Zsenis, családos, való élettel szembenézős, díjért versengős.

A baráti társaság továbbra is összejár, és együtt igyekeznek boldogulni a mindennapokban. Sheldon és Amy elkészültek az elméletükkel, és hatalmas a siker. A gyakorlati igazolás sem várat sokáig magára, egy páros – véletlenül ugyan – de gyakorlati bizonyítékra bukkant. Így már esélyesek a fizikai Nobel elnyerésére. Csak éppen a két gyakorlati tudós is szeretné ezt a díjat, így indulhat a belháború. Leonard szokása szerint az anyjával küszködik, aki a fiát inkább tekinti kísérleti nyúlnak, mint a gyermekének. Szerencsére mellette áll Penny, aki átgondolja a családalapításról szőtt elképzeléseit is. Stuart végre szerez egy barátnőt, Raj nősülni készül – de vajon az igazit találta meg, vagy csak belenyugszik a helyzetbe? Howard mesekönyv szerző lesz, bár lesz a történet kapcsán pár harca a feleségével…
Ha már 12 évadon át nézel egy sorozatot, kitartasz mellette. Nem számít, hogy már egészen más, mint amikor nézni kezdted. Hogy is lehetne ugyanaz? 12 év rengeteg, mindenki sokat változik, természetesen a sorozatok is. Jobb, rosszabb, nézőpont kérdése. Mindenesetre komoly gond, hogy el kell fogadni, ez ugyanaz, de mégis egy másik sorozat. (Erre még visszatérünk, ha rá bírom szánni magam, hogy a GoT záró évadáról írni kezdjek.)
Az Agymenők szerencsére nekem remekül működik egy családi, baráti sitcom sorozatként is. Valahogy úgy vagyok már vele, mint a Jóbarátokkal anno. Simán elnézem, kivel mi történik, és már nem várom el ugyanazt a szintet, mint az elején. Ismerősök, szinte barátok lettek a karakterek, akikkel történnek még mosolygós események is, de igazából az érdekel, mire fut ki a történetük. Lesz Nobel-díjas tudós Sheldon Cooper? Penny bevállal egy babát? Stuart kijön az állandó lúzer sarokból, és végre megleli a maga boldogságát?
Mert már régen nem azon megy a poénkodás, hogy a zseniális, de a való világban esetlen férfiakkal mi történik. Már mindenki családos, vagy nagyon jó úton halad ahhoz, hogy az legyen. Már nem a randizás nehézségei, hanem a gyereknevelés a kiemelt téma. De ez nem baj, és nem zavar, hogy ez az irány lesz a vezető. Már a 11-ben is láttam ezt a tendenciát, most még erőteljesebben jelen van, de ez is egyfajta fejlődés. Anno volt pár tudós, akik nem tudtak mit kezdeni a normál társadalmi viszonyokkal, éldegéltek a maguk elefántcsonttornyaiban. Most már mind részei annak a köröttük levő világnak, amibe eleinte olyan nehezen merészkedtek ki.
Mindenki hozza a szokott formáját, ennek megfelelően ugyanúgy tudok viszonyulni hozzájuk, mint eddig is. Leonard az, akit 12 év alatt se bírtam megkedvelni, de a csapat egészét még mindig szeretem. A színészek is már annyira rutinból tudnak játszani, hogy szerintem az a fura nekik, amikor valamilyen más műsorban szerepelnek, és más figurát kell játszaniuk.
Nagyon bírtam ebben a sorozatban, hogy a popkultúrára folyamatosan kikacsintanak, és vannak poénok rá, vagy éppen neves mellékszereplők. Idén e téren kevesebbet kaptam, amit sajnálok. Az egyetlen rész, a titkos pókerrel, nekem kevés volt. De ezt is annak tudom be, hogy a kocka poénok helyett most családban gondolkodunk.
Plusz, érezni azt is, hogy elkezdték zárni a történetet. Hiszen lassan búcsúzunk, végleg a sorozattól, és átvezetnek minket a Young Sheldon nézésére.
Agymenők - 5/4 szeretem ezt a sorozatot, ha már családi komédia is lett belőle. Nézeti, hogy régi barát.