Már a műfaja is érdekes. Nem is nagyon tudom, az ilyesmit minek szokás mondani. Kicsit természetfilm, kicsit ismeretterjesztés, nagyrészt interjú is. De talán nézzük, melyikből mi van benne.

A film egy családot mutat be. Billy Anglia északi részén született, és feleségével ide is tértek vissza. Gyerekük nincs, és bár nem merengenek ezen, azért valami hiányérzet - főleg a férfiban - megvolt. Amikor egy szinte kölyök, kimerült vidrakölyköt talál, befogadja és igyekszik megmenteni. Az állat tölti majd be azt az űrt az életében, amit addig megnevezni sem tudott.

A történetet egyszerre mutatják és mesélik is el a szereplők - vagyis a házaspár. Az hiteles is, ahogy a kamerának mesélnek az életükről, magukról és az érzéseikről. Sok minden szóba kerül, és fejtegetik, miért jelenthet olyan sokat Billy-nek a vidra. Mivel ez nem hagyományos film, az érzelmeket és tetőpontokat nem megmutatja, hanem ezekből az elbeszélésekből értetik meg.

Azt viszont nem tudom hogyan értelmezzem, ahogy megelevenedik köröttük Molly története. Ők maguk kameráztak végig, amíg segítettek neki és szabadon engedték, hogy majd visszatérjen hozzájuk időnként megmutatni magát? Vagy valamiképpen, nem az igazi Molly-val eljátszották a történetet? Egy rész van, amit még eredetinek el is tudok gond nélkül fogadni. Billy építette egy mini házat a vidrának, amibe került kamera és wi-fi. Hogy rögzítse az ottani felvételeket és most megmutassák, ez kerek lenne. De a hétköznapok, amíg Molly nőtt, játszott és tőlük védve nevelkedett? Azt nem tudom, játék vagy igazi.

Mi maradt ki? Az ismeretterjesztés. Miközben Billy megismeri és neveli a vidrát, sokat olvas is róla, hogy tudja, miképpen gondozza. Sok mindenre magától kell rájönnie. Ezek az információk pedig bekerültek a műsorba. Olyasmiket lehet megtudni belőle, minthogy a folyami vidrák élnek a tengerben is, de a bundájuk nem alkalmas a sós vízben való hosszas életre. Ezért rendszeresen le kell mosniuk, meg kell tisztítani magukat a sótól. Itt konkrétan volt egy kis medencéje, amiben fürdött és fürdették. Billy még színes labdákat is vett bele neki, hogy tudjon közben mivel játszani.

Nme kifejezetten izgalmas, inkább egyszerű történet, de az érzelmi hatás eladja. A szeretet, ami feltámadt ebben a férfiban és ahogy ragaszkodott a vidrához. Vizuálisan is igyekeztek beletenni varázst, hogy a nézők is érzékelhessenek valamit abból, amit a család megélt. Csodás vágóképek vannak a tengerről, a szinte lakatlannak tűnő vidékről vagy éppen a vidrákról. (Ez talán természetfilmes is.)

Kedves műsornak találtam és nekem jól esett megnézni. A Lutra kapcsán vannak szép gyerekkori vidrás élményeim, de azért ez a músor aláhúzta, mennyire szép és értelmes állatok.

Tegnap már írtam, hogy most összeértem a két sorozattal, és párhuzamosan haladok a tűzoltókkal és a kórházi történetekkel.

Meg is kell jegyeznem, itt is, hogy mennyire jól sikerült összehangolniuk a két sorozatot. Párhuzamosan futnak egymás mellett, közös szereplőkkel és átívelésekkel, és mégis lehet úgy is nézni, hogy valaki vagy Grey's-t vagy Station-t nem néz, értelmes marad. Ami azért igazán nagy kunszt, mert ebben az évadban két párjuk is volt, akik közül az egyik ebben, a másik a kórházas sorozatban állandó szereplő.

Még mindig áll az is, hogy ebben még tudnak drámai eseteket hozni és igyekeznek is munka közben mutatni a szereplőket. Nem csak annyi van, hogy néha kivonulnak és olyan, mintha csinálnának valamit. A Chicago Fire olyan, nem véletlenül kínlódom már azzal a sorozattal. Ebben jobbak a történetek, bár a mentőt itt is hasonlóan használják. Különben ezen most változtatott és érdekesebbé is tette Ben ötlete, aki egy guruló műtőt helyezett üzembe, ha egyszerűen akarom kifejezni.

Egyszerre mennek a helyi ügyek és a nagyobb, városi politika, ami hatással van az állomás életére. Most éppen új főnökük van, akinek minden a látszat és nagyon csúnya korrupciós és egyéb ügyek kezdenek kiderülni róla. Ben majd bele is áll ebbe, de az majd a 4. évad története lesz.

Voltak nagy halálok, nagy egymásra találások is. A szereplőgárda egyelőre viszont csak csökkent, mert ugyan kapnak maguk mellé egy újoncot, de a végére fel is mond, és a szerelmi szálát is bontják, hogy nyugodtan el lehessen engedni a következő évad előtt.

Ami különben feltűnt, hogy ez a sorozat mostoha a szerelmespárokkal. Mintha itt nagyon nem lenne cél, hogy legalább kicsit megállapodjanak a szereplők. Amint valakik összejönnek, lépnek egy nagyot előre, valami történik. Az egyik fél meghal, a másik megbán mindent és szakítanak, meg hasonlók. Már most irritál az is, amit elkezdtek az Andy - Sullivan párossal. Összeházadtak csak azért, hogy az írok már 1 résszel később azt feszegesség, hogy hiba volt az egész. A Grey's Anatomy is keveri a párokat, de ott megvan a törekedés arra, hogy fix párkapcsolatban éljenek, ha nem is mindig jön össze. Itt viszont mániásan robbantják szét a kapcsolatokat.

De ennek a sorozatnak is megvan a maga húzása, és a másik mellett könnyen le is csúszik. Sokkal élvezetesebb párhuzamosan nézni őket, jelenleg ennek a kis felfedezésemnek örülök.

Egy újabb évad és sok újdonságot most sem fogok tudni összeszedni. A meglevő és gyakran ismert elemekkel főznek és egy nagyából egységes szintet tartanak fenn.

Ebben az évadban két elem volt, amit kifejezetten szórakoztatónak tartottam. Mivel már nézem mellette a Station 19-et, látom, hogyan érnek össze a történetek. Kifejezetten ügyesen dolgoznak, mert nincs szükség egyik részre ahhoz, hogy értsük a másikat. Ami bekerül az egyik-egyik sorozatba, önmagában is értelmes. A kettő együtt, megvan a folytonosság, de nem kényszerítenek, hogy nézzem mindkettőt. Ezt tudtam értékelni. A magánéleti szálakkal is tudtak így játszani. Mindkettő értelmes önmagában, de átlógnak egymásba. Pl. Vic és Jackson kapcsolata.

A másik, az a szál, amikor Alex és még páran a Grey - Sloane-ból egy másik, a környék legrosszabb kórházában kezdenek dolgozni és küszködnek. Ott aztán volt bőven kihívás - alkalmatlan munkaerő, rossz körülmények, maradék felszerelés és hasonlók. Egész másképp érdekes és humoros, mint az alapsorozat.

Különben az ismerős panelekkel dolgoztak. Fontosak a szerelmi szálak és váltogatja is, hogy melyik párokra koncentrál. Meredith és Andrew kapcsolata kihűlőben, de már ott van a férfi, akit Christina irányított errefelé és tényleg is van közöttük kémia. Maggie egy ideig szenved Jackson miatt, de az évad végére egy korábbi ismerőse feltűnik és megint szerelmes lesz. De ott van Richard és Samantha kapcsolata is, gyűlölettel, megbánásokkal és egy elég nagy csavarral. De lehetne még sorolni, tele van magánéleti és szerelmi történettel a sorozat.

Örökbefogadás, születő baba, kis családi szappan - szokás szerint ez is akadt.

Szereplőváltás alakulóban. Az már nagyon elő van készítve, hogy Andrew betegsége több mindent átalakít. Az új dokit már emlegettem. De különben a nagy show Alex távozása, részt is szenteltek neki, de sajnos leginkább csak összevágták. Az új életét, ha Heigl visszajött volna, sokkal jobban meg lehetett volna mutatni.

Még egy téma, ami fontos a sorozatban. Természetesen van munka: műtenek, konferenciára mennek. A legjobb talán az volt, amikor Jackson összerakta egy gyerek koponyáját. Még mindig áll, hogy egyre többet mutatnak.

Egyelőre ennyi, szórakoztató sorozat, elnézem, de újdonság nem sok akad már benne.

Amikor már azt hiszem, nem jön szembe velem már olyasmi, hogy a húszas éveik második felében járó színészek játszanak 16-17 éves középiskolásokat, megnézek valami ilyesmit. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy már évek óta mindenki gimiseket játszik. Jaj.

Hát igen, a három főszereplő mind olyasmi szereppel lehet ismerős, amiben középiskolás. Leginkább Griffin Gluck, aki már több Netflix sorozatban és több évadon át volt középiskolás. Rendben, elég gyerekképű, de akkor is. A poén különben az, hogy nem ő a bandában a legidősebb, az egyik női főszereplő ráver kb. 2 évet, ami a fél gimi - és amivel már az egyetemen is öreg lenne, nemhogy a középiskolában.

De mindegy, ezen nem fogok tudni változtatni. Tini szerepekkel lettek ismertek, megint azt játszanak. Nézzük inkább a filmbéli karaktereiket! Gluck a fizikazseni kocka, akit észre sem vesznek, legfeljebb akkor, ha lecke kell, vagy valakit piszkálni akarnak. Pedig sokkal értelmesebb, kedvesebb, mint a menő sportolók. Talán pont ezért bennem fel is ötlött, hogy érdemes lenne utánagondolni a következményeknek. Őt bántották. Neki sikerült beleszeretnie a lányba, aki még nem mert coming out-tal előállni. És ő a fizikazseni. Vagyis, a film végi csavar annyira nem volt meglepetés, ilyesmit vártam. Pláne, mert nem kicsit éreztem feltűnőnek, hogy a 'jövőben' kit látunk és hogyan - plusz, kit nem. Gentry lett Summer, akiért a filmben mindenki odáig van. Csak éppen nem értem, miért. Valahogy nekem nem volt benne az a varázs, ami indokolná, hogy mindenki beleszeret és a halála mennyire összezúzza a családot és a közösséget is. A népszerű lányok klikkbe beleillik, de messze nem az a csodalány, akinek a húgának lefestették a szülők. Madison Bailey a húg, akiben meg ötvözték a másik két szereplőt. Helyes, csinos kamaszlány ő is, csak éppen neki megvan az esze is. Kocka, aki a NASÁ-hoz készül. Summer ilyesmire esélytelen lenne, nem is ilyesmi álmai vannak, inkább a szórakoztatóiparban képzeli el magát. Őt szimpatikusabbnak is éreztem, ha ő viszont a másik oldalról van eltúlozva, Amennyire nem jogos, hogy Summer a sztár, annyira nem hihető az sem, hogy Lucy meg láthatatlan, akit sehol nem fogadnak be.

Azt is mondhatnám, hogy megvannak a klisék: népszerű csaj, kockák, mellékszerepben jönnek a komikus mellékszereplő barátok, a bunkó és menő sportoló és társaik. Kicsit bele tudnám látni a tinifilmek sarkítását is, de annyira nem foglalkozik a többiek. Elsősorban a főszereplő trió mozog és fedi fel magát.

Mert ez Netflix-film, így hiába a slasher alap és a komédiáka idéző színek, meglesznek a csatorna tipikus vonásai is. A rasszokban sokszínűség, vegyes párosokkal és a főszereplők is vegyesek. De az LMBTQ-vonal is jön, az egyik főszereplő éppen szenved azzal, hogy felvállalja, leszbikus. Az kifejezetten fura is, ahogy mindenki mennyire könnyen fogadja ezt, amikor annyira rettegett/nem merte meglépni korábban az igazság kimondását. Vagyis, ezzel máris veszik el a játékidőt a mészárlásoktól és ezekre nyomják rá a tinis magánéleti szálakat. Ha nem lenne ennyire tipikus ez a Netflixen, nem szúrna szemet, így viszont 'már megint' érzetet kelt.

Nem látványfilm, annyira nem, hogy inkább az szúrt szemet, mennyire egyszerűsítve van minden. Egy ponton pl. az időgépre is jön a megjegyzés, hogy sokkal futurisztikusabbnak és menőbbnek képzelték el. A technikai csoda, amire rácsodálkoznak itt, a modern mobil. Szóval, a szemünk nem lesz elkényeztetve. Rájöttem, így ez furcsa annak, aki nem tudja az alapsztorit: adott a kamaszlány, aki nem érhet fel a nem ismert, sorozatgyilkos által meggyilkolt nővéréhez. De egy időgépbe botlik, és ott találja magát azon a héten, amikor a gyilkos végzett pár helyi kamasszal. Mit tesz azon túl, hogy megismeri a nővérét? Naná, hogy mentené, akit tud a helyi kocka közreműködésével. Így már érthetőbb a látványelem rész is, azt hiszem.

De retróval nyakon öntenek és a fülünket is elárasztják. A ruhák, de főleg a zenék. Kissé furcsának is érzem, hogy slasher, horrorféle, de olyan zenei összeállítás megy alatta, ami A csaj nem jár egyedül és hasonlók világát idézi meg. A feszültség, dráma, ijesztés hiánycikk. Egy ponton kapták össze maguk: amikor gyilkosunk az egyik áldozatát a mozgólépcsővel trancsírozza, annak azért volt hatása. De messze az a legdurvább jelenet, távolról és inkább csak sejtetés, mint mutatják.

Egyszer elkopik, de nem teljes figyelemmel. Háttérfilmnek elmegy.

A kis unokahúgom most fedezte fel magának az oroszlánokat. Eddig a pandák mentek, majd a Jégvarázs és az oroszlánok a legújabbak. Keresgetjük, mit lenne érdemes megnézni vele, így bukkantam rá erre a családi filmre.

Az alapötlet kifejezetten cuki: egy kisoroszlánt csempésznének Franciaországba, de sikeresen meglóg a reptéren. A kormányszerv elkapná, de a kicsi egy családi házban köt ki egy kamaszlány mellett, aki még mindig gyászolja 2 éve elvesztett édesanyját. Nem is bír kijönni az apja új párjával, aki pedig nagyon próbálkozik. Mivel a sajtóból folyik, hogy nem céljuk élve elfogni az oroszlánt, Ines a fejébe veszi, hogy hazajuttatja Afrikába a kölyköt. Jó pár virslivel felszerelkezve, az utána szökő fivérével a nagyapjukhoz indulnak, hogy segítsen nekik oroszlánt csempészni. A kormányemberek, a mostoha a nyomukba.

Ami igazából cuki benne, ahogy az oroszlán mászkál köröttük, ahogy nagyon cicásan viselkedik. Lényegesen jobban sikerült a kis King, mint az élőszereplősnek mondott, bár inkább animált Az oroszlánkirály. Azért élő állatnak nem gondolnám, de a hatása pozitív. Tényleg, nagyon aranyos, játékos és lehet drukkolni, hogy életben maradjon és visszakerüljön a rezervátumba.

Humor van annak kapcsán is, hogy az egyik ügynök a fiával ment el dolgozni. A kamasz nagy állatbarát és végig szabotálja az apja munkáját. Kingnek is vannak komédiába illő megmozdulásai. Szerintem a nagypapa, Max dolgainak jelentős része is a humorhoz tartozna, csak éppen az nekem már nem jött át. Inkább idegesített a férfi, mint hogy kicsit is megkedveljem. Életművész, hazudozó - nagyon későn kezd el legalább kicsit kötődni a gyerekekhez és szinte csak a végén kezd el valóban segíteni nekik. Nagyon nem egy pozitív ember. Átver és elhagy embereket.

Francia film, így nem meglepő, hogy egy kis keserédesség is belefért. Nekem ettől még izgalmasabb is, mert nem egy csak cuki, rózsaszín családi film, hanem megvannak a maga drámai paneljei. Elsősorban Ines gyászfeldolgozása, a testvérek közti feszült viszony. De tetszett az is, ahogy beletették, hogy mennyire elítélendő, ahogy a kényelem/lustaság nevében életeket vesznek el. Kinek ártott King? Senkinek. Csak egy kicsi állat. Ok, oroszlán, de itt még nem egy gyilkos vadállat, hanem egy kölyök. Olvastam, hogy az emberi közöny az egyik legnagyobb probléma. Azért halnak a delfinek a halászhálóban is.

'Színészileg' nálam King a legjobb benne, Ines nagy világfájdalma és ahogy a kislány nyomja is ezt, zavart. Ahogy Max ellenszenves vonásai is uralkodnak benne, ahogy írtam is, nem is volt szimpatikus a karakter a végére sem.

Az oroszlán miatt simán nézős volt nálam, de azért az unokahúgomnak még nem vetíteném le. Maximum az oroszlán jeleneteit, de egy kisgyereknek ez még komoly film.

Kicsit haladtam a Teacup (s01e03-04) évaddal. Már akár végig is nézhettem volna, de egyelőre kis lépések. Mert valahogy azt érzem, ha elkezdenek válaszoklat adni, jön vele a fejfájdítás is. Most már van egy elméletem, mi is történik itt, ha nem is pontosan. Ufós történet lenne? Az egyik, ráadásul testszálló menekülni próbál, míg egy vadász a nyomában van. Szintén megszálló képességgel, és a családok balszerencséjére pont itt csapnak össze. De igazából nem tudom, még kiderülhet más is. Hozzá fokozódik a családi dráma. Hát igen, zárt közösségben a megcsalás duplán fáj, itt meg most össze is lettek zárva a felek. Erre rá vannak pakolva a horror elemek is: gyilkosság, vér, ijesztés. Majd a magyarázata eldönti, összességében tetszik-e.

Emlékezetes rész: a vadász felfedi magát, avagy a beteg nagyi némi idegen rásegítéssel kifejezetten gyilkos tud lenni.

Egészen felpörög a The Penguin (s01e06). De úgy is fogalmazhatnék, hogy Sofia egyre keményebb maffiavezér lesz. Ez a rész szépen összeszedte, hányféleképpen feszülnek most egymásnak a szereplők. Míg Oz a drogbizniszt igyekszik átvenni és gazdagszik, reménykedik és tervez, Sofia csapata megfélemlít. Még arra is rájön, hol üssön nagyot a Pingvinen. Nőnek a tétek, egyre többeket bevonnak és mindkét fél esetében jó kérdés, milyen szinten romlottak. Oz különben, akiből rosszabbakat kinézek. Az anyját leszámítva nincs senki, akit ne dobna oda szerintem, maga helyett. Nem kegyelmez. Sofia is egyre gyilkosabb és kegyetlen húzásai tudnak lenni, de ő még mutat könyörületet. Bár sejtem, Oznak nem fog. Vagy ki tudja. Szépen meg lett ágyazva egy nagy szembenézésnek vagy bosszúnak, ahonnan lángra lehet robbantani Gothamet. Jó alakítások, egyre kerekedőbb történet, ez részről részre egyre jobban tetszik. ((Talán csak Oz kis segédjének egyre inkább elzüllése, ami nem köt le. Nem bánnám, ha ő lenne az évad áldozata.))

Emlékezetes jelenet: Sofia és Oz szeretőjének elbeszélgetése.

Lassan végjáték. Innen ugyanis már nem nagyon lesz hova menekülnie vagy tagadnia Aaron Hernandeznek az American Sports Story (s01e08) évadában. Most egy olyan gyilkosság pörgött, ahol már túl sok nyom mutat rá. A leendő sógora szimpatikus volt neki, elvitte bulizni, és a férfi balszerencséjére mondott olyasmit, amiből Aaron azt szűrte le, bedorogozva túl sok mindenbe beavatta. Eredmény: üldözési mánia jön és vele a baj. Főszereplőnk egyre jobban elszáll, de sajnos még mindig áll, hogy teljesen a szexualitására van visszavezetve minden. Meg kell őriznie a titkot, hogy meleg, hogy mit meg nem tett már ezért, így egyre mélyebbre süllyed. Az sem segít, hogy gazdag sportolóként sztárolják és nagyon sok mindent meg tud úszni. Maradunk azon a ponton, hogy lehetne ez érdekes és megvan a maga drámai koncepciója, csak éppen egysíkú az ábrázolás. Ebből nagyon meleg drámát írtak,

Emlékezetes jelenet: inkább az, amit elindítanak. A végére Aaron barátnője kénytelen rájönni dolgokra, de egyelőre még falaz a párjának. Érdeklődve várom, mi lesz az a pont, amikor kinyitja a száját és beszélni kezd.

Volt egy heti sorozatzárás is. Az Only Murders in the Building (s04e10) kitette az évadra a pontokat. Röviden: leszerelték a gyikost és Oliver belekezdett egy olyan távházasságba, amilyen távkapcsolata volt eddig. Igyekeztek mindenkit visszahozni legalább egy jelenetre, és elköszönni így a szereplőktől. A szokott poénnal meg zártak: jön egy új szereplő, történik egy újabb gyilkosság és meg is van az alap a következő évadhoz. Itt is azt éreztem, amit nagyjából az egész évadban: a megszeretett karakterek eladják, jópofa, de már sokkal inkább kihűlő komédia, mint krimi komikus elemekkel.

A rejtély - válaszok körben halad tovább a From (s03e04-06) is. Már teljesen bele is zavar abba, hogy tudunk-e valamit, vagy sem. Profin írják, hogy haladjunk is, meg igazából nem is. Csak remélni merem, hogy a hasbeszélő baba majd elindítja őket valamerre, mert egyelőre megint nagy a tanácstalanság. Tabitha visszatérte meg csak tovább kínoz mindenkit, mert a menekülésre most sem látnak kiutat. Különben ebből maximálisan kihoztak mindent: a visszatérés drámai estélye halálokkal és a lények újabb kínzásával. Az érzelmi sokk, amibe a nő bekerül utána és ahogy sokan vádolják. Meg a következmények, mert lesz, aki utánozni akarja és átmegy a fán. Nyomoznak, szenvednek és a sorozat továbbra is változatosan hozza a horrort. Volt ebben a három részben mészárlástól kezdve megőrülésen át rejtélyes terhességen át minden.

Emlékezetes részek: Victor és az apja újbóli egyesülése a helyiek segítségével meglepően fájdalmas aranyos lett, bár a sorozat megint horrorban az igazán ütős: a buszlakó megszabdalása és a pszichikai horror utána és a falba szorulás is kemény volt.

Fejfájós napom volt, filmet se bírtam igazán nézni, de csak kikötöttem valahogy a Joker második része mellett. Hallottam, hogy musicales a feldolgozás, ha fáj a fejem, meg értékelem a zenét. Nos, mit ne mondjak, ez nem éppen olyan Phoenix zenei produkció, mint a Johnny Cash-film volt...

Egyáltalán, hogy jut valakinek eszébe a musical thriller? Bevallom, én elsőre érdekesnek találtam az ötletet, de nézve egyszerűen nem áll össze. Megőrülünk, míg éneklünk és táncolunk, szabad időnkben pedig gyújtogatunk és gyilkolunk kicsit? Egy regényben egyszer olvastam szörnyülködést arról, hogy milyen rémes ötlet lenne A bárányok hallgatnak musical formátumban. Ezek után el tudom képzelni, hogy nagyon az lenne.

Az első, hogy a film zenei világa... milyen is ez? Retró? Nagyon más? Mintha Dorothy sikere lett volna megirigyelve, feltűnt, hogy Joker énekes álomvilágában sokkal élénkebbek a színek és minden, mint a valóságban. De ezen még nem zavartatnám magam, lenne értelme is. De a zenék. Egy eredeti Lady Gaga, a többi a régi Hollywood musicalfilm érából van. Értem én, hogy Arthur képzeletvilága és a Lee-vel közös őrületébe megyünk bele, amit ez kifejez, de akkor is furcsa. Egy mai filmben ezek olyan retrónak tűnnek, hogy nem értem, hogy kerültek ide.

De, maga a film története is. Arthur készül a tárgyalásra, az ügyvédje nagyon igyekszik is. Csak éppen, nem sok esélyt adnak nekik. Azt meg se nagyon tudom emészteni, hogy a nyilvánvalóan elmebeteg férfit épnek nyilvánítják, hogy el lehessen ítélni és lecsukni. Arthur pedig több, mint szánalmas. Míg nem jön Harleen és kihozza belőle a Jokert, aki nem csendes és beteg, aki szórakoztatóan és veszélyesen őrült. Így a tárgyalás lassan Joker show lesz, aminek aztán meg is lesz az ára.

A vége meg... Duplán nem nagyon értem, mit akartak ezzel. Az, hogy vannak, akik kiszabadítanák és robbantanak is érte, mutatja, hogy a társadalommal nagy a baj. De, hogy pont az és azt teszi vele a végén, amit... Gyakran meg nem is tudtam, mit lehet elhinni. Harleen tényleg terhes? Az őrök komolyan agyonvertek egy rabot és el is tussolták az egészet? Az első filmben is téma, mi igaz vagy sem, de ott jobb volt a keret. Itt zavarosabb és nem áll a lényeg össze.

Mert az kegyetlen, hogy a börtönben mi zajlik. Joker feltűnése után, amit művelnek vele? Ha szellemileg ép lenne, akkor beleőrül. Így meg löktek az eleve beteg emberen még kettőt. Ahogy végighúzták a folyosón... Azt vártam, a bíróságon majd mesél ezekről is. De nem, ott valami olyan jött, amit szintén nem tudtam hova tenni. Mi vette rá, hogy Joker helyett a beteg Arthur legyen és vallomást tegyen? Passz.

Az elsőnek volt egy erős, mai üzenete. Társadalomkritika volt a javából, és Joker maga volt a bemutatás a rendszernek. Most? Nem mond semmi újat.

Ha a címet nézem, akkor Joker és Lee kapcsolata lenne a kulcs, de annak se látom több értelmét. Egy őrület, amiben ők ketten osztoznak. Bele tudnám magyarázni, hogy a szerelem eleve őrület, de ez azért más.

Sztárparádé volt különben, Phoenix átlényegülése most is brutális. Nem is a feltűnő, showman Joker, hanem Arthur. Ahogy kinéz, ahogy létezik, az egész. Drámai. Gaga egész más Harleen, mint a korábbiak. Még nem is tudtam eldönteni, ez milyen.

Hagyjuk is, mert ez az egész most túl fura. Fájó fejjel még inkább. Leginkább csak rajzolnék egy kérdőjelet, és megkérdezném, miért ilyen komoly/komor ez a film? Csak itt tudom, miért why so serious. Mert itt tényleg egy bántalmazott, szociális hálóból kihullott pszichés beteg.

Már az első rész kapcsán se nagyon tudtam, mit kezdeni a történettel. Ez most sem változott. Számomra ez az ötlet, ez a történet és ezek a szereplők furcsák. Ha értem is, hol és mi szórakoztató benne, igazán nem érzem annak.

Az viszont tény, hogy Tim Burton jellemző dolgait fel lehet fedezni vele. Eleve a gótikus, fantasztikus világa és látványvilága, amiben bőven van horror elem is. Fel lehet fedezni az első részből visszaköszönő elemeket - mint a Beetlejuice kígyó, de sok új és furcsa - egyszerre komikus és horror - elem jelenik meg benne. Azon nem is tudom, sírjak vagy nevessek, amikor pl. Delia a férje szellemének magyarázza, nézze meg, mennyire gázul néz ki, miközben a férje meg olyan, mintha egy hatalmas kiskanállal mellkasig vájtak volna bele és mindent kivettek belőle. Vagyis, se fej, se nyak, se a mellkasa egy jó része - mivel is kellene megnéznie a nő mini sérülését? (Cápa ette meg a pasit, ha valakit érdekel, miért néz így ki.)

Vannak különben borzalmas elemek benne - a Beetlejuice baba ilyen, az meg pláne, hogy ugyanazt a gusztustalan poént, amit még csak viccesnek sem találok, duplán elsütik vele. Ryder és Ortega karaktere is megszüli majd, lehetne szavazni, melyik a rosszabb. Mások viszont ötletesek - simán az egyik legjobb rész a filmben, amikor a darabokra vágott Monica Belucci kiszabadul a dobozokból és testrészenként összerakja magát.

A történet nem éppen okos. Lydia már özvegy, de készül hozzámenni az ügynökéhez, aminek a lánya nagyon nem örül. Állítja, Rory csak a pénz miatt van a nővel, akin élősködik. Haza is kell utazniuk Lydia apjának temetésére, ahol megint kísérteni kezd Beetlejuice, Astrid pedig összebarátkozik egy környékbeli fiúval. Mire a lányok észbe kapnak, már a pokolba kell fejest ugraniuk, mert szellemek/démonok akarnak életre kelni a kárukon és meg kell menteniük egymást.

Annyira egyszerű az egész, hogy apró részleteken kezdtem fennakadni. Monica Belucci - vagyis a lélekfaló Delores még összeöltve is millió meg egyszer jobb nő, mint amilyen pasi Beetlejuice. Életükben még inkább ez volt a helyzet. Akkor mi a fenét evett a nő a férfin, akihez feleségül is ment? Ok, értem, hogy a nász érvényesítése után fel akarta áldozni és falni a lelkét, de akkor is: nem talált volna olyasvalakit, akire ránézve nem kapja el a hányinger?

Ha már színészek és Burton. A rendezőnek is megvan az a szokása, hogy szívesen dolgozik bevált színészekkel. Winona Ryderrel több közös munkája van, Michael Keatonnal is van kultikus sikerfilmjük, Jenna Ortega meg az új felfedezettje, akivel Wednesday kelt új életre. Ez is ad a filmnek egy pluszt, nekem legalábbis eszembe juttatott olyan alkotásokat a rendezőtől, amiket ennél millió meg egyszer jobban szeretek.

A különdíj különben Justin Theroux jussa: olyan irritálón tudja hozni Rory-t, hogy nem egyszer szívesen megütöttem volna.

A holtak akkor már nyugodjanak tovább, elköszönünk a szellemektől és az őket látó anya - lánya párostól. Azért reménykedem, hogy nyugdíjasként nem tér vissza még Beetlejuice. Ez is több volt belőle, mint kellett volna.

Megvolt a gyerekrész a mesével, akkor lessük meg, egy felnőtt mivel horrorizálhatja akár ma este is magát. Nem nehéz választani, mert meglepően kevés Halloween epizódot vagy filmet kaptunk idén.

Legnagyobb névnek első blikkre az American Horror Stories tűnt, így ezt választottam magamnak esti tévézésre. Mit ne mondjak, most már kattog is az agyam, milyen Disney-mesével vagy cuki állatos műsorral rángassam magam vissza depresszív földről. Mert megvannak azok az elemek, amelyekért nem vagyok oda, de egy Ryan Murphy műsor esetében számítok rá.

Vagyis, a kapott 5 részben bőven volt LMBTQ tartalom. Kaptunk idős milliárdost és csini, fiatal tanár párját egy robottal kiegészítve - nem is tudom, milyen szerelmi sokszögnek kellene azt a felállást minősítenem, van bonyolító tényező bőven benne. De ez már lepereg, még szinte örülök is, hogy 5 részt kb. ennyivel letudott.

Viszont, az milyen játék, hogy minden most leadott rész a lehető legsötétebb véget kapta? Legalább egy lett volna, aminek nem a legsötétebb és érfelvágó vég jutott volna. Olyan szinten ebbe az irányba mentek el, hogy amikor már vártam is, hogy minden epizód rossz véget ér és a főszereplők megszívják, akkor is voltak olyan befejezések, hogy a fejem fogtam, ki tudott ilyen szadista végjátékot elképzelni. Illúzió, ábránd, kedv és minden romboló ez az 5 rész, pláne, ha egymás után nézi őket az ember.

A történetek viszont változatosak és vannak képi ötletek is benne. Az orvosi kísérletes epizód pl. fekete-fehérben forgott, és egy-egy ponton nekem eszembe juttatta a Frankensteint. Nagy ötlet a személyre szabott pokla a fiát elvesztő írónak az epizódjában - abban még fekete humort is találtam, mit és miért választ a férfi a végére. De volt CGI szörnyeteg is a koboldos epizódban, vagy a mumus részben is. (Ha nem is mumus az a szörny, hiába indul tipikusan annak az epizód.) Ha legalább az esélye megmarad, hogy jó véget érnek az események, jobban élveztem volna, így viszont abszolút lehangolt, hogy bármivel is próbálkoznak, nyernek a gyilkosok és szörnyek. Legjobban a koboldos epizód csapott meg - ott annyira vártam volna, hogy az a bizonyos szereplő legalább megússza, de nem. Nincs itt kegyelem, senkinek.

Az epizódok bevezető képsorai különben most is sötétek és ijesztően absztraktak. Van olyan rész, amikor a nyitány inkább horror, mint maga az epizód.

Ami kissé fura volt, hogy most nincs sztárdömping, de AHS színészek se jöttek egy-egy epizódra. Victor Garber az egyetlen, aki felismerhetően ismerős volt számomra, de tény, hogy eléggé Alias-fan voltam annak idején, hogy Sidney apjaként nekem ő ismerős legyen. Nagyon megöregedett különben, pedig már akkor sem volt éppen fiatal, amikor az Alias kettős ügynökét játszotta. Jack, még a neve is beugrott.

Az American Sports Story-nál különben még így is bőven jobban tetszett. Ezen az estén meg valahogy belefér az is, hogy szenved és hal minden jó - vagy legalábbis szimpatikusabb - szereplő a részekben.