Ha olyan filmet akarok nézni, ami után eret lenne kedvem vágni magamon, kezdem azt gondolni, ír filmet kell választanom. Rövidebb időszakon belül ez a második és ennyire nyomasztó, fájdalmas filmet már rég láttam.

Pedig, nem véletlenül cipelték fesztiválokra. Több szinten drámával van tele és családi balsorsok, személyes tragédiák, a véletlenek és sorsdrámák fájdalmas összetalálkozásaival van tele. Emberileg ok, fel van építve pszichésen és még egy kis csavar is van az elbeszélésben.

Michael gondozza az apját, próbálja összetartani a farmot, aztán megindul a lejtő. Rájön, hogy a szomszéd két kost ellopott, dögnek hazudott és el akarta őket adni. Ebből aztán sem lehet mondani, mik el nem indulnak. Egy nagy lejtmenet az egész, ahol a szereplők sorra hozzák a rossz döntéseket, és állatkínzáson át lefejezésig lesz itt minden.

A szerkezet nagy ötlete, hogy egy ponton nézőpontot váltunk és visszaugrunk az időben. Így Michael után Jack szemszögéből is végig tudjuk követni, mi történt. Mi indította el a tragikus eseményeket, és egy olyan kis eset, mint hogy az öreg Ray nem engedte át a földjén a hegyekbe a szomszédöt, hogy vezetett el odáig, hogy lemészárolták a nyájat és kb. ketten is haldokolnak a film végére. Megérteti, ki mit és miért csinált, de ettől nem lett jobb. Nyomasztó ás fájdalmas maradt az egész.

Mindkét fő karakter története egy tragédia. Michael csak össze akarna tartani mindent, és akkora áldozat lesz belőle, hogy őt még az ág is húzza. Senkitől egy jó szót nem kap, mindig csak nyel és senki nem segít neki. A tragédiák meg csak jönnek. Nem is tudom, melyik volt a legrosszabb. Ahogy az apja beszélt vele. Ahogy Gary nekiesett, pedig ők voltak a bűnösök. Ahogy a megcsonkított, szenvedő és haldokló birkáit neki kellett leölni, hogy ne szenvedjenek tovább. Még a kutyáját is ledöfték. Vagy az, hogy általában őt bántják, ő szenved és még csak észre sem veszik. Annyiszor mondhatta volna, hogy igazából mi zajlik, de mindig csak nyelte, hogy őt szidalmazzák. Hogy bírta megállni, hogy Caroline-t ne világosítsa fel, hogy miket művelt a férje, majd a fia? Ennél már csak az lett volna drámaibb vég, ha a végén Caroline elhajt, ő meg összeesik a szúrt sebtől, amit jól elrejtett, csak átadta a fiút, aki leszúrta. Annyira önsors-rontó ez a szerencsétlen, hogy komolyan fájt nézni.

Jack meg belekerül egy spirálba, és nem tudja megtörni. Ő nem lett volna rossz gyerek, de az otthoni dráma és hogy segíteni akar, ahogy az apja Michael családjára vetíti minden baját, tönkreteszi. A film nem tér ki erre, de szerintem már belőle sem lesz rendes ember. Amit a birkákkal tett, és Michaelt is megkéselte. PTSD a minimum, de a film ezt már nem mutatja.

Rossz nézni, annyira elkeseríti, szomorú az egész.  Az állatok bántalmazása meg amúgy is kiakaszt, itt meg aztán különösen sötétre sikerült ez a vonal is.

Abbott és Keoghan jó választások voltak a szerepre, de most ezt sem tudom értékelni. Annyira nyomasztóak, hogy ettől is csak kikészültem. Ennyire eltalálni az áldozat/összeomlás/megőrülés mezsgyéjét.

Lehetne még azt is nézni, hogy a tájat és a helyszíneket, a látványt milyen jól összerakták. Atmoszférája van a filmnek, mintha maga a táj is hordozná a benne élők tragédiáinak magvát. Benne van, hogy itt érdemben élni nem lehet, aki elég erős hozzá, elmenne. Azok meg általában a nők, a férfiak úgy ragaszkodnak büszkeséghez, földhöz, az otthonhoz, hogy egyik tragédia csak jön a másik után.

Most annyira le vagyok sokkolódva, hogy mindent erre fogok csak visszavezetni. Nyomasztó és fájdalmas az egész. Jó dráma, ötletesen van leforgatva, de hogy mennyire ölte a lelkem, ki se tudom fejezni.

Legalább egy kis játékosság belefért a Zorro (s01e07) ezen részébe. Gabriella végre rájött, ki a férje és nagyon igyekszik kiugrasztani a nyulat a bokorból. Pláne, hogy Diego kezd átcsúszni olyan gazdagba, akik ellen korábban harcolt. Így is gagyi, és komolyan, senkinek nem tűnik fel, hogy most nő vette fel Zorro jelmezét? De mit is várok, ez a sorozat még mindig olyan, mint egy paródia.

Ez a második esély volt, három jár. Azt is írhatnám, az R.J. Decker (s01e02) most sem győzött meg. Az ügyfelek nem tolonganak, így Decker most a barátjának segít. Az egykori jótevőjének fia került bajba, gyilkossággal vádolták. Decker meg tisztázza. Az alapötlet ült, ahogy a hullát a húsevő virággal akarták eltüntetni. De a nyomozás, az nem igazán tetszett. Az sem, hogy Jaina Lee Ortiz hogyan lesz állandó. Decker majd a múltra hivatkozva tőle kér infókat, amiket az apja révén meg tud szerezni. Könnyű úgy nyomozni, hogy kész válaszokat lehet így kapni... Talán a jövő heti jobb lesz.

Egyre jobban tudok morogni a Memory of a Killer (s01e08) részeken. Miközben az átverésekkel haladunk és most már mi nézők nagyjából érthetjük is, mi folyik, ki és hogyan áll bosszút, az egyes mellékszálak borzalmasak. Maria szerelmi háromszöge a nyomozóval elérte a mélypontot. Viszont, most nagyon szépen összerakták a háttértörténetet, ki van Angelo nyomában és miért. Megvolt a sorozat 'what the fuck' pillanata, innen szerintem már rátérünk az elvarrásra és az összecsapásra. Vagy még tartogatnak meglepetést? Nem nagyon hiszem, de elértük, hogy elmerengjek, kinek is kellene drukkolni. Mert értem, miért állnak bosszút.

Hát, így kell érdemben összerakni egy szétszedett hőst. Mark lelki válsága olyan megoldást kapott az Invincible (s04e04) heti részében, hogy az sírva-nevetős. Iszonyat kikészülés, senki nem tud lelket verni belé, erre megidézik a Pokolba. Ahol a Sátánnak kellene segíteni visszaszerezni a trónját. Mark ki is akad elsőre, de kapunk egy olyan háttértörténetet és hentelést hozzá, hogy csak néztem. Ez a sorozat mindig is formabontó, erőszakos és határfeszegető volt, de ilyen megvilágításba beletenni, hogy a kegyetlenség, kínzás és gyilkosság is lehet szükséges, vagy egyenesen hősies? Nem is tudom eldönteni, hogy ez zseniális vagy más jelzőt kellene keresnem. Eve terhességi drámája emellett semmi. Erőszakos, verekedős, a szokott véres rész nagy kegyetlenséggel, és mégis, ez a reményt visszaadó rész. Valami nagyon egyedi ebben a sorozatban, akinek van rá agya, ez ebben a zsánerben egészen kiváló.

Dráma és halál jutott most - Grey's Anatomy (s22e14) kapcsán Teddy kapcsolata megint inog. Hát, nem tett jót az exférjnek, hogy rájött, nem újrakezdik, hanem csak barátok extrákkal. De Katie története kapta a fájdalmas véget, ami sokakat padlóra küld. Bailey is kikészül, de Lucas leginkább. Richard és a prosztata-szűrés lehetett a humor benne, de nem ült. Ebbe a részbe nem is illett volna több, annyira lenyomta az egészet Katie haldoklása. Azt meg hagyjuk is, hogy már megint jön egy szakorvos - gyakornok kavarás. Ennek a sorozatnak komolyan az a baja, hogy már annyi mindenki kavart másokkal, hogy egy-egy újabb kombináció nagyon tud irritálni.

Minőség, dráma, jó karakterek. The Pitt (s02e12) szokás szerint heti kedvenc, csak mesélni nem tudom. Hiszen ugyanúgy épülnek fel a részek, ugyanolyan pörgés és esetek dömpingje. Az emberségét is sokat emlegettem már. Ha most valamit ki akarnék emelni, az az lenne, hogy kezdek összeomlásokat várni. Robbie is nagyon táncol a szakadék szélén, a helyettese is, és Langdon miatt is várok még valami nagy beszélgetést vagy feloldozást, vagy valamit. Már közeledik a vége, hát érdekel, mi lesz az. Legemlékezetesebb rész? Talán azt emelném ki, amikor az egyik orvos ment haza, és közölte a többiekkel, hogy azért van annyi bajuk, mert nem tudnak határokat húzni. Ha vége a munkának, haza kell menni és pihenni, nem tovább dolgozni...

Újabb sokszereplős agymenés A mi kis falunk (s10e04). 3 történetből lett összegyúrva: a legbénább Saci és Laci kalandja, akik a villanyórát akarták leolvasni. A legtöbb szereplőt a doki és Janó bokszmeccse mozgatta - a lányok verekedtek a táblahordásért, Bazsó fogadást szervezett és hasonlók. A legjobban meg azon szórakoztam, ahogy ivó verseny lett abból, melyik bor az alkoholmentes. A szokottnál szerintem több szereplőt mozgattak, voltak vendégszereplők is. Mozgalmas, ez az előnye, de a humora még mindig olcsó.

A végére ért a Love Story (s01e09). Tudtam, mi lesz John és Caroline történetének a vége, de ahogy leforgatták... Nem kevés hiányérzet maradt bennem, de még rosszabb, hogy a sorozat üzenete sem jött át. Mi lett volna ennek a lényege? Azt még bele tudom látni, hogy John és Caroline elkezdtek visszatalálni egymáshoz és a katasztrófa egy lehetséges happy endet törölt el. Már nem lehet tudni. De egyáltalán, mennyire volt ez szerelmi történet? Mert a házasság, a kapcsolatuk hosszabb része szenvedéssel és azzal volt tele, hogy a nő nem tudott mit kezdeni azzal, hogy Kennedy feleség lett és a sajtót annyira érdekelte. A zárásban egy olyan elem volt, amit fontosnak érzek és súlya volt. Hogy hárman haltak meg - Caroline testvére is velük repült és meghalt. Ő meg mintha nem is létezett volna, mert nem volt híresség. A történet zárult, körbeértünk. A színészek rendben voltak, de különben jó sok hiányérzet, amit magammal viszek. Külcsín ok, tartamban hiány.

A főzőműsorok és versenyek még mindig eléggé mennek, hogy egy ilyen film érdekes lehessen. Mondjuk, jobban meg lehetett volna írni, de a tipikus elemek mindegyikét szépen hozza.

A középpontjában két barátnő áll, akik egy litván menzán főznek. A tulaj mindenen spórolna, minimalista és csak megélni akar. Ona és Saulé még többről álmodik, bár eléggé rájuk jár a rúd. Az egyiknek az egyetemet kellett otthagynia, amikor a barátja teherbe ejtette, de felelősséget már nem akart vállalni és elmenekült. Ona most egyedülálló anya és a kislánya miatt ismerkednie sem sikerül - amint megemlíti, hogy van egy lánya, már menekülnek is előle. Saulé meg rokonoknál lakik és simán csak szerencsétlen. Ő az a típus, aki mindig nagyot álmodik, de semmi nem sikerül. Csúnyácska, nagyszájú.

A tévében látnak egy reklámot, egy szakácsversenybe keresnek versenyzőket. Jelentkeznek és Saulé össze is hazudik annyit, hogy fel is vegyék őket. A menza hirtelen egy La Cantin nevű étterem, ők meg Franciaországban tanult szakácsok. A verseny aztán kikezdi majd őket is - az egyik versenyző uszítja őket egymás ellen, Ona kezd összejönni a zsűri egyik tagjával, míg Saulé megint csak azt tapasztalja, hogy a barátnőjét keresik, szeretik, foglalkoztatják, ő meg háttérbe kerül.

Mint egy románcban, itt is megvan a nagy gesztus, békülés, happy end. Ona és a zsűritag kapcsolata zökkenő nélkül tud előre menni - a férfit jól kijön a kislánnyal is, és az ő életében is megvan a hazugság. Neki szó szerint franciának kell kiadnia magát, még a beszédjét is hamisítják. 

Nincs meglepetés a filmben. Kiszámítható, akár azt is írhatom, unalmas. A kötelezőket beletették, de így meg nincs is benne semmi, amiért meg lehetne jegyezni.

A külcsín is unalmas, olcsó, nagyon tévés. A szereplők kinézetétől kezdve a show-n át minden. Legalább a menza és a show között nagyobb különbséget lehetett volna tenni. Olcsónak néz ki és a jelmezek... Amiben a versenyen részt kell venniük, nálunk a menzán tudom elképzelni, nem a tévében.

Az egyetlen, amit értékeltem benne, ahogy szépen kiemelték, hogy az ilyen műsorokban minden milyen kamu. Szórakoztató műsort csinálnak és amikor ezt a lányok is megtanulják, akkor tudják a maguk nyereményét összehozni, aminek semmi köze ahhoz, a versenyben hol végeznek. Az ugyanis mű és megrendezett.

Azt is fájlaltam, hogy a főzés is hiányos benne. Az ételek is - semmi gusztusos, semmi olyasmi, amit kedvem lett volna megkóstolni. Meg, gombócot főzni versenyen? Nem is mondok semmit.

Háttérfilmnek elment, de semmi több. Figyelni nem volt érdemes.

Véletlenül bukkantam rá a sorozatra, de a téma és a színészek okán nem sokat gondolkodtam, hogy nekiüljek-e. Azt nem tudom állítani, hogy minden tetszett benne, de összességében kerek thriller volt, szépen elvarrt szálakkal.

A történet két terhelt ember találkozásából indul ki. Nile Jarvis a második feleségével új házba költözött és a milliomos egy futópályát akar az erdőbe. A szomszédot, Aggie-t kellene meggyőzni, hogy írja alá a papírt. A kettejük találkozása sorsdöntő: Aggie egykor sztárszerző és újságíró volt, mindenféle díjjal és elismeréssel. A kisfia halála és a válása azonban megtörte, most csak elzárkózva él és szenved. Nile pedig mai napig nem tudja lemosni magáról a vádat, hogy az első feleségét megölte. A férfiban merül fel az ötlet, hogy Aggie megírhatná az ő történetét.

A cselekmény pedig beindul - a könyv készülni kezd, interjúznak és Aggie nyomozni kezd. Nagyon meg van győződve arról, hogy Nile velejéig gonosz és megúszott egy gyilkosságot. Az ügyet annak idején vezető nyomozó egyet is ért vele, szóval, messze nem csak egy könyv készül.

Főleg, hogy eltűnik a fiatalember, aki elütötte és így megölte Aggie gyerekét. Véletlen, vagy Nile így segítene a nőnek? Ez a történetszál is benne van, bonyolítja az eseményeket és egy jelen idejű nyomozást, feszültséget visza  cselekménybe.

De ki mond igazat? Nile ugyanis megnyerő, karizmatikus és akár igazat is mondhat. Két olyan színész párharcol az interjúkon, akiknek megy is ez a játszma. Sajnos, végig nem sikerül megtartani annak a feszültségét, hogy mi is történt igazából. Kapunk nyomokat és a vége előtt már lehet tudni, hogy hol az igazság, ha azt még majd tisztázzák is, hogy részleteiben mi történt korábban.

Ami nem tetszett benne, a lelkizős áthallás Aggie személyes drámájában. Abszolút nem tudott érdekelni, hogyan szenved és gyűlölködik a gázoló felé. Pláne, hogy a végére eljutnak oda, hogy miképpen igyekezett mást kinevezni bűnbaknak, csak fel se merüljön benne, hogy maga miképpen járult hozzá a gyerek halálához. Elég komoly dolgoknak kell történnie, hogy képes legyen szembenézni azzal, hogy azért gyűlölte annyira a srácot, hogy magát ne kelljen.

Talán érezni is, hogy igazából mi a bajom a sorozattal. Az elkényeztetett, minden nehéz helyzetből az apja/nagybátyja által kihúzott Nile minden hajlamával együtt is érthetőbb és elfogadhatóbb volt számomra, mint Aggie. A pozitívnak nyomott szereplő irritált.

Nyomozós thriller, nem akció. De a helyszínekkel, nyomozásokkal és a színészekkel jól eladható így is. Mondanám azt, hogy tényleg a színészei a látványelemei. Daines nagyon tudja hozni a szétesett nőket, elég a Homeland felé mutogatni. Rhys meg talán jobb gonosznak, mint hősnek, bár azokban a szerepeiben is kedvelem. (Megjegyzem, a Netflix jó béna egy promóképet hozott ki. Daines kapott benne olyan jeleneteket, amikor direkt rosszul kell kinézni, de ennyire nyomasztó és fura fejű egyikük sem a sorozatban.)

Egynek elment, de azért nem újranézős. Elsőre ülnek a csavarok és a megoldások, utána már nagyon benne van, hogy ismerjüka  felfedezni valókat és azok nélkül unalmasabb lenne.

Nem titok, ennek a mesének soha nem voltam a rajongója. Sőt. Egyetlen jelenetet tudok mondani, ami 4 részben tetszett. Amikor az Alkonyatot cikizték. Különben...

Újfent egy béna történetet nézhettem meg. Dracula készül visszavonulni, de amikor szembesül azzal, hogy Johnny is a hotel vezetője lenne Mavis mellett, inkább visszakozik és hazudik egy nagyot. Johnny meg persze mindent helyre akar hozni - nem vezetheti a hotelt, mert ember? Van Helsing majd szörnyet csinál belőle! Az eredmény meg nagy kutyulás. Egyesek, mint Johnny, szörnyek lesznek. Ő éppen egy fura sárkány-hibrid, amire szavaim sincsenek. Mások meg emberek lesznek, mint a vérfarkas papa vagy Drakula.

A maradék játékidőben meg az após - vej páros egy kristályért indul, hogy mindent vissza lehessen csinálni. Bár azt írhatnám, hogy ott aztán jó kis kalandokba keverednek, de még az sem. Buta poénok vannak végig és annak az erőltetése, hogy valahogy minél több mellékszereplőt bevonjanak. Még, ha csak azért is, hogy sikítozzanak, amikor szembesülnek az alakváltásokkal.

Ami korrekt benne, vagy inkább úgy írom, hogy a szokott szintet hozza, az a külcsín. Ezek a mesék így néznek ki és a 4. rész sem különbözik. Több szereplő kapott vonásokat az eredeti hangjától - Draki jól hozza Adam Sandler egyes vonásait, Mavis is kapott némi külső vonást Selena Gomeztől. Ez nekem még pozitív is lenne, ha...

Ha nem lenne olyasmi, mint a Johnny szörny. Ami kb. olyan, mint egy sárkány és egy farkasember szerelemgyereke. Megjegyzem, még rosszabbul néz ki a vörös hajával, mint ahogy leírva kinéz. Ronda. Vajon poénnak szánták? Nem tudom, nekem nem volt az.

De simán benne lehet az is, hogy csak nagyon nem az én korosztályomnak készült. Kicsiknek. Azt el tudom képzelni, hogy nekik ez vicces és a szereplőket is tudják kedvelni.

A tanulság is nagyon gyerekre szabott - a másik elfogadása és megtalálni a jót mindenkiben, szeretni egymást. Bár szörnyek a szereplők, amit közvetítenek, az még Disney mércével is nagyon szeretet - család - összetartás túltolás.

Nem tudom, ez-e a vége, vagy még folytatni akarják. Nem szavazhatok, de nekem már 4 rész is sok volt, ne legyen 5. Kérem...

A fesztiválfilmekkel ritkán vagyok jóban. A legtöbbször nekem van benne valami olyan elvont vagy taszító elem, ami miatt szenvedek velük. A Zúzógép is elég sok fesztiválon ott volt, nyert is díjakat. Ha az Aranyat nem is, de az Ezüst Oroszlánt begyűjtötte, ami ránézésre a legrangosabb díja. És azt most dicséretnek szánom, hogy elnéztem. Nem kötett le igazán végig és a végét is furának találtam, de ezen most nem szenvedtem.

A főszereplője egy MMA harcos, akinek az alapjait a birkózás jelenti. Volt már a csúcson, de a legutóbbi címmérkőzése nem sül el jól. Veszít, életében először és nem is tud mit kezdeni vele. A viadalt ugyan semmissé fogják tenni, mert orosz ellenfele nem megengedett rúgásokat vitt be a fejére, de attól még valami megtörik. Marknak megint össze kell szednie magát, szembenézni a függőségeivel - gyógyszer - és valahogy folytatni. Ezzel párhuzamosan látjuk a párkapcsolatának alakulását és ahogy legjobb barátja új életet lehel a saját karrierjébe.

Igaz történet az alap és a végén meg is mutatják az igazi Mark Kerr-t. Ki van emelve, hogy a filmben szereplő barátaival mennyit tettek ezért a sportért és mennyivel kevesebb megbecsülésért, pénzért, mint amit a mostani harcosok kapnak.

Talán az vele a bajom, hogy mennyire beszürkült a végére. Nem volt dicsőséges visszatérés, nem volt nagy csata. Vártam egy tanulságot vagy valami többet, de ez csak egy kiragadott korszak Kerr életéből. A végére még az is megfordult a fejemben, hogy Coleman - a bajnokságot megnyerő visszatérő jó barát - jobb téma  lett volna.

Aztán, a szereposztás. Én a Bridertonnak se tudom elnézni a rasszok keverését, de ennek a filmnek? Itt még inkább kirívónak éltem meg. Én szívesen keresek rá az eredeti emberekre, az igazi történetekre, ha már nem fikciós a film. Itt meg azzal szembesültem, hogy fordítva kellett volna szerepet osztani. Kép alapján Kerr fehér, Coleman sötétebb  bőrű. A színészek meg fordítva játsszák őket - Johnsonra annyi maszkot és színt is tettek, hogy alig ismerni fel alatta a színészt. Nagyon kevés olyan jelenet volt, amikor tényleg Dwayne Johnsont láttam és nem a maszkot, amit rátettek. Különben jó munka, iszonyat átváltoztatja a színészt, de akkor is.

De nem ez az egyetlen döbbenetes átalakulás benne. Emily Blunt szerint soha életében nem volt még annyira Barbie, mint ebben a filmben. Pedig Az ördög Pradát viselben olyan karaktere volt, akinek a főnöknője elvárta a modell kinézetet. De az semmi volt ehhez képest. Ő mondjuk jobban felismerhető, csak... nem is tudom, mi erre a jó szó. Mintha a Barbie-film egyik szereplője lenne - sokkal inkább illene abba a filmbe a babák közé, mint páran, akik tényleg Barbie-t játszottak benne.

Sajnos még azt sem tudom írni, hogy volt benne látvány. Igen, az MMA küzdelmek és mérkőzések benne vannak. Csak a személyes ízlésemmel nagyon nem találkozik, amit láttam. Írtam is, Kerr birkózó volt annak idején. Az meg az egyik legunalmasabb küzdősport számomra, itt sem tudott megfogni. Elhiszem, hogy korrekt és jól megcsinálták, de nekem unalmas volt.

Kicsit az egész filmre rá tudom ezt húzni. Jól összerakták, van története és a színészek is komolyan vették, sok energiát beletettek. De annyira nem tudott tetszeni, és fura volt az összkép. Nálam csak 'egynek elment'.

A Witcher is egész szép kis holdudvart gyűjt maga köré. Vannak animációk külön történetekkel. Ott vannak a játékok, képregények, könyvek, meg persze a sorozat is. Aminek előzmény-sorozata is létezik, amit vesztemre megnéztem.

Gyanúsnak kellett volna lennie, hogy mi az alaptéma. Az első Vaják megszületése. Valamiért azt hittem, Geralt valamelyik nevelője vagy őse lesz kiemelve, de teljesen külön történetet kaptunk. Ettől még lehetett volna jó is, csak... Annyira összecsapott egy semmi lett a vége, hogy leginkább csak fogtam a fejem, hogy ezt bárki is komolyan gondolta.

Ha röviden össze akarom foglalni, akkor egy tünde mágus reményt akar adni Geralt korának és a tündéreknek, ezért elmeséli az első vaják születését Kökörcsinnek. Hú, angolul néztem, így ez a név nehezemre esik. Lehet inkább Jaskier? Az pedig egy háborús - lázadós mese. Merwyn hercegnő nem akart a bátyja politikájának sakkfigurája lenni, szerelem helyett érdekből házasodni. Különben sem hitt az így kötött tartós békében. Így részt vett a puccsban, trónra lépett és mindenkit, köztük a saját testvérét is lemészároltak egy másvilági szörny segedelmével. Volt viszont pár harcos, akiknek rokonai vagy akár egész klánjuk odaveszett a mészárlásban. Ők bosszút esküsznek és elindulnak megállítani a nőt. A vajákot majd azért kell létrehozni, hogy a szörnnyel megküzdjön.

Lehetet volna jó, ahogy összeszedik a csapatot és mindenféle nehézséget leküzdenek. De mivel csak 4 rész az egész, éppen hosszabb, mint egy film lenne, össze kellett csapni. Kis közös út, aztán már le is van zavarva a döntő csata. Annyira nagy, epikus küldetésnek van elmondva, aztán meg ezt kaptam. Egy szinte semmi, odamegyünk és mindenki fejét beverjük akció. Azt meg hagyjuk is, hogy az ősellenségek - Eile és Fjall - ezen rövid idő alatt egymásba szeretnek és képesek azzal zárni, hogy Eile terhesen énekel. Most komolyan? Fantasy ez, vagy hiteltelen romantasy? Pláne, hogy nem sokkal korábban a férfit azért száműzték, mert Merwyn szeretője volt. Gyorsan váltott...

Azt már fel sem hozom, hogy a baba vérvonaláról milyen jóslat hangzik el és mennyire nem lehet vele mit kezdeni az alapsorozat ismeretében. Így nem pluszt kaptam a világhoz, inkább csak bosszankodtam. Az első rész elment, hogy aztán végig csalódjak az összecsapottsága, egyszerűsége miatt.

Próbáltak látványt is tenni bele, de nem lett szép. Még a sima harcok elmentek, ott egy kis humor is elfért, de amikor mágia és szörnyek kerültek terítékre, elvérzett a sorozat. A legrosszabb? Fjall vaják alakja. De a rém sem éppen a szép számítógépes trükk példája.

A főszerepekre kevésbé ismert színészeket hoztak, igazából egy nagyobb név van benne. A kardozás mesternőjét Michelle Yeoh alakítja és meg is csapott, hány hasonló szerepet adtak már neki. Meg is értem, hogy ebben még az eredeti Vajákból se sokan akartak benne lenni, csak Joey Batey lett megfőzve a keretre, hogy jegyzetelje ezt a sztorit, hogy dalt írhasson belőle.

Egyszer megnéztem, de mást vártam. Ez nekem csalódás volt, de akár nagyobb betűkkel is írhatnám. Egy-egy poén tetszett, meg az, hogy miképpen kerültek emberek a tündérek világába. Az tényleg új elem. De különben...

Nem egy szokványos holocaust-film lett a Nürnberg. De még csak azt sem mondanám, hogy igazából a perről szólt ez a történet. Persze, érintik és a végére kell Douglas a szövetségesek győzelméhez, de az a film nem ezt tette a középpontjába. Személyesebb.

Vannak azok a filmek, amikor két erős karakter szembekerül egymással és mondhatni, megmérkőznek egymással. Ami beugrott kapásból, az a Frost/Nixon. Itt két fokkal speciálisabb a helyzet, de valami ilyesmit inkább éreztem benne. A tehetséges amerikai pszichológus és a Reichsmarsall ütközete, megosztó kérdésekkel. Mert bizony a határvonalak nem kicsit mosódnak össze a végére. Douglas Kelley azért lett Nürnbergbe helyezve, hogy a náci vezetőket életben tartsa, tárgyalásra vihetők legyenek és számonkérhetők. Göring a vezér és ő Kelley kiemelt projektje is. Ami időt együtt töltenek, miközben mindkettő kihasználná a másikat, egyfajta barátság is kialakul közöttük.

Érdekes ötlet a filmben, hogy nem szörnyetegeket akar bemutatni. Ok, a nácik közül Göring van kiemelve, de Russel Crowe nem szörnyeteget formált belőle. Kelley is kimondja róla a filmben, hogy egy nagyon okos emberről van szó, aki mindent kitervelt. Nem véletlenül adta fel magát és meg akarja védeni a Birodalom reputációját. Ehhez a tárgyalás az eszköze. A filmet meg úgy írták meg, hogy Kelley besegítése nélkül célt is ért volna. De Kelley segített a taktikában ellene, és nem egy lépést megsúgta az ügyészeknek, így azt is ki tudták előre védeni.

De nem is a tárgyalás a lényeg. Az csak a végjáték. Sokkal inkább az, ahogy Kelley és Göring barátkozva játszmáznak. A film még azt is megengedi magának, hogy hihetőnek tünteti fel, hogy Göring semmit nem tudott a munkatáborok haláltábor voltáról és a legszörnyűbb tettekben ártatlannak vallja magát. Ugyanakkor a film szembesít azzal, hogy mit tettek a nácik és miért olyan hihetetlen, hogy erről a vezetők ne tudtak volna. Egyértelműen arra van kihegyezve a film, hogy ezekért a tettekért felelni kell. Túl sok fájdalom és bűn esett meg, amit nem lehet vagy szabad elnézni. Személyes példákkal is aláhúzzák - bár tény, hogy a zsebkendőt akkor nyomják az ember kezébe, amikor a tárgyaláson levetítik a haláltáborokban készült videókat.

Itt jegyezném meg, hogy szépen illeszkedett a filmbe Howie története, aki Kelley fordítója lett a börtönben. Az amerikai tiszt a végére mesélte el, hogy ő németnek született, de a szülei még időben ki tudták menteni az Államokba. Ők odavesztek egy táborban, a fiúk pedig amerikai katonaként tért vissza a nácik ellen harcolni. Ez már csak azért is lekötött, mert egy könyvet is olvastam azokról az amerikaivá lett német zsidó fiatalokról, akik amerikai katonák lettek és elsősorban tolmácsként segítettek a háborúban. Az ő történetük magában is drámai, itt pedig van körötte egy ilyen körítés.

Benne van annak is a története, hogy Robert H. Jackson hogyan harcolta ki, hogy meglegyen ez a per. Hogyan vitte végig és hozott érte személyes áldozatokat. Pedig, sokan csak agyonlőtték volna a nácikat, de Jackson egész más szintre emelte a történetet. Ez volt az a vonal, ahol némi humort is megengedtek maguknak. Az egyik kedvenc részem volt, amikor az amerikaiak elutasították, kellett egy nagyobb hatalom. De ki? Repültek a Vatikánba. Ott is, ami volt... Amikor a segédje rákérdezett Jacksontól, hogy tényleg megzsarolta-e a pápát, azon roppant jót derültem.

De igazából ez nem kedélyes film. Sőt. A végére egészen beborul annak ellenére, hogy Jackson eléri a célját. Az egy dolog, hogy Göring milyen trükköt mutat be a végére - az meg A tökéletes trükköt juttatta eszembe, nem véletlenül volt az Abrakadabra a kulcsszó. De az, ami Kelley-vel történt. Azt Rami Malek nagyon hozta, ahogy a kedélyes, mindenki kedvence Kelley szinte paranoiás és a rosszat meglátó, arra Kasszandraként figyelmeztető figura lesz. Mintha nem is ugyanaz lenne, aki megérkezett Nürnbergbe és aki távozik majd onnan.

Nem látványfilm, dráma. A színészek és a párbeszédek adják el és el is adják. Döbbenetes szereplőgárdával forgott és sokan több mindent bele is tettek. Talán nem véletlen, hogy mindenféle díjakra jelölték és nyer is ezt-azt.

Lekötött végig, érdekes volt, ha tényleg más is, mint amit előzetesen vártam. A vége nyomasztott le igazából - az a győzelem nem nagyon érződik, olyan súlytalan. Kelley beborulása meg megkérdőjelezi, hogy van-e egyáltalán győzelem vagy arra van kárhoztatva az emberiség, hogy újra és újra ugyanazokat kövesse és szenvedje el.

Próbálkozom, tényleg, de ez... A Zorro (s01e06) ezen francia verziója továbbra is egy katasztrófa. Diego eljátszotta Zorro halálát, aztán most játszhatja a hullát és a temetését szervezik, meg lopkodják a nem is olyan holt tetemet. nem is akarok szavakat keresni, ez a történet úgy pocsék, ahogy van.

Kezd beindulni a Memory of a Killer (s01e07). Egyre jobban használják, hogy Angelo agya kezdi nagyon elveszteni a kontrollt. Sokan mesterkednek, sok titok van, és neki ezt mind át kellene látni, de egyre kevésbé képes rá. Mi nézők megint kapunk abból egy adagot, hogy ki mindenki titkolózik és álnokoskodik körötte. Akkor is elég lenne, ha a képességei birtokában lenne, de nincs. A rendőri nyomozásból is egyre többet látunk, és ott is közeledünk Angelo felé. Megjegyzem, most sajnáltam Maria férjét. Végre aktív, a nyomozójával jó nyomot adnak és járna neki a kredit. Erre a feleségére hajtó rendőr lenyúlja? Mondjuk, azt nagyon nem szeretném, ha ott szerelmi dráma és háromszög lenne, inkább nézném a krimit. Meg várom, Angelo mire jut. Még nem bírom azt írni, hogy jó ez a sorozat, de már jobb.

Fogy a létszám? Az a durva Chicago Fire&Med (s14/11e15) kapcsán, hogy elkezdték csökkenteni a színészeket. A kapitányt menesztették, az új srác a rendőrakadémiával szemez, már csak az kellene, hogy pár öreg meg nyugdíjba vonuljon. Hermannek különben Szörny RT. Mike-pillanata volt. Nagy nehezen összehozta a reklámfelvételt, aztán az egészből csak egy mondatot vágtak be. Mindenki leste, mennyire akad ki, de ő meg örült, hogy milyen jól nézett ki a tévében. Igen, ilyen történetszálakat kapunk. Meg Stelláék nyomoznak, hogy egy autóbaleset miképpen zajlott igazából, ki vezetett, volt-e utas. A Medben meg Archer aggódott a kora és az apaság miatt, míg egy haldokló leckét adott neki, hogy minden egyes perc lehet érték. Minőség, nem mennyiség. Itt is lesz húzás, szerintem Johnt veszik ki, aki el fog menni sorozatot forgatni. De majd kiderül.

Ehhez sincs mit hozzátenni. A Grey's Anatomy (s22e13) tipikus része, de legalább műtöttek és volt benne feszültség, sikerül-e a beteget megmenteni. Van, aki sikerrel járt, másnak nincs ilyen szerencséje. Teddy szálát elnéztem, neki volt az izgalmas műtétje. A lelkizés Katie esete miatt, meg a meghallgatáson a hazugság, az viszont nem nagyon tudott lekötni. Az átlagot hozza, de nem maradandó élmény. (Megjegyzem, a képpel kicsit csaltam. Katie a jelen részben már sokkal rosszabbul van, ez kicsit korábban volt.)

Ezt vajon érdemi drámának szánták? A Love Story (s01e08) ezen része tulajdonképpen két veszekedés, két beszélgetés története volt, ami mutatja, hogy mennyire elvesztették maguk, egymást a szereplők. Vagy inkább Caroline, mert ő az, aki bezárkózik, nem tud mit kezdeni a megváltozott életével és a sajtó érdeklődésével. Egyszerűen nem tudnak egymással sem dűlőre jutni és csak szenvednek, meg a kapcsolatuk is. Értem is, de nem szerettem nézni. Két beszélgetésben megfogva az életválság.

Teljesen szokott rész A mi kis falunk (s10e03). Visszajött Marcsi látogatóba és pár biztosítást megkötni, míg Bazsóék disznót akartak vágni. Aztán mindenki belekeveredett valamelyik szálba. Teljesen a szokott humor és a szereplők se fejlődnek már. Legfeljebb annak örültem, Anikóhoz hasonlóan, hogy nem lett levágva a disznó. A vicces meg az volt, ahogy a doktornő volt férje jött disznóölést nézni, aztán elröhögcsélt meg ivott a történteken.

Ennyi erőszakot és brutalitást egy állatos dokumentumfilmben... A Királyság (s01e01) mit ne mondjak, ezzel meglepett. Ok, arról szól, hogy ragadozók vetélkednek egy területen és ki lesz a királyság, egy termékeny folyóvölgy csúcsragadozója. De egész egyszerűen brutális, ahogy egymásnak mennek és a zsékmányállatok sem lelnek kis békét sem. El tudtál menekülni a leopárd és a vadkutyák elől? Gratulálok, a folyóban bekap a krokodil. Azon még mindig sokkos vagyok. Pedig tényleg mesélős, szinte filmszerű. Egy oroszlán, egy vadkutya, egy hiéna és egy leopárd család sorsát követjük, és mindenkinek azonos a célja: életben maradni, felnevelni a kölyköket. Gyönyörűek a felvételek, jó a cselekmény és a narráció is informatív. Csak tényleg, tudatosítani kell, hogy vadállatokat nézünk, akik az életért küzdenek. Nem lesz minden boldog. De akkor is, a szokottnál jobban megcsapott a halál és erőszak bemutatása, ha nem is premier plánban ölnek, esznek, halnak.

Szépen elvarrt mindent a Cross (s02e08) zárása. Minden még életben levő szereplő kapott egy nagy villanást. Luz még egy nagyot odasózott, utána meg Cross szembesült azzal, amit Luz végig mondott neki. Akinek elég pénze van, megveszi a törvényt is. Egy egészen más harc és történet lett a sorozat legvége, mint amit addig láttunk. Depresszívebb is valahol, mert Cross hiába éri el az igazságot, ez a belső meggyőződéseinek, a rendszerbe vetett hitének a halála lesz. Arról nem is beszélve, hogy Kayla hogyan leszerepel előtte. Az különösen parádés volt, ahogy a másik nő kiosztotta az FBI-ost. Jót tett a résznek, hogy gyorsan pörgették, mert olyan volt, mintha 2 rész lett volna egyben. Luz történetének vége és Cross pokoljárása az igazságért. Nem tipikus része az évadnak, nyomasztó is, de azért korrekt. Ténylegesen belenyomtak mindent, amit csak tudtak.

Nagyon erősen bekezdett az Invincible (s04e01-03). Ha minden igaz, ez lesz a záró évad és sűrítve kapunk is mindent. Eve és Mark erős kapcsolata, ami most kapott egy nem várt csavart. Ha a srác még nem is tudja, Eve mire jött rá. Mark lelki sebei, mert sajnos belátta, hogy van olyan, amikor ölni kell a rosszabb elkerülése végett. Ezzel meglépve egy olyan vonalat, amit pl. Superman sose tenne  meg. Mark igen, de majdnem belepusztul. Az zseniális is volt, amikor Cecil próbált beszélni vele és kiemelni, hogy megérti, de vannak terhek, amiket átvenne tőle, ha engedné. Nolan és a népük története is borzadály, mit ne mondjak. Felnőtté avatási szertartásnak, hogy a szüleid mennek agyonverni... Rosszabbak, mint a Predatorban látottak. Nem véletlen az sem, ahogy összerakták, hogy Nolan is kezdi belátni, miért kell a népüket megállítani és egyre aktívabb szerepet is hajlandó vállalni. Egy rémmenet volt, amikor szembesültek újfent azzal, mit tettek az egyeduralmuk biztosítása érdekében. Minderre rájön, hogy milyen sötét a helyzet. Egyik szörny a másik után, közel katasztrófába torkolló és véres összecsapások egymás után. Megvan a szokott brutalitás, de most olyan lelki terhekkel és traumákkal megpakolva, hogy depresszív is nézni. A humor már szinte teljesen kiveszett és mélyrepülünk a drámába és fájdalmakba. A látvány teljesen a szokott. Bevállalós, véres, képregényes, de korrekt. És még mindig nagyon nem gyerekeknek van szánva, ez felnőttmese. Roppant érdekel is, mi lesz a vége.

Kinek mi ugrik be, ha azt hallja, Bambi? Még nekem is a Disney-mese, pedig Salten könyvét is olvastam, sőt, a Bambi gyermekeit is. Még diafilmen is megvolt. De az a Disney... Máig emlegetem, hogy engem megvezetett. Elhitette velem, hogy az őz hímje a szarvas. Már egyetemista voltam, amikor rájöttem, hogy a hím őz a bak és nem a szarvas. De hát az Államokban nem ismerik az őzet...

Meg is lepett, hogy nem a Disney készítette el a Bambi élőszereplős verzióját. De létezik és meg lehet nézni ezt a történetet 'valódi' állatokkal is. Minden benne lesz: az egyszerű erdei élet, az ember fenyegetése, a más fajba tartozó kis barátok, az anyja elvesztése és az erdő királyává válás. Levették az egész történetet, csak sokkal hihetőbb és igazabb hatása van azzal, hogy valódi állatokat látunk és az őz - nyúl pl. el van egymás mellett, de nem lesznek olyan játszópajtások, mint a mesében.

Szép lett ez a film. Az erdő, az állatok. Nyugalmat áraszt, idilli. Annyira jó a grafika, hogy nem egyszer azt néztem meredten, hogy valódi állatot látok vagy CGI teremtette meg az illúziót. Kilométerekkel jobb, mint pl. Az oroszlánkirály élőszereplős verziója, ahol azért érezni, hogy számítógép teremtette az állatokat. Itt csak egy-egy olyan jelenet volt, amin érződött, hogy nem valódi az állat. Még akár azt is el tudom képzelni, hogy is-is. Van benn igazi felvétel, a többit meg a technika hozzátette. A lényeg, hogy jó néznivaló.

Tetszett az a megoldás is, hogy egy mesélő mond el mindent. Az állatokat tényleg meghagyták állatnak, nincsenek megszemélyesítve és nem beszélgetnek egymással, ahogy fentebb már említettem is. Ezzel meg van növelve a hihetősége. Az sem hátrány, hogy komoly színésznőt kértek fel mesélőnek. Nálunk Udvaros Dorottya mondja el a történetet, szépen hangsúlyozva és hangoskönyv minőségben.

Szerettem a nem nyíltan, de a sorok között jól kivehető üzenetét. A természet védelme, az állatok szeretete benne van, és elítéli a vadászatot. Nem hiába volt gyerekek sokaságának trauma Bambi anyjának sorsa - itt is szívbe markoló, amikor a télen a gida egyedül igyekszik életben maradni és hiába keresi az anyját. És mi tudjuk miért - az ember miatt.

Túl sok mindent már nem tudok hozzátenni: a történet ismert, korrekt adaptáció. Szép a kivitel és szeretem az üzenetét is. Jó megoldás a mesélő. Megérdemelné, hogy ez legyen a Bambi, ne a Disney-mese.