Egyes színészeknek megvannak a tipikus szerepei. Tulajdonképpen ugyanazt játsszák el többször is, egymáshoz eléggé hasonló filmekben. Mutogathatnék az akció papákra, de ez a film is remek példa.

Jason Statham. Egy időben ő volt az akció-sofőr. A szállító figurája köszönt vissza a szerepei sorában. Mostanában pedig ő a visszavonult szuperkatona, akinek egy melóra vissza kell térnie a sötétebb és halálosabb énjéhez. Lehet, hogy a hozzá kedves idős hölgyet fosztják ki és kergetik öngyilkosságba. Lehet, hogy az őt segítő család egy tagját rabolják el. Ilyenkor a látszólag egyszerű munkás átmegy Rambóba és aztán kő kövön nem marad. Azt is írhatnám, hogy A melós A méhész újrázása, de találunk még ilyen szerepet a színész repertoárjában. Meg lesz is még, ha jól emlékszem, A méhész pl. folytatást kap.

Megvan, mit tud ez a zsáner és azt hozza ez a film is. Megint. Nagyon érezni rajta, hogy ilyet már csináltak és nincs benne kihívás senkinek. Inkább csak a rutin, mindenki pontosan tudja, mi merre és meddig. Akinek bejön, simán elvan ezzel is. Látja, amit szeret és vár egy ilyen filmben, de mégsem egy már látott filmet néz meg újra. Így aztán igazán nem újdonság, annyira nem lehet értékelni, de aki szereti, annak biztos választás és jól meg is lesz vele.

A történetre nem érdemes sok szót vesztegetni. Statham fel lesz húzva, aztán leaprítja a gonoszokat. A keret az, hogy az elrabolt lányt megmentse, de lehetett volna bármi. A lényeg az, hogy veszi sorra az orosz maffia tagjait, aztán felszámolja őket. Ha nem is John Wick stílusban, de hasonló hatékonysággal.

Logikát és észt meg senki ne keressen ebben a történetben. A film fele teljesen értelmetlen. Nagyon hamar látjuk, hogy a nőrablók annyiban kötődnek az orosz maffiához, hogy a szervező egy olyan fiatalember, aki beleszületett abba a világba, de annyira szerencsétlen és piti alak, hogy még a rokonai se veszik be teljesen. Ennek ellenére Statham vagyis a filmben Levon végigöli a maffiát is. Pedig akkor már tudja, ki a célpont. Egyszerűen nem értettem, miért nem a főkolomposnak megy neki, aki könnyebb célpont is, nem is számít rá. Bár, más logikával értem. Így több akció, több leszámolás és harc lesz benne. A filmben meg ez a lényeg,  nem a logika.

Ami tetszett: a megmentésre váró lány nem egy elveszett teremtés. Küzd magáért, egyszer még megszöknie is sikerül. Szimpatikus, szerethető figura, akinek lehetett drukkolni. Nem sokon múlik, hogy nem is kellett volna Statham a kiszabadítására. Jó a váltás az ő szemszögére és ad egy plusz dinamikát a filmnek is.

Amit viszont nem értettem: képesek voltak a filmre ismertebb neveket is megnyerni. Aztán mit kezdtek velük? Fel nem tudom fogni, hogy képesek voltak David Harbour-t leszerződtetni Levon egykori katonatársának, és csak annyi szerepet adnak neki, hogy a nagy leszámolás előtt ő ad fegyvereket a főszereplőnek. Ez akkora pocsékolás, ennyit bármelyik névtelen színésznek is adhattak volna. Ehhez képest Michael Pena, mint aggódó apa, már nem is olyan feltűnő.

Látványra is hozza, amit az ilyen filmek. Láttam már ilyet. Korrekt, elnéztem, de olyasmi nincs benne, amiért megjegyezném és képes lennék később azt mondani, hogy igen, ilyet először A melósban láttam. Inkább az lesz a jellemző, hogy az egysíkúság miatt nem fogom tudni felidézni, ebben konkrétan mi is volt.

Egynek elment, most annyira nem akadtam fenn azon, hogy ezt már kicsit másképp láttam. Az sokkal inkább irritál, hogy Harbour milyen kis szerepet kapott.

Igen, az egyik kedvenc körülírási módon, ha megadom, mire emlékeztet egy adott műsor. Itt most kettő másikat is tudok mondani, ami elég hamar beugrott róla.

Lezuhant repülőgép, szélsőséges viszonyok között túl kellene élni, miközben veszély is van. Meg a szereplőket is meg kellene ismerni, kik ők és miért vannak itt? Mit titkolnak? Ezzel a Lost is bemutatható lenne, és ebben is ez az alap. Csak éppen sokkal rövidebb és misztikus válaszok helyett nagyon is földieket kapunk. Vagyis, az alap hasonló, de aztán ez a sorozat egészen máshoz kezd.

A másik, Agatha Christie kis katonái, vagy indiánjai - éppen melyik fordítás akad az ember kezébe. Mert bizony minden részben elhullik valaki más kezétől, a szereplők egyre fogyatkoznak és megfizetnek azok is, akik nem olyan bűnösök, mint esetleg itt mások. Ebben a bosszú motívum, az igazságosztás a nem megtalálható elem, de ez még jó is. Nem élvezném, ha AC-feldolgozás lenne, csak kicsit másképp. Így önállóbb alkotás.

A sorozat egyik trükkje, hogy már kapásból szembesít a tényekkel: a repülőgép lezuhant, a hullákat egy isten háta mögötti hullaházba viszik. Mert ránézésre tudni, hogy valami nagyon nem stimmel: egy utas teste nincs meg. Mi történhetett? Több utas is gyilkosság áldozata lett. Az eltűnt utas lehet a gyilkos? De ki nincs meg? Itt eleinte csak kérdéseket kapunk és a sorozat keretének használják, de a történet lezárása és a végső összecsapás majd ezen a síkon lesz. Így van létjogosultsága, ha az első pár részben nem is igen tudott lekötni, csak megtörte a múltbéli események dinamikáját.

A sorozat nagyja a lezuhanás utáni időszak. Ahogy majd hullani kezdenek az emberek, és rájönnek, hogy ezek nem balesetek és balszerencse. Az egyikük nagyon nem az, akinek mutatja és mondja magát. Vagy esetleg többen is rejtegetnek valamit? A sorozat egyik fontos eleme, hogy mindenkinek van olyan titka, előtörténete, amit nem akarna felfedni. De meg kell lennie, így ők sé mi is eldönthetjük, ki a gyanús és melyikük lehet a gyilkos. Különben nem kitalálhatatlan, főleg, amikor már addig eljutunk, hogy miért is kell meghalnia a lezuhantaknak.

Sűrű a sorozat, alig pár rész és folyamatosan halnia kell a szereplőknek. Így néha kapkodós is, de szerencsére a vége eléggé ült ezzel a formával is. Még a humort is felfedeztem abban, mi lesz a gyilkos sorsa és pontosan miért is kellettek neki a hullák. Különben nem komédia, nem is nevezhető viccesnek a sorozat. Inkább drámai elemeket használ és a thrillerek eszköztárát.

Látványra a témához elmegy. Elég a kevés helyszín, pont a dzsungelbe zártság adja a történet plusz elemét. Az 9sszecsapások problémásabbak - van, amit nem is tudok elképzelni, hogy lehetett kivitelezni. A dupla késelés. Miért nem küzdöttek? Legalább a második, mert az elsőnek nem feltétlenül volt esélye. De van olyan áldozat is, aki szakmából adódóan tud harcolni. Ő miért lett olyan könnyű préda? De, ha ezeket nem igykeszem megérteni, akkor semmi gondom.

A szereposztás közepes. Igazi név nincs benne, legfeljebb ismerős. A két főszereplő, Kevin és Zack, akiket sorozatokból ismerős színészek játszanak. McCormack jó is a szerepben, az évad eleji és végi figurája is hihető. Ajala már kevesebb lehetőséget kapott, kevesebb színnel.

Tudom kritizálni, de én bírtam ezt a sorozatot. Tetszett az ötlet, a megoldás és a vége is. Meg a szereplők a titkaikkal. Az sem hátrány, hogy zárt és a teljes évad kerek tudott így lenni.

simonA filmek negyedik része. Lenne kedvem azt nézni benne, hogy miben más illetve miben egyezik az előző filmekkel. Igaz, akkor nagyon hamar az ismertető végére is érnénk.

Miért?

Mert akár annyit is írhatnék, hogy az előző filmek szellemiségét követi és nincs benne olyasmi, amiért ez a rész kiemelkedne a többi közül.

Vagyis, a cselekmény megint krimi és komédia határmezsgyéjén helyezkedik el. Franz kénytelen megint nyomozni, mert gyilkosság történt. Egy olyan kollégának lett annyi, akivel Franz éppen összeveszett a gyilkosság estéjén. Gyanúsítottként kezelik és ha az apja nem adna neki hamis alibit, akkor bent is tartanák. Így viszont kijön és Rudi segítségével igyekszik megtalálni az igazi gyilkost.

Komédia, mert ők nem éppen ésszel élő páros. Ok, ez így túlzás. Inkább úgy fogalmazok, hogy most nem egyszer lelkes amatőrnek tűntek, akik elbaltázzák a dolgokat. Ennek megvan a vicces oldala is, de most kevésbé találtam meg ezt benne. Azért szeretném azt hinné, hogy ez a páros többet fel tud mutatni, mint a szerencse. Ha állítom is, hogy az eredeti Franz, ahogy Rita Falk megálmodta, nem éppen a nyomozók gyöngye. Kényelmes vidéki rendőr, aki néha összekapja magát és Rudi szívesen asszisztál.

Ugyanúgy megvannak a kötelező elemek: a családi egymásnak esése, Susi és Franz hol veled, hol ellened kapcsolata. A helyiek, akik lököttek. Most már ide írnám azt is, hogy Rudi panaszkodása. Ő már abban a fázisban van, akit zavar. hogy egykori társa akkor keresi csak, amikor segíteni kell neki a nyomozásban.

Ugyanakkor meg éppen azt a hangulatot, életérzést tartja fent a film, amit eddig is szerettem benne. Lököttek, de összetartanak. Zűrösek, de mégsem utálatosak. Van egy olyan közösségi és családi szellem, ami akkor is nosztalgikus, ha soha nem is éltem bajor kisvárosban. Egyszerűen csak élhetőnek tűnik ez a világ a maga fura fazonjaival.

Nem véletlen, hogy a színészek mindegyike jött vissza a negyedik részre is. Megvan a bejáratott csapat a bejáratott recept mellé. Filmesen is, meg szó szerint is. Mert ebben a részben is ott a nagyi főztje, ami éppen a grízgaluska.

Szerethető még mindig és persze ott van Ludwig is. nem egy rex felügyelő, de nem is kell annak lennie. Jól mutat különben a plakáton, nem igaz?

Horrornak reklámozták, de mit ne mondjak, én nem éreztem annak. Már a rövid tartalom, de a trailer se abba az irányba mutatott, hogy egy nagy vérengzés vagy sokkolás vár ebben a filmben.

A cselekmény nagyon egyszerűen megfogható is: adott két fiatal lány, akik hittérítést végeznek. Mormonok, ha jól értettem. Mr. Reed kért a szervezettől tájékoztatót, és a lányok meg is érkeznek. Vannak gyanús jelek, mint az, hogy a férfi feleségének jelen kellene lennie, különben nem mehetnek be a házukba. Az asszonynak ennek ellenére nyoma sincs, és a férfi mondogatja, hogy a konyhában van, mindjárt jön, valahogy nem stimmel a dolog. Mr. Reed hamar bele is lendül és megindítja a támadását.

Mielőtt valaki azt hinné, üldözi a lányokat a házban, nem ez az a film. Ő a vallásuknak és a hitüknek megy neki. Sorra mondja a tényeket, a vallásról való elképzeléseit, amire nincsenek jó válaszok. Pl. levezet egy komplex elméletet, hogy a nagy világvallásokból hogyan áll össze minden. A kölcsönzött elemek, a kereszténység ellentmondásai. Vagy maguk a misszionárius lányok mormon hite - előszedi a történelmet, hogy miképpen változtatták a dogmáikat, hogy a környezet elfogadja őket. A lányoknak meg kellene inogni, és a gondolatkísérlet közben hitet tenni. Ha hisz Istenben ennek ellenére, ezen az ajtón menjen be. Ha nem, válassza a másikat. De előre nem lehet megnézni, mi van a túloldalon.

Ki akarsz menni? Hát ott a pince. Hogy félsz? Már nem hiszel abban, hogy az Istened megvéd?

Inkább ijesztgetni és nyomasztani akarnak, mint fizikai horrort bemutatni. Aztán persze vannak klasszikusabb, horrort idéző elemek is benne. Mr. Reed igencsak széles skálán mozog, hogy a lányokat megingassa. Még úgymond feltámaszt is rendez nekik.

Van benne pár jó gondolat. Az alapötlettel is lehet mit kezdeni. Ez nem egy rossz anyag, így nehezen is találom meg, mi az, ami miatt mégsem volt az igazi. Talán Mr. Reed indokait szerettem volna jobban megismerni? Így olyan értelmetlen volt, amit csinált. Vagy a túlélő megingathatatlan világképe zavart? Vagy az összecsapás, a szellemi téren, az nem volt kielégítő? Kicsit talán ezek összessége.

De inkább azt emlegetem, ami miatt lehet rá emlékezni. A hangulata működik, nyomasztó, sötét és ezt vizuálisan is meg tudták támogatni. Tetszettek az olyan ötletek, mint a kis ház makett és amit jelképezett.

Jó a szereposztás is: Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt leírom, de Grantnak kifejezetten jól állt ez a tébolyult sorozatgyilkos fanatikus. Sok szempontból okos, kitalált mindent és abszolút megvan az a sötét karizma, ami az ilyen szerephez nem árt. A két lány már kevésbé tetszett, de nekik volt a kevésbé hálás feladatuk. Ijedezni.

Kellemesen meglepett mindennel együtt. Thrillernek tetszett, horrornak azonban még most sem mondanám. Egyes pontjain volt benne egy olyan intellektus, ami kiemelte az átlag emberrablós, játszmás filmek közül. Már csak azt nem értem, Topher Grace minek kellett egy ennyire semmi szerepre?

Folytattam az évadzárózást. Még nem vagyok elégedett, de már haladok.

Elsőnek az Elsbeth (s02e20), amit vártam. Érdekelt, mit tesznek be a végére és a börtönbe. Az őrület ilyen fokú feltekerésére nem is gondoltam volna. Minimális börtön jellege volt, ahol olyan emberek tucatjai voltak, akiket Elsbeth csukatott le. Azt is mondhatnám, nagyon magas volt a sztárfaktor, hiszen csupa olyan színész jött vissza egy részre, akik ismertek a maguk jogán is. A meseszerűséget fokozta az is, hogy férfiak - nők vegyesen, amit nehéz is hova tenni. De volt musical-betét: a Chicago után szabadon, mi más lett volna? Idiótaság az egész, de a szokásos hangulat és az őrület, meg a visszajött színészek eladták. Az olyan kis ötletek, mint Elsbeth foglalkozáson összerakott színes puffja, hogy még a börtönben is hódolhasson egyéni divatérzékének, kész. Ez az, amire azt mondanám, nem normálisak ezek, de jó értelemben.

Sajnos, Georgie & Mandy (s01e21-22) záró kalandjai abszolút nem ugrasztották meg az adrenalinszintem. Ugyanaz a családi show, amiből kihagyták a poénokat. Mandy titkolná, hogy a főnöke egyben az exe is. Georgie megvenné a kocsiműhelyt, mielőtt a konkurencia tenné. Leginkább az jött le belőle nekem, hogy megvannak ennek a házasságnak a maga rákfenéi, amik miatt eleve kudarcra vannak ítélve. De még küszködnek. Egy évadig biztosan, aztán kiderül. A lényeg: most se vicces és már megyünk a repedések felé.

Erre meg nem is tudom, mit mondjak. Számomra a The Last of Us (s02e04-07) legnagyobb baja az, hogy mélyen rühellem a főszereplőt. Ellie egyre több színtéren egy nagy bukás szerintem. Van egy jelenet, amikor Jesse nem mondja ki, hogy mit gondol róla, de nem is kell. A közösség életben maradásának kulcsa, hogy összetartanak és az önfeláldozás alap. Ellie nem erre lett nevelve és megszokta, hogy érte áldoznak fel mások mindent. Hozzáteszem, még meg is sértődött ezért. Szerintem ezért nem bír túllendülni Joel halálán: mert érzi, hogy meg kellett volna bocsátania, kibékülni, de ő makacsul tartotta a haragot, míg késő nem lett. De utána is, sorra az önző döntéseket hozta. A terhes Dinát bevinni a veszélyzónába. Amikor a társuknak segítség kell, ő hátat fordít és megy a maga bosszúja után. Már rég halott is lenne, ha nincsenek a társai, akik feláldozzák magukat. Nem érdemli ezt az áldozatot és nem is tanul belőle. Meglestem, mi lesz a játék vége, azt szeretném neki itt is. Hozza a szokásos döntéseit, és cserébe egyedül marad, mindenki elhagyja. Bár tartanánk már itt! Mindenkit jobban bírok és megértek, mint ezt a lányt, aki tényleg csak arra jó, hogy mindenki bajba kerüljön miatta. De ennyit a karakterről. A sorozat elkezdte a világépítés más szintjét. Seattle városában két embercsoport háborúzik: egy vallási fanatikus csapat meg egy félkatonai szervezet. Azt hinné az ember, a zombik uralta világban összefognak a túlélők, de amit ezek művelnek... A leggyilkosabbak az emberek, még ebben a világban is. Jó a látvány, érdekelt, mire jutnak. Az is millió meg egyszer érdekesebb volt, mint Ellie pokoljárása. A 3. évad szerintem Abbie útja lesz, és ha Ellie alig lesz benne, már várom is. Tényleg nagyon rühellem a lányt és így vele együtt Bella Ramsey-t is, hiába énekeltetik.

Végül, Colter és vele a Tracker (s02e19-20). Nem akarom ismételni magam, de nagyon ugyanazokat az elemeket hozza. Ahogy a visszatérő szereplői a történetbe vannak, ahogy több napos/hetek történeteket nyomnak itt össze pár órába. A maga szórakoztató volta megvan, de minden hitelességet kiül belőle. Amit viszont a végére ki akarok emelni, hogy most szedték elő újra az átívelést. Colter megint kicsit közelebb kerül az apja rejtélyéhez és kap egy új nyomot, ami az anyja felé vezet. Mit ne mondjak, frusztrál, hogy már akkor az asszonyt kellett volna vallatni, amikor kiderült, hogyan vert éket a testvérek közé, hogy rejtélyesebb legyen a férje halálának éjjele. Jó lenne már azt a történetet felderíteni, mert amilyen gyorsan minden más rendeződik, itt annyira be van húzva a fék. És már nem kicsit zavar. Különben visszatérő szereplők, a nyomozások, Colter képességei - minden a szokott.

Fáj a fejem, úgyhogy rövidre fogom. Ez egy új Tom Hardy-film és igazából két nagy benyomásom volt róla.

Az első, hogy a történet egy elég nagy klisé. Mennyi olyan film volt, ami a rendőrségi korrupció színeit vetíti fel? Itt annyi a csavar, hogy a szereplők más-más szinten süllyedtek már a bűnbe. Van, akinek az már inkább életforma, de a látszatot még nagyon őrzi. Más meg mindent elvesztett miatta, amiért eleve belement, és kárhozottá lett. Azt is mondhatnám, hogy a jó ember is eladja a lelkét, de aztán szenved vele. Néha meg esélyt kap a jóvátételre.

A kapocs, az összecsapás, a vége. Ez mind olyasmi, ami olyan ismerős az ilyen korrupt rendőrös filmekből. Egyszer meg lehet nézni, nem véletlenül klasszikus sok sablon benne, de nem lesz kifejezetten jó szórakozás. Meg gyorsan el is lehet felejteni.

A film másik jellegzetes eleme az egyedi látványvilága. Ez egy olyan akciófilm, amiben van ugyan történet és abban némi drámát is próbálnak pedzegetni, de a vizuális trükkjei, amilyen film, arra lehet belőle emlékezni. Sajátos látásmódok, felgyorsított akciók, mint egy trip. A maga módján kifejezetten látványos, de szerintem változó, ki mennyire tudja befogadni. Én nem egyszer éreztem úgy, hogy a szemem/fejem nem bírja és jön a roham. Egy fokkal jobban viseltem, mint amikor Duke Nukem stílusban a cselekvő szemszögét veszik, de csak egy fokkal. Jobban néz ki, de valahogy zavaró mégis.

Vannak benne ötletek, és valahogy mégsem éreztem az igazinak. Ki is kellett hámozni mi a lényeg, az eredmény meg nem nagyon tetszett. Egy jobb történet, talán a szemfájdító látvány kárára, jobban tetszett volna.

Még egy utolsó megjegyzés - ez is egy olyan film, ahol már felmerült bennem, hogy ilyen szerepekre nem fiatalabb színészek kellenének? Bírom különben őket, de Hardy már majdnem 50, Olyphant meg a 60 felé halad. Tényleg ennyire nincs utánpótlás akciófilmhez?

Vagyok annyira rajongó, hogy szubjektív nem tudok lenni. Ha már volt egy jó ötlet, vagy egy olyan sugallat, ami tükrözte a magánvéleményem, akkor már meg is lettem véve kilóra. Ennek szellemében nézzük, hogy tetszett nekem a mostani fekete tükör!

6 epizód érkezett az évadban. Nincs köztük összefüggés, így akár össze-vissza és minden előismeret nélkül is nézhetők. A közös elem, hogy mind sci-fi, valamiképpen a jövő sötét lehetőségeit vetíti előre. Azt is mondhatnám, hogy egy kis vészharang kongatás, hogy vigyázz tudományban bízó ember, mert ezt is a fejedre hozhatod!

Ezzel elértem oda, ami ebben az évadban különösen megcsapott, noha eddig nem mondtam volna a sorozat egyik fő jellemzőjének. Ezekben a történetekben lenyomják a szereplőket és vele a nézőket is. Egyik rémesebb és depresszívebb, mint a másik. Ha csak a történetek végét nézem, a nagyja kapcsán nem jó érzések ötlenek fel bennem. Sok-sok szenvedő, gyötrődő ember látható itt. Igaz, éppen ez az ereje. Megcsapjon a vízió, amit kitaláltak.

Amit elsőre mégis kiszedek, az nem ez a kategória. Van ugyanis egy az évadban, ami lényegesen eltér a többitől. A záró epizód egy folytatás. Korábban már láttuk, hogy az USS Callister milyen legénységet kapott, hogyan harcoltak a szabadságukért az identitás-klónok, mert jobb szót nem találok rájuk. Most ők térnek vissza és megint küzdhetnek a létükért. A sorozat még azt is kitalálta, Plemons figuráját hogyan hozza vissza. Van ebben is ötlet, de nem árt a korábbiak ismerete. Még akkor sem, ha komoly energia van abban, hogy ismeretlenül is meg lehessen érteni, mi és miért történik a részben. Minden korábbi szereplőt vissza tudtak csábítani és még értelme is volt. Az meg kiugróvá teszi, hogy ez az első Black Mirror-folytatás.

De nem az a kedvenc részem. Ha választanom kell, több is van, amit elé teszek. A nyitány már zseniális azzal, hogy a nagyvállalat miképpen nyúz le mindent az emberről. Életmentő beavatkozás, ami aztán tönkreteszi majd a főszereplő páros életét. Mert az életmentő eszköz nem csak drága, de az újabb és drágább frissítések nélkül pokoli az élet vele. A beépített reklám, az agya kihasználása saját célokra, és még lehetne sorolni. Közben meg olyan nagyon jellemzőnek érzett elemek vannak benne, mint az oldal, ahol az emberek pénzért borzalmakat művelnek magukkal. A Jackass stílusában, bár ez még olyanabb talán. Teljesen megvolt a katasztrófaturista érzetem - tudtam, hogy ez csak tragédiával végződhet. O'Dowd nagyot ment benne, és érdekes, nem a felesége tűnt fel még nekem. A vállalati kapcsolattartó, Ross lett a jó ellenpólus.

Az Eulogy, ahol egy program segít felidézni az emlékeket, hogy aztán egy temetésre a legszebb emlékek kerülhessenek elő. Egy szerelmi tragédia, egy élet megbánása egy kis krimis felütéssel, ahogy az emlékek alapján folyamatosan értjük meg, miért ment szét a szerelmes pár és milyen kis dolgon múlt, hogy nem jutott nekik happy end. Itt a technika nem rossz, inkább az a szívszorító, hogy milyen apróságon múlhat a boldogság.

A Hotel Reverie, ami kb. olyan, mintha a Casablanca LMBTQ tartammal és modern technikával újra elkészülne. Itt egy olyan gép van, amivel kb. úgy raknak színészt egy filmbe, mintha a Mátrixba helyeznék és rögzíteni is tudják a történteket. De majd lesz egy kis zavar a gépezetben, ami generálja a rész történetét. Nem akarom elmesélni, érdekes a technika és a végkifejlett is.

Ha ezen túl általánosítani akarok, még azt emelném ki, hogy jó nevekkel és Netflix-visszatérő színészekkel dolgoznak. Szinte nincs olyan epizód, amiben ne lenne olyan színész, akiről ne tudnám sorolni, miben láttam már. Úgyis mondhatnám, megvan a sztárfaktor.

A nyomasztással együtt jó volt elmerülni a sorozatban, szívesen néztem. De nem alvás előtt ajánlom, ahogy már írtam, elég depresszív tud lenni.

A harmadik rész és ezzel visszataláltam az eredeti sorrendhez is. Bár, ahogy már írtam is, a magánéleti szálakon túl ezt a sorozatot nyugodtan lehetne tetszőleges sorrendben is nézni.

Abban  nem fogok tudni újat mondani, hogy ez a rész miben más, mint a többi. Talán pont az a Bajor rapszódia-filmek egyik bája, hogy nagyon egységes színvonalon készülnek. Nem csak a szereplők térnek vissza, de a hangulatok, a humor és az egész bajor kisvárosi miliő is. A rendezőnek az utóbbi nagyon fontos és valóban, ebből a filmből is ez áradt.

Ami nekem eladja, az a szereplők összessége. Könyvben annyira nem jött be, de a filmekben nagyon eltalálták a kisvárosi, különc, elmebajukban is szerethető szereplőket. Ebben ráadásul az egyik legjobban összerakott párost sikerült megalkotniuk. Moratschek bíró levágott disznőfejet talál az ágyában, félti az életét. Mivel egy sorozatgyilkos éppen szökésben, akit ő ültetett le, elvárja, hogy Franz éjjel-nappal vigyázzon rá. A cél érdekében be is költözik az Eberhofer-házba. Ott pedig meglepően gyorsan egy hullámhosszra kerülnek Franz apjával és megszületik a film párosa.

Amit az a két öreg együtt művel... A legjobban azon szórakoztam, hogy ők ketten miképpen mennek Franz agyára. Lehetne Rudit és az ő párosát Franzzal is kiemelni, de ők mindig ugyanazt a receptet követik. Franznak segítség kell, egykori társa meg kisegíti. Erre az időre már mondogatni is kezdi, hogy Franz csak akkor keresi, amikor segítség kell, és ebből elege van. Ez az, amit gyorsan el is kell engedni, mert minden részben rákezdi és ha mindig meghalljuk, akkor nagyon unalmas is lesz később. De a Beatles egy kis fűvel kombinálva éjjel, Franz nagy örömére, vicces.

Ebből a részből mit emelnék még ki? A sorozatgyilkost. Az szintén kifejezetten jól sikerült, ahogy rááll a vadászatra, aztán sorra szünteti meg az útjába kerülő akadályokat. Kicsit feketén, de jól eltalálták a rész ezen oldalát is. De maga a színész is jó választás volt.

A főszereplők, Franz magánélete is a szokott recept szerint zajlik. A nagyi, Susi, Leopold éppen olyanok és olyan viszonyok között, mint már megszokhattuk. Mondhatni, ők az ismerős, megnyugtató biztos háttér, ami már ismerősséget és otthonosságot adnak a filmnek. Franz is önmaga, de ő pontosan az a figura, aki szépen megvan a maga körei között és nem is akar változni.

Az eddigi 3 részből ezen vigyorogtam a legjobbbakat, miközben tényleg annyi a lényeg, hogy Falk megalkotott egy krimi - komédia sikerreceptet, amiből hűségesen készítik a filmeket is. Talán nem okos krimi, komédiának sem éppen felhőtlen, mert egyes kretén szereplők lehúzzák, de összességében az atmoszférát, az összképet nagyon eltalálták.

Most nem okozott gondot, hogy megtaláljam, mire emlékeztet ez a sorozat. Számomra egészen azt az élményt nyújtja, mint a Psych. Természetesen nem annak koppintása, akkor nem szeretném, de hangulatában nagyon emlékeztet arra a műsorra.

Miről is van szó? Todd a harmincas évei elején jár és mélypontra ért. Imádott magánnyomozó lenni, de a társa csúnyán átverte. Mindent elvesztett, a börtönt is csak azért kerülhette el, mert menő ügyvéd anyja, Margaret a fia mellé állt és minden követ megmozgatott. 2 évvel vagyunk később, Todd keresi a helyét és az anyja egyik ügyébe véletlenül belekontárkodik. Az ötlet utána adja magát: nyomozzon az anyjának, a tárgyalótermi esetek kapcsán mindig akad valamilyen munka.

Így aztán minden részben van egy eset, amihez Todd és ilyen-olyan segítője nyomoznak, miközben a tárgyalásba is bele lehet lesni. Margaret a két világ között mozog - ha kell, részt vesz a fia terveiben, de ő a bíróságon is nagyon keményen helyt áll. Megvannak a kis átívelések: Todd és a magánnyomozói engedély, Margaret küzdelme azért, hogy névadó partner lehessen a cégnél. Kellően nézette magát, egyik rész után lehet indítani a másikat. Mivel annyira laza az összekapcsolás, az sem probléma, ha egy kimarad vagy nem látta az ember. Az átívelés laza kohézió, a lényeg a heti ügyeken van.

A nyomozás során rendszeres a beépülés, trükközés Semmi komoly, sok humoros elemmel. Nem véletlenül a Psych, amit már emlegettem is. Todd és Shawn lelkületében vannak nagyon hasonló elemek. Ha már ránézésre is mondok közös vonást, mindkettő mellett van egy professzionális, komoly afroamerikai segítő. Csak míg az egyikben az a legjobb barát volt, a másikban a cég hivatalos nyomozója, akit eleinte sokkal jobban idegesít az új kolléga, minthogy segítsen neki. Aztán persze majd változnak a viszonyok közöttük is.

Ügy meg kifejezetten sokféle van. Látunk olyat, hogy vízkáros babák kártérítését kell meghatározni, de volt válás is, vagy éppen a halálsorról igyekeznek kiszabadítani egy ártatlanul elítélt férfit. Mivel nekem bejön, hogy ennyiféle eseten dolgoznak, ez is növelte a jó közérzetem a sorozattal kapcsolatban.

Megvannak a visszatérő mellékszereplők, akik közül sokan a humoros elemet hozzák. Todd testvérei, a cégnél a munkatársak. Kifejezetten bírtam a kordbársony nadrágos másik ügyvédet, aki eleinte Margaret agyára megy, aztán az évad során ott is változni kezdenek a dolgok.

A kapcsolati rendszereket nem bonyolítják túl. Vannak sérelmek, néha vitatkoznak - Todd pl. rendszeresen robotnak hívja a bátyját és piszkálják egymást, de ezzel együtt is az jön le az egészből, hogy megvan a közösséged, akik melléd állnak. Hogy bízhatnak egymásban, segítik a másikat és mindent sokkal könnyebben lehet cipelni, ha ott van a csapatod. Legyen az vér szerint, vagy baráti alapon.

Talán csak egy van, ami böki a csőröm. Még nem kezdték a szerelmi szálakat erőltetni, de Margaret segédügyvédje Todd volt egyetemi barátnője. Susan menet közben megint közel kerül Toddhoz, és van is gyötrődés, hogy tartson ki a papíron tökéletes vőlegénye mellett, vagy az exének kellene még egy esélyt adnia. Nagyon drukkoltam, hogy azt ne kezdjék el bolygatni. Barátként jobban bírom őket.

Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy Inga Schlingmann olyan szemüveget kapott, hogy még a rasszát se tudtam belőni. Gyanítottam, hogy nem angolszász gyökerei vannak, de az a vastag szemüveg pont a szemeit nem engedte megnézni. Amikor egyszer levette, akkor vontam le a következtetést, hogy Susan valamilyen ázsiai gyökérrel is rendelkezik. Fura is, hogy a színésznő neve meg ennyire német. Igazából ez lényegtelen, amit ki akartam emelni, az a rémes szemüveg. Kinek jutott eszébe? Egy borzalom, elcsúfítja a nőt. Pedig a sorozat stílist-ja nem rossz, Marcia Gay Harden parádés szetteket kapott. Az egyik kedvenc elfoglaltságom volt a ruháit nézegetni.

A stáblista különben tetszik. Gay Harden remek színésznő, ez a szerep jól is áll neki. Skylar Astin meg szimpatikus nekem, és sokkal jobb néznivaló is, mint s Psych főszereplője volt. Vagyis, nekem kissé eye candy is, nem is nagyon nézem, hogy játszik. Könnyed, lalza figurája van, azért drámai mélységet ne is várjon senki, de azt nem is ebben a sorozatban keressük, azt hiszem.

Nézem majd a 2. évadot is, szerintem hetiben. Ez egy kellemes, jópofa szórakozás, ötvözve két zsánert, amit bírok: tárgyalótermi és krimi. Az sem mellékes, hogy a popkulturális utalások, poénok nekem bejöttek.