A fesztiválfilmekkel ritkán vagyok jóban. A legtöbbször nekem van benne valami olyan elvont vagy taszító elem, ami miatt szenvedek velük. A Zúzógép is elég sok fesztiválon ott volt, nyert is díjakat. Ha az Aranyat nem is, de az Ezüst Oroszlánt begyűjtötte, ami ránézésre a legrangosabb díja. És azt most dicséretnek szánom, hogy elnéztem. Nem kötett le igazán végig és a végét is furának találtam, de ezen most nem szenvedtem.

A főszereplője egy MMA harcos, akinek az alapjait a birkózás jelenti. Volt már a csúcson, de a legutóbbi címmérkőzése nem sül el jól. Veszít, életében először és nem is tud mit kezdeni vele. A viadalt ugyan semmissé fogják tenni, mert orosz ellenfele nem megengedett rúgásokat vitt be a fejére, de attól még valami megtörik. Marknak megint össze kell szednie magát, szembenézni a függőségeivel - gyógyszer - és valahogy folytatni. Ezzel párhuzamosan látjuk a párkapcsolatának alakulását és ahogy legjobb barátja új életet lehel a saját karrierjébe.

Igaz történet az alap és a végén meg is mutatják az igazi Mark Kerr-t. Ki van emelve, hogy a filmben szereplő barátaival mennyit tettek ezért a sportért és mennyivel kevesebb megbecsülésért, pénzért, mint amit a mostani harcosok kapnak.

Talán az vele a bajom, hogy mennyire beszürkült a végére. Nem volt dicsőséges visszatérés, nem volt nagy csata. Vártam egy tanulságot vagy valami többet, de ez csak egy kiragadott korszak Kerr életéből. A végére még az is megfordult a fejemben, hogy Coleman - a bajnokságot megnyerő visszatérő jó barát - jobb téma  lett volna.

Aztán, a szereposztás. Én a Bridertonnak se tudom elnézni a rasszok keverését, de ennek a filmnek? Itt még inkább kirívónak éltem meg. Én szívesen keresek rá az eredeti emberekre, az igazi történetekre, ha már nem fikciós a film. Itt meg azzal szembesültem, hogy fordítva kellett volna szerepet osztani. Kép alapján Kerr fehér, Coleman sötétebb  bőrű. A színészek meg fordítva játsszák őket - Johnsonra annyi maszkot és színt is tettek, hogy alig ismerni fel alatta a színészt. Nagyon kevés olyan jelenet volt, amikor tényleg Dwayne Johnsont láttam és nem a maszkot, amit rátettek. Különben jó munka, iszonyat átváltoztatja a színészt, de akkor is.

De nem ez az egyetlen döbbenetes átalakulás benne. Emily Blunt szerint soha életében nem volt még annyira Barbie, mint ebben a filmben. Pedig Az ördög Pradát viselben olyan karaktere volt, akinek a főnöknője elvárta a modell kinézetet. De az semmi volt ehhez képest. Ő mondjuk jobban felismerhető, csak... nem is tudom, mi erre a jó szó. Mintha a Barbie-film egyik szereplője lenne - sokkal inkább illene abba a filmbe a babák közé, mint páran, akik tényleg Barbie-t játszottak benne.

Sajnos még azt sem tudom írni, hogy volt benne látvány. Igen, az MMA küzdelmek és mérkőzések benne vannak. Csak a személyes ízlésemmel nagyon nem találkozik, amit láttam. Írtam is, Kerr birkózó volt annak idején. Az meg az egyik legunalmasabb küzdősport számomra, itt sem tudott megfogni. Elhiszem, hogy korrekt és jól megcsinálták, de nekem unalmas volt.

Kicsit az egész filmre rá tudom ezt húzni. Jól összerakták, van története és a színészek is komolyan vették, sok energiát beletettek. De annyira nem tudott tetszeni, és fura volt az összkép. Nálam csak 'egynek elment'.

A Witcher is egész szép kis holdudvart gyűjt maga köré. Vannak animációk külön történetekkel. Ott vannak a játékok, képregények, könyvek, meg persze a sorozat is. Aminek előzmény-sorozata is létezik, amit vesztemre megnéztem.

Gyanúsnak kellett volna lennie, hogy mi az alaptéma. Az első Vaják megszületése. Valamiért azt hittem, Geralt valamelyik nevelője vagy őse lesz kiemelve, de teljesen külön történetet kaptunk. Ettől még lehetett volna jó is, csak... Annyira összecsapott egy semmi lett a vége, hogy leginkább csak fogtam a fejem, hogy ezt bárki is komolyan gondolta.

Ha röviden össze akarom foglalni, akkor egy tünde mágus reményt akar adni Geralt korának és a tündéreknek, ezért elmeséli az első vaják születését Kökörcsinnek. Hú, angolul néztem, így ez a név nehezemre esik. Lehet inkább Jaskier? Az pedig egy háborús - lázadós mese. Merwyn hercegnő nem akart a bátyja politikájának sakkfigurája lenni, szerelem helyett érdekből házasodni. Különben sem hitt az így kötött tartós békében. Így részt vett a puccsban, trónra lépett és mindenkit, köztük a saját testvérét is lemészároltak egy másvilági szörny segedelmével. Volt viszont pár harcos, akiknek rokonai vagy akár egész klánjuk odaveszett a mészárlásban. Ők bosszút esküsznek és elindulnak megállítani a nőt. A vajákot majd azért kell létrehozni, hogy a szörnnyel megküzdjön.

Lehetet volna jó, ahogy összeszedik a csapatot és mindenféle nehézséget leküzdenek. De mivel csak 4 rész az egész, éppen hosszabb, mint egy film lenne, össze kellett csapni. Kis közös út, aztán már le is van zavarva a döntő csata. Annyira nagy, epikus küldetésnek van elmondva, aztán meg ezt kaptam. Egy szinte semmi, odamegyünk és mindenki fejét beverjük akció. Azt meg hagyjuk is, hogy az ősellenségek - Eile és Fjall - ezen rövid idő alatt egymásba szeretnek és képesek azzal zárni, hogy Eile terhesen énekel. Most komolyan? Fantasy ez, vagy hiteltelen romantasy? Pláne, hogy nem sokkal korábban a férfit azért száműzték, mert Merwyn szeretője volt. Gyorsan váltott...

Azt már fel sem hozom, hogy a baba vérvonaláról milyen jóslat hangzik el és mennyire nem lehet vele mit kezdeni az alapsorozat ismeretében. Így nem pluszt kaptam a világhoz, inkább csak bosszankodtam. Az első rész elment, hogy aztán végig csalódjak az összecsapottsága, egyszerűsége miatt.

Próbáltak látványt is tenni bele, de nem lett szép. Még a sima harcok elmentek, ott egy kis humor is elfért, de amikor mágia és szörnyek kerültek terítékre, elvérzett a sorozat. A legrosszabb? Fjall vaják alakja. De a rém sem éppen a szép számítógépes trükk példája.

A főszerepekre kevésbé ismert színészeket hoztak, igazából egy nagyobb név van benne. A kardozás mesternőjét Michelle Yeoh alakítja és meg is csapott, hány hasonló szerepet adtak már neki. Meg is értem, hogy ebben még az eredeti Vajákból se sokan akartak benne lenni, csak Joey Batey lett megfőzve a keretre, hogy jegyzetelje ezt a sztorit, hogy dalt írhasson belőle.

Egyszer megnéztem, de mást vártam. Ez nekem csalódás volt, de akár nagyobb betűkkel is írhatnám. Egy-egy poén tetszett, meg az, hogy miképpen kerültek emberek a tündérek világába. Az tényleg új elem. De különben...

Nem egy szokványos holocaust-film lett a Nürnberg. De még csak azt sem mondanám, hogy igazából a perről szólt ez a történet. Persze, érintik és a végére kell Douglas a szövetségesek győzelméhez, de az a film nem ezt tette a középpontjába. Személyesebb.

Vannak azok a filmek, amikor két erős karakter szembekerül egymással és mondhatni, megmérkőznek egymással. Ami beugrott kapásból, az a Frost/Nixon. Itt két fokkal speciálisabb a helyzet, de valami ilyesmit inkább éreztem benne. A tehetséges amerikai pszichológus és a Reichsmarsall ütközete, megosztó kérdésekkel. Mert bizony a határvonalak nem kicsit mosódnak össze a végére. Douglas Kelley azért lett Nürnbergbe helyezve, hogy a náci vezetőket életben tartsa, tárgyalásra vihetők legyenek és számonkérhetők. Göring a vezér és ő Kelley kiemelt projektje is. Ami időt együtt töltenek, miközben mindkettő kihasználná a másikat, egyfajta barátság is kialakul közöttük.

Érdekes ötlet a filmben, hogy nem szörnyetegeket akar bemutatni. Ok, a nácik közül Göring van kiemelve, de Russel Crowe nem szörnyeteget formált belőle. Kelley is kimondja róla a filmben, hogy egy nagyon okos emberről van szó, aki mindent kitervelt. Nem véletlenül adta fel magát és meg akarja védeni a Birodalom reputációját. Ehhez a tárgyalás az eszköze. A filmet meg úgy írták meg, hogy Kelley besegítése nélkül célt is ért volna. De Kelley segített a taktikában ellene, és nem egy lépést megsúgta az ügyészeknek, így azt is ki tudták előre védeni.

De nem is a tárgyalás a lényeg. Az csak a végjáték. Sokkal inkább az, ahogy Kelley és Göring barátkozva játszmáznak. A film még azt is megengedi magának, hogy hihetőnek tünteti fel, hogy Göring semmit nem tudott a munkatáborok haláltábor voltáról és a legszörnyűbb tettekben ártatlannak vallja magát. Ugyanakkor a film szembesít azzal, hogy mit tettek a nácik és miért olyan hihetetlen, hogy erről a vezetők ne tudtak volna. Egyértelműen arra van kihegyezve a film, hogy ezekért a tettekért felelni kell. Túl sok fájdalom és bűn esett meg, amit nem lehet vagy szabad elnézni. Személyes példákkal is aláhúzzák - bár tény, hogy a zsebkendőt akkor nyomják az ember kezébe, amikor a tárgyaláson levetítik a haláltáborokban készült videókat.

Itt jegyezném meg, hogy szépen illeszkedett a filmbe Howie története, aki Kelley fordítója lett a börtönben. Az amerikai tiszt a végére mesélte el, hogy ő németnek született, de a szülei még időben ki tudták menteni az Államokba. Ők odavesztek egy táborban, a fiúk pedig amerikai katonaként tért vissza a nácik ellen harcolni. Ez már csak azért is lekötött, mert egy könyvet is olvastam azokról az amerikaivá lett német zsidó fiatalokról, akik amerikai katonák lettek és elsősorban tolmácsként segítettek a háborúban. Az ő történetük magában is drámai, itt pedig van körötte egy ilyen körítés.

Benne van annak is a története, hogy Robert H. Jackson hogyan harcolta ki, hogy meglegyen ez a per. Hogyan vitte végig és hozott érte személyes áldozatokat. Pedig, sokan csak agyonlőtték volna a nácikat, de Jackson egész más szintre emelte a történetet. Ez volt az a vonal, ahol némi humort is megengedtek maguknak. Az egyik kedvenc részem volt, amikor az amerikaiak elutasították, kellett egy nagyobb hatalom. De ki? Repültek a Vatikánba. Ott is, ami volt... Amikor a segédje rákérdezett Jacksontól, hogy tényleg megzsarolta-e a pápát, azon roppant jót derültem.

De igazából ez nem kedélyes film. Sőt. A végére egészen beborul annak ellenére, hogy Jackson eléri a célját. Az egy dolog, hogy Göring milyen trükköt mutat be a végére - az meg A tökéletes trükköt juttatta eszembe, nem véletlenül volt az Abrakadabra a kulcsszó. De az, ami Kelley-vel történt. Azt Rami Malek nagyon hozta, ahogy a kedélyes, mindenki kedvence Kelley szinte paranoiás és a rosszat meglátó, arra Kasszandraként figyelmeztető figura lesz. Mintha nem is ugyanaz lenne, aki megérkezett Nürnbergbe és aki távozik majd onnan.

Nem látványfilm, dráma. A színészek és a párbeszédek adják el és el is adják. Döbbenetes szereplőgárdával forgott és sokan több mindent bele is tettek. Talán nem véletlen, hogy mindenféle díjakra jelölték és nyer is ezt-azt.

Lekötött végig, érdekes volt, ha tényleg más is, mint amit előzetesen vártam. A vége nyomasztott le igazából - az a győzelem nem nagyon érződik, olyan súlytalan. Kelley beborulása meg megkérdőjelezi, hogy van-e egyáltalán győzelem vagy arra van kárhoztatva az emberiség, hogy újra és újra ugyanazokat kövesse és szenvedje el.

Próbálkozom, tényleg, de ez... A Zorro (s01e06) ezen francia verziója továbbra is egy katasztrófa. Diego eljátszotta Zorro halálát, aztán most játszhatja a hullát és a temetését szervezik, meg lopkodják a nem is olyan holt tetemet. nem is akarok szavakat keresni, ez a történet úgy pocsék, ahogy van.

Kezd beindulni a Memory of a Killer (s01e07). Egyre jobban használják, hogy Angelo agya kezdi nagyon elveszteni a kontrollt. Sokan mesterkednek, sok titok van, és neki ezt mind át kellene látni, de egyre kevésbé képes rá. Mi nézők megint kapunk abból egy adagot, hogy ki mindenki titkolózik és álnokoskodik körötte. Akkor is elég lenne, ha a képességei birtokában lenne, de nincs. A rendőri nyomozásból is egyre többet látunk, és ott is közeledünk Angelo felé. Megjegyzem, most sajnáltam Maria férjét. Végre aktív, a nyomozójával jó nyomot adnak és járna neki a kredit. Erre a feleségére hajtó rendőr lenyúlja? Mondjuk, azt nagyon nem szeretném, ha ott szerelmi dráma és háromszög lenne, inkább nézném a krimit. Meg várom, Angelo mire jut. Még nem bírom azt írni, hogy jó ez a sorozat, de már jobb.

Fogy a létszám? Az a durva Chicago Fire&Med (s14/11e15) kapcsán, hogy elkezdték csökkenteni a színészeket. A kapitányt menesztették, az új srác a rendőrakadémiával szemez, már csak az kellene, hogy pár öreg meg nyugdíjba vonuljon. Hermannek különben Szörny RT. Mike-pillanata volt. Nagy nehezen összehozta a reklámfelvételt, aztán az egészből csak egy mondatot vágtak be. Mindenki leste, mennyire akad ki, de ő meg örült, hogy milyen jól nézett ki a tévében. Igen, ilyen történetszálakat kapunk. Meg Stelláék nyomoznak, hogy egy autóbaleset miképpen zajlott igazából, ki vezetett, volt-e utas. A Medben meg Archer aggódott a kora és az apaság miatt, míg egy haldokló leckét adott neki, hogy minden egyes perc lehet érték. Minőség, nem mennyiség. Itt is lesz húzás, szerintem Johnt veszik ki, aki el fog menni sorozatot forgatni. De majd kiderül.

Ehhez sincs mit hozzátenni. A Grey's Anatomy (s22e13) tipikus része, de legalább műtöttek és volt benne feszültség, sikerül-e a beteget megmenteni. Van, aki sikerrel járt, másnak nincs ilyen szerencséje. Teddy szálát elnéztem, neki volt az izgalmas műtétje. A lelkizés Katie esete miatt, meg a meghallgatáson a hazugság, az viszont nem nagyon tudott lekötni. Az átlagot hozza, de nem maradandó élmény. (Megjegyzem, a képpel kicsit csaltam. Katie a jelen részben már sokkal rosszabbul van, ez kicsit korábban volt.)

Ezt vajon érdemi drámának szánták? A Love Story (s01e08) ezen része tulajdonképpen két veszekedés, két beszélgetés története volt, ami mutatja, hogy mennyire elvesztették maguk, egymást a szereplők. Vagy inkább Caroline, mert ő az, aki bezárkózik, nem tud mit kezdeni a megváltozott életével és a sajtó érdeklődésével. Egyszerűen nem tudnak egymással sem dűlőre jutni és csak szenvednek, meg a kapcsolatuk is. Értem is, de nem szerettem nézni. Két beszélgetésben megfogva az életválság.

Teljesen szokott rész A mi kis falunk (s10e03). Visszajött Marcsi látogatóba és pár biztosítást megkötni, míg Bazsóék disznót akartak vágni. Aztán mindenki belekeveredett valamelyik szálba. Teljesen a szokott humor és a szereplők se fejlődnek már. Legfeljebb annak örültem, Anikóhoz hasonlóan, hogy nem lett levágva a disznó. A vicces meg az volt, ahogy a doktornő volt férje jött disznóölést nézni, aztán elröhögcsélt meg ivott a történteken.

Ennyi erőszakot és brutalitást egy állatos dokumentumfilmben... A Királyság (s01e01) mit ne mondjak, ezzel meglepett. Ok, arról szól, hogy ragadozók vetélkednek egy területen és ki lesz a királyság, egy termékeny folyóvölgy csúcsragadozója. De egész egyszerűen brutális, ahogy egymásnak mennek és a zsékmányállatok sem lelnek kis békét sem. El tudtál menekülni a leopárd és a vadkutyák elől? Gratulálok, a folyóban bekap a krokodil. Azon még mindig sokkos vagyok. Pedig tényleg mesélős, szinte filmszerű. Egy oroszlán, egy vadkutya, egy hiéna és egy leopárd család sorsát követjük, és mindenkinek azonos a célja: életben maradni, felnevelni a kölyköket. Gyönyörűek a felvételek, jó a cselekmény és a narráció is informatív. Csak tényleg, tudatosítani kell, hogy vadállatokat nézünk, akik az életért küzdenek. Nem lesz minden boldog. De akkor is, a szokottnál jobban megcsapott a halál és erőszak bemutatása, ha nem is premier plánban ölnek, esznek, halnak.

Szépen elvarrt mindent a Cross (s02e08) zárása. Minden még életben levő szereplő kapott egy nagy villanást. Luz még egy nagyot odasózott, utána meg Cross szembesült azzal, amit Luz végig mondott neki. Akinek elég pénze van, megveszi a törvényt is. Egy egészen más harc és történet lett a sorozat legvége, mint amit addig láttunk. Depresszívebb is valahol, mert Cross hiába éri el az igazságot, ez a belső meggyőződéseinek, a rendszerbe vetett hitének a halála lesz. Arról nem is beszélve, hogy Kayla hogyan leszerepel előtte. Az különösen parádés volt, ahogy a másik nő kiosztotta az FBI-ost. Jót tett a résznek, hogy gyorsan pörgették, mert olyan volt, mintha 2 rész lett volna egyben. Luz történetének vége és Cross pokoljárása az igazságért. Nem tipikus része az évadnak, nyomasztó is, de azért korrekt. Ténylegesen belenyomtak mindent, amit csak tudtak.

Nagyon erősen bekezdett az Invincible (s04e01-03). Ha minden igaz, ez lesz a záró évad és sűrítve kapunk is mindent. Eve és Mark erős kapcsolata, ami most kapott egy nem várt csavart. Ha a srác még nem is tudja, Eve mire jött rá. Mark lelki sebei, mert sajnos belátta, hogy van olyan, amikor ölni kell a rosszabb elkerülése végett. Ezzel meglépve egy olyan vonalat, amit pl. Superman sose tenne  meg. Mark igen, de majdnem belepusztul. Az zseniális is volt, amikor Cecil próbált beszélni vele és kiemelni, hogy megérti, de vannak terhek, amiket átvenne tőle, ha engedné. Nolan és a népük története is borzadály, mit ne mondjak. Felnőtté avatási szertartásnak, hogy a szüleid mennek agyonverni... Rosszabbak, mint a Predatorban látottak. Nem véletlen az sem, ahogy összerakták, hogy Nolan is kezdi belátni, miért kell a népüket megállítani és egyre aktívabb szerepet is hajlandó vállalni. Egy rémmenet volt, amikor szembesültek újfent azzal, mit tettek az egyeduralmuk biztosítása érdekében. Minderre rájön, hogy milyen sötét a helyzet. Egyik szörny a másik után, közel katasztrófába torkolló és véres összecsapások egymás után. Megvan a szokott brutalitás, de most olyan lelki terhekkel és traumákkal megpakolva, hogy depresszív is nézni. A humor már szinte teljesen kiveszett és mélyrepülünk a drámába és fájdalmakba. A látvány teljesen a szokott. Bevállalós, véres, képregényes, de korrekt. És még mindig nagyon nem gyerekeknek van szánva, ez felnőttmese. Roppant érdekel is, mi lesz a vége.

Kinek mi ugrik be, ha azt hallja, Bambi? Még nekem is a Disney-mese, pedig Salten könyvét is olvastam, sőt, a Bambi gyermekeit is. Még diafilmen is megvolt. De az a Disney... Máig emlegetem, hogy engem megvezetett. Elhitette velem, hogy az őz hímje a szarvas. Már egyetemista voltam, amikor rájöttem, hogy a hím őz a bak és nem a szarvas. De hát az Államokban nem ismerik az őzet...

Meg is lepett, hogy nem a Disney készítette el a Bambi élőszereplős verzióját. De létezik és meg lehet nézni ezt a történetet 'valódi' állatokkal is. Minden benne lesz: az egyszerű erdei élet, az ember fenyegetése, a más fajba tartozó kis barátok, az anyja elvesztése és az erdő királyává válás. Levették az egész történetet, csak sokkal hihetőbb és igazabb hatása van azzal, hogy valódi állatokat látunk és az őz - nyúl pl. el van egymás mellett, de nem lesznek olyan játszópajtások, mint a mesében.

Szép lett ez a film. Az erdő, az állatok. Nyugalmat áraszt, idilli. Annyira jó a grafika, hogy nem egyszer azt néztem meredten, hogy valódi állatot látok vagy CGI teremtette meg az illúziót. Kilométerekkel jobb, mint pl. Az oroszlánkirály élőszereplős verziója, ahol azért érezni, hogy számítógép teremtette az állatokat. Itt csak egy-egy olyan jelenet volt, amin érződött, hogy nem valódi az állat. Még akár azt is el tudom képzelni, hogy is-is. Van benn igazi felvétel, a többit meg a technika hozzátette. A lényeg, hogy jó néznivaló.

Tetszett az a megoldás is, hogy egy mesélő mond el mindent. Az állatokat tényleg meghagyták állatnak, nincsenek megszemélyesítve és nem beszélgetnek egymással, ahogy fentebb már említettem is. Ezzel meg van növelve a hihetősége. Az sem hátrány, hogy komoly színésznőt kértek fel mesélőnek. Nálunk Udvaros Dorottya mondja el a történetet, szépen hangsúlyozva és hangoskönyv minőségben.

Szerettem a nem nyíltan, de a sorok között jól kivehető üzenetét. A természet védelme, az állatok szeretete benne van, és elítéli a vadászatot. Nem hiába volt gyerekek sokaságának trauma Bambi anyjának sorsa - itt is szívbe markoló, amikor a télen a gida egyedül igyekszik életben maradni és hiába keresi az anyját. És mi tudjuk miért - az ember miatt.

Túl sok mindent már nem tudok hozzátenni: a történet ismert, korrekt adaptáció. Szép a kivitel és szeretem az üzenetét is. Jó megoldás a mesélő. Megérdemelné, hogy ez legyen a Bambi, ne a Disney-mese.

Újabb feldolgozás ezzel a sorozattal. A változatosság kedvéért ez magyarul is olvasható, ráadásul sokkal előbb megjelent, mint ahogy egyáltalán szóba került volna a filmesítés. Annyira rég is olvastam, hogy nem is sok emlékem maradt meg belőle, mire leültem a sorozat elé.

Nem is megyek ebbe hosszan bele, beérem annyival, hogy a benyomásaim alapján éppen eléggé variáltak a történeten. Az eredeti regény kiszámítható volt - a film némileg több meglepetéssel tudott szolgálni.

A történet alapvetően egy nyomozás körül bonyolódik - egy gazdag, de a férjét rendszeresen megcsaló asszonyt meggyilkoltak. De ki tette? Anna Andrews kihasználná az esetet, hogy helyi lakos, hogy visszakapja a korábbi állását, mint riporter. Azonban nem kicsit nehezíti a helyzetet, hogy a kisváros seriffje, az ügyben nagyon is érintett nyomozó egyesen a férje, akit kisgyermekük bölcsőhalála után hagyott el. Most megint egy légtérbe kerülnek, felcsapnak az indulatok és bizony Jacknek is megvan a rejtegetnivalója.

A történet azzal igyekszik érdekes lenni, hogy több téren is titok van a történetben. Ki a gyilkos, és miért? Közben derül ki az is, hogy Jack - Anna házasságában mi történt, miért nincsenek együtt, ha még most sem közömbösek egymásnak. Mindkettőben van bőven érzelem, feszültség és a környezet ellenére is átélhető érzelmeket és tragédiák. Nem feltétlenül nevezném egyik vonalat sem izgalmasnak, de egy női krimi kívánalmait simán pipálja.

Azzal viszont küzdeni kell, hogy bármelyik szereplőt szimpatikusnak találjam. Még a főszereplőt is tesznek meg olyanokat, hogy ne bírjam őket. Anna csak azért csábítja el az operatőrét, hogy azzal bosszantsa a férfi sztárriporter feleségét, akinek a helyére akar kerülni. Jack egyike a meggyilkolt nő szeretőinek - éppen ő az utolsó, aki együtt volt vele, mielőtt meggyilkolták. Ahogy bánnak egymással. A történet majd megmutatja a viselkedésük gyökereit és a tragédiájuk majd átírja a történetet és meg lehet őket sajnálni, de akkor is. Nem olyan szereplőket kapunk, akik igazán szerethetők. Ahogy az áldozatok kapcsán is arra jutottam, hogy nem lehet sajnálni őket.

A film ugyanis egy csavarral koronáz meg mindent. Sokkal mélyebbek az ügy gyökerei, mint elsőre tűnik. Anna múltjában is gyökerezik. Csak a legvégén tudjuk meg, hogy igazából mi történt és miért. Az igazi ok, az a régi bűntény, az változtatta meg mindenki életét. Okos is, ahogy elhiteti, hogy már mindent tudunk és mindenki megkapta, ami járt neki - hogy aztán kiderüljön, hogy az egész egy nagy átverés.

Van ez a típusú sorozat - aminek a vége mindent átír, amit a vége miatt érdemes megnézni. Itt elég nagy a csavar és ül is, de hogy azért megérte-e megnézni a sorozatot? Nekem meg, szerencsére csak pár rész, nem húzták el és elég cselekmény is volt benne.

A látványelemek a színészei. Nagyon sok az ismerős arc benne, és a főszereplők mozifilmben is eladhatók. Tessa Thompsonnak kifejezetten jól állt a szerep, a dög és a sebezhető nő is megvolt az alakításában. Bernthal már nem ilyen talentum, de egy sorozatban megtette.

Egynek elment, és ilyenkor mindig áll az is, hogy a könyv iránt is megnőhet az érdeklődés. Itt ezzel sincs gond - hiszen egy nálunk is elérhető kötetből készült. Ahogy már írtam is.

Az akciópapa-filmek nekem már unalmasak. Bár azért is tudok morogni, mert igazán nincs utánpótlás és nem lépett az egykoriak helyére fiatalabb, új sztár, azért az sem működőképes, hogy 70-80 évesek aprítsák az ellent. Azért van olyan történet, ami próbálkozik és ha van plusz elem, azért még a film is nézhető.

A Szentek és bűnösök földjén sok szempontból tipikus Liam Neeson, mint akciópapa - film. Neeson ugyan már idős, de még mindig ő a környék réme a szelíd felszín alatt. Jó ember, annak ellenére, hogy a felesége halála után bérgyilkosnak állt. Elvei vannak. A visszavonulása után sem bírja nézni, hogy egy erőszakos, feltehetően IRA tag egy kislányt zaklat. Elintézi a férfit, aztán számolhat azzal, hogy a meggyilkolt nem kevésbé erőszakos és bosszúálló nővére megindítja ellene a hadjáratát.

Ismerős lehet az, ahogy Neeson karaktere a gyengéket védelmezi. Ahogy erkölcsi értelemben ő a pozitív szereplő akkor is, ha minden lelkiismeret-furdalás nélkül aprítja a többieket és szépen fákat ültetget egy kieső réten a hulláik fölé. Segít, akin tud. Legyen az a jobb sorsra érdemes fiatal bérgyilkos, aki arról álmodik, hogy Kaliforniában lesz zenész. Vagy a kislány, akin észreveszi a kék foltokat.

Az is ismerős lehet, ahogy végzi a dolgát. Kimértem, lassan, de hatásosan. Egyszer, de nagyot csap oda. Gondosan céloz és elég egy lövés. Ez már nem olyan akció, amikor kapkodjuk a fejünk. A színész kora adja, hogy nem lenne hiteles egy pörgősebb, másabb jellegű közeg. Mivel nem sok IRA-tag indul mellette, hanem egy kis csapat, szépen működött így is. Mindenki egyszer, de nagyot akart odacsapni. Az IRA bombát épített, Finbar gránáttal szerelkezett fel és egy-egy puskával ráadásként el tudták intézni a leszámolást.

A plusz, amit ez a film tud, az ír téma és hangulat. A visszafogott, kisvárosi helyszín és a vele hozott atmoszféra. Annak a nagyon finom hangolása, hogy bűnöző és bűnöző között is mekkora különbségek vannak. Nem komoly dráma és a témát sem vesézi igazán, de annyira igen, hogy ne csak annyi legyen a film, hogy Neeson elintéz egy IRA csoportot, akik rossz helyre mentek bujdokolni.

Neeson neve adja el, a fő plakátokon ő is a karakter. Nagyon bejátszott és ismerős figura ez tőle, tudja is. Talán ezért izgalmasabb ötlet volt az, hogy egy nő lett a fő ellenfele. Kerry Condon remekül is hozta a hazafias érzelmű terroristát, aki egyben a testvérét védő anyaoroszlán is. Ami még meglepetés, és nem is jöttem rá elsőre, honnan ismerős a színész, a fiatal bérgyilkos. Jack Gleeson éppen eléggé lepukkadtnak tűnik és más a haja, hogy ne ugorjon be róla Joffrey. Igen, a Trónok harca egyik legsötétebb alakja, aki közben felnőtt. Itt pozitív szereplőt játszik és nem is rosszul. Mondjuk, nekem legjobban a Guinnes család kuzinjaként tetszett egy másik sorozatban, de itt is látni, hogy milyen alapokra teszi át a karrierjét, miután visszatért a filmezéshez.

De a film egyik erőssége rajtuk túl is a színészei. Rengeteg ismerős és jó karakterszínész van benne, akik életet lehelnek pl. a rendőrfőnökbe vagy a helyi maffiavezérbe. Jól el van kapva egy kis közösség, annak a sokféle lakója.

A történet egyszerű, Nincs a filmben semmi bonyolítás. De nem is kellett. Így letisztultabbnak hat és a szereposztás nekem simán eladta. Akciópapa-film, ilyen szempontból már kissé unalmas is, de ebben megvolt az a plusz, amiért mégsem fanyalogva néztem végig.

Eredetiséggel nem vádolta ezt a filmet senki, ahogy látom. Meg is lepett, mennyire lehúzta a kritika. A nézők se szerették - nem tartozik a drága filmek közé, de még így is veszteséges lett. Valahol értem ezeket is, de nekem ennyire nem volt negatív élmény. Talán, mert most nem kértem számon, hogy miért nem okosabb a film.

Az alaptörténet szerint a jövőben egy MI dönt, hogy a bűnügyekben a vádlott bűnös vagy sem. Egy másfél órás tárgyalás van, ahol a vádlott minden kamerás és online anyaghoz hozzáfér, bemutathatja, hogy ártatlan. A végén az MI felmentheti vagy bűnösnek találja és akkor a halálítélet is adott. A jelen történetben egy rendőr, Chris néz szembe a felesége meggyilkolásának vádjával.

A bizonyítás gyorsan fordul nyomozásba és Chris a társát is bevonhatja, aki végzi neki az utánajárásokat. Talán ez a rész, a nyomozás, amiben el kell engedni a logikát és a hihetőséget. Azzal még el is lettem volna, ahogy Chris szép lassan összerakja, mi is történt azon az éjjel. Vannak nyomok, következtetések és az MI folyamatosan narrál is. Viszont, ez egy másfél órás keretben? Napok munkája pár perc alatt? Olyan eszközökkel és ötletekkel, amiket nem is tudtam, hogy röhejesek-e. Az a kopter, amivel röpködnek ide-oda? Tipikusan ilyen példa.

De van ezzel nagyobb probléma. Azzal nem tudtam mit kezdeni, hogy az MI képes lenne másfél óra alatt felülírni a saját programját? Eljut egészen odáig, hogy teljes, beleprogramozott viselkedéssort bíráljon felül. Sőt, még szabályokat is megszeg a végeredmény érdekében. Idealizált, mintha nem is MI lenne, hanem egy nagyon makacs ember, akit azért meg lehet győzni.

Meg egy kicsit nagyobbat is markoltak, mint ami egy másfél órába beleférne. Bőven elég lett volna annyi is, ha a gyilkost megtalálják, akinek a bosszú az indítéka. De itt az egész rendszer kritikáját is bele akarták vinni, megkérdőjelezve mindent, amit ez az MI bíróság és ítélet-végrehajtás képvisel. Pedig szeretem, ha nagyobb téma is van a cselekményben, de itt felesleges volt.

Az nehezebb kérdés, hogy milyen a szereposztás. Ferguson nagy név az MI-nak, aki kb. semlegesen kell nézzen a másik karakterre az egész filmben. Pratt meg fura, hogy majdnem végig ül. Ő nem az a színész, aki az arcával mindent el tud adni. Inkább az akció azon szintjén otthonos, ahol fut, meg sem áll, akciózik. Van akkora nevük, hogy eladják a filmet, de nem feltétlenül az ideális közegükben mozognak.

A látvány is fura. Nem túl távoli jövő, némi disztópia beütéssel. De nem szép, nem ötletes. Olcsónak tűnik. Az a kopter, amit már emlegettem? Nem túlzottan futurisztikus, de nem is néz ki jól. Kicsit szeméttelepi hatást keltett.

Végül, hogy mennyire összelopottnak érződik. Leginkább a Különvélemény ugrott be róla, csak az sokkal jobb, minden téren. Történetben, látványban, alapanyagban.

Tényleg értem, miért nem szerették annyian. Nekem sikerült úgy nézni, hogy csak néztem és nem agyaltam túl. A krimit szeretem is, a sci-fit is. Elengedtem, hogy minek az olcsóbb változata. Egynek elment.

Az utóbbi időszak egyik leginkább megosztó Netflix-feldolgozása A Hét Számlap lett. Aki látta, nem nagyon maradt közömbös. Ahogy beszéltünk is róla, valaki nagyon szerette, más meg ki nem állhatta. Mielőtt belekezdek, a saját álláspontom: én szeretem a kreatív változtatásokat, szívesen néztem a sorozatot. A kedvencem nem lett, de nálam a 'jó lett' a befutó vélemény.

A történet ismerős és Agatha Christie kitalálta eleme a gyilkosság és az órák. Szegény Gerry már a nyitó estélyen áldozat lesz, reggel hiába csörömpöl a sok óra, ő már nem ébred fel. A házigazda család sarja, Eileen - becenevén Bundle - nyomozni is kezd a vőlegénye halála miatt. A felső középosztály világa, ahogy élnek és ahogy a társas kapcsolatokat alakítják, az is erősen idézi a krimik királynőjét.

Viszont, minderre rákerül a kémes vonulat. Van egy titkos társaság és a végére megismerjük, hogy kik a tagok, mivel foglalkoznak. Sok mindent áthat és azon a vonalon akár folytatható is lenne a sorozat. Teljesen új szemlélet, ez már modernebb és egy ma is eladható történet. Szerintem ez az, ami megosztó is benne.

Ezen felül egy elég komoly feminista vonalat is visz a sorozat. Bundle küszködik azzal, hogy nőként mások a lehetőségei, mint lennének, ha férfi lenne. Mondjuk, őt érdekli kevésbé. Megküzd azért, amit szeretne. Talpraesett, okos, kreatív. Pozitív női hős, aki Gerry elvesztése után könnyen félreteszi a házasság, családalapítás terveit és talál magának egy új életcélt. A durva az, hogy még családon belül is szembe kell néznie azzal, hogy nem számolnak úgy vele, mint a fivérével, ha még élne. A saját anyja is nagyon lebecsüli. Ki lesz az, aki majd felismeri és megadja neki a helyet, tiszteletet? Azt nem lövöm le előre, köze van a társasághoz...

A Netflix nem szokta elaprózni a szereposztást sem. Kb. észre lehet venni, hogy a szokott tendencia alapján válogattak ebben is. McKenna-Bruce más sorozatot tud felmutatni - ő az a vonal, aki ismerős lehet, de még messze a sztárstátusz. Bonham Carter már rutinos Netflix-színész és nagyon sok mindenben ilyen karaktert kap. Lady Caterham szépen kirakható a The Crown hercegnője és Enola Holmes édesanyjából. Martin Freeman meg egy krimiben nagy eséllyel nyomozni fog, mégiscsak ő volt Holmes kedvenc segítője... Bluemel is nagyban sorozatozik és neki is passzos a szerep. Írjam azt, hogy egész jól a színészekre szabták a szerepeiket?

Jól is néz ki, megidézi a korabeli Angliát. Nem akció, nem látványműsor, de van több helyszín, felső középosztály és több kosztüm. Amit egy ilyen krimi mutathat, ez mutatja.

Kb. az vele a legnagyobb bajom, hogy Gerry megölése - és milyen okból... - szomorú. Szegény, túlélte a háborút, értelmes volt és megnyerő, erre így kellett végeznie. De maga a sorozat működik, csak nem az eredetit kell benne keresni. Hozzányúltak, más, de mivel kerek így is, nekem nincs vele bajom.

Nem számítottam egy minimális jó élményre sem. Depresszívnek tűnt az egész és a poszter is... Csak éppenséggel ez volt a közelemben az egyetlen thriller, meg sorozatgyilkost is ígértek, így elkezdtem háttérfilmnek nézni. Aztán azt vettem észre, hogy már a filmet nézem és nem csak közbe rápillantok.

Mert a történetet korrekten összerakták. Több szál és több dráma akad benne. Ott van Rayburn, az egykori legjobb vadász, akinek évekkel korábban eltűnt a kamaszlánya. Az élete pedig gyökeresen megváltozott - most a rezervátum állatait védi és még mindig keresi a lányát. Nem olyan régen tért haza Alice, akiből seriff lett. Azért jött, hogy az öccsének segítsen, aki egyik bajból esik a másikba. Itt is van egy családi titok, bár az annyira nem titok. A szüleik halála után a fiú itt maradt nevelőknél, de iszonyatosan bántak vele. Végig azt vártam, hogy az a történet kerek lesz. Mégis, mit műveltek Brooksszal? Még csak utalások sincsenek, csak olyasmik, hogy az éppen csak felnőtt Alice is jobb szülő lett volna, mint akiknél Brooks kikötött. Meg már attól rosszul van a fiú, ha látja a birtok pajtáját. Nagyon olyan érzetet keltett, mintha egy egész történetről lemaradtam volna. Erre még rájön, hogy fiatal lányok holttestei kerülnek elő és hamarosan már egy sorozatgyilkos nyomát követhetik a vadonban.

A történet szépen összeáll és mindenki valamiképpen az eset része lesz. Alice eleve nyomoz, Rayburn belebotlik az egyik áldozatba, megmenti és halálos fogócskába kezd a vadásszal. Brooks meg szokás szerint gyanúsnak tűnik, és a végére ki is derül, most éppen mibe sikerült belekeverednie. Akadnak meglepő fordulatok - mint pl. Alice lövése, amikor megijed attól, ki lehet a gyilkos, mert az tesz egy bizonyos kézmozdulatot.

Elég jó tempója van és nekem tetszett, ahogy folyamatosan fedik fel a lapokat. Mi történt Rayburn lányával? Kiket és miért visz el a gyilkos? Mi a módszere? Egészen egyedi fegyvere van, és jól is nézett ki, ahogy szinte a semmiből jöttek a veszett gyors nyilak.

A látványvilág, nem meglepő, sötét. Nem skandináv krimi, de a kinézete alapján lehetne az is. Coster-Waldaut át sem kellene öltöztetni, ezzel a kinézettel simán lehetne egy svéd krimi főszereplője is. A többiekre ez már nem áll, de alapvetően Rayburn a főszereplő. Az akciót a már emlegetett gyors nyilak jelentik és sima üldözés az erdőben. Mivel Rayburn kiváló vadász volt, akinek máig legendásak a csapdái, ilyen téren csalódtam is. Alig mutatott valamit, és a legendás csapda? Sima vermek. Nyilván nem egy vadászos Reszkessetek, betörők! utánérzetet vártam, de ennél többet.

A kritika különben nagyon nem szerette a filmet. Nekem jobban bejött náluk, bár hasonló problémáink voltak, mint a félig elmesélt történetszálak vagy a gagyi megoldások. Ahogy Alice megússza Rayburn lelövését... Ugyanakkor lekötött és mostanában annyira nem találok krimit, hogy ez most megvakarta a zsáner utáni viszketést.