Visszajött a csapat egy újabb munkára. Azt mondjuk még mindig nem tudom, miért lett már itt Andres fedőneve a Berlin, de PR szempontból értem. A Money Heist úgy ismertette meg a világgal, ezzel lehet most is eladni. Vagy újra, attól függ, honnan nézem.

Most van egy jópofa történet. A banda megbízást kap és Andres nem kicsit sértődik meg azon, hogy fel akarják bérelni. Azon is felhúzza magát, hogy mit kellene elvégeznie. Egy herceg szeretné elraboltatni da Vince Hölgy hermelinnel című festményét. Berlin erre meg szervezni kezdi, a herceget hogy rabolja ki. De nagyon.

Elég eszement ötletek és jelenetek vannak benne, végig pörgetik az egészet. Akár az, ahogy a versenybikákkal teli birtokra lógnak be, vagy amikor a kastély kriptában elrejtett páncéltermét igyekeznek feltörni. Ahogy az első évad, ez is 8 részt tartalmaz. De ezen belül van két nagyobb irányváltás, talán 3 nagyobbnak nevezhető rablás és közben zajlik a tagok közötti szappanopera is.

Mert bizony a szerelem most is tényező. Berlin egyik jellemzője, hogy mindig kell legyen körötte egy nő. Ebben az évadban még szimpatikusra is sikerült a szerelmi szála - a kiszemeltje nagyon tud élni, és szerintem még jót is tesz nekik, hogy különben más a stílusuk. A szenvedély közös és működött is a színészek között a kémia. Sokkal inkább, mint bármi, amit a hercegnével próbáltak. Plusz, a nő sem egészen tisztességes, az első találkozáskor kizsebeli a férfit, aki még értékelni is tudja, mennyire profin csinálta a tolvajlást.

De több szereplő van körötte, az egész csapatot visszahozták és konkrétan mindenkinek írtak szerelmi problémát. Damián a hercegnével bonyolódik egyre komolyabb viszonyba. Bruce és Keila fix pár, de a lányt megkísérti egy fotós és nekik ki kell találni, ez így hogy működhet. Azon különben jót vigyorogtam, ahogy Roi azon röhögcsélt, hogy megnézi, mire jutnak ezek hárman egymással és Bruce hogy fog egy trióban létezni. Roi és Cameron meg szakításban vannak, és érezhetően nem egyfelé gondolkodnak. A lány a teljesen elutasító, míg a srác érezhetően szereti még. De mi történt köztük? Majdnem az évad végére érünk, mire kiderül.

Cameron különben egy ponton elutazik és ennek még értelme is volt. (Beépül a herceg egy hajójára.) Ehhez az ügyhöz nem kell a jelenléte és abszolút nem is hiányzott. Korábban se értettem, Berlin minek hozta be a csapatba. Különösebben nem ért semmihez és eléggé önpusztító. Működtek nélküle és amit a végére neki írtak... Mivel nekem ez a nő mindig is ellenszenves volt, bennem volt káröröm, hogy ide vezet a hiszti és a makacskodása, ahogy mindig szembe bírt menni azzal, amiről tudta, hogy tennie kellene. Akár a szakmában, akár a magánéletében.

A humor szervesen része a sorozatnak. Akár azon, hogy egyes tagok mit alkotnak. A szerelmi háromszög. Ahogy a herceg és Berlin egyívásúak és ez mennyire irritálja Berlint. Szerintem azért is akarja annyira kirabolni a herceget, mert annyira hasonlítanak egymásra természetben.

Természetesen a rajongói faktor is maradt. Bőven van utalás a nagy sorozatra, a híressé tevő évadra és történetre. Már a poszter, azokkal a vérfoltokkal. Kis utalás, mi lesz Berlin sorsa, ha nem is most még. De a jóslás, amit a kiszemeltje mond neki - részletek nélkül, de konkrétan el lesz mondva, mi jut neki később. Jött vendégszerepelni a Professzor. Berlin tesz megjegyzést egy pénz fénymásolásakor arra, hogy ez az öccse nagy álma is. Szóval, saját történet és karakter, de alaposan bele van mélyesztve az univerzumba.

Minden szereplő visszajött és amint Cameron lelépett, bírtam is. Jó volt a dinamika, a herceg és a csapattagok ügyködése is. Talán csak egy gyenge láncszem akadt - a hercegnét játszó színésznő. Semmilyen téren nem hozta, amit a szereplőnek szerintem kellett volna. Nem jött le, miért lenne bolondja akár a férje, később meg Damián. Jellegten.

A látvány kárpótol. Jók az akciók, szép a háttérváros és a hercegék villája is. A szereplők stílusoknak megfelelő ruhatárat és stílust kaptak. Abszolút jó volt nézni.

Tetszett benne az is, ahogy Berlin a művészetről állást foglal. Lehet a világ egyik legjobb tolvaja, akkor is van egy etikája és szenvedélye a művészet felé. Most az a kegyetlenség nem jelent meg, ami később ijesztővé is tette. Igaz, itt még nem tudja, hogy beteg és az utolsó időket éli. Ez még a nagyon élő, élményeket hajszoló, sikeres tolvaj, aki terelgeti a csapatát is.

Megjegyzem, azért még mindig össze tudom párosítani, ki kire emlékeztet. Roi és Cameron - Rio és Tokyo. Bruce és Keila - Denver és Stockholm. Vannak különbségek, de eléggé fel tudok fedezni típusokat. Cameron és Tokyo nagyon erősen párosítható, nem véletlenül ők lesznek azok, akik odavesznek menet közben.

Szép a város, az egyik kedvenc festményem is sokat mutogatják, meg jó hangulatú is a sorozat. Nekem jó szórakozás volt, és akár egy 3. rablásukat is megnézném, ha megcsinálják. Arról még nem láttam kiírást, kasza vagy újabb berendelés jön. De ez kerek sztori, semmiképp nincs hiányérzet.

Amitől nem tudok szabadulni a filmmel kapcsolatban - mennyire akar valami hasonlót eladni, mint a Bazi nagy francia lagzik. Abban is a családi összetartás és az előítéletek, nemzetekkel kapcsolatos klisék kerültek elő. Ráadásul a főszereplő innen - ismerős is onnan.

Ugyanis a Made in China Frederic Chau köré épült. Francois nem ugyanolyan, mint a másik filmbéli karaktere, de ugyanarra a dinamikára építenek. Mindkettőben az a fő jellemvonása, hogy kínai. Csak amíg a másik filmben az elfogadott identitása volt és semmi baja nem volt vele, Francois tüzet köp, ha szóba kerül a származása. pedig a film aztán halmozza az ilyen helyzeteket. Pl. amikor a barátnője bulijába megy, aztán a lakásba be se akarják engedni, mert ételfutárnak nézik. Keserűen reagál és amiket ő mond, azok nem humorosak, hanem keserűek. Pl. amikor a baba nevéről beszélgetnek és ő aztán semmi kínait nem akar. A végére meg képes bemondani, hogy hívhatnák a gyereket Ping Pongnak is, ha már így állnak hozzá. Van arra szó, amikor rasszista vagy a saját rasszodra? Mert Francois ehhez van a legközelebb.

Aztán kapunk egy keretet, miért lett ilyen. Egy évtizedes harag az apja ellen, akivel nem is beszél és otthon sem járt. Mivel most a barátnője terhes, és elvárja, hogy rendezze a családi viszonyait, próbál visszatalálni a közösséghez, amit elhagyott 10 éve. Az apját leszámítva szeretettel fogadják és át is kezdik értékelni benne, hogy minden fájdalma ellenére azért mennyi érték is volt, amit soha nem kellett volna eldobnia. Az pl. nekem különösen fájdalmas, hogy a saját öccse életéből mennyire kimaradt és most úgy ismerkednek, mintha idegenek lennének.

Van pár komikus mellékszereplő és családi rendezvények sora. Igazán nincs is cselekmény, inkább egy merítés bele a régi világába. Szerencsére nem hosszú a film, mert így is kevés a tényleges cselekmény, nem tudom, mit tudtak volna még beletenni. De nem akarták elnyújtani, jó döntés.

Mélységet azzal igyekeznek adni neki, ahogy a film második felére apa és fia kapcsolatára mennek rá és látjuk a lépéseket, ahogy közelednek, távolodnak és kitörnek belőlük a sérelmek. Addig kell eljutni, hogy elkezdjenek tényleg beszélni, és mondják el, amiket valamely okból addig nem. Legyen az a feleségnek tett ígéret, vagy annak tisztázása, ki mit értett félre.

Azt is mondhatnám, van egy váltás a film közben. A Bazi nagy francia lagzik humorát eltúlozva használó komédiából lesz dráma. Viszonylag kellemes véggel, de valahogy mégsem sikerült a kezdeti hangulatát vagy annak egy értékesebb verzióját megteremteni a végére.

Komédia, így látványelemet nem kell keresni benne. A színészek és humor kellene eladja, de mint írtam is, nekem két dolgot adtak át. Az egyik, hogy mennyire a sikeres film koppintása a humora, a másik meg a nem igazán működő dráma. A szívmelengetés, az nekem nagyon hiányzott belőle.

Érdekes ötletet dolgozott ki a Widow's Bay (s01e04). Nem haladtunk előre lineárisan, hanem a vízi szellemmel párhuzamosan egy másik szereplő életébe lestünk bele, aki próbált egy kis népszerűségre szert tenni. Ehhez egy önsegítő könyvet talált, hogy a végére nagyot puffanjon, amikor tényleg látni kezdte a könyvet és hogy igazából mit csinált. Az meglepő volt és sokkoló is, amikor a rész végére ott lesz a valóság, és amit Patricia végig látni vélt addig. De attól is jó horror, hogy nem csak az erőszak és a látvány miatt volt ijesztős. Azt is nagyon jól elkapta, hogy mire nem képes egy ember, aki csak egy kis boldogságot próbál kipréselni az életéből, ahol egészen eddig elutasítás érte. Csak a vége vitte kicsit előre a sztorit, de nem tudom bánni. Annyira jó volt a csavar, hogy eladta. Ha különben addig nem örültem, hogy ez a szál jött, mert az a nő nem szimpatikus. De a heti horror adagom megkaptam és bizony ebben is benne volt az a félelmetes, de valahol humoros kettősség is, amit eddig hozott a sorozat.

Amit nem szeretek - Georgie&Mandy (s02e20) heti kalandjai. Most mi kaptam? Georgie vállalkozása nyereséges és Mandy biztatja, vegyen magának valamit. Egyedül a vége ért benne valamit, mert az annyira jellemző az emberekre. Ahogy hallgattuk a nagy terveket, hogy mi lesz majd a jet-ski sorsa. Aztán megnéztük, hogy valójában mi történt bele. Mondjam azt, azzal lett érdekes ez a rész, hogy mist kivételesen Georgie volt a felelőtlen házastárs, míg Mandy az ész szava. Ha, teszem hozzá, Mandy felbujtása nélkül eszébe nem jutott volna a srácnak semmi ilyesmi. És még mindig, annyira nem tud vicces lenni...

Már várom, hova fog vezetni a From (s04e04). Lelkiekben szépen épül és a beépült ember is megkezdte az aknamunkát. Mivel Victor meg felidézett egy eddig elfeledett emléket, talán kis esélyük is lehet az embereknek, bár ki tudja. Azt Victor sem tudja, hogy az alakváltás is játszik. Többen kaptak kis történetszálakat és anélkül, hogy tényleg előre léptünk volna, kitöltötték és még érdekes is lett a rész. Mit és miért épít Fatima? Mire játszik a kakukkfióka? Jut-e valamire Julie? Eszébe jut valami Jade-nek? Ahogy sejtettem, benyelte a gombát. Most nem volt vérengzés sem, de a hangulatában nagyon érzem, hogy valami sötét közeleg. Majd meglátjuk.

Évadzárót kapott a Chicago Fire & Med (s14/11e21). Sajnos, abszolút tipikus volt, főleg a Fire-é. Több szereplő kapott egy kis pozitív háttértörténetet. Kellyék megint nevelőszülők lennének, és a férfi választhat, hogy a tűzvizsgálatot vezeti vagy kapitány lesz. Cruznak ikerlányai lesznek. Hermann háza épülni kezd. Sal mehet rendőrnek, ha úgy dönt. Moutch könyvét kiadják. Mindez azért, hogy a végén olyan tűz legyen, amivel nem tudnak mit kezdeni. Sokan meg az épületben ragadtak. Vagyis, idegeskedni kellene, meghal-e valaki és ha igen, ki. De hányszor akarják ezt még ellőni? Annyira érezni végig, hogy a rész végi drámát készítik elő... A Med vsizont szálakat zárt és ez sokkal szimpatikusabb volt. Cait és Mitch meg tudják beszélni a dolgaik. Daniel és Theo is közös hangot találnak, mentik a szereplő renoméját. Hannűah babája is gond nélkül meglesz, ahogy a kórház is megússza a fegyenc szökését. Egyedül Sharon kap nyitott szálat, de különben ez egy megnyugtató, elfogadható végek gyjteménye, ami most sokkal jobban esett, mint a Fire már unalmas feszültségkeltése.

Folytattam a sorozatgyilkos - rendőr párharcot is, avagy heti nézős lesz a Memento Mori (s02e01-02) folytatása. A gyilkos páros áttette a székhelyét Triesztbe és Erika megpróbál egy második Dextert faragni Augustóból. Az ikrek közötti kapocs most sem lett érthetőbb - annyit tisztáztak, hogy a beteg késztetések mindkettőben megvannak, de Orestes inkább hacker és néző, mint cselekvő. Mondjuk, akkor meg hogy lett majdnem nemi erőszakoló? Nem illik minden kocka össze, de gondolom, haladni kellett. Sancho most az Interpolnak segít, és Martinával kavarna. Egyelőre nem úgy látom, hogy bárki képes lenne az ikrek ellen bármire, olyan kis szerencsétlenek. Talán csak Lopategui mutat némi készséget, de őt sem használták jól eddig. A gyilkosságok, az ikrek közötti szerepek még érdekessé tették, de kriminek már gyengébb. Más típusú gyilkosaink is kezdenek lenni. Látványra nem több, bár Trieszt kapott némi vágóképet.

Az Elsbeth (s03e19) szinttartó és ezért nem lehet ragozni, csak ismételhetem magam. Talán annyi, hogy nagyon ismerős a sztori, valamelyik krimiben nagyon hasonló epizódot már láttam. És egy jó ideje ebben volt a legellenszenvesebb Elsbeth ellenfele. Nem tudom ki játszotta Betty-t, de szó szerint rossz volt ránézni. Meg butaságon is bukott le. A szokásos adagom megkaptam, de ez nem olyan rész vagy szereplő, akit megjegyeznék.

Egy, amiről nem is írok semmit. A mi kis falunk (s10e11) teljesen a szokott. A doktornő volt férje jött mellékszerepelni, különben volt közlekedési lámpa állítás, pletyka a papról meg egy részeg hazaszállítása. Még csak szereplő vagy jelenet sincs, amit lenne kedvem kiemelni.

Seattle-ben is évadzárózott a kórház, nem csak Chicagóban. Mondjuk, szokás szerint a Grey's Anatomy (s22e18) lett a jobb. Most egy tömegkatasztrófát, egy leszakadt hidat kaptunk és nagyon sok embert, akit gyorsan el kellett látni és műteni. Két doki is a hídon volt - Nick sérült, Owen meg kezdte az életmentést, miután kijutott a kocsijából. A kórházban meg tartották a frontot, míg többen élték a maguk szappanopera drámáját. Mondjuk, ebben a sorozatban erre találtak egy szintet. Legyen még kórházas sorozat is, műtsenek is, míg szerelmi háromszögekbe bolondulnak majd bele, vagy az állásukért küzdenek. Itt nem életveszély miatt merült fel, hogy nagyon csökken majd a stáb. Ami biztos, hogy Owen és Teddy Párizsban folytatják, de van más is, akinek kérdéses a jövője. De ez nem olyan mú és lezáratlan, mint a Fire volt. Abban sincs semmi meglepetés, hogy a végére megint kicsit visszajött Meredith. Sok szempontból szokott zárás ez is, de elég eseménydús volt, hogy ez ne zavarjon.

A helyzet az, hogy egy ideje már láttam ezt a filmet, sőt, igazság szerint 3 megnézésnél tartok. És még mindig nem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak róla. Az sem segít, hogy megnéztem értékeléseket is hozzá. Sok mindenben igazat tudok adni sokaknak, de azt még mindig nem tudom, nekem hogy tetszett.

Amiben biztos vagyok, hogy a szemem most is megkapta a magáét. Hosszú ez a film, de egyben egy látványorgia is. Megálmodtak egy egész bolygót és most még újabb elképesztő részeket mutatnak meg belőle. A kereskedőktől kezdve a tűzimádókon át a dzsungeles részeken keresztül a tengerek mélyéig. A benne kitalált állatok, a na'vi kultúra elemei mind nagyon látványosak. De ezen felül ott van az is, milyen minőségben látjuk a na'vikat. Annyira látni bennük már a színészt is, aki nem csak a hangot adta, de a CGI alapja is a kinézetével, mimikájával. Talán Stephen Lang avatárja sikerült ilyen téren a legjobban - miközben kék, messze nem a színész, mégis  megismerem a mimikáját, hasonlít magára.

Ugyancsak ki van találva az akció és nagy csatákban eresztik egymásnak a szereplőket. Annyira a háború nem tud lekötni, én vagyok az, bár szerintem sokunkkal, aki pl. a Mátrixot is addig szerette, míg Neót készítik fel az összecsapásra és még nem estek egymásnak az emberek és gépek seregei. Itt sok csata van, és egyéb összecsapások sora is. Nem véletlenül ilyen hosszú ez a film. De, amit próbálok kinyögni, hogy hiába nem a világom a háborús ábrázolás, itt annak is olyan látványvilága van, hogy elnéztem. Amikor a helyi bálnák, igen, még mindig annak látom őket, is beszállnak, még izgalmasnak is mondanám.

Nagyon nem véletlen, hogy az Avatar 3. technikai díjakra lett jelölve, és a legjobb vizuális effekteket meg is nyerte. Cameron az Avatarral mindig is szemkápráztató volt és ez most sem változott semmit.

A cselekmény viszont nem érdemel ilyen pozitív szavalat tőlem. Még mindig annyira egyszerű, hogy az valami elképesztő. Az emberek mindent tönkretesznek, a na'viknak egységesen fel kell lépniük ellene. Még mindig ennyi az alap. És hiába tesz hozzá olyasmiket, hogy Kiri igyekszik elérni Ewát vagy Lo'ak keresi a 'bálna' barátját, igazán újat nem kapunk. Tulajdonképpen már régen mindenkinek tudnia kellene, hogy az életükért harcolnak. Ehhez képest a film nagyja mégis arról szól, hogy magukat és a másikat győzködik, hogy ideje lenne nekik és összefogni és megállítani a gyarmatosítást. 

Arról nem is beszélve, hogy milyen hiányok vannak benne. Csak egy példa - van az a tengerbiológus, aki komolyan ki van azon akadva, hogy az emberek mit művelnek Pandora vízi elővilágával. Amikor Jake a családjáért feladja magát, ő lesz az, ki segít neki megszökni és elmondja, mire készülnek a 'bálnák' ellen. Aztán vele mi lesz? Jake-ék megszöknek, az a szál meg lóg a semmibe. De az is olyan kurta-furcsa, ahogy pl. az eredetileg itt maradt tudósok elvannak a régi helyükön. Értük nem ment el a többi ember, vagy mi van? Hiába ilyen hosszú, sok minden csak rá van nyomva és nincs igazán beágyazva a történetbe/világba.

Végül, ami még nagyon kikívánkozik belőlem. Messze nem a Sully család története benne a legérdekesebb. Én sokkal szívesebben néztem, ahogy Quaritch avatárjában ténykedik. A szövetségkötéseit, ahogy a fiáért harcolt. Rühelltem is, ahogy a végén beleveti magát a tűzbe. Az egy sokkal izgalmasabb figura és történet volt, mint az, hogy Jake Sully megint harca indul-e. Pedig neki kellett volna legjobban tudnia, hogy az emberek nem állnak meg. Mégis, még most is, mintha várná a csodát, hogy az emberek egyszer csak jobbak lesznek. Hát, nem lesznek.

Igazából nem is kell eldöntenem, hogy szeretem-e vagy sem. Még az is teljesen lényegtelen, hogy vegyes a megítélése. A bevételei adatok beszélnek, iszonyat nagy kasszarobbantó volt. Szóval, lesz Avatar 4 meg 5 is a tervek szerint. És attól függetlenül, hogy tényleg nem tudom, jó-e ez vagy sem, szerintem sokan meg is nézzük majd.

A spanyoloknak is van sorozatgyilkosos sorozatuk, gondolom több is, de most a Memento Moriba sikerült belebotlanom. Hamar meg is jegyzem, hogy rövid évaddal dolgoztak, így azért egy filmnél hosszabb, de gyorsan végig lehet nézni, mire jut egymással Augusto és Ramiro, avagy a nyomozó és a sorozatgyilkos.

A történet egy spanyol vidéki városban indul. Valladolid, különben létezik és a területen belül fontos is. Messze nem egy Madrid, és nem is turistaparadicsom, de sorozat helyszínnek tökéletes. Annyira fotogén, hogy spanyol hangulat és képek tudnak onnan jönni, és gondolom, megfizethetőbb is lenne, mint egy történelmi városban összerakni ugyanezt. A lényeg azonban az, hogy gyilkosság történik és az áldozat szájában egy verses üzenetet találnak. Amikor egy második ilyen halott is előkerül, ramiro Sancho nyomozó sorozatgyilkos utáni hajszába kezd.

Több oldalról is közelítenek - van hagyományos rendőri munka bizonyítékokkal és kihallgatásokkal. De ennél nagyobb szerepet kap egy nyelvész  bevonása, aki a verseket tanulmányozza és készíti belőle a gyilkos profilját. Mondjuk, annyira egyértelmű képeket használ és olyan egyértelműek a magyarázatok, hogy az csalódás is lehetne. Amikor pl. Augusto a bántalmazó anyját öli meg, Oresztészről hagy hátra verset. Aki meg az egyik legismertebb anyagyilkos a kultúrában - talán csak Hamlet lenne ismertebb, de a versekben a görög mitológia, aforizmák kapnak szerepet, így ez illett ide. Végül, van egy nemzetközileg elismert pszichiáter is, akit bevonnak a nyomozásba.

Az érdekes azonban attól lesz, hogy a gyilkos szemszögét is elkezdi követni a film. Ott is jön több szereplő és nem csak egy-egynek lesz sötét titka. Némelyik elég meglepő is, pl. a Lopategui család minden tagjának van egy kattanása ebben a sorozatban és simán lehetne őket is megbélyegezni. A lány kapcsán utalnak is arra, hogy pszichés betegsége van, de az apja az isten komplexusával sem éppen példakép.

Egyszerre akad benne csavar is, meg nagyon kiszámítható elemek is. Az pl. meg tudott lepni, ami a végén a gyilkosról kiderül. Én addig inkább Violeta elméletét gondoltam igaznak a személyiségzavarról, de aztán kiderül az igazság. Mások, mint pl. a doktornő sorsa meg kiszámítható lett. Hiába igyekszik úgy eladni elsőre a jelenet, mintha Sancho jönne és pozitív jelenet, de nézőként nagyon is lehet érezni, hogy a gyilkos és nem a szerető lép majd be az ajtón.

Hangulatos, ha nem is okos sorozat. Ahhoz sok minden furcsa vagy odavetett benne. Főleg a vége ismeretében nem nagyon áll össze, ki kicsoda és mi volt vele korábban. Ez egy párosra vonatkozik főleg, de ennél spoileresebb igyekszem nem lenni. Abban azért bízom, hogy mivel folytatták, a 2. évad ezekből majd pá dolgot helyre tud tenni.

Színészek tekintetében Gonzálezt emelném ki, aki a sorozatgyilkost játssza. Van egy tekintete, amikor bekattan. Kb. olyan, mint amikor a gumibabák fejét megnyomják és kiugrik a szeme. Na, az kinéz úgy, hogy ijesztő is. Az a hálásabb szerep, ahol lehet váltogatni az őrületet és egy nagyon kimért, szervezett életet.

Látványra különben tudja, amit a sorozatgyilkosos sorozatok. Látunk halált, vért, boncolást is. Talán csak egy elem, ami azért lesokkolt. Krimihez képest sok benne a szex. Nagyon nem hiányzott belőle Augusto és Violeta dark romance stílusú jelenete, de annak legalább volt pszichés meg egyéb szerepe a sorozatban. De minek kellett - teljesen céltalanul - a történetbe nem illően Violetát egy édes hármasba mutogatni, olyan pasikkal, akik ennyi időre tűntek fel a sorozatban? Egy aktusra.

Összességében azért érdekel, innen hogyan tovább. Innen szerintem heti nézősbe nézem majd tovább, aztán vasárnap mesélek, milyen a 2. évad.

Nem kellene ennek a filmnek az értelmét keresnem, csak simán nézni. Eléggé gyanús, hogy csak ponyvának kellene minősítenem és elengedni. Csak éppen nem megy, annyira szeretném, ha lenne benne valami plusz, értelem vagy akármi. De csak egy menőnek tűnő, laza akció, nem bírok többet kiszedni belőle.

A történet túl egyszerű is. Egy csapat betör egy kaszinóba, és amíg szervezik, hogy a széfhez hozzáférjenek, az üzletvezető - Modesty - a rablók vezérének lekötésére és fogadásból is elmeséli az életét. A háborús gyerekkor megvillanás, a menekülttábor, majd egy vándortudós, aki befogadta az árvát és felnevelte, miközben járta a világot és a legszegényebbeket tanította. Elmondva nem tűnik túl érdekesnek, de ahogy meg van szakítva a kaszinóban történtekkel és végig fennmarad a feszültség, hogy mire megy ki a játék, meg lehetett nézni.

Tényleg nem rossz, megvan a maga stílusa. Akinek az bejön, jól meglesz a filmmel. Nem okos, nem túl agyafúrt, de olyan... lazán szórakoztató és menők a szereplői. Modesty a fő alak, őt már szinte misztikussá emelik, ahogy tervez és a végére lerendezi Miklóst is. Hát igen, a bandavezér Miklos és Nikolaj Coster-Waldau játszotta. Ő a legismertebb a szereplők között.

Lehet, az is a bajom, amiért nem szívesen gondolok vissza a filmre és magyarázni akarom, miért nem szerettem, hogy nem bírtam a végét. Ok, Modesty szempontjából kikerekedik. Sokan azt kapják, amit érdemeltek. Miklos az, akinek a halálával nem békültem meg. Nyilván nem a jók közé tartozik, de elég sok szürke szereplő mozgott ebben a filmben, és megvoltak neki is a maga okai. Megölni... Ok, elengedem.

Látványra is van benne valami olcsó hatás. Eleve a kaszinó egy zárt helyszín. Modesty meséje megidéz más helyszíneket is, de se az akció, se a helyszínek, se semmi nem keltette azt a benyomást, hogy erre költöttek volna. A már emlegetett ponyvás hatás, azt éreztem ilyen szinten is. Számszerűsíteni nem tudom, és mivel eleve DVD-re készült bevételi adatokat se tudok mellé tenni. Ez csak megérzés.

Egyszerűek a karakterek is, el is mesélik majd menet közben, mit és miért csinálnak. Nem véletlen az sem, hogy a színészek olyanok benne, amilyenek. Ma már 'Jaime Lannister' nevével el lehetne jobban adni, de ez a Trónok előtt van 7 évvel. Így aztán az egyik producer a kor legnagyobb neve, Tarantino. Meg is lehet nézni, mekkora betűkkel van az ő neve a poszteren...

 Még egy gondolat és befejeztem. A magyar cím - szuperkém? Nincs benne semmi kémes. Egy újabb iskolapélda arra, amikor címet adnak és talán még a filmet se látták. Annyira nem passzos... Nagyon nem.

Kezdem azzal, ami szerintem a mese legjobb nyelvi ötlete és ami akárhányszor előkerült, mindig megmosolyogtatott. Pribéka - a gonosz varangy ugyanis kisebb békákat alkalmaz gonosz segítőnek, mint Gru a minionokat. Ők a pribékák, akik különben tényleg kis zöld békák.

Ok, ehhez látni kell a mesét is, abban zseniálisak, Pláne, amikor a másik kedvenc részem nyomják, az ördögi nevetést. Vagy gonosz nevetést? Ugyanaz. A minionokat rühellem, de a pribékák, abban látom az ötletet.

Ha komolyabbra fordítom a szót, akkor el tudom mesélni, hogy ez a mese olyan, mintha a Halálos iramban lenne keverve a Flúgos futammal. Csak ázsiai állatokkal. Elég neves alkotógárdája van és még akkor is sikerült egy szerethető kis mozit összehozni belőle, ha különben elég butának is érzem a cselekményét.

Az egyik fele egy klasszikus felnövés történet. Muki lajhármaki, aki fajától nagyon eltérően a száguldás szerelmese. Híres autóversenyző akar lenni, a nagymamája hiába lassítaná és mutatna neki más életcélt. Minden halálosan komollyá válik, amikor a varangyok a lajhármakik falujában akarják az új luxus lakóparkot felhúzni. Muki a közelgő versenyen kihívja a varangyot, nem mellesleg világbajnokot és a fogadás tétje a falu. Carangyunk aztán minden sötét trükköt bevet, mert indulás után a szabály, hogy nincs szabály. Szerencsére egy szerelőzseni kecske és néhány új barát majd ott lesz, és Muki felfedezheti magában a versenyzőt, aki mindig is lenni szeretett volna.

Sok mellékszereplővel dolgoztak benne és némelyik jobban, mások kevésbé jól sikerültek. A csikóhalak még annak ellenére is idegesítettek, hogy különben aranyosak és barátságosak voltak. Több versenyző kap felületes jellemképet és feltűnnek rajongók, narrátorok, családtagok.

Érdekes ötlet, hogy mennyire a nem túl ismert állatokhoz nyúltak. Én mondjuk ezt is tudtam díjazni, mert ahogy egy ponton a varangy utal is rá, még szerencse, hogy a lajhármaki nem panda. A pandák faluját lehetetlen lenne elragadni és lerombolni - ők közismertek és szeretettek. De a lajhármakik? Senki nem is ismeri őket. A mese miatt rájuk kerestem, és a pofijukat ismertem, de meg nem mondtam volna, hogy ők a lajhármakik. Most már képben vagyok. Bár azért észrevettem a Kung Fu Panda örökségét, ha már a pandákat emlegeti pont a mese. Csak a lajhármaki nem kung-fut, hanem a tai chit használja harcművészetre.

Nem az a nagyon szép mese, de bőven a teljesen vállalható, szépen összerakottak közé tartozik. Bőven van akció jó kivitelben, aranyosak az állatok és többekben az eredeti hangok egy-egy vonása is megfigyelhető. Az már kevésbé autentikus, de a meseszereplők tényleg ázsiai hangulatot és világot hoztak.

Az akció mellett a poénok a másik jellegzetessége. A szinkonban nem kevés nyelvi humort igyekeztek belenyomni, de szituációs humor is bőven volt benne. Könnyed is, egyszerű is - korosztályt mondjuk nehezebben lőnék be, mert a Halálos iramban filmek család mantrájának parodizálását biztosan nem egy kisgyereknek szánták, de ez nagyon messze van attól, hogy felnőttek lennének a célközönsége. És az sincs meg, ami a jó Pixarban, ami mindenkihez tud szólni. Ez inkább kiskamasz fiúknak, ha nagyon célozni próbálok.

A lényeg, egynek elment  és emlékezetesebb is, mint a száguldó csiga. De tény, hogy nekem nagyon visszahozta a gyerekkori mesedélutánokról a Flúgos futamot.

A helyzet az, hogy nem nagyon kell neki reklám. A márka még úgy is nagyon adja magát, ha olyan lett a vége, amilyen. Azért nem olyan, mint a Lost vagy Dexter behajózása a hurrikánba, de a Stranger Things vége nem lett az igazi.

Csakhogy, ha azt a történetet le is zárták, akkor nagy a hype és a név, hogy kitalálták, hogy nézhessük még a srácok és Hawkins egyéb történeteit. A megoldás, hogy a kieső időkből mesélnek eseteket, és mivel a gyerekszínészek már nagyon nem gyerekek, maradtak az animálásnál. Megvan ennek az előnye.

Az első, hogy elszabadulhat a fantázia és nagyon lehet ötletelni a szörnyekkel és a horrorral. Ahogy a gyerekek felveszik a harcot a szörnyekkel, abból Az a klasszikus példa, de ebben a verzióban a Stranger Things is hoz nagyon ötletes elemeket. Többféleképpen jönnek a szörnyek, és az életre kelő horror tökökön keresztül megszállt embereken át kapunk mindent.

Az animáció első évada egy olyan elszabadult lényről mesél, aki itt ragadt és életben próbál maradni. Ehhez alkalmazkodik és minden részben valami új formában jön elő ijeszteni és áldozatot szedni. A végére nagyobb képet is kapunk, orvosi kísérlettel és emberi gonosz tudóssal is, de addig is jól működött heti részekként is - amit hipotetikusan írok, mert Netflix, egyben fent minden rész és szerintem olyan gyorsan végig lehet nézni, hogy senki nem heti egyet nézett, hanem szépen egyben az egészet.

Jönnek vissza mind az ismert és megszeretett szereplők, ha egyesek sokkal kisebb teret is kapnak. A Tales from '85 a gyerekekre koncentrál. Hiába tűnik fel akár Steve, akár Hopper, itt nem lett nekik lap osztva. működött így is, és ebben a terjedelemben jó is volt, de azért kikívánkozik belőlem, hogy annak idején az egyik, amiért megszerettem az első évadot, a több korosztály többféle kalandja volt.

De, amit eredetileg ki akartam hozni, hogy a szokott arcokon túl új szereplőt is kaptunk. Egy tudós lánya, akit kicsit Robin pótléknak éreztem benne. Már csak azzal is, ahogy Willt terelgette és bátorította. Szerencsére ebben az évadban nem vittek bele olyan LMBTQ irányt, mint amit a záró évadban nagyon toltak, de azért minimális utalások és üzenetek akadtak. Részben Nikki kapcsán is.

Tetszett a történet, jó az animáció - a szereplők is abszolút felismerhetők. Az egyetlen, amibe bele tudnék kötni, hogy a szereplők hangja kikészített. Tudom, nem véletlen ez sem. A gyerekszínészei már nem gyerekek, így mindenki szépen új hangot is kapott. Én meg szokás szerint néztem ezt is angolul és pillanatok alatt megcsapott, hogy mindenki máshogy és más hangon beszél. Azt meg kellett szokni. Főleg El esetében, az nagyon nem tetszett a fülemnek. Olyan kis töredékes, félénk, mintha kissé fogyatékos lenne és keresné még a szavakat is. A szinkront fogalmam sincs, milyenre csinálták, de az eredeti angol hang nem nőtt a szívemhez.

De a sorozat tetszett, ezzel együtt is. Ebben volt olyan  kaland és ötlet, horror, amit a zárás hiányolt. Nyilván itt nem a lezárásra, hanem következő évadok berendelésére gyúrtak, de akkor is. Megjegyzés: a 2. etap már berendelve.

Ha azzal kezdem, hogy az eredeti Robert E. Howard fejéből pattant ki, akkor már nem lesznek nagy elvárások. Legalábbis, a Conan, a barbár szülőapjától nem várok nagy történetet. A mai napig a butaság, ami eszembe jut róla. Értem én, nevelő híján nem lehetett Conan pallérozott elme, de debilnek se kellett volna lennie...

Ok, elkalandoztam. Soha nem láttam végig a Conant, de lehet sejteni a fentiekből, miért nem. Egyszerűen taszít a világ is, meg a karakterek is, akiket láttam benne.

A Vörös Szonja egy fokkal értelmesebbnek tűnt, de ez a történet nem emlékeztet a régire. Nem mintha el tudnám dönteni, melyik az eredeti, de nem is fontos. Ezt senki nem fogja a történetért nézni. Itt talán nem olyan buták a karakterek, de attól még a történet az.

Tudom, mivel jellemezzem. A filmben van egy jelenet, amikor Szonja készül ki az arénába és megy páncélért. Aztán kap egy olyan szettet, amit leginkább úgy tudnák jellemezni, hogy bikini fémből. Na, ilyen ez a film is. Bikini fémből.

Próbáltak nagyobb fantasy hátteret adni neki. Egy barbár, harcos királyt, aki elsöpörte a természettel harmóniában élő, békés népeket. A megdöntőjét, aki viszont tudományos fantasztikum és világégés felé viszi a világot. Összeraknak pl. egy olyan áramforrást, amit simán hívnék ennek a majdnem fantasy világnak az atomreaktorának, igencsak arra emlékeztetett.

Közben meg olyan elemekkel dolgozik, mint a rómaiakat idéző gladiátor játékok. Szonja is ide kerül, amikor elfogják az egyik akciója közben. (Mondjuk, mélyen együtt tudtam érezni vele. Az elején megnézhettük, kissé a Vadászt idézően, hogy csak a fejükön levő szarvukért hogy irtanak ki egy állatcsaládot, és Szonja hogyan ered a nyomukba és kezdi el a még élő állatok kimentését is.) Aztán gladiátorokkal barátkozik, szintén ismerős típusokkal köztük, mint a két karddal harcoló fiatalember, akit rendszeresen azzal ugratnak, hogy királyi sarj. Aztán majd jól ki is derül, hogy tényleg trónörökös, akit azért tettek ide, hogy ne egyesíthesse a népét. Messze nem lesz egy Gladitár, de olcsó módon idézi.

A végére meg jut egy nagy csata annak a leleplezésével, hogy ki igazából Draygan király. Mit ne mondjak, eléggé tudtak fájni az olyan húzásai, mint a kritikus ponton éppen megjelenő Osin az összevont hadseregével. Mit ne mondjak, rekord sebességgel sikerült visszaállítani a királyságát...

Egyes elemeiben még csak elmenne és egy olcsóbb látványvilágot is összehoztak, csak... Van benne valami olyan olcsóság, gagyi, nem is tudom, melyik lenne a jó szó, amitől az egész olcsóbb és bénább lesz.

Ilyen a casting is. Elég nagy sorozatnéző vagyok, hogy kb. mindenkiről eszembe jusson egy sorozat, amiben kisebb-nagyobb szerepet kaptak és azért nem buktak meg, némelyik még sikeres is volt. Esernyő Akadémiától kezdve Blöffön át a Strike Backig sok minden eszembe jutott a szereplőkről. Matilda Lutz meg nem először játszik harcias amazont, ha azért nem is ilyen minimál ruhában. Megerőltetni nem kellett magát senkinek, inkább ripacsnak tűnnek a próbálkozással, mint Sheehan.

A kritikái különben közepesek. Én rosszabbnak éreztem, hiába lehetett egyszer megnézni. Van benne... rossz értelemben valami ponyvás, ami miatt eléggé bele tudok kötni az egészbe. Különben az egyik kritika írt valamit, amivel egyet értek. Olyan, mint egy tévésorozat pilotfilmje. Én hozzátenném, hogy olyasmié, mint a Xena volt.