Új életet kezdős, összemenős, emberséges, társadalmas.
A norvégok előállnak egy ötlettel, mely megoldaná a világ válságainak kérdését. Az embereket össze lehet meneszteni, mesterségesen létrehozott településeken elhelyezni, és így sokkal kevesebb energiát használnak, lényegesen kisebb a biológiai lábnyomuk. Külön vonzó lehet, hogy a pénzük is többszörösét éri majd, hiszen a kis holmik lényegesen olcsóbbak is. Amint a technika mindenkinek elérhető lesz, Paul és a neje is készek belevágni. Audrey mindig is jobb házat, autót, életet akart, és így megengedhetnék maguknak. Ám az összement Paul a mini város kórházában azzal szembesült, hogy a felesége visszakozott, egyedül maradt az új életében. Eleinte magányos, de sorra ismer meg új és érdekes embereket, köztük a koreai menekült Ngoc Lan-t is, és lassanként lesz egy boldog élete, új problémákkal szembenézve.
Egy film halála lehet az előítélet. Nem egyszer megesett ár, hogy valamit vártam egy filmtől, és valami teljesen mást kaptam. Ez legtöbbször negatív érzettel társul, ha különben érdekes és más szempontból jó is a film, amit így láttam. Az anyám tipikusan ilyen, ami kellő nyitottsággal és nem egy okos thrillerre várva még tetszett is.
De sajnos a Kicsinyítés nem illik bele a skatulyába, bár ettől is mást vártam. Komédiát. Komolyan azt hittem, majd tele lesz ötletes és vicces dolgokkal, hogy milyen lehet az élet hüvelykujjnyi méretben. Hogy laknak babaházakban, vagy milyen veszélyeket rejt a környezet, hogy szerzik be miniben azokat a dolgokat, amiket normálméretben megszoktak.
Ehhez képest? Dramedy, de nem tudnám eldönteni, hogy a dráma vagy a komédia vonal az erősebb benne, mert igazából egyikre se illik. Környezetvédelmi, film hosszúsági PR film? Komolyan, legszívesebben ezt a címkét nyomnám rá!
Ilyen szempontból tényleg egy átgondolt, és sok mindent felvető filmmel állunk szemben. Hogy a környezetet tényleg tönkretesszük, és hogyan lehetne ezen segíteni? Ha kisebbek lennénk, sokkal kevesebb helyen többen elférnénk, és nem terhelnénk le úgy a környezetet. De ugyanez más irányú kérdéseket is felvet, és sokat meg is mutat belőle a film. A legérdekesebb felvetése, hogy mit tenne egy ilyen technológiával a politika? Nagyon kész, ahogy pl. egyesek a migránsokat kényszer kicsinyítik.
De az is egy jó felvetés, hogy a többség nem a Föld védelmében lesz kicsi. Hanem mert így a saját gondokkal teli, keserves életéből a gazdagokéba léphet. Elég csak megnézni Paul házát még normálisként, majd kis méretben! És ez rengeteget elmond az emberekről, és jogos az a keserű, emberellenes nézet, amit a filmbe is beletettek.
Amint ezt a hálót leveszem a filmről, és szórakoztató filmként próbálom nézni, már nem tetszik az eredmény. Unalmas, a karaktereivel együtt, és szerintem sokan szánalmasak is.
Vannak jó gondolatok benne, de összességében nekem nem jött be ez az alkotás.
5/3 (Kicsinyítés) új értelmezése a dramedy műfajnak. Van benne drámai elem, akad benne vígjáték is, de igazából egyik sem lett. Nem nevettet, nem is ráz meg. Feldob pár olyan kérdést, ami emberiség szinten is érdekes lenne, de nem lyukad ki semmire. A külsőségek korrektek, a szereposztás parádés, de minden mással bajom van. Nincs benne mélység, de nem is könnyed komédia. Az meg csak hab a tortán, hogy olyan főhőse van az egésznek, akit szánni is kéne, meg nem is. Olyan kis szerencsétlen…
