A helyzet az, hogy ez egyike azon Disney meséknek, amiket simán tudok oda és vissza nézni. Anno, amikor nagyon rég először láttam, az ember ábrázolását nagyon nem szerettem, de változott a világ.

Azóta sok olyan mese jött ki, amelyek ehhez képest rondák. Voltak köztük jobbak, rosszabbak is, de elérték, hogy más szemmel tudjak nézni Lilóra és a nővére. Eddig csak Stitch miatt szerettem ezt a mesét, de már elfogadtam Hawaii és a helyiek megjelenítését is.

Most meg újranéztem párszor - amikor lebetegedtem, előszedtem régi meséket is, ez volt az egyik. Már csak azért is, mert jön az élőszereplős változat. Várom is, most pláne, hogy felfrissítettem a Stitch tudásom és az első moziból jeleneteket kezdek tudni fejből idézni. Visszajön a régi tudásom... A másik ilyen szinten fejből tudott mesém az Így neveld a sárkányodat első része. Valahol érdekes is, hogy pont az a másik mese, ami 2025-ben jön élőszereplősen, de az már egy másik történet.

Most Lilo és Stitch. Ami a Disney hagyományos értékeit tolja, nagyon. A család, amit itt Ohanának neveznek. Aki senkit nem hagy hátra. Ami, ha kicsi és csonka is, de jó. Ami a mese folyamán aztán kibővül: Nani udvarlójával, Daviddel. A Stitch nyomában járó űrlényekkel. Egymás segítése, elfogadása, ez a varázsrecept ebben a meséjükben is. Szépen megfogalmazva, idézhető egysorosban.

A pláne, amiért megmarad, az maga Stitch. A kísérlet, amelynek egyetlen célja a pusztítás. Egy gyilkos fenevad egy édes, plüssállatot idéző testben. Iszonyat vicces, ahogy Hawaii semmire nem ad neki lehetőséget és kiakad. Az egyik kedvenc jelenetem máig, amikor városmakettet épít, majd szörnyet játszva élvezettel lerombolja az egészet. De Stitch fejlődik. Szívszorító, amikor kiül a fák közé és várja a családját. Szegényemnek el kell magyarázni, hogy mivel ő egy kísérlet eredménye, neki nincs családja, mint a rút kiskacsának.

A humor, az végig benne van. Stitch természetéből fakadóan, ahogy üldözik, vagy éppen Lilo kísérletei, hogy jó kutyát neveljen belőle. A moszkítók, az is ennek a mesének a klasszikusa.

Stitch iszonyat édes egy pofa lett. Bár csillagkutya, azért meg kell jegyeznem, mennyire találó, amikor Nani a telefonban panaszkodik róla, és megállapítja, hogy inkább hasonlít koalára, mint kutyára. Sok igazság van benne. Kitalált, rendkívül cuki állatka és valóban a koalára emlékeztet, engem is. Az emberi alakok hozzá képest furák, ebben a mesében az űrlények néznek ki jobban. De a tájak, az egésznek a dinamikája, az akciók, szépen összeáll.

Újítás volt annak idején azzal is, hogy ezek a szereplők nem fakadtak dalra. Lilo Elvis rajongója, így ő gyakran megy a háttérben, de se a lányok, de Stitch nem mondja el dalban az érzéseit. Nem hiányzik, kerek így is - ha aztán a Disney vissza is tért más mesékkel a musicales formátum felé is.

Az biztos, bármilyenre is sikerül az új verziója, ez már klasszikus. Nem is érdekel, hány éves mese már, én máig jókat vigyorgok rajta.

Elérkezett az animációs Marvel-sorozat vége. Hát, sajnos, arra kell jutnom, hogy éppen a vége a gyenge része. De miért is gondolom így?

A kezdet a szokott forma. Idegen világok, amelyek egy ponton másként haladtak, és ez mindent megváltoztatott. Pl. volt egy olyan, amelyben egy új Bosszúálló lett az eredeti csapat tagja és a Tél katonája nem végzett Tony Stark szüleivel. Mert az orosz kommunizmus hőse zokon vette, hogy gagyi feladatokat kap, míg a katona akcióba megy. Vele tartott, és a kialakuló barátság sok mindent visszahozott Barnes-ból. Őt itt még nem lehetett kimenteni, de a társa kapott egy esélyt, hogy az Államokban folytassa és be is került a Bosszúállók csapatába.

Jellemző erre az évadra, hogy sokkal szélesebb körből meríti a szereplőit. Nem csak a mozifilmek, de a sorozatok alakjai is feltűnnek, akár főszerepet is kaphatnak. Az egyik kedvenc részem pont egy ilyen volt - amelyben Agatha színészcsillag lett a Stark-vagyon támogatásával és az Örökkévalók energiát kezdte el felhasználni. Forgattak is egy olyan táncos, zenés filmet, amiben táncpárbajtól kezdve mágikus erők felhasználásáig minden volt.

A gondok azzal kezdődtek, hogy a Figyelő elkezdett belenyúlni a történetekbe. Ha valami kezdett rosszul alakulni, csak egy kicsit kellett belenyúlni, hogy teljes vagy egyáltalán happy end legyen. Csak, ezt a többi Figyelő nagyon nem nézte jó szemmel és elkerülhetetlenné vált a harc. Még talán ezzel is kevesebb bajom lett volna, ha nem Carter Kapitány lesz annak a dimenziók közti szupercsapatnak a feje, akik majd igyekeznek megmenteni. A Figyelőnek ez a Peggy Carter az egyik kedvenc figurája. Nekem viszont nagyon nem.

A vége.. Azt meg hagyjuk is. Elvben zárás, de innen simán lehetne még folytatni a sorozatot. Pedig nincs tervben. Anélkül, hogy ne mesélném el a végét, pontosan nem tudom megfogalmazni, mi vele a baj. Maradjunk annyiban, hogy sokkal rózsaszínebb és boldogabb, mint ami szerintem illett volna bele.

Külcsínre teljesen olyan, mint az előző évadok. Képregényeket idéz, de az akciókat szépen összerakták. A kisebb mágia, vagy éppen a hagyományos harc jobban le is kötött, mint az olyan fénypárbajok, amit a végére hagytak.

Az üzenet Disney-mesét idéz, de gondolom ez a tulajdonosok miatt nem meglepetés. A szabad akarat, a jóság témakörét feszegeti kicsit. De annyira a sorok között, hogy akár teljesen meg is lehet feledkezni róla.

Pozitív, hogy még mindig elég sokan vállalták a sztárok közül, hogy a hangjukat adják az animációnak is. Ez sokat javított a közérzetemen, ahogy néztem a részeket.

Az egész sorozat jobban tetszik, mint csak az utolsó évad, Értékelem, hogy legalább hangban sokakat megidéztek - Loki az egyik dimenzióban éppen téli üdülő központot akar nyitni a jégóriások világában, de a vége és Carter Kapitány azért nekem lejjebb húzta.

A film, aminek az ment a legjobban, hogy érzékeltesse, valami nagyon nincs rendben. Nagyjából lehet is sejteni, mivel és kivel van a gond, de nagyon sokáig tart, amíg ki is lesznek mondva a dolgok. Amíg a többi szereplő felméri, mibe is keveredett.

A keret szerint Louise és Ben próbálják összetartani a házasságukat, már csak a kislányuk kedvéért is. De nehezen megy nekik. Egy nyaraláson megismerkednek egy másik párral - hasonló korú fiúk van, mint az ő lányuk, de Paddy és Ciara még mindig látványosan odáig vannak egymásért. Mivel Benék nem jutnak egyről a kettőre, elfogadják a másik pár meghívását a vidéki otthonukba. A nyaralás azonban hamar vészterhessé válik, Valami nagyon nem stimmel, de mi? Vagy csak képzelik?

És igen, valami nagyon nem stimmel. Bőven akad nyom, csak éppen a film eltalálta azt a pontot, ahol még más magyarázat is lehetne. Így folyamatosan lehet azon pattogni, hogy valami tényleg nagyon nincs rendben, vagy csak Louise paranoiás. Ahogy megy előre a történet és a film második részébe érünk, akkor lesznek egyre nyilvánvalóbbak a dolgok. Azért az szomorú, hogy magától a család nem tud rájönni, mi fenyegeti őket, szegény nyomorult Ant kell, hogy válaszokat kapjanak. Azt meg hagyjuk is, hogy mennyire megúszhatták volna a végét, a nagy összecsapást, ha a kislány plüss nyuláért nem akarnak visszamenni. Az mutatja igazán, mennyire nem fogták fel, milyen veszélyben vannak. (Azért bezzeg nem volt lelki bajuk, hogy Ant magára maradna. De a nyúlért visszamennek.)

A filmet jól húzza előre a két férfi közti mély különbség. Paddy egyszerre megnyerő és a társaság közepe, míg sötét energia árad belőle. Ben viszont egy nebáncsvirág, kb. azt se nézem ki belőle, hogy egy vitában partner tudna lenni, nemhogy egy élet-halál harcban. De pont az egyik lényeg, hogy meglássuk, mit hoz ki belőle a fenyegetettség. Louise erőteljesebb személyiség, csak benne meg azt érezni, hogy neki semmi nem lenne jó. Néha kifejezetten okoskodik és érezteti, hogy nála a szellemi fölény.

Ezzel sikerül is elérni azt, hogy a főszereplők egyike se lesz szimpatikus. McAvoy jól játszik, a Törés sötétebb személyisége bukkannak fel, és olyan közel hoz egyfajta őrületet, hogy neki esélye sincs pozitívnak lenni. Még amikor a látszat tart, akkor is van benne valami nyugtalanító. A neje alig tűnik fel. Ben tutyimutyi, többször is kifejezetten szerencsétlennek találtam. Louise meg fensőbbséges, még így képernyőn keresztül is. Kb. eljutottam oda, hogy szerencsétlen Ant volt, akiért szurkolni tudtam, mert ő még csak egy ártatlan gyerek és nagyon nem azt érdemelte volna, ami jutott neki.

A hangulat, a sejtetés és a színészek a film húzó elemei. Nem kell látvány, mert itt az a lényeg, hogy azt éreztessék, valami baj van a birtokon. Hogy érezzük, a családnak menekülni kellene. Ők is érzik, de nem indulnak el. De akkor mi lesz? A film cselekménye. A színészek közül McAvoy a legnagyobb név, de övé a hálás szerep és a legjobb alakítás is. Bár lehet, hogy a házaspáros simán csak idegesített, színésztól függetlenül.

Nem egy új csavar, lehet valami ilyesmit sejteni menet közben, de a hangulata miatt működött. A készítési költséghez képest kerek a bevétele és a kritika is szerette. Nem lesz a kedvencem, de a karácsonyi filmözön után ez most jól tudott esni.

Majdnem évadismertető lett belőle, valahogy eddig nem volt érkezésem Silo (s02e01-09) részeket nézni. Most pótoltam. És érdemben tudták folytatni, nekem tetszik. Az események két ágra lettek szedve: Juliette egy kihalt silóban találkozik túlélőkkel, rakja össze az ő történetüket és igyekszik hazajutni. Mert innen rájön, az ő elsétálása otthon olyan eseményeket indíthat be, ami mindenki kihalásához vezethetne. Másik ágon a lentiek az igazságot akarják tudni és a Silóban forradalom indul. Bernard nagyon igyekszik megfékezni, miközben az egyik alapító titkát is kutatják. Itt jön a képbe Juliette volt ismerőse, aki eddig a csillagokat kutatta, majd a segítségnyújtás miatt a bányákba száműzték. Csak éppen ő a zseni a silóban, így Bernard felhozatja és neki kell megfejteni a titkot. A 9. rész végére el is ér oda, és döbbenet, mit és miből össze nem rakott. Szomorú, ilyen zseniket milyen könnyen elpusztított eddig a siló. Meg se tudnám mondani, melyik történetrész fogott meg legjobban. Elnézem a gépészek lázadását és harcát Bernarddal, a titok utáni kutatást - a regényből sejtem, mi lesz az - és Juliette kalandjait is a másik silóban. Látványra nem sokat változott, sötét és zárt. Viszont, a színészek kárpótolnak. Nem véletlenül vannak közönségkedvencek benne, nekem is részenként változik, épp ki a kedvencem. Plusz, ott a zene is. Még mindig nagyon Westworld emlékezetű, de azt is szerettem.

Újabb folytatás: My Happy Marriage (s02e01). Miyo és Kiyoka szépen élik az életüket, a lány unokatestvére gyakori vendég lett náluk, ami némi humort is hozott a történetbe. De a férfi kiküldetést kap, viszi a menyasszonyát is, így megismerhetjük Kiyoka családját is. Röviden? Nem csak Miyo kapott rémes szülőket, a fiatalember anyja maga is elég gyilkos teremtés. Ahogy nekiesett nyomorult lánynak is... Vagyis, ez még csak alapozás, Hoznak be új szereplőket, és sejtetni kezdenek valami nagy veszélyt, aminek az elhárításában Miyónak is szerepe lesz. Érzelmeileg pedig továbbra is a szemérmes románc. Különben még mindig elég érdekes, hogy ez társadalmilag mennyire más rendszer. Miyo és Kiyoka együtt élnek, a családnál egy ágyat is készítenek elő nekik. De még nem házasok, csak jegyesek. Az még nem igazán tiszta, ha addig is ennyire együtt élhetnek, akkor mivel több a házasság a jegyességnél? Mert az ágyat leszámítva ez a pár konkrétan házaspárként él. Mindegy is. A külcsín nem változott, Miyo kapott több ruhát. Még mindig fura is, ahogy keleti és nyugati ruhák, vonások keverednek, de ez is ismerős. Az előző évadban is így volt.

Döntő események voltak a Landman (s01e09) heti részében is. Egy szereplő meghalt, egy másik saját vállalkozásba kezd, a kamaszlány pedig viszi tovább a kamaszszerelem történetét. Vannak brutális beszólások, nagy egymásra borulások és még a kartell-szál is érdemben tudott haladni. Tényleg bírom ezt a sorozatot. Csak éppen, a végére betettek egy olyan jelenetet, amin kibuktam. Már egy hete láttam, de még nem emésztettem meg. Idióta szomszéd, nyugodtan nézelődő farkas és a bumm. Érezhetném benne a szimbolikát, hogy a régi idők olajharcosai így esnek el, de akkor is. Tudnám, én kit lövetnék ki plusz jelenetben...

Folytatódott a Chicago Fire & Med (s13/10e09). A Medben leginkább Sharon életének megmentése volt a téma, míg Daniel a két részre visszatért Reese-zel hadakozott. A Fire-ben pedig Joe nézett szembe a múltja egy csúnya elemével - avagy, zsarolással belekeverték egy bűnügybe. Ez most pár részben visszatérő téma lehet, mert korán sincs még ez lezárva. Most valahogy jobban viseltem a részeket, mint az utóbbi időszakban szoktam ezt a sorozatot. Talán, mert egyikben sem a szappan dominált. Jobban szeretem, amikor akció és mentések vannak, nem a szerelmi életük ragozzák. Ez a két rész ilyen volt.

Ha már kórház: The Pitt (s01e01-02). Ez az a sorozat, amiben Noah Wyle megint orvosi köpenyt öltött magára, és egyenesen a sürgősségi osztályvezető főorvosa lett. A karaktere adta a címet is - Pittnek, pöcegödörnek hívja a sürgősségit. A sorozatnak különben a formátuma a nagyon eredeti - egy 12 órás műszakot nézünk végig, és minden rész 1-1 óra. Mint ahogy Javk Bauer 24-ezett, csak azért a dokik nem olyan sokáig dolgoznak egyhuzamban. Wyle egyértelműen a húzónév, a többiek sehonnan nem ismerősek. Dr. Langdon, avagy Patrick Ball a kivétel, de nem jöttem rá, miben láthattam. Nme is fontos. Ezt a sorozatot elviszi a sürgősségi életének keményebb megragadása. A sok beteg, a hosszas várakozások, ahogy a dokik is nyüglődnek. Sorozat, szórakoztató és érdekesek az esetek, de sok kis aprósággal el tudom hinni, hogy ilyesmi lehet a valóságban is egy amerikai kórházban. Még 1 részt biztos várok az általános képhez, de eddig tetszik. Kevés magánélet, sok orvosi eset és őrült rohanás. A magyar címet meg hagyjuk - még jó, hogy nem Carter doki visszatér lett.

Duplán jaj. Megint 3 történet volt sok mellékszereplővel A mi kis falunk (s09e05) részben. Viszont, most voltak előremutató elemek. Egyrészt, Kati árulni kezdte a házat Károly és Laci feje felől. A végére láttuk is, ki veszi meg, vagyis sejthető, hogy az a színész gyakoribb mellékszereplő lesz, mint ahányszor eddig feltűnt. Volt itt további Gyuri keresése egy elégedetlen ügyfél részéről, ami a bugyuta vonala a résznek. Végül, egy részre visszatért Viki is. Kb. hogy végleg elköszönjön. És annyira nem tetszett, ahogy kiírták. Én Vikit nem tartottam rossz vagy gonosz személynek, de most alaposan leépítették. Az okosa, többre vágyó karrierista nőből trófeafeleség lesz? Ez volt, ami leginkább nyomot hagyott bennem. Miért kellett így leépíteni Törőcsik Franciska karakterét?

Pedig nem mostanában olvastam a regényt, amiből készült. Azóta lett egy csomó folytatása, mi több, még a férfi főszereplő fiú testvéreinek is jelentek meg történetei. Szóval, nem mondható egyáltalán friss emléknek.

Mégis, simán küzdöttem azzal, hogy a regényt akartam megelevenedni látni a vásznon. Azóta már egy tucat hasonló született, de akkor még szerettem, amiben más volt, mint a tucat románcok. Hogy ez a páros megszenvedett egymásért. Hogy egy kis bűnügyi színezet is keveredett bele. De a film ezeket nem tudta visszaadni.

Először is, a filmben Abby apja miatt kell Vegasban akciózni. Egy átverést kapunk, addig meg csak a két főszereplő kerülgeti egymást. A film ugrik is egy nagyot, amikor az ismerkedős szakaszban vannak. Egy rövid összevágás köti össze a kezdeteket azzal, hogy már nem tudnak ellenállni egymásnak, ha kicsit nyüglődnek is előtte. Romantikus film, amiben túl sok az olyan jelenet, amikor a főszereplők kiéhezetten lesik egymást. Teljesen kivették azt a vonalat, hogy Travis milyen céllal készül rendészeti pályára.

Néha villan egy-egy jelenet, ami azért ismerős. Mint amikor Travis testvérei rájönnek, hogy a lány, akit az öccsük hazahozott, az egy póker legenda. De különben végig valami hiányérzetem volt. Valahogy nem olyan az egész, mint ahogy a regény alapján vártam. Talán úgy fogalmaznám meg, hogy az első regény még nem volt tucat new adult, a saját megjelenésekor meg pláne nem. A film viszont az.

De az simán benne van, hogy a szereposztás se éppen tetszett. Virginia Gardner mint Abby, még csak hagyján. Egyértelműen eye candy választás, és nem is nagyon kapott színészi feladatot. Abby ártatlan tinilányos és elég nagy is a váltás, amikor a végén a kaszinóban egy más arcát is megmutatja. Az jobban állt a színésznőnek, de hogy miképpen fér össze a hétköznapi énjével? Az már nehezebb dió. Dylan Sprouse ellen meg két kifogásom akad: az egyikról nem tehet. Annyira hasonlít a testvérére, van teljesen azonos arcgesztusuk is, hogy nem tudtam nem Cole Sprouse mását látni benne. A másik, hogy Travis egy remek harcos a történetben. Sprouse meg egyszerűen nem néz úgy ki, hogy elhiggyem, ennyi és ilyen ellenfelet le tud verni.

Látványelem, igazi feszültség nincs. Ha csak nem számoljuk látványelemnek az eye candy faktort, mert mindkét főszereplőt elég rendesen vetkőztetik vagy kihívőbb ruhát kapnak.

Már csak azt nem értem, miért kellett ennek folytatás is. Igen, a regényeknek van. De azok egy sikerkönyv folytatásai. Ez meg bukta volt. Akárhol nézem - kritikák, bevételek. Szóval, el nem tudom képzelni, ki és minek akarta ezt folytatni. De majd esküvőzünk, akkor elmesélem.

Egy fejezetnek vége - akár a sorozatnak is lehetett volna, de még időben jött a berendelés. Így ezt a kalandot lezárják, a végén a szereplők elindulnak a saját/szerelmükkel közös kalandjukra. De, ott van az új gonosz születése és a búcsúnál is elhangzott, ha megint jön a világvége, akkor összeáll még a Vox Machina. Be van rendelve a 4, évad, szóval, jönni fog az a világvége.

Ez az évad pedig a sárkányokkal való küzdelem végjátéka. Egy ereklye, aztán egy hatalmas csata, hogy a végére mindenkiről kiderüljön, melyik oldalon áll és milyen átveréseket űzött. Mert nem csak az a gonosz, aki egészen eddig annak látszott. Vannak a háttérben is játékosok, akiknek elég durva terveik vannak, de a végére minden szépen kisimul.

Ebből talán érezni, hogy az évad tele volt csatákkal. Leginkább fegyverekkel, kevesebb mágiával. Így némileg változott az is, kik vannak az előtérben. Azt is írhatnám, hogy Scanlan eléggé kikerült a képből. Ő most a lányával akarta rendezni a kapcsolatát, így több összecsapásban nem is vett részt, vagy későn érkezett. Kevesebb volt a zene és a humor is. Ezeket eddig ő hozta, de most nagyon leépítették. Nem véletlenül - drámaiak, nagyszabásúak igyekeztek lenni és Scanlan inkább paródiába illik. Mert a Vox Machina már nem egy vicc, hanem komolyan harcos csapat, akik megoldják a helyzeteket.

Az összecsapások mellett a szereplők magánéleti szálait is elvarrogatták. Az már az első évad óta lebegtetve van, hogy Keyleth és Vax között valami alakul, csak elsősorban a fiatalember nem mer próbálkozni sem. Most nekik is eljön az a pont, amikor minden kockázat és a jövő bizonytalansága ellenére nem akarnak egyedül lenni. Roham léptekkel alakították Vex és Percy kapcsolatát, ami kb. úgy nézett ki, hogy Percy éppen próbált kinyögni valamit, Vex meg már be is rántotta az ágyába. Elég fura is volt, hogy mennyire belevették a testiséget az animációba. Ok, azért nem lett korhatáros, de eddig ennyi sem volt benne. Ilyen tekintetben is felnőttebb lett a sorozat.

A szereplők lelki fejlődését is építgették. Most érnek el oda, hogy elfogadják a sorsukat és jobban tudnak küzdeni azért, ami tényleg kell nekik. Mondjuk, szomorúan állapítottam meg, hogy már megint Vax szívja meg. Egyszer már kötött maga ellen alkut, hogy Vex életét megmentse. Most meg még többet áldoz fel, hogy Percy is visszatérhessen. Azért megnézném Vex arcát, amikor szembesül majd vele, hogy az ikre mit tett érte. Egyszerűen zavar, hogy mindig ugyanaz hozza az áldozatot, amit a másik észre sem vesz igazából.

De ok, alakulhat ez még. Mivel lesz folytatás, törhet még több átok is.

A látványvilága a szokott. Nem az, amit hagyományosan szépnek neveznék, de működik. A mese stílusához megy és az akciók teljesen rendben vannak benne.

Várom a 4. évadot is. Amennyire ódzkodtam a kezdeteknél, most annyira szívesen nézem a folytatásokat.

Egy kis horrorra vágytam, de ezt kaptam helyette. Még csak el sem tudtam dönteni, hogy mit is nézek. Egy beteg elme tévképzeteit, vagy valóban valami természetfelettit igyekeztek ábrázolni? Úgy is mondhatnám, hogy A falut keverték össze a Madarak a dobozban történetével, csak nem lehet eldönteni, melyikre hajaz jobban.

A történet szerint az erdő rejtekében él az Anya két fiával. A házat csak ahhoz kötözve hagyhatják el, különben elérik őket a szörnyek. Odakint minden elpusztult már, ez az utolsó menedék a Földön. Legalábbis az asszony így neveli a gyerekeket. Eddig nem kérdőjelezték meg a fiúk, de jön egy újabb kemény tél és az egyikben egyre erősebb a gyanú, hogy nincs is semmi veszély, csak az anyja elmebaja. De hogy lehetne meggyőződni?

A film pedig folyamatosan keveri az elemeket, hogy melyik az igazság. Simán lehet mindkét irányba értelmezni. Én eleinte inkább hajlottam arra, hogy az anya pszichés beteg. Simán el tudtam volna képzelni, hogy skizofrén és a saját betegsége, amit megszemélyesít és az erdőbe menekült előle. De aztán voltak olyan elemek, amelyek ennek ellent mondtak. Főleg a végére, amikor konkrétan egy legyőzendő szörnyet is kaptunk a filmen. Nem lehet eldönteni, nekem legalábbis nem ment, hogy valós vagy képzelt volt a veszély.

Az mindenképpen benne van, hogy a vak hit mennyire veszélyes. Több olyan esettel is szembe kell nézni, ami fel sem merülne, ha nem ilyen megszállottak lennének a szereplők. Ha pl. az anya nem rettegne annyira a külvilágtól, nem sokkolná azzal a fiát, hogy télire le akarja vágni a család kutyáját, amely az egyetlen kapcsolata a gyereknek a valamennyire normálissal. Az lesz az a pont, ahol az engedelmes gyerek azt mondja, hogy nem. Ezt már nem. Vagy, a másik fiú nem gyilkolná meg a véletlenül arra tévedő turistát, ha nem hinné azt, hogy mindenki mást, aki nincs a házhoz kötve, valamiféle vérszomjas démon ural.

Kis szereplős, minimál látványos sorozat. Ha nem Halle Berry játszaná az anyát, szerintem nem állok neki. Annyira... nem tudok kibékülni azzal, hogy mindent nyitva hagy a történet. Hogy nem ad egyetlen egyértelmű választ sem. Mindenki döntse el, mit nézett.

Nekem kb. az volt a végső benyomásom, hogy szerencsére a kutya megússza. Az már kevésbé tudott érdekelni, hogy a többféleképpen sérült szereplők közül kivel mi lesz. Nem sikerült megszerettetni a szereplőket és mint említettem, messze van attól is, hogy a látvány miatt nézzem.

Külön sorozatok és külön évadok. Akinek egyik nem szimpatikus, nyugodtan nézheti csak a másikat. Akkor miért vettem őket egy poszt alá?

A helyzet az, hogy eddig ez a leginkább olyan párhuzamosan futó sorozat, amit ennyire szépen összeillesztettek és nézem őket. Pedig próbálkoztam már testvérsorozatokat nézni, de eddig Shonda Rhimes és csapata, akik legjobban megcsinálták. Konkrétan együtt darálom őket. Megnézek egy részt a tűzoltókból, majd folytatom a kórházassal. Majd egy rész tűzoltóság, egy rész Grey - Sloan Memorial. Tényleg érthetők önállóan, de ha egymás mellett nézed őket, összeérnek a történetek. Nagyon gyakori, hogy egy mentéssel indul egy eset, aztán a kórházban folytatódik a történet.

De ezen felül a szereplők között is vannak olyanok, akik nagyon átlógnak egymásba. A leginkább Bailey és Ben párosa adja magát, de ezekre az évadokra a DeLuca testvérek a leginkább ingázók. Konkrétan Carina a tűzoltók között találta meg élete szerelmét és egyre inkább abban a sorozatban szerepel, nem az eredeti kórházas munkájában. Ez még erősödik az öccse távozása után. Magánéleti szálak és az életmentések és összefűzik a két sorozatot.

Ahogy sokat írtam, közös a szappan jelleg is. Mindig is kiemelt téma, ki-kivel kavar és éppen milyen pontan vannak az életükben. Akár már fáraszthatna is, amit a kapcsolatokkal művelnek. Mindkét sorozatra igaz, hogy legfeljebb 1 fix párt bír el tartósan. Az egyikben ez Carina és Maya, a másikban Meredith és Derek voltak, most leginkább Bailey és Ben férnének ide. A többiek hol szakítanak, hol összejönnek és mint a körhinta. Az idegesítő volta az, hogy teljesen működő, jó kapcsolatok is szétesnek a semmiből. A Grey'sben teljesen ki is akadtam, amikor Amelia és Linc boldogan nevelgetik a fiúkat, jól megvannak, aztán amikor Lincoln a jövőről kezd beszélni - házasság, még egy gyerek, Amelia szakít vele. És ez a bevett módszer. Szétrobbantanak és ok nélkül kapcsolatokat.

A tűzoltóknál is volt ilyen - Andy és Sullivan, Jack és a bántalmazó házasságból kimenekített kis nő. (Hozzáteszem, az utóbbit nem bánom, hogy kiírták a sorozatból. Ott jól megfogalmazta a nő, Jack inkább szerette a családot, amit a nővel kapott, mint magát a nőt.) Jó lenne némi változatosság, ha fel akarják dobni a szappanopera effektet. Nem ezek a buta szakítások... Teddy és Owen kapcsolatának drukkolok, nekik adtak egy újabb esélyt, majd kiderül, meddig bírják így egymással.

Voltak karakterkilépések is. Andrew szomorú halála, mire összeszedte magát a betegségéből, kezdett megint jól lenni, olyan értelmetlenül feláldozta magát. Értem is, Carina miért zuhant meg utána annyira. Jackson legalább boldogabb útra lépett: átveszi az alapítvány vezetését és megy vele April is a kislányukkal. Ha nincs is kereken kimondva, de most már nekik is minden adott egy újrakezdésre. Ami elválasztotta őket - a hit, már Jackson is rátalált. Tom is velük tart, miután Teddy összetörte a szívét, Jackson elképzeléseiben meglátta, amiért orvosként még harcolni akar és önként jelentkezett munkára nála.

Jut eszembe - bírom az új szereplőt. Vagyis, Maggie új párja, leendő férje. A színész, a karakter is szimpatikus. Ők is kaptak külön jó részeket, a COVID idején autós az évad erős percei között volt.

Ezt a két évadot összeköti az is, hogy a készítők nagyon levették és bemutatták azt, ami abban az évben uralta a történéseket a világban és a médiában. Amerikában még jobban, de mindenfelé. Vagyis, a COVID és a Black Lives Matter. Mindkét jelenség mindkét sorozatban jelen volt, de nem egyforma arányban. A klinikán a járvány uralta a terepet, míg a tűzoltók inkább a tüntetésekből és az érzékenyítésben vették ki a részüket.

Mindkettőt nagyon megfogták, alaposan bemutatták és nagyon rászánták az időt. A The Good Doctor próbálkozott anno hasonlóval, de az meg sem tudta közelíteni azt a terjedelmet és alaposságot, amit itt végig vittek. Ok, természetesen a szappan is volt adagolva mellé. Meredith olyan beteg volt, hogy többször kérdéses volt, életben marad-e. Pláne, hogy az élet és halál határán, ami neki tengerpartként jelent meg, sorra látogatták a halottai. A legnagyobb csáberő pedig Derek, a nagy szerelem, aki ott van és vár rá. Aki próbálta az élet felé terelni, mert ő itt mindig vár rá, de a gyerekeiknek még kell a nő. A másikban meg sokkal több a színes, más rasszú szereplő, mint a fehér. Ott adta magát, hogy mindenki magáénak érzi az ügyet. Jack meg most tanulta a dolgot, mosolyogtató is volt, ahogy kis naivan igyekezett részt venni. De kifejezetten jól sikerült az a rész, amikor az első megmozdulások, a rendőrségi brutalitás után Maya pszichológust hívott és egy ponton mindenki beszélni kezdett. Személyessé tették az ügyet, nem csak szólamok lettek belőle.

A színészek már annyira szerepben vannak, hogy arra kár is szót vesztegetni. Már újat mutatni ennyi évad után nem elvárás, hozzák, amit várnak tőlük a nézők.

Mindkét sorozat esetében ezeket a jobb évadok közé sorolom. Úgy éreztem, valóban képet kaptam arról, hogy ott és akkor mi mehetett végre az Államokban.

Ha elmondom, mire emlékeztet, pont a csavar miatt, azzal le is lőttem, mi a film poénja. Bajban is vagyok, mert nagyon oda szeretném tenni és méricskélni őket. De akkor beérem annyival, hogy az a másik komoly és bűnfilm, ez sokkal inkább romantikus és bájos, csak éppen azonos poénnal adták el mindkettőt.

De, akkor a konkrét történet. Van egy nagyon hírhedt bankrabló, Marmalade. A bűntársa lebukott, börtönbe került és naivan már tervezi a szökést, hogy újra együtt legyen a lánnyal. A cellatársát vonná be, akinek el is meséli a megismerkedésük és a bűnözői pályafutásuk. A lényege az tulajdonképpen, hogy Marmalade a bűnöző, ez a szerencsétlen meg a szerelmes marha, akit nagyon könnyű volt megvezetni. Még csak az sem tűnik biztosnak, hogy Marmalade tényleg szerette, nem csak kihasználta.

A film a múltból rendszeresen visszakapcsol a jelenbe - az az érdekesebb. Ahogy a cellába zárva Baron és Otis beszélgetnek. Amit mondanak és tesznek, de az is, ami ezzel igazából a szándék. Mert a múlt, az a románc inkább szánalmas, mint nézhető. Magamban végig azt mondtam, hogy Baron egy idióta. A végére ugyan kiderül, miért volt ez a benyomásom, és az átértékel dolgokat, de addig is, így tudtam nézni. Baron mit szerencsétlenkedik össze és mit el nem hisz a problémás csajnak.

Elkalandoztam. Otis és Baron. Főleg utólag érdemes elemezni a kettőst, mert mindenkinek megvan a maga titka. Így a film két fordulatot is hoz, amikor ezeket megismerjük. És itt lenne kedvem megint emlegetni azt a jobb filmet, de nem teszem. Nem azok a szereplők, akinek látszanak. Ezzel a trükkel csak az a baj, amiben először látod, abban megjegyzed és gyakran az lesz a klasszikus. A többi csak annak valamiféle újrajátszása. Mint most is.

Akció nem sok van benne. A jelenben, a szökés kapcsán valamit azért összekaptak, de a múlt ilyen téren is szánalmas. Eleve Baron meséje csak és belengi a szerelmesek vattacukor-rózsaszín világa. Marmalade maga is olyan, mint egy drogos álom a rózsaszín hajával és a ruháival.

Nagyon nem bírtam azt a csajt, de hangsúlyozom: Baron és Otis a lényeg. Hozzájuk ismert neveket is szerződtettek. Joe Keery remek szerencsétlenke lett, kb. mintha a Stranger Thingsben nem magát játszaná, hanem Charlie Heaton (Jonathan) szerepét. Aldis Hodge meg a Cross miatt kicsit szintet lépett nálam, bár áll a kritika, amit a filmben is megfogalmaznak neki: nagyon mű a bűnöző négere. És itt direkt a szteretípia.

A kritikái elég vegyesek, én is kb. így érzem magam vele. Egy része tetszett, de a film egy jelentős részét kedvem lett volna áttekerni. Nem szokásom, de most volt késztetésem. Az a románc nagyon nem feküdt.

Nagyon kiskamaszoknak van szánva. Akadnak benne cuki részek, de alapvetően felnőttebb fejjel túl sok a lyuk vagy butaság ebben a történetben.

Kezdve az alaphelyzettel: a fiú az állatkertben/szafari parkban van a szüleivel. Ledobja a hátizsákját, és mire felveszi, már elbújt benne egy pár hetes kölyök tigris. És hazaviszik úgy a táskát, hogy nem tűnik fel nekik. Ok, nem egy böhöm nagy valami egy kicsi tigris, de annyi biztosan van, hogy érezni lehessen a hátizsákon. Arról nem is beszélve, hogy az állat kibírja minden jelzés nélkül, hogy táskában cipelik? Persze.

Az sem okosabb, ahogy a főszereplő kisfiú kitalálja, hogy kicsit magánál tartja az állatot. Történetesen a kislány, aki tetszik neki, odáig van a tigrisekért. A srác meg azt gondolja, bevágódik nála, ha megmutatja neki a kistigrist. Persze, a szülőknek meg fel sem tűnik, hogy hirtelen egy nagymacskával többen vannak. Ha meg mégis, pl. egyedül hagyva felfordulást csinál, azt simán ráfogja a gyerek a család kutyájára. Szegény állat, pedig ő aztán nem tehetett semmiről.

Az is irritált, hogy a főszereplő gyereknek a környék buta kölyke a jó barátja. Megvan a Young Sheldonban a szomszéd gyerek, aki tyúkokat tartott? Még ő is értelmesebbnek tűnt, mint az itteni gyerek.

Annyira... buta, hihetetlen és ostoba az egész cselekmény!

Szerencsére, legalább nem hosszú. Van pár félreértéses kaland a tigrissel, a környék rosszalkodó gyerekeit majd a gazdi segítségével megrendezik és minden happy. Apa a tigristől olyan ötletet kap, hogy megmenti az állását. A főszereplő gyerekek meg bevágódnak az osztálytársnőiknél. Kifejezetten rövid film és így gyorsan meg lehet nézni - ebben is érezni, hogy kisebbekre van szabva. Őket még nem igazán lehet órák hosszat a tévé elé kötni.

Ha mese lenne, rajzolva, talán jobban működne. Mivel élőszereplős, valami okosabbat és hihetőbbet várnék, de az annyira nem az. Ha mese, igazi mese lenne az alapja, simán azt mondanám, hogy mesefilm kicsiknek.

Egy olyan dolog van benne, ami kellően pozitív és tetszett benne: az állatszereplők. Nagyon cuki a család kutyája, de a kicsi tigris is helyes állat. A végén vannak videók arról is, hogyan forgattak vele. Természetfilmet nem pótol, de arra tényleg jó ez a film, hogy a legkisebbeknek is megmutassa, mennyire szépek és megmentésre méltók ezek az állatok. Abszolút meg lehet szeretni a fajt a történet végére.

A felnőtteknek maximum az akad benne mosolyognivaló, hogy a szülők honnan ismerősek. Az anya a Pacific Blue-ban tekerte a rendőrbiciklit, míg az apa a a Heroes gondolatolvasó rendőre volt. Voltak már szebb napjaik, nem igaz?

A kis tigris miatt egyszer elment, de ezt eszem ágában sem lenne újranézni. Maximum a kis unokahúgomnak elindítom és annyi.