Azzal lett reklámozva, hogy A Legyek urának modernizált változata. Hát, nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem nem attól lesz valami modern, hogy a szereplők idősebbek – vannak köztük lányok is, hogy majd szerelmi összetűzések is lehessenek – és napjainkba tették a cselekményt.

Ami közös, hogy tényleg lezuhannak, egy ponton két csoportra szakadnak és a vadabbak majd támadásba is kezdenek. De A Legyek Ura annyival többről szól ennél, hogy arra nem lenne elég ez a rövid kis bekezdés. Abban benne van ösztönök és kultúra, nevelés és fennmaradás kérdése is. Nem véletlen, hogy ott gyerekek kerültek a lakatlan szigetre és vesztették el a felnőtteket. Morálisan nagyon más a helyzet, és azzal Golding a kultúra továbbadásának, megőrzésének témáját is boncolta. Nem csak az emberségét. Ebből ezek ki vannak lúgozva, jött helyette az üres szórakoztatás, már amennyire ezt szórakoztatónak lehet nevezni.

Mert mit ne mondjak, attól nem jött meg a filmhez a kedvem, hogy az edző két lánya is a túlélők között van, és nem meglepő módon egy idő után viszonyba kezdenek egy-egy fiúval. A fiatalabb, Eva még hagyján is. Választ egyet és azzal mindenki békén is hagyja. Elena viszont a két rivális között vált, tovább fokozva az ellentéteket és éppen abba az elvaduló csoportba kerülnek be, ahol a civilizációból való kivetkezés magába foglalja azt is, hogy ráerőszakolja magát a kiéhezett férfi a barátja szerelmére (bár túlzásnak érezném az Elena – Andy kapcsolatot szerelemnek nevezni) is. Üres, buta és felesleges dolog volt lányokat is tenni a csapat mellé, nem adtak pluszt a történethez. Legfeljebb a feszültséget fokozták, mert persze az erőszakoló/gyilkos (mert akkor még a lányt halottnak hitték) könnyen mondta azt, hogy a másik fiúcsapatból jött valaki és bántotta a lányt.

Sokkal feszültebbek voltak az olyan kérdések, amelyet valóban morálisak és arra mutattak rá, ki mennyire őrizte még meg a civilizált értékeit, az emberségét. Vannak sebesültek, az élelem és a víz viszont kevés. Hagyják őket meghalni, vagy osztozzanak velük a készleteiken? Milyen büntetés jár annak, aki lop a közösből?

De szívesebben mutatták azt, ahogy az egykori legjobb barátok: a csapatkapitány és a helyettese egyre jobban elidegenednek egymástól. Az a kisebb elem, hogy Elena a normál életükben, az apja háta mögött Slimmel kavart. A szigeten, a zord viszonyok között hamar az erősebb, parancsnok alkat Andy mellé áll. Az már sokkal nagyobb szakadék, hogy Andy mennyire a túlélésükre megy rá, mennyire kiveszik belőle a részvét, miután meg kellett ölnie az öccsét. (Szerencsétlen aknára lépett, térd körül elvesztette mindkét lábait és iszonyatosan szenvedett, miközben még egy tabletta fájdalomcsillapítójuk sem volt. Andy volt kénytelen megfújtani.) Majd jön pár szerencsétlen eset – dulakodás közben a feleket elválasztani akaró jófiú fut bele halálosan a késbe -, és Andy mindig egyre mélyebbre süllyed. Szerintem azért még meg lehetett volna menteni, de rossz csapatba került. Az erőszakosok közé, akik tovább tüzelték a rosszabb ösztöneit. Ezzel együtt utálatos a film vége: A Legyek Urában kimentenek minden túlélőt. Ebben a filmben a ’jók’ sem maradnak ártatlanok, simán hagyják a lakatlan szigeten a másik csoport még életben levőit. (Bár lehet, ez csak Andy-t jelenti, meglepne, ha még valaki életben maradt volna.) De így még kegyetlenebb – se víz, se élelem, már ember se lesz körötte, csak maga és a halálos sziget. Így a jók is gyilkosok lesznek.

Nem egy látványfilm, kb. úgy néz ki, mintha egy random tengerparton forgattak volna. Mint a Lost nyitánya, csak itt nincs látványos roncs köröttük. Gyorsak és nyersek az összecsapások, igazán kegyetlen szintre nem mennek le. Pl. a csonkolás is meglepően vérmentes.

A színészek között alig akad egy-egy ismerős név, de sztárfaktor nincs. Inkább eye candy alapon válogathattak: hiszen a lányokat bikiniben; a fiúkat póló nélkül mutatták legszívesebben.

A koncepciót értem, de nagyon nem jó, hogy az eredeti történet velejét, amitől több volt, áldozták fel a ponyvább történet kedvéért. De ezt már sejteni lehetett abból is, hogy 10-15 éves gyerekek helyett egyetemista korosztály küzd a túlélésért a szigeten.

Azt nem tudnám megítélni, mitől jó vagy rossz egy ismeretterjesztő film, illetve sorozat. Amit gondolom, hogy figyelni kell, mennyi mindent és mennyire szórakoztatva tud tanítani. Milyen a képi világa, elég látványos-e.

Az biztos, hogy David Attenborough és csapata mindent megragadott, hogy a témájukat minél látványosabban mutassák be. A természetet, annak sokféle színét és olyan kamerákkal is, amelyeket direkt erre a célra fejlesztettek ki. Vagyis, olyan hőképeket, szűrőket alkalmaztak, amelyek egészen mást mutatnak, mint amire az emberi szem képes. Tudnék azon gonoszkodni, hogy pont ezek a felvételek nem olyan látványosak, mint a szemünkhöz passzoló, színes és látványos elemek. Más, egészen mást emelnek ki a világból. Érdekes is, csak éppen annyira nem volt jó nézni. (Ok, nem mindenre igaz ez így. Az kifejezetten látványos és szép volt, amikor a hím kolibri udvarló táncában megvillantotta a fénnyel színjátszó tollait. Igaz, ott nem is a színspektrumot, hanem a kamera 1 másodperc alatt felvett képeit kellett módosítani, lassítani, hogy az emberi szem is felfogja azt a csodát, ahogy a kolibri megvillantja a ragyogó tollazatát.) Az már kevésbé izgalmas, amikor a szürke háttér előtt nagy feketeségként megjelenik a sas, és a rágcsálónak van ideje menekülőre fogni.

Kicsit eltévelyedtek a gondolataim – a lényeg, hogy egy nagyon látványos sorozatot lehet végignézni. Sokféle állat, nagyon jó felvételek és egészen döbbenetes, mire nem képes a természet. Vagy benne egyes állatok.

Ide kapcsolnám rá, hogy az ismeretanyag is bőséges, de annyira szépen van illusztrálva, hogy könnyű befogadni és sok minden meg is tud ragadni. Pl. ki tudja, miért rózsaszín a flamingó tolla? Pedig, meglepetés, nem annak születnek. A flamingó eredetileg egy fehér tollazatú madár. Ez az egyik olyan történet, amin teljesen ledöbbentem. (Hogy bizonyítsam, tanultam, a válasz, aki eddig hozzám hasonlóan nem tudta: az étrendjük miatt kezdenek színt váltani. Pl. sok rákot esznek, és a tollukban elkezd kiütni a belőlük származó színezőanyag. A párválasztásban is nagy szerepe van – a rózsaszín tollazat jelenti a jóllakottságot, erőt, így a rózsaszín flamingók járhatják el a násztáncot. Amikor pl. a flamingó tojást rak, fiókát nevel, a más életmód és más étkezés alatt visszafakulnak a tollai. Amikor kiszállt a fióka, az anya megint kezdhet enni és magára halászni, akkor térhet vissza a régi helyére, ha újra rózsaszínek a tollai.) Vagy, miért narancssárga a tigris? Elmesélhetném ezt is, de Attenborough a sorozatban jobb nálam és videó is vannak hozzá.

Annyira benne van ebben a sorozatban, hogy a természet és az élővilág egy csoda. Nem is kell mondogatni, vagy bizonyítani. Simán látjuk.

Az egyetlen, ami engem irritált, hogy minden részben el van magyarázva, hogy milyen kamerát és milyen céllal fejlesztettek a műsorhoz. Mivel nem összefüggő, gondolom az volt a cél, hogy bárki, bármelyik részbe belenézve értse, mit és miért lát, azért sorban nézve őket és egymás után meghallgatni ugyanazt, nem volt egy izgalmas élmény.

De Attenborough remekül mesél, érezhetően imádja a témáját, sokat tud és ezt át is tudja adni. Ha legközelebb én leszek az unokahúsom bébiszittere, ki is próbálom, le tudom-e ezzel kötni. Dr. Pol-t már szereti…

Fogalmam sincs, mennyi ebben a filmben az igazságtartam. Gyanítom, hogy minimális. De úgy van megcsinálva, hogy akár igaz is lehetett volna. Pont passzol az összeesküvés elméletekhez, de annyira az amerikai értékek mellett marad, hogy a nagy eszmét tisztán tartsa. Kényelmes is így...

De a történet. Az Apollo küldetések bajban vannak. A szovjetek elhúztak az űrversenyben, sokba kerül és a közvéleményt már nem érdekli az űr. Így valamit ki kell találni, és az a PR lesz. Felveszik a reklámban (és egyben hazugságokban nagymenő) Kelly-t, aki aztán el is adja az országnak a terméket. Hogy annak mennyi köze van a valósághoz? Eleinte nem is érdekli. A tudós öregecske, nem néz ki túl jól? Felvesz egy színészt, aki fiatal, jóképű, színeiben némileg hasonlít és már mehet is interjút adni. Reklámozni kezdenek, az űrhajósokból tévésztárokat farag. Csak éppen Kelly nem számolt azzal, hogy a kiküldetésért felelős főnök, Cole megtetszik majd neki. Ahogy azzal sem, hogy az állandó hazugságok és átverések között itt olyan emberekkel, olyan csoporttal találkozik, akik mélyen hisznek a küldetésükben, becsületesek és keményen dolgoznak a célért. Így aztán dupla olyan nehéz lesz, amikor a kormány biztosra akar menni, és rásózzák az Artemisz-küldetést is. Vagyis, forgassák le a Holdra szállást színészekkel és díszletek között a filmen, hogy akkor is ők nyerjék az űrversenyt, ha a csapat valójában nem is teljesíti, amit elvállaltak.

Vagyis, romantikus komédia heist movie elemekkel. Végig eljátszva azzal, hogy mi történt meg, mi nem, és mi volt a hazugság a körítésben. Természetesen nem a hamiskártyások, hanem az igazság és a valódi munka nyeri el a jutalmát a történet végére, de itt tényleg az a szórakoztató, ahogy arra a pontra eljutunk.

A film egyszerre szórakoztat Kelly trükkjeivel, és rajzolja a vonalat, ahogy a szélhámos elkezd hinni, változni és a végére maga is képes lesz a helyes útra lépni. Még, ha ennek a módja egy újabb átverés levezénylése is lesz. De különben is az a lényeg, hogy így nem került macska a Holdra...

Kelly a központi szereplő, és hozzá rendelik a többi színészt. Van asszisztense, barátai és megbízója is. Cole még kicsit ki tud emelkedni a körötte levőkből, de igazság szerint neki is az a legnagyobb szerepe, hogy a jó ember legyen, akiért a nőnek megéri változni és felülvizsgálni a nézeteit az emberekről és a munkájáról. Megjegyezném, hogy egy kis Armageddon áthallás is volt. A legjobb pilóta, akinek az űr volt az álma, de a szíve miatt erről le kellett mondania és az irányítóteremben talált új otthont? Bruce Willis egy ugyanilyen karakternek küldte le az űrhajós jelvényt az aszteroidáról abban a filmben. Csak nem egy személy volt a minta?

A szereposztás különben nem lett elaprózva. Sztár főszereplők, a mellékszereplők között is több nagyobb név akad. Jó embereket játszanak, többségében. Woody Harrelson ügynöke kissé simlisebb és bűnösebb a többieknél, de pont ezzel lesz a film egyik legnagyobb humorforrása.

Nem látványfilm, de szépen hozza a vállalásait. Ruhákkal, kocsikkal és frizurákkal a retrót, De szépen összerakták a valódi és a megrendezett Holdra szállást is. Természetesen nem a Neil Armstrong - Ryan Gosling-film szinten, de ez is szórakoztató. Olyasmin meg igyekszem nem felhúzni magam, amit az Alien óta minden sci-fi néző tud: az űrben nem hallatszik a sikolyod. Ahogy más zaj sem. Itt különben hallatszik, hamis is, de túllendültem.

Szerencsére nincs túltolva a románc, a PR húzások tetszettek és itt volt még Woody is. Így én elnéztem, elszórakoztatott, miközben tudom, hogy bukta is volt, nem is igen szerették ezt a filmet. De nekem most így elég volt.

Hát, ez a sorozat most meglepett. A Zorro (s01e05-08) hozott egy merész húzást - és jó ideje ez az első Zorro, amiben a főhős lemondott a szerelméről. A Zorro filmek, a Robin Hood - ezekre emlékeztet a soorzat, csak éppen ebben a főhős olyan helyzetbe került, hogy választania kellett. A segítség vagy a szerelem. Pedig végig úgy tűnt, hogy mindent megkaphat. Aztán másként alakult. 4 rész, de ez érdekelt benne legjobban: meglesz-e az esküvő, mi fog történni. Különben Diego megvédte a címét, segített a kínaiakon a bányával és egyre közelebb jut ahhoz is, hogy milyen összeesküvésben volt benne az apja. A lassítás különben még mindig irritáló tud lenni, de az biztos, hogy Diego hosszú kabátja jobb, mint az indiánok Zorrójának köpenye.

Kicsit más irányba indult az All American Homecoming (s03e05). Simone betegsége be lett azonosítva - mellrák. Ez a rész arról szólt, hogy páran felfedték a titkaikat és összefogtak, hogy segítsenek a lánynak küzdeni a betegséggel. Még mindig kavargatják a szerelmi szálakat, de szerencsére most nem az volt a fő hangsúly. Volt némi tánc, vallomások és felmérhették, miért kell küzdeniük.

A Kite Man (s01e05-6) se tudott megfogni. Kite Man csak segíteni akart, és eljutott oda, hogy igazi ereje kell legyen, vagy elveszít mindent. Az eredmény: született egy izmosabb, jóképű. de bunkó énje, akit már most ki akarnak használni. Glinder meg kénytelen volt szembenézni azzal, hogy az anyjának nem kell. Bane meg nyavalygott, majdnem elfelejtettem. A külcsín a szokott, a gáz humor is.

Évadzáró volt a Suicide Squad Isekai (s01e09-10) esetében. A részek nem lettek izgalmasabbak és ugyanazt a szálat vitték végig. Vagyis, lebukott az évad gonosza, mindenki összefogott és egy nagyot csatáztak. Minden részben valami ilyesmi volt, most meg nagyban. Az egyetlen különbség, a zárlat. Amikor meghallgathattunk egy beszélgetést Flag és a főnöke között, amiből kiderült, ki az a Császár. Vagyis, a minden mögött álló gonosz. Meg kellett volna lepődni, de valahol logikus. Joker nem az a típus, aki Harley után menne mentőakcióra. Akkor meg hogy lehet visszahozni a történetbe? Pont így. A grafika a szokott, a humor is, és sokat nem is haladtunk. A karaktereket bírom, egy elnézem, de nem volt egy okos sorozat, a vége sem az.

Új sorozat: kezdődött a Bad Monkey (s01e01-2). Nagyon még nem tudok véleményt formálni. Az biztos, hogy megnyertek pár sztárt fontos szereplőknek. Vince Vaughn a főszereplő rendőr, aki éppen fel van függesztve - vagy kirúgva, nagyon képlékeny a helyzete. A nője, aki miatt meg folyton bajban van, Michelle Monaghan. Nem elég, hogy férjes, és a férje pereli a rendőrt, még az is kiderül, hogy éppen szökésben van, mert tanárként elcsábította az egyik diákját. Az ügy meg, ki tudja, merre halad. Találtak egy kezet, Vaughn karakterének kellene megszabadulni tőle, de inkább dolgozna az eseten. Egyedi a humora, kicsit fura még. De még kell 1-2 rész, hogy eldöntsem, milyen.

Még egy pókos film, és ez sem tetszett. Úgy tűnik, ez a fajta állatos horror mostanában nem jön be nekem. Bár azt nem kezdeném el elemezni, hogy ez vagy a párizsi bérházban áldozatokat szedő ízeltlábúak voltak az ijesztőbbek.

Talán egy mondat volt benne, amit érdemesnek tartok kiemelni. Amikor Charlotte igyekszik többet megtudni a pókjáról, a rágcsálóírtót is megkérdezi. Ő azt mondja neki, hogy a pókok nem jó háziállatok. Egy kutya szeret. A macska jó napjain szintén. De aminek négynél több lába van, nem. A pók két dolgot tud: gyilkos vagy eszik. A film aztán ezt az állítást is fogja bizonyítani a maradék játékidejében.

De akkor, kicsit a cselekményről. Adott egy mozaik család: elvált nő, kislánnyal, aki az új férjével a családi bérházban él és van egy közös félévesük. Állandó téma, hogy a család miképpen fogadja el az új férfit, és kicsit mindenki azt nézi, hogy a férfi mennyi különbséget tesz a nevelt lánya és a saját fia között. Igazságtalan is, amikor akkor is ilyesmit olvasnak a fejére, amikor majd megszakad, hogy Charlotte-nak is jó apja legyen. De a lényeg, hogy a kislány, amikor talál egy pókot, befogja és etetni kezdi. Döbbenten, de pozitívan szemléli, milyen gyorsan tanul, hangutánoz, és kegyetlenül elkapja a neki adott rovarokat. Nagyon gyorsan nő is. Mire észbe kapnak, a pók már elszabadul az épületben, és a környékbeli kisállatok után nagyobb, emberi rágcsára támad kedve.

Jut eszembe, tud valaki eszementebb szörnyölő szert, mint anno a Head'n Shoulders-t? Itt megkapjuk a molyirtót és a nagymama régi, büdös KENDŐJÉT. Hát, igen, eddig süllyednek.

Menekülnek a pókok elől, néha támadni próbálnak és molyirtós vizet kevernek, ami úgy szedi szét a pókhalát, mintha minimum savval maratnák. Különben meg olyan erős az anyag, hogy simán felragasztja vele a pók a felnőtt férfit a liftakna falára. Elvágni se lehet, de ez a limonádé, az szinte azonnal feloldja.

A cselekményben, ilyen részletekben is lehet nézegetni, a lényeg így is: gagyi. Nem komolyan vehető, de mondjuk azt nehéz is számon kérni egy olyan filmtől, amiben olyan pók van, ami pár óra alatt olyan méretű lesz, hogy embereket kapjon el és egyen megy.

Sokat mond az is, hogy melyik szereplő volt az egyetlen, amelynek a pók általi halála esetén azonnal kinyomtam volna a lejátszást. A fenti lakó, egy özvegy kiskutyája. Kb. a legértelmesebb szereplő is az eb volt, ami hallotta a pókot, igyekezett jelezni az embereknek és volt ideje, ereje elbújni is előle. Ez egyik másik szereplőnek, legyen az állat vagy ember, nem jött össze.

Ha már az emberek. Pár vonás, klisék. Talán a kislány, Charlotte volt kicsit több, aki küzdött azzal, hogy az apja elhagyta. Nehezen is viselte, amikor a mostohaapja eltüntette a képregényükből a férfit, aki a lányt a biológiai apjára emlékeztette. Az még inkább fájt, amikor a férfi dühében elmondta neki, hogy az apja rég visszajött Ázsiából, csak annyira nem érdekli a lánya, hogy fél éve feléje sem nézett, noha csak pár utcányira lakik. De még ezzel együtt is Charlotte volt az, aki kitalálta, hogy menjen neki a póknak és több életképességet mutatott, mint a felnőttek. Beleértve a kártevő irtót is.

Ismert színész nincs, nem is kell. Sikoltozni bárki tud.

A horror meg kimerül pár jump scream elemben. Mondjuk azt nem bánom, hogy nem totálban néztük, ahogy a pók eszik. Még igazán azt sem mutatták, ahogy az embereket elkapta. Inkább csak azt, ahogy az ájultakat húzza, vagy már a pókhálóban senyvednek Frodo kései utódaként.

Nme egy jó film, de már olyan horror hiányom van, hogy ilyesmikre fanyalodom. Szomorú.

Ez egyike volt azon sorozatoknak, amelyek félbeszakadtak nálam, amikor át kellett állni műholdas adásokra, ha jól emlékszem. (Vagy a tévém ment tönkre? De inkább az adókhoz volt köze.) Addig se néztem meg minden részt, de elnéztem a Grace Klinikát, afféle bűnös élvezetként.

Most belebotlottam, és gondoltam, nyáron úgysincs orvosos sorozat, amit néznék, akkor felmérem, mi maradt ki 15 évig az életemből. Mert ez az első öt évad, amit nagyjából láttam annak idején. Az elsőből keveset, a második-negyedik nagyját és az ötödik volt, ahol elváltak útjaink kb. féltávon.

Most viszont daráltam. Meg is lepődtem, mennyire addiktívnak bizonyult számomra a sorozat. Még úgy is, hogy azért az előismereteim miatt tudtam, hogy Burke el fog menni, vagy: hogy Izzy Karev és nem George mellett köt ki. Szerencsére. Van egy rész, amikor Mark megkérdezi Lexit, mégis, mi van George-ban, hogy ennyi minőségi nő rákattant. Torres, Izzy, Lexi. (Egyéjszakára Meredith is megvolt neki, de ezt mondjuk Mark nem emlegette, csak a teljesség kedvéért.) Hát igen, egymás után nézve sincs sok értelme, mit láttak meg benne. Ok, a jófiú, de annak minden rossz felével együtt. Bele nem bírtam látni, amikor Hunt is belelátta a leendő sürgősségis sebészt vagy a háborús hőst.

Mindegy is, előre ugrottam. Mentségemre szóljon, hogy pár nap alatt végignéztem 5 évadot és most elég sok minden kavarog a fejemben.

Az első, hogy az angol sokkal kifejezőbb. Mereditg Grey az, aki meséli a történetét, elemezve magát, az életet, mondhatni boncolva magukat és a történetüket. Magyarul meg a klinika nevét kaptuk, nem is vagyok hajlandó a jelenben azon  emlegetni már.

A második, hogy bár sok szállal és szereplővel dolgozik, a lényeg Meredith és Derek története. Az egyéjszakás kalandjukkal indulunk, de aztán kiderül, hogy Derek éppen ott sebész, ahol Meredith megkezdi a sebészi képzést. Meg is indul köztük a lépegetés - haladnak egy kapcsolat felé. Csak aztán valami mindig közbejön - Derek múltja, Meredith többszöri ijedelme és a feldolgozatlan gyerekkori traumája, vagy éppen egy harmadik fél. 5 évad kell, hogy egy viszonylagos biztos révbe bevezesse őket a sorozat.

Közben persze a kórház minden kiemelt szereplője bukdácsol a szerelmi játszmákban. Az alapcsapat tagjai közül sokan összekerülnek kisebb-rövidebb időre, de megvannak köztük azok is, akik inkább az orvosokkal kezdenek. Meredith, Christina, George, Lexi - már az újak közül, de még Karev is összejött egy kis időre Addisonnal. Ennek ellenére mégsem tudnám azt írni, hogy ez túlzottan szappanoperás. Igen, zajlik a magánéletük és megvannak a szappanoperás elemek is, de azt mindig becsomagolják a kórházi mindennapokba. Nem lehet azt mondani, hogy 5 évad alatt a magánélet eluralta volna a részeket. Még csak azt a kényelmes utat sem járják, hogy az egyes esetekben saját magukat és a konfliktusaik megoldását fedezzék fel. Ok, talán 1-1 előfordult, de nem úgy, mint a mostaniakban, ahol az a ritka, ha az eset nem rímel a saját életükre.

Az esetekben különben már látok egy sémát. Itt nem kell nyomozni, kinek mi a baja. Elég nyilvánvaló. Inkább az, hogy nagyon gyorsan ki kell találni, mit tudnak csinálni, mit lehet műteni. Egyértelmű, hogy ez még a House előtt jött és az nem hagyta rajta a nyomát. Még a Vészhelyzet inkább beugrana róla, mint a House.

Látványra érdekes utat választottak. Ahogy megy előre a sorozat, egyre többet látunk konkrétan a műtőből is, de eleinte kifejezetten korhatáros volt, ahogy csak az orvosok láttuk, a műtétet konkrétan nem. Még mindig visszafogottak ilyen téren az 5. évadban is, de érezhetően van fejlődés. Arról különben fogalmam sincs, hogy mennyire hiteles, amit mutatnak, de drámának tökéletesen megfelelt így.

Annyira régen megy ez a show, hogy azt már el sem tudnám képzelni, hogy más lenne a szereposztás. Sokkal inkább azt érzem, mennyire megcsap, hogy mennyire fiatalok még itt a színészek. Kb. mindenki. Pompeo most sokkal szimpatikusabb nekem, mint kamaszként volt. De Christinát is sokkal jobban bírom. Eddig alapvetően eltaláltnak érzem a színészeket a szerepekre. Mi több, rendszeresen el tudtam ámulni azon, hogy kik bukkantak fel egy-egy epizódban betegként. Bőven van benne olyan színész, aki utána saját sorozattal ismert lett, és már nem csak 1-1 jelenet jut nekik valaki más sorozatában.

Azt nehezebb meghatározni, alapvetően milyen a hangulata. Szerelmi témák is vannak benne, bőven, de nem mondanám romantikusnak. Helyenként vicces, de nem egy komédia. Kórházban játszódik, de nem is simán orvosi sorozat. Dráma is, de nem csak. Modern amerikai szappanopera? Azért annál értékesebbnek érzem, de olyasmi.

Ezzel meg elértem oda, ahonnan már nem ismerem a történetet, ha a bulvár miatt van is, amit tudok - pl. Dempsey küzdelme a rákkal tudom, mire vezet majd Derek történetében is. De az még odébb van. A lényeg, újra felfedeztem magamnak Meredith Grey és a klinika történetét, lesz mit néznem, ha éppen orvosos műsorra támad kedvem.

Emlékszem, amikor bemutatták, eléggé kicsapta a biztosítékot sokaknál ez a Hamupipőke feldolgozás. Tény, hogy az alapokat meghagyták, de különben több tekintetben is modernizálták a történetet. Így maibb, kevésbé mese – de azért még az.

Mondjuk, nem is ezek miatt volt a nagy halom negatív hang. A legtöbben azt nem bírták megemészteni, hogy a tündér keresztanya most egy afroamerikai drag queen. Pedig jól is énekel, látványos is volt, én ezen nem tudok kiakadni. Igaz, mossa az agyunk a Netflix, úgyhogy ennyi ilyen tartalom már szinte fel sem tűnik. Ha ugyanezt a Netflix csinálja meg, akkor Hamupipőke egyik mostohanővére a hercegnővel jönne össze, Idina Menzel ha nem is zöldre, de valami más rasszba át lenne sorolva és a herceg baráti körében is lenne minimum két LMBTQ lovag. Szóval, ehhez képest ez még nem is vad. (Jut eszembe, azért egy fekete királynőt csak kapunk ebben is mellékszereplőnek.)

Az meg kifejezetten jót tett a történetnek, hogy megtöltötték egy kis girl powerrel. A mostoha abba keseredett bele, hogy az első férje ellehetetlenítette a muzsikusi álmait. Nem is azért kínozza a mostohalányát, hogy nyerészkedjen rajta, egyszerűen az álmait akarja megtörni a saját karrierről. Hamupipőke egyáltalán nem akar hercegné, majd királyné lenni, a saját üzletét akarja megnyitni. Ruhákat tervezne. A herceg nem uralkodó alkat, nagyon keresi még a helyét, de a hercegnő másra se vágyik, csak a királyság modernizálására. A király sok tekintetben balfácán, a neje az ész a családban és már nagyon kezd elege lenni abból, hogy a királyságban minden arról szól, mit akar a király és mi lesz az ő öröksége. Ella, itt a lehető legkevesebbszer használták a Hamupipőke gúnynevet, simán visszautasítja a lánykérést és a végén még eljegyzés sincs. Ahogy az egere is megjegyezte, még alig ismerik egymást, szerelemnek lehetne ezt egyáltalán nevezni?

Így összeszedve azért nagyon feminista irányba lett kitolva még minden mellékszál is, de annyira megy a mesefilm egész hangulatához, hogy annyira nem akasztott ki, mint egyébként tenné. Nem is annyira a ’nő’ van kihangsúlyozva a helyzetekben, hanem az egyén. Mindenki eredjen a maga álma nyomába, és nem csak a lányok. Ha a film őket is emeli ki.

A történet alapfordulatai a mesét követik, nincs is igazán meglepő elem benne. Nem igazán humoros, de nem is lett nyálasan romantikus. Inkább olyan… feelgood és csajos az összkép. Meg esetleg harsány. A ruhákban, színekben azért beköszön a giccs is, de ez is olyan, mint a feminista vonala. Ebben a filmben elfért.

Amit viszont nem lett részemről megemésztve – ez egy zenés film. Önmagában bajom se lenne vele, de ismert slágerek vannak minimálisan átszövegezve erre a filmre. Somebody to Love, amikor a herceg azon kesereg, hogy nem találja meg álmai lányát. Let’s get loud, ahogy a végén mindenki bulizik és ünnepel. De Idina Menzel is Madonna-dalt énekelhetett, Material Girl. Talán Menzel és Cabello kapott egy-egy eredeti dalt is, de különben feldolgozás maraton az egész. Nekem jobban tetszett volna, ha több az eredeti dal és nem régi slágereket vesznek elő.

A szereposztás viszont elég látványos. Cabello, Menzel a maguk területén sztárok. Brosnan előszeretettel vállal királyokat – igen, még nem emésztettem meg, amikor sellővadász Napkirály volt. James Corden bevállalta Ella egyik egerét – különben a három egér az egyik legviccesebb az egész filmben, amikor emberi alakot kapnak. Galitzine a Hamupipőke idején még ismeretlenebb volt náluk, de azóta nagyon gyarapszik a filmográfiája. Netflix románctól kezdve kosztümös botránysorozaton át nyári nagy románcig forgatott több mindent. Hajaz is Robert herceg Buckingham hercegére…

Nagyon ment streamen ez a film, talán azért is lehetett annyira megosztó. De, hogy ismételjem kicsit magam, amerre haladunk, ez már nem egyáltalán nem tűnik botrányos feldolgozásnak.