Családos, humoros, zseni családos, gyerekes.
A 9 éves Sheldon Cooper idén kezdi a gimnáziumot – a fiú IQ-ja messze a legmagasabb a környéken, egy igazi kis zseni. Ehhez mérten a szociális készségei hiányosak. Fő is a feje a 14 éves bátyjának, aki egy osztályba kerül a kisöccsével. Örül az ikerhúga, aki végre szabadul a testvérétől. A vallásos anyja meg leginkább félti a gyerekét, nehezen engedi el, noha a férje és az anyja is biztatja, ez a legjobb, amit tehetnek. Jönnek is sorra a kezelésre váró helyzetek: ki fog vele barátkozni? Hogyan viselik a tanárok a gyereket, aki mindig mindent jobban tud náluk? Házassági veszekedés, testvér rivalizálás, a testnevelés órák réme, a nagymama könnyedebb stílusa, sok-sok megoldásra váró konfliktus, amelyekben testet ölt az a Sheldon Cooper, akit az Agymenőkben megismertünk.
Nálam nagy és pozitív meglepetés lett ez a sorozat. Nem olyan, mint amit vártam, sokkal kedvesebb és barátságosabb, de talán pont azért tetszett. Ez az a típusú sorozat, amit napfényesnek lehetne jellemezni. Jó kedvem lesz tőle, jobban hiszek az emberekben, nagyon pozitív és szerethető az egész.
Az alapszeretet jön az anyasorozatból, de szerencsére nem arra épül, és annak is tökéletesen érthető és szerethető, aki a 9 éves Sheldont ismeri meg először. Igaz, annak lesznek plusz humormorzsák, aki követi a felnőtt fizikus életét is. Mert ilyen-olyan utalásokat megengednek maguknak, és látni fogjuk, hogy alakultak ki azok a szokások, melyek a nagyot is jellemzik. A madáriszony, a mindenféle szerződések – miért is lett hitelesített jegyző is Sheldon? A válasz itt van!
Ez egy kedves sorozat, nagyon találó rá ez a jelző. A család érték benne, és ha komédiaként minden szereplőnek meg is van a maga fura dolga, összetartanak, és nem lehet azt mondani rájuk, hogy bajok lennének benne. Aki nézte az Agymenőket, és közbe ráfülel a történetekre, amelyeket Sheldon a nyomorúságos gyerekkoráról megoszt, meg is lepődik majd. Talán ezért kaptam én is mást, mint amilyen ez a sorozat.
Mert Sheldon túldramatizál – tulajdonképpen mindent megtett a család azért, hogy egyszerre lehessen gyerek és zseni is. Elfogadták, védték és szerették, amibe beletartozik az is, hogy a testvérei helyenként komiszak. Kié nem? Ez is része a gyerekkornak! Nyoma sincs azoknak a traumáknak, amelyeket az anyasorozat felvezetett. De jó ez így, sokkal jobban szeretem ezt a hangulatot, mintha tényleg Sheldon egy rémálomból érkezett volna.
Nekem bejön, hogy narrál Jim Parsons. Már olyan füllel is figyelem, hogy összekössem az Agymenőkkel. A készítők is játszanak ilyesmikkel, de akár több áthallás is jöhetne nekem. Pl. most nagyon mozgatja az agyam, hogyan lesz ez a nagyszájú, a világban ravasz és életképes Missy az a lány, akit az Agymenőkben láthattunk. Ég és földnek tűnik a kettő. Az elején talán kicsit sok volt Parsons, de mára ebben is megtalálták az egyensúlyt.
Eltalálták a szereposztást is. Iain Armitage megtestesíti, amilyen Parsons is volt az elején. Az ember agyára megy, szeretjük és valahogy cuki, de életben milyen idegesítő lehet egy ilyen figura! Armitage aranyos, és szerintem jól elkapta a karaktert. De a teljes család is OK.
Nekem a szívemhez nőtt a sorozat, rendszeresen Agymenők után nézem, szeretem!
Young Sheldon - 5/4,5 kedves családi, emberbarát humorral. A végére már azt is szerettem, akit az elején nem.
