elkezdem behozni, mit honnan találok ismerősnek, akkor eredetiség helyett oldalas listát írok, valamilyen formában mi bukkan fel a filmben. Érzelemmentes társadalom, ahol tényleg ki van iktatva minden, ami érzelmet kelthetne? Ha lennének papjaik is, már közel lennénk az Equilibrium világához. Ahogy felfedezik az érzelmeket, egyre többen lesznek és magukra találnak? Ahogy az élet megkapja a skáláját és nem csak az unalmas elégedettséget? Pleasantville. Csak itt nem színek jönnek, hanem az érzelmek. Ahogy a múltjuk is megszűnik a tablettával? Az emlékek őrében a kollektív emberi múltat vették el így. És még tudnám sorolni.

Ha az összképet nézem, ilyen összetételben egyedi, de mégsem éreztem annak. Nálam tényleg az vitte el a játékidő nagy részét, hogy szinte minden eleméről azonosítgattam, miben láttam már ezt kicsit másképp. Miközben pont ilyen még nem volt.

Mi lenne a rá jellemző egyedi plusz? Nem tudom. A szerelmi szálat laposnak éreztem és inkább irritált, mint érdekelt. Arról meg a Blue Lagoon, vagy mi volt a címe, ugrott be, ahogy a kis naiv lelkek felfedezik a szexet. Velem nem hitette el, hogy Joy szerelembe esett volna Williammel. Fordítva inkább. A másik párok története sokkal több színt kapott azzal, hogy a társadalom rájuk erőltette a sémát. Lehet, hogy gyógyszer nélkül leszbikus pár lett volna, sőt. Biztos. De ahogy megfogalmazza a vezetőség, ők az egyszerűséget kedvelik. Vagyis, nincs egynemű pár. De durva a gyereknevelés is. Jót tudtam vigyorogni azon a dilemmán, amikor gyógyszer nélkül egy nem begyógyszerezett babát próbáltak altatni. Milyen könnyen elúszik a nagy elhatározás...

Kevés helyszín, minimálisan futurista egyenkörnyezet. Működik. Simán belelátom, hogy ez egy kis kísérleti, zárt világ, ahol ezt a begyógyszerezett emberiséget tesztelik. Különben sem a külcsín a lényeg, hanem annak a kérdése, hogy az egyéniség feladásával megéri a keletkező más világ. Bár, ha jobban belemászunk, itt is van egy más szabályok szerint élő vezető réteg, csak betompítva ez fel sem tűnik...

A szereposztás nem különösebben tetszett. Annak a divatját éreztem benne, hogy legyen minél több rassz és a történetben több LMBTQ szereplő a gyógyszer egybemosó hatása ellenére is. De nem is ez volt a baj, hanem ezek a... robot pofák. Nick Robinson alig hozott érzelmekkel többet, mint gyógyszerezve. Bel Powley meg egyszerűen nem szimpatikus nekem, bár ő sokkal jobban hozta az érzelmeket.

Ha össze akarom fogni, intellektuálisan érdekes volt. De lassú, komolykodó, és a nagyobb kérdéseken túl semmit sem ad igazán. Nem romantikus, nem komédia, nem dráma, nem is igazán disztópia, bár ahhoz sorolnám leginkább. Végigszenvedtem, és ennyi elég is volt belőle.

A Countdown (s01e06) most sem váltotta meg magát. Be van lőve a szint, amit egy-egy rész hoz és ezen nem tud túllépni. Az egyik oldalról a különleges osztag Gallagher-t igyekezett lenyomozni, közben törtek be csapdákkal teli házba és volt egy autós üldözés. Másik szálon meg a fehérorosz főgonosz rájött, hogy tégla van a szervezetében és hidegvérrel megoldotta az esetet. Az utóbbi volt a jobban sikerült - bőven láttam már másban ilyen megoldást, de szépen ült, pláne, hogy utána cselekedni se volt rest. Az osztag meg hozta a kötelező akciót, agymunka nélkül. Látványosan szenvednek azzal, hogy minden szereplőnek jusson valami szöveg és legalább egy jelenet. Négyen vannak kicsit fixebben: Ackles ügynöke, a narkós ügyosztály nyomozónője, az informatikus lány és a főnök. A többiek minek is vannak? Semmi olyat nem csinálnak, amit a többiek ne tudnának. Az meg csak tetézi a bajaim, hogy mennyire ismétlődő és unalmas az agydaganat-szál. Bár, legalább egy szereplőnek leesett, hogy valami nem stimmel és rákérdezett... A lényeg, most sem haladtunk semmit, csak kaptunk egy nem túl látványos akciót és egy sokszor újrahasznosított lebuktatást.

Rendezgeti a táblán a bábuit a Foundation (s03e02). Elsőre azt hittem, ez Gaal és Hari része lesz, visszatekintő, mit tettek a 150 évben a 2. Alapítványban. De elég gyorsan visszakapcsoltunk a jelenbe, csak így megvolt a kohézió, mi ez az Alapítvány, mi a célja és ebben az évadban mi lesz Gaal feladata. Kaptunk pár új szereplőt, valamint a császárok is felléptek a táblára a végére. A szokottnál eltérőbb a hármas jelleme és azt külön izgalmas nézni, ki mit kezd az idejével. Alkonyat nem akar meghalni. Nap hedonista módon nem törődne semmivel, csak az élvezeteknek él. Pirkadat az ifjak idealizmusával építené a jövőt. Demerzel meg van ott örök árnyéknak, aki bábokként mozgatja őket a nagyobb célért. Nem lehet azt írni, hogy sok minden történt ebben a részben, de annyira jól elsakkoztak a szereplőkkel, kötik a szövetségeket és készítik elő az összecsapást, hogy mégiscsak jó volt nézni. A látvány továbbra is megvan - nem is kellett hozzá nagy robbantás és csata, űrképek, amit az első rész hozott. Elég az is, hogy a különböző helyszíneken mennyire más a ruha vagy a fény, a fejlettségi szint. Talán jelen pillanatban ez a kedvenc heti nézős sorozatom. Annyira nem addiktív, hogy folyamatosan akarjam nézni, de izgalmas, érdekes és el nem tudom képzelni, hova lyukadunk ki a végére.

A Smoke (s01e05) is összeáll lassan. Dave egyre gyanúsabb, most a volt társát és az ő történetét is megismertük. (Megjegyzem, John Leguizamo remekül eljátszotta.) Ettől meg még ellentmondásosabb a gyújtogató tűzvizsgáló: egyszerre megnyerő és taszító. Egyszerre haverkodik és döf kést az ember hátába. Van, amiben profi - másban meg kész szerencsétlenség. Lassan azt esik nehezemre kirakni, hogy lehet egyszerre sikeres és szerencsétlen, vagy a kapcsolatát a nőkkel. Most komolyan az egyik ex-nejét próbálta felszedni? Illetve, fel is szedte, csak aztán nem álltak a dolgok. Eddig különben a gyilkost vagy a szadistát nem írtam volna fel a listára, de amilyen videót most mutattak... Nem volt cél az ölés. Korábban meg védtelen állatokat intézett el, a társát is beugratva? Másik szálon a gyorséttermes is egyre jobban ki van akadva. Ő is szintet lép. Vagyis, lassan azon a ponton lesznek mindketten, ahonnan nincs visszaút és nem lesz már kontrolljuk. A gyújtogatás miatt volt látványos tűzeset, de különben a pszichés profil még mindig a lényeg. Milyen személyből lesz gyújtogató? Mik a ravaszok, amelyek beindítják a gyújtogató énjük? Erről kaptunk újabb tanulmányt.

Újabb kis lépések a Resident Alien (s04e07) évadban. Vagyis, tudjuk, ki a gonosz űrlény. Páran eldöntik, hogy kérdéseket tesznek fel vagy bevallanak valami űrlényes dolgot, így lassan össze lesznek kötve a pontok. Rég írogatom, hogy beszélniük kellene egymással és elmondani, ki mit tud. Némileg humorba csomagoltam, de lassan elérünk erre a pontra. Kellettek is ezek a lépések, mert ennek a résznek a poénjai nem igazán jöttek be. Bár a seriff is ügyködött és szokás szerint a helyettese agyára ment, leginkább arra volt kihegyezve, hogy Harry apja bizonyítékát akarta annak, hogy a fia még mindig elég szívtelen és nem lett emberséges. Így ölni kellett neki - Harry meg nagyon próbálta kitalálni, kit öljön meg. Berendelt öregeket vizitre, gondolkodott bérgyilkos likvidálásában, de Asta exét is kiszemelte egy ponton. Sajnos, most megint több kosztüm és maszk volt a részben. Annyira nem tetszenek nekem ezek az űrlény jelmezek... De nem szabadulunk. Mindegy, örülök, hogy haladunk és bírtam, milyen képet vágtak a polgármesterék a végén...

Már azzal kezdem is, hogy ez a sorozat tudott váltani. Miközben krimi, miközben tárgyalótermi, teljesen más hangulat és stílus jellemzi, mint az első évadot.

A történet szerint Chylka kb. a kirúgása után azonnal vissza lesz hívva a céghez. Az ifjabb Langer gyilkossági ügybe keveredett és az apa ragaszkodik hozzá, hogy Chylka védje a fiatalembert. Kordian természetesen megint a nő körül sertepertél és igyekszik neki mindenben segíteni.

Amiben ez az eset nagyon más, hogy most alig tudnak nyomozni, és Piotr Langer tulajdonképpen alig beszél velük. Minden egyes mondatot ki kell húzni belőle és az esetről még ennyit sem mond. Minden össze van esküdve az ügyvédek ellen, mintha most az lenne a cél, hogy nagyon látványosan veszítsenek. Chylka azonban nem olyan alkat, aki beletörődne ilyesmibe. A győzelem a mindene és most is torokra megy.

Megvannak a veszélyes helyzetek. Így utólag már azt írom, azért érdemes lenne visszanézni, hogy mennyi volt valódi, mennyi megrendezett. Bár Langer esetében azok is halálosak tudnak lenni, ha éppen nem is vérre utazik. Nem akciósorozat továbbra sem, de egy olyan ügyvéd nyomában járunk, aki az ügy érdekében simán bemocskolja a kezét. Mivel meg Kordian vakon megy utána, fenyegetés és verés, kisebb-nagyobb törvénysértések is simán beleférnek mindkét oldalról.

A végére már nagyon érezni, hogy itt egy rejtett játszma folyt a háttérben. Az igazi meglepetés elmaradt - megpörgetik, a végére vannak nagy felfedezések, hogy aztán jöjjön egy mindent átértékelő igazság. Csak éppen ez annyira nem is meglepő. Elő volt készítve. Jól jellemzi a végét és a játszmákat, hogy Chylka kifejezetten büszke magára, amikor rájön, hogy Piotr Langer nem tikkel, hanem morzézik és így mond el olyasmiket, amiket az élete féltése miatt nem mondhatott ki. Nézőként meg úgy gondoltam, éppen ideje volt, hogy a végére észrevegye. Piotr nagyon látványosan kereste a szemkontaktust, direkt pislogott és annyira érezni lehetett, hogy nem szemcsepp kell neki, hanem le kellene fordítani, mit üzen. Nézőként annyival előbb leesik... Langer a végén meg is jegyzi a nőnek, hogy sokáig tartott neki, mire feltűnt, hogy nem szembeteg. És ez valahogy az egész sorozatra jellemző. Ez most nem a nő játszmája, igazából nem esik le neki, mibe keveredett.

Fokozták Chylka rossz állapotát. Többet ivott, keményebb az emberekkel és egy hajszálra van a széteséstől. Még a barátaival is rondán bánik, nehéz is megérteni, mivel vált ki hűséget és akik kitartanak mellette, miért teszik. Most különben még a saját húgának is elege lesz belőle, teljesen érthető módon. De azt még mindig becsülöm, hogy még a legmélyebb gödrében sem megy el a végletekig. Kordian már-már szerelembe csapó rajongását nagyon kihasználhatná, de helyette igyekszik valaki normális felé terelni a fiút.

6 rész, összeáll, a végére sok mindent meg is lépnek. De ez összességében egy lassabb, inkább lelki játszmás évad volt. Hozták vissza az 1. évad színészeit és nagyobb szerepet adtak az első évadban éppen feltűnő Langernek. Még eldöntöm, hogy játszotta Gierszal. Kicsit úgy érzem vele kapcsolatban, hogy egy Patrick Bateman-klón.

Folytatása még van, majd mesélem azt is.

Erre nem is egyet kellett aludnom. Vártam ezt a filmet. Nagyon sok színészt szeretek benne. A történet is érdekelt. Igazából azt sem mondhatom, hogy nem tetszett. Mégis, csalódásnak éltem meg. De miért?

Ami nyilvánvaló, hogy a színészeire nem tudok panaszkodni. Pazar módon sztárokkal van tele. Aki nem is Oscar-díjas nagy név, minimum olyan sorozat van mögötte, amivel díjakat nyertek vagy iszonyatosan sokan nézték. A smink, a külcsín is mindenkin segített. Nem üresfejű eye candykkel van tele, de úgy filmezték, sminkelték és öltöztették őket, hogy akár azok is lehettek volna. Azt külön kiemelném, Cate Blanchett micsoda megjelenést kapott új hajszínnel. Nem is rémlik, hogy más filmjében ennyire szexire tudták volna szabni. Burke magához képest slank, Page mindig is ebben a szépfiú közeli színezetben mozgott. Talán csak Fassbender, akiből nem akartak 'hú de jó pasit' varázsolni, de stílusos szemüveg meg hasonlók neki is jutottak. George meg amúgy is az ész a történetben, nem az üres és szép mosoly. De, amit ki akartam hozni ebből, hogy ezek a színészek nem csak jól tudnak kinézni. Itt van sztárfaktor és tehetség bőven.

A karakterek is ki lettek találva. Leginkább George és Kathryn, akiket az egymás iránti hűségük jellemez leginkább. Kémek, profik a szakmában és könnyeden váltogatják a színeiket. De az, ahogy egymásért mindig kiállnak és bevállalnak golyókat, messze kiemeli őket a többiek közül. A filmben meg is fogalmazzák, hogy mivel a szakmájuk a megtévesztés és a hazugság, mivel egymás közt bármit el lehet fedni a 'fekete táskával' - csalhatnak, amikor és ahogy csak akarnak. Élnek is ezzel. De George és Kathryn egymás ellen nem.

Abba is bele lehetne menni, hogy a film 'gonoszai' mennyire azok. De ez messze vezetne, mert kvázi azt kellene vizsgálni, hogy mennyi ártatlan áldozatot lehet feláldozni egy nagyobb jóért. Pláne, hogy ebben a játszmában nem lehet biztosan tudni, hogy elérik-e a célt. Még aktualizálni is sikerült a problémát, ami a háttérben zajlik. Ami miatt az egész játszmára sor kerül: az ukrán helyzet.

A lényeg, mindenkinek megvan a maga stiklije és mocskos ügye. Viszonyok, hazugságok. De a főszereplő páros egymás iránt nem ilyen és ettől ők mások.

A film története meg az, hogy George, aki NCSC legjobb vallatója, megbízást kap, hogy keressen meg a szervezetben egy téglát. Az egyik gyanúsított a felesége. A történet során egy átverés sor nyomába kerülünk, ahol csak lehet nézni, ki és miben hazudik. Mi a mögöttes cél.

Még abban is van ötlet, ahogy egy-egy baráti vacsora a keret, ahol George és Kathryn lecsapnak. Gyors, dinamikus a film annak ellenére, hogy nem a kémkedés akciós felére, hanem ezekre a csendes machinációkra és az emberekkel való játszmára építenek.

Mi akkor a de? Talán az, hogy nem derülnek ki a hogyanok. George szépen rájön mindenre, Kathrynnel mindent meg is oldanak. Azt elmondják, ki és miért csinált dolgokat. Megvan az angolszász krimik nagy leleplező jelenete. Csak az nem lett tiszta, nekik mi adta a nyomot. Poirot el szokta mondani, mi vezetett nyomra. Itt ezt nem kaptam meg és hiányérzetem is volt miatta.

Aztán, nincs meg a nagy pofára ejtés. Vagyis, amikor minden kiderül, az simán elsimul és kész. Nem lehet igazán meglepődni, megdöbenni meg pláne nem. Azt is írhatnám, nem szólt elég nagyot. Nyilván nem azt vártam, mint az első Fűrész végén, amikor visszapörög minden és csak lesünk, mit nem láttunk addig. De azért ennél magasabb az ingerküszöböm.

Vagyis, stílusos és megvan a maga hangulata, tele jó színészekkel, de valami kimaradt. Valami fűszer a történetben, ami miatt lehet emlegetni később is. De az nincs benne. Azzal együtt sem, hogy Brosnan megint kémszerepben tűnik fel, ha nem is James a keresztneve itt.

A lengyelek pillanatok alatt legyártottak 5 évadot belőle, és már van az univerzumban játszódó másik sorozat is. Ráadásul az egyik sikerszerzőjük történeteinek feldolgozása - még a sorozatban is van egy rész, amikor Mróz könyvet olvasnak. Igazából nem is lep meg, hogy ilyen tempóban készült.

Mert jól meg van ez írva. Mróz nálam is listás, bár pont ebből a sorozatából nálunk nem olvasható semmi. Két külön regénye jelent meg magyarul, eleddig hiába reménykedtem, hogy a sorozat miatt majd jön más. Megoldás: elmesélem, mennyire jó a sorozat, és ha többen nézzük meg, talán a regényben is lát majd valaki fantáziát.

Akkor, mesélem is, mit tud a sorozat.

Ami nekem nagyon fontos, hogy egy csavaros, okosan felépített krimi. A hősnő, Joanna Chylka elsősorban a védelmet akarja felépíteni. Azért nyomoznak, olyan dolgokat keresnek, amellyel más gyanúsítottakat mutathat meg, terelgetheti a közvéleményt. Logikusan van összerakva, miből merre haladnak és milyen összefüggéseket fedeznek fel. Szinte végig megvan az élmény és nem lesz hihetetlen, amiket felfedeznek. Még a csavar, az igazi történet is elmenne. Vártam is, a szerzőtől annyit már olvastam, hogy tudja, milyen mindent másként mutató csavarokat tartogat a végére. És a legvége, ott veszett el a logika. Az utolsó ténykedések, a következmények, az annyira nem passzolt és műnek is éreztem. De ez az utolsó részt jelenti csak - nem rossz arány, hogy az utolsó részig okos kriminek tudtam nézni.

Ráadásként ott vannak a tárgyalótermi részek. Mert itt megvan az egyensúly: látjuk, mit és hogyan derítenek ki, és azzal mit kezdenek a tárgyaláson. Gyengém a tárgyalótermi krimi és itt látjuk a bíróságon történteket is. A lengyel bíróság is más egy kicsit, ami egy plusz érdekességet is adott neki. Ez azért elég más, mint a The Good Wife vagy Fight világa, és ez is működik.

Harmadik pontként ott vannak a karakterei. Chylka összetett figura és egyes pontokon kifejezetten antihős. Ő az az ember, akit teljesen hidegen hagy, kit kell védenie. Csak a nyerés számít. Bonyolult, egyelőre csak utalásokkal felfedett nehéz gyerekkora volt. Parancsolgat, vérprofi, ragadozó. Iszonyat nehéz mellette megmaradni, de akinek sikerül, a bűvkörébe kerül. Mert a maga területén ő a legjobb. Ebben az évadban olyan esetet kapott, ami talán elsőként a páncélja mögé hatol. Az apa - lánya kapcsolatok a gyengéi és ezzel telibe kapja. Érdekes is nézni, mikor veszi át az esendő ember a karrierista helyét.

Van lelkes, kezdő gyakornoka, aki hamar a hatása alá kerül és társként nyomoz vele, fedezi és rajong. Itt jegyzeném meg, hogy nagyon tetszett, hogy Chylka ezt tudta kezelni. Nagyon nem akartam volna egy viszonyt megnézni mentor és mentoráltja között, de nem is kellett. Chylka jól kimondja: az tönkretenne mindent.

Vannak megosztó családtagok a jelen esetben. Játszanak azzal, kiről mit gondolhatunk és milyen aljas dolgai vannak. Meglepőnek nem mondanám, ami kisül. Chylka már az elején megmondja arról a bizonyos személyról, milyen ember, és jobban telibe is találta, mint ahogy maga is gondolta volna.

De a másik ügyvédek, az ügyész, a csempész - bőven lehet erős egyéniségeket találni a sorozatban.

Több helyszínen forgattak, a szereplők mozgásban vannak. Amit az ügyvédek nyomozása látványban és akcióban hozni tud, ebben benne van. Beépüléstől kezdve betörésen, hekkerkedésen át mindenféle átverásig széles a paletta. Változatos, mozgalmas, és tárgyalótermi kriminek még látványosnak is mondható.

A szereposztás alapvetően tetszett. A naiv ifjonc és a kemény ügyvédnő alkata is el lett találva. Cielecka keménykedve jobban tetszett, de az is simán lehet, hogy a hősnőnek egyszerűen nem áll jól a lelkiismeret és a jobb énjére hallgatás.

Szeretem ezt a zsánert, az eredeti szerzőjének sötét csavarjait és a végét leszámítva a sorozatot is. Nekem  bejött annyira, hogy haladok is a következő esetre. Már a végén beharangozzák, mi lesz az. Majd arról külön mesélek!

Egyszer régen olvastam a regényt is. De most jól jött, hogy az nem mostanában volt. Akkor nagy valószínűséggel a filmmel is több bajom lenne. Hiszen az egyetlen erőteljes emlékem róla, hogy mekkora csalódásnak éltem meg.

A címmel kezdődik. Valahogy nem hiszem, hogy az iróniát kellene felfedeznem benne, noha simán kiérzem. A könyvmoly a könyvárus, aki a film főszereplője. De mennyire regényes az élet? Pont az benne a pláne, hogy nem az. Szimpla, hétköznapi. De attól, hogy voltak, akik szerették, mégiscsak regényes.

Mivel a hétköznapi élet az alapja, nagy történetre nem is lehet számítani. A megözvegyült könyvesboltos kiábrándult a világból. Mielőtt öngyilkos lehetne, talál otthagyva egy csecsemőt. Képtelen a sorsára hagyni, felneveli. Egy könyvügynökkel meg évek alatt barátokból pár lesznek. Végül rákos lesz, küzd és végül meghal. Ahogy már említettem, nagyon nem a regényes jelzőt tenném rá. A könyvre ez fokozottan igaz, de a filmre is passzol.

A film tele van gyászfeldogozással és veszteséggel. A szereplők nagy részének van egy sötét titka vagy egy múltbéli traumája. Lehetne nagyon depresszív is, de kedves pillanatokkal igyekszik kompenzálni.. Bár sokat szenvednek, mindenkinek lesz valami, amit szeret, amiért él. Lehet az a könyve, a gyereke, bármi.

Sajnos, ezzel együtt is a film eseménytelen. Amikor a románcot erőltetik, akkor sem romantikusak. Amikor AJ szétesik, akkor sem igazán dráma. Az apa - lánya kapcsolatba némi szívet sikerült beletenni, de igazán apa - lánya filmnek sem lehet nevezni. Kicsit ez, kicsit az, és hétköznapok.

Téli filmnek el tudom képzelni, hidegben bekuckózni. Most viszont nagyon nem találtunk egymásra.

Mert látványt, humort, valami olyasmit, ami felületesen le tud kötni, nem találok benne. Mélyebben pedig nagyon nem kívántam belegondolni a szereplők életébe meg gondjaiba. Az adhatná el, az a lényeg. Hogy alakul az életük akkor is a lehető legjobban, amikor ugyanúgy van benne fájdalom és veszteség. De megéri, mert annyi szeretet és szépség is van benne mellette.

A szereposztás viszont jól sikerült. Nayyar főleg AJ szétesett énjét hozta jól, hihetően szenvedett és nyüglődött. Hale a saját, jól bejáratott figuráját játszotta. Nagyon sok volt ebben is Ariából, csak egy idősebb verzió, aki már kiábrándult Ezrából, de a könyvekből nem. Meglepetés, de Arquette pozitív rendőre kb. a legnapsugarasabb figura az egész filmben. Ő az, aki mindig annyira a helyén van, hogy taníthatná, hogy lehetne mindenben megtalálni a jót.

Nem meglepő, hogy mivel a regényt sem szerettem, a filmért sem kezdek el rajongani. Romantikus lelkületüeknek, akik azért mégis komolyabbat akarnak a Hallmark kínálatánál, ideális. Nekem meg kb. egyszer is elég volt.

Nem is tudom, mit vártam ettől a sorozattól. Talán jobb krimit. Ez viszont inkább családi dráma kiderülő titkokkal és olyan szereplőkkel, akikkel nehezemre esik együttérezni is. Pedig próbálkoznak, 6 rész nem is sok, mégis, nem tetszett.

A történet szerint jó pár éve tombolt egy vihar. Egy kamaszfiú a part menti barlangban ragadt, a bátyja és annak munkatársa elmentek érte. Csak a fiú jutott ki - a másik kettő megfulladt. Ezzel a túlélő élete is tönkrement: fekete bárány lett, akit lehetett a tragédiáért hibáztatni. Hamarosan el is kellett mennie innen. Most hazatér a párjával, pár hónapos kislányukkal, mert az apja lassan teljesen elveszti az emlékeit. A bonyodalmat az okozza, hogy egy, a szigeten dolgozó lány gyilkosság áldozata lett. Mielőtt meghalt, a harmadik halott ügyében nyomozott. Mert aznap nem csak a két fiatalember veszett oda, volt egy lány is, akinek nyoma veszett és akiről senki nem beszél. Bronte az életével fizetett a kíváncsiságáért. Az új ügy pedig mindenkit felkavar és kénytelenek szembenézni a múlttal.

Kieran pedig szép lassan fel kell hogy feddje és felfedezze, ki mindenki és mit titkolt arról a bizonyos estéről. Sokkal több minden történt, mint amiről az egyes szereplők tudtak. Vagyis, a darabok megvannak, de ez az eset kell és a nyomozás, hogy beszélni kezdjenek és lassan összeálljon a múlt története. 6 rész, de bőven vannak kiugrók és terelések benne. Több elmélet is lesz, mi történt igazából. Még a hősi halottak tisztessége is megkérdőjeleződik, de sokféle régi konfliktus felszínre tör.

Ezt árnyalják a magánéleti és szerelmi drámák. Mia a halott lány barátnője volt, aki bele volt esve Kieranba. Most pedig Mia az, akivel együtt van, aki gyereket szült neki. Eleve nem egy biztos helye volt, de most azzal is szembe kell néznie, hogy Kieran akkori nagy szerelme a halott lány nővére volt, van közös titkuk is. Itt van Liv is, még mindig gyönyörű, még mindig van egy olyan szikre közte és Kieran között, ami Miát fenyegeti. De Kieran anyja is ugyanolyan passzív-agresszív, mint volt. Az egyetlen fiával úgy bánik, annyira hibáztatja a kedvence halálért, hogy évekkel később és már apaként sem könnyű ezzel megbirkózni. De ott van az emlékeit elvesztő apa titka is, és sok mindenki másé.

Az működik is a filmen, ahogy a részletek összeállnak. Csak a cselekmény helyett a sok lelki szemetelés van benne, ami annyira nem tudott lekötni. Főleg a szerelmi szálak. Nem tetszettek a fix párok a történetben, legyen az Mia és Kieran vagy Liv és a barátja, akit a helyi lúzernek is nevezhetnék.

Kinézetre semmi extra. A dráma a lényeg.

A színészek között azért akadt ismerős is, de ezt nem nevekkel akarták eladni. Tudnék azon gonoszkodni, hogy leginkább szenvedni kellett mindenkinek, de megállom. A kedvencem különben Damien Garvey arzheimeres egykori tanár alakítása volt, abban bőven volt váltás, lehetőség és dráma is.

Nem tudom azt írni, hogy tetszett. Egyszer elment, szépen körbeért minden és mégiscsak regény az alapja, ki voltak találva a jellemek és titkok rendszere. De annyira nyomorult és átkozott szinte mindenki, hogy azt nem volt nagy kedvem nézni.

Most értem össze a filmekkel és a regényekkel. Ráadásul az Őzragu-randevút frissen olvastam, így eléggé bennem is van, mennyire különböznek a látottak a leírtaktól. Mondjuk úgy, ebben olyan plusz szálak vannak, amelyek nélkül jobban meglettem volna.

De mit is kaptunk? Franz élné a kis életét, csak felforgatja azt, hogy a polgármester síbalesete miatt Susi lesz a megbízott polgármester. Vagyis, Franz főnöke is. Ez aztán kihat a libidójára meg a közérzetére is, hiszen Susi nagyon hamar belelendül, hogy fejlessze a kisvárosukat. Franz meg, ugye, nem szereti a változást. Közben találnak egy emberi ujjat az egyik földön, amikor meg tényleg megindul a kutatás, egy helyi nagy gazda több része is előkerül. Így már mehet is a nyomozás, ki és miért tette el láb alól.

Nem fogom összelistázni, de a regényben több minden más és nekem Falk megoldásai voltak a szimpatikusabbak. Pl. még az sem egyezik, ki és miért ölte meg a gazdát. Vagy, a Susi-helyzet kezelése. Itt Franz rosszul viseli, míg a  regényben tudta támogatni, ha néha jelezte is neki, hogy nagyon elszállt vele a ló. A nő megváltozott ruhatára meg éppen beindította azt, amit itt a nő megnövekedett hatalma elvett. Egy példa arra, ami nem esett jól: a regényben Susi jobb óvodáért, fejlesztésekért küzd. Itt meg a turizmust akarja beindítani és egy olyan szobrot avatnak, ami kezet foghatna A mi kis falunk kakaós tekercsével.

Ennek ellenére a hangulat megvan itt is, az a bajor kisvárosi kissé lökött, szerethető mindennapok, amivel ezek a filmek szerintem jól operálnak. Talán mindig van bűnügy, de a család és összetartás, a hétköznapi szerencsétlenkedések adják a ragasztót.

A szereplők hozzák a tőlük megszokott viselkedést és hűek magukhoz. Rudi talán a kelleténél többet panaszkodik és veti fel, hogy Franz nem elég jó barátja, de ott vannak egymásnak jóban-rosszban. A nagyi, a füvező apa, a kisvárosi lökött alakok mind színesítik a palettát. Ha már a mellékszereplők, egyre nő a kis Paul is, Susi és Franz kisfia. Már adnak neki szerepet és szöveget, abszolút jó dinamika, ahogy belenő ebbe a családba és kezd szerepe lenni több történetszálban is.

Most sem látványfilm, de nem is kell annak lennie. A humor adja el, és az most is megvan benne. Az eredeti regényhez képest szerintem olcsóbb poénok jutnak, pl. a hentes fiának idősebb, irritáló nőjének levakarása helyett Rudi lóg a ganéba, de szó szerint. Értem, miért, de azért most a friss regényélménnyel magam mögött nem bánnám, ha nem ennyire olcsó poénokkal dolgoznának, mint Franz impotenciája. Meg a kaka.

Továbbra is jött vissza minden színésze. Azt már el is érték, hogy ezeket a színészeket ezekhez a szerepekhez fogom kötni. Nem mintha másban láttam volna bárkit is, de ez már rájuk nőtt.

Nem tudom, a halas film mikor jön, valószínűleg bőven előbb elolvasom, mint ahogy filmesítik, de ha jön, akkor majd mesélem azt is. Már megvan az a kellemes nosztalgia érzetem, amikor ezeket a történeteket nézem, ha tényleg sok karakter ment eleinte nagyon az agyamra. Egyszerűen eltaláltak egy olyan lökött, de kedvelhető kisvárosi miliőt krimivel, amit szívesen nézek.