Maga a Freddy Pizzázójának alapkoncepciója olyan hihetetlen nekem, hogy már az elvonja a figyelmem a filmtől. Képtelen vagyok elhinni, hogy bárkinek - akár gyereknek is -, annyira tetszenek ezek a robotok, hogy rajongók legyenek. Nem elég, hogy rondák, de semmi báj vagy ötlet bennük. Hogy lehetett erre éttermet építeni?

Tudnék azon poénkodni, hogy maga a robotok kinézete a horror a filmben. Drabálisak, veszélyesnek néznek ki, még rájátszás és démoni mosoly nélkül is. Tényleg, nagyon nem bírom elképzelni, hogy egy családi étterem és szórakozó hely arcai tudtak lenni, kultikussá nőtt státusszal.

Ebből is fakad, hogy eszembe nem jutott volna, hogy az első filmet valaki is folytatni akarná. De folytatták, ki lett erőszakolva az újabb rész. Mert jó és értelmes ötlet, az nem volt. A szappanoperákból nyúltak alapötleteket. Vagyis, van egy eredeti étterem és abban is megvannak az eredeti robotok. Ott is van fogságba esett szellem, ha neki más az alapbeállítása, mint a gyerekeké korábban. Meg gonosznak is előrántottak a semmiből egy közeli családtagot, akiről fura, hogy eddig szóba sem került. Írtam is - szappanoperás. A semmiből bukkan fel testvér, elvesztett iker vagy éppen házastárs... Itt nem árulom el előre, melyik érkezik. De érkezik.

De nem csak a keretben ezek zavaróak. Megint megyünk vissza Mike és Abby kettőséhez. Miközben Mike próbálna rájönni, hogy Vanessa a barátja csak, vagy több is lehetne kettejük között, Abby hiányolja a barátait. A gonosz erő meg beindul az eredeti étteremben és Abby megint csak bajba kerülhet, mert nem tudja elengedni a kis barátait. Még egy elem, amivel nem tudok, de nem is akarok mit kezdeni. Arra már tudja, hogy szellemek és szerencsétlenekkel mit műveltek. Mégis, itt tartaná őket és azokban a robotokban? Pedig ő a kedves lányka, de persze valamivel vissza kellett legalább a végére így hozni a korábbi szereplőket...

Erőltetett, nem lett ez jól megírva. Akár Mike szerencsétlenkedése, Vanessa titkai vagy Abby gyásza, amiből meg sem próbál továbblépni. Értem, gyerek, de ennyire kisgyerekesnek kell lennie? Az egészen érezni, hogy ki kellett szenvedni a folytatást.

Azt meg hagyjuk is, mivel lenne horror és az eredeti helyszínen ki mit művel. Mint említettem, maguk a gépezetek ijesztőbbek, mint bármi, amit a film tud mutatni. Pedig szellemvadász kis társaság megleli majd a végzetét és Mike is megy akciózni, amikor Abby bajba kerül. De képtelen vagyok ezt horrorként nézni, annyira rühellem a bábokat. Meg, a kislány sorsa annyira nem érdekelt, hogy ha baja esik, akkor se rezdült volna a vérnyomásom.

Küzdöttem azzal, hogy nem szerettem a szereplőket. Inkább idegesítettek, vagy a színészek vagy maguk a karakterek. Hát igen, komoly baj az a filmben, ha a legérdekesebbnek az alig szereplő, de mélyen gonosz szereplőt találom, mert a többiek annyira irritáltak.

A vége is... Komolyan, lelkiekben eddzem magam a 3. menetre? Mert ennél nyitottabb és folytatásra mutatóbb kevésbé lehetne.

A robotok, a horror elemek jelentik benne a látványt. Költöttek rá, az látszik. Csak éppen annyira rondának találom a gépeket, hogy erről nem tudok pozitívan nyilatkozni. Rémesek, kinek pattantak ki az agyából? Egyik sem cuki, pedig elvben gyerekbarát figurák... Ok, végülis Chucky meg Annabelle is gyerekjátéknak indult, és őket se adnám egy gyerek kezébe se, démoni bentlakó nélkül sem.

Tipikus folytatás abban is, hogy a főszereplőket mind visszahozták, miközben bővült is a stáb. Kedvesebb lennék, ha bírtam volna a szereplőket, de annyira nem, hogy a színészekre is kivetítem. Olyan szerencsétlen vagy buta ebben minden pozitív szereplő...

A kritikái rémesek, van Arany Málna jelölése is, még csak meg sem lep. Viszont, nagyon nyereséges. Jesszus, a végén még tényleg lesz egy újabb 5 éjszaka valamelyik Freddy's-ben...

Nincs meglepetés, a magyarosított címekért most sem vagyok oda. Nekem beugrott Madonna Material Girl-je, a címadónak meg a Többesélyes szerelem? Hú, de rühellem ezt a címet.

Miért többesélyes ez a szerelem? Szó sincs ilyesmiről. Hősnőnknek, Lucynek éppen az a problémája, hogy a szerelem nem elég neki. Megvolt a helyes srác, akit szeretett. De szegény volt és máig a jómód mérvadó a nőnek. Van is egy jelenete, amikor összefoglalja, mit vár egy kapcsolattól. Neki fontos az anyagi biztonság és a jómód. Még a végén is, amikor az ex visszatérhet, hogy ne csak ex legyen, Lucy akkor is megfogalmazza, hogy már most azon kattog az agya, ha megint együtt lesznek, az neki milyen lemondásokkal fog járni. Anyagiakban.

Magyarázzam oda, hogy az ex kap még egy esélyt? Hogy előtte egy komoly kapcsolatának alakulását nézhettük végig a megismerkedéstől a szakításig? Azért többesélyes? Mert van két pasi. Mert az egyik egy újramelegített kapcsolat, ami kap még egy esélyt? Csak éppen Harry soha nem volt szerelem, ezt meg is beszélik. Passzoltak, azonos elvárások és szimpátia, de semmi szikra.

Viszont, az áthatja az egészet, hogy Lucy anyagias. Elismerem, az Anyagias lánynak nincs olyan hangzása, és negatív színt is ad a szereplőnek, de akkor is, abban az irányban gondolkodva kifejezőbb lett volna. Mert ez a film kicsit sem a szerelemről szól. Nem hagyományos értelemben romantikus film.

A történet kicsit komédia, kicsit dráma. Lucy dolgozgat társkeresőként, közben alakítja a saját magánéletét. Érzelmileg nem mondanám sivárnak a nőt, de azok a másodlagosak. Listája van és azon halad. A történet során az egyik kliensével történtek ráébresztik, hogy nem lenne szabad ennyire a szíve ellen mennie mindig, de az még édeskevés ahhoz, hogy ez romantikus komédia legyen. Annál sokkal komorabb és kritikusabb az egész.

Lehet, én előbb mondanám szatírának is. A listák pipálása nem egyenlő a boldog kapcsolattal, szikra nélkül az nem lesz szerelem. Végig benne van, hogy mennyire felszínes mindenki. A nők is, a férfiak is. Pl. Sophie helyes, jó állású, értelmes nő, de egyszerűen nem boldogulnak vele, mert már nem hamvas huszonéves és nincs kiugró jellemzője. A pasik sorra utasítják vissza azzal, hogy fiatalabbat akarnak. De Harry is képes volt összetöretni a lábait egy magasító műtét miatt, mert a nőknek szempont a magasság. Lehetett különben jóképű, gazdag és intelligens, kelendő nem volt. Sokkal inkább benne van a filmben, hogy a társkeresés játszma és kiegyezések sora, nem is mondanák olyan szereplőt benne, aki szerelembe esett volna. Az első sikertörténet, ahol esküvőn vannak, a nő azért megy férjhez, mert a testvére irigyli tőle a pasiját. Hol van itt a többesélyes szerelem? Sehol.

Ettől nem rossz a film, csak egészen más, amit sugallnak nekünk. Komolyabb film egy szimpla romkomnál.

Látványt különben nem kell benne keresni, kapcsolatokról szóló, kortárs darab. Nem lesz se akció, se CGI, se semmi ilyesmi. A helyzeteknek és a színészeknek kell eladni. A történet igazából érdekes, de nem romantikus. Modern élet- és randikörkép.

A casting - hajlamos lennék kritikával élni. Chris Evans iszonyat nyúzottnak látszik, de simán lehet az is, hogy csak simán rondán öregszik. Már nem az a kategória, aki romantikus filmben alapból a szépfiú és a befutó. Nincs is különben sok szerepe, közben felbukkan és inkább mellékszereplő lett. Pedro Pascal erősebb jelenléttel bír és ő hozza is a figurát. Elhiteti velünk, hogy tényleg ő az unikornis, ha azt azért nehezen is hiszem, hogy az 50 év a férjet kereső nőknek az álomkor. Rémlik, igaz, hogy írtam, a hasonló cipőben járó 39 éves társkereső nőt már leöregezik... Végül, Dakota Johnson. Legyek gonosz? Annak ellenére, hogy Lucy az anyagias lány, túl gyakran jutott eszembe, hogy olyan, mintha megint Ana Steel-t játszaná.

Van tartam ebben a filmben, de rosszkor néztem. A gyógyszer mellé egy kis könnyed komédiát akartam, amit a 'remek' címe sugallt, de ez nem az. Nem lett a megfázásból nevetgélősen gyógyulós filmem. Így annak ellenére kicsit fújok rá, hogy máskor értékelném, hogy még egy romantikus filmben is lehetett kritika, tartam, fekete tükör korunk világának.

Érdemes egy-egy természetfilmet vagy sorozatot is betervezni a néznivalók közé - nem csak tanulhatunk belőle, de olyan jó közben rácsodálkozni arra, milyen csodák vesznek körbe minket. Becsüljük meg őket addig, amíg még itt vannak és küzdenek.

A fák - a világunk tüdeje. Annyi mindent nyújtanak az embernek. De mit tudunk róluk? Több könyv foglalkozik már velük, de van, amit filmen is meg lehet nézni. Ez a BBC program a fák életét mutatja be, szakaszonként. Tulajdonképpen a 3 rész egy életrajzszerűen felépített folyamat, amiben a kezdetektől a végig jutunk el. De nem egy-egy fa konkrét történetén, hanem többféle fa, élethely és történet van egy-egy témára szervezve.

Nagyon tanulságos az egész, sok-sok információval. A megértésben segít maga a szerkezet - ahogy a fák szaporodásától, a kis fáktól évszázadokat szelünk át, amíg elérkezünk a véghez. Ami egyes fáknak évezred is lehet, igazi óriások nőhetnek fel közben. Igyekeznek mindent példákkal megmutatni és többféle élőhelyen is megmutatni, hogy az egyes folyamatok éghajlattól és fajtól függően mennyiféleképpen történhetnek, miközben az alapok egyeznek.

Különben azon venni leginkább észre, hogy angol sorozat, hogy milyen helyszíneket válogattak benne össze. Azért akadnak benne egzotikusabbak is, de alapvetően Angliában kalandozunk és onnan hozzák a példákat, szakembereket. Ettől ugyanannyira élvezhető és még tippeket is kap az ember, hogy akár London és környékén járva ilyen érdeklődéssel merrefelé érdemes elindulni.

Végig jellemző a műsorra, hogy magyaráz és a kezdetektől építi fel a történeteit és tudásanyagot. Vagyis, bárki számára érthető igyekszik lenni, nem kell előre olvasni hozzá vagy félni attól, hogy nem értjük meg. Ha szakzsargont vetnének be, azt is magyarázzák és példákat hoznak. A színes történetek, egy-egy fa konkrét története pedig a szórakoztatást célozza hozzá.

Szép műsor, sok néznivalóval. Válogatva vannak az érdekes vagy szép fák, aki kicsit is fogékony a látványra és a fák világára, akár háttérképnek is beillő képek sorát kaphatja. Nekem nagyon tetszett a virágzás, de pl. az érdekesen növő fák között is volt olyan, ami simán fotózható.

Vannak visszatérő, visszatérő vágóképek, de ezt kb. felemlegetni is kár. Simán bele tudom látni abba, ahogy tagolták a témákat. Ha valamiben nagyon kötözködni akarnék, inkább azt említeném, hogy nagyobb változatosság is lehetett volna törekedni és világ szinten nézni a fákat, de így is igyekeztek a lehetőségekhez mérten több  mindent bemutatni.

Nem hosszú, értelmes és szépen építi fel a nézőben a fák szeretetét is. Annyival több van egy erdőben, mint faanyag... sőt.

Nme kifejezés, hogy nehezen állok neki ennek a posztnak. Kb. negyed órája lestem már az üres monitort és igazából még most sem tudom, mit kellene erről írnom.

Az első, hogy mélyen zavar, hogy azzal reklámozták,, hogy egy újabb Életrevalók. Ez attól nagyon messze van. Attól, hogy fogyatékkal élők szerepelnek benne, most több is, nem lesz szívhez szóló vagy nem tud olyan értékeket felmutatni, mint az a modern francia klasszikus.

A történet különben komédiai alapokkal indít: a két rabló kínjában hozzácsapódik egy fogyatékkal élő csoporthoz. Az egyik betegnek, a másik a gondozójának adja ki magát, és elmennek a csoporttal nyaralni, amíg a rendőrök a nyomukban vannak a legutóbbi balhé után. Csak éppen a fiatalabb barátokat talál és beleszeret a csapat gondozójába. Így aztán fel is akar majd hagyni a bűnözői léttel.

De egyszerűen se a szívszorító, se a komikus részek nem jönnek össze. Azt nem is értettem, min kellene nevetni ezen a filmen. Jó, azt nyilván észre lehet venni, amikor valami viccesnek van szánva, de csak annak van szánva. Erőltetett az egész és hiába derűsek a szereplők, attól még nem viccesek és nem is mondanak vicces dolgokat. Azon meg nem tudok nevetni, ahogy Paulo fogyatékosnak akar látszani.

Megható elem meg, mégis mi lenne? Az itteni szereplők nem küzdenek, fel sem fogják, hogy mi miatt kellene izgulniuk. Legfeljebb annyit érzékelnek, hogy a családtag, aki megígérte, hogy eljön, nem jön. A legtöbb elhagyatott, és ez a családjuk. A többi fogyatékkal élő és a gondozóik, akik szívüket-lelküket kiteszik értük.

És itt jön az, hogy ezt egyszerűen nem értem. Miért Szeretetreméltók? Pár az eredeti cím jobban passzol. Egy eufemizmus. Egy kis extra. A filmben többször utalnak rá, hogy ők is ép emberek, csak éppen van egy kis extrájuk. Nincs bennük rosszindulat, naívak, nagyon tudnak szeretni. Olyanok, mint a felhőtlen gyerekek. 

Itt jön az, ami miatt nekem nem volt meg az empátia. Az Életrevalókban a férfi ugyan mozgássérült volt, de okos volt, érzékeny, rengeteg pozitív tulajdonsága volt. Ahogy a Mielőtt megismertelek is képes volt egy mozgássérültet a hősszerelmes helyzetébe rakni, mert fejben remekek voltak. De itt? Mit tudtak ezek a szereplők felmutatni? A gyermeki naivitását? Kocka kék vagyok, tény. Nekem az jött le ebből a filmből, hogy ezek a szeretnivalók önmagukban életképtelenek. Barátságosak, kedvesek, tényleg, mint a gyerekek. De el kell őket tartani, gondozni, soha nem lesznek egészek. Ezért is akkora eufemizmus, hogy nekik egy kis extrájuk van, miközben meg kevesebbek, mint az úgymond normálisak, nem tudom másképp látni.

Látványra szinte semmi, de ismert színész akad benne. Mondjuk, nem olyan név, akiért leülnék a film elé, de azt mutatja, hogy nem késő esti, olcsó filmnek szánták.

Maradjunk annyiban, hogy nálam nagyon félrement. Nem tudok attól szabadulni, hogy ok, szerethetők, de én mellé tenném azt is, hogy haszontalan. Tudom, de mint említettem az empátia nem éppen az erősségem...

Összejött úgy, hogy az egyik rész előbb lement, így nagyobb léptékkel haladt most A Knight of the Seven Kingdoms (s01e03-04). Múltkor már írtam, mennyire nem díjazom, hogy milyen szintre levitték ezt a sorozatot. Majdnem minden szereplő megy üríteni vagy hasonlót alkot, most egy lovat nézhettünk a kezdéskor kakálni. Miért kell ez egy GoT sorozatban? De legalább itt megindult a fejlődés és megjött a jó sztori, amit érdemes megnézni és megbeszélni. Onnan, hogy a 3. végén Egg felfedte a kilétét, az igazsághozástól és a párbaj szervezésén át már ez jó volt. Lovagokkal, erényekkel, és azzal a vonallal, hogy milyen betegség van a Targaryen-házban. Martin már írásban jól elszórta az utalásokat, amit a sorozat is jól átvett. Pl. a jósnő, akit nem vettek komolyan, bár Egg megijedt a szavaitól - és mennyire igaza volt, mi a jövő ismeretében tudjuk. Vagy, a bátyja jóslatai. Írtam is már, hogy neki nem olyanok az álmai, mint másoknak. Most el is magyarázza, ő is. Már most sajnálom is, mert tudom, hogy Duncan és a sárkány eleste hogyan teljesül be abból, amit a héten elmesélt. Annyira másként alakulhatott volna minden, ha csak pár esemény alakul másképp... De ez felesleges kör is, itt már tudjuk, miből mi lesz. Mindegy, a lényeg, hogy kezd megérkezni a sorozat. Egy középkori lovagmesét kezd tudni hozni, és hála égnek a 4. részben már a kaka - pisi poén is elmaradt, ami úgyis csak borzolta az idegrendszerem.

Még mindig nem tudom, jó lesz-e Memory of a Killer (s01e03). Hősünk bárgyilkos munkáit még csak elnézném- Most éppen a célpont inzulinjával szórakoztak, meg egy rendőr megzsarolásával. Az is érdekes, ahogy és amikbe belefut. Nagyon csodálom is, hogy még nem  merült fel, hogy neki is memóriagondjai vannak. Ahogy közbe kihagy, vagy pl. a lányának mondja azt, amit Angelo bárgyilkosként a főnökének szánt. Majd kiderül - a beteg vonal jó lehet, ha tényleg elkezdik felépíteni.

Ugyanaz, mint múlt héten. A Hijack (s02e04) kicsit utal arra, ki és mivel zsarolja a főszereplőt. Az MI6 és a német rendőrség kicsit ügyködik. Kb. ennyi. Az első évad végére is volt séma és kezdtem unni, de ebben meg ötlet sincs. Bírom Elbát, szívesen nézem, ahogy irányít és próbálja a legtöbbet kihozni a karaktere a csapdából, de akkor is unalmas.

Siralom. Rejtélyeskednek a Fallout (s02e08) évadzárójában. Megint ragozzák, de igazából nem mondják el, ki a minden mögött álló lángelme és mit akar. Max harcol, Lucy szembeszáll az apjával, de igazi haladás... A második fázis, amiről még mindig nem tudjuk mi az, beindítása. A legió császárválasztása, majd a megindulása Vegas ellen. El akarják foglalni, hogy megépülhessen a Császár palotája - igen, ilyen poénokon kellene nevetni. A Ceasar's Palace utaláson. Goggins továbbra is lopja a show-t, de ez már meg sem lep. Most indulhat a kutyával új cél felé, a köztársaság meg háborúzhat a légióval... Ha lesz 3. évad. Mert ez bizony teljesen nyitott vég.

Szappan a köbön: Chicago Fire & Med (s14/11e12). Ott tartunk, hogy az a legnagyobb bajom vagy élményem vagy nem is tudom mim, hogy nagyon nem tetszik a sorrend. Időrendben most a Med van előbb, egyértelműen látszik Johnék viszonyából. De nem akarom a Medet nézni előbb... A Fire csak olyan helyzetet tud hozni, hogy pl. Hermann lánya a tűz óta rémálmodik, PTSD tünetei vannak, az apja meg aggódik érte. A Medben legalább van műtét, orvosi esetek, meg abban vannak a szimpatikusabb szereplők. Mostanában kiakadok azon is, hogy pl. téma a nyugdíj. Mióta írom, hogy szerintem a tűzoltók egy jó részéről nem is hinném el, hogy még aktív tűzoltók. És azt nézzem, ahogy a nyugdíj ellen kapálóznak? És még mindig megvan, ki kivel szerepel leggyakrabban, illetve egyes szereplőknek hogyan találnak ki kamu utakat, most pl. Kelly ment gyereklátogatóba, hogy pár részbe ne legyen benne.

Annyira nincs már sólya a Grey's Anatomy (s22e10) részeknek, hogy még visszaidézni is nehezemre esik, mi volt a héten. Folytatták a vendégszereplőket. Múlt héten Meredith, most Addison jött látogatóba, hogy visszacsalja a műtőbe volt sógornőjét. Különben meg többen szembesültek a maguk kis öncsalásaikkal. Pl. akik csak barátok extrákkal, de valójában többet akarnak. Vagy Lincoln, aki fájdalmasan szembesülhet vele, hogy hiába akar meg van engedélye műteni, ha még nincs erő a vállában. Csendes, felejthető rész, amiben az volt a legemlékezetesebb, amikor Amelia kidobta Addie-t a műtőből.

A hét másik zárása a Spartacus: House of Ashur (s01e10) - de azt is mondhatnám, hogy ez a hét legnagyobb WTF sorozata. A végére csak néztem és rendszeresen mondogattam, hogy ezt nem merik meglépni. De megtették. Annyira más univerzumban járunk, hogy Ashur agyonverte - tényleg, elég alaposan legyilkolta - Julius Caesart. Most erre mit mondjak? Nem is találok szavakat. A halotti játékok rendben voltak, ha még mindig is bántja a szemem, mit neveznek arénának. Az új családfő is lehetőségekkel teli a meggyilkolt szenátor helyén. Aztán, a személyes vonalon jöttek a kiakadások. Egyszerűen nincs értelme, ahogy egyes szereplőket pakolgatnak. Achillia és a halott szeretőjének fia ki nem állhatta egymást végig - most meg viszonyba kezdenek? De a csúcs, ahogy már írtam, a zárás. Soha nem volt ez egy komolyan vehető történelmi sorozat, de mégis, mi lenne a történelemmel Caesar nélkül? Jó is, hogy ez az évadzéró, mert megfeküdte a gyomrom.

Továbbra is a heti kedvenc: The Pitt (s02e05). Csak éppen most sincs, amit hozzá lehetne tenni. Ugyanaz a felépítés, ugyanaz a minőség. Sűrűsödik a betegellátás és jönnek a tragédiák is. Ez nem az a sorozat, amiben mindenkit meg lehet menteni. De ez így a jobb is, így hitelesebb. Közben meg lehet szemezgetni, ami általánosságban érdekes lehet az egészségügyi ellátással. Most azon akadt meg a fülem, hogy az MI jegyzettömb előnyei/hátrányai. Az új doki mellette, Robbie ellene, és mindkettőnek megvannak a maga érvei. Ami meg most még feltűnő volt, hogy itt az egészségügy csúnya részeit sem akarják titkolni. Mert nem minden eset olyan nagy vagy műtétorientált, mint a Grey'sban. Avagy - van olyan is, hogy csak ki kell kanalazni a szorulásos néni beleiből a kakát...

Ha azt mondom, filmek és gonosz nagyvállalat, ki mit vág rá? Nagy eséllyel nekem a Weyland-Yutani fel fog jönni. Minél több filmben vagy sorozatban szerepelnek, annál rosszabb róluk a véleményem. Az Alien-sorozat után a legutóbbi Predator-film is őket tette meg a gonosznak.

Elég meredeknek is érzem, hogy a Halálbolygó (eredetiben Badlands, ami sokkal kifejezőbb, de ez a fordítás azért még nem a katasztrófa szint) változtat az egész eddigi alapfelálláson. A Predator, vagy ha már használom a terminológiát, a Yautja negatív karakter szokott lenni. Erős, képzett és technikailag magas szinten álló harcos, akinek a préda elejtése a minden. Nem szoktunk velük együttérezni vagy nekik drukkolni, általában egy embernek kell felvenni velük a harcot. Talán csak az Alien Vs Predator filmek ugranak be, ahol inkább a Predator, mint az Alien.

Itt viszont egy olyan fiatal Yautja harcost kapunk, akit a saját szülei - elsősorban az apja - halálra szán. Nem érdekli, mire képes harcosként, csak azt látja, hogy kicsi és szerinte ettől már reménytelen is. Dek bizonyítani akar, így a beavatási vadászaton olyan prédát választ, amit a legnehezebbként tartanak számon. A bolygón azonban nem várt események jönnek: egy robotikus segítő, a fajok megismerése és annak felismerése, hogy mennyivel többet jelent nagy harcosnak lenni, mint a puszta fizikai erőt. Dek nem csak eszközhasználatban fejlődik, de elkezdi felismerni, milyen erőt jelent egy csapat.

A film cselekménye meg az, ahogy a vadászat célt vált. Dek nagyon nem boldogul a Kalisk vadászattal, miközben Thiának sikerül jelezni a nővérének. Jöhet is a nagy koppanás, mert Tessa majd vázolja, hogy mi a Weyland. Yutani prioritása. Innentől kezdve Dek meg más célpontra indulhat majd vadászni.

Azt is mondhatnám, az egész film egy nagy vadászat. Közben Dek képes lesz félretenni, amire nevelték. Szerintem ő azért lehet erre képes, mert ott volt a bátyja, aki támogatta és még meg is hal érte. Ő látott arra példát, hogy milyen ereje van a szeretetnek, a másikért való kiállásnak. Egyetlen másik Yautja sem kötött volna szövetséget vagy lett volna képes csapatban dolgozni. A film még példát is fogalmaz meg - Thia a farkasokról és az alfákról mesél Deknek, aki magáévá is teszi a csapatot vezető harcos elméletét.

Sikerült egy kis, némileg Disney mesés tartalmat beletenni. A család mindenek előtt - azé a családé, amit magadnak választottál és amiért hajlandó vagy mindent megtenni. Annak ellenére, hogy a film főszereplői vadászok, még abban is látok fejlődést, ahogy Dek túllép azon, hogy azzal lesz minél nagyobb, minél pusztítóbb lényt ejt el.

Akció - korrekt annak is. A kedvencem különben az volt, ahogy Dek létrehozza magának a saját fegyverarzenálját. A helyi, rendelkezésre álló eszközökből újraalkotja a Yautja harci eszközöket. A kígyóféle a vállán, ami a lézert váltotta ki, a kedvenc, sajnáltam is, ami lett vele. De jól példázza, mivel több a csapat az egyénnél. Amit a kígyó megtett, egy sima lézer szóló harcosnak nem tudná megtenni. Látszik, hogy költöttek a filmre és korrekt is a végeredmény.

Elle Fanning a robotlánynak érdekes választás. A szelíd félnek el is ment, a keményebbnek már furcsának találtam a színésznőt, de a két én jól elkülöníthető lett. Dek kapcsán meg nem sok mindent tudok mondani - jó a maszk?

A kritika szerette, a kasszarobbantástól viszont messze van. Most kíváncsi is vagyok, hogy lesz-e folytatása. A vége különben olyan, hogy simán lehetne.

Valaki egyszer elmagyarázhatná nekem, mi ez a hype a Tron körül. Sorra buknak a filmek, akadnak olyan gyengék is köztük, hogy még a történetüket se tudnám elmesélni. Mégis, időről időre előszedik, valamiképpen tovább szövik és próbálkoznak. Pedig talán csak a legelső, ami ma már nagyon elavultnak néz ki, szerzett valamiféle státuszt magának, a  többi nem.

Az aktuális rész története meg olyan, mintha innen-onnan lenne összeollózva. Azon megy a hajsza, hogy megtalálják a  képletet, amivel a játéktérben teremtett embereket, eszközöket állandóan a valóságban lehetne tartani. Mert ki már ki tudják hozni, de rövid időn belül lebomlik és a személyek visszakerülnek a játéktérbe. Az eszközök meg elbomlanak. Van az erőszakos oldalt alakító anya - fia páros és egy testvérét gyászoló programozó lány, akik ezen dolgoznak. Julian ötlete kimerül annyiban, hogy lopja Eve munkáját és rájuk küldi az embereit, csak éppen a legfőbb programja, Ares elkezd gondolkozni és önálló döntéseket hozni.

Ez a program ki akar jutni a gépből nagyon eszembe juttatja Dashner hasonló, játékos trilógiáját. De, ha nagyon erőltetni akarom, még Mátrix párhuzamokat is tudok sorolni. A lényeg, túlzott eredetiséggel nem vádolnám a filmet.

Attól még lehetne jó, ha okos sci-fi lenne vagy kifejezetten látványos akció. Nos, igazából egyik sem lett.

A történet gagyi közeli. Nem segített semmit az sem, hogy a korábbi filmekkel is rokonságba igyekeztek hozni. De írtam is, egyszerűen nem értem, miért kell ennyire kötni őket és erőltetni a folytatásokat. Valaki rajongó a Disney elnökségében? Passz, már nincs jobb ötletem, Mert szerintem mondanom se kell, hogy az Ares is jókora bukta lett - veszteséges is, meg a kritikái se jók.

Akció. Hát, ez már nehezebb dió. Alapból nem szívlelem a formát, ami ennek a szériának a védjegye. Megvan a vonalban motorozás? Az Tron. Előkerül most is. Bőven mutatják, ahogy életre nyomtatnak embereket, felszerelést, sok mindent. Vannak nagy hajszák. Mondjuk, eléggé elveszi az élét, hogy a szereplők felének nincs igazi tét. Eleve programok és a test megsemmisülése se jelent semmit. Mai akciófilm, nem is olcsó, Disney. Nem azt kell rá mondani, hogy igénytelen vagy ronda, de nem is olyan akció, amit aztán mások másolnának vagy kultikussá válna. Egyszer nézhető.

Azon is látszik különben az ázsiója a filmnek, hogy milyen a casting. El nem tudom képzelni, miért vannak ebben a filmben ilyen nevek. A végeredményt látva inkább olyan színészekkel tudnám elképzelni, akik mondjuk egy sikerese sorozat után próbálnak bejutni a moziba. Jó, azért nem A-listás a casting, de elég közel van hozzá, hogy ne értsem. Leto is - egy Oscar-díjas, akinek nagyon megy a dráma, erre egy programot játszik, akit a tulaj mások levadászására használ?

Nem fogom ezt megfejteni, és marad az, hogy nem értem, miért nem engedik el. Még egy újraindítás se tűnne nekem ésszerű ötletnek, de az erőszakolt folytatások még rosszabbak. Ez egy felesleges folytatás.

Volt idő, amikor Tim Burton filmjeit néztem úgy, mint az utóbbi években Nolanét. Az Álmosvölgy legendája mai napig megunhatatlan számomra, de Wonkától kezdve a gyilkos borbélyon át rengeteg olyan filmet köszönhetünk neki, amelyeknél a filmvilág kevesebb és szürkébb lenne.

Viszont tény, hogy az újabb alkotásai már nem találnak be annyira. De aztán jött a Wednesday és az első évad felét Burton rendezte. Iszonyat menő lett, amikor friss sorozat volt, a csapból is ez folyt. Engem sikeresen el is ijesztett a hype, de aztán lett könyv is, második évad is és gyerekkori nagy kedvencem az Addams Family Christina Ricci Wednesdayével. Szóval, vettem egy nagy levegőt és nekiültem.

Eredmény?

Rajongói sorok, amelyek most fognak következni. Azért abból már kinőttem, hogy nekiálljak a Wednesday babákat is megvenni, de ezt a sorozatot nem töröltem a felhőből, miután megnéztem. Sőt, simán el tudom képzelni, hogy vissza-visszanézem a részeit, ahogy pl. az anime kedvenceim szoktam.

De mi működik benne ennyire? Jöhet a beígért rajongói rész.

Iszonyat jó a világa. Wednesday büntetésből egy természetfeletti lényeket oktató suliba kell, hogy járjon. A szobatársa egy színes egyéniségű vérfarkas lány, egy a rajzait életre keltő srác udvarolgat neki, miközben valamilyen szörnyeteg gyilkolászik az erdőben és van egy jóslat, ami szerint Wednesday hozza el az iskola végét. Mindez szórakoztatóan komoran. Kamaszos is, nyomozós, fantasy is, megvan benne minden és pörgetik is a cselekményt.

A karakterek színesek, jópofák és még játszadoznak is azzal, ki a jó vagy a rossz. Ok, azért érezni, hogy kamaszos sorozat is, és ezt ki lehetett előre találni. Nekem már a szereposztás gyanús volt - de most komolyan, mégis, milyen szerepet adnátok Riccinek? Egy jelentéktelen mellékszereplőt? Naná, hogy nem. Főleg, hogy tudjuk milyen előzményei vannak a színésznőnek a sorozattal. De különben is bőven lesznek jelek, a szörny kilétére vagy a családi titkokra is. De okosan írják kiszámíthatóra, nem szájbarágós és aki nem olyan csavaros thriller imádattal nézi, vagy pl. kamasz és még nem látott millió meg egy sorozatot, azért ők még talán meglepődni is tudnak.

Nekem nagyon bejön a humora. Kb. végig vigyorogtam és nevetgéltem az egészet. Fekete humora van és ennek a világnak ez nagyon jól is áll. Wednesday beszólásaitól kezdve a szituációs poénokon át helyén van az egész. Miközben meg az érzelmek is működnek benne, pl. nagyon szerettem benne Wednesday és Enid barátságát a kezdeti egymás sokkolásából kinőve.

Jól is néz ki a sorozat. Nem akarták túl CGI-ra venni, de nagyon jól hozza ezt a hangulatot és világot. Divattól kezdve lényeken át ezt szépen összerakták.

A casting is majdnem tökéletes. Wednesday szülei még borzolják az idegeim, de a diákok, a tanárok, Jenna Ortega mind remekek. Még csak meg se tudnám mondani, ki a kedvenc. Csak azt, ki irritált, ha nem is szerepelt sokat, de ezt inkább feledem is hamar.

Rövidre zárva, én találtam egy új kedvenc néznivalót a Netflixen. Reméljük, nem rontják el később sem - szereposztást már nézegettem és pl. Eva Greent nagyon el tudom képzelni benne, mint Wednesday nagynénjét.

Említettem  már, mennyi Stephen King projekt futott mostanában. Itt van egy újabb példa. A Chuck élete egy Stephen King novella alapján készült. Ám, meg kell jegyezni, nem éppen az a stílus, amit azonnal a szerző nevéhez kötnénk. Ebben nincs az a horror, még nyomokban sem, amit én is a szerző neve mellé tennék.

Azért, megvannak benne a Kingre jellemző elemek, ha azt ki is kell várni, hogy megértsük, miképpen jelennek ezek meg. Mert itt bizony számolni kell azzal, hogy hátulról indulunk el. A film 3 nagy egységre van bontva és az időrend fordított. Mindig éveket ugrunk vissza, hogy így megértsünk mindent, amit korábban megmutatott a film.

A nyitány egy különös világvége. A jelek már megvannak és az emberek készülnek is arra, hogy hamarosan minden összeomlik és nekik is végük. Ám érdekes mód üzenetek tűnnek fel, mit senki nem ért meg. Köszönjük, Chuck - hirdetek ezek. Csak éppen, ki ez a Chuck? Mit kell neki megköszönni! Egy tanár, a volt felesége és köröttük a világ csendes haldoklása ez több mellékszereplővel benne.

Majd a középkorú Chuck következik, aki egy konferencia után sétálgatva egy utcai zenésznél megáll. Táncolni kezd, egy nő csatlakozik hozzá és táncolnak.

Végül, visszamegyünk Chuck gyerekkorába. Amikor megárvult és a nagyszüleihez kellett költöznie. A toronyszobába soha nem mehetett, de a nagymama megtanította táncolni, ez volt a közös szenvedélyük. A nagyapa meg a matek felé terelgette, vázolva neki, hogy egy könyvelő miképpen ment életeket és mennyire hasznos. A tánccal meg mire lehet menni az életbe? Ebbe bele van szőve az a szoba és a válaszok, ami ezt a három epizódot összeköti.

Ezt meg direkt nem mesélem el. Nme lesz horror, de misztikus igen és akkor működik a film, ha ezt mindenki maga fedezi fel a szereplőkkel. Azt nem állítom, hogy nem lehet rájönni. Már az elsőnél voltak sejtéseim, és a második résznél már kitaláltam, mi az összekötő. A harmadikban meg el is van magyarázva, kicsit mással kapcsolatban, de ha odafigyelünk, akkor a tanárnő szépen elmondta, hogy mi is ez a film.

A halálról szól. A világvégéről. Ennek ellenére mélyen életigenlő és pozitív is hozzá. Ez az, ami kiemeli King múvei közül. Előbb ugranak be tőle tragédiák és a győzelmeknek is mindig ára szokott lenni. De ez arról mesél, hogy mennyire megéri élni. Mit jelent igazán élni. Hogy mindenki fontos. Az meg kifejezetten szép gondolat és ahogy megmutatják, hogy mit jelent, hogy sokaság van bennünk.

Kényelmes, lassabb film, de ez is hozzájárul a hatásához. Kell neki hely, hogy a végére összeálljon, mit kaptunk, minek mi a jelentősége. Finomabb és aprólékosabb egy horrornál. 

Látványelem minimális van benne, de nem is kellett több. Valahogy illett ez a csendesebb témához és a lényeghez. A színészekre kell belőle emlékezni, és érdekelni is, kinek mi maradt meg belőle. Gondolom, a dobolásra a tánc a központi részben és látványával az egyik legerősebb elem. Azzal együtt, amit később elmondanak - hogy valahol ez az élet lényege. A könyvelő és a táncos szembesítésében - álom és valóság ellenében nyernek az álmok, ha nem is azokat választjuk.

De, színészek. Stáb. A csendesebb volta ellenére bőven találunk benne ismert arcokat és sztárokat. A plakát mutatja, ki a legnagyobb név. Hiába van benne még pl. Mark Hamill vagy Karen Gillan, ez a film Tom Hiddleston nevével lett eladva. Jól is játssza, ha talán Hamill nagyapája vagy Mia Sara életvidám, nagyon pozitív nagymamája nekem jobban szívhez is szólt. Amin meglepődtem, Jacob Tremblay. A gyerekszerepei közül sok lelki szemeim előtt van: A szoba, henry könyve, Csodácska - nos, felnőtt. Nem ismerném meg. Még nem annyira más, mint Haley Joel Osment, de azért el kellett gondolkodnom, hogy mégis, ki volt ebben a filmben ő.

De a lényeg, hogy egy rutinos King adaptáló rendező hozott egy másféle King művet. Messze nem kasszarobbantó, de sokan szeretjük és nyereget díjakat is. Különben már csak azért is érdemes megnézni, mert tényleg Kinges, még horror nélkül is.