Bár én abból teljesen kimaradtam, de rémlik, hogy egy időben a csapból is olyan könyvek folytak, amelyekben szülők igyekeztek visszaszerezni a Keletre vitt félvér gyereket, miután az odavalósi, elvált férjük visszament - és vitte a gyereket is. A lányom nélkül soha szerintem klasszikus a témában és legalább a címét tudja az is, aki nem látta. Magam is ebbe a kategóriába tartozom.

Az elrabolt lány ennek egy gagyi, akció verziója. Maureen összejött egy az Államokban élő, de közel-keleti származású orvossal. Nem terveztek gyereket, de amikor a nő véletlenül teherbe esett, a férfi nagyon akarta a kicsit, megtartották és a születése után Maureen mindene is Amina lett. Csak éppen a szülők szétmentek, és valamivel később Maureen arra eszmélt, hogy a volt férje eltűnt, és vitte a gyereket is. Senki nem segít neki - a férfinek joga volt elvinni a gyereket. Maureen arra teszi fel az életét, hogy megtalálja.

A történetben az jelent némi csavart, hogy a keresés közben megismerkedik egy volt katonával, aki elrabolt gyerekek visszaszerzésére specializálódott. Maureen betársul mellé, cserébe megkapja az ígéretet, hogy Aminát is megmentik majd az apjától. Csak szerencsétlen nő azt nem tudja, hogy a férfi, akivel idővel az ágyát is megosztja, még mindig dolgozik a CIA-nak és ő is egy Robeson feladatainak. Az ex a CIA embere és neki meg volt engedve, hogy vigye a lányt. Robeson meg tehet róla, hogy Maureen ne jusson a közelükbe.

Így a film nagyja arról szól, hogy Maureen nem adja fel a keresést, közben meg gyerekeket mentenek a kis csapattal. Ugyan időnként van erkölcsi ingás: Maureen az elrabolt gyerekeket akarja hazajuttatni, és nagyon nehezen nyeli le, amikor kis betekintést kap abba, hogy van olyan eset is, amikor a rossz szülő kapja vissza a gyerekét, mert az igazi megbízó a CIA. Lehet sejteni, akkor mi lesz, amikor Amina feltűnik a színen.

Gyenge kriminek, gyenge akciónak is, drámának meg leginkább gyászos. Unalmas, ahogy ismétlődően Maureen a lánya miatt aggódik. Ahogy az egyéb gyerekek szöktetése sem sikerült izgalmasra. Nem ész kell hozzájuk, gyakran csak olcsó akció, amiben futnak a gyerekkel a család másik fele elől.

Vagyis, még csak a látvány sem fogja eladni. Eleve nem lehet lövöldöző akció, az meg nem éppen ugorja meg a figyelmi szintem küszöbét, hogy karon fogják a gyereket, aztán elsétálnak vele, míg a szülő figyelmét valamivel elterelik.

De bajban voltam azzal is, hogy Maureen mennyire nem volt képes reálisan gondolkodni. Az idő gyorsan telik, és mire észbe kapunk a 4 éves Amina már kamaszlány. Honnan is gondolta, hogy majd vele akar menni, vagy egyáltalán emlékszik rá? Maureen kvázi sokkolódik, amikor a lánya jelen formájával szembesül, aki nem ismeri őt és az apjával akar maradni. Ki is mondja, hogy ő már itt van otthon. Itt a családja. Maureen egyszerűen nem akarja felfogni, és tényleg el kell rabolnia a lányát.

Az kellene a dráma legyen, ahogy rádöbben, hogy a lányát kell előre helyeznie, és ott hagynia, ahol boldog, jó élete van. És azért pocsék, mert ez már akkor egyértelmű, amikor még csak keresi Aminát, de már eltelt 7-8 év. Amikor meg látja is, milyen élete van a lányának, mennyire a helyén van, a fejéhez kellett volna kapnia, hogy vele nem fog az menni, hogy karon fogja aztán együtt elrepülnek a naplementébe.

Ugyan igaz történet az alapja, de nagyon nem sikerült jó filmnek megírni.

Simán megnézek egy filmet a szereposztása miatt is, de itt az is problémás. Scott Eatswood a volt katona, minimális megjelenítési erővel. És már öregszik, már nem elég az, hogy hasonlít az apjára és sármos pasi, ha egyszerű katonát nem is kell sokat játszani. Kate Beckinsale meg ott tart, hogy ilyen B akciógagyikat kezdett sorra forgatni. Mindkettejük már lefelé halad a karrierjében és párnak meg pláne nem voltak jók, és nem csak azért, mert a nő majdnem 15 évvel idősebb. Nem volt kémia sem.

Ezzel ki is teszem a pontot és levonom a tanulságot, hogy Beckinsale belekezdett a gagyi felé haladásba. Gondoljam meg kétszer, meg akarom-e nézni az újabb filmjeit.

A Landman (s02e07) folytatja a megkezdett utat. Vagyis, tovább ragozzák a megszakadt apa - fia kapcsolatot és az öreg tanácsai alapján Tommy képes kicsit másképpen nézni az életére, értékelni, ami már az övé. Vagyis, a családját. Ezzel együtt az üzlet hanyagolva lett - ugyan Andy Garcia karaktere a múltkor felhozta neki, hogy dolgozzon azon, hogy Cami megbízzon benne. Tett most ezért valamit? Nem. Családi erősítés volt és lánykérés Cooper részéről. Újfent tudom írni, hogy Ainsley le van fokozva díszletelemnek. Az első évadban volt egy gimis történetszála meg egy barátja, most csak végszavaz az anyjának és biodíszlet. Ismételten Rebecca, aki előre van tolva és akivel kíváncsi leszek, mit kezdenek. Nekem szimpatikus Charlie, és Tommy is kapott egy jó pontot, ahogy megnyugtatta a felzaklatott nőt. Roppant jár is az agyam, miben láttam már Burnetet, de még nem jöttem rá. Illetve, tudom, hogy az Oppenheimerben játszott, de nem emlékszem rá. Mindegy, ebben szépen kerekedik a karaktere és jó a kémiája Kayla Wallace-szel.

Ami viszont nem jön be, az a Fallout (s02e03). Bár lehet, csak az ábrázolt világok nem tetszenek. Lucy és Cooper egy római légió mintára szervezett háborúban navigálnak, de idegbetegség az egész. Lucy kárára legalább kárörvendeni tudtam volna kicsit, de igazából azt sem. Ahhoz el kellett volna ismernie, hogy Cooper nélkül mennyire életképtelenek az elvei. A visszatekintő részek is Copperé voltak, és még egy színnel bővült a karaktere mélysége. Volt ő is olyan, mint Lucy. Idealista, és nyomokban még meg is van benne. Csak ő már tudja, azzal mire megy ebben a tönkretett világban. Maximus szerencsétlenkedésein meg kivagyok. A sminkes valamit jól csinál, mert nyomorult úgy néz ki, mintha a gondoktól éveket öregedett volna és ő sem látja a kiutat. Pocsék rendszerben él, de van jobb? Nincs. Itt is elkezdtek különben sztárvendégekkel kiemelni egy-egy részt. Kumail Nanjiani jött Maximus történetszálára, Macaulay Culkin pedig római katona lett. Nem is mondok semmit. Fura volt.

Utolsó előtti rész és az utolsó tervek ideje az The Iris Affair (s01e07) kapcsán. A gépet pénzelők jöttek és fegyverrel át is vették a hatalmat. Mindenki kapott egy pofont, milyen erőszakra képesek. Továbbra is irritál, ebben a sorozatban mennyire nem ér semmit az élet. Iris legalább gyártott rá ideológiát, de megint azt nézhettem, hogy szövetséges meghal, még egy gondolatot sem kapnak, csak mennek tovább. Iris lenne elvben a jó, de kb. ott tartok, hogy inkább nézem, ahogy Harry Lloyd karaktere gonoszkodik és Cameron nagyot puffan. Különben az is idegesített a héten, hogy a  nagy pálfordulások sincsenek indokolva. Érti valaki, miért állt Cameron mellé Joy?

Ha már csalódások - a Palm Royale (s02e08) svájci része, amin nagyon látszott, hogy nem Svájcban forgatták. Egyedül azon vigyorogtam gúnyosan, ahogy Norma örökbe fogadta Robertet, aki aztán játszotta a hegyen a Dellacorte-fiút. Az öltözködéstől kezdve a beszédén át, mintha Ricky Martin új karaktert játszott volna. Különben meg maradtak az ócska poénok és nem szerethető karakterek. Tényleg ott vagyunk, hogy mindenki a vagyonra hajt és abszolút nme illenek össze a párok.

A nagy egészet nézve kicsit haladt a Spartacus: House of Ashur (s01e06). Caesar elment, de hátrahagyta a feleségét, aki előszeretettel parancsolgat Ashur házában és megy a férfi agyára. Ez még akár vicces is lehetne, de itt mindenki gonosz. Azt meg már sokadszor írom, hogy minimálisan sem vagyok hajlandó Ashurnak drukkolni bármiben is. Még mindig helyezkedik, szövetkezik különben. Ez volt a történet egyik fele - Caesar és a felesége hogyan húzták fel annyira, hogy már szervezkedik ellenük is. Korris kilépne és nyugdíjas szerelmes lenne, ezért tesznek egy ajánlatot. Várom is, mit reagál, amikor meglátja, a törpék mit tettek a szerelmével. Lesz egy véres, nagy leszámolás, vagy visszamegy Ashurhoz? Achillia pedig az életéért küzd, így a ludusban versenyt tartanak, távollétében ki legyen a ház bajnoka. Annak most súlya sem volt, kb. csak finoman verték egymást a kardokkal vagy a farkukat Cornelia kérésére. Mondanám azt is, hogy nesze semmi, fogd meg jól, de azért egy dolognak tudok örülni. Ashur nagyon Crassusra akar támaszkodni, benne bízik, míg Caesart nagyon gáncsolná. Én meg történelemből tudom, mi lesz az első triumvirátus sorsa. Pompeius és Crassus szervezkedni kezdenek Caesar ellen, itt tart a sorozat. Crassus azonban egy vesztes hadjáratban majd meghal, a menekülő Pompeiust meg Egyiptomban megölik és a fejét ajándékba adják Caesarnak. Vagyis, ha Ashur Caesar ellen megy, a vesztes oldalon lesz. Március idusáig meg csak nem akarják elhúzni a sztorit...

Nem emlékszem, hogy korábban írtam-e már a Feud (s02e06-08) Capote - Hattyúk évadáról, vagy meg akartam várni, amíg minden részt láttam. Most néztem meg a végét és itt szándékozom összefoglalni, mi is volt ez. Capote, felvállaltan meleg és vitriolos tollú író. Megvolt a maga barátai köre és New York válogatott, elit hölgyeiből a köre. Ők a Hattyúk. Csak aztán Capote megszorul és kínjában ezeknek a nőknek a szennyes titkait írja meg úgy, hogy az gúnyos legyen, vicces, társadalomkritikus. A Hattyúk nem nevetnek, megszakítják a barátságot és mindenki senyvedni fog. Capote nem tér vissza, hiányoznak a barátnői és a barátkozási kísérletei nem találnak viszonzásra. A Hattyúk meg egy eltűnő világ részei, annyi személyes fájdalommal, hogy nekik Capote barátsága ide vagy oda, nincs happy end. A sorozat a személyes drámákból épül fel, meg a barátságot mutatja meg, aminek az elvesztése mindenkinek fájt. Ugyan vannak egyéb tevékenységeik, de az már nem lesz ugyanaz. Még azt a humort is sikerült elkapni, ami egyszerre vicces is, meg benne van egy élet tragikuma is. Mert Capote tényleg fogta és kiforgatta ezeknek a nőknek a legfájóbb részeit. Nem véletlen, hogy utána olyan bűntudata lett, hogy a róluk beharangozott regényt el sem készítette már. Vagy, a készítők egy egész részt, a zárást szentelték annak, hogy legalább lélekben mindenkitől bocsánatot kért és fejben írt nekik egy happy endet. Ami az életben nem jött el. A high society megbukott és ezek a nők is eltűntek vele együtt. Ahogy egy ponton majd meg is jegyzik, Capote tette őket halhatatlanná, ha tetszett ez nekik, ha nem. Ez is eladta volna a sorozatot. Pláne, hogy döbbenetes szereposztással ment a sorozat. Minden hattyút sztárszínésznő játszik és meglepően őszinte, fájdalmas jeleneteket tudtak megcsinálni. Amikor Babe kihallgatja a férje és a lánya telefonbeszélgetését, amiben a lány megtagadja, hogy meglátogassa a haldokló anyját, akit csak Szfinxnek hív? A stílus megvan végig a filmben, nagyon ki van emelve, hogy külcsínben is milyen egy hattyú. Ez a dúsgazdag elit világa, ahol mindenki márka és divat, ahol a tökéletesség elvárás. Hozzáteszem, volt, akiről csak a végére esett le, hogy ki is akar lenni. Calista Flockhart Játszotta Lee-t, aki nem tudott szabadulni a testvére árnyékától és ez megmérgezte az egész életét. Nekem a végére esett le, hogy ő Jacky Kennedy nővére. De a sorozat nem éri be ezzel, és sajnos Ryan Murphy nem hazudtolta meg magát. Fejtegették, mit jelentett akkor melegnek lenni és milyen szerep volt a társasági nő meleg barátja. A végére pedig az igazi fekete hattyú is feltűnt, Murphy az egyik kedvenc színésznőjét, Jessica Lange-et hozta be Capote anyjának, aki most is olyan démoni színeket hozott, hogy érti is az ember, miért volt Lange az AHS koronázatlan királynője. De Tom Hollander is nagyot játszik, amit összerakott ebben a szerepben... Most párhuzamosan láttam The Iris Affair milliomosával és ég - föld a kettő. A nyelvtől, kisugárzáson át mindenen. Nem egy szórakoztató sorozat olyan értelemben, hogy nem esik jól nézni. Dráma és Murphy kedvenc témáit is nyúzza. De stílusos, azt meg hagyni. Remek szereposztással.

Lenne egy tippem, hogy jó páran voltunk, akik 2026 év elején azt nézték végig, hogy mi lesz a Stranger Things vége. Volt jó pár teória, a Netflix 3 részre osztva mutatta be és most lehet sorolni. Kinek tetszett, vagy mi nem passzolt benne. 

Azt hamar megjegyzem, hallottam én is azt a teóriát, hogy az egész csak egy játék, amit Mike ír, hogy feldolgozza Will eltűnését. Nos, tényleg író lesz belőle és tényleg fel fog tűnni egy Stranger Things szerepjáték, de azért nem úgy van beállítva, mintha minden csak egy játékkönyv lett volna.

Tudjátok, mi jutott különben eszembe róla? Ugyanolyan nehezen engedték el a készítők, mint Jacksonék Középföldét. Vecnát legyőzték, még volt vissza jó fél óra. El nem tudtam képzelni, aztán mi lesz benne. Olyan hosszas elköszönés és a többiek jövőjének víziója, hogy szinte belefájdult a fejem. Plusz, én végig vártam még egy poént. Nem akartam elhinni, hogy ilyen simán elengedik a szereplőket. Mike elmélete különben szépen simult a végén - magyarázza azt is, El miért őt kérte meg, hogy majd mesélje el a többieknek, mi lett vele. Bármelyik verzióban is akarunk hinni, mert a sorozat megengedi, hogy mindkettőt igaznak hihessük, működik úgy. De plusz poén, az nem lett.

Ha már elméletek és ígéretek. Az egyik, hogy beharangozták, az egész sorozat legbrutálisabb halálát kapjuk. Azt is vártam végig. Lettek volna tippjeim dimenziók közti szétszakadásról vagy Vecna tombolásáról, de mit kaptam? Most komolyan, kié volt a látványos halál? Ha Vecnáét szánták annak, akkor a haláleset beharangozása a legszemetebb PR húzás volt, amit egy ideje kaptunk.

A másik, azt viszont keményen kimaxkolták. Netflix kompatibilis, annyira nem lep meg. Mióta Noah Schnapp nyilvános felvállalta, hogy meleg, adott olyan interjút, hogy szerinte Will is az. Erre mit kaptunk a Netflixtől? Olyan közösségi felvállalást, majd egymás közti beszélgetéseket, hogy a Sex Education is megirigyelte volna. Most komolyan, a Stranger Things évadzáróban azt kellett néznem, hogy Vecna azzal ijesztgeti Willt, hogy a többiek majd hátat fordítanak neki, mert nem vonzzák úgy a lányok? Értem, a színésznek miért fontos. Azt is értem, hogy a Netflix szereti ezeket a tartalmakat. De ezt így kiemelni az egyik fő sorozatukban... Azt nem gondoltam volna, hogy meglépik. Will fájdalmas halálára előbb tippeltem volna.

Különben az évad egységes, hogy valamit a cselekményről is mondjak. A szereplők egyesülnek, összerakják a korábban megtudottakból a tudásuk, és elindítják a tervet a végső leszámolásra. Úgyhogy, harcolnak és mennek szörnyföldére. A maradék feszültségeket feloldják, még Jonathan és Steve is el tudnak normálisan beszélgetni a végére.

Voltak látványos részek, jól nézett ki a pók, kaptunk bőven akciót. Az utolsó részek teljesen nézhetők egyben, tartalmilag nem is kellett volna a végét levágni. De persze érthető, a film hosszú, később leadott zárásban mi az üzleti érték.

Még mindig játszottak azzal, hogy a feszültség mellett volt humor - nagy figura Jim beszállítós haverja, aki most maga is akcióba lendült. Meg a megható, baráti összetartásokat se hagyták ki. Többek mondhatni érzelgős pillanatokat kaptak egymással. 

Próbálkozhatnék jobban a végső összecsapásra koncentrálni, de most úgy is a vége izgat szerintem mindenkit. Csalódás vagy tetszett? Nekem kicsit mindkettő. A keserédessége ül, a nagy fantasy történetek nem kaphatnak tökéletes happy end véget, ezt rég tudjuk. Mondhatnám megint Tolkient, akihez mindig nyúlok ilyenkor, de a Narnia eredeti vége kinek van meg? Ott konkrétan az egyetlen Susan kivételével mindenki meghal vonatszerencsétlenségben. A Stranger Things nem megy addig el, pedig érdekes lenne, ha Vecna a csapat kb. 3/4-ét elkapta volna és túlélő maradt volna... Az másként ülne.

Én még emésztem magamban kicsit, és egyelőre nem tudom. Nem akasztott ki, sok mindent értek is, miért így van benne. Nem olyan, mint amikor Dexter behajózott anno a viharba vagy a Lost szereplői a purgatóriumban várták össze egymást. Ugyanakkor meg mégse érzem azt, hogy felkerült a korona a sorozatra. Valami annyira hiányzik belőle nekem, de még magam se jöttem rá, mi.

Írtam már, de egyre inkább tartom az állításom, hogy nagyon nem találták el tavaly, ki nyerje a legjobb filmnek járó Oscart. Kb. ott tartok, hogy minden, amit megnéztem a listáról, jobban tetszett, mint az Anora. Pedig, azért voltak ott kemény ötletek. Egy nemváltó maffiózó? Ráadásul musical formátumban? Mert ez az Emilia Perez. A durva meg az, hogy még ez is sokkal jobban tetszett, mint az orosz sztripper története.

Azt készséggel aláírom, hogy megosztó ez a film. Messze van a hagyományos szórakoztató filmektől, vagy a popcorn moziktól. Tudok olyan sztorit is, hogy amikor filmünnepkor véletlen vetítésre ültek be az emberek és az Emilia Perez indult el, alig maradtak bent páran megnézni. Egészen eddig kerülgettem én is, hosszú is, a történet is ijesztett, de érdekelt, mire fel a sok jó kritika és a bevonzott a casting is. Meglepetés, végig lekötött, és jó ez a film. Nem az, amire azt mondod, hogy tetszett és meg akarod nézni még egyszer, de megmozgat, elgondolkoztató és nagyon sok minden akad benne.

Tele van tabu, vagy majdnem tabu témákkal és kemény felvetésekkel. A maffia, a korrupció, a nemváltás, a sztereotípiák, barátság és szülői szerepek. Sikerült ebbe a filmbe egyéni tragédiákat és Mexikó népbetegségét is beletenni. Ugyanannyira szó van a bűnözés mértékéről és az emberek mindennapi nyomoráról, mint a személyes fájdalmakról.

Nem is tudnám megmondani, mi volt benne a nagyobb hatású szál. Szerintem sokat elmond arról, mennyire jól meg lett írva, hogy belém égetett sorokat. Amikor Emilia a végén feleleveníti a közös történetét Jessivel, a két nyaklánccal, amit nászajándékba adott neki és amelyik egyike a nő nővérénél kötött ki. Így elmesélve nem érezni ki, de ott valahogy... szívet tépő a reakcióval, amit kivált. Jó értelemben sokkol párszor ez a film. Nem szórakoztató nézni, de emberileg pakol a nézőre folyamatosan.

Nem véletlen, hogy a komolyan szerepeket válogató Zoe Saldana és Selena Gomez megcsinálták ezt a filmet. Van tartalma, eredeti a forma és meg vannak írva a karakterek. Karla Sofia Gascón egy teljes átalakulást bemutat. Ahogy az egykori véres vezér ott tart, hogy a pénzt mások segítésére használja, ahogy szerelmes lesz vagy, az egyik legjobb rész, amikor a gyerekek kapcsán kibújik belőle az egykori énje, a gyilkos vezető. Zoe Saldana sem véletlenül kapott ezért Oscart. Ott is van egy hatalmas átalakulás. Még Jessi is, akinek a karaktere nem volt szimpatikus, érthető és Gomez eljátszotta.

A zenére is áll, ami a filmre. Nem populáris, nem könnyed és nem fog betapadni a dallam. De ki van találva, el van adva és működik a filmben. Számomra talán az a legnagyobb meglepetés, hogy ez a film musicalként is működik. Megjegyzem, eddig nem is tudtam, hogy Saldana is tud énekelni. Mint kiderült, nem is rosszul.

Sajnálom, hogy sokan esélyt sem adnak majd neki, pedig lehetne. Igényesen nyúl kemény témákhoz és sokkal többet tud, mint egy sokadik Halálos iramban vagy tucat romkom. Azoknak is megvan a maga helye, de néha kellene nézni valami komolyabbat is.

Évek óta hagyomány és most sem törtem meg. Az évet zárni, kezdeni valami olyan szívmelengető történettel kell, mint Az élet dicsérete. A 6. évad jött már 2025-ben és nagyon messze jutottunk a kezdetektől. Jim kétgyerekes családapa, Tris megkomolyodott és nem csak állatorvos lett, de Siegfried szavaival élve remek fiatalember is.

De, mit is láttunk idén. A háború már a vége felé jár, mindenki várja, hogy lassan vége lesz. Tristan is éppen itthon van eltávon és a kisvárosban az ő traumáit leszámítva nem nagyon venni észre, hogy még tart a háború. Ok, a kocsma pultosa búslakodika  férje után, aki Burmában harcol. De messze nincs olyasmi, mint a tavalyi évadban, amikor elsötétítés és a megszorítások is ki voltak emelve.

Az talán látszik is, hogy ebben az évadban mindenki jelen van. Tristan is, és nem csak látogatóban, mint korábban. Ugyan eltávon van, de mire vissza kell mennie, már minden fronton nyertek és maradhat. Csak az emlékek szorítják, de szerencsére vannak mellette jó emberek, akik segítenek megküzdeni mindennel. Mondjuk, egy szereplő azért akad, akit több részre kivettek. Helen a testvérével Londonba költözik pár hónapra, hogy segítsen neki berendezkedni és megkezdni az iskolát. De az évad első felében és a karácsonyi részben jelen van, szó sincs róla, hogy kivették volna a színésznőt. Csak, ahogy Tris is egy ideig kevesebbet volt, most Helen került háttérbe. Érthető az ok: milyen cselekményt írtak volna neki? Ők már Jimmel boldog házasok.

A vidéki élet meg hozza a hol szomorú, hol mosolygós történeteket. Tricki öregszik, Mrs. Pumphrey meg szeretne egy kiskutyát, Jimnek kellene segíteni a pároztatásban. Lehet sejteni, mennyire örül a feladatnak. De látunk gazdát, aki szembe kell nézzen pásztorkutyája betegségével és azzal, lehet már nem fogja bírni a birkákkal a munkát. Lesz ló, amelynek problémáját a két Farnon egymással versengve igyekszik megoldani. Közben meg a magánéleti szálakat is húzzák: Audrey visszacsábítása a fia mellől, Jim és az apósa csörtéi, meg hasonlók.

Kellemes, békés, olyan szerethető az egész. Azzal együtt, hogy ebben a sorozatban tragédiák is szoktak lenni. Bár minden állatnak drukkolok, ez nem lesz mese azzal, hogy mindig és mindenkin lehet segíteni. A háborúból se jön mindenki haza. A szívem vérzett eddig is a korábbi évadokban odaveszett állati lelkekért is, most egy kecskével bővül a sor és éppen a karácsonyi részben, de ez is a része. Attól értékes és szép az élet, hogy a veszteségek még értékesebbé teszik.

Kapunk új szereplőket is. A kis James, aki már segít az állatokkal és Siegfried nagy kedvence, kettejüknek megvannak a maguk kis projektjei. Valamint érkezik Charlotte, a környéken nagybirtokot öröklő gazdag lóbarát lánya. Korábban ő is a seregnél volt, így Trisszel megtalálják a közös hangot és jó végre egy olyan lányt látni a fiatalember mellett, aki illik is hozzá.

A helyszín továbbra is idilli és tökéletes az illúzió. Az angol vidék, a bájos kisváros, az ember szeretne oda költözni. Ez valahogy sokkal melegebb, emberközelibb, mint a másik nagy angol kedvenc, a Downton Abbey, ami egy teljesne más Anglia. Ez a kisembereké, akik szépen élnek.

Én nagyon örülnék egy hetedik évadnak is, évek óta stabilan az egyik kedvenc sorozatom. De ezt most jó érzéssel kapcsoltam le a végén és voltak részek, amit többször is láttam belőle.

Egy könnyed komédiát szántam az estére, de a nevetgélés nem igazán jött össze. Mondanám, hogy a stílus némileg kárpótolt, de ez nem lenne teljesen igaz. Ha tudtam volna nevetni, az jobb lett volna.

Mit is kaptunk? Egy fekete komédiát noir elemekkel megdobva Coen stílusban.

A cselekmény szerint Honey O'Donahue menő magánnyomozó. Nem minden esete nagy ügy, de ő szépen intézi az ügyeit. Amikor egy megbízás meghiúsul - holtan kerül elő a lány, akit meg kellett volna találnia, csak azért is nyomozni kezd. Érdekli, mi történt. Így aztán belekeveredik egy fura egyház (a szekta szinte találóbb lenne) dolgaiba meg egy sorozatgyilkos lépteibe is bezavar.

Nem is nagyon lehet megfogni a cselekményt. Az egy dolog, hogy nem csak Honey-t követjük, így mi többet tudunk nála. Pl. Devlin egyházába és annak piszkos ügyeibe is sokkal nagyobb a belátásunk. De az is, hogy nem minden történetszál vége Honey-hoz kapcsolódik. Drew Devlin és egyháza végzetét egészen más hozza el, amitől olyan furcsák is számomra a cselekményszálak végei.

Cserébe az egészet belengi a fekete humor és a noir kiforgatott elemei. Pl. Honey egy az egyben az a noir magánnyomozó, akiért döglenek a más nem képviselői. A csavar meg az, hogy Honey leszbikus, mondjuk, a nők is döglenek érte. Lesznek is kapcsolatai, meg olyanok, akiket gyorsan le kell építenie. Azt még tudtam is értékelni, ahogy másként, de megvannak az ismerős elemek. A végzet asszonya itt pl. egy francia bérgyilkosnő, de valahol még Aubrey Plaza karakterét is oda tenném.

A gond az, hogy a humorával nem vagyok kibékülve. Általában inkább furcsának és inkább erőltetettnek éreztem a poénokat, mint valóban viccesnek. Igaz, fel tudtam ismerni, hol kellene kacarászni, így lehet, hogy csak az én humorérzékemtől tér el nagyon, akinek ez bejön, vicces lesz. Passz. Egy volt, amin azért elvigyorodtam és meg is maradt az emlékezetemben - amikor Honey a meggyilkolt lány szobáját nézi át, aztán a szülők előtt az egyházi köntösből kihull a szexrabszolgás ruha.

Ami biztos, hogy a szereposztás tetszett. Qualley eddig jelentéktelenebb volt, a takarítónős szerepét inkább éreztem passzosnak. De jól hozta ezt a menő magánnyomozót is, ha azt nem is értettem, hogy miért veszik érte meg a fél rendőrőrs. Aubrey Plazának van meg az a kisugárzása, ami azt a dögösséget jelentené, mondjuk, inkább a Harkness-sorozatba, itt őt visszafogták. Evans meg annyira balek szektavezér, hogy az azért vicces volt.

A Coen fivérekre jellemző a kinézet, a humor, az egésznek a légköre. Nem feltétlenül váltotta be a reményeim, bár egyszer elnéztem. Most már láttam ezt is.

Bár hivatalosan nincs számozva és csak Tőrbe ejtve-filmként jegyzik, azért ez mégiscsak a harmadik történet és én ki is tettem rá a számot. Különben semmi köze a korábbiakhoz, teljesen új történet. Blanc, a nyomozó és egyben Craig karaktere, ami összefűzi a filmeket.

A film trükkje, hogy klasszikus krimik összeolvasztásából hozták létre a történetet. Poe, Carr, Christie történeteit ismerhetik fel benne a szemfülesek. A forgatókönyvírók különben korrekten összerakták - nem volt olyan érzetem, hogy több krimi között ugrálunk, noha tényleg sok történetből áll majd össze a végső megoldás.

Érdekessége az is, hogy a cselekmény nagyja egy elbeszélés. Majd menet közben érthetjük meg, hogy mikor és miért meséli el nekünk az egész esetet Jud atya, aki a közösségbe érkezett új és fiatal pap, aki korábban bokszoló volt. Most esett le nekem, miért kell katolikus papnak lennie. Annyira angol kriminek éreztem az egészet, hogy míg néztem, azon járt az agyam, miért nem anglikán papokat látok. Leesett - mert ez amerikai történet. Blanc amerikai, ahogy a helyszín is. Biztosan az alapanyag miatt olyan érzés, mintha egy kisvárosi angol krimi lenne.

Vissza, az eredeti gondolathoz. A történet elbeszélője Jud, aki Wicks tiszteletes mellé lesz beosztva. A két férfi állóháborúba kezd és igyekeznek egymás agyára menni. Teljesen mást gondolnak a hivatásukról. Wicks egy szektavezért idéz, csak éppen kevés követővel. Jud meg a rendes, lelkes fiatal pap alakja, aki nem is nagyon tud mit kezdeni a nagyon más életképpel, amit itt tapasztal. Aztán Wicks rejtélyesen meg lesz gyilkolva és érkezik Blanc nyomozni. Egy történetből hamar lesz több, olyasmikkel, mint az egyik szereplő titka, aki a pap törvénytelen fia. De lesz itt családi örökségtől kezdve démoninak tartott nőn át sok minden.

Ahogy a Törbe ejtve filmek szokták, ebben is lesz nagy fordulat, leleplezés és meglepetés. Szépen összeáll, és a sokféleség miatt talán a magyarázat nem is az igazi, de a sok alaphoz képest tényleg szépen össze tudták simítani, ki mit és miért csinált a cselekmény folyamán.

Nem látványfilm, de amit egy ilyen krimibe bele lehet nyomni, itt megkapjuk. A kisváros, a közösség tagjai, a visszaemlékezések, az atya anyjával kapcsolatosan egészen ördögűzős hangulatban. Nem is kell több helyszín vagy effekt benne, a kis közösség és a helyi bűntény, amitől megvan az angolszász krimi hangulat, ami nekem leginkább jellemezte a filmet.

Ami viszont kiemelendő és látványelemként is emlegethetném: brutális a stáblista. Kisebb mellékszerepekben is ismertebb színészek sora fedezhető fel. Daniel Craig továbbra is lubickol a szerepben, ő szinte komédiázza át az egészet, miközben ez komolyan vehető krimi is egyben. Josh Brolin papja, Glenn Close Mrs. Denverst idéző házvezetője emelkedik még ki. Josh O'Connor a fiatal papként még fontos és központi szereplő, csak sajnos az előző ismert szerepe miatt nekem sűrűn az jutott róla eszembe, hogy Charles herceg milyen kis szerencsétlen kölyök. Pedig Jud atya más figura, és a jólelkű mintapapot hozza is a színész. Az egykori bokszolót, na, azt viszont nagyon nem hittem el neki.

Ugyanez, más szemszögből. Miért kell Andrew Scottnak vagy Kerry Washingtonnak játszania egy ilyen kis mellékszerepet? Nincs ok. Nem is kellene. Csak jól mutat így a stáblista.

De ezzel nem fogom bántani a filmet, mert szívesen néztem. Korrekt krimi, Craig továbbra is ideális Blanc és nekem bejön az angolszász krimi hangulat is.

Megvan az, amikor egy színész beletagad egy szerepkörbe? Csinálhat bármit, egy típusú szerepeket kap és el is kezdjük azonosítani azzal. Ez jutott eszembe, ahogy az Apás délutánt néztem.

A történet mondhatni, gagyi. Adott egy mostohaapa, Brian, aki a sporton keresztül próbál kapcsolódni Lucashoz. Csak éppen a srác zenélni, táncolni, színészkedni szeret. Vagyis, többre menne, ha színházba járnának vagy musicaleket hallgatnának. De nem, Brian az apjával sportolt, ő is ezzel próbálkozik. Az is igaz, hogy Brian ebben sem az igazi. Sikerült úgy összerakni a filmben, hogy a férfi a gyerek előtt menőzni próbál, mintha ebben ő olyan jó lenne. Viszont nem, még egy kamaszgyerek is meg tudja félemlíteni vagy legyőzni. Hajlamos vagyok találni egy gyenge pontot, amit aztán számon kérek a szereplőn és Brian esetében ez a sport. Miért fájna neki a tánc, abban sem lehet rosszabb, mint amit ő erőltet.

Véletlenül találkozik össze Feff-fel és a fiával, CJ-val. Valami nagyon nem stimmel velük, a fiúnak elég komoly kitörései vannak, meg Jeff is tud olyanokat mondani, hogy Brian haja égnek áll. Menekülőre is fogná, de Jeff meg barátkozna és Brian tipikus lúzerhez méltón nem tud nemet mondani.

A történetben meg az a csavar, hogy Jeff különleges osztagos katona volt, aki a leszerelés után egy labornál lett őr. Ott élt CJ, akit megsajnált és megszöktetett, most meg együtt vannak szökésben. Persze a fél sereg a nyomukban és Brian, Lucas is bevonódik a hajszába.

Alapvetően akciófilm, amiben Brian szerencsétlenkedik, míg Jeff és CJ elintézik az ellent. Van itt minden - menekülés mindenféle eszközzel, verekedések és támadások sorozata.

Semmi komolyságot vagy logikát nem kell keresni a történetben. Egy csavar van benne, de az is nagyon adja magát. Már akkor, amikor Jeff a felettesétől azt hallja, hogy ő lenne a tökéletes katona, csak sajnos van egy hibája. Vannak érzései is; a parancsot felül tudja írni benne, ha valamiről érzi, hogy nem helyes. Nekem adta magát, hogy aztán majd szépen felhasználják, hogy létrehozzák a tökéletes katonát. Vagyis, szerintem könnyen kitalálható, hogy kicsoda és micsoda CJ. A filmben meg kellene lepődni, a mini hadseregen sikerült is, az akkora kreténség, de maga a gyerek személye nem lett meglepetés.

Végig egyensúlyoz a film a poénok és a gagyi történetszálak között. Van, ami jobban sikerült benne, más viszont jobb lenne, ha nem is lenne. Ahogy pl. CJ hasba vágja Jeff-et, aki összegörnyed? Nem hiteles. De az sem, ahogy a végén elbánnak a kísérlet eredményeivel.

A világképe fekete-fehér. Van a jó meg a rossz és a film nem enged szürke sávokat. Nem is díjaztam különösebben, hogy mennyire egyszerű mindenkinek az indítéka vagy a világa. Butuska film, a karaktereket nézve is.

De, akkor visszaérek oda, ahol kezdtem. Alan Ritchson lett Jack Reacher és most ezt a karaktert játssza másban is. Ok, azt megengedem, hogy Jeff és Jack agyban nincsenek egy lapon. Reacher nem csak erős, de intelligens is, Jeff a közelében sincs. De a tökéletes katona imázs és ahogy aprítják az ellent? Ugyanaz.

Lehet még különben bőven ismerős arcot felfedezni. Kevin James a szokott figuráját hozza: kissé szerencsétlen, de jószívű férfi. Tudyk az őrült tudós, de mellékszereplők között fel lehet ismerni Isla Fishert. A válása után több mindenben kezd feltűnni, érdeklődve várom is, mekkora szerepe lett a Now You See Me harmadik etapjában.

A lényeg, hogy ez egy éppen csak vicces, családi akció komédia, amiben a rosszak leverése mellett megtudjuk, hogy a szeretet mennyit számít. Az teszi a családot, nem a vér. Egynek elmegy, de egy fél Reacher évadra simán elcserélném. Vagy egy harmadra akár.