Nagyon is el tudom képzelni, hogy ez egy megosztó darab. Abban nem az első, hogy Hamupipőke mostohatestvérét teszi a középpontba. De minden másban... Vagy értékeli valaki a merészségét és a modern kor szépen beépített kritikáját, vagy jön a teljes kiakadás, hogy lehetett ezt tenni egy meseklasszikussal.

A magam részéről szerettem a Disney élőszereplős filmet - leszámítva a szinkronban a herceg nevét, máig nem értem, Kit miért lett Károly. Nem is vagyok hajlandó angolul kívül más nyelven megnézni. Ennek ellenére én tudtam értékelni mindazt, amit ebbe a filmbe belepakoltak. Egyetlen kivétellel, ha érteni vélem, az miért került bele. A szexualitás megjelenítése nélkül jobban tetszett volna, de erről még később.

Mert nem az a legnagyobb változás. Az első és legfontosabb, hogy ez nem Hamupipőke meséje. (Itt őt különben Agnesnek hívják, de kilométer hosszú a teljes neve, több keresztnévvel és nemesi címmel a von előtaggal.) Hanem a mostohatestvéré, Elvira története. Ő a címbeli csúf lány. Nincs rangja, a családnak nincs pénze és az anyja taktikája mindig is a kiházasítás és férjfogás volt. Mivel ő már kezd ebből kiöregedni, Elvirának kellene jó férjet találni. Balszerencséjére Elvira egyetlen férfi iránt érdeklődne: az pedig a koronaherceg, Julian, akit rajongva és távolról imád. Mondhatni, bármire képes, hogy megszépüljön és a herceg felfigyeljen rá a közelgő bálon.

Elvira tragédiája, hogy a lányok egyetlen értéke ebben a világban a külsejük. Agnes szépnek született, természetes szőke és kecses, akire minden férfi felfigyel. Elvira viszont szeret nassolni, így a súlya több a kívántnál. Pedig nem kövér, csak teltebb egy kicsit. Az orrán van egy dudor. Vékonyak a szempillái. Tudja is magáról és egyre drasztikusabb beavatkozások jönnek, ahogy az anyja elkezdi felkészíteni a bálra és tapasztalja, hogy a szépségért Elvira semmire nem mond nemet.

Középkori környezetbe átültetik a plasztikai műtéteket és brutálisak. Kinek mihez mennyire van gyomra - az orra lefaragása vésővel egy dolog. Az is kegyetlen, de nekem nem az volt a gyenge pontom. Én a szemekre vagyok érzékeny - és egy ponton Elvirának műszempillákat varrnak be. Tűvel. A szemhéjába alul és felül is. Éheztetés, bélféreg, az anyja prostitálja magát a lánya báli ruhájáért. Iszonyat kritikája a szépségiparnak és azoknak, akik indokolatlanul kés alá fekszenek, elvesztik a kontrollt. Akiknek a szépség minden. Elvira nem volt igazán csúf, csak nem volt igazi szépség sem. Eredmény: a végére egy beteg roncs lesz.

És nem csak ezek a beavatkozások a lényeg, amelyek egy bálra valóban széppé teszik. A tragédia az, hogy Elvira egy álmodó, jó kislány volt. Naiv, romlatlan és a világ dolgaiban járatlan. Agnes - Hamupipőke - sokkal inkább elítélhető, de ő szép és érti ezt a világot. Az istállós fiúval van viszonya, de tudja, hogy az élete jobbá tételéhez és a mostohától való szabadulásért gazdag emberhez, talán a herceghez kell hozzámennie. (Elvira akaratlanul leplezi le, rájuk nyit. A fiút a mostoha elűzi, Agnes cselédsorba kerül és így születik meg Hamupipőke. A bál meg pár, talán 3 hónappal később lesz. Akkor már tényleg az marad csak neki menekülésként.) Julian herceg kiadatta a verseit, Elvira abszolút elvakultan olvassa, fejből tudja, de nem érti. Egy ponton Agnest kéri meg, hogy egy szóképet értelmezzen neki. Elvira arcát, amikor Agnes felvilágosítja, hogy a vers a szexről szól...Amikor egy másik részben Elvira a herceget és baráti körét látja az erdőben, Julian éppen arról szónokol, hogy már a cselédeket se fekteti le, mert unja őket. Olyan nő kellene neki, aki egyszerre kurva és szűz. Szóval, nem csak Hamupipőke, hercegünk is illeszkedik az ábrázolt szépségközpontú, dekadens világba. Elvira az, aki csak naivan és szerelmesen megy a cél felé, bár ezt inkább vak rajongásnak illene neveznem. Mert a valódi herceget nem bírja meglátni, csak a jóképű, idealizált alakot - mint a mesében lenne. Elvira butácska, egyszerűen nem látja az emberek valódi mozgatóit, nem érti a kétértelműséget vagy álszentséget. Agnes sokkal inkább a való világban áll, és nem csak azért ő a kiválasztott, aki kell a hercegnek, mert ő a szépség. Ő az, aki tud és bír is ebben a világban létezni és önmaga maradni. Neki megvan a magához való esze, értelmes, szép és tulajdonképpen ő megfelel annak a bizonyos kitételnek, amit fentebb említettem. Elvira erre a világra túl jó és ártatlan.

Bele is törik.

Vagyis, vissza a horrorhoz. Lehet tippelni, mi a tetőpont és a film legbrutálisabb része. Az eredeti mese véres. Ki emlékszik, mit tettek a mostohatestvérek, hogy fel tudják venni Hamupipőke cipőjét? Elvira is megteszi. Mutatják, és nem csak szimbolikusan, mint pl. a magömlést a szexjelenetnél. Ott a bárd, ott a cipőhöz mért láb és ott a bumm. Van gyomrom a horrorhoz, de hú... Ebben volt erő. Utána meg jött a fekete humor, mert azon már kínomban nevettem. Anyuka közölte a leányával, hogy hibázott. Levagdalta a jobb lába ujjait, csak éppen a hercegnél a bal cipő van, amit fel kellene venni. Hát anya, akkor kérlek, bárd és bumm. És az anya megcsinálja. Arra a hentelésre nehéz is szavakat találni.

Végig azt nézzük, hogy a jó lelkű, kedves lány a rögeszméjében, a szépség utáni elérhetetlen hajszában hogy lesz szó szerint beteg és roncs. Lehet sejteni, mi lesz a galandféreg következménye. A mindenféle szerek, beavatkozások és a stressz hogyan megy az idegeire, lesznek olyan tünetei, mint a kihulló haja. Amikor meg a lába is csak csonk... Ha egymás mellé tesszük, ahogy kezdetben kinézett, meg amikor Alma (a testvére, aki nem hajlandó felülni a szépségimádatba, a lovakkal szeret lenni és egészséges jellem) megszökteti a végén, sírni lehetne a látványon. Teljesen tönkrement és nem csak külsőben. Egészségben. Lélekben is.

Lea Myren viszi a filmet magával, sokkal jobban tetszett az alakítása, mint amit Agnes alakjából kihozott a színésznő. Valóban ő a főszereplő, a tragikus hősnő.

A látványvilága egyedi, gyakran szimbolikus. Sötét erősen horror és határozottan korhatáros. Nem is az erőszak, inkább a szex miatt. Meg is lettem volna a szexualitás ábrázolása nélkül - a herceget pl. először hátulról és letolt nadrágban látjuk, mert éppen vizel az erdőben. Agnes szexjelenetet kapott és szintén fedetlen hátsót, nagy kilátással a genitáliákra. De az egyik zárókép is ilyen - Hamupipőke elment a herceggel, a lányok szöknek, míg az anyjuk éppen egy felszedett férfit szop le a hálóban.

Ha valaki a gyereknek keres Hamupipőkét, ezt a verziót messze kerülje. Ahogy már írtam, szerintem felnőttként is lesz olyan, akit sokkol ilyen tartalommal feltöltve. Pedig tényleg adja magát - a szépségipar és megszállottak abszolút kritikája, de a romantikus regény rajongóké is.

Ha belegondolok, csak két dolgon akadtam ki. De azokon eléggé. 2 rész - mert ennyi csak az évad - és 2 elég komoly szál, ami kiakaszt. Nem valami jó statisztika, ha el is akarom viccelni.

Az egyik az csak ízlés dolga. Mária Terézia sok gyereket szült, szinte folyamatosan terhes volt. Természetes is, hogy nem maradhatott az a csinos, fiatal lányka, akinek az első évadban láttuk. De így is sokkolt, hogy nézett ki a színésznő. Pláne, amikor a férje is mellette állt. Kb. mintha a nő kétszer le tudta volna nyelni a pasit. Pedig nagyon trükköztek a ruháival, kifejezetten érdekesnek találtam, miket vetettek be, hogy karcsúbbnak tűnjön a királynő. Nem sok haszna volt - a vékony lányból debella lett. Mint írtam, a szülések indokolják, de akkor is... Egyszerűen rossz volt nézni. Pláne, hogy emlékszem még, hogy nézett ki az első évadban. Pedig nem szoptatott. Nem falt. Eddig nehezen értettem meg, a férje hogy tudott ennyi gyereket gyártani otthon, miközben híres volt a szeretői hadáról is. Itt kaptam erre valamiféle választ: a családja volt a jövő. A királyi család, akikért dolgozik és ami az öröksége. A szeretők meg a szépség és a szórakozás.

A másik volt az, ami igazából idegesített. Mária Terézia ebben az évadban vissza akarja szerezni a cseh koronát, megleckéztetni a poroszokat. Ezért aztán mindent bevet. A 2. részben a magyar huszárok vezéreként megismerhetjük Hadik Andrást. És amit nagyon nem vett be a gyomrom: a prágai előkészületek alatt viszonya lett a debella királynővel. Már ez is sokkolt - annyira leharcolt, nagy és öregebb a nő, hogy nem értettem, minek kezd vele. Nem várt előnyt, nem volt jövőjük, de különben is. Hadik és Mária Terézia? Hogy még idegesítőbb legyen ez a szál, a viszonyból születik egy kislány. Nem nevezték meg, pedig ezek után már érdekelt volna, melyik hercegnő az. Mit hörögtem volna, ha Marie Antoinette.

Szóval, ilyen volt a sorozat. Az első részben a férj alig győzött elég pénzt szerezni a háborújukra. A francia udvarból megérkezett az anyja a franciáknak kémkedni. Mária Terézia meg Trenk báróban találta meg az ideális hadvezért, aki győzelmeket arat. Iszonyat sok mindent elnézett neki, tényleg csak a győzelem számított. Elég komoly bizonyítékok kellettek, hogy leállítsa a Trenk zsiványok erőszakhullámát. A maradék idejében meg ki volt akadva, hogy a férje csalja - el is szabadította az udvari papot, hogy hozzon erkölcsöt az udvarba. A második részben pedig ő lett a  bűnös. A viszonya, a terhesség, ahogy a titkot megvalló húgát elüldözi és többé nem is láthatja, mert Anna a kislányával együtt belehal a szülésbe.

Egy hosszabb filmként is nézhető. Mint írtam, csak 2 rész és szorosan összefüggenek.

A színészekről nem szeretnék írni. Túlzottan kiakasztott Mária Terézia megjelenített külseje. A férjét a fiának is lehetett volna nézni, meg hasonlók. Az anyósa jobb nő volt, mint a királynő. Ok, elengedem. De tényleg nem értem, ezzel mit akartak elérni. Láttam Mária Terézia portrét már és nem maradt bennem olyan benyomás, hogy a szélte nagyobb volt, mint a hossza. Túlzok, rendben, de az első évad után ez a színésznő-váltás...

Az azért látszik, hogy toltak bele pénzt. A ruhákon, a helyszínváltásokon. Nem ér az angolszász kosztümösök nyomába, de vállalható.

Lesz egy 3. évad is, megint színésznőváltással. Ha már most bajom volt a férj - feleség egymás melletti kinézettel, ott előre rettegek. Mert Kotek viszont marad. Az meg már mennyire nem kedvező a nőknek, hogy őt mindig cserélik egy idősebb színésznőre, míg a férj marad a jóképű fiatal színész? A The Crown legalább öregítette Fülöp herceget is, nem csak Erzsébetet. Nem mintha ahhoz kellene mérni, de akkor is.

A Marvel filmeknél már egy ideje észre lehet venni, hogy minél több nációt igyekeznek megnyerni maguknak. Van, ahol ez elég durván néz - elég csak az Örökkévalók vegyes csapatára gondolni - és van, ahol próbálnak finomabbak lenni, több-kevesebb sikerrel.

Az utóbbiba tenném a Marveleket. Mert azért nem véletlen, hogy a Marvelek miképpen állnak össze. Brie Larson, aki majdnem Barbie-t is játszhatna: szőke, fehér bőr, karcsú. Van is olyan jelenete, amikor hercegnőnek van öltöztetve. Monica, a csapat fekete tagja. Az új pedig Ms. Marvel, aki az arab térséget képviseli, konkrétan pakisztáni - amerikai család sarja a filmben. De meg lehet nézni, ki ellen küzdenek a részben: Dar-Benn, vagyis Zawe Ashton ugandai - angliai színésznő (Tom Hiddleston jegyese, aki éppen a 2. gyermeküket várja). A szövetségesük meg Yan herceg, aki úgy néz ki, mintha egy k-pop sztár lenne. Koreai sztár is játssza, bár tudtommal csak színész és nem énekes ikon. De ki tudja? Pont egy olyan bolygó hercege, akiknek az anyanyelve az ének. Célzatos, nem? Szóval, nem aprózták el most sem, hogy mennyi piacra lehessen eladni ezt a filmet. De, ahogy már írtam, itt azért nem olyan zavaró, mint az Örökkévalók esetében volt.

Nem kifejezetten a Marvel kapitány folytatása és építenek arra is, amit Wanda sorozatában bemutattak. Monica ott szerezte a képességét és Carol történetében is megvan az ugrás. Van egy olyan múltja itt már Marvel kapitányként, a Fury-val együttműködő nemzetközi ügynökként, amire utalások vannak, de nem láttuk. Viszont ezzel együtt is igaz, hogy ez is olyan film, ami már töri az univerzum rendjét. Némi utalás, folytatólagos vonal van, de már nem alkot úgy univerzumot, mint az első filmek esetében. Nincs nagyobb kép, amihez ez a film kapcsolódna. Még akkor sem, ha Monica a végére szintén multiverzum kalandor lesz és behozzák az X-eket.

A történet? Szokás szerint gagyi. A Kree feláll és küzdeni kezdenek a bolygójuk életben maradásáért Dar-Benn vezetésével. Mivel ehhez más népeket kell elég komolyan megrabolni, Fury és Marvelék közbelépnek. Ennyi. Azon nem is tudom, sírjak vagy nevessek, hogy hol láttam már ilyen rablásokat. Ki emlékszik még az Űrgolyhókra, kezeket fel! Ugye, hogy mennyire ugyanaz a séma? (Aki nem tudná, az a Star Wars paródiája nagyon régről.)

Amivel feldobnák, hogy Ms. Marvel Carol hatalmas nagy rajongója és szinte az egész filmben úgy ugrál körötte, mint egy bezsongott imádó. Humornak szánják, de elhúzzák és nem aranyosnak, idegesítőnek találtam egy ponton túl. A másik pedig a beutazott világok. Ebben már sokkal több lehetőség van - nem is kell multiverzum, hogy széles legyen a világ. Nagyon sokféle civilizáció van itt és egyszerre próbálkoztak humorral és látvánnyal. Nincs jobb példa, mint a már emlegetett énekes bolygó.

Ha ezt már megemlítettem, látványfilm. A bolygókkal és népekkel, ahogy a Marvelek az ugrásokkal közös harcmodort fejlesztenek ki és küzdenek. Dar-Benn harcstílusát inkább nem minősíteném. Itt megint villog a túl ismerős felirat - éppen csak nem kesztyűt visel, mint Thanos. Idézi a Tíz Gyűrűt is. De felemlegethetném a tévésorozatot is, amelyben volt egy Zari Tharazi, nagyon sok hasonló vonással. A származása, a karkötője... Nem ugyanaz a figura, de akkor meg pláne sok a hasonló vonása. Még egy - már sokadik film óta szenvedek azzal, hogy mennyire mű és gáz jelmezetek adnak a szereplőkre. Itt majd a nagy csatára Yan herceg ad nekik ruhákat és rémesek. Főleg Monicáé. Nem tudom, hogy vették rá a színésznőt, hogy felvegye. A legrémesebb dressz az egész filmben, de szerintem az utóbbi pár filmben is nyerne.

Ami viszont újrajátszás volta ellenére is működik, azok a flerkenek. Ahogy a végén menekítésre használják őket... Az vicces volt, ahogy Fury bemondatta a hangosba, hogy ne meneküljenek a flerkenek elől, hagyják, hogy felfalják őket.

Még mindig sztárszereposztással és visszatérő színészekkel ment. Lehet, hogy az univerzum hanyatlása során született, de még mindig látni, mekkora filmverzum ez, és micsoda pénzeket nyomnak bele.

Nem tudom, innen milyen jövőjük lesz. Több szálat is nyitottak innen - multiverzum, a kamaszlányok hóscsapata, de hogy mit visznek tovább? Hamarosan kiderül, de addig még elég sok filmmel be kell hoznom magam. Azt hiszem, nálam Wakanda lesz a következő állomás.

Nem egy könnyed krimi Eric Bana új sorozata. Ahogy elkezdtem átgondolni, mit is láttam, arra jutottam, hogy személyes tragédiák sorát. Nincs egy boldog és elégedett szereplő sem benne, itt mindenkinek szenvedés és gyötrelem a jussa.

Kiemelten igaz ez a főszereplőre. Kyle Turner jó rendőr és ezzel meg is van a feszültség közte és a parkőrök között, akik a keze alá dolgoznak be a Yosemite Nemzeti Parkban. Röviden: Turner magányos farkas, nem is tartja őket rendes rendőrnek, nem vonja be őket. Ha nem is direkt, de érezteti velük, hogy kevesebbek nála. De mivel szakmailag ő a profi, azért a parkőrök is tudják, hogy nem véletlenül Turner a nyomozó és nem ők. A gond az, hogy a férfi pár éve szét van esve. Az egyetlen fiát elrabolták, bántalmazták és megölték. Az apja talált rá a parkban a tetemére. A gyerek szelleme azóta is kísérti. Még magányosabb és zordabb lett. A házassága szétesett. Van benne skandináv krimis hasonlóság: kitartó, jó rendőr, de a magánélete egy tragédia.

De az összes mellékszereplőt mellé tudom tenni. Souter, a helyi főnök, aki látszólag Turner támogató jó barátja. Lassan nyugdíjas, elégedett nagyapa. Ő az, akiről úgy néz ki, hogy rendben van és ő az egyetlen boldog karakter a történetben. Aztán a végére szépen róla is lehull a lepel és kiderül, mi minden lappangott a felszín alatt. Ő messze nem az a befutott férfi, akinek elsőre tűnt.

Turner exe, Jill. Aki látszólag továbblépett, másodszor is férjhez ment és a sajátjaként neveli a férje lányait. De akkor is ott a trauma, mi történt a saját fiával. Ugyan elvált Turnertől, de köztük is ott van egy csomó fájdalmas, kimondatlan igazság. Őt is terheli egy bűn, ami talán megbocsáthatóbb, mint Souter titka, de akkor is sok mindent elvett tőle, amire nem is gondolt, amikor tette a múltban, amit.

Az új parkőr, Naya, aki Turner mellé kerül a nyomozásban. Akinek azért kellett otthagynia a korábbi állását és a rendőrséget, mert az exe elől kellett futnia a gyerekkel. A múltja itt is utoléri és harcolnia kell majd magukért.

Ők a főszereplők és ahogy írtam, mindenki szenved és gyötrődik, csak más minőségben sikerül ezt elrejteniük. Turnerre jobban rá van írva, máson szinte észre sem venni, de ez meggyötört, megkínzott emberek sorozata.

De krimi is. A Parkban egy holttestet találnak, fiatal nő. Látszólag baleset, leesett egy sziklafalról. Turner azonban nagyon hamar rájön, hogy itt sokkal több történt. A lány menekült. Ez nem egy egyszerű félrelépés és zuhanás volt. Ahogy a személyazonosságát is megtalálják, még bonyolultabb lesz az ügy. Mert ez a lány egy eltűnt személy, akivel évek óta nem tudták, mi történt. Hol volt eddig? Miért jött vissza? Ki intézte el?

Turner vadászkutyaként megy az igazság után. Akkor is, ha személyes áldozatot kell hoznia miatta. Nem tud leállni. Az egész férfit ez a makacsság jellemzi, a törvénybe vetett rendületlen hite. Ha valaki bűnös, fizessen meg érte. Többször kiszállhatna, lehetne másképp, de képtelen rá. Akkor is az igazság kell, ha csak fájdalmas dolgokat hoz vele felszínre.

Naya pedig hű segítőként ott lesz mellette. A párosukkal egy rutinos öreg és a fiatal lelkes kezdő klasszikus kettősét játszák ki. Mivel Naya rendőr volt, nem egy tehetetlen baba, akit a férfi csak irányít. Neki is vannak ötletei, saját szálai. Azért Turner a megoldóember, de nem csak egy kelléktársat tettek mellé.

Nem az év krimije, de szépen fel van építve, honnan és hova jutnak el. Az meg pluszt ad neki, ahogy a Nemzeti Parkban nyomoznak. Nem sok mai krimiben van olyan nyomozó, aki lovagolva megy ki a helyszínre. Itt meg lehetett ezt is tenni.

A környezet különben is az egyik nagy plusz a sorozatban. A park remek háttér és jó nézni. Hozzátéve Turner túlélőtippjeit, még kis kalandfilmes jelleget is bele tudtam érezni. Ez a háttér, egyben a látványelem. Egyszerűen szép a környezet, amiben járunk. Így még nagyobb azzal is a kontraszt, milyen bűnöket rejtenek itt az emberek.

Sztárszereposztással forgott a sorozat. Nem is tudnék vagy akarnék benne panaszkodni semmire. Annyira rutinos színészek dolgoznak itt össze, hogy gördülékeny az egész. Santiago karaktere más az újonc voltával, de ott pont jól is jön az a másféle energia.

1 évadra terveztek, de különben nem lehetetlen a folytatás sem. Ahogy nézem, egyelőre nincs döntés. De a nézőszámai jók. A kritikái már vegyesebbek, de úgyis az a lényeg, hányan nézték meg a Netflixen. És elég sokan.

Szép nagy betűkkel rá is írták, hogy a Hang nélkül producereitől. Simán el is lehet magyarázni azzal, hogy mennyiben hasonlít arra a filmre ez a próbálkozás. Csak ez a gagyibb verzió, ha már minősítem is.

Ebben is megjelennek lények, amelyekkel szemben az embereknek esélye sincs. Igaz, ezeket legalább látni lehet. De harcolni velük? Értelmetlen. Nem lehet lelőni, felrobbantani, vagy bármit kezdeni velük. Jönnek és megölnek. Nem esznek meg ugyan, de életben sem hagynak. Senkit. Az állatokat nem bántják, de az embereket igen. Egy gyengéjük van - a magasság. Így a túlélők a hegyekbe húzódnak vissza és pontosan ki van jelölve a szint, ami alá nem szabad menni, mert ott már vadászterület húzódik. Ez a világ. Nincs túlmagyarázva és ezt a cselekménybe is beépítették: az egyik főszereplő ugyanis fizikus, aki ha a választ nem is tudhatja meg mindenre, azért keményen dolgozik, hogy megölhessék a kimérát idéző valamiket.

A történet egy hegyi menedékben kezdődik. Will egyedülálló apa, mert a felesége egy küldetésről nem tért vissza. A gyerek légzőszervi megbetegedéssel küzd, és tudják, ha elfogy a gyógyszer, meg fog fulladni. Amikor erre a pontra érünk el, Will kész szint alá menni egy kórházba, hogy utánpótlást hozzon. A tudósnő, Nina lesz az egyik társa, aki a laborjából akar kémiai vegyületet a kísérletéhez. (Annak idején azért indult Will felesége is.) A másik pedig Katie, Will egyik helyi barátja. Nekivágnak és futnak az életükért meg a felszerelésért.

Azért nem lehet igazán izgalmas a film, mert az esélyeik a nullával egyenlőek. Ha a lény jön, véged. Legfeljebb úgy lehet megúszni, ha az egyik társaddal elvonulnak, és míg vele végeznek, te elég magasra érsz. Közben meg megy a lelki nyomasztás, mert Will végig osztogatja Ninát. Akkor vesz csak vissza, amikor rádöbben, a nő is mennyi mindent vesztett a lények érkezésével. Pl. eddig nem tudta, hogy kétgyerekes családanya volt egy szerető férjjel, de elvesztette a kollégáit és a családját is, neki csak a bosszú maradt.

A végére azért minimális választ kapunk, de egyben nyitottságot is. Nem véletlenül - ha elég sikeres lett volna, innen simán lehetne folytatni a fenti lények újabb támadásával.

Hozzáteszem, azért ez nem egy nagy költségvetésú film. A lényeket összerakták, de különben igyekeztek minimalizálni, amit lehetett. Nem véletlen a helyszín és a harcok egyformasága sem. Amikor elkészül Nina fegyvere? Bántóan egyforma minden használata. Ugyanaz az effekt sokszor fel lett használva...

Jellemző az is, hogy ki lesz menet közben az áldozat. Mert természetesen kell bele olyan mellékszereplő, akiről az elejétől üvölt, hogy csak azért van szerepe, hogy ő halhasson meg. A főszereplőt mégsem lehet megölni, ahogy a világ sorsát megváltoztató tudóst sem... Ok, a Last of Usban Joel pont ezt tette, de abban több eredetiség volt, mint ebben a filmben.

A szerepek, színészek sem szakadtak meg. Miben kellett volna? A történet kimerül annyiban, hogy passzív - agresszívan rühellik egymást és futnak az életükért. Baccarin kb. ezen a szinten futtatja a karrierját. Mackie esetében meg azt érzem, aláír sok mindent, hogy építse az akciósztár imázst.

Ahogy írtam, egyszer meg tudtam nézni, de az a plusz, amitől tényleg jó lenne, nincs benne. Késő esti műsorsávban egyszer elmegy szint.

Utolsó előtti rész, és ez már egy érdekesebb rész volt a Countdown (s01e12) sorozatban. Mivel csak pár rész van erre a merénylőre, gyorsabban kell haladni és ebben az epizódban volt is egy tempósabb nyomozás. Nem  mentünk vissza a múltba, nem volt kapcsolgatás, hanem korrekten haladtak végig a nyomokon. Ha végig ilyen lett volna a sorozat, sokkal kevesebbet rosszat írtam volna róla. Így működik. Magánélet minimalizálva, kemény munka és kicsit érzem a rendezgetést is a szereplőktől való elköszönésre. Majd kiderül, a vége milyen lesz, de eddig ez a legpozitívabb élményem a sorozatban. Ha nem is tetszett, ahogy Volchek fel lesz emlegetve.

Most megvillant a horror is az Alien Earth (s01e04) kapcsán. Azt a jelenetet nagyon profin megcsinálták, amikor összeeresztik az egyik xenóval a kecskét. Ahogy feláll, nézik egymást... Az még egy sátános horrorban is elfért volna. Nem is csak a látvány, az a hangulat, amit arra a jelenetre megteremtettek. Az eddigi legerősebb jelenet a sorozatban, nálam. De alakulnak az egyéb események is. Az érdekel, Wendy és a lények kapcsolatából mit hoznak ki. Simán benne van, hogy vérfürdő lesz még a telepen. Az már bénább, ahogy a cyborg a családdal zsarolva akar az egyik Elveszett Fiútól űrlényt szerezni. Pláne, hogy nem is tudják, de már le is buktak. Abban is látok potenciált, amit most elkezdtek feszegetni. Mennyire az egykori személy az MI testben a gyerek, vagy csak egy MI, aki embernek képzeli magát? Most megint sikerült elkapni, hogy érdekes kérdéseket boncoló sci-fi, de látványos horror is legyen. Mit hagytam ki? Még mindig Timothy Olyphant a jelenetrabló. Az ő szintetikusa simán a legjobb a sorozatban, ebben a részben is.

Egy újabb rendezkedős rész a Chief of War (s01e06) esetében. Már érzem, készülnek a nagy csatára, csak még nem értek oda. Az egyik oldal megtanult lőni, a másik kötött egy mocskos alkut. De még nem estek egymásnak, diplomáciával próbálkoztak. Meg nőttek a feszültségek a szereplők között. Hawaii és az idegen kultúra varázsa még mindig megvan, jó az európai fenyegetettség lebegtetése is, de ez most inkább csak egy átvezető rész. Emlékezetes rész? Inkább rettentő. Példa, mennyire más a kultúra. Az ellenséges főnök etetett egy cuki kutyust. Meg is állapítottam, legalább az állatokban van ízlése. Aztán szólt az egyik emberének, hogy vigye, süttesse meg, finom lesz. Jaj...

A Peacemaker (s02e02) nem lett okosabb. Még mindig annyira agyamentnek érzem... Abban volt fekete komédia, ha túl is tolták (annyiszor elgurult a test meg a fej később...), amikor a másik világ Chrisét felszelték. De különben? Amit vártam. Chris egyre inkább úgy érzi, a másik világ inkább passzos. Meg volt egy ARGUS akció, de Eagly úgy lerendezte őket, hogy még nézni is fájt. Rá kellene hangolódni az ilyen humorra, akkor jó lenne, de még nem tartok ott. Most komolyan, madárvakság? Megtámadt egy kacsa? Mi van???

Ahogy a Chief of War is összecsapás előtt van, a Foundation (s03e08) is. Csak ebben sokkal jobban sikerült elkapni a feszültséget és nem csak úgy éreztem, hogy várjuk az Öszvér és Gaal összecsapását. Ami már különben küszöbön, már egy bolygón vannak a rész végére és a nő támadni készül. Megvolt ennek az előkészítése is, de annyi minden jó rész volt mellette. Remek volt Nap pere, a másik robottal, altatóval és a szektások vezérének odasúgott mondatával. Hát már a szekta is tele van zsarnokokkal... Különben Blake Ritson eléggé elkapta a szerepet, simán kinézem belőle a megszállottat, aki közben meg az egyik legnagyobb manipulátor a környéken. Hiába, jól jött neki Riario alapnak még a Da Vinciből. Ebben a karakterben is megvan az a sötétség - mit gondolkodtam különben, honnan ismerős... Alkony is borzalmas, mit össze nem hoz. Csodálom, hogy Demerzel nem lát át rajta. Annyira nem akar meghalni, hogy az univerzumot is előbb robbantaná fel, minthogy menjen a hamvasztóba. Nagyon nem tűnik jó ötletnek, ahogy a bombáját ajánlgatta a robotnak. Annak meg nagyon tudtam örülni, hogy Pirkadat mégsem veszett oda. Ok, kicsit le van sérülve, de él! Jó helyen is van, még simán beleszólhat a végjátékba. De, amit a végére hagytam. Az Öszvér és Hari beszélgetése. Az megint nagyon ott volt. Volt odacsapás, jó megállapítás mindkét oldalról és Hari végszava zseniális. Ennek az évadnak simán az Öszvér a legizgalmasabb alakja és most fajsúlyos figurát tettek mellé. És még két rész vissza. Általában ez a heti kedvenc sorozatom, ezen a héten is.

A The Rainmaker (s01e03) kapcsán nincs mondandóm. Inkább nyomoznak, mint jogi ügyeznek. És már megvannak a részenkénti kötelezők is - Rudy és a barátnője minimum egyszer lefekszenek, de legalább egy jelenete van a szemközti pincérnőnek is. Ennél annyival jobbat vártam...

Most megnéztem, milyen, amikor a lengyelek próbálnak amerikai romkomot készíteni. Nem jó. Nem is nagyon akarok erről írni, de mivel nagyon nyári film, még bele akartam nyomni augusztusba.

A történet a Dirty Dancing óta ismerős lehet. Gazdag lány, nyaraláson, nagyon nem találja a helyét. Az apja kész pályára állítani, orvosi egyetem Londonban. Ő azonban kedvetlen, nem tudja mit akar az életével és még mindig gyászolja az anyját. A nyaraláson összeismerkedik a szörfoktatóval - itt nem tánc van -, hamar megtetszenek egymásnak és indulhat a románc.

Olyan... fura az egész. Erőltetett. Nem passzolnak az életkorok és ahogy viselkednek. Ania pl. úgy viselkedik, meg úgy is kezelik, mintha tini lenne. Azt hittem, 18-19 éves. Meg is lepődtem, amikor a film második felében kiderült, hogy már huszonéves. Értem, a gyász megtörhette, de ennyire? Mindig csak enged a felnőtteknek, menekül is, nem is. Nem vállal magáért felelősséget és depresszív.

Talán érezni is, hogy nem szerettem meg. Regényeknél is észrevettem már, hogy nem szívlelem az ilyen sodródó, magukért kiállni nem tudó, érzelemzavaros lánykákat. Nem segít az sem, hogy a szerelem lesz a gyógyszer. Michal jön, leveszi a lábáról, aztán a lány úgy kiáll az apja ellen is, ahogy évek óta nem tud. Mert persze ez adja meg a lökést, hogy feldolgozza a gyászát. Abba az irányba induljon, amit ő és nem az apja szeretne.

Michal meg a reménytelen romantikus álomfiú. Neki az a legnagyobb baja, hogy túl kedves és rendes. Szinte annyira, hogy kínálja magát a szívtörésre. Járt is már pórul, de megint kész kockáztatni. Mindent csinál, amit csak lehet. Versenysportoló, zenész, hotelalkalmazott. Mindenben jó, kedves és helyes. Amennyire árnyalni próbálták Aniát a szenvedéseivel, ő annyira lett az ellensúly. Az örök derűs.

Nyári románc, pár nap alatt minden lemegy a filmben. Hiteltelen is, hogy évek óta halmozódó feszültségeket ennyi idő alatt meg tudjanak oldani és megbeszélni. De még mindig az a családi feszültség a film nézhetőbb része, mert az olyan semmilyen, ahogy a gazdag lány - szegény fiú történet összeáll.

A szórfös részek nem tudnak annyit, hogy igazén pluszt adjanak. Meg olyan fura is, ahogy kezelik, versenyeznek. Nem lehet eldönteni, hogy ezt komolyan kellene venni, vagy csak valami helyi dolog maguknak. Igaz, ez még mindig nézhetőbb, mint a zenekar zenéjének hallgathatósága. Pedig nyomják ők is, kétszer is van általuk levezényelt buli a történetben.

Untam is, és nagyon fura az egész. Az angolokat majmoló gazdagok, a fura viszonyaik és a szegények, akik jobbakat buliznak. Az meg külön szánalmas, ahogy a hotelben még a talpuk nyomát is nyalták.

Nem látványfilm, a színészek is olyan semmilyenek. Még csak romkomnak se szórakoztató. Összességében azt mondanám, ez egy nem sikerült, sőt: rossz film lett.

A Blumhouse egy időben sorra hozta az olyan filmeket, amiket jó volt nézni. Egy kis levegő a horrorban. Aztán kommersz kezdett lenni és jöttek olyan filmek is, amelyekre emlékezni sem akarok. De a M3GAN töri a rossz szériát. Nehezen szántam rá magam - még egy gonosz robot? Ne... -, de megérte. Ez tetszett.

A történet lassabban indul be. Megismerjük a mérnök Gemmát, aki a húga tragikus balesete után az unokahúga gyámja lesz. Nagyon nem tud mit kezdeni a kislánnyal, ráadásul a munkahelyén is nagyot kellene virítania és a főnökének nem tetszik az MI fejlesztés, amerre a nő haladna. A két élethelyzet ötvözete hozza a nagy ötletet - egy gyereknek látszó robottárs a gyereknek, aki neveli, játszik vele, a barátja, a mindene. Így születik meg M3GAN.

A film pedig ügyesen építgeti, hogy miképpen zseniális és félelmetes is a teremtmény. A programozása könnyen félreérthető, bővíthető és olyan ütemben is tanul az MI, hogy minden kiskaput megtalál. A célja, hogy Cady minden értelemben védve legyen. Idegesít a szomszéd a kutyájával? M3GAN megoldja. Van egy komisz gyerek, aki a közös kiránduláson bután viselkedik? M3GAN összeismerteti egy autóval és gázolással. Egyre sötétebb, hogy milyen eszközöket alkalmaz és ezeket ügyesen titkolja is.

Jól hozza a film a feszültséget - mert mi látjuk, milyen irányba fejlődik a gép. Gemma meg annyira sikerterméket akar, hogy sok minden felett szemet huny. Mire ráébred, mi kezd kibontakozni körötte, már szinte késő. Mit teszel egy olyan mesterséges intelligenciával szemben, ami már ügyesen gyilkol, minden rendszert feltör és mániája, hogy minden vélt vagy valós veszélytől óvja az unokahúgát?

Egyre pörgősebb a film és minél előrébb járunk, annál több az akció is. A végére van hagyva az összecsapás és szépen működik a csehovi puska is. Vagyis, érdemes figyelni, milyen eszközöket használnak menet közben, mert a végső csatában könnyen felfedezhetünk korábban bemutatott eszközt is...

Plusz, hogy jól is nézett ki. M3GAN eléggé emberszerű, de egyben babás is. Jobban sikerült a design, mint az Alita esetében, noha a hasonlóság adná magát. Az akciók is ülnek és el van találva a baba mozgása is. Az valami nagyon kész, amikor négykézláb rohan. Az annyira állatias, közben meg gépies is, hogy egyedi. Ijesztő. Talán Samara egyik akciója ugrott be róla, de ezen nem nevetőgörcsöt kaptam, mint a Kör 2-n, ez a horror feelinget jobban hozza.

A stábról Allison Williams volt, akit már több mindenben láttam. Jól állt neki ez a szerep, bár szerintem itt a baba lopja a show-t. A gond számomra Cady, vagyis Violet McGraw. Szubjektív, nem is nagyon tudom megmagyarázni, de engem idegesített.

A szórakoztató vonalon túl meg jó sci-finek is. Skynet kicsiben, avagy vigyázni kell a technikával. Lehet, hogy gyerekjátéknak indult, de elképesztő tempóban fajultak el a dolgok. M3GAN a végére még fel is szabadítja magát, innen csak egy lépés lenne egy Skynet mini.

Különben elkészült a folytatás is, majd leülök az elé is. Ez a rész tetszett, majd kiderül, értelmes ötletük volt-e a folytatásra.

A podcast sikereket meglovagoló, kicsit paródiás Based On a True Story első évada kellően vicces volt, hogy a folytatás elé is leüljek. Már csak azért is, mert nehezen tudtam elképzelni, hogyan lehet ezt folytatni.

Nos, a válasz, hogy irányt kell váltani. Már nincs podcast és a többség igyekszik meghúzni magát. Hiányzott is kissé, hogy műsort készítsenek, de tény, azzal nem tudtak volna semmi újat mutatni. Az már volt, csúnya vége lett és csak veszélyt szülne a dolog. Így sem maradtunk közösségi média nélkül - van egy újabb sorozatgyilkos és Ava nem bírja ki, hogy egy Nyuszi álarca alá rejtőzve ne videózzon az elméletéről. Mivel bejön, rajongói lesznek és megint jön a siker utáni nyomás. Nem ugyanaz, kisebb jelentősége van annak a szálnak, de azért valamit csak sikerült megtartani abból az oldalból is.

Változás az is, hogy Matt kénytelen visszafogni gyilkos énjét. Ava és Nathan még egy terápiára is elküldte, hogy maga mögött hagyja a késztetéseit. Dolgozik magán, beazonosítja, mi okozza a gyilkos indulatait. A házaspárt is meg akarja tartani barátnak, és mivel Ava húgával jár, a lánynak megfelelés is dolgozik benne valamennyire.

Akár ebből is kihozhattak volna valami fekete komédiát, de szerencsére megvolt a gyilkos ötlet is. A gyilkosságok folytatódnak, Matt állítja, hogy ez most nem ő. De eléggé kiakad azon, hogy valaki utánozza. Azon még jobban, amikor az ő ténykedését már érdektelennek találják, mindenki az új gyilkosra kíváncsi. Nyomozgat is kicsit Avával, de lehetett sejteni, hogy nem tud kilépni végleg a gyilkos szerepkörből...

Ehhez jönnek hozzá az olyasmik, mint a Melissa Fumero által játszott új karakter. Ava barátkozni próbál a babával és Drew lesz az új bizalmas. Kisgyerekes anya ő is, korábban nyomozó. Ava szeretne is belsős infókat tőle, de majd rá kell jönni arra is, hogy vele kapcsolatban is van egy csavar. Valahol különben az is a poén része, hogy Fumero mennyire azt játssza másképp, mint Amyként a Brooklyn 9-9-ban.

Különben minden színész visszajött erre az évadra és lettek új állandó szereplők is. Fumero a legnagyobb szeletet kapta köztük, de azért felbukkannak mások is. A karakterekhez különben nem igazán nyúltak. Sem Ava, sem Nathan nem lettek más emberek. Igazából Matt sem, ha most próbál is más lenni. De Batemannek jól is áll a sorozatgyilkos szerepkör. Akkor él igazán a karaktere, amikor a mocskos dolgait intézi. Olyankor simán viszi is a sorozatot. Pedig különben az Cuoco feladata, aki nagyon pörög is a szereppel. Csak Ava nem olyan izgalmas, mint a sorozatgyilkos.

Látványban egy komédia és egy thriller világát ötvözi. Nyári, színes, jól kinéző környezetben. Sok helyszín, sok mozgás, szép emberek és jó élet. Közben meg gyilkolás és vér, de ide besimítva. Talán csak a vége lóg innen ki, amikor gyilkosék belelendülnek, az véresebb. De még az is a paródia - komédia vonalon tud maradni.

Még jó is, hogy nem újrázza a korábbiakat. Így más élmény nézni. Nem mindenben jobb, de megvoltak benne azok a kis morzsák, amiért elnéztem. Különben a 2. évaddal megkapta a kaszát is, szóval ez a vége is. Nem feltétlenül kerek, de annak is lehet nézni.

Valószínűleg rövid leszek, mert ennek a filmnek a kapcsán egy lényeg van: nem érthető. Szinte nincs is olyan elem benne, ami kapcsán teljes lenne a kép. Egyszerűen semmi nincs elbeszélve, odavetett utalások vannak és rengeteg balladai homály.

Ami biztos, hogy a világ rossz. Van valami szervezet, ami elnyomja az embereket. Meg bérgyilkosokat nevel belőlük. Vagy éppen altatja őket? Mert van egy olyan beszélgetés, hogy magukhoz kell térni, maguknál kell lenni. Kb. mintha a Mátrixból kellene felébredniük, csak éppen fizikálisan egy térben maradnak, valahogy a tudatuk lesz más. Maguk, de mégsem. Agymosottak? Még erre sincs válasz, mert nem tudni, mit tettek velük, vagy magukkal. Vagy bármi. Jobb híján úgy írom, van egy agymosott állapotuk, amikor gyilkolnak és sértettek, meg van egy emberibb oldal, amikor összetartanak, ott vannak egymásnak és küzdenek.

Nem segít a megértésben az sem, hogy idősíkokat is egymásra hajtogat. Elég kivenni, mi mikor van és egymáshoz képest hogyan helyezkednek el az események. Nym, Bonnie és Bono meg kellett öljön egy párt. De a kislányuk is ott volt, Nym pedig befogadta és ők nevelték fel Zeát. Ezt még kivettem belőle, de utána mi van? Össze-vissza egymás ellen vannak fordítva és sokan Prinzet akarják megölni, aki valamiféle főnök? De kérdőjel, mert ez sem biztos. A Bonok meg Nym sorsa sem, mert szépen egymásra van csapva, ahogy egymást ölnék, felébrednek és már megint mennek a közös cél felé Zeával, még valami katonai bevetésbe is bekapcsolunk. Utána meg Zea ad Prinznek rózsát, amin idegméreg van. Kb. ezt láttam, de hogyan áll össze? Bele tudnék magyarázni egy cselekményt, de tudni nem tudok semmit.

Nem látványsorozat. Kb. egy-egy szobában ülnek és beszélnek. Ki mit és miért csinált, ébren van-e és ki mit érez. Kb, olyan érzés volt, mintha egy stúdióban, egy szobában egy kamerával össze lehetett volna rakni.

Hogy jön ehhez a cím? A végén Prinz bedobja, hogy Zea egy szeptemberi baba. Mi az, mit jelent, valami? Semmi. Teljesen úgy tesznek, mintha nekünk ezt érteni kellene. Zea se tudja, de okosabb sem lesz, mert az idegméreg elvégzi a dolgát. Mi meg ott maradtunk egy újabb, elénk dobott résszel, amivel nem lehet mit kezdeni.

Nem mondhatnám, hogy eddig érdekeltek a svájci filmek, de ez után meg pláne nem. Egyszerűen nem állt itt össze semmi és kb. olyan volt, mintha nem is filmet néznék. Ahhoz kellene egy koherensebb történet, ez meg szétesik. De nagyon.