5: Interjú a vámpírral – leginkább azért, mert senki nem hitte, hogy Tom Cruise hiteles Lestat lesz, de összehozta. Adott egy nemes, aki szerelme halála után eléggé kiakad. Ekkor talál rá Lestat, és vámpírt csinál belőle. Elindul egy évszázadokig tartó út, melyben a túlélés mellett egymást is ki kell bírniuk. Csak épp Louis túl gyengéd a hedonista Lestat szerint.

4: Dracula (BBC) – a klasszikus egészen új köntöst kapott. Az alapok ismerősek, kosztümös környezetben és Harkerrel, de itt van egy Van Helsing nővér, aki meg akarja állítani a vámpírt. Majdnem működik is a terve, csak az emberi ostobasággal nem számol. Így az összecsapás eltolódik napjainkba, és kikacsintunk a tudomány felé is a vért tanulmányozó csapattal, akik nem sejtik, hogy Dracula nem jó kísérleti nyúl.

3: Underworld – kicsit mindenkinek hazahúz a szíve, az első rész ugyanis jórészt Pesten forgott. A történet szerint a vámpírok és a vérfarkasok ősi harcban állnak. A farkasok valamire készülnek, de senki nem akarja komolyan venni a vadász Selene aggályait. Pedig rábukkan a fiatal orvosra, akit a farkasok nagyon akarnak, mert a vérének van egy olyan képessége, mely a két faj közti szakadékot át tudja hidalni.

2: Daybrakers – újra a tudomány kap szerepet a listán. A hősünk ugyanis egy olyan vámpír, aki egyben tudós is. A vért tanulmányozza. A vámpír sok, az ember kevés, meg kell oldani az élelmezést! Lehetőleg emberbarát módon. Ám mire Edward észbe kap, már egy olyan játszma részese lett, ahol a vámpírizmus ellenszere a tét.

1: Castlevania – játék az alapja, de ennek ellenére egész korrekt történetet szőttek hozzá. Adott egy szörnyvadász család utolsó sarja, aki végzi a dolgát, de eléggé cinikossá tette, hogy a családját emberek irtották ki, és ő is több lenézést kap, mint hálát. Adott egy lány, aki felesküdött a jó védelmére, és varázserővel bír. Meg adott Dracula, később más vámpírok, akik az emberiség uralmára vagy kiirtására törnek. Nagy harcok, mindenféle manipuláció, a sok jó mellékszereplőről nem is beszélve.

Tárgyalótermi, háborús bűnös, családi.

Fabrizio Collini békében leélte az életét. Egy napon azonban bemegy a köztiszteletben álló Hans Meyer irodájába, agyonlövi és brutálisan megrugdossa az idős férfit. A tettére semmilyen magyarázatot nem ad, nem beszél. Az ügy az előzetes megbeszélésen a pályakezdő Caspar Leinenhez kerül, aki előbb elvállalja, mint ahogy felméri, ki az áldozat. Hiszen Meyer a mentora volt, gyerekkora óta támogatója, akinek az unokáival együtt nőtt fel. Az ügyet azonban nem adhatja vissza, védenie kell az olasz származású Collinit. A kezdeti rossz érzések után választ akar találni, miért. Miközben a saját múltjának árnyaival is viaskodik, a múltba is leás. Egészen a második világháborúig, régen elrejtett tragédiákig kell visszamennie, hogy megérthessék, miért történt, ami.

Hálás téma így visszanyúlni a múlthoz. Érdekel is, ha a II. VH már olyan távolságban lesz, hogy nem lehet ilyen filmet ráhúzni, melyik lesz az a háború, ami átveheti a helyét. Mert van nagyobb mondanivaló is, jogról és az emberek igazi természetéről, második esélyekről, de kell egy ilyen kétes megítélésű háttér, ami keretet ad neki.

Mert, ha nagyon lemegyünk a történet mélyére, azt a kérdést feszegeti, hogy a törvényes nem feltétlenül jelent igazságosat is. Mit tehet az átlagember, ha ellene borzalmakat követtek el, de az elkövető be tud burkolózni a törvény elfedő leplébe? Önbíráskodik, tűr, vagy valami mást próbál? Melyik a helyes út? Mennyire lehet és szabad az igazság és a törvényes szavaknak eltérniük? A körítés azért kell, hogy ez a téma egy átlag nézőt is meg tudjon fogni, ne csak a tárgyalótermi krimi és jogi érdeklődésű nézőket.

Az eladhatóvá tétel része lehetett az is, hogy Collini ügyvédje annyi szállal kötődik az áldozathoz. Ő is kap egy személyes, magánéleti dilemmát, amibe kevernek szerelemtől kezdve apai érzelmekig mindent. Zavart is, hogy sok lyuk maradt a történetben. Utalgatnak dolgokra, látunk kis bevágásokat, de ez csak arra volt elég, hogy magamban elkezdjek kombinálni, igazi válaszok nincsenek. Vegyük csak Caspar és Johanna kettősét! Ami biztos, hogy Johanna hazajött az angol iskolából, és nyáron összejöttek Casparral. Azon a nyáron halt meg Johanna testvére és a szülei, és valahogy minden a fejére állt. Szakítottak, és szerintem Caspar az egyetemre se ment vissza. De nem értettem, miért nem. Arra is van utalás, hogy 10 éve elszakadt a Meyer családtól. De miért? Nem derül ki. Adtak is valamit, nem is.

De a tetőpontok mindig Collini köré rendeződnek. Caspar szépen rájön, mi történt és mit titkolt Hans. A múltbeli jelenetek, ahogy a jelenben Collini végigjátssza a szenvedés skáláit – azok vannak a drámai csúcson. Ezek vannak teljesen megírva és elénk tárva: az ő történetének minden részletére fény derül.

Az már más kérdés, mennyire nagy sztori. Engem már érzéketlenné tett a sok film, amiben háborús bűnök kerülnek elő évekkel később. Valahogy sejtettem, hogy ide fogunk kilyukadni, és annak idején a regényt is olvastam, ami a film alapja. Pedig ez a film akkor tud igazán működni, ha a meglepetés erejével hat, mit tett Meyer és miért kellett meghalnia.

Különben is érezni, hogy az alap egy gyakorló jogász munkája. Nagyon ki van hegyezve a fentebb már emlegetett, mennyire igazságosak a törvények témára. Engem ez leköt, olvasva és filmen is, de nem egy könnyed játékfilm téma – azért is kellett Caspar magánélete.

A tárgyalótermi részek korrektek, igazából a casting is elment. Ugyan M’Barek drámai szerepben nem olyan erős, de kb. az a szint, mint Omar Sy. Másban megkedveltem, elnézem ebben is. A durva az, ahogy Franco Nero ellopja a rivaldát. Ahogy egyre megtörtebb…

A tárgyalótermi krimiket kedvelőknek mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt, de a regényt is be lehet szerezni. Emlékeim szerint vékony kis kötet volt.

Collini nem beszél - 5/3,5 egyes elemei kellően ütnek, de végig úgy éreztem, tudom, hova lyukadunk ki.

https://www.youtube.com/watch?v=5BcEi4TovzQ

MOZI:

• Bestiáda - francia/német krimi
• Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre - magyar dramedy
• Greenland Az utolsó menedék - amerikai akció, thriller

DVD:

• Scooby-Doo: Abrakadabra
• A feltaláló

Családi háborús, összetartós, nevelős.

Ed megözvegyült, és nagyon hiányzik neki a felesége. Ez a mindennapokban is olyan helyzetet eredményez, hogy a lányának rendszeresen át kell jönnie és károkat elhárítani. Most éppen azért, mert az apja nem boldogult az önkiszolgáló kasszával, és fizetés nélkül távozott a boltból, majd agresszív volt a biztonsági őrrel. Azt találja ki, hogy az apjának hozzá kell költöznie. Hogy helye is legyen, a fiának, Peternek kell átengednie a szobáját és felköltöznie a padlásra. A gyerek ezt nehezen viseli, és a barátai is uszítják az iskolában. Így háborút hirdet a beköltöző öreg ellen, aki bele is megy a játékba pár szabállyal. Így megindulhat a borotvahab kicserélése, a bútorok szétszerelése, a házi feladatok meghamisítása és az egyéb játszmák, melyek közben jól is szórakoznak, és kisebb fájdalmak mellett mindketten ráébrednek, mennyire fontos a család az életükben.

A fiatalságot és a szépséget bálványozó kultúrában élünk – elég csak bekapcsolni a tévét, és megnézni a reklámokat. Az öregség pedig nem szép – nem is régen olvastam, hogy az öregek otthona sem véletlen találmány. Nem szívesen emlékszünk az elmúlásra és a test hanyatlására. Ha színész az ember, gond is, hogy mit kezd magával, ha már kiöregedett a saját karaktereiből. Van, aki akció papának áll, egyesek aprópénzre váltják a korábbi karrierjük, de azért akadnak még olyan darabok is, amire azt tudom mondani, igen, valahogy így kellene.

Robert de Niro nem először játszik nagyapát - hitelesebb is annak, mint fiatal apának volt az Irishman történetében – de most sokkal szimpatikusabban teszi, mint amikor Zach Efron felforgató öregét alakította.

Nincsenek olcsó és alpári poénok, ez valami olyasmi, amire azt tudom mondani, hogy méltósággal megöregedni és felvállalni, hogy igen, már nem vagyok húszéves, de vannak még dolgok, amiket tudok. Ezért is emelném ki, amikor az unokák vs. nagyszülők kidobós meccset játsszák a filmben. Meg sem próbálják utánozni a 10-12 évesek ugrálását és gyorsaságát, hanem azt mondják, azzal dolgozunk, amit tudunk, amiben jók vagyunk. Ki is jön egy döntetlen. Ez a hozzáállás már félig eladta nekem a filmet.

Úgy van benne agyon nyomva a család fontosságának üzenete, hogy nem éreztem úgy, a számba akarják rágni. Része a cselekménynek, miközben zajlanak közben az események. Itt simán belefér, hogy egy családi ünnep kedvéért tűzszünetet kötnek. Vagy segítenek egymásnak, akkor is, ha éppen háborúst játszanak. Ahogy segítenek az iskolai zaklató ellen, vagy amikor horgászni mennek.

Jól estek ezek a családi percek, miközben ez egy vállalható családi komédia is, amiben olyan humor van, ami kisebbeknek és nagyobbaknak is vállalható. Ok, vannak sokat látott klasszikusok – pl. a tisztálkodószerek kicserélése más vegyi anyagra, vagy az étellel való szórakozás, de akadnak új és jó ötletek is. Miközben igazán nem durvulnak el – itt végig megmarad az érzés, hogy ők egy család, és inkább játékosan marják egymást, mint halálosan komolyan.

A színvilág is ilyen, színes és szórakoztató, jó nézni. Nekem nagyon megvolt benne az a feelgood érzet, ami a cselekmény sajátja is.

Bejött a szereposztás is. Azt már írtam, hogy de Niro szimpatikus volt itt nekem. De helyesek a gyerekek benne, és a nyugdíjas csapatot is perfektül összerakták. Jane Seymour és Christopher Walken is szerethető, helyes figurákat kaptak. Uma Thurman is helyt állt felelős, szimpatikus családanyakánt, bár remélem, azért nem ragad ebbe a szerepbe úgy bele, mint Jennifer Gardner.

Meglepően jól szórakoztam rajta, nekem újranézős családi film lesz.

Nagypapa hadművelet - 5/4,5 jópofa családi komédia a Dennis, a komisz szellemében. Még a szereposztást is bírtam.

https://www.youtube.com/watch?v=N452krYwoHU

Eltűnt testvért kereső, bírósági ügyes, múlttal szembenéző.

Pawel elismert ügyész, aki most a magánéleti tragédiájával birkózik. Szeretett felesége betegségben elhunyt, és a kislányával árván maradva próbál gyászolni. Ekkor találja meg egy olyan eset, amely felkavarja a múltja emlékeit. Egy fiatal nő keresi meg őket, aki az őt megerőszakoló két fiút jelentette fel. Ám a lány szegény, kétes a híre, míg a fiók mögött gazdag és mindenre kész apa áll. Mivel a lány saját húgára emlékezteti a férfit, mindenre kész, hogy igazságot szolgáltasson neki. Közben a húga aktáját is újra nyitja, és lehetséges nyomok után kutat. Mert jó pár évvel korábban egy nyári táborban voltak az anyjukkal. A húga és két fiú nyomtalanul eltűnt, míg egy diáktársuk lemészárolt teteme előkerült. Pawel régi sebeket tép fel, újra találkozik egykori szerelmével, és egyre közelebb kerül a válaszokhoz.

Izgalmas, amikor egy szerzőt felfedez magának a filmipar, és az megdobja a regényeket is. Harlan Coben éppen ilyen helyzetben van – egyre több regénye kerül valamilyen formában feldolgozásra a Netflixen. Az erdő is ilyen – egyszer korábban már kiadták a regényt magyarul, de a sorozat miatt érkezik az újabb kiadás is. Ami miatt még érdekes ez a sorozat, hogy nem amerikai adaptáció.

Az erdő minisorozat a lengyelek alkotása, és úgy van alakítva a cselekmény, hogy saját kultúrájukba adaptálták a történéseket. A legfeltűnőbb talán a nevekben a váltás, a helyszínekben. A cselekmény és a csavarok azonban változatlanok maradhattak. Ezzel is azt bizonyítva, hogy a krimi szempontjából mindegy, hol játszódnak az események. Coben nem olyan történeteket ír, melyek helyspecifikusak. Az alapkonfliktus, amit itt most a szegény – gazdag ellentétben fogalmaznék meg, bármely nemzetnél működhet.

Hiszen miről is szól a tárgyalótermi ügy igazán? Hogy a gazdag srácok megtehetnek, amit csak akarnak, mert az igazságot meg lehet venni. Megzsarolni az ügyészt, lefizetni a rendőröket és a tanúkat. Mi esélye van így a nincstelen lánynak? Még akkor is, ha az esetről felvétel is készült.

A múltbeli esetnél kicsit más a helyzet, hogy a gyűlölet és a korrupció ott is megkapja a maga szerepét. Kell egy bűnbak, és a zsidó lesz az. Meg lehet nézni, hányféleképpen tették tönkre a családot valamiért, amit el sem követtek. Anyagilag, erkölcsileg is lenullázták őket, amire aztán az egészség is ráment.

Nem is volt jó nézni ezt a filmet, mert egyre komorabb lett az egész. A társadalom, a karakterek személyes történetei. Mindenki csak szenvedett, és annyira reménytelennek tűnt az egész. Itt azt látjuk, hogy valakinek mindent fel kell adnia és hatalmas áldozatot kell hoznia, ha igazságot akar tenni.

Arról nem is beszélve, hogy szinte minden karakter a maga alkotta pokolban élt. Kínozta a jelene, a múltja őket és annyira rossz volt nézni, ahogy csak szenvednek. A végére pár karakternek megcsillan az esély valami másra, talán boldogabb létre, de senki nem ragadja meg. Egyszerűen nyomasztó.

Amit a film külleme is kihangsúlyoz. Nagyon sötétnek éreztem a képi világot, és nem csak a múltbeli részeket, amelyek között rengeteg volt az esti jelenet. Érzelmekben is a szürkét tenném a sorozat mellé, és a látványban is ez dominált.

Mivel lengyel műsor lett, helyi színészekkel dolgoztak. Lengyel filmet talán csak 2-3-at láttam életemben, így senki nem volt ismerős. A nyomorúságot mindenesetre hitelesen játszották, minden színész esetében.

A regény helyett nem, de mellé lehet ajánlani. Pláne, ha depresszióra vágyunk kicsit.

Az erdő - 5/3 a történet magja érdekes, a tárgyalótermi rész is lekötött, de különben nyomasztó és fura.

https://www.youtube.com/watch?v=8LidRbMr_vs

Föld invázió

A vezetőséget megkeresi egy különös férfi, aki felfedi az arcát, és már nyilvánvaló, hogy ufó. Ő mondja el, a népe bolygója haldoklik. A Föld volt a kiszemelt új otthon, és őt egy társával ide küldték, hogy egy vírussal irtsa ki az eredeti lakókat, és az élővilág nagyját. Mire ideér a népével a hajó, készen is lesznek. Azt is közli, ők maguk, az emberiség a vírus. Az űrlényekhez hasonlóak, de elvették az extra képességeiket, erejüket, helyette ingert kaptak a szaporodásra és a pusztításra. Olyan jók benne, hogy évszázadokkal a kitűzött határidő előtt letarolták a bolygót.

A másik ufó kezdte meg a kiirtásuk, mert érkeznek a többiek, és nekik csak pár rabszolga kell. Ha életben akarnak maradni, őt kell elkapni, és a megszállt embereknek vele együtt vége. A megmaradt katonai erőkkel ellene indulnak - az űrlény a pszichés képességű srácot, aki megmondta, hova menjenek, simán hátrahagyja a maradék emberrel meghalni - ekkor már a többiek is látják, ő sem lesz jobb vezető.

Rajtaütés. Nagy harc, végül az ő oldalukon álló ufó nyer, a megszállt emberek holtan kiterülnek. De őt sem akarják uruknak, ellene fordulnak. Végül a szolgájaként használt fiú szalad neki, esnek le együtt a toronyépület tetejéről és halnak meg.

Befut az űrhajó. Felmennek a fedélzetre, az űrlények még alszanak. Elkezdik szétvágni a kábelszerű csöveket, a lények megfulladnak a koporsóikban. Az utolsó szektorral képtelenek végezni, a gyerekekkel. Ők felébrednek, az emberek kézen fogják őket, és elkezdik kivezetni az űrhajóból.

Extracurrucular

A farmon Miriam haslövést kap. A fiúk kórházba akarják vinni, így amíg ők nem figyelnek, Jenny megfújtja a lányt a hátsó ülésen. Azt találják ki, megrendeznek egy betörést, mintha Miriam otthon halt volna meg.

A felébredő szülőkkel is végezni kell - Jenny számára már nincs megállás. A szülők kivégzés után a fiúknak sem kegyelmez. Ide csalta az egyik tanáruk, őt is leszúrja. A kiérkező rendőröknek meg zokog, hogy a tanár lemészárolt mindenkit.

Mivel a seriff két fia is az áldozatok között van, még csak meg sem kérdőjelezik.

Múlttal szembenéző, filmes, történetet újraélő.

Toby már az első, diákévei alatt forgatott filmjével beroppant és díjak sorát nyerte el vele. 10 évvel később még mindig csodagyereknek tartják, és remekül megél reklámok forgatásából is. A legújabb munkája Spanyolországba köti, ahol Don Quijote alakjával dolgozik. Amikor a főnök motiválni akarja, véletlenül pont egy olyan dvd-t sikerül a kezébe nyomnia, mely Toby első filmjét tartalmazza. A Don Quijote történet sok emléket felkavar benne – innen nem messze forgatta, és visszamegy megnézni, mi történt az egykori szereplőivel, a falubeliekkel. Rá kell jönnie, mit indított el. A cipész máig a kóbor lovag szerepébe képzeli magát, és keresi a hölgyét, akinek hőstetteit felajánlhatja. Toby-t a szolgájának nézi, és vele tart, amikor egy tűz miatt menekülnie kell. Az egykori Dulcinea pedig a sikert hajszolva Madridba ment, és pont annak az orosz oligarchának lett a szeretője, akit Toby főnöke ügyfélnek meg akar nyerni. Toby előtt lassan összemosódik a valósága és Don Quijote világa.

Rengeteg idő eltellett, mire ez a film meg tudott születni. A rendező, Terry Gilliam szeretett projektje volt, és nem mondott le róla, noha valóban olyan volt, mintha el lenne átkozva a projekt. Elég csak abba belegondolni, hány stábot szedett össze, mire tényleg le tudta forgatni a filmet. Toby karakterét kiemelve – Adam Driver, aki végül eljátszotta, tulajdonképpen az ötödik színész, aki megkapta a szerepet. Így utólag visszanézve, kik szerződtek le rá, amiből aztán nem lett semmi, durva, milyen neveket látok. Robin Williams, Johnny Depp, Ewan McGregor…

De milyen lett végül a film? Erre nem fogok tudni könnyen válaszolni. Még friss élmény, és emésztem még. Sok minden keveredik benne, és nem egy könnyen emészthető darab. Néhol szürreális, máshol szatirikus, van benne művészfilmes elem, de szórakoztató filmes is. Ehhez jön hozzá, hogy közel 2 és fél óra a hossza. Egyszer nem bánom, hogy láttam, de kehet, hogy aludnom kell még rá egyet.

Mert a történetet értem. Toby visszatér az első sikerének helyszínére, és szembenéz azzal, hogy hogyan adta el magát, milyen életet élt eddig, és a saját tettei, becsvágya milyen hatással voltak másokra. A ma felszínesebb világából belelökik Don Quijote regényes, romantikus és elmúlt világába, és ez megváltoztatja.

De nem hős film, és nem is happy end. Javier sorsa nagyon szomorú, és az sem tetszik, ami a főszereplővel történt a végén. Bár nem esküdnék meg rá, hogy ezt az üzenetet kellene kihámoznom belőle, de ebben a mai világban már csak az lehet hős, aki kész ebbe beleőrülni, mert a világban ma már csak a bolondok mernek hősök lenni? Mert a pénz és a hatalom az úr, akiknek az sem számít, ha valaki előttük hull a porba és hal meg?

Lehet, hogy a művészetről is lehet a kapcsán értekezni, mert az eleve dupla játék, ahogy a filmen valódi emberek szerepelnek, majd Toby maga válik egy film hősévé.

Körbe-körbe jár Don Quijote története, több szinten is. Nem csak az, ahogy Javier szerepben maradt a film után is 10 évvel. Toby történetében is ott vannak az elemei. Az eredeti, Javier és Toby. Visszatérő motívumok vannak, és mindenki életében megjelenő Quijote történetek.

A látványban sok a művészfilmes elem, ami nekem nem tetszett. Ahogy az álomvilág és a valóság összemosódik, közben nem is tudni, melyik-melyik. Nem egyszer sötétnek is éreztem a filmet, bár lehet, hogy csak sok volt a két és fél óra, és elfáradtam benne.

Akit viszont ki fogok emelni. Jonathan Pryce, aki Javier, Don Quijote volt a filmen. Annyi emberséget, sebezhetőséget és mégis erőt tett a karakterébe – nálam messze ő volt a legemlékezetesebb benne, Adam ’Star Wars’ Driver ide vagy oda.

Az biztos, egy darabig megint nem nézek Gilliam filmet. Emésztenem kell őket, ezt is.

Az ember, aki megölte Don Quijotét - 5/3 még ingadozom. Néhol túl szürreális, nem tetszett a vége sem, de akkor is valamit tud.

https://www.youtube.com/watch?v=xVArq_Qs9lY

Zombis, túlélésért küzdő, villába szorult.

Brazília legnépszerűbb tévéműsora az Olimposz. Ebben a műsorban a valóság show résztvevők egy-egy görög istent személyesítenek meg, akik Zeuszt szolgálják – aki a műsorvezető. A nép szavaz, melyik istennek kell elhagynia a villát. Éppen egy ilyen este van, amikor valami történik. Felüti a fejét egy kór, és pillanatok alatt tarolja le az egész várost. A stúdió is a zombik játszótere lesz, amiből a villába zárt játékosok mit sem sejtenek. Amikor egy asszisztens bevergődik hozzájuk, először újabb feladatnak hiszik a helyzetet. De a zombik és a veszély valóságos – hamarosan mindenkinek küzdenie kell az életéért. A villa ugyanis sokaknak célpont: az önellátó rendszere miatt a túlélőknek az életet rejtheti, míg a zombikat vonzzák a zajok és a fények, és az élő emberek, akik benne vannak. Könnyen lehet azonban, hogy a zombiknál gyilkosabb belső veszélyek is fenyegetik a villalakókat.

Annak a tipikus példája, amikor valamit azért néztem végig, mert akkora szemét. Mint a katasztrófaturizmus. Pontosan tudtam, hogy ez milyen borzalmas egy műsor, helyenként kifejezetten rossz volt nézni, de azért végignéztem. Mintha vonzott volna, hogy annyira rossz, hogy ezt már látni kell.

A történetben az a két zsáner keveredik, ami a fenti leírásból is látszik. Egyrészt, ez egy zombis film, amiben fontos szerepet kapnak az olyan részek, mint az udvar megtisztítása, további túlélők felkutatása. Nem is egyszer eszembe jutott a The walking dead azon évada, amelyben egy börtönt akartak otthonná változtatni. Az udvar megtisztítását nem véletlenül emlegetem, az volt az egyik ilyen pont. Az már más kérdés, hogy sem a történet minőségében, sem a látványban nem hozták azt a színvonalat, mint a The walking dead-ben, pedig a börtönös évadra már nagyon kezdtem belefáradni abba a sorozatba is.

Másrészt, végig megmaradnak a valóság show elemei is, csak egy zombis világ közepette. A túlélők ugyanúgy machinálnak és szerveződnek, mint amikor ment a műsor. Ugyanúgy mennek a kavarások, és egy ponton horror túlélő showba is átváltanak, amikor az ide talált túlélőket a valóságshow tipikus fordulataival akarják tesztelni.

Lehet, azért is irritált a cselekmény sokszor, mert nagyon valóságshow érzete volt akkor is, amikor éppen a zombi apokalipszis közepén a túlélés a tét.

Különös megoldás volt az is, amikor az évad felénél van egy nagy váltás. A villa eredeti lakóinak története zárul, de jönnek a beköltöző új túlélők és az ő ügyködésük. Mintha egyszerre néznék a második évadot az első után.

A karakterek kapcsán az merült fel bennem, hogy nem nagyon volt olyan szereplő, akiért drukkoltam volna. Ha mégis akadt egy ilyen, akkor az rövid idő alatt zombi eledel lett. Azt meg valahogy nem tudtam most díjazni, hogy egyik antihős követi a másikat. Vannak itt uralkodásmániások, bőven. Legyen az a stúdió feje, vagy egy politikus, esetleg egy felemelkedő bűnbanda vezére. Vannak a talpnyalóik, meg a dekoratív nők, akik prostituálják magukat. Mintha az emberiség szennye ömlött volna be ide, és a normálisoknak esélye sem lett volna. Van egy idős néni, egykori ápolónő, aki ki is mondja, kb. féltávon, ami az egész sorozatra igaz: az embereknek már esélye sincs, mindenki halálra van ítélve. A szomorú csak az, hogy nem feltétlenül a zombik miatt végzik be, hanem a saját, hatalomra törő játszmáik miatt esnek áldozatul.

A sztori a villára összpontosul, nem baj. Még hangulata is van a zárt helységnek, és a ide tartók miatt volt külső helyszín is. Az már jobban zavart, hogy rondák lettek a zombik. Talán az igénytelen jobb szó. Pláne olyanoknál, akik egy pontig életükért küzdő ’hősök’ voltak.

Eléggé nyitva hagyták egy 2. évadhoz, de remélem, nem lesz.

Reality Z - 5/1,5 helyenként egy gagyi, már vicces slasher, de különben komolyan vehetetlen szemét.

https://www.youtube.com/watch?v=suf02HWlqIk

Melyik a kakukktojás, és miért?

1: Doctor Parnassus és a képzelet birodalma

2: Lovagregény

3: A hazafi

4: Szörnyek keringője

Megoldás: Tovább!

Öregek otthonából menekülő, régi álmot megélő.

Jack Bronson neve jelent még valamit a vietnami veteránoknak. A férfi saját alakulatát vezette, és többek között egy legendás szökés is a nevéhez kötődik az osztagával. Most egy öregek otthonába jelentkezik be, agyvérzést megjátszva. A célja, hogy megkérje a nő kezét, akit 50 éve szeret. Mivel halottnak hitték, a szerelme annak idején továbblépett, és mire Jack hazatért a háborúból, másnak volt a felesége és gyermeke is született. Viszont, leveleztek, barátok maradt. Norma a megözvegyülése után bevonult ide, Jack hozzá jött. Csak éppen Normát átszállítják, őt meg nem engedik ki. Szerencsére egykori osztaga is itt tölti a nyugdíjas éveket, és rávehetőek még egy nagy szökésre. Igaz, most csak a nyugdíjas otthonból kell meglépni, de nem is azok a fiatal katonák már, akik egykor voltak.

Elmélkedtem magamban, ebben a filmben melyik lenne a központi elem, amit ki kellene belőle emelni. Attól is függ, milyen szemmel tekintünk a filmre. Amelyik nekem nem igazán tetszik, ha a cím után megyek, és a szerelem, az elveszett álmok bepótlása van kiemelve.

Jack képes 50 évet várni, hogy megkérhesse a szeretett nő kezét. Norma egyre több mindent felejt el, beteg – de persze Jack az, akire emlékszik. (Ahhoz képest, hogy friss özvegy is, szóba sem kerül a férje vagy a gyász. Biztos, rá már nem emlékszik…) De a többieket is ki lehet emelni – az álmuk megszerzésében van egy mesés elem. Ahogy Norma nem felejtette el Jacket, James is pár percnyi együttléttel ki tud békülni a fiával, akit az elmúlt évtizedekben hanyagolt. Ezek nekem nem tetszettek, ha aranyos hangulatot is adnak a filmnek.

Ugyanakkor lehet a szökésre is koncentrálni. Itt van pár veterán, akik fénykorukban ezt nagyon tudták. Most már öregek, fáradtak, van, akire szó szerint is igaz, hogy rokkant. Azonban ez nem veszi el a kedvük, és egyik szökési terv követi a másikat. Kicsit az ilyen szökéses, háborús vagy akciófilmek paródiája, de annyira kedvesen teszik ezt, hogy az elveszi a paródia élét. Lehet csak simán komédia is. Azt meg külön díjaztam, ahogy végig megvan a párhuzam a múlt és a jelen között – ami miatt megint vissza lehet kapcsolni a címhez. A szökést sem adják fel soha, sem akkor régen, sem most.

Így már jobban tetszett, csak éppen szökés filmnek nem eléggé ütős a sztori. Nincsenek olyan nagy ötletek, amiért leesne az állam. Inkább azon merengtem, mi melyik filmben látott eset gagyi verziója. A hulla mellett/helyett szökni – hello, Monte Cristo grófja! (Itt még csak bele sem kell varrnia magát a hullazsákba.) De a Szökés egy-egy jelenete is felötlött bennem. A nagy szökést meg ők maguk emlegetik fel.

Mivel a színészek is jócskán benne vannak a korban, azt magyaráznom se kell, hogy nincs látványos akció és szökés elem. Ha lenne, az röhejes lenne nagy valószínűséggel. Még azt is túlzásnak éreztem, amikor egy lapátféleséggel a tolókocsis le tudott ütni két, nagydarab őrt. Azt különben most sem értem, hogy érte fel őket, amikor nem tud felállni…

Két színész akadt, akik ismerősek voltak máshonnan. James Cromwell játssza Jacket, és az olyan váltások tetszettek tőle, mint amikor megjátssza a nagybeteget, majd amikor nem látják, átvált lendületes és fitt öregbe. A szerelme pedig Jacki Weaver által kelt életre, de neki Normaként nem kellett sok mindent beletennie a filmbe. Egy széles és kedves mosoly, ez volt a fő eszköze – a cselekmény nem is igényelt többet. Nekem különben furák azok a párok – bár a saját szüleim is ebbe a csoportba tartoznak – ahol ilyen nagy a magasságbeli különbség a felek közt. Weaver aprónak tűnik Cromwell mellett.

Azt nem tudnám megmondani, ki a célközönség. Nem fiatalos, nem romantikus, nem akció…

Összességében tehát kedves kis történet, egyszerű és könnyed humorral, korrekt színészekkel, de izgalmak és okos történet nélkül. Limonádé, korosabb citromból.

Sosem késő - 5/3 az alapötlet humoros is, aranyos is, csak a poénok nem sikerültek annyira. Egynek elment.

https://www.youtube.com/watch?v=gjkLx3-hK2Y