Na, ezt benéztem. Simán besoroltam ezt a filmet a DC alá. Gondoltam, Pókember egyik ellensége, biztos abba a táborba tartozik. Most meglepődtem, hogy Kraven Marvel figura. Olyan ez a film, mint a Pókverzumba nyomott filmek, miután magát Pókembert odaadták a Marvelnek.

De, akkor, amit erről a darabról tudni érdemes. Akciófilmnek elment. Kraven látványosan írtja az ellent, legyen az a vadászat miatt valami ellenszenves figura, vagy az útjába kerülők, amikor egy csoport van annyira idióta, hogy az egyetlen embert rabolják el, aki érdekli hősünket: az öccsét. Amit lehet, kimaxoltak Kraven képességeiből anélkül, hogy azt mutogatták volna, hogy milyen állati tulajdonságai lettek. Nincs is túlmagyarázva, hogyan lett belőle vadász. Láttuk a szert, az oroszlán vérét és ahogy kvázi Kraven a gonosztevők ragadozója lett.

De nem csak Kraven, a mellékszereplők sem húzzák az időt, ha gyilkolni kell. Így aztán több szereplő is bonyolódik látványos összecsapásokba. Vagy az időt vagy elmét, nem tudtam eldönteni melyiket, manipulálja és hidegvérrel öl. Rino meg ismerős alak, őt más filmben mutatták már. Rinocéroszhoz hasonló alakká tud torzulni, ilyenkor lényegesen erősebb és a bőre szinte áthatolhatatlan.

Kraven majdnem hős is lehetne. Eleve, gonoszokkal számol le. Nagy környezetvédő - itt még azért nem ökoterrorista, de el lehetne billenteni abba az irányba is. Az nagyon szimpatikus is volt nekem, ahogy védte a birtokon levő állatokat és különben is, visszatérő elem volt, hogy a célpontjai vadászok, ritka fajokat lőttek ki és ezért fizetniük kellett. Amiért antihős, hogy ő nem csak börtönbe juttatja a rosszfiúkat, mint a hétköznapi igazságosztók. Ő inkább Megtorló párja abban, hogy a bíró és végrehajtó szerepét is magára vállalja, megöli az ellent. Ettől nekem még nem lett ellenszenves, hiszen ő valóban a mocskot takarította. Ezért is lehetett úgy írni a történetet, hogy Calypso is segít majd neki.

A gond a cselekmény. Gyorsan megszületik Kraven, majd látjuk bevetésen. Utána meg jön az a szál, ahogy az  öccsét elrabolják, az apja szervezetét fenyegetik és Kraven megindul a testvéréért. Ő lesz az is, aki arra is rájön, hogy mi volt minden mögött a rejtett játszma. Mert van egy bábmester a játékban. Akár fondorlatosabb is lehetett volna, de nem lett. Lineáris, egyszerű, kiszámítható. Ha csak szemmel nézzük, ok. Az agyunkra nem lesz hozzá szükségünk.

A látvány rendben, már írtam. A szereplőgárda is illusztris. Aaron Taylor-Johnson már szinte otthonosan mozgónak mondható a szuperhős filmekben, és egyre több akciószerepben is látom. Levi Miller, a kamasz énjét játszó színész is szépen építgeti a karrierjét. De ismerős lehet Nivolától kezdve DeBose-on át Crowe-ig. jó pár színész. Amin különben meglepődtem, az Alessandro Nivola. Őt annyival fajsúlyosabb, drámaibb színésznek gondolnám, hogy fura volt Rinóként nézni.

Lehetne akár folytatni is, a történet éppen annyira maradt nyitva, hogy új szálon lehessen tovább menni. A végére hagyták azt a poént is, hogy megszületik Kaméleon. Csak éppen elég nagy bukta lett pénzügyileg és a kritikái is rosszak. Én ennyire nem haragudtam rá, egyszer simán elnéztem.

Még olyat is tudok mondani, ami helyenként kifejezetten tetszett benne: a zenéje. A végén, amikor Kraven felveszi azt a fenyegető pózt, az a zene kifejezetten bejött.

Nem nagy titok, hogy az ázsiai gyilkos játékos sorozatok közül nekem az Alice in Borderland volt a kedvencem. Talán a Squid Game ment nagyobbat és azt ismeri mindenki, de ez az a sorozat, amelyben több az ész. Még akkor is, ha nem volt egyszerű még egy évaddal megtolni.

Mert bizony a 2. végén a szereplők döntöttek, egyesek folytatták az életüket, mások pedig Borderland polgárai lettek. Minden el lett varrva. A nyitányban is azt látjuk, hogy a korábbi főszereplők szépen éldegélnek tovább. Arisu egy túlélőket segítő csoportban dolgozik, bár a látottak alapján elég fura gyűléseket tartanak. Mindenki olyan udvarias, mosolygós, mű az egész. Usagi már a felesége és Arisu tervezgeti is a közös házat, a jövőjüket.

Hogy mi lesz a csavar? Van egy tudós, aki megszállottja a halálnak. Nagyon érdekli, hogy a meteorbecsapódás túlélői mit láttak odaát. Usagi kísérti az apja emléke, és úgy érzi, mellette a helye akkor is, ha az apja odaát ragadt. Mindehhez hozzájön Arisu egy rajongója, aki polgár lett és nem bírja megemészteni, hogy Arisu meg az emberi életet választotta. Vissza akarja csalni, polgárrá tenni, ehhez meg Matsuyamát (a professzor) és Usagit használja fel, mert pontosan tudja, ha Usagi megint Borderlandre kerül, a férje követni fogja. Vagyis, neki már eleve van egy játszmája, amitől minden cinkeltnek is hat. Mert most egyéni cél vezérli a Joker-játékkal, ha figyelmeztetik is, hogy ennek megfizetheti még ő is az árát.

De a lényeg, hogy a szereplők visszakerülnek a halálos játékok világába. Usagi az apját keresné, Arisu a feleségét, a professzor meg teszi, amit mondanak, mert be van ígérve, hogy cserébe beleshet a függöny mögé. Joker-játszma, itt mások a szabályok. Mindenki járt már itt, mindenki majdnem halt már meg és itt nyert egy esélyt az új életre. Most nem is kártyákat gyűjtenek, hanem egyik játékról mennek a másikra, megértve, hogy egyfajta házi bajnokságot játszanak. Éld túl, a végén hazamehetsz!

A lényeg a játék. Ismerős lesz a felépítés. Szokás szerint egyet elkezdenek, majd a következő részben zárnak. Így mindig megvan a késztetés, hogy az ember egyiket nézze a másik után. Közben a háttértörténet is épül, a mellékszereplők meséje is kiderül, a páros meg egy ponton egymásért és a jövőjükért küzd. Usagi már belátja, hogy az életét kellett volna értékelnie. Szerintem az a baj, hogy elfelejtették, amit Borderlanden átéltek. Ha tudta volna, nem kísérti úgy az apja. De nem tudta, visszacsalták, és itt döbben rá, hogy mit jelent neki a férje és az élete. Mire megint találkoznak, Arisu még azzal is meglepi, amit ő is a kórházban tudott meg, Usagi kómába esését követően: a nő terhes, gyermekük lesz. Szóval, már nem csak egymásért, a babáért is küzdenek. Van olyan szemét játék, ahol a babának is játékosnak kell lenni...

Elkanyarodtam. Játékok. Mindig van egy plusz csavar bennük. Vagy nagyon fizikaiak és iszonyatosan próbára teszi a teljesítőképességüket, vagy van bennük egy okos csavar. Vannak, amelyek az érzelmeiket manipulálják és egymás ellen tüzelik őket. Vannak kombináltak. Kell logika, kell erőnlét, és egy tervező elme. Arisu mindenkit igyekszik életben tartani, és itt alapvetően csapatjátékot látunk. A baj mindig akkor jön, amikor valakin felülkerekedik az önzése és eltér a tervtől. Van ilyen is...

Nem akarok magukat a játékokat elmesélni, már csak a csavarok miatt sem. Veszélyek vannak, hullanak a szereplők is. Nem lehet tudni, ki jut el a végére. Jó, azért Arisu és Usagi döntős voltára látatlanban is lehet fogadni, de a többiek nem ez a kategória. Ezek összetett, halálos és intelligens játékok. A Squid Game másként érdekes - ott az egyszerű gyerekjáték halálos volta a pláne, de itt okos játszmák vannak.

Látványra egy posztapokaliptikus és az Éhezők viadala keveréke. A játékok, a helyszínek eléggé eladják akkor is, ha pár nap is az egésznek a története.

Jöttek vissza színészek, vannak újak. Ilyen túlélő-játszmában nagyon sok színészi játékot nem emlegetnék fel, de egy van, amit muszáj kiemelni. Mennyire másnak tűnnek a szereplők az életükben és Borderlanden. Lehet, a japán kultúra miatt is, de az egyszerűen fura. Nekem sok az idegen elem, vagy amivel nem tudok mit kezdeni. Az a művi kedvesség. Ahogy pl. férj és feleség nem élnek együtt, de miért? Passz, miért tartanak fent két lakást. De a durva az, ahogy még a személyiségük is másnak hat itt és ott.

Utolsó gondolat és elköszönök azzal, hogy megint játszottunk egy jót, ha a 6 részt túl gyorsan is végig lehetett nézni. Bár, valahol tudom díjazni, hogy nincs végtelenül elnyújtva. Elkövettem azt a hibát, hogy szinkronosan néztem. Majd megőrültem tőle, hogy a férfi főszereplőt Alice-nak hívják benne. Ha azt a poént bírtam is, hogy hagyják nyitva a sorozatot más, akár más nemzetű évadnak egy másik Alice-szal.

Most már tudom, miért volt szükség a franchise egy újabb rebootjára. A Jurassic World kezdetben nagyot szólt, de a Világuralom idejére egyszerűen kifulladt.

Mi hiányzik legjobban ebből a filmből? Egy normális cselekmény. Valami izgalom. Régen szenvedtem ennyire egy Jurassic Park történettel, pedig a második regénynél azt hittem, nehezebb kevésbé érdekeset összehozni. Ez viszont olyan.

Mivel próbáltak helyette nézőket fogni? Az alap, hogy az előző filmek sztárszínészeit visszahozták. Owen és Claire most párként együtt vannak, akik elrejtőzve a világ elől Maisie-t nevelnék. Csak éppen a lánynak nem fekszik ez a bezárt élet és hamarosan meg is lesz baj. Míg a világban módosult, veszélyes sáskát fenyegetik az emberiség élelmezését, Maisie lehet a kulcs a genetikai hibák kijavításához. És van, aki ezért bármire képes a lánnyal, nem számít az, hogy ő is ember. Vagyis, őt elrabolják és a többiek, korábbi ismerősökkel fogva elindulnak megmenteni. Akciónak el is megy, amit kapunk. Sok helyszín, látvány, mókásnak szánt beszólások. Csak éppen értelme nem sok van, ahogy megpróbálnak ők is eljutni a zárt intézetbe.

A másik szál a módosított állatoké. Itt az eredeti filmek stábja jött vissza. Ellie nyomoz az állatok után, bevonja Alant is, és ők is a Biosyn létesítménybe mennek, Ian meghívására. A két csapat majd persze összetalálkozik, és együtt próbálkoznak azzal, hogy szerezzenek állatmintát a módosított rovarokból, megmentsék Kék kölykét és Maisie-t is. De ez is mit jelent? Közös menekülést, hol emberek, hol dinoszauruszok elől.

A gonosznak megint minimális értelme van. Cél? Világuralom. A hibákat meg letagadni és elrejteni, akkor is, ha a fél világ belepusztul. Unalmas, nagyvállalati szemétláda, akiknél sokkal jobb gonoszokat tudott már hozni a korábbi filmek is. Még a nevük is. Biosyn. Kiejtés szerint simán biológiai bűn a nevük. Ennyit a beszédes nevekről...

Egy nagy menekülés, rohanás a film cselekménye. Hiába próbálkoznak olyasmivel árnyalni, mint Maisie eredete és célja a világban, vagy Owen és Claire szülői érzései, azok egyszerűen nem adnak több értelmet a filmnek. Ahogy azt is kínosnak érzem, ahogy Alan és Ellie szálát kezelik. Most komolyan, nyugdíjaskorban fogják az egykori kapcsolatukat felélszeteni? Mindegy, elengedem.

A színészeknek és a látványnak kellene eladnia, mert a történet gyenge, ahogy egészen eddig fejtegettem. A sztárfaktor nagyon is megvan, az már más kérdés, hogy mennyire kellettek ezek a színészek. Nincs nagy dráma, igazi játszanivaló. Menekülni kell változatos üldözők elől. A visszatérő öregeken látni különben, hogy szívesen nosztalgiáznak, de ez rossz értelemben popcorn mozi. Karakterek szinte nullán.

A látványt viszont még mindig profin hozza a film. Akár az akciók, akár a dinoszauruszok. Csak a szemnek ez nem egy rossz választás. Ami eszembe jut, ebbe beletolták. Sok közlekedési eszköz, többféle dino-bunyó, még új őshüllő is érkezik. Vannak olyan kreálmányok, hogy csak néztem.

Jó bevételei voltak, de nem szerették ezt a filmet. Nem csak nekem nem tetszett. Ahogy írtam is, illetve, ahogy kezdtem - megérett az újjászületésre. Majd meglesem azt is, hogy sikerült. Itt egy jelenet tetszett igazán: a montázs, amikor a mi világunk állatai és a dinók együttélnek. Az helyes.

Charles hormonkezelése hat, és kb. ennyi maradt meg az Only Murders in the Building (s05e05) heti részéből. Helyi, kedélyeskedő rész volt, minimális haladással. Legfeljebb Mabel kezdett még izgulni, hogy Oliver elköltözne és eladná a lakását. A poént meg onnan hozták volna, hogy a személyzet tiltakozik a robot portás ellen. A pénz és a siker nagyon látszik a sorozaton, jól néz ki, de tartamban ez a rész most kevés volt.

Szembesülések, ez volt a héten The Hardacres (s01e04) háztájon. A gyerekek közül ketten is a képükbe kapták, hogy talán gazdagok lettek, de azzal nem lesznek előkelők. Státusz, az nem jár a pénz mellé. Igazából nincs esélyük a befogadásra. Az anya még küzd, de ezen rész alapján érezni, hogy nincs igazi esélyük. Ugyan elmesélik, érzékeltetik, ez miért olyan fontos neki, hogy a gyerekkora miatt miér vágyik ennyire másra. Különben szerintem a férje csinálja jól, ő nem akar gyökeresen más lenni, át tud vinni az új életébe is régi értékeket. Az előző két résznél jobban tetszett, de még mindig nincs meg az a hatás, amit az első hozott.

Évadzárózott az Alien Earth (s01e08), de semmi vége hangulata nem volt. Nagy nyitott vég, és igazén egyik szál sincs elvarrva. Érkezik a Yutani, a lényeg el vannak szabadulva, Boy és a banda meg a gyerekek foglyai. Akciónak elment, mindenki haladt a  maga útján és jó páran elhullottak. Akadtak itt kemény összecsapások, de a befejezetlenség miatt olyan értelmetlennek érzem őket. Ahhoz tudnom kellene, mihez vezet mindez. Az egésznek annyi volt az értelme, hogy Wendy ráébredt, milyen lehetőség rejlik benne, és mi is ő. Mi akarna lenni. Ehhez meg kellett ez a lépés, de mint említettem, ebből a végből nem látni, mire megy vele. MInden más kölyök a robottestben kvázi debil. Jó, az azért nem, de a szuperszámítógép agy ellenére nagyon kis buták. Szörnyek, harc - pipa. Sci-fiként ez azonban kevés. Majd kiderül, folytatása lesz-e.

Hozott egy nagy jelenetet The Morning Show (s04e02). Pontosan, a végén van egy jó odacsapás, amivel Cory visszatér. Azért neki megvan a magához való esze, és most sem engedi ki az esélyt a kezéből. Különben meg lassú építkezést kapunk: Bradley nyomozni kezd az eltussolás okán, Alex meg a kamu felvételt akarja leleplezni. Akkor is, ha ehhez be kell vonnia Brodie-t, a népszerű tévést, akit különben nem nagyon bír. (Különben Boyd Holbrook az évad szerzeménye, de sokkal kisebb név, mint Jeremy Irons Alex apjaként vagy Cotillard igazgatóként.) Alapozunk, majd meglátjuk, merre kanyarodnak innen.

Az eddigi legjobb részt hozta a héten a Peacemaker (s02e06) is. Átértünk a másik dimenzióba és bizony jönnek a meglepetések. Nem is Adrian duplázása, hanem amikor kiderül, miben más alapvetően ez a világ. Nagyon durva. De erre a részre tartogatták a sztár beköszönőt is - Flag annyira kétségbe van esve Chris levadászására, hogy Lex Luthortól kér segítséget. Nicholas Hoult meg ne is ugrott a sorozatba egy jelenetre. Érdekes lesz, később annak lesz-e jelentősége, amit most megkap Flagtől. Gyanítom, ez a rész simán eladható volt az ő megjelenésével. Noha, nagyobbat szól, hogy az a másik világ mennyire más. Ezen már lehetett vigyorogni, ha nagy kaland továbbra sincs. Komolyan, az lesz az évad témája, hogy Harcourt meg tud-e nyílni, illetve Flag túl tudja-e tenni magát a bosszúvágyán? Mindegy, ez a rész legalább mókás volt.

Nálam a heti kedvenc a Dexter: Resurrection (s01e04) lett. Jött, látott és nyert a gyilkosok klubja. Olyan nevekkel, hogy majdnem filmet is el lehetne velük adni. (Azért inkább tévés sikereik vannak, de határozottan erős a stáb.) Peter Dinklage a legnagyobb húzás, roppant jól is áll neki a gyűjtő milliárdos személye. De ott van még Dastmalchian, Krysten Ritter, Neil Patrick Harris is. Az egyiküket, nem lövöm le a poént kit, Dexter már el is intáz, de ennyiben is sikerült alkotni valamit. A kedvenc jelentük is az övék. Amikor a halálos ágyán kvázi a sorozatgyilkos lekicsinyli Dexter trófeáját, mire ő megteszi a vallomást, hogy elcímezték a sorozatgyilkos nevét. Amikor kimondja, melyik sorozatgyilkos is ő, azt megnéztem vagy ötször, annyira jó az a jelenet. De különben is, megvan az egész részben egy jóféle vibe. Ahogy Dexter közösségre talál és bizony sodródik a kódja és aközött, hogy végre olyan emberekkel beszélhet, akik megértik. Ezek a részek lekötöttem annyira, hogy Harrison most nem olyan érdekes. Pedig érkezik Angel és a rész végére Harrison is kap egy nagy eszmélést. Igaz, annak a lényege majd az 5. epizódban jön. Volt humor, volt feszültség és remek színészek. Talán eddig ez volt az új Dexter részek közül a kedvencem, beleértve a kezdő éveket is. Az a trófea szoba is... Ki lett ez találva.

Még mindig nem szeretem ez a műsort. Mondjuk, most The Rainmaker (s01e07) egy szálat lezár, amit eddig se szerettem. Kelly nagy jelenete megvan, a végére el is köszön. Még egy kis jogot is sikerült beletenni azzal, hogy Rudy hogyan akarja megmenteni a nőt, amiből bírósági ügy lesz. Összességében olcsó és a megoldás is adta magát, még csak tárgyalásra se kellett menni. Nyomozással és nem a tárgyaláson oldották meg. De Lana Parilla végre többet vol színent és még ezt is jobban díjaztam, mint a fő szálat. Azt most hanyagolják, nem is bánom. Majd visszatérünk rá jövő héten.

A zombis univerzum nem most tűnt fel először. Volt a What if-ban is, de képregény is létezik belőle. Külön Deadpool verziója is van, de a Bosszúállóknak is már magyarul is. Nem olvastam el előre, ez a sorozat melyiket veszi alapul. A látottak alapján egy egész más történettel jöttek. Sajnos...

Az első döbbenetem az volt, hogy majdnem felállt az a lánycsapat, amit Miss Marvel elkezdett összehozni a Marvels plusz jelenetében. Kate, Riri és Kamala nagyon jó barátnők, akik együtt élték túl a zombi apokalipszist. Most találnak egy SHIELD eszközt, és abban reménykednek azzal megmenthetik a világukat. Ehhez útra kell kelniük és szembenézni a zombikkal, meg a királynőjükkel, aki minden életnek véget vetne.

A soorzat aztán azzal játszik el, hogy melyik hőssel mi lett. Lesznek, akik túlélők és majd segítik a küldetést. Mások már zombik a királynő, Wanda irányítása alatt. Mondjuk, elég reménytelen helyzetük van. A menekülés visszatérő elem, hogy valaki hátramarad és feláldozza magát, hogy Kamala és az eszköz még közelebb kerülhessenek az űrhöz. A probléma ezzel? Hogy aki hátramarad, utána zombi lesz és ő is vadászni kezd a maradék túlélőre. Minél erősebb harcos esik el, annál erősebb Wanda serege. Szóval, minden áldozattal csak rosszabbul áll a szénájuk.

Valahogy kevés ez a cselekmény. Menekülnek, és random kerülnek melléjük szereplők a filmekből. Ok, azért ez így nem teljesen igaz. Már nem az első filmekből hozzák a szereplőket. A hagyományos Bosszúállók közül alig jelenik meg valaki, inkább az új filmekből válogatták be a hősöket. Ez addig elment, hogy volt olyan is, akit nem ismertem még meg. Konkrétan, Riri eddig nekem kimaradt. Rá kellett keresnem, hogy ő Ironheart, egy olyan Marvel-sorozat hősnője, amit még nem láttam és akit így nem ismerhettem.

De szinte teljesen számban itt voltak a Mennydörgők, a kamaszlány hősök, a Tíz Gyűrűből sokan. A kedvenc feltűnő szereplőm különben egy antihős helyi változata volt, Zemo. Mivel animált a sorozat, néha eléggé nehezemre is esett egy-egy szereplő beazonosítása. Volt, aki különben ebben a verzióban is menő tudott maradni. Valkűr ilyen volt, másokra tényleg nem ismerni rá.

Ha már ezt felvetettem - érdekes most is, hogy mely színészek voltak azok, akik bevállalták, hogy az animációban is a hangjukat adják a szereplőknek. Pl. Hailee Steinfeld, Florence Pugh, David Harbour, Wyatt Russell, Elizabeth Olsen, Awkwafina és Simu Liu bevállalták a szinkronizálást is. Mások nem így tettek. Ezzel még egy kicsit növelték a szereplőkkel kapcsolatos zavarom. Ugyanis, angolul néztem és volt, akit simán a hangjáról ismertem meg. Mint Yelenát. Másokra meg nem bírtam rájönni, kik akarnak lenni - vagy rájöttem, de lebeszéltem róla magam, mert pl. Melina nekem Rachel Weisz és nem az a színésznő, aki itt a hangját adta neki. Mint írtam, angolul néztem. Azt nem tudom, a magyar szinkronban jöttek-e a szokott hangok, vagy ott is voltak cserék.

Az akciók korrektek benne, néha kifejezetten látványosan verték a zombikat. Ugyanakkor az emberi, még ember és nem zombi alakok - már kevésbé tetszettek. Egyszerűen nem ismertem meg őket, míg nem segítettek a nevével vagy eredeti szinkronhangja volt és az segített.

A történet kapcsán azt még megjegyezném, hogy butább, mint kellene. Nem én találtam ki, de eléggé felhúztam azon magam, hogy ez a Marvel zombis Gyűrűk Urája. Nagyon nem tetszett volna, ha a Szövetségből annyian elhullanak, mint itt Kamala mellett elesnek a szereplők.

Ok, elengedtem. Szerencsére rövid, nem vitték túlzásba. Így lecsúszott, mintha egy zombis filmet néztem volna. Nálam átlagos középmezőny. Lehetett volna bénább is, de a jó Marvel-sorozat jelzőt nem adnám neki.

Nagyon kisgyerekként még talán szerettem is, az eredeti mesét. A mai napig emlékszem rá, ahogy az erdei állatok összeszedik a törpéket és rohannak velük haza, hogy megmentsék a banyától Hófehérkét. Hiába, már akkor az állatok, itt konkrétan az őzek voltak a gyengéim, úgy tűnik.

Nekem még az sem volt zavaró, hogy Hófehérkét Rachel Zegler játssza. Ok, vannak kolumbiai ősei, meg lengyelek is, a bőre meg nem hófehér. De a mai világban ezen fennakadni? Engem sokkal jobban zavart, amikor kosztümös, történelmi filmben az angol nemeseket játsszák indiai és afroamerikai színészek. Az történelmileg hamis. Ez meg egy mese. Fantázia. Nem mindegy, milyen származású Zegler? Ráadásul ő még aranyos is a mesefilmben, énekelni meg tud. Ha már ennyire Disney és rasszokon akadunk ki, engem a vörös hajú, fekete bőrű Ariel hableány akasztott ki, azt még megnézni se voltam hajlandó. De az egy másik történet, ez most a Hófehérke.

Viszont, Zeglert tudnám védeni, de a filmet nem. Mert a Hófehérke bűnrossz. Csak nem Zegler miatt. Van sok más, ami miatt lehetne utálni.

Nagyon eszembe jutott a South Park PC-vonala. Ebben is annyira érzékenyek akartak lenni, hogy azzal tették magukat röhejessé. Nem szerződtettek törpe növésű színészt törpének, mert az előtítéletes és gonosz? Helyette jöttek az animált szereplők. (Megjegyzem, ide viszont illik, hogy akkor miért Zegler Hófehérke.)

Élőszereplős mese, elvben. Csak éppen annyira mű az egész, hogy azzal megölnek szinte mindent benne. Szó szerint rossz nézni ezt a filmet. El sem tudtam dönteni, hogy mi bántja benne legjobban a szemem. Az állatok is animáltak, bár némely idegállapotban azok között találtam aranyosakat is. A törpéket már emlegettek. De a mélypont, ami talán a legrosszabb, amit Gal Gadotval műveltek. Akárki is a jelmezes, egyszerűen pocsék a film látványvilága és a ruhák. Nem is nézhetne ki jobban műnek. A 3 éves unokahúgomnak jobb gagyi bizsui vannak, mint ami itt el van adva drágakőnek. Azok a ruhák is...

Azt még érteném, hogy minden karakter megkapta a maga színeit. Hófehérke sárga és kék alapvetően, míg a királynő a lila és fekete árnyalataiban nyomul. A végére, mire jön a happy end, a lány nevéhez méltóan előkerülnek a fehér ruhák. Az megint egy külön szint abban, mennyire rosszul nézett ki ez az egész.

A történetben elég sok a változtatás. Nagyon csak a Hófehérke alapjai maradtak meg. Az alaptörténet, a harc, nagyon sok minden változott. Kicsit olyan, mintha a Kívánság egy verziója lenne. Ahogy a végén Hófehérke kiáll a királynő ellen? Tiszta deja vu, mint amikor Asha állt ki a nép élén Magnifico ellen. Még a karakterekben is van hasonlóság - Magnifico is odáig volt a saját külsejéért, neki is volt varázstükre...

De nem is a Kívánságot akartam ide hozni. Hanem alapvetően az a más, hogy Hófehérkét itt nem kell megmenteni. A nép élére áll, harcol és királynő lesz. A mesében elment a herceggel. Ez nagyon más. Van az a könyvsorozat, amiben a Disney meséket mondják el másképp. Feminista színekkel. Ez akár abban is szerepelhetett volna. De ez még nem is lenne baj, ha normálisan megírják. De nem sikerült.

Mi volt még? Egy pozitív elemet azért ki kell emelni. Az alapüzenetet is finomhangolták, több érzékkel. Itt mást jelent, hogy ki a legszebb. A tükör majd el is magyarázza, hogy a királynő végzetes hibája az, hogy csak a külsőség érdekli. De az igazi szépség belülről fakad. Mert azt nem töri meg az idő, mindig megmarad. Így már hihetőbb is minden - nem mint a Hófehérben, ahol azt kellene hinni, hogy Kristen Stewart szebb, mint Charlize Theron. Még egy másik univerzumban sem. Itt jobb a körítés, pozitívabb az üzenet. Ezen tehát sikeresen javítottak.

De csak ennyin. Ez egy rossz mese. Ha ezt előbb nézem meg, még jobban tartottam volna a Lilo & Stitch élőszereplőstől. Hála égnek, azon sokkal ihletettebb készítők dolgoztak. Ezt meg elfelejtjük, hogy létezik.

Alex Pina új sorozata és elsősorban ezzel akarják eladni. Avagy, a Money Heist készítőjének új sorozata ez a bunkeres - kaland - átverés? Hát igen, abban van is hasonlóság, hogy ebben a sorozatban is egy extrém rablást találnak ki és hajtanak végre.

Mivel úgy is ez a PR, már az elején ide is írom, mi a legnagyobb különbség. Ráadásul ennek a sorozatnak a hátrányára. A Money Heist adott olyan szereplőket, akiket tudtam kedvelni. Őket lehetett érteni, drukkolni nekik. A Bunkerrel nekem az volt a legnagyobb problémám, hogy kvázi nincs benne olyan szereplő, akinek érdekelne a sorsa vagy aki rendben lenne.

Vegyük először a narancsokat! Ugyanis itt az emberek egyenruhákat hordanak. A személyzet narancsban, a milliárdos menekültek/vendégek kékben. Igen, úgy tűnik hatással volt a Squid Game ebben is. Most nincs olyan ikonikussá válható elem, mint volt a Dali maszk korábban. Ok, szóval, a narancsok. Igazából csak hármat ismerünk meg érdemben és azt sem részletesen. Minerva szeretteit: a nőt, aki kitalálta a bunkert és az átverést. A szerelmét, aki nem bírja nézni az emberek szenvedéseit. Nem is marad sokáig életben. A harmadik pedig a szociopata öccs, aki sok tekintetben zseni, másban meg egy veszélyforrás. Még tudnám is érteni, mit akarnak. Az egyik epizódban Minerva szépen összefoglalja, hogy ők az ész, keményen tanultak és dolgoztak, de a munkájukon mások gazdagodnak meg. A világ úgy van kitalálva, hogy a gazdag még gazdagabb legyen, míg másnak esélye sincs. Ezen akarnak változtatni és Spanyolország vezető vállalkozóit akarják ezzel a módszerrel megkopasztani. A maga módján zseniális a terv. Most keletje is van - disztópiák, A Siló, meg hasonlók szépen alapozták, hogy ez még hihető is legyen.

Mi akkor a gond? Hogy ebben a csapatban nincs emberség. Hiába értem a célt, ha közben ők maguk aljasodnak el. Zero simán a halálba löki Minerva barátnőját, amikor felmerül benne, hogy a nő keresztbe tenne a terveiknek. A célért hidegek és kemények, akkor is haladnak a terv szerint, ha a bunkerben haldokolnak a többiek. Amikor kint kerülnek a terveik veszélybe, gond nélkül ölnek a védelmében. A céljukat értem, de ők maguk romlottabbak, mint amit tolerálni tudnék. Ha maradunk a hasonlatoknál, ők olyanok, mintha egy csapat Berlin lenne, csak annak a férfinak a nagylelkűsége és karizmája nélkül.

Akkor, nézzük a kékeket is! Nem segít, hogy ők nem is érdemelnek többet annál, amit kapnak. Minél jobban megismerjük őket - mert ők vannak kibontva a cselekményben -, annál bűnösebb és rosszabb akármelyikük. Mint egy rossz szappanoperában, viszonyok és sok szex meg játszma. A 'felnőttek', vagy inkább a szülőknek kellene őket hívnom, egyenesen ön- és közveszélyesek. A kvázi főszereplő, Max egyszer ki is borul, amikor azzal is szembesül, az anyja mennyire romlott és kétszínű. Akkor remekül összefoglalja, hogy milyen egy banda ez. Egyikük rosszabb, mint a másik. Adjunk a haldoklónak még egy kis morfiumot, hogy még rá lehessen mászni, mielőtt kihűl! A legjobb barátod az egyetlen, aki közel áll hozzád, de azért a fiát börtönbe küldöd, halálosan megfenyegeted és a feleségét is régebben húzogatod, mint a szerencsétlen 'barát'. Szóval, ez egy ilyen társaság. Romlottak és nem a szórakoztató formában.

A két fiatal, Max és Asia, akik nem lettek korrumpálva a családi vagyontól. Max esetében azért, mert részegen autóbalesetet okozott, amiben meghalt a barátnője. Ezért ő börtönben volt, az apja komolyan bedobta magát, hogy előbb kiengedjék jó magaviselettel és vihesse magával a bunkerbe. Ő az, akinek feltűnik, mi történik köröttük. Túlzottan ismerős neki minden, a börtönből. Azért oda nem jut el, hogy mindenre ráébredjen, de a nyomozása és a kimenetel vonal igencsak a Silót idézi. Csak itt más az átverés, rá más vár a külszínen, mint Juliette-re.

Asia a halott lány húga, aki attól szenved, hogy gyűlölni akarja a fiút, valójában meg kamaszkora óta odáig van érte. Abban van is valami röhejes, amikor Max nagyban magyarázza neki, hogyan szökjenek, a lány agyáig meg egy szó sem jut el, mert a száját figyeli és azon mereng, fognak-e csókolózni. Ezt a kamaszos vonalát leszámítva ő erkölcsileg rendben van, reális céljai vannak. Orvos akar lenni, ő a családban a szorgalmas, okos gyerek. Ezt a vonalat magabiztosan viszi is a cselekményben, Minerva hamar kénytelen bevonni az orvosi dolgokba a lányt.

Akció kevés van benne, inkább szappanoperás a kelléktár. A bunker szűk tér, de tény, hogy gonddal rendezték be. A végére egészen megismertem már a tereket és a járást benne. Kevés külső jelenettel van pörgetve.

A színészek kapcsán - most nem érzem úgy, hogy lesz itt olyan, aki úgy karriert indít innen, mint a másik sorozat rablói. Inkább eye candy faktor szerint válogattak, nagyon sok a vetkezős fehérneműre és mint említettem, kavarnak itt össze-vissza a szereplők.

Benne van a folytatás lehetősége, mert egyértelműen nem értünk a történet végére. Majd kiderül, annyira szeretik-e a Netflixen, hogy adjanak még egy évadot. Nálam az a szint, ahol megnézném, de nem lenne hiányérzetem, ha nem készülne el a 2. évad.

Amikor először olvastam a címét, láttam a plakátot, én azt hittem, ez csak kamu. Tudjátok, mint a Titanic 2. - aminek még kamu trailere is. Le is döbbentett, hogy nem. Ezt valaki komolyan gondolta és elkészítették a Jeges pokol folytatását.

Olyan meredek váltással, hogy azon is csak morogtam. A film első pár perce konkrétan fájt is ezek miatt - a semmiből jön, hogy Mike testvére szerette volna, ha a hamvait a Himalájában szórják szét. Ha már életében nem sikerült eljutnia, majd a halálban. Ezzel csak az a baj, hogy semmi hasonló nem volt korábban. Random, belenyomott ötlet, hogy Mike már pattonjon is a repülőre és utazzon Ázsiába. Amúgy nekik nem anyagi gondjaik voltak? Mert azt még valahogy be tudnám nyelni, visszaemlékezős rész okán, hogy a fejsérülése előtt ez volt az álomútja a halott testvérnek. Ezt a bátyja tudta is, így nem esik nehezére utolsó kívánságként ezt megadni neki. De - máshonnan tudom, hogy ez mennyire sokba kerül. Ha valaki fel akar menni a Himalájába, mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Mike meg olyan simán elrepül, mintha a sarki közértbe ugrana csak le?

Teljesen más a film koncepciója is. Katmanduban egy egészen más helyzetbe keveredik hősünk, mint az első részben. Van egy föld, amit meg akarnak venni, építkezni és a helyi szent folyót elvágni. Egy család nagyon küzd ellenük, és nagyon úgy néz ki, sikerülne is a fejlesztők útját állni. A rendőrök le lesznek fizetve, a család tagjait elkezdik levadászni. Szó szerint. Az utolsó legény a gáton meg éppen arra a buszra száll fel, amivel Mike is menne a hegyekbe hamvakat elszórni. Naná, hogy nem hagyják a fiút egyedül küzdeni és együtt, meg a busszal menekülnek és harcolnak is.

Azt mindenképpen díjaztam, hogy Neeson egy nyugisabb akció szerepet csinált meg. Nem hiteles már, hogy leveri meg lelövi az embereket. Nem is szeretem ezért a plakátot, ha a Féktelenül stílusában vezetné a hegyi, jeges úton a buszt, hangulatosabb és passzosabb is lenne. Mert ez már nem olyan akció, ahol összecsapnak, verik és lövik egymást. Sokkal körülményesebb, ha tényleg összecsapnak. Inkább menekülnek és a járműveket használják. A legérdekesebb rész is ilyen volt benne - az a leereszkedés a fagyos úton.

Amennyire az eleje ijesztett, annál jobban tetszett a film. Igen, erőltetettnek és gyakran ostobaságnak tartottam, de abban volt ötlet, hogy mit lehet kezdeni a busszal. Nem jó, de az agyamat kikapcsolva olcsó akciónak elnéztem.

A karakterek, mert megismerjük a busz utasait is, végtelenül egyszerűek. De a film gonosza is, meg Mike is. Alig kidolgozott, papírmasé figurák, akikre meseszerűen rá van írva, hogy jók vagy rosszak. Nem is kellett senkinek megerőltetni magát. A főszereplő is csak letudta a kötelezőket.

Akarok még valamit hozzátenni? Nem hiszem. Erőltetett történet, maga a cselekmény is holtfáradtan vagy az agyunkat lekapcsolva élvezhető. Láttam már rosszabbat is, de azért ez egy felesleges folytatás csak.

A helyzet az, hogy jelenleg ez az anime, amire rá vagyok pörögve annyira, hogy egyben nézem az egészet. Vagyis, nem csak az új részeket néztem meg, de szépen az egész eddigi sorozatot végignéztem újra. Közben meg a manga magyarul is elért eddig a pontig, úgyhogy még olvastam is hozzá. Azt az egyet álltam meg, az angol webképregényt nem olvastam megint végig.

Szóval, kicsit sem leszek objektív, nem is akarok. Bár alapvetően a Bleach az anime kedvencem, a Solo Leveling szépen zárkózik mellé és elszórakoztat.

Amit viszont hamar megjegyzek, mert idegesít. A nevek. A magyar kiadás a koreai verziót követi - az anime viszont sokkolt a japán nevekkel. Még az első évadot angol felirattal ezzel láttam, de a másodikhoz volt magyar is. JAPÁN NEVEKKEL! Mit ne mondjak, nem voltam boldog attól, hogy újra kellett tanulnom, ki kicsoda. Jin-woo nekem Jin-woo, teljesen ki is voltam azon, hogy most jegyezzem meg, hogy ebben a verzióban Shun Mizushino a neve. Magamban folyamatosan javítottam a szöveget. Jin-ah, Jin-woo, Baek. Igen, különben én is kétségbeejtőnek találom, hogy már tudom a neveket. Nem tesz jót, amikor valamire így rápörgök, de most ezt élem.

Mivel egyben néztem a két évadot, így kiemelném, hogy mennyire építik az ívét annak, hogy Jin-woo árnykirály lesz. (Különben remekül összehozták, hogy meddig nyúlik az árnyéka és mi rejtőzik benne. A történetbe, megjegyzésekbe, de grafikusan is.)

Az eredeti fiú figyelmes és kedves volt, de a sok harc és a tapasztaltak egyre inkább kiölnek benne valamit. Az emberséget? Ő maga is érzi a folyamatot, én vadászom is a részeket, amikor szembesül vele és ahogy reagál arra, hogy minden lépése a hatalom és nagyság felé mit szakít ki belőle. Most különben volt egy olyan rész, amikor igazán látszott, hogy mindezek ellenére még ott van benne az a fiú a dupla kazamatából: amikor az anyjának elviszi a gyógyszert, a nő magához tér és akkor egyszer elengedi úgy magát, ahogy eddig soha nem tehette.

Mivel kicsit előre látok, érzékeny vagyok azokra a részekre is, amikor a régi magával szembesül. Az intro és a zárás hozza legszebben, de már a cselekményben is vannak nyomai. Ezzel még lesz kezdve valami, súgok!

A sorozat több szinten is növeli a fontos szereplők számát. Jin-woo körül van egy kicsi, ám annál összetartóbb csapat. A 2. évaddal eléri az S szintet és már tudja maga is, hogy véget kell vetnie a rejtőzködésnek. Újraértékelteti magát és megkapja hivatalosan is a rangot. Ő a 10. S vadász Koreában. Ezzel együtt megkapjuk a többieket - Baek a nagy kedvencem. Ő az egykori tűzoltó, akinek vadállati alakja és ereje van S-ként. Jong-in, a gyűrűivel és a tűzmágiájával. Azon jót vigyorogtam, amikor mentőhelikopterrel igyekeztek eltűnni a szigetről, aztán lángszóróként szedte le a hangyákat. Ahogy benyögte, ha növeli a tűzerőt, magukat is felrobbantja... Cha Hae-in, a Táncos.

El van találva az a szint, ahol ez egy izgalmas akció, közben meg adagolja folyamatosan a humort is. Nem minden részben, de majdnem, van valamin olyasmi, amin később is jókat derülök. A csákány. Jin-ho és a páncéljai. Vagy, Jin-woo és a nevek. Még a démon is megjegyzi neki, hogy pocsék a névmemóriája... Nem lehet vitatkozni vele.

Ebben az évadban érkeznek Jin-woo árnyai is, megismerjük az 'Arise' parancsot. Ez is sokszorosára növeli a szereplőket, kapunk egy plusz árnyhadsereget. Némelyik alakja önmaga is egy egyéniség. Igris, a hű lovag. Iron, aki egy forrófejű A vadász volt, aztán hasonlóan heves árnyharcos lett. De a nagy kedvencem is most jön, Beru. A hangya. Még messze van a Little King - mániája, de előzetesen is megkapta a kedvenc árnyharcos címet.

Egyre erősebb ellenfeleket kell leverni, de nem is ők az egyre érdekesebbek. A rejtett történet. Jin-woo már tapasztalja, hogy sokkal nagyobb a játszma; nem ismer még mindent, rejtve maradtak dolgok előtte, de az egész emberiség előtt is. Ennek ellenére az ellenfelekre is lehet emlékezni - nem mindegyik lesz árnyharcos később.

Igen, abba bele lehetne kötni, hogy Jin-woo már olyan erőt képvisel, akit nem lehet megállítani. Elég csak azt megnézni, hogy Beru milyen könnyen elbánna az egész S vadászokkal, Jin-woo elől meg nagyon gyorsan menekülőre fogná, annyira nem tud mit kezdeni az erejével. Így az igazi tétek ebben az évadban nem érződnek úgy. Megint csak jön az, hogy tudom, mi az igazi tét. Úgy már erre is más szemmel nézek és így sincs vele problémám.

Nem is ragozom tovább, korábban is fejtegettem már, mi mindenért tudok rákattanni. Humor, harc, nagy tétek és nekem roppant módon tetszik, ahogy egyensúlyozik a figura az uralkodói kegyetlenség és az embersége morzsái között.