Művészes, alkotós, barátkozós.

James Lord amerikai kritikus, aki egy kiállításra érkezett Európába. A neves művész, az arckép specialista Alberto Giacometti megkéri, hogy álljon neki modellt egy arcképhez. Csak pár napról lenne szó, és James beleegyezik, megtisztelőnek is érzi a felkérést. Azzal azonban nem számol, hogy Giacometti zűrös magánéletébe is belecsöppen. A férfi, aki szerint soha nem lehet kész egy portré, akinek van egy hűséges felesége és egy prostituált múzsája, akinek a futtatói állandó fenyegetést jelentenek. Aki nagyon hangulatember, és soha, egy képével sem elégedett. Elkészül a portré, elrontja, és újrakezdi. James sorra teteti át a hazaúti jegyeit, és a kép csak nem akar elkészülni. Valamit ki kell találnia, mert várja az élete otthon, de a képről sem akar lemondani.

Ez a film sem azért készült el, hogy jól szórakozzunk rajta. Nem véletlen, hogy nem is nagy mozis premierje volt, hanem fesztiválokra és díjátadókra vitték el. A nagy siker elkerülte, legyek gonosz? A kicsi is. Eddig nem is hallottam róla, mindössze Armie Hammer filmjeit nézegetve jöttem rá, hogy ez már nézhető nálunk is, és még nem láttam.

Ha van kedvetek mélyre nézni, és egy művész lelki- és életvilágba jobban betekinteni, ez a ti filmetek! A film fő konfliktusa a soha meg nem elégedés. Valóban megtörtént eset az alapja, Giacometti is valóban élt festő az 1960-as évekből. Tőlem távol áll a stílusa, de az impresszionisták után nekem már gondjaim vannak a művészeti alkotások élvezetével.

Visszatérve a filmre. A cselekményen túl arról szól, hogy a tökéletes megalkotása lehetetlen, egy művésznek mindig van hova fejlődnie. Lehet sikeres, rajonghatnak érte, ha ő mindig a maximumot akarja nyújtani, akkor soha nem lesz kész semmivel. A film tanulsága nekem a végén hangzott el, amikor James karaktere összefoglalja a filmet. Ott említi, hogy Giacometti írt neki egy levelet, amelyben írta, alig várja, hogy James visszatérjen és újrakezdjék a munkát. Erről szólt a film: soha nincs vége a művészeti alkotásnak, soha nem lehet nyugodtan hátradőlni. A művész mindig jobbat akar alkotni.

A film világából kinézve azért van némi gondom ezzel az elmélettel. Ha soha, senki nem fejezne be semmit, annak mi értelme lenne? A tőlünk telhető legjobbat kell nyújtani, és el kell tudni engedni az alkotásokat.

De a filmre vissza! Cselekmény az nem sok van benne. James modellt ül, Alberto fest. Vagy, Alberto mindennapjai zajlanak. De ezek nem tolakszanak előtérbe, és az események ismétlődnek. Ok, értem, hogy zseni a férfi a kortársak szemében, de nagyon bohém, ahogy viselkedik. Azon még lehet mosolyogni, hogy milliókat rejt el a padláson, de ahogy a nejével bánik, én komolyan sajnáltam a nőt. Ő pedig ott van végig, szereti, és nem érdemli, amit viszonzásul kap.

A filmet a két főszereplője igyekszik vinni a hátán. Geoffrey Rush már nagyon benne van a művészek/zsenik ábrázolásában. A Genius sorozatért volt díjeső is, és ez a szerep sem sokban más. Armie Hammer karaktere sokkal csendesebb, visszafogottabb. Szegényem, néha úgy éreztem, az a legnagyobb feladata, hogy minél kétségbeesettebben nézzen maga elé.

Most nem volt kedvem belemerülni, untam. Sorry.

A végső portré - 5/1 színészileg remek. Művészetről, az emberről mond dolgokat. De annyira untam…

https://www.youtube.com/watch?v=sRsiW5c29Sk

Háborús, képességes, szövetséges, harcos.

Háború dúl a bárók között. Minerva, az Özvegy egy rabszolgaság nélküli, jobb világot akar elhozni, amint a Chau bárónő, akinek a rabszolgák adják a fő bevételét, nem akar és nem fog elfogadni. Csaták, és rafináltabb tervek is születnek, hogy felülkerekedjenek egymáson. Ám hamarosan egy új játékos is színre lép, Azra utolsó fia, aki fel akarja támasztani a városát. Egy olyan technikát keres itt, mely felemelné a feketeszeműeket és új világrendet teremtene. Sunny is kénytelen Pilgrim felé közeledni, hiszen a kisfia szenved a vére átkától, és a férfi az egyetlen, aki segíthet rajta. Nem sejti, mit indít el akaratlanul is. Mindenkinek oldalt kell választani, és szembenézni egy olyan veszéllyel, amelyre nem voltak felkészülve. Személyes sérelmek, szerelmek, veszteségek és szövetségek – mindent félre kell tenni, hogy a világot megmentsék. Vagy elpusztulnak vele.

Ez a sorozat mindig is valami mást kínált, egy olyan mix volt, amelyhez fogható nem is jut másik eszembe a tévéből. Egy westernbe oltott anime. Amit eddig szerettünk benne, a végjátékra is megkaptuk.

A történet beindulásának kellett egy kis idő, de abszolút jól fokozták a téteket a cselekmény kibontásában. A személyes sérelmektől eljutottunk oda, hogy már nem az ego, hanem a világuk megmentése volt a tét.

Két részre bontották a sorozatot, aminek volt értelme is. Az első felében a Chau – Özvegy háború volt a középpontban, és Azra csak a háttérben mesterkedett, még nem lehetett átlátni, mit akarnak és milyenek lesznek. Majd Azra kimutatja a foga fehérjét, és új szintre helyeződik a Badlands világáért folyó harc – ez várt minket a 2. etapban.

Még mindig meghatározó eleme a sorozatnak a harc. Azt felismerték, hogy tömegjelenethez és háborúhoz kis sorozat, ez nem a GoT, de amit egymás elleni harcban itt mutatnak, az felveszi a versenyt a filmekkel is. Egyéni harci stílusok, látványos küzdelmek, jó volt nézni. Még mindig áll az is, hogy az embert meglepik azzal, ki nem képes nagyon odacsapni. Pl. Lydia, aki egészen eddig az eszével és a trükkjeivel maradt életben, még róla is kiderül, hogy nem egy gyenge virágszál.

Bejöttek az új szereplők. Azra fia és a boszorkánya – jól bemutatták, ahogy a jó szándék irányt téveszt. Vagy a nő esetében az elvakultságból való ébredést. A férfit egy-egy ponton még sajnálni is tudtam, nekem a boszorkánya inkább volt a főgonosz az évadban. Abszolút működött a Chau vonal, és bírtam Gaius karakterét is. Azt még ugyan emésztem, hogy kínai gyökerekkel, vezetéknévvel és rasszal miért római neve van, de ez a legnagyobb bajom. Minervával a kedvenc párosom voltak idén, ők sokkal jobban lekötöttek a Gaius családjával folytatott harccal, a karakter- és kapcsolatfejlődésükkel, mint a főszereplő Sunny.

Van a sorozatnak humora, amit hoznak a karakterei, de egyes szituációk is. Abszolút szórakoztató a sorozat, amibe beleférnek nagy drámai pillanatok, de mosolygós részek is.

A látványa még mindig színpompás, és nem csak a küzdelmek koreografáltsága. Itt érződik erősen a keleti hatás, a ruhákon és a színvilágon, de nekem bejött.

Elkaszálták, bár ötlet van még benne. Lehet, hogy egyszer még visszatérnek?

Into the Badlands - 5/4 nagyon látványos, jól kitalált karakterekkel és világgal, nézném tovább is.

https://www.youtube.com/watch?v=-Jtys3lxu-w

- Gyémánthajsza

Lucas a vidéki semmittevés után megy vissza Szentpétervárra. Nem jutott ott semmire, csak összejött a kávézótulaj Katyával. Valamit azonban virítania kell, és egyetlen igazi gyémántja van csak, amit ott rejtett el vidéken. A nőt kéri meg, hogy hozza fel neki az ajándékba adott gyertyát. Abban van a kék gyémánt.

Mint mintapéldányt, azt bemutatja, és kap még pár napot, hogy a többit is hozza. A szerződés megkötésekor az orosznak egyedi igénye van: cseréljenek barátnőt egy alkalomra. Mivel vagy belemennek, vagy belehalnak, belemennek. Utána elég zaklatottan távoznak.

Az FSB elkapja őket, és a nő életével fenyegetik Lucast. Adja el a hamis gyémántokat Volkovnak! Lucas tudja, ha megteszi, őt azért megölik. De belemegy. Volkov embere elkezdi ellenőrizni a köveket. Lucas visszautal a nőcserére - belement, és most nincs annyi bizalom se, hogy elhiggye, igazi köveket ad el neki? Volkov átutalja a pénzt. Lucas pedig úgy mehet el, hogy megmentette Katyát, de gyorsan ki kell találnia valamit, mielőtt Volkov rájön az árverésre.

Egy barátját kéri meg, hogy játssza el, megvenné a köveket. Ő addig vidékre megy, biztos tippje van, hol rejtőzik Pyotr. De már csak holtan talál rá, öngyilkos lett. Még el tudja küldeni innen Katyát, de aztán jönnek Volkov emberei az átverés miatt. Kis macska-egér menekülés után Lucast agyonlövik.

- Álommeló

Maya és Zoe rájönnek, hogy ők anya és lánya. Azonnal közeledni kezdenek egymáshoz, és jóban lesznek. Maya éppen csak az alaphazugságot nem fedi fel a lány előtt. A barátai ezért le is szidják, ha Zoe mástól hallja, hogy hamis diplomával szerezte az állását, elveszíti. De Maya játssza a sikeres nőt, akinek Zoe hiszi.

A termékversenyre eszébe jut a fa, aminek az alapját még a nagyapja hozta Japánból. Abból megcsinálják az új krémcsaládot, és megnyerik vele a céges versenyt. Maya kapja a lehetőséget, hogy a befektetők előtt bemutassa a terméket.

Közben a féltékeny Epson bizonyítékot szerez a nő csalására.

A bemutató, Zoe konferálja fel a nőt. Epson már a színpad felé tart, hogy leleplezze, amikor Maya magától mindent bevall. Elmeséli, hogy 15 év tapasztalata és ötletei vannak, de diplomája nincs. Átadja a bemutatót a kollégáknak, akikkel készítette a krémet.

Maya elmegy a cégtől, Zoe nem akar megbocsátani. Elrepül Londonba, hogy befejezze az iskolát. Maya rendszeresen ír neki, közben saját céget indít és kibékül Treyjel, akivel saját családot terveznek. A diploma után hazarepülő lány megbocsát az anyjának.

Barátságot kötős, előítéletes, zenélős.

Tony kétgyerekes családapa, akinek éppen állás kellene, hogy a lakbért be tudják fizetni. Egy ismerős szól neki, hogy egy orvos sofőrt keres. Jelentkezik. Az interjún meglepődve látja, hogy az orvos nem gyógyító. Don Shirley zongorista, akinek zenéből van doktorátusa. Zenekarával éppen a déli államokba készül turnéra, és kellene neki egy sofőr, aki gondoskodik is róla az úton. Nem lesz teljesen veszélytelen, hiszen a férfi fekete, és délen szembe kell néznie a rasszizmussal is. Tony jó bért kér, nem is hiszi, hogy megkapja az állást. De Shirley őt választja. Együtt nekiindulnak az útnak, és az együtt töltött idő alatt megismerik a másikat. Tony előítéleteiből mély barátság lesz, és a doki lesz az is, aki segít neki leveleket írni az otthon rá váró feleségének.

Lélekemelő film, ami nem tartogat nagy izgalmakat, de belül határozottan építő hatású. Nagyon korrektül leforgatták, és helyén vannak benne a cselekményszálak, a színészek és a mondanivaló is.

A film egy road movie, de mellette egy barátság története is. Tetszett, ahogy látjuk annak az állomásait, ahogy ez a két nagyon eltérő ember összecsiszolódik. Onnan indulunk, hogy szinte ellenszenvesek egymásnak, és nincs semmi közös témájuk. Majd elkezdenek rájönni, hogy a másiknak mivel vannak nehézségei, átérzik a másik életének súlyát, és igyekszenek segíteni egymásnak. Már nem a munka és a pénz, hanem az egymás iránti tisztelet és barátság lesz az, ami együtt tartja a párost az úton.

Ennek megfelelően alakul a film hangulata is. Az elején több vígjátéki elemet bedobnak, és maximálisan kihasználják azt, mennyire más a doki és Tony. A beszédük, az öltözködésük, az előítéleteik és a világuk is. Itt még azon is sikerül ízlésesen viccelni, hogy milyen klisékben gondolkodnak az emberek. Tony abszolút jóindulatú, eszembe nem jutna rasszistának nevezni. Mégis, sztereotípiákban gondolkodik, és vicces, ahogy a doki ezeket igyekszik cáfolni, hogy aztán rájöjjön, van, ami igaz is. Az a csirkés jelenet, kész.

De ahogy egyre délebbre mennek, úgy nőnek a tétek is. Érkezik a dráma, ahogy szembesülnek azzal, milyen a rasszizmus. A durva az volt nézőként, hogy nem a nyílt rasszizmus az, ami legjobban fáj. Arra fel voltak készülve, annak a létéről tudnak. De amikor a látszólag kulturált emberek is roppant kétszínűen viselkednek, ott vannak az igazi pofonok. Mert az jobban fáj, amikor a koncertteremben, ahol meghívásra játszik, és szép szavakkal köszöntik, majd a szünetben nem engedik ki a WC-re, csak a kerti budiban engednék üríteni a dokit, nagyobb csapás, mint amikor a bunkók meg akarják verni a kocsmában.

Tony változik a doki hatására, és a végére ezek a dolgok már neki is fájnak. Eljut addig, hogy kiáll a férfi mellett. Az meg remény mindenkinek: az emberek tudnak változni.

Mahershala Ali sokadszorra bizonyítja, mennyire elegáns színész. Az egész karakterbe beletesz valami olyan fennköltséget, amiért az Oscart is megkapta. Mortensen karaktere hétköznapibb, de a színész nagyon jól hozza a figura nyersességét, nagy szívét, a változását. Lehet, hogy én inkább neki adtam volna azt a szobrot.

A film tartalmas, elgondolkoztatva szórakoztató, érdemes megnézni!

Zöld könyv – 5/4,5 jó színészek jó szerepekben, jól megfogott történet, kellemes dramedy, sok tanulsággal.

https://www.youtube.com/watch?v=--0pb5Myy04

Jövőképes, technikai fejlettség hatásai, elgondolkoztató.

Chris taxisofőrként dolgozik. Mindig egy cég dolgozóira vadászik, és amikor végre sikerül eggyel elhajtania, benyújtja a követeléseit. A Smithereen főnökével akar beszélni, vagy lőni fog. Van egy története a programjáról, amit hallania kell. (Smithereens) Rachel és Jack nővérek. Rachel egy Ashley O nevű popsztár rajongója, és születésnapjára az ő MI babáját kéri. Miután Ashley kómába esik, a baba sokkolódik, és kis szerelés után valóban Ashley mása lesz, aki elindul megmenteni az eredetit. (Rachel, Jack and Ashley Too) Danny és Karl régi barátok. Születésnapi ajándékként egy virtuális, verekedős játék érkezik, de a két férfi más testben, a játékban más birkózásba fog. De az, hogy virtuális szeretők lettek, a való világban összezavarja őket és kapcsolataikat is. (Striking Vipers)

Milyen lesz a jövő? Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, vagy a Star Trek vagy a Mad Max világa vár ránk. A féli üres poharammal Max érkezésére számítanék, de addig el is kell jutnunk. A Black Mirror hathatósan megmutatja az odavezető utat.

Az ötödik évadban három rész érkezett, és szokás szerint mindegyikben kiemelt helyen van a modern technika, amihez képest mi éppen csak egy lépéssel vagyunk lemaradva. A valóságunk azért még nem annyira telefonfüggő, mint amit itt látunk, de éppen csak nem. Az intelligens játékok megjelenése se tűnik lehetetlennek, ahogy a virtuális valóságok fejlődése is egyre közelibb. Ez a sorozat azt mutatja meg, ami könnyen lehet, hogy pár év múlva lesz is.

A Black Mirror tudott nagyokat rúgni a nézőibe. Szemnyitó, merre tartunk. Felteszi a kérdést, hogy ez jó-e az emberiségnek. Most ez a faktora vett kicsit vissza, mert a 3 történetből csak egyikből éreztem egyértelműen, hogy a technika veszélyes. A telefonosban. A virtuális valóságosban megváltoztatja ugyan az emberek életét, de a helyén lehet kezelni. A játékbaba esetében pedig egyenesen megmentő lesz.

Kérdés, mennyire örülünk ennek az iránynak. A befogadónak így barátságosabb, könnyedebb. Nem olyan megterhelő, pont az a sokkhatás maradt el, amit az a képzeletbeli belénk rúgás okozott. Még így is okosabb, több kérdést vet fel, mint a sorozatok többsége. Nekem sikerült jól szórakoznom ezeken a részeken is, miközben az agyam is kapott táplálékot.

Kivitelben a Netflix minőség meglátszik. Jól néz ki ez a sorozat, megvan a maga látványvilága és hangulata. Letisztult, az embereken van a súly a történetben, nem a látványon. Valóban olyan, ami majdnem olyan, mint a mai, csak egy kicsivel előrébb tart.

Mivel Netflix, az sem fog meglepni senkit, hogy lehet ismerős arcokat találni a stáblistán. Anthony Mackie, aki itt sokkal hitelesebb, mint Bosszúállónak. Andrew Scott, akit sokan Moriartyként ismerünk. Topher Grace, akit már elég sok ilyen antológiában láttam, de örülök neki, jó színész, akinek nem sikerült sztárrá válnia. Miley Cyrus volt nekem a meglepetés – elsőre meg se ismertem rózsaszín hajjal. Valószínűsítem, hogy ő lesz a megosztó színésze az évadnak, de kell ez is. Egy kis médiafelhajtás, egy kis kikacsintás: nem véletlen, hogy Ashley karaktere ugyanúgy küzdött a ráerőszakolt Barbie stílus és zene ellen, amihez hasonlót Cyrus is megélhetett a saját karrierjében.

Kommerszebb ez a tükör, de attól még érdemes belenézni.

Black Mirror - 5/4,5 neves színészeket nyertek meg hozzá, érdekes a sztorik is, ha már annyira nem is ütnek.

https://www.youtube.com/watch?v=2bVik34nWws

Melyik heti filmre asszociáltok a képről?

Megoldás: Tovább!

Munkahelyes, önbizalomra találós, családegyesítős.

Maya az utóbbi években lelkesen dolgozott, és sikeressé tett egy egész áruházat. Amikor azonban új vezetőt neveznek ki, minden tapasztalata ellenére azzal utasítják vissza igazi esély nélkül, hogy diploma nélkül nem lehet menedzser. Ráadásul a barátja, Trey egyre többet emlegeti, hogy családot szeretne vele. Maya azonban még abba sem képes beavatni, hogy 17 évesen már volt egy babája, akit örökbe adott. Keresztfia, aki a számítógépek mágusa, egy hamis profillal benyomja egy állásinterjúra, és Maya döbbenetére meg is kapja a munkát. Egy új, természetes alapanyagú krémmel kell előállnia, versenyben a tulajdonos lányával. Maya hamar új barátokat szerez, élvezi a munkáját, de a magánélete megsínyli a hazugságokat. Ki kell mondania az igazat, ha boldog és sikeres is akar lenni.

A munkahelyi komédia már jellegzetes zsáner a vígjátékokon belül. Ez a típusú film, amiben a tehetséges, de aluliskolázott nő beférkőzik a vezetőségbe, és megmutatja, mit tud, rég népszerű. A dolgozó lány óta rendszeresen látok ilyen filmeket. Legutóbb épp J-Lo elevenítette fel a zsánert.

A cselekmény ennek megfelelően semmilyen új elemet nem tartalmaz. Kiszámítható a film, a néző pontosan tudja, mi mire fog vezetni. Kit lepett meg, amikor kiderült, milyen kapcsolat van igazából Maya és Zoe között? Bárki is más végkifejlettre számított Trey és Maya között? Eltaláltátok, ki nyerte a termékfejlesztő versenyt? Az egyetlen meglepetés nekem annyi volt, hogy Maya a végén ugyanarra az ötletre alapít saját céget, amit már az áruházba bevezetett. Nincs új a nap alatt…

De ez nem zavart különösebben, mert kis kellemes nyári kikapcsolódás a film. Egy súlytalan limonádé, amitől nem is várok többet, csak addig kössön le, amíg nézem. Nekem az is elég gyakran a boldogsághoz, hogy a mellékszereplőkről találgatom, honnan ismerősek. Ebben pl. van egy színész, akit legutóbb HG Wells szerepében láttam egy sorozatban (Freddie Stroma).

A környezete abszolút guilty pleasure szint, olyan munkahelyet és ruhákat, lakásokat mutatnak, amit az ember szívesen néz el, mert szépek. Gondolom, az sem lep meg senkit, hogy J-Lo kész ruhakölteményeket kapott egy-egy jelenetre. Azon is jókat tudtam mosolyogni, melyik jelenetre mennyire van kivasalva és színezve a haja. Gondolom, az sem lep meg senkit, hogy a másik női főszereplő, bár fiatalabb kb. 20 évvel, fele ennyire szép holmikat kapott. Hudgens itt különben egészen szerethető.

Tudom, nem a színészekkel kellene többet foglalkoznom, de azok közé tartozom, akik a színészek miatt is nézik a filmeket. Milo Ventimiglia rég szimpatikus nekem, elég volt beköltöznie hozzá Luke kávézója fölé és nagy szemeket meresztenie Roryra. Jennifer Lopez azonban nekem szimpatikusabb énekesnőként, mint színésznőként. Az meg kifejezetten zavar, hogy mindjárt 50, és egy olyan nőt játszik, akinek most van a 40. születésnapja. Ok, jól néz ki, de akkor is! Nem tehetek róla, de röhejesnek találtam, amikor a filmbeli pasija, Trey azt mondja az általa játszott Mayának, hogy gyereket akar tőle.

Mosolygós, de nem nevetős. Kellemes, de nem emlékezetes. Chic Lit film, bevált recept alapján. Limonádé ez a film, ami könnyed kikapcsolódásra megfelelő.

Álommeló - 5/3,5 klisés, de ennek ellenére elszórakoztatott. Csak durva, hogy Lopez egy 40-est játszik.

https://www.youtube.com/watch?v=kRXhPVTD5Zo

Cím: Gemini Man

Készítők: Ang Lee rendezi, ez már eleve ígéretes. Benioff jegyzi a szkriptet, ami szintén jól hangzik, ha a GoT vége kapcsán nem is sikerült minden igényt kielégíteni, azért korrekt volt. Will Smith játssza a főszerepet, akinek olyan kollégák végszavaznak, mint Clive Owen, Mary Elizabeth Winstead és Benedict Wong.

Műfaj: sci-fi, talán kis komédia vonallal, bár Ang Lee nem éppen arról ismert.

Cselekmény: Henry, aki a kormány bérgyilkosa, már kezdi úgy érezni, hogy nem elég fiatal a munkához. Ezért üzembe és munkába helyezi saját fiatalabb klónját – természetesen saját irányítása alatt tartva a bevetéseken.

Várható megjelenés: ősszel, októberre van dátumozva az amerikai kezdés.

Miért várós?

• Ang Lee – a Pi életéből annyit kihozott, hogy minden filmjét hajlandó vagyok megnézni.
• Érdekesnek tűnik a cselekmény, bár még nagyon keveset lehet tudni róla.
• Nálunk is forgott – ki ismer fel több magyar helyszínt benne?
• Jöhetnek kisebb-nagyobb bukások, azért Will Smith is a nézős színészeim között van.

Merényletes, tárgyalásos, életet rendbe szedős.

Július 22-e volt, Oslóban merénylet történt a kormány ellen. Bomba robbant, több halálos áldozat volt. Az Utoya szigetén nyaraló kamaszok is hallottak az eseményekről, többen haza is telefonáltak, mi történt, a család rendben van-e. Az igazi borzalmak azonban ezután következtek. A merénylő, aki a politikai rendszer ellen tüntetett így, rendőri egyenruhába bújt és átvitette magát Utoya szigetére. Amikor a biztonsági őr ellenőrizni akarta a személyazonosságát, agyonlőtte és megindult a vérengzés. Kamaszok tucatjait lőtte agyon, akik igyekeztek elrejtőzni a férfi elől. A sebeket a tárgyalás újra feltépte, hiszen Breivik a tárgyalást arra akarta használni, hogy politikai üzenetét minél többekhez eljuttassa. Az áldozatok és túlélők azonban kiálltak, és szembesítették a világot azzal, amit átéltek.

A mi korunk olyan történelmi tragédiája, amit mindenki meg tud mondani, hol volt akkor, 9.11 lett. Az Államokban pláne, de szerintem sokan emlékszünk arra a napra, és amikor láttuk azokat a felvételeket a becsapódó repülőkről. De, sajnos, más tragikus események sora is jellemzi korunkat és a terrorizmust. Norvégiának ugyanúgy beégett a tudatába 7.22, mint az amerikaiaknak 9.11.

Nem véletlen, hogy ez már a második film, amit a témában láthatunk. Az Utoya egy kamasz szemszögéből veszi az eseményeket, és azt mutatja meg nyersen, milyen volt átélni a merényletet. Megrázó, stílusos, a kritika azt a filmet szerette jobban.

A Netflix filmjét is jónak mondják, de kevésbé húsbavágónak. Ennek ellenére nekem ez a film volt, amit többre tudok értékelni. Talán nem élteti úgy át a terror elszenvedését, de a történtekről ez ad jobb képet. Látjuk mi, miért és hogyan történt. Mi történt később. Sokkal informálisabb, és aki meg akarja érteni a történteket, inkább ezt nézze meg. Aki átélni akarja, annak marad az Utoya, július 22.

Szerettem, hogy fel van építve a cselekmény és a film története. Kiemel szereplőket – egy túlélőt, a tettest és az ügyvédjét – akik szemén keresztül bemutatja az egész folyamatot. Egyaránt meg akarja mutatni azt, mi járt Breivik fejében, és azt is, milyen sebeket okozott, milyen küzdelem volt ezekből felépülni.

A lövöldözős részek megrázóak, de nem annyira, mint a már emlegetett másik filmben. Aki látta azt is, a helyszínre rá fog ismerni, még a diákok mozgásában is észre lehet venni ugyanazokat az íveket.

A tárgyalótermi részek, Viljar felépülése bőven tartogat drámát és feszültséget. Különösen élveztem, ahogy Breivik ügyvédjének arcáról le tudtam olvasni, mennyire kikészül attól, hogy egy ilyen embert kell védeni. De ő becsületes volt, a legjobb tudása szerint tette a dolgát, hiszen a védelemhez mindenkinek joga van.

Van jó pár érzelmi csúcspont a filmen, amit Greengrass kellően ki is emel. Tetszett, ahogy folyamatosan szembeállítja a túlélőt és a merénylőt.

Mivel, stílusosan, helyi színészekkel forgattak, ismerős arcot nem sikerült találnom, de az ügyvéd és Breivik alakítója nagyon oda tette magát. Volt erő a kettősben.

Nem szórakoztató film, nem is szabad annak lennie. De lekötött, érdekes, hatásos.

22 July - 5/4 izgalmas filmnek, de a történteket is megmutatja széles spektrumon: mi, miért, hogyan.

https://www.youtube.com/watch?v=ZVpUZGmHJB8