Van pár kedvenc zsánerem vagy olyan elem, ami egy filmben bevonz. Az egyik ilyen a cuki kutya - nem is olyan nagyon feltétel a cuki. A karakteres is ok. Vagy, akinek jó a története. Rövidítem - nehéz olyan kutyás filmet elém tenni, amire kapásból nemet mondok. Ezeket szívesen nézem.

Az elveszett kutya találó is, meg nem is. Tényleg arról szól, hogy elveszett a kutya és a gazdája igyekszik előkeríteni. A főszereplő azonban nem az eb - az embereket fogjuk nyomon követni, akik mindenféle eszközzel igyekeznek a kutyus nyomára akadni. Vagyis, ha teljesen pontosan azt akarnám kifejezni, mi a film tartalma, Az elveszett kutya nyomában vagy valami hasonló kellett volna. De ez akadékoskodás a részemről, igazából ezzel a címmel nincs bajom. Legfeljebb pontosítom.

A történet ad felvezetést is - megismerjük Fielding Marshallt, aki végzős a főiskolán. Bár bennem felmerült az is, hogy félrefordították és kollégista, ha öregnek is néz ki ahhoz a korosztályhoz képest. Csak éppen annyira felelőtlen és semmihez nem kezdő a srác, hogy az alapján lehetne még tizenéves is. Hirtelen felindulásból fogadja örökbe a kölyök labrador keveréket, aki a Gonker nevet kapja tőle. (A név különben kb. mindenkit kiakaszt, én meg nem értettem, miért. Van itt egy angol nyelvi poén, amit nem értek?) Diploma után hazaköltözik, viszi a kutyát is, és kb. azt látjuk, hogy az állatot mindenki megszereti, de abban senki nem bízik, hogy Fielding akár magára, akár a kutyájára gondot tud viselni. Mivel egy sétán Gonker el is veszik...

Másik szálon pedig az anya történetét mesélik el, akinek kamaszlányként szintén egy kutya volt a legjobb barátja. Ajándékba japán szállóvendégektől egy igazi akitát kapott - gyönyörű volt az a kutya és a lánnyal imádták egymást. Nem úgy Ginny anyja. Nem lett szép vége a történetnek - ugyan a lánynak azt mondták, hogy egy autós gázolta el a kutyát, de bennem felmerült, hogy az anyja intézte el. Mindegy, annyi ebből csak a lényeg, hogy Ginny úgy duplán fájdalmasan éli meg, hogy megint megszeretett egy kutyát és megint elveszítheti. Mert Gonker olyan betegségben szenved, hogy havonta kapnia kell egy injekciót. Vagyis, durván 3 hetük van megtalálni, mielőtt elpusztulna a gyógyszere nélkül.

A film tehát azt teszi középpontba, ki mit tesz a keresés során. Fielding és John az erdőt járják, kempingeznek, fizikailag is keresik a kutyát. Ginny szórólapozik, mindenféle szervezetet bevon és a közösségi médián is aktív lesz. Közben pedig látjuk, ahogy a család rendezni kezdi az egyéb dolgait. Az olyan Disney kompatibilis is, ahogy elmondják a félelmeiket, segítenek egymásnak és tisztázzák, ki mit szeret a másikban. Mire lehetne büszke, merre lenne érdemes tovább haladni.

A helyszínek viszonylag változatosak. A csomópont a család otthona, de rendszeresen látjuk, merre vannak úton a férfiak. Így kapunk bőven természetet és ilyen-olyan kalandot. A kedvencem nem meglepő módon az volt, amikor egy kölcsönkutyával akarták megtalálni Gonker nyomát.

A színészek - vegyes a hatás. A szülők működtek, Lowe szerintem már rutinos is az ilyen majdnem főszereplő szülő szerepben. Fielding már kevésbé, hiába miatta lett egy plusz csavar a történet végére. Mert bizony a srác valami egészen fontos dolgot titkol el, hogy kereshesse a kutyáját...

Az idegesítő elemek közé tenném, hogy vannak fura félrehallások a filmben. Pl. Fielding kora. Az apja egyszer harmincasnak emlegeti. Ha frissen végzett a fősulin, nem 25 körülinek kellene lennie? Ha tényleg harmincas, akkor már sokkal korábban piszkálni kellett volna, nem hagyni, hogy 10 évig szerezzen meg egy alapdiplomát. Vagy, ott van Gonker. Aki egy keverék kutyus. Ezen a képen annyira nem látni, de a filmen messze nem néz ki úgy, mintha keverék lenne. A végén vannak fotók az igazi szereplőkről és a valódi Gonkerről. Ha nem is ég és föl a két kutya, de azért elég nagy az eltérés.

Mindegy, a lényeg az marad, hogy nem sorolom a jó kutyás filmek közé. De annyira szeretem a kutyás filmeket, hogy még így is simán elnéztem és elvoltunk egymással. Háttérfilmnek különben kiváló lenne.

Hát, nagyon érik az a kasza a Watson (s01e04) esetében. Egyre idegesítőbbnek találom, ahogy Holmes nyomozati ezsköztárát adaptálja az orvoslásra. Most éppen az esetleírásokból szűrték a zavaró tényezőket és a valód információt. Megint összecsapott a megoldás. Ha belegondolok, két dolog volt, amit említésre méltónak tartok: Shinwell végre aktivizálni kezdte magát, és nem csak enged Moriarty zsarolásának. A másik, amikor Ingridék azt fejtegették, kiben mit lát a csapatában Watson. Ingridre lett rámondva, hogy ő a Holmesa. Mire Ingrid lazán benyögte, hogy van egy másik analitikus, zseniális és szociopata elme is a történetben - James Moriarty.

Már kanyargunk, de most a megoldáshoz nem kerültem közelebb. Pedig nagyon próbálom lesni, hogy lesz gyilkosság a The White Lotus (s03e03) thai évadában. Helyette építik tovább a karaktereket, a mély gödröket, amelyben vannak. Nem is tudom, ki kapta a legnagyobb pofont a részben. Kate, aki kihallgatja, hogy beszélik ki a háta mögött? Tim, akinek lassan összeomlik az egzisztenciája, csak még a család elől próbálja rejteni? Gaitok, aki annyira próbál megfelelni és összeszedni álmai nőjét, de kb. csak mindenki kineveti és szánalmasnak tartják? Őt különben egyre esélyebbnek érzem, hogy bekattan. Chelsea, aki kis naivan azt hiszi, megtalálta élete szerelmét és most nyaralnak? Annyira vak az a szerencsétlen lány a körötte levő valóságra, Wood nagyon eltalálta a szinte naiv gyereket az idősebb férfi oldalán. De, hogy ismételjem magam, színészek és látvány, a gazdagok nyomorúságos élete témában erős ez a sorozat. Még mindig nem tudom, milyen jelző illene az egészre. Emlékezetes jelenetnek meg a kígyókat jelölném - nem is a támadást, hanem Rick kiborulását.

A Spade nyomozó (s01e03) kapcsán már azt sem tudom, miről kellene írnom. A visszaemlékezés miatt azt hittem, ez majd izgalmasabb rész lesz. Helyette nézhettem, ahogy a kamaszlány tombol. Spade helyében már rég kiraktam volna, bajlódjon csak vele az apja és a nagyanyja vagy a zárda. Az sem tetszik, amerre elkezdik vinni az ügyet. Egy arab, vallásban fontos kisgyerek üldöztetése? Jobban örültem volna eltűnt kincsnek, valami durva bűnügynek, de vallás? A mellékszereplők idióta döntéseit nem is emlegetve. Az egyetlen, ami felkeltette az érdeklődésem, a festménybe csempészett poloska és hogy a kis festő valójában ki lehet. Angol titkosügynök? A helyszín még mindig szép, de a történet már nagyon kezd elveszteni.

Azért el vagyok képedve, milyen történetek már a musicalek. A Trevor is - jaj. Ennek olyan története van, hogy színházban nem biztos, hogy végig bírtam volna ülni.

A történet röviden és tömören annyi, hogy Trevor furának van tartva. Kamasz, aki a musicalekért, táncért és Diana Rossért rajong. Azzal neki is most kell szembenézni, hogy nem a lányok érdeklik. Hanem Pinky, a tehetséges focista. Aki éppen imponálni akar egy lánynak, így Trevor ad neki és a csapatnak táncleckéket. Minden szépen tönkre megy, amikor Trevor titka kiderül. Ennyi. Valami olyasmi, egy sorozatban mondjuk két részt érdemelne. Hasonlóról csináltak már jó filmet, nem is értem, ezt miért kellett így.

Az egy dolog, hogy a történet nem kötött le. Egy ponton volt, ahol meglepett és amiben akadt némi dráma. Amikor az iskolatársak nekimennek, Trevor elég végleges megoldást választ. Mivel nem olyan musical, azért visszahozzák és nem az a vége, hogy a fiú öngyilkos lett. De ott azért érződött, hogy nem is sejtik a többiek, milyen mélyen bántják meg. Még a szülei is csak akkor eszmélnek rá, hogy milyen hatással vannak a gyerekre és mi lesz a vége, ha nem változtatnak.

A nagyobb baj, hogy musical létére se a zene, se a dalok nem tudtak megfogni. Pedig, én szeretem a zsánert. Aki nem bírja, annak ez különben egy merő kínszenvedés lehet. Az nekem is sok volt, ahogy Ross karakterét megelevenítik és a végén, amikor egy szivárványruhában énekel és táncol... Még az LMBTQ tartalommal sincs előítéletem, de itt úgy átestek a ló másik oldalára, hogy azt nem volt jó nézni.

Pedig, még humorral is próbálkoztak. Játszanak azzal, hogy mindenki másba szerelmes, mint aki érte van oda. Pinky megszerzi az álomlányát, aztán rájön, hogy annak inkább a barátnője tetszik neki. Trevor Pinkyt szeretné. Megjegyzés - normális volt Pinky apja? Olyan nevet adott a fiának, ami egy lánybandának inkább passzolna. A kis fogaszabályzós osztálytársnő Trevort szeretné. Trevor legjobb barátja ezt a fogszabályzós lányt. Így aztán kavarognak, sértődnek... Szintén, egy tini sorozatba illene.

Színházi felvétel. Amit azzal meg lehetett oldani, megtették. De nem igazán olyasmi, ami kapcsán beszélhetnénk látványról és filmes alapokról.

Vagyis, ez nem az a musical, amire megérte várni. Ha nem a Disney-n látom, el se kezdem. Így meg marad az, hogy nem értem, hogyan került ez fel a csatornára. Ok, a Hamiltont ők adták ugyanígy, de a Hamilton és ez... mintha az etalonhoz, a sztárhoz mérném a legurolsó kóristát egy vidéki színházban.

Mivel nem tetszett és elég sokat morogtam is rajta, ezt most rövidre fogom. Ez kifejezetten olyan film, aminek volt egy célkitűzése, a történet szerint meg is valósítja, de mégsem stimmel.

Lefordítva a cselekményre Renato egy sikeres repülőgépes cég feje Mexikóban. Nősülni készül, de a menyasszonya rendszeresen piszkálja azzal, hogy próbáljon meg jobban kijönni a nő fiával, illetve a saját családjával. Renato ugyanis még gyerek volt, amikor az apja az Államokba ment és nem tért haza. Most haldoklik, látni szeretné a fiát. A nő miatt megy el, hogy ott aztán szembesüljön vele, hogy van egy féltestvére. A lüke Asherrel vágnak neki az apjuk hagyta kincsvadászatnak. A végére megismerik a történetüket, összebarátkoznak és Renato jobb nevelőapa is lesz.

Ez a legutolsó a legnagyobb baja. Mégis, mitől kezdi magát közelebb érezni a szerencsétlen gyerekhez, akinek beírnák az évkönyvébe, hogy valószínűleg sorozatgyilkos lesz? A gyerek olyan ruhákat/maszkokat hord, hogy egyszer én is ledöbbentem. Mint akinek valami nagyon nagy kattanása van. Renato szinte szóba se állt vele, a végére meg legjobb haverok a semmiből? Értem, hogy arra akarnak rámenni, hogy a férfi feldolgozta az apjával kapcsolatos sérelmeit és így jobb ember lesz. De az a gyerek...

De különben is bajom volt azzal a szállal. Semmi háttér sincs, ott a menyasszonya, akinek van egy gyereke. Ki a gyerek apja? Elvált, özvegy, vagy micsoda? Renato jómódú, sikeres, vonzó férfi - miért pont ezt a nőt kapta ki? Se nem olyan szép, se nem fiatal, és ott az a furcsa gyereke is. Annyit nem látjuk, hogy kiderüljön, milyen ember vagy milyen a kettejük dinamikája. Ez alapján meg nehezen hiszem el, hogy elvennék egy ilyen problémás gyerekkel. Akinek különben annyi kell, hogy Renato próbáljon vele foglalkozni és máris megjavul. Persze.

Asher is egy katasztrófa. Olyan, mint a Másnaposokban Doug leendő sógora. A maga módján kedves, jót akar és egy örök gyerek. Azt meg hagyjuk is, hogy ahhoz képest, hogy félig mexikói a történet szerint, semmit nem örökölt onnan. Olyanok egymás mellett a féltestvérével, mintha semmi rokoni kapcsolat nem lenne köztük. 

Az úti kalandok során vannak a humoros elemek beépítve. Legyen az a kecske vagy a testvérek viszonya. Sejtésem szeirnt az elmebeteg-forma gyereket is poénnak szánták. Talán egy-egy olyan akadt benne, amin tudtam mosolyogni. Az pl. tetszett, hogy Renato mennyire gyűlöli az Államokat és mennyire szembemegy a sztereotípiákkal.

A látvány szinten annyit nyomtak bele, amit egy olcsóbb komédiába lehet. A sok helyszín, egyszerűbb kalandok. Semmi igazán emlékezetes.

Ezt különben hagyhatom összegzésnek is: semmi igazán emlékezetes.

A helyzet az, hogy ezt a sorozatot az adja el, hogy már 20 éve megy - ha 2025-re frissítem és már számolom az aktuális évadot is, akkor 21. Pedig én bírom és még mindig nézem, de mivel én pár hónap alatt pótoltam a 20 évnyi sorozatot, erősebben érzem, mennyire ugyanazokat a köröket járjuk.

Talán már az előző évadnál is írtam, de most is áll, hogy az új rezidensekkel sok mindent újrajátszanak, amit a közben felnőtt és elment színészekkel már láttunk. Ugyanúgy kavarnak egymással, ugyanúgy mindenféle kapcsolatuk van a szakorvosokkal és rémesen hiányzik az újdonság. Pont a 20 év miatt ez nehéz, de hány meghiúsult esküvő volt már, vagy a munka miatt szétmenő kapcsolat?

Az sem sokat javít a hangulatomon, hogy az elején jobban kezelt LMBTQ szálak már Netflix stílusban kezdenek eluralkodni. Azt minősíteni se akarom, hogy mennyi szexuális ráébredést láttunk már ebben a sorozatban. Kapásból 3 olyan szereplő jut eszembe, aki nagyon is heterónak tartotta magát, aztán jött valaki és átkapcsolt. Callie, Amelia, Levi, hogy egy férfit is említsek. Most pedig Jules halad erre. Nem beszélve az olyasmikről, hogy régi szereplőkről is kiderülnek olyan történetek, amely miatt járna nekik az egyik betűjel. Pl. Teddy. Sok a bi szereplő is. Nem maga a jelenség a probléma, hanem az ismétlődés és az egyre inkább túlsúlyba kerülés. Minél közelebb van a sorozat a jelenhez, annál merészebb ilyen irányban is.

Ez az évad alig pár részes volt, de így is kiakasztott azzal, hogy mennyire szeretik szétszedni a kapcsolatokat. Maggie elment, nem meglepő módon Winston hamarosan már a válási papírokkal szemezett, noha ez a páros még szereti egymást, csak éppen nem férnek össze az ambíciók és a másikkal kapcsolatos koncepcióik. Jules és Kwan frenemy kapcsolata extrákkal a férfi oldaláról egyre komolyabb lenne, erre Jules felfedezi, hogy Mikával megvan a szikra. Aki éppen szakításban volt. Meredith és Nick lebegtetett kapcsolata is hol távolodik, hol erősödik. Nagyon ismerős lehet onnan, ahogy Meredith Derek elől is mindig menekült. Azt kell írnom, Nick hamarabb megunta az üldözését, mint Derek. Igaz, most már nem huszonéves a nő sem, hanem negyvenes.

Eljutottunk oda, hogy alig marad páros, akiknek szívesen nézem a szappanoperáját. Most ott tartok, hogy Jo és Linc a kedvenceim. Teddy és Owen már zavarosabb, ott is felmerült bennem, hogy bajok lehetnek és ezzel még egy nagyon stabil, régi kapcsolatot zúzhatnak be. Igazság szerint csak Bailey és Ben kapcsolatát érzem teljesen biztosnak.

Talán ezekből is látszik, hogy ez bizony kórházas szappanopera. Az esetek mindig szinkronban vannak a dokik magánéleti dolgaival. Már nem is az eseteket jegyzem meg, egy-egy visszatérő és jól sikerült karaktert vagy esetet. Nem, legfeljebb azzal kapcsolódom, hogy milyen döntésben is segített a dokiknak.

Látvány, színészek, minden a szokott. Vizuális fejlődés nincs, a színészek kapcsán most vérfrissítés sem volt. Kétségbe is tudok esni, amikor van egy-egy rosszabb közeli és rádöbbenek, hogy mennyire megöregedtek a színészek. Pompeo... hát, tudtak róla nagyon előnytelen képet is nyomni.

Most központi téma sem volt, mint korábban a Covid, vagy az abortusz törvény és hatásai. Mondjuk, meg tudom érteni, hogy pár részbe ilyesmibe nem akartak belekezdeni. Csak éppen, így marad a kórházas szappanopera.

Kipanaszkodtam magam. Nyilván nem 20 évad után hagyom abba, de bizony nagyon érzem már ebben a sorozatban, hogy elfáradt és önismétel. A szomorú meg az, hogy is szívesebben nézem, mint a Chicago Medet, ami idén szintén évtizedes már.

Majd elfelejtettem - a tűzoltókkal már közös szál sincs. Ki lettek irtva innen is.

A végére értem és mit ne mondjak, hoztak benne pár olyan döntést, ami miatt bőven tudnék morogni. Egyelőre még megállom, de nem szerettem a végét.

Jó, egyet. Úgyis hajlamom van arra, hogy most egy bejegyzés erejéig panaszkodjam. Mivel még megy az anyasorozat és van olyan szereplő, aki ott állandó szereplő, itt nem kicsit érzem gáznak, hogy a záró képsorok egy 15-20 évvel későbbi állapotot mutatnak meg. Konkrétan pl. Pru, akit Mirandáék még csak nevelgetnek és nagyon kislány, ott már újonc a tűzoltóknál. Akkor jobban viseltem volna, ha a Grey's Anatomy is véget ér, de az még fut.

Aztán, a történet. Kevesebb rész is volt, az is nagyon a végjátékokra volt kihegyezve. Mindenkinek adtak egy célt az évadban és pár rész alatt azt elérte. Ben sérüléssel küszködött és az majd megint más irányba tereli. Maya a családra koncentrál. Andy keresi a maga stílusát kapitányként. Vic karriert vált és Travist is hajtja, hogy merjen végre beugrani a dolgokba, ne csak kivárásra játsszon. Senkinek sem a szerelem a fő problémája - talán csak az, hogy Robert nagyon a lánykérést és a közös életét szervezi a barátnőjével, de konfliktus már ott sincs, csak le kell bonyolítani a szertartást.

Itt már nincsenek agyament szakítások és másokkal kavarások. Megvannak a fix párok, flörtök és ennyi. Ok, azért itt is tudok egyet, ami zavart. Az évad elején Jack kiesett sérülés miatt. Azért mellékszereplőként egyszer-egyszer visszatért és a végére nagyon olyan célzások vannak, hogy fel fogja melegíteni a káposztát Andyvel. Az meg idézi azt a mindenki kavart már mindenkivel többször is érzetet, amit az ilyen sorozatokban utálok. Én sokkal szívesebben néztem volna azt meg, Jack mire jut a biológiai szüleivel vagy kisebb testvéreivel, de arról szó sem esett.

Megvolt a panaszkodás, akkor valami pozitív is. Vannak látványos ötleteik. Az erdőtűz és a tűzorkán nagyon látványos lett a végére. Amikor beásták magukat a hőálló ponyvák alá, azon még a torkom is elszorult. Láttam már olyan filmet, ahogy az egész, nagyon szimpatikus tűzoltó csapat az alatt is halálra égett és/vagy megsült. Mondjuk, azt azért sejtettem, hogy nem tömeghalál lesz a sorozat végén.

Még mindig játszanak a stílusok, hangulatok keverésével. Néhol viccesebb, máskor drámai. A sérüléseknek, haláloknak nagyobb súlya lehetne, de tűzoltós szappanoperának nézve működik teljesen jól így is.

Nem tökéletes és teljesen kielégítő zárás, de könnyen néztem. Azt se állítom, hogy mindenki jövője tetszett, de amit lehetett, elvarrtak. Az is valami.

Láttam már fura filmeket és erre a listára simán fel tudnám venni ezt a darabot. Az Oddity ír horror, nem is értem, miért lep meg, hogy ilyen... furcsa.

Az alap egy thrilleré. Adott egy testvérpár. Az egyik vak és kapcsolatban van a természetfelettivel, a boltjában is olyan holmikkal kereskedik, melyek kapcsolódnak a misztikumhoz. Még védve is van azzal, ahogy ő mondja, hogy aki lop onnan, átkot von a fejére. A másik szerelmes feleség, jó testvér, egy csupa mosoly és kedves ember. Ő lesz az, akit meggyilkolnak. Darcy azonban képtelen elfogadni, hogy mi történt a testvérével. Sejteni véli az igazat és meg akar fizetni.

Innentől egy fura fogócska indul Darcy és a sógora, Ted között. A férfi szépen továbblépett, már új barátnője van és Dani el lett felejtve. Darcy erre a házukba juttat egy furcsa és ijesztő szobrot. Kb, olyan, mintha egy múmia és egy gólem keveréke lenne. Ezzel akarja levadászni a férfit. Lesz minden, ami röhejes tud lenni, pl. a kergetőzés. Eleve nehéz komolyan venni a történetet, amikor Darcy vak. Valahogy azt is éreztem benne, hogy nem is számít arra, hogy valóban sikerül neki igazságot szolgáltatni.

Mert a film vége... az többszörösen beteges. Ted valami nagyon gyilkos precizitással tervezi meg, hogyan szabaduljon meg azoktól, akik zavarják a köreit. Darcy esete, az valami rémes. Kevin csinált volna ilyesmit, csak nem halálosra a Home Alone valamelyik részében. De nyomorult Ivan se járt jobban. Darcy legalább nem szenvedett sokat, vége volt, mire felfoghatta, mi történik. De arra a szerencsétlenre ráeresztettek egy kannibál sorozatgyilkost. Mit nem jelent, ha egy diliház doktora vagy és senki nem  mer megkérdőjelezni...

De ez nem a vége. Darcy még tett valamit Ted ellen, aki ezt fel sem fogja akkor. Az is valami annyira beteg és furcsa egyben. Arról nem is beszélve, hogy azzal is kezdhette volna. Akkor szépen lecsengett volna a bosszú és nem kell neki is belehalni a folyamatba.

De mindegy, nem is akarom jobban átgondolni. Nem okos film. Hanem fura. Van misztikus vonala, van benne thriller és a vége is keserédes. Próbálnám jobban kedvelni, de nehezen sikerül.

Ír horror, ismert színész nélkül. Ez különben jó neki, nem is igényel neveket. Inkább a látványvilágot kellett volna megdobni, annyira különös az a múmia-gólem. De ezek kis költségvetésű, inkább fesztivál filmek, így ilyesmit kár is várnom. Csak éppen a történet most nem írja felül, hogy nagyon mit néznem.

Különben a kritika szerette és jó százalékai vannak. Én nem tudok, de nem is akarok lelkesedni. Egyszer megnéztem, de bárhogy is csavarom, nálam egy fura hangsúlyú érdekes a legtöbb, ami jut neki.

Sok mindent nem fogok mesélni róla. Egyszerű, kicsit dramedy és keserédes. Nem is igazán tudom belőni, milyen hangulatra ajánlanám. Nem kell mélyen belemerülni, de azért csak háttérfilmként nézve el lehet veszni benne és a dráma sem tud érvényesülni.

De, elsőnek a történet. A főszereplő Andy. Hatvanas galériatulaj, festőke képvisel. Csak: a galéria haldoklik. Már a bérleti díjat sem termeli ki. Nős, két kisgyerekkel. De: a felesége elvonul, kezeltetnie kell magát és Andy nem csak a házassága végétől tarthat, de boldogulnia kell a két gyerekkel is. Kénytelen az első házasságából született, gyermeket váró nagylányától segítséget kérni, aki még mindig nem bocsátotta meg az apjának, hogy mennyire nem volt jelen az életében. A film annak a története, ahogy felnő minden téren a feladathoz. Jobb apa lesz, el tudja engedni a céges álmát és a felesége helyzetét is jobban átérzi. Röviden, jobb ember lesz.

De! És ez a keserédes a filmben, ami jól áll neki: ez nem jelent happy endet. Nem jöhet be minden, sok mindent fel kell adnia és a lényeges dolgokra koncentrálni. Nem akartak valami rózsaszín és édes szirupot lenyomni a torkunkon, amiért hálás is voltam.

Látványelem nincs benne. A színészeknek kell eladni. Már csak azért is, mert a történet sem izmos. Minden problémára van egy megoldási ötlete és azon dolgozik. Megszerezni egy felkapott festőnő hagyatékát, így barátkozik annak lányával. Nevelni a gyerekeket, közben Grace-szel is jobb kapcsolatot építene. A feleségével is keresi a hangot, amire nem az a válasz, hogy faképnél hagyják. Ahhoz elég, hogy nézni kelljen, de arra nem, hogy önmagában eladja a történetet.

Ahhoz kell az is, hogy Michael Keaton mit hoz ki a szerepből. Ő nagyon sok mindent beletett Andy figurájába és minden hibája ellenére egy szerethető figurát formált meg. A nagylánya Mila Kunis lett, aki már kiöregszik a romkom szerepekből és itt is már az anya, a felnőtt és megállapodott embert játszik. Érzelmileg kellett azért pakolni bele neki is, mert elég összetett az apa - lánya kapcsolat a filmben. Végül, a meglepetés jutalomszerep Carmen Ejogónak jutott. Ő játssza a híres festőnő lányát, ő hozza elsősorban a humort a történetbe. Nekem simán feldobta a filmet. Bár, a meglepetés lehet, hogy nem is ő, más értelemben. A végén meglátjuk, ki tűnik fel egy jelenetre Andy első nejeként. Ha azt mondom, Közös többszörös? Abban már játszotta Keaton nejét...

 Abban biztos vagyok, hogy ez nem az a film, amit akármikor szívesen megnézek megint, de egyszer nem fájt. Kerek a maga nemében, ha az nem is a populáris szféra.

Sajnos, már ott is tartok, hogy nem tudok mit írni a Watson (s01e03) kapcsán. Áll minden, amit már megállapítottam. Az átívelés Moriarty személyével és manipulációjával már most idegesítő. Az orvosi krimi nem elég érdekes és nem tudok mit kezdeni a hirtelen és ritka megoldásával. Ebben a részben különben genetikai mutáció, ami egy elég ritka betegséget okoz. A főszereplő színészt ugyan bírom, és abban is látnék potnciált, hogy a maga köré gyűjtött csapat titkaiba belemegyünk, de összességében nem elég. Se nem szórakozásban, se nem krimiben, de még csak Sherlock Holmes sorozatnak sem.

Továbbra is erős évadnak tűnik a The White Lotus (s03e02) idei etapja. Mesteri szinten keveri az idegesítő és a szórakoztató elemeket. A szereplők kapcsán is úgy vagyok velük, hogy gyakran nem tudom eldönteni, rühellem vagy sajnálom őket. A már megkezdett drámákat nyomják tovább, egyre feltűnőbbek a történetek. A barátnők szeretlek - kibeszéllek helyzetei, a Ratliff srácok különféle pszichózisai (Egyre gázabb, ahogy a kamasz a fiútestvérét bírja bámulni, most éppen a pucér fenekét, amíg Saxon aludt.), Chelsea kedves ostobasága. Fura, de amennyire utáltam azt a lányt elsőre, most Aimee Lou Woodot éreztem a rész egyik legjobbjának. Ahogy a csinoska, nagyon naiv és mindenre rácsodálkozó szinte kamaszlányt adja, brutális. Megint az a helyzet, hogy nem tudom, szörnyülködjem vagy nevessek. Amikor Rick megpróbálta felvilágosítani, hogy az új barátnője, Chloe egy fizetett szerető, akit az öreg és gazdag pasija Dubajban szedett fel, az maga felérne egy komédiával. Továbbra is gyönyörűen van felvéve a sorozat, elképesztő környezetet és luxusvilágot kapunk a szereplők köré. Néha úgy érzem, magam is ott vagyok a szigeten, vagy már el tudnék jutni egyik helyről a másikra. Lassan különben a helyiek és dolgozók is kapnak történetet, de ez a kisebb rész. Egyelőre nem jelentős, de valami majd abból is ki fog jönni szerintem. Egyedi a humora, szatírikus, és a sztárparádé elképesztő. A heti legjobbat már meghirdettem, akkor a végére a csalódást teszem. Parker Posey játssza a Ratliff anyát/feleséget és egyszerűen értelmi fogyatékosnak nézném néha. Utáltam, ha csak feltűnt.

Elindult a foci az All American (s07e03) évadban, mégiscsak focistákról szól. Mindkét kamasz leendő sztárjátékos egy lelki traumával néz szembe, amit a pályán is le kell küzdeni. Egyre inkább mozgásba hozzák a szerelmi szálakat is. Amara körül többen vannak, mindkét fiúval jóban van. De van egy kedves pomponlány is. Egyelőre ők négyen vannak kiemelve a suliból. Mert a volt szereplőknek is kell történet, ha nem is nagyon tudnak mit kezdeni velük. Leyla és Jordan mentorkodnak, nem is volt önálló történetük. A meccsekkel, a lelkesítő beszédekkel sportos részként lecsúszott, de azt még mindig nem látom, érdemben mi lesz az évad meséje. Remélem, nem az a megtalált rokon vonal, amit Jordan belendít a végén. Ne legyen családi szappanoperett!

A My Happy Marriage (s02e08) a lehető leginkább maradt az időhúzás mellett. A herceg elmagyarázta, miért vonja az embereket össze. Különben meg egy lányos estét tartottak a szereplők. Ott nem is értettem, mi van. Hogy került oda a herceg? Az eddig is fura volt, hogy miképp festi a szemét, de nem gondoltam hozzá ilyesmit. Most viszont felmerült bennem, hogy annak ellenére, hogy ő a herceg, nőnek tartaná magát? A manga/anime forma sok mindent elbír, de ez furcsa volt. Lelki téren meg Miyo küszködik továbbra is azzal, hogy kimondja az érzéseit. Pedig a vőlegénye már próbálkozik, éppen csak azt nem mondta, hogy szereti. És te engem? Szóval, időhúzás a szokott képi minőséggel.

Kb. semmit nem tudok hozzátenni a Prime Target (s01e07) heti részéhez. Meghallgathattunk a magáncég és amerikai kormány szervének álláspontját és az egyik szereplőről kiderült, hogy áruló. Bár volt gyilkosság, menekülés, matek is, valahogy teljesen unalmas a sorozat és ez a rész is. A főszereplőt is egyre hiteltelenebbnek érzem. Komolyan gondolkozom, hogy ezt végig se fogom nézni.

Amennyire fanyalogtam a Tracker (s02e10) múltkori része miatt, ez most annyira tetszett. Több minden is volt benne, ami ebben a sorozatban működni tud. Az egyik, ahogy a helybéli emberek között segítőkre és hátráltatókra bukkan Colter. Mondjuk, a sorozatrész hossza miatt vannak bajos elemek is benne. Az nagyon nem volt fair, ahogy szegény öreget elintézték, aztán mindenki túl is volt azon, hogy fejbe lőtték. Mintha nem is lett volna. De sokkal jobban tetszett, ahogy a helyiek kerültek vele interakcióba és onnan tudta meg a történteket, nem a sorozat mellékszereplői súgtak meg telefonon részleteket. Voltak kint a vadonban, akadt némi harc is, de inkább agymunka volt összerakni, ki kivel van és mi is itt a valódi helyzet. Kifejezetten jól csavargatták, hogy ki a jó és ki a rossz a részben. Szimpatikus lett Ben alakja, ahogy az énekes lányt védelmezte és a maga módján igyekezett rendbe tenni a dolgokat. Bár azt is lehetne nézni, hogy mennyire egyező a háttere a főszereplőével - apa kint az erdőben nevelte túlélőnek -, nekem inkább Russ jutott róla eszembe. Ahogy Colter bátyja, Russ is a hadseregben folytatta a különös családi háttere után. Azt különben nem ragozták, mi lesz a vége után Bennel, de a sorok között azért adtak nyomokat. Hogy nem marad az erdőben, az énekesnővel tart a továbbiakban. Nem mondták ki, hogy a párjaként, még csak egymás kezét se fogták, de mi másért menne vele, ha nem érzelmi okokból? Plusz, még egy, ami tetszett a részben. Volt humora. Akár a motoros banda vezére kapcsán, de leginkább Ben nagyanyja után. Hát, tényleg nem az a törékeny néni volt, akinek telefonban elhitette magát...

Még egy kis csavarás a Harley Quinn (s05e06-07) vége felé. Lena rohan segítségért, mert Braniac megbolondulva elkezdi a város felszámolását. Harley és a csapat meg egy musicallel akarják figyelmeztetni az embereket. A vége az lesz, hogy valaki meghal, valaki bosszút esküszik és kiderül, ki az évad igazi gonosza. Erről csak annyit mondanék, hogy az itteni Batman nagyon a gonosztevőkhöz vonzódik. Már zavar, hogy ebben a sorozatban minden erős karakter nő. Kezd olyan hatása lenni, mint a Supergirlnek. Előfordul egy-egy pasi, de mellékszerepben. Hős vagy szupergonosz, ha jelentős nő. Próbál vicces is lenni, de ez most nem sikerült arra. Még a musical se, pedig abban reménykedtem. A legjobb része az volt, amikor a musical hatására Braniac ráébred, hogy Coco mlyen állapotban van igazából. Amit az kivált. Az fekete humorral inkább vicces, mint bármi a két epizódban. Jöhet a leszámolás?

Húsvéti részt kapott a Matlock (s01e13). Ez kimerült annyiban, hogy a gyerekeknek tojáskeresést rendeztek és Junior egy beöltözős nyúl miatt volt sokkolódva, aminek Olympia el is lopta a fejét. Volt ügy is - egy lánykollégiumban halálhoz vezetett az ivászat, de megint inkább nyomoztak, mint a tárgyaláson alkottak. Mattie meg újfent igyekszik feldolgozni a bűntudatát, de most a lánya halála miatt. Nincs haladás, nincs érdekes jogi eset. Marad annyi, hogy Bates mit hoz ki a szerepből. Most sírhatott és beszívhatott.

Fullad az unalomba a Spade nyomozó (s01e02) is. Most többet nyomozott, kezdi átlátni, hogy mi is történt és miért. Bár minden válasz még nincs meg. A szomorú helyzet az, hogy nem is nagyon érdekelnek. Ebben a részben Spade egyik embertől ment a másikig, beszélgetett és kb. ennyi. Se kriminek, se noirnak nem adta el magát. Az egyetlen, hogy Clive Owennek jól áll a szerep. Meg kellene néznem, hány részes az évad, mert csak ezért 10 körül nem fogok kibírni ebből. Annyira nem tud érdekelni a történet.

Ezt se gondoltam volna, hogy pont A mi kis falunk (s9e12) agyamentsége, ami hétvégén jól fog esni. A héten más koncepció volt, és ez jól esett. Nem sok kis rész volt, hanem egy nagy, amibe bővülve vonták be a szereplőket. Kulturális pályázaton nyertek, és be kellett mutatni, miket fejlesztenek és hoztak létre. Így Károly tartotta a körbevezetést, míg a többiek egyik helyszínről a másikra hozták létre a néznivalókat. A szokott kis kifigurázott falusi alakok és események, de így egyben működött. Még akkor is, ha azért az megfordult a fejemben, milyen kritika az országképre, ha a bemutatott szemetet el lehetett adni a hollandoknak, mint autentikus magyar skanzent. Mindegy, ezt el is engedem, ezen legalább jól szórakoztam a héten.

Volt az a dokumentumfilm stílusban forgatott film, amelyben egy idősödő nyugdíjas megmentett egy vízi állatot, ami aztán visszajárt hozzá. Talán valami emlősféle lehetett... A tengeri vágóképek most jobban beugranak, mint maga az állat. Jean Reno filmje annak a párja lehetne.

Ebben is van egy idős férfi, aki a tenger mellett él. Joao, a brazil halász. Élete traumája, hogy a kisfiát kivitte magával halászni, és amikor a vihar miatt a gyerek kiesett a hajóból, odaveszett. Még csak a teteme sem lett meg, hogy eltemethessenek valamit a feleségével. Ennek ellenére helyben maradt, halász maradt. Hosszú évekkel később egy sérült, halálosan fáradt pingvinbe botlik. Nincs szíve sorsára hagyni, hazaviszi és meggyógyítja. A pingvin aztán minden évben eljön, hogy a nyarat a férfival töltse.

Nyomtak bele a végére némi feszültséget is, de azt már valóban belenyomásnak éreztem. Egy tévés stáb is kijön, annyira nagy szám, hogy a pingvin visszajár. Aztán, amikor mégsem jelenik meg az állat, Joao kétségbe esik, mi történhetett vele. Égre-földre - vagy inkább vízben keresi és sérülten rá is talál. Az indulás előtt megsérült, de akkor is visszaúszott. Majdnem bele is pusztult.

Ennél már csak az volt rosszabb, amit egy környékbeli nő kapcsán megjátszottak. Joao fiának egy helyi kislány volt a legjobb barátja. Az ő kislánya sündörög sokat a pingvin és az öreg körül, aki szép lassan az anyjával is beszélő viszonyba kerül. Mintha megtanulná kicsit elengedni a gyászát és nem csak fájdalommal nézni arra és azokra, akik a fiára emlékeztetik. De ezen a vonalon is inkább azt éreztem csak, hogy kellett bele még pár szereplő, hogy ne csak a halász és felesége alkossa a történetet.

Látványelemnek több mindent kaptunk, ha egyik sem akciófilmes értelemben értendő. Végig víz mellett, az óceán partján vagyunk. A pingvin aranyos. Ezeknek kell kipótolni azt, hogy milyen szegénységben élnek a szereplők és pl. Joao kunyhója is milyen minimalista. De milyen is lenne egy szegény halász hajléka? Annál valószínűleg ez is több, mint ami Hemingway öreg halászának jutott.

A forgatókönyvíró igyekezett ívet adni neki, megható tetőpontot. Így filmes film lett, noha bizonyos tényekkel nem lehetett játszani. Igaz történet az alap és ez jelent némi kötöttséget. Szerintem megugrották, nézhető családi filmmé formálták az alapanyagot.

Ami viszont nem kicsit fura számomra, hogy Jean Reno a főszereplő. Annyira kilóg a környezetből, hogy jobban már nem is lehetne. Az elején simán azt hittem, hogy azért, mert nem helyi ember, csak bevándorló. De nem, Reno autentikus brazilt igyekszik játszani. Az idős ember bánata, barátsága az állattal vagy a feleségével való kapcsolata szépen meg is volt. De hogy brazilnak elhiggyem? Még akkor sem, ha nem ismerném fel benne a színészt.

Messze nem az a film, amit még egyszer meg akarnék nézni, de egyszer nem fájt. Állatbarátoknak még tetszhet is, vagy olyan kisgyerekes programnak oké, ahol a gyerek szereti a pingvineket.