Kevin Hart nevéről nem éppen komoly filmek ugranak be. Az első gondolatom általában az, hogy eredetiben ő Hógolyó hangja. Igen, a mesében a nyúl. Messze az egyik legjobb alakítás a színésztől.

De most nem fehér nyúlként fogjuk látni. Az Apaság a színész komolyabb filmjeinek egyike. Egy olyan férfit állít a középpontba, akiben kicsit benne van az örök gyerek. Van egy állása, egy imádott felesége, akivel családot alapítanak. A semmiből jön, hogy szülés utáni komplikációk miatt elveszíti Lizzie-t. Egyedül marad a kislányával, akiért már kezdetektől harcolnia kell. Az anyósa legszívesebben vinné a gyereket, Matthew meg gyászoljon magában. Aztán mindent ki kell találni: a gyereknevelést, a munkát, majd később a randizást, az élet újrakezdését, vagy inkább folytatását.

Nem is olyan egyszerű, hogy mi is volt itt a konfliktus. Azt hinné az ember, hogy miután a nehezén túljutottak, vagyis már egy értelmes kisgyereke van és nem egy magatehetetlen babája, onnantól jön a jobb rész. De Matthew ott veszti majd el a hitét magában és jön a dilemma mi lenne a legjobb Maddy-nek.

Csak éppen valahogy éle nincs az egésznek. Végig azt vártam, mikor üt meg a film. Egy nagy törés, egy igazén nagy dilemma. Valami, ami felráz. De a filmben nincs ilyen. Szépen elfolydogál a végére nagyobb döccenők nélkül. Volt is hiányérzetem, hogy akkor most mi is van?

A filmből a legtöbb, amit ki lehet hozni, hogy az apák is minden követ megmozgatnak a gyerekükért. Hogy a szülő és a gyerek között olyan kapocs van, ami akkor is törhetetlen és fontos, ha nem éppen könnyű a helyzetük. A szeretet az a varázsszer, ami miatt túl lehet élni mindent. Magányt, bizonytalanságot, gyászt. Nem véletlenül lesz olyan elveszett Matthew arra a kis időre, amíg meggyőzi magát, hogy a lányának jobb helye lenne a nagyszüleinél. Mindketten nyomorultak a másik nélkül, mert bármennyire is szereti a nagyi, azért ő nem lehet az apja.

Harton nagyon látni különben, hogy igyekszik. Ezt nem akarta elviccelni, érzelmeket igyekszik beletenni. Így elég hamar elhagytam, hogy keressem a rá írt poénokat. Ez arra példa, amikor több igyekszik lenni a nevettetőnél. nem állítom, hogy ideje stílust váltania, de inkább ez, mint egy teljes kreténség.

Messze ő a húzónév, ha azért ismerős arcok fel is bukkannak még mellette. Akit kiemelnék, az a nagyi. Alfre Woodard olyan jelenléttel van a történetben, hogy egy horrorban is elmenne. Új tartammal tölti meg a félelmetes anyós fogalmát - mert tényleg csak jót akar, de ahogy tálalja és ahogy Woodard néz hozzá...

Bár családról szól, azért nem egy családi film. Némi komédiás vonal mellett ez inkább dráma. Dramedy. Egyszer meg lehetett nézni, Hart készített ilyen filmet is, de nem ez lesz tőle a visszanézős filmem.