A regény nagy siker volt. Nem meglepő, hogy film is készült belőle. Sok minden akad is benne, amiért érdemes volt filmesíteni a történetet.

Az első, hogy sok zsánerből lehet válogatni összetevőket. Ott van a dráma, hiszen Kya egy bántalmazó család gyermeke. Az apa háborús veterán és a PTSD kínozza. Bántja a családját és végig lehet nézni, ahogy mindenki elmenekül tőle. A felesége, a gyerekei. Csak a legkisebb, Kya marad az apa mellett, de a mocsárban nem is nagyon tudna hova menni és ellátni magát. Ő egyszerűen túl kicsi, hogy máshol próbálkozzon. Majd túléléstörténet is, mert Kya ugyan nem megy el, de az apa igen. A lánynak pedig ki kell találnia, hogy élhet meg egymaga, miközben a gyámügyet is kicselezi. Szerelmes film is, mert a biológia, természet után érdeklődő Tate jó barátból lassan élete szerelme lesz. A fiú álmai azonban messze vezetnek, míg Kya azt sem tudja elképzelni, hogy a városig elmenjen és maga mögött hagyja a szülőhelyét. Krimi, mert Chase elcsábítja, becsapja a lányt és amikor a fiatalembert holtan találják, Kya a fő gyanúsított. Követjük a tárgyalást - tulajdonképpen az az alap. Kya eközben meséli el a történetét az ügyvédnek. Ki van ez találva és kicsivel talán jobban is működött filmen, mint regényen. Abban sok a kitérő, a kényelmes és lassú elbeszélés, a film valamivel tempósabb.

De ettől még beleélős, lassabb és hosszabb film. Bőven hagy időt a lány életének minden darabkájára és kibontja az eseményeket. Azt nem tudom, a vége mennyire sikerült fordulatosra vagy meglepőre. Az is adhat neki egy pluszt. Mivel én már olvastam, tudtam mi lesz ott, nem volt meglepetés. Különben nekem az nem is hiányzott volna oda - ha nem derül ki, ami, akkor is működött volna a film.

Mert Kya magára találása, ahogy felépíti az életét, értelmes és boldog élete lesz, ahogy a családjából is kap vissza valamennyit, az ad értelmet neki. A krimi csak az egyik plusz színe, ami azért dob rajta, de nem szükségszerű még egy csavar is a végére. Plusz, ha figyelmes az ember, akkor azért lehet sejteni az igazat előbb is. Érdemes figyelni, hogy Kya milyen kijelentéseket tesz a természetről vagy az erőszakról. Abban benne van minden válasz.

Nem látványfilm, a történet és a szereplők adják el. A fő helyszín a mocsár, és néha benézünk a városba is. Így vannak benne szép, természetet mutató vágóképek. Amikor messzebb mennénk, oda legfeljebb mások elbeszéléséből tájékozódunk. Egyszer nem láttuk Tate-et az egyetemen, vagy Kya családtagjainak jövőjét, vagy bármi mást. Kya világa ez a kisváros, ez a láp és ennyit is akar mutatni a film.

Mennyire adták el a színészek? Különösebben nem zavart senki, de nem is kedveltem meg őket. De itt is nagy szerepe van annak, hogy már olvastam a könyvet. Eleve úgy álltam neki, hogy tudtam, kiben mi zavar. Nem ilyennek képzeltem őket, de azért ahhoz már régebben olvastam a könyvet, hogy ezen átlendüljek. Különben nem nagy sztárokat válogattak, inkább olyanokat, akik egy-egy sorozattal már feltűntek, de még nem A-listás sztárok. Bár azt hiszem, senkinek nem ez lett a kiugrás.

Még egy: Taylor Swift írta és adta elő a betétdalt. Nem tudom. Illik hozzá? Az biztos, hogy dallamtapadásom nem lett. A regény háttérzenéjének el tudom képzelni, ahhoz megy.

Egyszer megnéztem, de ennyi elég is volt különben. Lassabb és egyszerűbb, mint amit egy ilyesmi történettől várnék. Bár a regényt jól megfogta, adaptációként nem is akarnék kötekedni vele.