Évadzáró a Landman (s01e10) kapcsán. Az első, hogy már teljesen össze vagyok zavarodva, Monty él vagy hal. Én már múltkor temettem, de időben műtőbe került. De csak azért, hogy megint olyan vége lehessen a résznek, hogy nem tudom eldönteni, mi van vele. Érdekesebbek azonban a többiek. A modern kamaszrománc, az első üzlet beindítása vagy éppen a kartellel való alkudozás. Az még szép keretet is adott a sorozatnak - azzal nyitottunk, azzal zártunk, és Billy Bob karaktere megint megmutathatta, milyen kemény ember. Azért az brutál, amikor őt kínozzák, konkrétan belevertek egy szöget a lábába, de még ő oktatta ki a kartell vezért. Erős ez a sorozat, jó színészekkel és pörgő eseményekkel, miközben végig tartani tudta azt is, hogy rámutat világunk élhetetlenségére és az emberi önzőségre, vesztünkbe rohanásra.

Elkezdődött a SAS: Rouge Heroes (s02e01-02) újabb részekkel. Alapvetően Paddy és a SAS-ra átnevezett osztag kalandjait követhetjük, akik Afrika után a szövetségesek előrenyomulását készítik elő Szicíliában. Vettek be partszakaszt, szembenéztek a Cosa Nostrával és Paddy hajtja is őket - egészen Berlinig akarnak menni. Abból a srácból ki is nézem, hogy elmegy addig. Ahogy alapozták a képet: hazafias, gyilkos őrültek, akik a nácik rémálmai. Volt velük akció, pasis humor, meg pár érzelmi pont is. Emlékezetes részük? Paddy mindig alkot, Jack O'Connell nagyon szerepére talált. A pappal folytatott beszélgetései, amikor a fegyverét Jézus szobrára aggatta, de az se volt semmi, amikor gyakorlatoztat vagy David bátyjával felesel. Akkor, ami meglepett. David. Az előző évad végén fogságba esett, én már keresztet is vetettem rá, eszembe nem jutott volna, hogy Swindells így is maradhat a sorozatban. De megoldották - látjuk, miket alkot a fogságban. Egyelőre nem sokat, de Eve már beszökött hozzá. Mert miért is ne... Különben minden túlélt szereplő visszajött, a nagyobb nevek is, mint Dominic West. Új szereplő Bill, David bátyja, aki már csak azért kellett, mert a csörtéi Paddyvel magában eladnak egy részt. Az őrült és az úriember, lehet számolni a pontokat. Ahogy a részek elejére ki is írták, igaz történet alapján, de nem történelemkönyv. Vagyis, egy pörgő, akciókkal és humorral teli háborús sorozat, nekem eddig bejön.

Újabb évadzáró: Silo (s02e10). Abszolút tudta hozni, amit az egész évadban kaptunk. Jó volt mindkét történetszál, voltak érzelmi csúcspontok, és Juliette szállítja a megoldásokat. Nem csak a kiégett silóban, de a sajátjában is jó eséllyel ő menthet meg mindenkit. Megtudtuk a készítők titkát és Bernard is szembenézhetett azzal, minek szentelte az életét. Fordulatok, több szereplő nagy pillanata. Kár is lelőni a poénokat, mert ebben most annyi minden volt. Be is érem annyival, hogy valóban mutatta, milyen ez a sorozat. Mellette kijelölte, merre tovább. Bár bevallom, én szívesebben nézném az életük átszervezését, mint visszatekintve mert a kezdeteket. Mert sajnos, megismertem a cukorkaadagolót...

Újabb évad Dalgliesh (s03e01) is jött. Az első két rész egy nyomozás. Egy papi rend iskolájában történt gyilkosság és hamarosan ott találjuk magunkat, hogy az iskola fennmaradása, az értékes festmény és birtok örököse, régi titkok között kell vájkálni. Dalgliesh szokott kolléganője nincs, így egy másik rendőrt oktatgat közben arra, milyennek kell lennie egy nyomozónak. Ráadásként regényadaptáció is, így az is megtalálhatja benne a számítását, aki olvasva szereti Dalgliesh nyomozásait. A krimi önmagában kevésbé fogott meg, pláne, amikor egyre több lett a hulla. Nagyon Agatha Christie-t idézne, de mégsem az. De a korhangulat, külsőségek megvannak. Dalgliesh karaktere meg el tudja adni. Bertie Carvel telitalálat a szerepre, vele kaptunk egy újabb emberséges, magányos, de remek tévés nyomozót.

A My Happy Marriage (s02e02) további alapozás. A démonos ügyről ebben a részben nem sokat tudtunk meg, de Miyo felveszi a harcot a vőlegénye anyjával. A durva az, mennyire másképpen, mint amit vártam tőle. Csendesebb rész, árnyalja az anya karakterét és egy erőt mutat be a lányba. Tényleg sokat változott, mióta otthonra és szeretetre lelt. Azért várom, hogy a démonos szál is beinduljon.

Még egy újdonság, illetve visszatérés: Harley Quinn (s05e01). Maradt az olcsó humornál, és édeskevés ehhez, hogy Gotham helyett Metropolis lesz az új székhely. Depressziós Superman, Lex Luthor húga - aki Bruce Wayne-nel kavar... A lényeg inkább a végén volt, mert rá van utalva, mitől olyan kis tervezett tökéletesség ez a város és vajon miért keveredik majd megint harcba Harley és Ivy. A grafika is a szokott. Vagyis, most adok neki pár részt, hogy alakuljona  történet, és eldöntsem, mennyire tetszik a dolog. A Kite Man is szórakoztatott az elején, aztán kifulladt. Reméljük, itt jobbak az írók.

Dr. Robby kapcsán nem tudok újat mondani, vagyis The Pitt (s01e03) ugyanazt nyújtotta a 3. részben, mint az előző kettőben. Viszik tovább az eseteket, esnek be újak és mindenkinek gyorsan kell haladni. Továbbra is erős a formátum, de kísértésem van tőle arra, hogy összevárjam az évadot és egyben nézzem. A 24-gyel is mindig megvártam az összeset, és rászántam egy napot. Amennyire átnyúlnak az esetek részről részre, itt is lenne értelme így eljárni.

 A mi kis falunk (s09e06) kapcsán ugyanez a helyzet. Pont olyan, mint eddig is. A hogyan űzzék az ördögöt ugyan hozott mosolygós pillanatokat is, de különben marad az önismétlés. Színészek, humor, formátum - ugyanolyan ez a rész is, mint a többi.

Háborút sokan és sokféleképpen vívnak. A 2. világháború egy olyan frontját mutatja be ez a film, amiről én pl. eddig még nem hallottam. A mai, modern korból visszanézve fel sem merült bennem, hogy milyen problémát jelenthetett a levelezés, a posta a II. világháború idején. Mint kiderült, jelentett.

De a film távolabbról indít. A történelmi regények azon fajtáját követi, amelyben nem a nagy történelmi szereplő, hanem annak közelében lévő a főszereplő. Itt ő Ebony - egy kisvárosi, fekete lány, aki a helyi lányok nagy bosszúságára a jóképű, fehér osztálytársuknak, Abramnek a legjobb barátja. A két fiatal szigorúan barát igyekszik maradni, a rasszuk miatt. Csak akkor kezdenék kimondani az igazi érzelmeiket, amikor Abram önkéntesként bevonul a seregbe. Pilóta lesz, de sajnos hamar el is halálozik. Ebonynak akkor már nincs maradása - ő is jelentkezik a seregbe. Csak éppen két gond van: a neme és a rassza. Fekete nőként senki nem látja szívesen. Ő kerül majd be Charity Adams csapatába, ahova a fekete nőket küldik. Charity az ismert személyiség a filmben - ő éri el, hogy kimehessenek a frontra. Amikor feladatot kapnak - a posta megszervezése -, ő a fő szervező és tartja egyben a vállalkozást minden gáncsolás ellenére. Mert a film leköveti, ahogy a nők helytállnak, ezerszám szelektálják és intézik a postát, miközebn egy fűtetlen hodályban szállásolják el őket, nincs rendes ruhájuk, plusz feladatokat kapnak és egy papot is a nyakukra küldenek, aki még körül, sem nézett, már levelet ír, milyen istentelen ez a csapat. De Charity leküzd mindent, nem hagyja magukat.

A film jó érzékkel egyensúlyoz az egyéni történetek és a feladatuk között. Azért az nem lett volna önmagában érdekes, ha csak azt nézzük, hogyan postáznak. Inkább az újításaik vannak kiemelve: ahogy pl. rájönnek, hogy a borítékokra rajzolt kis jelek mit takarnak, miképpen segítik a címzést. Ahogy a papírt vizsgálják. Amikor a kocsijuk bombára fut. Mellette pedig a lányok, elsősorban Ebony kaptak szerelmi szálat, magánéletet is. Ebony ugyanis gyászolja a meghalt fiút, de lesz itt egy fiatal, fekete katona, aki szívesen barátkozna a lánnyal.

Tetszett az a filmben, hogy relevánsan foglalkozik a nőket és a színeseket érintő hátráltatással és előítéletekkel, de nem esnek át a ló túloldalára. Ízléssel ábrázolják a rasszizmust és elnyomást. A legnagyobb csapás pl.  nem is a filmben bemutatott tábornok, aki úgy tett keresztbe, ahogy csak tudott. Hanem, amikor arról van szó az összefoglalónál, hogy kivel mi történt később, amikor az kerül szóba, hogy Európában mennyivel többre becsülték őket és a munkájukat, mint az Államokban. Ezt különben fekete katonák és osztagaik esetében is be szokták dobni a filmekben: amikor a hadszíntéren harcostársak, fogadott testvérek, de otthon az Államokban a szegregáció miatt még egy kocsmába sem ülhetnek be együtt.

Igaz történet alapján, jó érzékkel megírt szkriptből. Talán kissé kiszámítható és vannak szentimentális epizódjai, de ebbe a zsánerben ez elfért. Nem meglepetés, hogy jó szereposztást is sikerült hozzá összehozni. Ketten emelkednek ki már a stáblistára rápillantva is: Oprah és Kerry Washington. Az utóbbi olyan hősies magasságokba emeli a szerepét, hogy simán elhiszi az ember, hogy az is nagyban segítette a seregek győzelmét, hogy végre megkapták az otthonról jött leveleket. A tényleges főszereplő, Ebony Obsidian különben annak ellenére szépen hozta a 18-19 éves fiatal lányt, hogy közelebb van a 30-hoz, mint a 20-hoz.

Nem látványfilm, talán a bombára futást és annak következményeit leszámítva nem is volt 'akciós' jelenet. De nem is kellett - ez másfajta hősiességről és helytállásról szólt. A karakterek, az esélyért való harcról és nem a fizikai háborúzásról szólt.

Mindennel együtt érdekesnek találtam és szívesen megnéztem a filmet. Most már legalább azt is tudom, hogy még a hadsereg postájáról is lehet filmet készíteni.

Alapanyag bőven van, és ez a sorozat tudja is használni az adaptációk lehetőségeit. Sikerkönyvekből készül, és miközben pörgetik, vannak csavarok, csak sikerül belecsempészni valamit, amitől a rendszernek is lesz benne egy kis beszólás.

A 3. évadban Mickey egy összeesküvésbe csöppen. Gyilkossági ügy, és minél jobban beleássa magát, annál biztosabb benne, hogy az egész egy nagy elterelés. Nyomorult vádlott nem bűntelen ember - tulajdonképpen egy modern strici, de nem a lányokat árusító fajta. Technikai védelmet nyújt a dolgozó lányoknak. A közös pont az lesz, hogy Gloria meggyilkolásával vádolják, aki Mickey rendszeres besúgója volt. Kedvelte a nőt, jobb sorsot érdemelt volna, és annyit tehet érte, hogy a valódi gyilkosát küldi rácsok mögé. De ahhoz először fel kell mentetni Juliant.

Így megint előáll az a képlet, hogy a sorozat elsősorban krimi. Hogy felépítsék a védelmet, tudniuk kell, mi történt. Így nyomoznak, bizonyítékot gyűjtenek és összerakják Gloria történetét. Mellette látjuk a tárgyalás haladását is, hiszen a találtakat be kell oda vinni, terelni kell az ügyet, hogy elkaphassák a bűnöst. A két rész építi egymást, ha a több teret és izgalmakat inkább a krimis nyomozás is viszi. Szerencsére a sorozat profilja az is, hogy Mickey jó ügyvéd, így a bírósági trükkök, maga a tárgyalás sem elfelejtve.

Mellette természetesen a magánéleti szálakat is keverik. Mickey próbál túlleni az első felesége újabb szakításán, és a kemény ügyésznő, Andy mellett köt ki az évadban. Nem gondoltam volna az előzőek alapján, de egész jó párost alkottak. Megvan a hasonló szenvedély és érdeklődés is, meg a kémiával sincs gond. A sorozat is több vele, mert az ügyészség belső ügyeibe is benézhetünk velük kicsit. Andy is egy ügyön dolgozik és lesz egy elég komoly magánéleti - szakmai válsága is, amivel a már emlegetett kritika is képbe kerül. Amikor nem a konkrét munka, az igazság az első, hanem a karrier. Komoly ára lesz és mutatja, hogy az ügyészség miképpen hasonlít egy viperafészekre, amihez nincs mindenkinek gyomra. Mickey sem véletlenül védőügyvéd lett.

Ha már ez a vonal - korrupció és az igazságügyi szervek kritikája. Megkapja a magáét a rendőrség és a DEA is. Mennyi esélye van bárkinek is, ha éppen az bűnözik, akinek el kellene fognia a bűnösöket és védenie az ártatlanokat? Vagyis, darázsfészek a javából. A plakát nem véletlenül emleget fájdalmat és utal az igazság árára. Lesz elég komoly veszteség, és nem csak vernek a rosszfiúk, nagyobb dolgok történnek.

Így aztán feszült, változatos és még látványos is a show. Filmnek is jó volt ez a széria, de a sorozatot is nagyon egyben és érdekesen tartják. Neve Campbell kivételével minden mellékszereplőt visszahoztak, működnek az új szereplők is. Becki Newton továbbra is színfolt, Garcia-Ruffo pedig sikkesen profi.

Azt nem bánnám, ha a sorozat lenne annyira sikeres, hogy regényként is kaphassuk Haller és féltestvére (Harry Bosch) eseteit magyarul, de most örülök a sorozatnak is. Kevés a jó jogi krimi, ez meg az. Várom a következő évadot!

Ez a Gyönyörű sorscsapás folytatása - legalábbis a filmé. Azt már annak kapcsán írtam, hogy az eredeti regénynek jó pár folytatása és alsorozat is született. Így nem is értem, miért nem ezekből merítettek, miért írtak saját történetet neki? Pláne úgy, hogy teljes fazonalakítás is volt gagyi földre.

Az eredeti, krimisebb témák helyett itt egy Másnaposok szituációval indítunk. Vagyis, Vegas: nagy buli és részegség, reggel ébredés és a döbbenet, hogy Travis és Abby egybekeltek, ha emlékeik nem is éppen vannak erről. Fotó inkább. Mit tegyenek? Az Abby nyerte pókerpénzen irány Mexikó, nászút barátokkal! Így tehát máris egyetemisták tavaszi szünetét bemutató bulifilmben találjuk magunkat.

Normális történet? Nyomokban sincs. Abby és Travis el kell döntse, együtt maradnak-e. Ennyi a konfliktus. Eleve költői kérdés és nem is lehetett értelmes történetet írni köré. Olyan poénokkal szórakoznak, minthogy kifogyott az óvszer és próbálnak csak mutatóban szexelni. Egy rajzolt pénisz meg a méretével mutatja a képernyő sarkában, hogy éppen mekkora a behatolás. Nem volt az Amerikai pitének tavaszi szünetes epizódja? Még egy olyanban is gáz lenne az ilyesmi, ebben meg ilyen poénok vannak.

Pillanatok alatt el is jutottam oda, hogy a szörnyülködéstől csak lestem, hogy ezért kit kellene megkövezni. Simán az a film, ami az Arany Málnán tarolhatna. Nem tudom, van-e olyan része, amin nem szavaznám meg 2024 legrosszabbjának. A filmet, a rendezést, a szkriptet, de még a szereplőket is.

Döbbenet, de minden szereplő visszatért. Sprouse, aki még mindig a testvére mása. Gardner, aki még inkább csak eye candy szerepet kapott, és már nem egy okos, de félénk pókeristennő, hanem begerjedt és IQ vesztett friss feleség. A barátaik, de egy jelenetre még Travis testvérei is be lesznek csődítve. De minek? Nem mintha nekik tudtak volna értelmes szerepet adni.

Látványelem sincs, legfeljebb eye candy. Azok a béna, rajzolt elemek, amelyek közül fentebb a méretnagyobbodásnak örvendező nemi szervet már emlegettem, inkább kínosak, mint viccesek. Még csak a helyszínben sincs semmi extra, akárhol lehetne egy közepes wellness és hotel. Meg is lepődnék, ha ezért tényleg külföldre utaztak volna forgatni.

Több szót erre nem is vesztegetnék - béna és gáz, ahogy van.

A helyzet az, hogy ez egyike azon Disney meséknek, amiket simán tudok oda és vissza nézni. Anno, amikor nagyon rég először láttam, az ember ábrázolását nagyon nem szerettem, de változott a világ.

Azóta sok olyan mese jött ki, amelyek ehhez képest rondák. Voltak köztük jobbak, rosszabbak is, de elérték, hogy más szemmel tudjak nézni Lilóra és a nővére. Eddig csak Stitch miatt szerettem ezt a mesét, de már elfogadtam Hawaii és a helyiek megjelenítését is.

Most meg újranéztem párszor - amikor lebetegedtem, előszedtem régi meséket is, ez volt az egyik. Már csak azért is, mert jön az élőszereplős változat. Várom is, most pláne, hogy felfrissítettem a Stitch tudásom és az első moziból jeleneteket kezdek tudni fejből idézni. Visszajön a régi tudásom... A másik ilyen szinten fejből tudott mesém az Így neveld a sárkányodat első része. Valahol érdekes is, hogy pont az a másik mese, ami 2025-ben jön élőszereplősen, de az már egy másik történet.

Most Lilo és Stitch. Ami a Disney hagyományos értékeit tolja, nagyon. A család, amit itt Ohanának neveznek. Aki senkit nem hagy hátra. Ami, ha kicsi és csonka is, de jó. Ami a mese folyamán aztán kibővül: Nani udvarlójával, Daviddel. A Stitch nyomában járó űrlényekkel. Egymás segítése, elfogadása, ez a varázsrecept ebben a meséjükben is. Szépen megfogalmazva, idézhető egysorosban.

A pláne, amiért megmarad, az maga Stitch. A kísérlet, amelynek egyetlen célja a pusztítás. Egy gyilkos fenevad egy édes, plüssállatot idéző testben. Iszonyat vicces, ahogy Hawaii semmire nem ad neki lehetőséget és kiakad. Az egyik kedvenc jelenetem máig, amikor városmakettet épít, majd szörnyet játszva élvezettel lerombolja az egészet. De Stitch fejlődik. Szívszorító, amikor kiül a fák közé és várja a családját. Szegényemnek el kell magyarázni, hogy mivel ő egy kísérlet eredménye, neki nincs családja, mint a rút kiskacsának.

A humor, az végig benne van. Stitch természetéből fakadóan, ahogy üldözik, vagy éppen Lilo kísérletei, hogy jó kutyát neveljen belőle. A moszkítók, az is ennek a mesének a klasszikusa.

Stitch iszonyat édes egy pofa lett. Bár csillagkutya, azért meg kell jegyeznem, mennyire találó, amikor Nani a telefonban panaszkodik róla, és megállapítja, hogy inkább hasonlít koalára, mint kutyára. Sok igazság van benne. Kitalált, rendkívül cuki állatka és valóban a koalára emlékeztet, engem is. Az emberi alakok hozzá képest furák, ebben a mesében az űrlények néznek ki jobban. De a tájak, az egésznek a dinamikája, az akciók, szépen összeáll.

Újítás volt annak idején azzal is, hogy ezek a szereplők nem fakadtak dalra. Lilo Elvis rajongója, így ő gyakran megy a háttérben, de se a lányok, de Stitch nem mondja el dalban az érzéseit. Nem hiányzik, kerek így is - ha aztán a Disney vissza is tért más mesékkel a musicales formátum felé is.

Az biztos, bármilyenre is sikerül az új verziója, ez már klasszikus. Nem is érdekel, hány éves mese már, én máig jókat vigyorgok rajta.

Elérkezett az animációs Marvel-sorozat vége. Hát, sajnos, arra kell jutnom, hogy éppen a vége a gyenge része. De miért is gondolom így?

A kezdet a szokott forma. Idegen világok, amelyek egy ponton másként haladtak, és ez mindent megváltoztatott. Pl. volt egy olyan, amelyben egy új Bosszúálló lett az eredeti csapat tagja és a Tél katonája nem végzett Tony Stark szüleivel. Mert az orosz kommunizmus hőse zokon vette, hogy gagyi feladatokat kap, míg a katona akcióba megy. Vele tartott, és a kialakuló barátság sok mindent visszahozott Barnes-ból. Őt itt még nem lehetett kimenteni, de a társa kapott egy esélyt, hogy az Államokban folytassa és be is került a Bosszúállók csapatába.

Jellemző erre az évadra, hogy sokkal szélesebb körből meríti a szereplőit. Nem csak a mozifilmek, de a sorozatok alakjai is feltűnnek, akár főszerepet is kaphatnak. Az egyik kedvenc részem pont egy ilyen volt - amelyben Agatha színészcsillag lett a Stark-vagyon támogatásával és az Örökkévalók energiát kezdte el felhasználni. Forgattak is egy olyan táncos, zenés filmet, amiben táncpárbajtól kezdve mágikus erők felhasználásáig minden volt.

A gondok azzal kezdődtek, hogy a Figyelő elkezdett belenyúlni a történetekbe. Ha valami kezdett rosszul alakulni, csak egy kicsit kellett belenyúlni, hogy teljes vagy egyáltalán happy end legyen. Csak, ezt a többi Figyelő nagyon nem nézte jó szemmel és elkerülhetetlenné vált a harc. Még talán ezzel is kevesebb bajom lett volna, ha nem Carter Kapitány lesz annak a dimenziók közti szupercsapatnak a feje, akik majd igyekeznek megmenteni. A Figyelőnek ez a Peggy Carter az egyik kedvenc figurája. Nekem viszont nagyon nem.

A vége.. Azt meg hagyjuk is. Elvben zárás, de innen simán lehetne még folytatni a sorozatot. Pedig nincs tervben. Anélkül, hogy ne mesélném el a végét, pontosan nem tudom megfogalmazni, mi vele a baj. Maradjunk annyiban, hogy sokkal rózsaszínebb és boldogabb, mint ami szerintem illett volna bele.

Külcsínre teljesen olyan, mint az előző évadok. Képregényeket idéz, de az akciókat szépen összerakták. A kisebb mágia, vagy éppen a hagyományos harc jobban le is kötött, mint az olyan fénypárbajok, amit a végére hagytak.

Az üzenet Disney-mesét idéz, de gondolom ez a tulajdonosok miatt nem meglepetés. A szabad akarat, a jóság témakörét feszegeti kicsit. De annyira a sorok között, hogy akár teljesen meg is lehet feledkezni róla.

Pozitív, hogy még mindig elég sokan vállalták a sztárok közül, hogy a hangjukat adják az animációnak is. Ez sokat javított a közérzetemen, ahogy néztem a részeket.

Az egész sorozat jobban tetszik, mint csak az utolsó évad, Értékelem, hogy legalább hangban sokakat megidéztek - Loki az egyik dimenzióban éppen téli üdülő központot akar nyitni a jégóriások világában, de a vége és Carter Kapitány azért nekem lejjebb húzta.

A film, aminek az ment a legjobban, hogy érzékeltesse, valami nagyon nincs rendben. Nagyjából lehet is sejteni, mivel és kivel van a gond, de nagyon sokáig tart, amíg ki is lesznek mondva a dolgok. Amíg a többi szereplő felméri, mibe is keveredett.

A keret szerint Louise és Ben próbálják összetartani a házasságukat, már csak a kislányuk kedvéért is. De nehezen megy nekik. Egy nyaraláson megismerkednek egy másik párral - hasonló korú fiúk van, mint az ő lányuk, de Paddy és Ciara még mindig látványosan odáig vannak egymásért. Mivel Benék nem jutnak egyről a kettőre, elfogadják a másik pár meghívását a vidéki otthonukba. A nyaralás azonban hamar vészterhessé válik, Valami nagyon nem stimmel, de mi? Vagy csak képzelik?

És igen, valami nagyon nem stimmel. Bőven akad nyom, csak éppen a film eltalálta azt a pontot, ahol még más magyarázat is lehetne. Így folyamatosan lehet azon pattogni, hogy valami tényleg nagyon nincs rendben, vagy csak Louise paranoiás. Ahogy megy előre a történet és a film második részébe érünk, akkor lesznek egyre nyilvánvalóbbak a dolgok. Azért az szomorú, hogy magától a család nem tud rájönni, mi fenyegeti őket, szegény nyomorult Ant kell, hogy válaszokat kapjanak. Azt meg hagyjuk is, hogy mennyire megúszhatták volna a végét, a nagy összecsapást, ha a kislány plüss nyuláért nem akarnak visszamenni. Az mutatja igazán, mennyire nem fogták fel, milyen veszélyben vannak. (Azért bezzeg nem volt lelki bajuk, hogy Ant magára maradna. De a nyúlért visszamennek.)

A filmet jól húzza előre a két férfi közti mély különbség. Paddy egyszerre megnyerő és a társaság közepe, míg sötét energia árad belőle. Ben viszont egy nebáncsvirág, kb. azt se nézem ki belőle, hogy egy vitában partner tudna lenni, nemhogy egy élet-halál harcban. De pont az egyik lényeg, hogy meglássuk, mit hoz ki belőle a fenyegetettség. Louise erőteljesebb személyiség, csak benne meg azt érezni, hogy neki semmi nem lenne jó. Néha kifejezetten okoskodik és érezteti, hogy nála a szellemi fölény.

Ezzel sikerül is elérni azt, hogy a főszereplők egyike se lesz szimpatikus. McAvoy jól játszik, a Törés sötétebb személyisége bukkannak fel, és olyan közel hoz egyfajta őrületet, hogy neki esélye sincs pozitívnak lenni. Még amikor a látszat tart, akkor is van benne valami nyugtalanító. A neje alig tűnik fel. Ben tutyimutyi, többször is kifejezetten szerencsétlennek találtam. Louise meg fensőbbséges, még így képernyőn keresztül is. Kb. eljutottam oda, hogy szerencsétlen Ant volt, akiért szurkolni tudtam, mert ő még csak egy ártatlan gyerek és nagyon nem azt érdemelte volna, ami jutott neki.

A hangulat, a sejtetés és a színészek a film húzó elemei. Nem kell látvány, mert itt az a lényeg, hogy azt éreztessék, valami baj van a birtokon. Hogy érezzük, a családnak menekülni kellene. Ők is érzik, de nem indulnak el. De akkor mi lesz? A film cselekménye. A színészek közül McAvoy a legnagyobb név, de övé a hálás szerep és a legjobb alakítás is. Bár lehet, hogy a házaspáros simán csak idegesített, színésztól függetlenül.

Nem egy új csavar, lehet valami ilyesmit sejteni menet közben, de a hangulata miatt működött. A készítési költséghez képest kerek a bevétele és a kritika is szerette. Nem lesz a kedvencem, de a karácsonyi filmözön után ez most jól tudott esni.

Majdnem évadismertető lett belőle, valahogy eddig nem volt érkezésem Silo (s02e01-09) részeket nézni. Most pótoltam. És érdemben tudták folytatni, nekem tetszik. Az események két ágra lettek szedve: Juliette egy kihalt silóban találkozik túlélőkkel, rakja össze az ő történetüket és igyekszik hazajutni. Mert innen rájön, az ő elsétálása otthon olyan eseményeket indíthat be, ami mindenki kihalásához vezethetne. Másik ágon a lentiek az igazságot akarják tudni és a Silóban forradalom indul. Bernard nagyon igyekszik megfékezni, miközben az egyik alapító titkát is kutatják. Itt jön a képbe Juliette volt ismerőse, aki eddig a csillagokat kutatta, majd a segítségnyújtás miatt a bányákba száműzték. Csak éppen ő a zseni a silóban, így Bernard felhozatja és neki kell megfejteni a titkot. A 9. rész végére el is ér oda, és döbbenet, mit és miből össze nem rakott. Szomorú, ilyen zseniket milyen könnyen elpusztított eddig a siló. Meg se tudnám mondani, melyik történetrész fogott meg legjobban. Elnézem a gépészek lázadását és harcát Bernarddal, a titok utáni kutatást - a regényből sejtem, mi lesz az - és Juliette kalandjait is a másik silóban. Látványra nem sokat változott, sötét és zárt. Viszont, a színészek kárpótolnak. Nem véletlenül vannak közönségkedvencek benne, nekem is részenként változik, épp ki a kedvencem. Plusz, ott a zene is. Még mindig nagyon Westworld emlékezetű, de azt is szerettem.

Újabb folytatás: My Happy Marriage (s02e01). Miyo és Kiyoka szépen élik az életüket, a lány unokatestvére gyakori vendég lett náluk, ami némi humort is hozott a történetbe. De a férfi kiküldetést kap, viszi a menyasszonyát is, így megismerhetjük Kiyoka családját is. Röviden? Nem csak Miyo kapott rémes szülőket, a fiatalember anyja maga is elég gyilkos teremtés. Ahogy nekiesett nyomorult lánynak is... Vagyis, ez még csak alapozás, Hoznak be új szereplőket, és sejtetni kezdenek valami nagy veszélyt, aminek az elhárításában Miyónak is szerepe lesz. Érzelmeileg pedig továbbra is a szemérmes románc. Különben még mindig elég érdekes, hogy ez társadalmilag mennyire más rendszer. Miyo és Kiyoka együtt élnek, a családnál egy ágyat is készítenek elő nekik. De még nem házasok, csak jegyesek. Az még nem igazán tiszta, ha addig is ennyire együtt élhetnek, akkor mivel több a házasság a jegyességnél? Mert az ágyat leszámítva ez a pár konkrétan házaspárként él. Mindegy is. A külcsín nem változott, Miyo kapott több ruhát. Még mindig fura is, ahogy keleti és nyugati ruhák, vonások keverednek, de ez is ismerős. Az előző évadban is így volt.

Döntő események voltak a Landman (s01e09) heti részében is. Egy szereplő meghalt, egy másik saját vállalkozásba kezd, a kamaszlány pedig viszi tovább a kamaszszerelem történetét. Vannak brutális beszólások, nagy egymásra borulások és még a kartell-szál is érdemben tudott haladni. Tényleg bírom ezt a sorozatot. Csak éppen, a végére betettek egy olyan jelenetet, amin kibuktam. Már egy hete láttam, de még nem emésztettem meg. Idióta szomszéd, nyugodtan nézelődő farkas és a bumm. Érezhetném benne a szimbolikát, hogy a régi idők olajharcosai így esnek el, de akkor is. Tudnám, én kit lövetnék ki plusz jelenetben...

Folytatódott a Chicago Fire & Med (s13/10e09). A Medben leginkább Sharon életének megmentése volt a téma, míg Daniel a két részre visszatért Reese-zel hadakozott. A Fire-ben pedig Joe nézett szembe a múltja egy csúnya elemével - avagy, zsarolással belekeverték egy bűnügybe. Ez most pár részben visszatérő téma lehet, mert korán sincs még ez lezárva. Most valahogy jobban viseltem a részeket, mint az utóbbi időszakban szoktam ezt a sorozatot. Talán, mert egyikben sem a szappan dominált. Jobban szeretem, amikor akció és mentések vannak, nem a szerelmi életük ragozzák. Ez a két rész ilyen volt.

Ha már kórház: The Pitt (s01e01-02). Ez az a sorozat, amiben Noah Wyle megint orvosi köpenyt öltött magára, és egyenesen a sürgősségi osztályvezető főorvosa lett. A karaktere adta a címet is - Pittnek, pöcegödörnek hívja a sürgősségit. A sorozatnak különben a formátuma a nagyon eredeti - egy 12 órás műszakot nézünk végig, és minden rész 1-1 óra. Mint ahogy Javk Bauer 24-ezett, csak azért a dokik nem olyan sokáig dolgoznak egyhuzamban. Wyle egyértelműen a húzónév, a többiek sehonnan nem ismerősek. Dr. Langdon, avagy Patrick Ball a kivétel, de nem jöttem rá, miben láthattam. Nme is fontos. Ezt a sorozatot elviszi a sürgősségi életének keményebb megragadása. A sok beteg, a hosszas várakozások, ahogy a dokik is nyüglődnek. Sorozat, szórakoztató és érdekesek az esetek, de sok kis aprósággal el tudom hinni, hogy ilyesmi lehet a valóságban is egy amerikai kórházban. Még 1 részt biztos várok az általános képhez, de eddig tetszik. Kevés magánélet, sok orvosi eset és őrült rohanás. A magyar címet meg hagyjuk - még jó, hogy nem Carter doki visszatér lett.

Duplán jaj. Megint 3 történet volt sok mellékszereplővel A mi kis falunk (s09e05) részben. Viszont, most voltak előremutató elemek. Egyrészt, Kati árulni kezdte a házat Károly és Laci feje felől. A végére láttuk is, ki veszi meg, vagyis sejthető, hogy az a színész gyakoribb mellékszereplő lesz, mint ahányszor eddig feltűnt. Volt itt további Gyuri keresése egy elégedetlen ügyfél részéről, ami a bugyuta vonala a résznek. Végül, egy részre visszatért Viki is. Kb. hogy végleg elköszönjön. És annyira nem tetszett, ahogy kiírták. Én Vikit nem tartottam rossz vagy gonosz személynek, de most alaposan leépítették. Az okosa, többre vágyó karrierista nőből trófeafeleség lesz? Ez volt, ami leginkább nyomot hagyott bennem. Miért kellett így leépíteni Törőcsik Franciska karakterét?

Pedig nem mostanában olvastam a regényt, amiből készült. Azóta lett egy csomó folytatása, mi több, még a férfi főszereplő fiú testvéreinek is jelentek meg történetei. Szóval, nem mondható egyáltalán friss emléknek.

Mégis, simán küzdöttem azzal, hogy a regényt akartam megelevenedni látni a vásznon. Azóta már egy tucat hasonló született, de akkor még szerettem, amiben más volt, mint a tucat románcok. Hogy ez a páros megszenvedett egymásért. Hogy egy kis bűnügyi színezet is keveredett bele. De a film ezeket nem tudta visszaadni.

Először is, a filmben Abby apja miatt kell Vegasban akciózni. Egy átverést kapunk, addig meg csak a két főszereplő kerülgeti egymást. A film ugrik is egy nagyot, amikor az ismerkedős szakaszban vannak. Egy rövid összevágás köti össze a kezdeteket azzal, hogy már nem tudnak ellenállni egymásnak, ha kicsit nyüglődnek is előtte. Romantikus film, amiben túl sok az olyan jelenet, amikor a főszereplők kiéhezetten lesik egymást. Teljesen kivették azt a vonalat, hogy Travis milyen céllal készül rendészeti pályára.

Néha villan egy-egy jelenet, ami azért ismerős. Mint amikor Travis testvérei rájönnek, hogy a lány, akit az öccsük hazahozott, az egy póker legenda. De különben végig valami hiányérzetem volt. Valahogy nem olyan az egész, mint ahogy a regény alapján vártam. Talán úgy fogalmaznám meg, hogy az első regény még nem volt tucat new adult, a saját megjelenésekor meg pláne nem. A film viszont az.

De az simán benne van, hogy a szereposztás se éppen tetszett. Virginia Gardner mint Abby, még csak hagyján. Egyértelműen eye candy választás, és nem is nagyon kapott színészi feladatot. Abby ártatlan tinilányos és elég nagy is a váltás, amikor a végén a kaszinóban egy más arcát is megmutatja. Az jobban állt a színésznőnek, de hogy miképpen fér össze a hétköznapi énjével? Az már nehezebb dió. Dylan Sprouse ellen meg két kifogásom akad: az egyikról nem tehet. Annyira hasonlít a testvérére, van teljesen azonos arcgesztusuk is, hogy nem tudtam nem Cole Sprouse mását látni benne. A másik, hogy Travis egy remek harcos a történetben. Sprouse meg egyszerűen nem néz úgy ki, hogy elhiggyem, ennyi és ilyen ellenfelet le tud verni.

Látványelem, igazi feszültség nincs. Ha csak nem számoljuk látványelemnek az eye candy faktort, mert mindkét főszereplőt elég rendesen vetkőztetik vagy kihívőbb ruhát kapnak.

Már csak azt nem értem, miért kellett ennek folytatás is. Igen, a regényeknek van. De azok egy sikerkönyv folytatásai. Ez meg bukta volt. Akárhol nézem - kritikák, bevételek. Szóval, el nem tudom képzelni, ki és minek akarta ezt folytatni. De majd esküvőzünk, akkor elmesélem.

Egy fejezetnek vége - akár a sorozatnak is lehetett volna, de még időben jött a berendelés. Így ezt a kalandot lezárják, a végén a szereplők elindulnak a saját/szerelmükkel közös kalandjukra. De, ott van az új gonosz születése és a búcsúnál is elhangzott, ha megint jön a világvége, akkor összeáll még a Vox Machina. Be van rendelve a 4, évad, szóval, jönni fog az a világvége.

Ez az évad pedig a sárkányokkal való küzdelem végjátéka. Egy ereklye, aztán egy hatalmas csata, hogy a végére mindenkiről kiderüljön, melyik oldalon áll és milyen átveréseket űzött. Mert nem csak az a gonosz, aki egészen eddig annak látszott. Vannak a háttérben is játékosok, akiknek elég durva terveik vannak, de a végére minden szépen kisimul.

Ebből talán érezni, hogy az évad tele volt csatákkal. Leginkább fegyverekkel, kevesebb mágiával. Így némileg változott az is, kik vannak az előtérben. Azt is írhatnám, hogy Scanlan eléggé kikerült a képből. Ő most a lányával akarta rendezni a kapcsolatát, így több összecsapásban nem is vett részt, vagy későn érkezett. Kevesebb volt a zene és a humor is. Ezeket eddig ő hozta, de most nagyon leépítették. Nem véletlenül - drámaiak, nagyszabásúak igyekeztek lenni és Scanlan inkább paródiába illik. Mert a Vox Machina már nem egy vicc, hanem komolyan harcos csapat, akik megoldják a helyzeteket.

Az összecsapások mellett a szereplők magánéleti szálait is elvarrogatták. Az már az első évad óta lebegtetve van, hogy Keyleth és Vax között valami alakul, csak elsősorban a fiatalember nem mer próbálkozni sem. Most nekik is eljön az a pont, amikor minden kockázat és a jövő bizonytalansága ellenére nem akarnak egyedül lenni. Roham léptekkel alakították Vex és Percy kapcsolatát, ami kb. úgy nézett ki, hogy Percy éppen próbált kinyögni valamit, Vex meg már be is rántotta az ágyába. Elég fura is volt, hogy mennyire belevették a testiséget az animációba. Ok, azért nem lett korhatáros, de eddig ennyi sem volt benne. Ilyen tekintetben is felnőttebb lett a sorozat.

A szereplők lelki fejlődését is építgették. Most érnek el oda, hogy elfogadják a sorsukat és jobban tudnak küzdeni azért, ami tényleg kell nekik. Mondjuk, szomorúan állapítottam meg, hogy már megint Vax szívja meg. Egyszer már kötött maga ellen alkut, hogy Vex életét megmentse. Most meg még többet áldoz fel, hogy Percy is visszatérhessen. Azért megnézném Vex arcát, amikor szembesül majd vele, hogy az ikre mit tett érte. Egyszerűen zavar, hogy mindig ugyanaz hozza az áldozatot, amit a másik észre sem vesz igazából.

De ok, alakulhat ez még. Mivel lesz folytatás, törhet még több átok is.

A látványvilága a szokott. Nem az, amit hagyományosan szépnek neveznék, de működik. A mese stílusához megy és az akciók teljesen rendben vannak benne.

Várom a 4. évadot is. Amennyire ódzkodtam a kezdeteknél, most annyira szívesen nézem a folytatásokat.