Azért volt a héten Halloween-epizód is, de igazán jó? Nézzük, mielőtt lelövöm a poént.

Az Only Murders in the Building (s05e10) ünnepi rátétek nélkül zárta az évadot. Éppen olyan összecsapottan, ötlettelül és a sztárszereplőkre hagyatkozva, mint a korábbiakban. Nekem kiválóan összefoglalta, miért is nem szerettem ezt az évadot. Kevés poén ült, béna a történet, még annyi krimis hangulat sincs, mint eddig. Hiába van tele és brutálisan nevekkel, és ez engem hiába is vonz, erre a pontra már csak a tündérpornak látom, amivel el akartak vakítani. Az elején még hagytam magam neki, de már inkább bosszant. De különben megoldást kaptunk és újabb gyilkosságot is, szóval, még akár folytathatják is.

Mikor máskor kezdene a King-sorozat, ha nem ezen a héten? Két rész is lement It - Welcome to Derry (s01e01-02). A nyitás... hát, nekem kettős érzés. Egyrészt, volt amivel nagyon megleptek, másban meg csalódtam. Amivel megleptek, hogy mennyien és kik haltak meg. A végén, a moziban? Arra sosem tippeltem volna. Az meg valahol jó, hogy meg mernek ilyeneket lépni, mert nem lehet tudni, mi lesz még itt. De tetszik az a szál is, hogy a hadsereg milyen kutatásban van, ahogy a táborban a rasszizmus is téma. Mondjuk, az egésznek van egy kis Stranger Things utóérzet íze, de a Derry nem működik annyira. Se a gyerekeket, se a katonai kutatós rész. Amiben ez keményebb, és ami nem is tetszett különben, az a horror minősége. Az elvben megijeszt. Ez a sorozat viszont borzaszt a durvaságával. Nyers erőszak van, hentelés és az undor meg a félelem nem ugyanaz. Már a szülős jelenet is inkább hányingert, mint reszketést generált. Ez meg csak fokozódott, ahogy haladt a sorozat. Nem szép a látvány sem, ma már az animálás többet tud, ez egyszerűen mai szemmel már nem elég. Darabos, inkább furcsa, mint hihető. Néha van egy-egy jó hangulat benne, de egyelőre azt, amiért az első filmet szerettem, ahogy az ijesztő tudott lenni, ez a sorozat nem hozza. Hentelés ijesztés helyett, a bohóc sehol és Stranger Things koppintás. Lehet még jó, de egyelőre még nem az.

Még mindig hiányolok valamit The Morning Show (s04e07) kapcsán. Az ügyet, valami nagyobbat, ami le tud kötni? Kémiát a szereplők között? Tudom, már felvetettem, hogy a két hősnő a valóságban összeveszett-e, mert már sokadszorra nem értem, miért ennyire külön van köröttük minden. Mintha nem is egy sorozatban játszanának. Mindenki különben egyre jobban leírja magát. Alex már üzletasszony, érdekből tesz dolgokat, és nem bírom, ahogy bánik az emberekkel maga körül. Nincs egy rendes történetszála sem, mert se az apjával, se Bro mellé pakolásából nem akar kikerekedni semmi. Brandy meg annyira az igazság harcosa igyekszik lenni, közben meg nagyon is látjuk, hogy a saját védelmében milyen határokat lép át. Álszentség, ahogy másoknak nekimegy, miközben neki is ott vannak sorra az árulásai. A mellékszálakat varrogatják, de a nagyobb kép, mire megy ki az évad, még a 7. résznél sincs meg. Itt sem volt ünnepi rész.

Igazából ez a múlt heti rész Grey's Anatomy (s22e03), így azt majd jövő héten mondom meg, volt-e Halloween-rész. Ami most volt, az más okból lepett meg. Az első két részben azt fejtegették, hogy egy ideig nincs rendes műtő és rendbe kell tenni az épületet a robbanás után. Most meg Nick itt csinál meg egy rizikós átültetés, amihez több műtéti csapat is kell? Úgy, hogy 1 résszel korábban még az ingyenklinikán kellett műteni is? Ez volt az egyik szál. Mellette meg láttuk, ahogy Jo autót vesz, a kórházban a gyakornokok csajozási dolgok miatt esnek egymásnak, meg egyesek próbálnak egészek lenni a válás közben is. Meglepő, hogy Meredith még van, most Nickkel együtt. Még itt is várok egy átívelő szálat, mert egyelőre heti részes, kórházas szappanopera csak.

Átíveléssel kezdett a Tracker (s03e01-02) és sztárvendéggel. Vagyis, Coulter megint a családi szennyes miatt volt oda, Russ jött segíteni és közben egy ügyet is megoldottak. Én meg nem bírom megállni, és felhozom, hogy nagyon hasonló történetet én már olvastam, de nem Deavertől, aki a show mögötti ember. A Lánc. Az nem Deaver. Annyira az a történet, kicsit máshonnan megfogva Coulter szakmája miatt, de kísérteties az ötletegyezés. Hatásos, nem véletlenül van ilyen önálló regényben is. Az is jó ötlet volt, hogy dupla részben dolgozták fel. Ebben a sorozatban mindig minden túl gyorsan kiderül, elég egy-egy telefon. Most is volt benne ilyen elem, de mégsem 40 percben lepleztek le egy hálózatot, ami 10 éve nyomorította meg és taszított modern rabszolgaságba emberek tucatjait. A családi üggyel bezzeg nem haladnak ilyen tempóban... De alapozásnak kerek, most meg jöhetnek majd a heti részek? Itt sem volt ünnep.

Volt Halloween Chicagóban, vagyis a Chicago Fire & Med (s14/11e05) hozott jelmezeket, cukokagyűjtést is többek között. De különben nem sok érdekesség volt. Az esetek rá vannak vetítve a magánéletre, mindkettőben. Viszik tovább Hermann felépülését és terveit a háza leégése után, illetve Hannah és Archer a baba miatt már kezednek veszekedni, míg Mitch édeleg az új kis családjával, Ami a legjobban tetszett a részekben, az a testvérpár helyzete a Medben. Meg lehet nézni, mit tett velük, hogy már tudják, örökölték-e a szüleik halálos betegségét. A léha öccs komoly állásban van, komoly barátnője van, építi a jövőjét és összeszedte magát. A komoly doktornő viszont megy át hedonistába, mert tudja, ha még titkolja is, hogy neki nem lesz hosszú élete. Lesz még ott dráma, ha kiderül az állapota. Igazából egyik rész sem kiugró, de most nem is fanyalogtam végig, hogy minek is nézem ezt még.

Georgie and Mandy's First Marriage (s02e03) családi jellege is adná, hogy a kislánnyal cukrot gyűjtsenek beöltözve. De nem, itt más és agyzsibbasztő helyzetet kaptunk. Mary kezdhet megint randizni? Georgie kiakadt, a húga meg a pasinak drukkol. Mandy meg próbálja békíteni a férjét, aki erre rosszul reagál. Vagyis, csak a szokásos. Jelölik is, hol a poén, min kellene nevetni, de annyira nem vicces, hogy nem is nevetek. Sem a komédia, sem igazán a szív nincs ebben a sorozatban. Inkább csak megszokás, annyira megszoktam már, ki sem akarom számolni hány éve, hogy Cooper életét nyomon követem a tévében.

Nem sokat haladt előre a Francia história (s01e02). A ravasz szomszéd még ármánykodik, de a vallásüldözés most úgy tűnik, lekerült a térképről. Helyette kitört a háború, a birtokon meg a fosztogatóktól kell tartani. A testvérek/féltestvérek viszonya is élesedik. Látványra semmivel sem tud többet - ugyanazok a helyszínek, termek és kosztümök. A történetnek kell eladnia, ami szép lassan halad. Egyelőre még nem nyert meg ez a sorozat, talán, ha a történet igazén beindul majd.

Nem volt ünnep Matlock (s02e04) irodájában sem. Most a terhesség és a szeretett férj elvesztése volt a motívum a cselekményben. Annyira úgy érzem, mindig ugyanazokat a köröket futjuk... Az ügyről a saját magánéletre kapcsolnak, és megint van esély, hogy Mattie lebukjon. Bates furcsa sminkje legalább mosolygós volt, de különben sok minden elveszett már ebben a sorozatban. Egyre kevésbé számítanak az esetek és látványosan nem tudnak mit kezdeni a két ügyvédjelölttel. Nem véletlen, hogy ott az a fő szál, hogy jön a baba. A nagy nyomozásban nincsenek benne, a heti ügyek meg egyre kevésbé fontosak. Hol is lenne nekik hely?

Elsbeth (s03e04) viszont nagyon is ünnepelt. Nem csak az ügy volt Halloween-gyilkosság. Az ijesztő labirintusban valóban le lett fejezve a beszélő fej. De Elsbeth is belelendült a beöltözésbe, egész héten a My Fair Lady kosztümjeit hordta nyomozás közben és sajnos az akcentust is erőltette. Hangulatos volt és szerencsére nem Kaya esetével foglalkoztak, de erős krimit azért nem kaptunk. Szokás szerint Elsbeth csak bizonyította, amit kezdettől tudott. De jó volt a környék kontroll freakje és az ünnepi ötletek is.

A Forsyte család (s01e03) újfent a gyors haladással sokkol. Kiderült az egyik fiú titka a gyerekeiről, a másik meg már meg is nősült. Rohanunk, közben meg nem érzem, hogy igazán élesedbe a konfliktus és döntenének a szereplők. Miközben mégis tesznek meg dolgokat, csak valahogy nem érzem még a súlyukat. Durva, de a héten az zavart leginkább, hogy a nevelt lány hogyan viselkedik. 7-8 éves körüli volt, amikor az anyja másodszor férjhez ment. Ő ismerte az igazi apját. Most meg sértődött, mert a férfit érdeklik a biológiai gyerekei? Féltékeny két 9-10 éves kisgyerekre? Az is olyan kétszínű, hogy apázza a férfit. Az is most esett le, hogy amikor az anyjától az apja és a házasságuk kapcsán kérdezősködött, igazából a mostohaapjára célzott. El van az a lány tévedve, úgyhogy most drukkolok, gyorsan lépjen le az építésszel. Továbbra is ez a kosztümösek közül a látványos - a ruhákkal, helyszínekkel, szebb szereplőkkel. A történet még kicsit fura nekem, de nézni jól esik.

Végjátékban a Dexter Resurrection (s01e09). Kb ott vagyunk most, hogy mindenki rájött mindenre és indul az összecsapás. Feszültség, fordulat, némi kis humor. Most volt a legjobb Uma Thurman és játszhatott is, nem csak a pókerarcú testőrt adta. De mindenki megkapta a maga jelenetét, hogy belesétáljunk a csapdába a végén. Működött, ahogy az egész évad is. Adná magát, hogy a 10. résszel együtt nézzem, de még egy hetet adok magamnak, hogy tovább tartson. Szerintem eddig ez a kedvenc évadom, ez a sorozatgyilkos klub, a színészek és ahogy Dexter végre kezd egy egészséges kapcsolatot is összerakni, mind eladta nekem.

Végül, találtam egy sorozatot, amire rá tudok kattanni: The Last Frontier (s01e01-04). A történet szerint egy rabszállító lezuhan Alaszkában. Sok fegyenc elszabadul, a helyi marsallnak kell őket elkapni. A CIA kiküld egy szakértőt, mert a legnagyobb titokban és nem is törvényesen egy hazaáruló, nagyon veszélyes foglyot is szállítottak, aki most elszabadult. Minden rész alapvetően három dologgal operál: egy bűnöző elkapása a megszököttek közül. A marsall családi vészhelyzeteinek kezelése - vagy a felesége, vagy a fia bajban van, és ezek is hol megoldódni látszanak, hol rosszabbodik a helyzet. Végül, ez a különleges rab is ügyködik és csak találgatni tudják, mit tervezhet, hogyan kapják el. Dinamikus, szórakoztató, és eddig minden részre jutott egy nagyobb fordulat. Nagyon tudja mozgatni az agyam, hogy mi az igazság. Bírnám, ha Cooper karaktere igazából nem lenne rosszfiú, de még bármi megeshet. Jó a szereposztás, ismert színészekkel, ha azért sztároknak nem mondanám őket. A legnagyobb név szerintem Cooper, de nem feltétlenül van ezzel igazam. Látványos is, sok helyszínnel és bőven folyik a vér is. Ha ilyen jól fenntartják az akciók és összeesküvések láncolatát, ez kifejezetten fogamra való sorozat lesz.

Attól tartok, engem már elvesztett ez a franchise. Annyira sosem voltam oda érte, mint amekkora a hype, de valahogy a sok belőle kinövő sorozat elvitte a maradék lelkesédem is. Volt apáca, meg Annabelle, meg sok folytatása... Kissé hitetlenkedve nézem az alcímet is. Nem mintha nem lenne ideje, de tényleg ez az utolsó?

A végére hagyták a családi esetet. Mondjuk, eddig azt gondoltam, valahogy a férjéért kell majd Lorraine-nek harcolnia a végén. A lányuk annyira ki volt hagyva mindenből, hogy most furcsa is volt, mennyi mindenben kapott szerepet. Neki is megvan a képessége, de az anyja arra tanította, hogy minél jobban zárja ki. Már a születése előtt szemet vetett rá egy démon, de azt is azzal akarták kezelni, hogy nem vettek róla tudomást és úgymond elmenekültek a démon elől. Nem mintha az bármikor máskor bejött volna...

Ezzel össze is tudtam foglalni az egészet. Van egy démon, aki egy tükörhöz kötődik. A Warren házaspár már visszavonult, de amikor pap barátjuk a tükör miatt meghal, mégiscsak kimennek és felismerik az identitást, ami miatt egyszer már majdnem elvesztették a gyermekük. Mire észbe kapnak, már megint Judy életéért kell küzdeniük, miközben Ed szíve már nem bírja a harcot. Igazából a család, akit meg kell menteni a démontól és a szellemektől, akiket felhasznál, irrileváns. Annyira, hogy már most alig emlékszem rájuk.

Ez a Warren család története és a lezárás. A szülők visszavonulhatnak és másként élhetnek a hivatásuknak, pl, előadásukkal, míg a lányuk megkapja a happy endjét a szerelmével.

Hasonló elemekkel dolgoznak, mint ezekben a filmekben mindig. A szellemek, a jelenések, ahogy megszállnak és pusztítanak a démonok. Elsőre legalább új volt, most meg olyan megszokott már az egész. Még csak az sincs meg, amit az apáca vagy a baba tudott. Ijesztőnek lenni. Itt nincs egy markáns démon vagy megszállt eszköz, ami bekapcsolná a félelem érzetem. A megmutatott szellemek sem érték el az ingerküszöböm. Ha jól rémlik, a démont meg nem is láttuk. Még csak a tükörrel sem trükközött, nem mozgatta rajta a figurákat vagy nyelt magába embereket. Mondjuk, szét is törhetett volna és a szilánkokkal metszhette volna az embereket... De itt semmi ilyesmi nem volt.

Ez a film sokkal inkább dolgozik olyan konfliktusokkal, mint Ed ellenszenve a fiatalember iránt, aki szeretné megkérni Judy kezét. A visszaemlékezések, hogy mi mindent csinált a Warren házaspár végig együtt és az ő happy endjük nem is más, mint együtt szépen megöregedni, amíg nőnek köröttük az unokák.

Elveszett a drámaiság, de még a horror is.

Azt meg hagyjuk is, hiszen írtam is, hogy mennyire csak mellékszereplők, hogy a kísértett család milyenre sikerült. Értem, hogy a korszak mai szemmel retró, de ők nagyon úgy is néznek ki. Pláne a családanya. Nálam sikerült is elérni, hogy csak egy 'családtagért' izguljak. Jellemző, ki bocsátkozott harcba, amikor a család bajban volt. A kutyájuk. Hála égnek az ebnek sem lett baja, és kb. elsőként a kutya jelezte, hogy baj van.

A szereposztáson is látszik, hogy a család a lényeg. Wilson és Farmiga már rutinosan hozzák az egymásért élő, misztikummal foglalkozó házasokat. Ennyi film után nem is csoda, hogy megvan a bajtársiasság érzete köztük. A másik két név a lányuk és a leendő vej. Mia Tomlinson tévés szerepek után kapott itt lehetőséget, Ben Hardy több mindenben játszott, de nekem még mindig az X-Men Angyala ugrik be róla. A többiek? Ok, azért a megmentendő család színészei között is vannak, akik valamiben már feltűntek, de őket nem ismerném meg onnan.

Látványra tudott ez a franchise már többet. Leginkább a hangulatteremtéssel próbálkoznak, de nagyon hiányzik a karakteres gonosz lény.

Sikeres, a bevételei jók, a kritikái már kevésbé. Különben, hogy a kezdő kérdésemre visszatérjünk, amíg a bevételeit nézegettem, találtam egy olyan cikket, amiben arról volt szó, ha nyereséges lesz ez a rész - jelentem, az - lehet még előzményfilm vagy valami a franchise-on belül, csak más készítőkkel. Szóval, könnyen lehet, hogy nézünk még Warren családi démonűzést.

Antológia sorozatként kell nézni a Libabőr évadokat. Mondjuk, azt sejtettem, hogy másik történetbe kezdenek más lényekkel, de nem gondoltam volna, hogy ennyire lecserélnek - mindent.

A történet most kísérletek körül bonyolódik. Volt a múltban is, a jelenben meg Anthony, aki végzi a maga ügyeit botanikusként. Természetesen majd minden összeér és megértjük, hogy a különféle események hogyan függenek össze. Hiszen minden egy helyről indul, de önmagában senki nem elég a megfejtéshez. A csapatnak össze kell állnia és úgy lesznek meg a válaszok és mentőakciók.

Egész más lények, zsánerek kaptak ebben helyet. Nem életre kelt szörnyek, nem közvetlen Halloween a téma. Itt gyilkos növényt kapunk, idegen lényeket. (Ufo értelemben.) Úgy is tudnám írni, hogy itt nem annyira fantasy, inkább a sci-fi, ahonnan elemeket használnak fel.

Van családi dráma és az is több szintes. Az ikreknek is megvan a maga baja, de Anthony is teherként cipeli magával, ahogy elvesztette az öccsét. A megoldáshoz majd kell az is, hogy a testvért is lássuk, tőle is el lehessen köszönni. Stine az alap és bár ő szeret mindig hagyni egy elemet, amin a rémség mehet tovább, de az aktuális szereplői történetét szereti happy end felé elvinni. Ezt megkapjuk itt is.

Bár a horror is ott van a zsánerei között, ez inkább gyerekeknek lehet ijesztő. Családilag nézhető, ijesztgetős sorozat, de szerintem nem éri el már a kiskamaszoknál sem az ijesztő szintet. Mivel a héten kezdett a Derry is, akár ahhoz mérve is tudnám mondani, hogy ez közelebb van egy mese kiviteléhez, mint horrorhoz.

A színészei is olyanok, mint amilyennek a sorozatot találtam. Bizonyos szempontból ok, de messze van a vezető sorozatoktól. A kiemelt szereplők közül sokan ismerősek - Schwimmer ilyesmiken vegetál a Jóbarátok óta, Ana Ortiz is volt már feljebb, bár ő Schwimmer ismertségét nem érte el a maga sorozatával. Az ikreket is olyan fiatalabb színészek játsszák, akik kamaszként már tűntek fel sikeres sorozatban. De nem véletlen, hogy a karakterplakátok közül Schwimmeré ment a leginkább. Ő a legismertebb név - de már messze túl van fénykorán.

Nem is ragozom tovább. Ha családi filmnél hosszabb kell Halloweenre, ez tipikusan illik oda. De egyszer sorozat. Inkább ijesztgetős, gyerekeket is célzó, nem valóban ijesztő.

Már csak azt kell megfejteni, minek kellett elkészíteni ezt a filmet. Pedig tudom szeretni a rablós, túszejtős filmeket, de ez hiába megtörtént eset alapján készült, egyszerűen semmilyen oldalról közelítve nem találom az értelmet.

Ha csak a történetet nézem, adott egy férfi, aki bemegy egy jó helyen levő Apple Store-be, robbantással fenyegetőzik, ha nem kap 100 milliót és szabad elvonulást limuzinnal. Hamar kiderül, hogy amúgy is problémás alak, pszichés beteg. Pontosan nincs kifejtve, hogy mi történt vele, mi húzta fel. A rendőröktől sem tudjuk meg az előzményeket, de a férfi sem mesélgeti el, pedig a túsza próbál beszélgetni vele. Megmarad annyinál, hogy annyira összeesküdtek ellene és tönkretették, hogy neki ez jár. De miért?

Nem sikerül társadalmi súlyt beletenni. A Joker abban volt zseniális, hogy képregényfilmnek álcázottan tudott beszélni pszichés betegségről és hogy mennyire tönkrektették a szociális hálót, ami ezeken az embereken segíthetett volna. Itt ennek nyomát sem látom, egyszerűen nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel érdemben.

Nem tudom értékelni a túsztárgyalás kapcsán sem. Ugyan van egy tárgyaló, aki szép lassan kezd szót érteni a férfival és a kommandósok is végig ott vannak bevetésre készen, de egyszerűen nem tudtak feszültséget beletenni. Most komolyan, olyasmiken kellene izgulni, hogy a kis raktárfélében rejtőző emberkék közül az egyik szívrohamot kapott, vagy csak pánikol. Egyszerűen semmiben sem húzták alá azt a veszélyt és készültséget, ami különben jellemző a rendőrség viselkedésére vagy az atmoszférára, amit teremteni próbáltak.

Komoly gondjaim voltak azzal is, mennyire lúzer az elkövető. Bemegy egy üzletbe, ami tele volt, tényleg jó sokan voltak ott. Erre egyetlen túszt sikerül ejtenie? Annyira amatőr módon intéz mindent, hogy éppen csak nem magát kapja el. Nem tudok egy területet sem megnevezni, ahol hatékony lett volna. Ezzel vissza is tudok kanyarodni oda, hogy nincs a filmben igazi feszültség. Annyira szerencsétlen ez a túszejtő, hogy arra is lenne tétem, hogy még csak igazi sem volt a bombája. Ez ugyan a filmben nem derült ki, de egy ennyire beteg, szerencsétlen ember hogyan szerzett volna bombát? Youtube-videók után épített volna egyet? Na, persze.

Még csak a túszt sem sikerül közel hozni. Ő egy jó ember, aki a családi házért dolgozik, de ennyi. Nem tudom azt mondani, hogy nagyon érdekelt volna, mi lesz vele. De hasonlót el tudok mondani szinte mindenkiről, aki kiemelt szereplő lesz. A rejtőzködő emberek, vagy a kommandós, akinél visszatérő elem, hogy úgy rendelték be szabadságról és a feleségét nehéz lesz megbékíteni, hogy itt van és nem velük.

Súlytalan az egész.

Jut eszembe, olcsó és látványelem sincs. Egy helyiség a Store-ban és ennyi. Nincs akció és a megoldás is, kb. röhejes.

Nem is ragozom tovább, ez egyszerűen nem jó film. Nem szórakoztató, nincs benne társadalmi súly. Maga az eset is semmilyen. Fogalmam sincs, miért gondolták, hogy ezt a sztorit filmre kell vinni.

Mondhatni az első feldolgozásra, hogy klasszikus. Akkor miért is kellett készíteni belőle egy újabb verziót? A nyilvánvalón túl - láttátok a szereposztást?

Szerencsére itt van erre értelmes válasz. Az eltelt kb. 40 év alatt annyit változott a társadalom, vagy a családok összetétele, hogy lehetett egy olyan verziót készíteni, ami sokkal inkább tükrözi a mai viszonyokat. Közben meg az alapproblémák maradhattak ugyanazok. Azt is írhatnám, hogy bár ugyanaz az alapanyag és vannak is benne olyan dolgok, amire rá lehet ismerni az eredeti filmből, abszolút nincs olyan érzésem, hogy ugyanazt nézem kicsit másképp. Ha jobban variálnak nálunk is a címmel, eszembe se jutna idehozni, hogy hasonlítsuk össze a régivel.

Jobban a szereplőkre szabták a történetet. Itt egy angol párost ismerünk meg, akik Amerikába költöztek. Theo itt építész, míg Ivy is egészen más szinten fog vállalkozni, mint Barbara a másikban. A gyerekeket is változtatták - az egyikben egyetemre mentek, itt meg egy középiskolai ösztöndíjjal mennek el és lesznek sztársportolók, vagy valami olyasmik.

De sokkal fontosabbnak érzek benne olyan változásokat, hogy itt Ivy lesz a család sikerembere, míg Theo marad otthon a gyerekekkel és nevel belőlük ösztöndíjas sportolókat. A házat meg szó szerint Theo építi majd fel, hiszen építészként a feleségétől egy üres telket kap, és oda készíti el az álomházukat. Csak éppen mire elkészül, arra már az álomkapcsolatuk nincs meg. Ivy sztárséf lesz és sokkal nagyobb ismertség, pénz jár vele, mint Barbara kis vállalkozása korábban. A baráti körben is vannak olyan alakok, hogy csak néztem.

Itt akkor meg is jegyzem, hogy ez az a része a filmnek, ami rossz értelemben fájt. Ha értem is, hogy Zoe Chao és Andy Samberg - Kate McKinnon páros által mutatott kapcsolatok miképpen parodizálnak modern kapcsolatokat, azért rossz volt nézni. Pláne a házaspárt. Kate McKinnon be szokott választani megosztó karaktereket, de rég láttam olyan idegesítő nőt és ilyen ellenszenvesen megformálva, mint amit ő kihozott Amyből. Komolyan vártam, hogy valaki megveri a végére, vagy a férje hagyja jól  magára. Fárasztó az a nő, de nem kicsit.

Viszont, a főszereplő páros annál nagyobbat megy. Olyan szépen végigjárják, ahogy egy irigylésre méltó, szuper kapcsolat pár év alatt teljesen szétmegy. A más érdeklődés és sikerek, az egymást érő kis sérelmek, amik szépen felgyülemlenek menet közben. A passzív agresszív stílusuk, amikor már nem marad benne kedvesség és játék, csak a másik bántalmazása. Itt látjuk, miért hal meg a szerelem pár év alatt.

A film erre is teszi a súlyt - nagyon a végére került be, csak pár jelenetbe, amikor a házért ölni kezdik egymást. Igaz, amiket ők lépnek meg, sokkal nagyobb léptékű szemétségek. Konkrétan nekimennek egymás karrierjének is, és lehetne szavazni, hogy ki vét a másik ellen nagyobbat. Különben, abban hasonlít az első filmre, hogy itt sem igazán tudtam ezeken nevetni, inkább sajnáltam a szereplőket.

Meglepetés, de a végén is módosítottak. Rafináltabb és nem mutatják mi lesz. Ki lehet találni, de mivel nem látjuk, megengedi, hogy a romantikus lelkek kitaláljanak valami megoldást. De, ha ismerjük az eredetit, akkor bizony robbannak a házzal együtt és nincs menekvés. Még akkor sem, ha itt rájönnek arra, hogy igazából miért ölték egymást, és az nem gyűlölet volt, hanem sértett szerelem.

Amit ilyen filmbe látványként bele tudnak tenni - színészeket, helyszíneket, esetlegesen Ivy öltözködésén át azt, ahogy sikeres lesz, megtették. De nem egy látványfilm. Ha a szemétkedés és a másik életének tönkretétele több lenne, az ideférne, de így maradnak a színészei fő látványnak.

A kritikái különben a közepes pozitívabb oldalára esnek. Én kicsit jobban élveztem annál, bár nekem sokat tett hozzá, hogy élveztem, mennyire más, mint a DeVito-feldolgozás. Láttam benne, kimutathatóan, hogyan szabták a jelenünkre a történetet és ezt nagyon tudtam értékelni. (Meg a két főszereplő színészt is kifejezetten kedvelem.)

Ilyen filmet/animációt se láttam még. Az nézés közben zavart is, hogy mennyire képtelen vagyok helyrajzilag összerakni a történetet. Volt, akinek nagyon indiai külseje és kiegészítői voltak, mások angoloknak tűntek. A szokások, vagy éppen a táj és a szakmák - annyira vegyesnek tűnt, hogy nem tudtam meghatározni.

Azért annyit megállapítottam, hogy olyasmi, mint a középiskola, egyetem alatt látott anime egész estés mesék, csak nyugatibb a történet. Még a Howl-hoz képest is, pedig az egy angol regény alapján készült. Akkor mi ez?

Rákerestem, és még mindig igyekszem feldolgozni. Ez egy pakisztáni animáció, ami eredetileg urdu nyelven forgott. Még csak hasonlóval se találkoztam eddig és meg is lepett, mennyire összeáll ehhez képest. Még akkor is, ha a fentebb említett multikulti és sokféle rassz alaposan össze is zavart.

A történet szépen túlmutat magán, miközben megengedi azt is, hogy csak a meséért nézzük. Abban van egy félárva, kisvárosi üveggyáros egyetlen fia, aki iskolába se jár, mert az apja szakmáját tanulja és abba nevelődik bele. Ő ismerkedik meg a városkába költöző katonatiszt lányával, akit már most kivételes hegedűjátékosként kezelnek. Többszörösen nem illenek egymáshoz: a lány gazdag, a fiú nem. A lányapja tábornok, felnéznek rá és fontos szerepe van az éppen zajló háborúban. A fiú apja a város egyetlen háborúellenes alakja, aki nyíltan fel is vállalja a nézeteit és kiközösítik miatta. De a gyerekkori barátság, a tehetség közös. Vincent művészi üvegműves, Alliz első hegedűs. Ők kitartanak egymás mellett, miközben a háború dúl köröttük. Mégis, valami eltört.

A film trükkje is az, hogy a jelenben Vincentet látjuk, az ünnepelt művészt, aki magányos és még mindig nem tette túl magát a lányon. A film meg visszapörög az emlékeivel, és végignézhetjük, mi kellett, hogy az a szerelemmé érett barátság így megtörjön. Ez a feszültség is - annyira nem látni, mi áll közéjük, hogy végig lehet találgatni, mi lett a baj.

Lehet így nézni, a két fiatal történeteként. A vége miatt a mese illik is rá, mert azt nem lehet mivel magyarázni. Mondjuk, nem nyilvánvaló, mi történt, még arra se tudok mérget venni, hogy a lány igazi a végén vagy csak illúzió.

De sokkal érdekesebb úgy nézni, hogy a háború mit tesz az emberekkel, az otthonokkal, mindennel. A fanatizmus, ami csak akkor törik meg, amikor a veszteségekkel kell szembenézni. Alliz is elér oda a film végére, hogy a hadizsákmányként kapott méregdrága, különleges hegedűjét megsemmisíti. Látunk koporsókat, nagy veszteségeket és jó sok kétszínűséget is. Ahogy Oliver mester bele lesz zsarolva a hadiiparba, miközben nyilvánosan meg mindenért őt okolják a háborúellenes nézeteiért, miközben nélküle a légierejüknek esélye sem lenne... De ott van az is, amit Vincenttel művelnek a katonák, amikor csak egy koncertre szeretne bemenni.

Nem kell a frontra menni, hogy aláhúzzák, a háború senkinek sem jó és nincs értelme. Háborúellenes reklámként is lehet nézni, de van annyira erős a történet, a románc és a mágia benne, hogy ez ne legyen túl direkt.

Külcsínre a már emlegetett anime világot hozza, talán  némileg több nyugati elemmel. Azt már fejtegettem, hogy mennyire sok rasszt vélek felismerni, meg kulturális elemet. Ez a külcsín miatt is így van, és nem csak az emberek. Az épületek, a ruhák, a környezet. Olyan, mintha sok mindenből lenne összerakva. Az összkép különben nem bántja a szemem, a maga stílusában ez egy szépen összerakott mese. Csak éppen a sokszínűsége ilyen téren is furcsa kissé.

Az intelligens mesék közé tenném, de nem feltétlenül gyerekekkel nézetném meg. A forma ellenére ez azért idősebbnek szól, ha nem is akarom pontosan belőni, milyen korosztálytól. Van, amiben mese, másban meg nagyon nem.

Ennek a filmnek az átérzéséhez sportrajongónak kellene lenni. Az sem segít a helyzeten, hogy egy olyan sportág van a középpontjában, amit mi inkább csak filmekből ismerünk. Öreglányok kalandjait követhetjük, akik NFL, pontosabban Tom Brady rajongók.

A történet szerint a barátnői kör akkor fedezte fel magának Brady-t, amikor az egyikük a rákkal küzdött. A fiatal irányítóval izgulták végig az első szezonját és segítették át barátnőjüket a kezelésem. Azóta is rajongók és most elhatározzák, hogy elmennek a SuperBowlra. A jegyek egy vagyonba kerülnek, így nyereményjátékkal próbálkoznak. Nyernek, elindulnak és nem várt kalandokba keverednek. Az egyikük kajaevő versenyen villant, más újra szerelemre talál, míg olyan is van, aki szembe kell nézzen élete félelmével. A foci és a rajongás, a megismert új barátok meg minden kisebb és nagyobb konfliktuson átsegítik őket.

A helyszínt is az aréna adja és egy kis városnézés akad még, de az is a stadion körül vagy annak területén. Így aztán sok mindent nem kellett bedobni, simán elvoltak azzal, hogy van folyosó, nézőtér, pálya, irányítóterem vagy éppen a leggazdagabb luxus páholyai. Így aztán mindenféleképpen tolhatják azt a nézőnek, hogy mennyire látványos és nagy üzlet a foci. Amit árakat bedobnak - akár a jegyekért, akár a páholyért, brutálisak.

A kedves kategórián belül igyekeznek maradni, mert a barátnők legfőbb jellemzője, hogy mennyire jó barátnők. Ha vannak is kisebb konfliktusok, meglepően könnyen el lehet simítani mindent. Támogatják egymást és valóban ott állnak egymás mellett. Kedvesek, belevalók és az idősebb színésznők ellenére sem lettek öregesek ezek a nők. Igazából inkább akkor látszik, hogy milyen korosztályt képviselnek, amikor a gyerekeiket is melléjük teszik. Megjegyzem, azért nagyon nem mindegy, hogy színésznők játsszák őket. A végén az eredeti szereplőket is megmutatják, ők már ránézésre is sokkal inkább a 80+ korosztály.

De szépen összeválogatták az öreglányokat és mindenki szépen hozza is a karakterét. Jane Fonda a szép, Sally Field az okos, és szépen ki is lehet a többiek mellé is rakni a címkét. De nem igazán látom szükségét, mert szívesebben gondolok rájuk, mint egy összetartó csapatra, a köztük levő kémia fontosabb, mint egyénenként.

Ha már színészek, még egy olyan név van benne, aki ugyan nem színész, de minden körötte forog ebben a filmben. Brady. Na, ő a másik, akin látszik a kora. De nagyon fényezik és kb. ebből a filmből úgy jön le, mintha ő lenne minden idők Focistája, ráadásul remek ember is lenne. Mivel nem követem a sportot, nem fogom ezt minősíteni, de azt azért árulkodónak érzem, hogy bár nem követem a focistákkal kapcsolatos bulvárt, azt még én is tudom, hogy milyen  nőügyek vannak a neve mellett és nem mondhatnám azt, hogy a mintaférfi etalonját róla mintáznám. De mindegy, ez a film a Brady-imádat jegyében játszódik.

Nem felhőtlenól vicces, kissé klisés az üzenete a mindig összetartó barátnőkkel, de egyszer meg lehetett nézni úgy is, hogy az én sportom az úszás és messze nem az amerikai foci. Nekem a színésznők adták el, de gondolom, ez tipikusan az a film, amiben más háttérrel mind mást láthatunk.

Jut eszembe - utaltam már rá, de ki is írom: igaz történet alapján készült. Tényleg vannak/voltak ilyen drukkernénik.

Voltak már mélypontok, de megint úgy érzem, esett az Only Murders in the Building (s05e09) színvonala. Búcsúztatták a házat, közben gyakran a robot szemszögéből néztük a történéseket. A végén meg kiderült, hogy van benne olyan felvétel, ami segít tisztázni a gyilkosságokat. Olcsón kapott megoldás és megint csak össze-vissza dobálták a gyanúsítottakat és az indítékot. Már azon se lepődök meg, hogy megint visszatérő szereplővel akarták oldani a helyzetet - Nathan Lane jött vissza, akinek a karaktere most szabadult a börtönből. A végére ide lesz csődítve mindenki, aki 5 évad alatt megfordult a műsorban? Nem vicces, csak fárasztó ez az egész. Nem is ragozom túl, ez az évad nagyon nem fog és nagyon nem tetszett, ahogy most megoldódott Nicky meggyilkolása.

Nem is tudom, milyennek találjam The Morning Show (s04e06) heti részét. A fő téma egy kis ármánykodás volt. Chris elkezdett küzdeni magáért, és legalább annyit akart ő is, mint a fehér kollégái. Így kellett valakit találni a helyére és ment az ármánykodás, Bro beszervezése és átverése, csak ő nem hagyja magát. Az MI és ahogy az egész Stella képébe robban. Még sajnáltam is a nőt - nem az állása miatt, azt sejtettem, hogy Celine meg fogja szerezni. Túl törtető és ravasz az a nő Stella ellen. De azt hittem, a pasit behúzza Stella. De gyáva volt festőnk és nem mert ugrani az ismeretlenbe. Szóval, átrendeződés volt a heti téma. A nyomozás az eltussolás okán kicsit parkolópályán volt, bár már ott is tudjuk, ki van a háttérben. Azt mindenképpen díjaztam, hogy mos inkább céges dolgok voltak és nem szappanopera. Majd meglátjuk, kitartanak-e így tovább is.

A Chicago Fire & Med (s14/11e04) először hozott idén olyan részt, amiben megvolt a plusz. Pontosabban, a Fire kapott egy olyan történetet, amilyet 14 évad nem láttam tőlük, Kigyulladt Hermann háza és jött vele mindenféle mellékszál. Mi okozta a tüzet? Hogy dolgozza fel a család? Erre szépen rátették, ahogy pl. Stelláék gyereket nevelnek, aki együtt is érez majd az otthonukat vesztett fiúkkal. A humort meg az adta, hogy elindították a tűzoltók egészségügyi képzését. Kapásból egy olyan szereplővel, aki fél a tűktől. A Med már negyed ennyire sem kötött le, pedig elvben azt szeretem jobban. Az, hogy az egyik doki kénytelen a kórházban aludni, már nem ugorja meg az ingerküszöböm. Plusz, megint csak az esetek kapcsán léptek valamerre a magánéletben is, amit meg unalmasnak érzek.

A Forsyte család (s01e02) azzal lepett meg, mennyire gyorsan pörgeti a cselekményt. Amiről azt hittem, részek hosszán fogják elhúzni, már meg is történt. Volt beszélgetés, hogy a gyerekek léte maradjon titok. Volt beszélgetés az egykori szerelmesek között, majd hamarosan az is kiderült, hogy ikreik vannak. A másik fiú sem vesztegeti az időt, már el is jegyezte a balerinát, miközben a családja abban a hitben van, hogy hamarosan elveszi a kiszemelt gazdag lányt. Közben meg az ármánykodás a cégvezetésért is. Ha ilyen tempóban pörgetnek, az lesz a kérdés, hogy mi lesz még a végéig? Látványra, színészekre különben maradt a magas szint. Van benne pénz, látszik is, és ismertek a színészei. Lehet ez jó, csak maradjon elég cselekmény.

Vendégszereplős rész volt a Grey's Anatomy (s22e02) részben. A cselekményben mindenki próbálja összerakni magát az újabb katasztrófa után. Van, akinek lelki bajai vannak, másoknak fizikai is. De az üzenet nagyon jellemző erre a sorozatra: együtt megküzdenek mindennel. Mindenkinek megvan a maga kis köre, aki átsegíti a történteken. Olyan kevésbé használt volt az is, hogy itt volt Maggie. Az meg, hogy egyedülálló anya lesz belőle? Most komolyan, az lesz az évadok visszatérő eleme, hogy éppen ki vállal gyereket? Hiába vannak szereplők, akiket jobban bírok a többieknél, hiába van még mindig több szál, ami miatt érdekes és sok minden van egy-egy részben, az orvoslás hiányzik. Persze, most leálltak a műtők és ez sebészekről szól. Mit is várnék?

Megint harcolnak-szövetkeznek a Matlock (s02e03) részben. Ugyanaz a tematika, ugyanazok a fordulatok. Mattie és Olympia szenvednek egymással. Vagyis, még most is ment az ellenséges barátok vonal. Közben meg volt egy heti ügy, minimális figyelemmel. Kb. nem is értem, minek erőltetik annyira az ügyeket, amikor egyre kisebb jelentőségük van. Igaz, a kém megkeresése sem lett jó. Megint csak arra volt jó, hogy a két nő próbáljon rájönni, hogyan állnak egymással.

Ezt nevezem öngólnak - nagy nehezen kiírtak egy nyomozót az Elsbeth (s03e03) 2. évad végén és már vissza is jött a beépített munkája kapcsán? Pedig különben jó rész lett volna az özvegységéből népszerűséget faragó nővel, aki a visszatérő férjét öli meg. Nagyon szépen benne van a valóságshow, az influenszer kultúra kritikája, miközben még vicces részei is voltak. Az is jól mutatott, ahogy Elsbeth színeskedett az özvegy feketesége mellett. De az a beépített nyomozó... Az nekem lehúzta. Pláne, hogy van egy olyan érzésem, hogy az ott nyitott szálon fogunk tovább menni.

Még egy családi sorozat kezdődött, de ez korábbra visz vissza: a Francia história (s01e01) a 16. században játszódik. Az eddigiek alapján a hugenották életben maradásért folytatott harca lesz a központi téma egy vidéki, nemes család történetén keresztül. A Siorac férfiak a reformáció titkos követői, ami egyenlő egy halálos ítélettel, ha kiderül. A szomszéd birtokos, bár az igazat nem tudja, rájuk uszítja az egyik inkvizítort, hogy a család megbuktatásával mindenüket megszerezze. A nyitányban megismerjük a családot, ahogy a két férfi még veszekszik, mi lenne legjobb nekik és a hitüknek. Az egyik a mártíromságot is vállalná, a másik szerint erősödni kell, ha titokban is, de nőni és gondos úrnak lenni. A felesége meg hithú katolikus, jegyzem meg... A helyzetet bonyolítja, hogy a lovagnak van egy titkolt törvénytelen fia is az egyik pásztorlánytól. Ez a rész a királyi vallatóval való játszma története, egy-egy mókásabb vagy élesebb helyzettel. Nem olyan látványosan szép, mint a Forsythe család díszletei és kosztümei, de annyira más a kor, hogy ez adja is magát. Sem a lakások, sem a ruhák nem olyan pompát képviselnek, mint a másikban. De attól még elég hitelesnek tűnik, és egyelőre nem is érzem úgy, hogy be vagyunk zárva a birtokra. Majd kiderül, mennyire lépnek ki innen a folytatásban. Ismert színészt sem szúrtam még ki, de egyelőre nincs rá igényem. A felnőttek szépen játsszák a szerepeik, a gyerekeik kevésbé fogtak meg eddig, de szerencsére nem is ők vannak a középpontban. Az különben érdekes, hogy Merle is ott van a forgatókönyvírók között. Még nem olvastam regényként Francia históriát, de amennyire levettem pár fülszövegből, a fattyú és az egyik törvényes fiú azoknak a kezdeti hőse, már fiatalemberként. Ez valami előzmény? Még biztos nézem tovább, majd kiderül.

Egyszerúen nem találom viccesnek, amit Georgie & Mandy (s02e02) művelnek. Mert most mi volt? A tévés munka miatt Mandy kap rajongói megszólalásokat, Georgie meg féltékeny. Mintha eddig nem az lett volna a fő téma közöttük, hogy papíron mennyire nem illenek össze. Az éretlen, szinte kamasz és a hasonlóan éretlen, dögös felesége. Ennél még az is jobb volt, hogy Mandy testvére mit szerencsétlenkedett NFL zenészként, pláne, amit a végén a tévén át hallottunk a himnusz kapcsán. A szülei arca... De az sem igazán vicces, csak még jobb egy kicsit a többinél. Miért nem lehet viccesebbre írni ezt a sorozatot? Vagy tényleg lenne benne valami jó kis újítás. De igazából csak megszokásból nézem, meg mert rövid egy-egy rész.

Megy a végjáték felé a Dexter: Resurrection (s01e08). Batista nagyon belehúzott és érdekes volt az is, milyen kis idegbeteg Dexter, amikor elhatalmasodik rajta a gyilkolhatnék. Jó volt a sorozatgyilkos körüli hajsza is, meg ahogy más lett belőle és ezzel menekült meg Dexter. Most tényleg nem sokon múlt. Azt is mondhatnám, szorulnak a hurkok és az élete területei veszélyesen kezdenek közel kerülni egymáshoz. Nagyon benne van, hogy a végére valami nagyot kell meglépnie. Nem kell még csak gyilkolni sem, hogy egy kis fekete komédia érzetem legyen. A szereplőgárda pedig még mindig igencsak eltalált, és még nem is csak feltétlenül a nagy nevek miatt. A Claudette-et játszó rendőrnő is remek benne, kifejezetten bírom a párosát a labrador-természetű társával. Reménykedem is, hogy ha jön a következő évad, maradunk New Yorkban és Harrison egyetemi tanulmányai révén ők is képben maradnak. De majd kiderül, egyelőre bírom, ahogy nehezítik Dexter életét és jön a lépéskényszer.

Danny DeVito sokat foglalkoztatott, jellegzetes komikus volt a nyolcvanas években. Neki már akkor volt érzéke ahhoz, hogy több lábon álljon. Ő akkor már rendezőként is próbálkozott és mutatta meg, hogy azért nem egészen olyan a humora, mint amilyen filmekben elő szokott fordulni.

A rózsák háborúja ugyanis vérbeli fekete komédia. Eredetileg különben regény volt, de azt nem olvastam, így nem fogok tudni nyilatkozni arról, hogy mennyire vette szó szerint DeVito és az írója, vagy átdolgozták a történetet. Az alap a szinopszis alapján különben egyezik.

Mi a sztori? Oliver és Barbara találkoztak, egymásba szerettek és mire középkorúak lettek, megcsinálták az amerikai álmot. Álomházban élnek, Oliver sikeres ügyvéd. Barbara vállalkozása is egyre sikeresebb. Mindkét gyerekük jó egyetemre jár. Csak éppen a nő rájön, hogy neki ez így már kevés. Valamit elvesztettek - válni akar. A gond pedig a vagyonelosztás: mindenki a házat akarja. Oliver fizette, Barbara újította fel, rendezte be. Mindkettő a sajátjának érzi és nem adja. Így egy fedél alatt maradnak és igyekeznek elüldözni a másikat.

Érdekes az is benne, hogy ami tényleg a komédia, ahogy ez a két ember módszeresen írtani kezdi egymást, csak a film utolsó harmada. DeVito feltérképezi azt, hogy mi veszik el az együtt töltött évek alatt. Bár a nő szájába adja, hogy ő nem a családanya kliséje, aki nem tud mit kezdeni magával, miután a gyerekek kirepültek, igazából az. Meg sem próbálják rendezni a kapcsolatukat, valahogy feldobni a házasságot, egyből mennek ügyvédhez és azokat emelik ki, ami az évek alatt annyira idegesíti már egyiket a másikban.

Szépen megvan, ahogy egyre messzebb mennek el. Nem sima bosszantások vannak, tényleg elkezdik leépíteni egymást. Oliver simán botrányt rendez Barbara céges vacsoráján és elüldözi a leendő ügyfeleit. Barbara szexuális ajánlatot tesz a férje válóperes ügyvédjének, simán behazudja, hogy pástétomot főzött a férje szeretett kutyájából. Azért szerencsére annyira nem fekete a komédia, hogy valóban végzett a kutyával. Annyira nevetni nem tudtam a látottakon, de ebben érzem, hol és miért vicces. Csak talán kissé sajnálom a szereplőket, mert ennek nem kellett volna így alakulnia.

Szépen fel van építve, és erős vége van a csillárral és az utolsó mozdulataikkal. Mondjuk, azon érezni a korszak filmes szokásait, hogy ma nem így nézne ki egy ilyen zuhanás után a két test. Se vér, se semmi? Komolyan oda kellett figyelnem, hogy most akkor túlélték, vagy meghaltak? Annyira steril lett.

Ami viszont nem tetszett, ahogy az ügyvéd keretbe teszi a történetet. DeVito így írt be magának nagyobb szerepet és ő mesélheti is a filmet. Egy későbbi ügyfélnek meséli elrettentő példaként a Rose házaspár történetét. Túl sokszor törik meg vele a filmet és a dinamikát és nem sok értelme van az egésznek.

Elsősorban a színészei adják el. Ez az a korszak, amikor ez a trió kifejezetten sikeres volt együtt is, külön is. Nem véletlen, hogy DeVito őket kérte fel Rose-éknak. A smaragd románca és A Nílus gyöngye után adta magát, hogy megint összeállhatnak, és az ott elért happy end után most mutassák meg, hogy mi jöhet a boldogan éltek, amíg meg nem haltak után. Mai szemmel az már nem nagyon tetszik, ahogy az eltelő éveket akarták érzékeltetni a külsejükön, de még ezzel sem volt különösebb bajom.

Még ma is működik azzal, hogy a hétköznapok hogyan szürkítenek el nagy szerelmeket és azokból lesznek a legjobb ellenségek, akik egykor nagyon szerették egymást. Ők aztán tudják, hova kell szúrni, hogy a másiknak fájjon. Legközelebb majd megnézem, hogy néz ki mindez, ha már a XXI. században gondolkodunk.

Van pár mese, ami annyira a gyerekkoromhoz köt, hogy kissé nehezen viselem az új verziókat. Ahogy a számítógép új formát ad nekik, vagy élőszereplőssé akarják tenni a régi sorozatot. Ritka az olyan verzió, ami felér az eredetihez és nem bánt azzal, amilyen. Ide sorolom a Tom és Jerry-t meg a Hupikék Törpikéket. Oh, meg ott volt az a Csipet csapat-film is, amit nagyon-nagyon ki akarok törölni a memóriámból. Züm-Züm és Sziporka légy - egér hibrid gyerekei? Na, ha erről írnék, ez lehetne a Halloween-poszt is.

De most a legutóbbi Hupikék Törpikék, amit láttam. Bőven van olyan verzió, aminél emészthetőbbnek találtam. Annak ellenére is, hogy micsoda kalandok és ötletek vannak benne. Kapunk egy választ arra, miért olyan elrejtett Aprajafalva, meg Törpapa miért olyan apafigura, amilyen. Röviden? Vannak varázskönyvek, amelyeket megszerezve a gonosz varázslók - akik között ott van Hókuszpók bátyja is olyan minionokkal, hogy szinte vártam, mikor bukkan fel Gru is - leigázhatnák a világot és minden jóság megsemmisülne. A törpikék ennek a jónak a védelmezői és Törpapa a fivéreivel a legnagyobb harcosok között volt. Csak amikor elvesztette az egyik testvérét, az utolsó könyvvel elrejtőzött és berendezkedett Aprajafalván. Ám most van egy törpike, aki szenved attól, hogy semmiben sem spéci. Még neve sincs. A varázskönyv megsajnálja, és mire észbe kapnak, már van egy Varázstörp. A könyvért azonban jönnek a gonoszok és a törpikék megtudják, mi az eredeti küldetés, ki Törpapa és be kell dobniuk magukat a könyvért.

A történet annyira eltér az eredeti mesétől, hogy abba bele sem megyek. Nekem nem volt annyira kényszerem a válaszokra, hogy ezzel boldog legyek. Annak megvolt a maga egyszerűsége, hogy a törpikék élnek szépen békésen, míg Hókuszpók el akarja kapni őket. De most keret kell, nagyobb mese, és itt a legújabb ötlet, hogy magyarázatokat és univerzumot adjanak a törpikéknek.

Nem fájna, még el is nézném, ha nem lenne annyi buta elem benne. Pl. az, hogy milyen idióta törpikék elő nem kerülnek, miközben névtelen keresi, ő miben spéci. Igen, annyiszor elhangzik ez a szó, hogy ivós játékra is alkalmas lenne. De, a buta ötletek. Hallottatok már Cápaszelídítő Törpről? Én jobban örültem volna, ha nem merül fel, hogy ilyesmi is létezhet. Ahogy Törpapa fivérei nélkül is jobb volt a közérzetem, pláne a hajára lányosan ügyelő és büszke harcos nélkül. Csoda, hogy nem Aranyhaj Törp lett a neve...

De, voltak benne olyan ötletek is, amiket bírtam. Hókuszpók pálfordulása, hogy kiszúrjon a testvérével, amikor rádöbben, hogy az mennyire keserítette meg az életét és rühelli őt. Sziamiaú, ahogy most tényleg a varázsló értelmes társa és nem csak a macska, akit szid össze-vissza. Az egyéb, cukira sikerült állatkák.

Jellemző különben az új mesékre, erre is, hogy Törpilla az egyik legfontosabb szereplő. Mint az egyetlen női törpike, eleve feltűnő, de a mai mesék kötelező szereposztása kapcsán ő a bölcsesség hordozója is. Itt sokkal inkább ő az okos, a többieket igazgató és kiemelkedő alak, mint Törpapa. Igaz, még mindig inkább ez, mint hogy megjelenjenek az LMBTQ törpikék, azt eddig megúsztuk. Inkább feminizmus legyen, mint annyira PC törpikék, hogy már rájuk sem ismerek.

A történet nem nyűgözött le, nekem igen messze van a gyerekkoromban szeretett mesétől, de ahogy mondtam, ennél sokkal rosszabb verziók is léteznek. Ez még az elfogadható történet és kinézet kategória, egyszer nem fájt megnézni. De újra csak a régi kis meséket tudom nézni, ezt nem.