Zűrös, hétköznapokkal birkózós, kutyás.

Sarah élete soha nem áll össze teljesen. Végre megkapja álmai állását, egy tanári állást egy neki tetsző iskolában. Erre a barátja közli vele, hogy már mással akar lenni, köztük vége mindennek. A nagyanyja temetéséről elkésik, ráadásul az ő öröksége olyasmi, amit soha nem is akart. Megörökli a nagyi kutyáját, Patricket. Nincs mit tenni, hazaviszi, noha az albérletében tilos kutyát tartani. Az állat eleinte csak bosszúságot jelent neki, tönkretett lakást és rengeteg potyadékot, de aztán elkezdi látni az előnyeit. A parkban helyes férfiak is felfigyelnek rá, a kutya miatt. A nehezen kezelhető diákjai elolvadnak, ha viszi magával Patricket is az órákra. Lassan Sarah is elkezd megváltozni, és ahogy a kutya igazi barátja lesz, az élete is sínre kerül minden téren.

Kutyás filmek, elvileg szeretem őket. De valahogy úgy érzem, a gyerekkori kedvencekkel felérő filmre nem akadok már. Ott voltak a Vasakarat szánhúzói, az Egyik kopó, másik eb kutyusa, Beethoven és népes családja, Benji. Most is nézem a kutyás filmeket, de nehezen akadok olyanra, amit egynél többször is van kedvem megnézni. Sajnos, Patrick sem lesz visszatérő szereplő a dvd lejátszási listámon.

Noha, elvileg minden benne van, amit egy ilyen filmben szeretnék látni. Első pillantásra nem nyűgözött le az eb, de a filmen annyira cuki! Egy ponton túl már nem is izgatott a történet, azt nézegettem, mikor hogy tartja a fejét és mikor néz nagy szemekkel. Nagyon cuki – noha a labrador és a golden retriever a kedvenceim, de nagyon megtetszett nekem ez a kis cukorfalat. Csak éppen ez nem elég ahhoz, hogy a filmet is megszeressem.

Ott vannak az iskolai jelenetek, amelyek ugyanazt az alapfelállást hozzák, mint a kedvenc iskolás komédiáim. Van egy csapat kamasz, akik megnehezítik a tanár dolgát. De ő az egyedi módszereinek és az emberségének hála megszelídíti a gyerekeket, és egy nagyon jó közösséget teremt, amelyben a tanulmányi eredmények is szépen jönnek. Csak éppen ebből keveset láttunk, és minden olyan gyorsan megtörténik. Mire észbe kapunk, a problémás kamaszlány családi gondját már meg is beszélték, és a lány újra éltanuló. A gyerekek ellenérzéseinek leküzdése is gyorsan megy. Talán azért is, mert ez nem kifejezetten iskolai komédia, nem akartak ide több súlyt tenni, pedig jobban működött, mint Sarah magánélete.

Mert, és ezt sajnáltam, azt kellett sokat néznem, hogy mennyire küszködik ez a nő, és próbálja kitalálni, mi hogyan legyen. Két férfi van a történetben lehetséges párként – naná, hogy mindkettőt a kutya miatt ismeri meg. Az egyikkel újrajátssza a 101 kiskutya nyitójelenetét, a másik meg egy helyes állatorvos. Borzalmas, hogy amikor a film eldönti, melyik az igazi, a másik milyen hamar le lesz építve. Szegény férfiból olyan idiótát gyártanak, akinek van egy helyes pofija, és az ember azt sem érti, hogy volt képes ilyen agybeli képességekkel megszerezni a diplomáját.

A nő családjáról meg beszélni is kár. A nővére a legidegesítőbb, és mindig ugyanazt a poént/már akinek vicces az agyzsibbasztó beszólásai/ nyomja.

Azt is sajnáltam, hogy visszatérő poén lett, hogy Sarah belelép a kutya ürülékébe.

Volt, ami tetszett benne, de messze nem minden és nem eléggé. Egyszer nézős komédia.

Patrick – Ebbel szebb az élet - 5/3 a kutya nagyon aranyos, az iskolai részekkel is elvoltam, de valahogy mégse az igazi.

https://www.youtube.com/watch?v=jasQ71rb3xM

Zsenis, családos, való élettel szembenézős, díjért versengős.

A baráti társaság továbbra is összejár, és együtt igyekeznek boldogulni a mindennapokban. Sheldon és Amy elkészültek az elméletükkel, és hatalmas a siker. A gyakorlati igazolás sem várat sokáig magára, egy páros – véletlenül ugyan – de gyakorlati bizonyítékra bukkant. Így már esélyesek a fizikai Nobel elnyerésére. Csak éppen a két gyakorlati tudós is szeretné ezt a díjat, így indulhat a belháború. Leonard szokása szerint az anyjával küszködik, aki a fiát inkább tekinti kísérleti nyúlnak, mint a gyermekének. Szerencsére mellette áll Penny, aki átgondolja a családalapításról szőtt elképzeléseit is. Stuart végre szerez egy barátnőt, Raj nősülni készül – de vajon az igazit találta meg, vagy csak belenyugszik a helyzetbe? Howard mesekönyv szerző lesz, bár lesz a történet kapcsán pár harca a feleségével…

Ha már 12 évadon át nézel egy sorozatot, kitartasz mellette. Nem számít, hogy már egészen más, mint amikor nézni kezdted. Hogy is lehetne ugyanaz? 12 év rengeteg, mindenki sokat változik, természetesen a sorozatok is. Jobb, rosszabb, nézőpont kérdése. Mindenesetre komoly gond, hogy el kell fogadni, ez ugyanaz, de mégis egy másik sorozat. (Erre még visszatérünk, ha rá bírom szánni magam, hogy a GoT záró évadáról írni kezdjek.)

Az Agymenők szerencsére nekem remekül működik egy családi, baráti sitcom sorozatként is. Valahogy úgy vagyok már vele, mint a Jóbarátokkal anno. Simán elnézem, kivel mi történik, és már nem várom el ugyanazt a szintet, mint az elején. Ismerősök, szinte barátok lettek a karakterek, akikkel történnek még mosolygós események is, de igazából az érdekel, mire fut ki a történetük. Lesz Nobel-díjas tudós Sheldon Cooper? Penny bevállal egy babát? Stuart kijön az állandó lúzer sarokból, és végre megleli a maga boldogságát?

Mert már régen nem azon megy a poénkodás, hogy a zseniális, de a való világban esetlen férfiakkal mi történik. Már mindenki családos, vagy nagyon jó úton halad ahhoz, hogy az legyen. Már nem a randizás nehézségei, hanem a gyereknevelés a kiemelt téma. De ez nem baj, és nem zavar, hogy ez az irány lesz a vezető. Már a 11-ben is láttam ezt a tendenciát, most még erőteljesebben jelen van, de ez is egyfajta fejlődés. Anno volt pár tudós, akik nem tudtak mit kezdeni a normál társadalmi viszonyokkal, éldegéltek a maguk elefántcsonttornyaiban. Most már mind részei annak a köröttük levő világnak, amibe eleinte olyan nehezen merészkedtek ki.

Mindenki hozza a szokott formáját, ennek megfelelően ugyanúgy tudok viszonyulni hozzájuk, mint eddig is. Leonard az, akit 12 év alatt se bírtam megkedvelni, de a csapat egészét még mindig szeretem. A színészek is már annyira rutinból tudnak játszani, hogy szerintem az a fura nekik, amikor valamilyen más műsorban szerepelnek, és más figurát kell játszaniuk.

Nagyon bírtam ebben a sorozatban, hogy a popkultúrára folyamatosan kikacsintanak, és vannak poénok rá, vagy éppen neves mellékszereplők. Idén e téren kevesebbet kaptam, amit sajnálok. Az egyetlen rész, a titkos pókerrel, nekem kevés volt. De ezt is annak tudom be, hogy a kocka poénok helyett most családban gondolkodunk.

Plusz, érezni azt is, hogy elkezdték zárni a történetet. Hiszen lassan búcsúzunk, végleg a sorozattól, és átvezetnek minket a Young Sheldon nézésére.

Agymenők - 5/4 szeretem ezt a sorozatot, ha már családi komédia is lett belőle. Nézeti, hogy régi barát.

https://www.youtube.com/watch?v=-cD588Z7UUU

Következik 5 kutyus. Emlékeztek, melyik filmben bukkantak fel?

1: Patrick

2: Hutch

3: Bailey

4: Chloe

5: Charlie

Megoldás: Tovább!

Történelmi, uralkodós, hatalomért küzdős.

Mary Stuart, Skócia királynője 18 évesen, a francia trónörökös özvegyeként tér vissza hazájába. Két célja van: békében uralkodni, és elérni, hogy unokanővére, Elizabeth őt nevezze meg örökösének az angol trónra. Ám Elizabeth-t a saját nemesei állandó nyomás alatt tartják: Mary fiatal és szép, ráadásul katolikus. Állandóan attól kellene rettegnie, mikor akarják a nem protestánsok a másik nőt a helyére ültetni. Így engedi, hogy ármánykodjanak a skótok politikai életében. próbál férjet is keríteni a lánynak, aki pont abba a Stuart hercegbe szeret bele, és megy hozzá az angol tiltás ellenére, akivel még erősebb a katolikus trónigény az angol koronára. Mindkét királynő tudatosan építi a politikai lépéseit, de a kor nem engedi, hogy békében uralkodjanak. A férfiak folyton a helyük akarják, és ellenséggé teszik őket is.

Anno nagyon vártam ezt a filmet. A korszakot nagyon szeretem, és még mindig kísért, hogy sorozatként milyen borzalmat csináltak a két királynő és Mary francia éveiről. Ne is jusson eszembe! Annál messze jobb ez a film, de még nem vagyok teljesen elégedett.

A koncepciót nagyon érezni: adott két kiemelkedő nő, akiknek az lenne a természetes, hogy összefognak, és valóban testvérekként uralkodnak. De ezt eltűri a férfivilág? Nem. Mindig pont úgy ármánykodnak, hogy saját érdekeik érvényesüljenek a női uralkodó ellenében. Pedig folyamatosan alapozzák, hogy rokonnak és barátnak is lehetett volna lenni – csak a politika, csak a személyes féltékenység, amit mindig kijátszottak ellenük.

Amiért mégis csalódott vagyok: hol marad az izgalom és a feszültség? Olyan unalmasan mondanak fel nagyon durva történeteket is, mintha semmiség és unalmas lenne. Van benne tulajdonképpen gyilkosság, nemi erőszak, nem is kevés hatalmi harc, és fel se tűnik, annyira semmilyen a tempó és a rá nem tett hangsúly. Pedig micsoda botrányok vannak itt, és semmi érzelmi hatásuk!

Ami viszont több mint szép: a film külsőségei. A kosztümök káprázatosak. Nagyon kitettek magukért a sminkesek és a fodrászok is. Nem győztem ámulni a hajviseleteken, amelyeket festményekről ismerősnek láttam. A ruhák, pazarak és gyönyörűek. Vizuálisan is nagyon jó húzásokat csinálnak velük: amikor Mary fekete ruháját széthúzzák és ott áll vörösben a vérpadon, egészen pazar. Sorolhatnám hosszan, a szemnek csemege ez a film. Ezt nőként tudtam élvezni, de el tudom hinni, hogy pl. egy izgalmas történelmi filmre vágyó férfit nem kárpótol egy-egy elegáns és szép ruhadarab.

A szereposztás is remek. Saoirse Ronan remek Mary lett, erős és törékeny, amikor az kellett. Jól állt neki a kor divatja is, a karakter ereje is. Neki simán elhittem, hogy belovagol a csatába és közli a férjével, hogy a kardot nem mutatóba hozták. Margot Robbie karaktere a kevésbé izgalmas karakter, de szépen beletette, amit csak lehetett. A vizuális átalakulásról nem is beszélve – borzongató az a fehér arcfestés, ami különben valóban jellemezte a királynőt.

Különben, a film csúcspontjára betett találkozó az életben nem történt meg, de a film dinamikája adta magát, hogy leforgassák. Nagyon sajnálom, hogy mégis olyan lett, mintha nem beszélnének, csak leveleket váltanának egymással. Már írtam, az érzelmek hiányoztak.

Minden kritika ellenére érdemes megnézni, van koncepciója és látványvilága is.

Két királynő - 5/3,5 a díszletek és kosztümök, a két főszereplő színésznő remekek, de a történet sajnos lapos.

https://www.youtube.com/watch?v=tHTOEHUuexw

Cím: A nő az ablakban

Készítők: Joe Wright rendezi, majd meglátjuk, mennyire áll jól neki a thriller. A dráma biztosan menni fog. Amy Adams annyira belejött a zsánerbe, hogy a Sharp objects után marad a zsánerben. Akad még más jó szerzemény is a stáblistán: Julianne Moore, Gary Oldman, például.

Műfaj: thriller

Cselekmény: Anna képtelen kimenni a házából. Így, unalmában gyakran követi szemmel a szomszédokat. Az egyikben pedig valami nagyon nem stimmel – esküdni merne, hogy az asszony eltűnt, és most más játssza a szerepét. De hogy nyomozzon a házából?

Várható megjelenés: 2019 ősze, várhatóan október

Miért várós?

• Amy Adams jó színésznő, ez neki való szerepnek is tűnik.
• A regényt olvastam. Annyira tetszett, hogy várjam a filmet is.
• Korrekt thriller, a regénynek a vége is ok volt.
• Wright dolgait a Vágy és vezeklés óta nézem, ez is várós miatta.

Utód keresős, rómaiakkal harcolós, varázsitalos.

A kis gall faluban az élet a szokott rend szerint zajlik. A rómaiak szívesen elfoglalnák ezt az utolsó szegletet is, de amíg van varázsital, esélyük sincs. Csodaturmix éppen hozzávalókat gyűjt az erdőben, amikor esik egyet. Elgondolkodik: lehet, hogy túl idős már, hogy a falu druidája legyen? Úgy dönt, ideje megtalálni az utódját, akinek a varázsital titkát is átadhatja. Asterix, és a falubeliek nem örülnek a hírnek, de ha már így alakult, segíteni akarnak. Együtt mennek a druida tanács elé, akik listázták a lehetséges jelölteket. Míg Csodaturmix és a férfiak az országot járják megnézve a jelölteket, a rómaiak ki akarják apasztani a falu készleteit, hogy aztán elfoglalhassák azt. Csodaturmix régi riválisa is akcióba lendül…

Az Asterix és Obelix történetek se fognak kikopni a mozikból még egy darabig – mindig lesznek újabb gyerekek, akiknek lehet mesélni az utolsó gall faluról, amelyet nem tud a nagy Caesar sem elfoglalni. Hála egy bizonyos italnak, meg két barátnak. Ugyan hiányolom a filmeket, a mesékkel is elvagyok, a kisebbeknek még jobb is ez a formátum.

Mese, így rajzolva bármit meg lehet benne csinálni. Ezt ki is használják – ebben a részben láthatunk különféle varázslatokat, nagy verekedéseket, de a kedvencem a mese végén volt. A druidák párharcában egyfajta Transformers jelenet bomlik ki, ami a legviccesebb jelent volt a teljes játékidő alatt.

Emlékszem, az első ilyen technikával készült mesén volt kiakadás – sokaknak nem tetszett, hogy rajzok helyett 3D animációk készültek. Pedig lényegében nincs különbség, ez is látványos, szép formátum. Nem torzították el a szereplőket sem, mint tették a Hupikék törpikékkel. Az a mese tényleg kiakasztó volt a régiek ismerőinek, itt nem ez a helyzet – messze nem.

Ami gyengébb kissé a szokottnál, a történet. Csodaturmix válságát erőltetettnek éreztem, majd a meghallgatások mellett megy a szokott történet. A rómaiak próbálkoznak, jól elverik őket, és mire a baj beüt, visszaérnek a harcosok meg a varázsital. Nem is zavarna a klisé, ha jobbak lettek volna a meghallgatások. Egy volt, amit viccesnek találtam: egy druida a kenyeret tudja szaporítani, plusz, nagyon úgy néz ki, mint Jézus.

Most kevesebbet van a színen Asterix és Obelix is. A melákot nem is hiányolom annyira, de Asterixet és a kutyáját igen. Nem is rémlik, hogy most benne lett volna a kutya. Volt helyette egy idegesítő gyerek – nem volt jó csere. De a főszereplővé Csodaturmix lép elő – róla, a druidákról tudhatunk meg most többet. Csak éppen a válaszok nélkül.

Hiszen felmerül, ha van ez az ital, miért nem szabadítják fel a rómaiaktól az otthonuk? Csodaturmix ugyan felveti, hogy veszélyes lehet az ital a nem megfelelő kezekbe kerülve – de könyörgöm, nem ez a rendszeres konfliktus? Ebben a részben is előkerül, többen is isznak, akiknek nem lenne szabad.

A mesék azért valamit taníthatnak a gyerekeknek. Most tisztán kivehető az üzenet, amit a Pókember is nagyon régen nyomat. A nagy erővel nagy felelősség jár. Gyerekszemmel humorosan, emészthetően teszi ezt.

Egyszer simán meg lehet nézni, de rajongót nem farag senkiből.

Asterix – A varázsital titka - 5/3 látványra korrekt, a mesének vannak aranyos elemei. Több humor és kaland jó lett volna.

https://www.youtube.com/watch?v=xEqw1okirtY

Merényletes, menekülős, kamaszos.

Utoya egy sziget, ahol rendszeresen szerveznek táborokat a fiataloknak. Most is itt vannak, miközben otthonról aggasztón híreket kapnak. Oslóban terroristatámadás volt, bombát robbantottak. Ez foglalkoztatja Kaját is, aki a testvérével van a szigeten. Majd hirtelen furcsa zajt hallanak meg: mintha lövések lennének. A menekülő társaik láttán már nem kérdés, hogy itt is valami borzalom történik. A fiatalok menekülnek, nem értik mi történik, miközben rendőrnek öltözött férfi gyilkolja őket. Páran a csónakokhoz akarnak menni, akár úszva is elmenni innen. Kaja is élni akar, ő is fél, de a testvérét sem akarja hátrahagyni. Visszaoson és keresi Emilie-t. Közben mindenki, menekül, fél, és nem érti, miért és mi történik velük.

Ott tartunk, hogy a terrorista események részei a mindennapoknak. Mást se hallunk, csak hogy embereket támadtak meg, lőttek le, robbantottak. A leghíresebb 9.11, de a történelem egyre szállítja a borzalmakat. Norvégiának is volt pokoli napja, július 22-én.

A film trükkje az, hogy belülről mutatja meg az eseményeket. Nem látjuk és tudjuk, ki és miért vadászik a gyerekekre, csak ott a fenyegetés, amivel kezdeni kell valamit. Azt ragadják meg, mennyire megnöveli belülről a borzalmakat, hogy semmi logika nincs, csak a tudás, hogy valaki vadászik rájuk, és öli őket. A miért nem kap választ, így még borzalmasabb ez az egész. Nem marad más, csak a pánik és a rettegés.

Érdekes csoportdinamikai szemszögből is. Hogyan menti valaki magát, ki lesz az, aki a többiekkel is törődik, hogy működnek össze és rettegnek együtt. Ami nekem furcsa volt, hogy nem voltak olyanok, akik visszatámadtak. Ok, nekik nem volt fegyverük, de annyival többen voltak! Senkinek nem jutott eszébe a sok lúd disznót győz elv? Lett volna, aki belehalt volna, de összességében kevesebb áldozat lett volna egy sikeres lerohanás után, mint így, hogy céltáblát játszottak. De gyerekek voltak, valahol érthető is, hogy egyikük sem vállalta be a mártír szerepét, csoportban sem.

Ebben a filmben volt értelme annak, ahogy a kamera a gyerekekre fókuszált, és a kézi kamerás módszerrel remeg, mozog velük a kép. Itt vissza tudják adni annak a zaklatottságát, ahogy érezhették magukat. A káoszt, a félelmet. Ki nem állhatom ezt a megoldást, zavarja a szemem, de itt volt értelme, így elviseltem.

A karakterekről nem sokat tudunk meg, Kaja van kiemelve, de nem számít az ő személye. Milyen a múltja, a karaktere? Itt azért fontos, mert áldozat. Mert egy a sok közül, akivel kicsit azonosulhatunk, de elég üres a személye, hogy bárkit bele láthassunk.

Színészek – nincs benne ismert színész. Dán fiatalok. Még esélyt sem látok arra, hogy valaki nagy karriert csinál innen. Nincs érzelmi skála, nincsenek se mély konfliktusok, se semmi. Itt félnek, rettegnek, ennyi. Ez kellett a filmbe, pont.

A mondanivalót nem kimondja, hagyja, hogy mindenki megértse és levonja. A terror pusztít, és az áldozatok helyzete borzalmas. Még azoknak is, akik túlélik. Trauma, egy életre.

Humort ne is keressen senki, ez nem olyan film!

Át tudja adni annak a rettenetét, ami a fiatalokkal történt. Nagyon nem jó nézni, nem is az a cél. Megterheli a nézőt, direkt.

Utoya, július 22. - 5/3,5 drámai, ereje van, és cseppet sem szórakoztató. Megráz, ez a lényege, de nem tetszett.

https://www.youtube.com/watch?v=mgF83LnQOOA