Nyomozós, noir, éjszakai életes, feszült történelmi pillanatos.
Gordon Zsigmond lételeme az oknyomozó újságírás. Szerkesztő is, de ha felbukkan egy jó sztori, nem tudja elengedni. Egy este egy szép, fiatal nő szólítja meg, aki furcsán távozik, ahogy érkezett is. Másnap holtan látja viszont, írnia kellene róla egy cikket. Könnyen el lehetne intézni: újabb prostituáltat vertek agyon. De Gordon szimatot fogott, ez a történet sokkal többről szól. Érzi, hogy a lány nem egy sima utcanő volt a sarokról. Nyomozni kezd, hiába akarják egyre fentebbről megállítani. Neki ez csak a jel, hogy még jobban kell dolgoznia az igazságért. A helyzetét bonyolítja, hogy élete szerelme hazatér Németországból. Krisztina szó nélkül ment el, de a szikra még megvan, amit a közös munka könnyeden képes lehet belobbantani…
A magyar film napjainkban és az utóbbi pár évben olyan reneszánszát éli, amire nem is tudom, volt-e már példa a filmművészet történetében. Könnyen tudnám emlegetni a Saul fiát, aminél sokkolóbb és megrázóbb filmet nagyon régen nem láttam. De nagy Kincsem fan is lettem, szerettem azt az áltörténelmi, modern kikacsintásokkal teli romantikus mesét.
Már van bennem egészséges kíváncsiság, ha jön egy újabb magyar film. 2017 második felében én nem a Viszkis filmet vártam, hanem ezt. A Budapest noir feltűnését. Hiába, annyi Gordon Zsigmond regény átrágása után az lett volna a fura, ha másként lett volna.
De sajnos, könnyen lehet, hogy összességében a Viszkis fog jobban tetszeni. Mert a Budapest noir csalódás volt, annyival többet vártam! Most egyszerre akarnám szeretni is, utálni is, ami cseppet sem egyszerű.
Az alapanyag nagyon jó volt, és sajnos a film cselekménye nem ér fel a regényével. Az a politikai légkör, az a feszültség, az a döbbenet az igazságra, amit a regény szállított, a filmben nagyon csak nyomokban volt jelen.
Kondor noir regény írt, a film inkább csak külsőségeiben tudott az lenni. Ahogy Gordon Budapest utcáit járja, a nőkkel való kapcsolata, a tipikus noir karakterek feltűnése. Valamit ad, de nem az igazi.
Nem olyan, mint egy mozifilm! A vizsga, a Félvilág is csak tévéfilmek, de sokkal ütősebbek, mint amit ez a film tudott nyújtani. Pedig ez elvileg mozifilm. (Csak elvileg.)
Ami a legjobban megfogott a történet egyes fordulatai mellett, a szereposztás. Mindig jó játék számomra, hogy beazonosítsam, kit honnan ismerek. Itt pedig akadt bőven ismerős arc, filmből és sorozatból is. Csak színház, de Aranyélet pillanataim is voltak, de olyan nagyobb név is bőven akadt, mint Kulka János, Kováts Adél vagy Dobó Kata.
Sokkal-sokkal többet vártam, ezért utálni is akarom, de az alaptörténet akkor is erős, így nem tudom utálni. De a konklúzió az, inkább újraolvasom a regényt, mint nézem a filmet újra!
5/3,5 (Budapest Noir
) egyszerre akarom utálni is, szeretni is, és igazából egyik sem sikerült. Szeretni, mert a regényt nagyon szerettem, olvastam a teljes sorozatot és a noir műfaja is bejön. Lehet, hogy felszínes tőlem, de szeretek ismert arcokat látni a vásznon, és itt ez az igényem is teljesen ki lett elégítve. De utálni is kellene, mert Kondor annyival jobb regényt írt, mint amit filmen kihoztak belőle! Nincs mozi hangulata, olyan, mint egy jobban sikerült tévéfilm. Jobbat vártam, de ha készülne folytatás, megnézném. Reménykedem, töretlenül.
