Voltatok már úgy, hogy csak akkor akartatok belekezdeni egy filmbe, sorozatba, ha úgy alakul a vége, ahogy szeretnétek? Én gyakran kaptam azon magam, hogy azért böngészek a neten, hogy kiderítsem, egy sztoriban ki hal meg, kik jönnek össze. Mert nem akarom végigdrukkolni a több részt vagy több órát, ha a készítők nagyon máshogy képzelték, mint én! (A Batman - természetesen Nolan-trilógia - végét is előre megnéztem, mert akkor inkább ne is lássam, ha Bruce nem éli túl!) De sajnos, gyakran nem találok semmit, mert az kimondatlan szabály, hogy nem lőjük le előre a történetek csavarjait. (Erre különben igyekszem én is figyelni.)

Ezért arra jutottam, minden vasárnap egy történet erejéig megszegem a szabályt, és bizony valaminek a végét fogom elmesélni, és elmerengek rajta, hogy esett ez nekem. Lesz, ami jól - a heti ilyen -, de lesz bőven kritikai hang is.

A héten a Nap nap után kerül górcső alá!

Akkor el is mesélem a film végét: A egyre komolyabb bűntudattól szenved, amiért Alexander testében marad, nem engedve vissza a fiú lelkét. Mert Alexander jó ember, aki fontos másoknak, aki nem ezt érdemli. Így elhatározza, hogy továbbáll. Rhiannon tudomásul veszi, bár fájó szívvel. Ő még így is folytatná a szerelmével, ha minden nap mással is kellene lennie. De A előre gondolkodik. Hogy élnének így? Egyik sem az ő teste. A környezete nem értené meg, miért jár minden nap mással, elszakadna a családjától. Ahogy idősödnek, könnyen lehet, hogy olyan testekbe kerülne, akiknek már családja van. Vagy, ha ők akarnak gyereket, az kinek a gyereke lenne? És ha össze is jönne, A lenne az apa, mi a garancia, hogy a kicsi lelke nem kezd el vándorolni az apjához hasonlóan? Nem maradhat, és a lánynak tovább kell lépnie. A arra biztatja, adjon egy esélyt az igazi Alexandernek, aki tökéletes lenne neki, minden pontban illik az álompasi listájához. Egy estét még együtt töltenek, de éjfélkor A elengedi ezt a testet, és másnap ébredve az aktuális testében meg sem áll New Yorkig. Az iskolában Alexander, már az igazi, beszélgetni kezd a lánnyal és együtt indulnak el, beszélgetve, mosolyogva.

Az érzetem: ez így teljesen korrekt volt. Ugyan bennem van a kisördög, hogy mi lett később, de a történet így jól zárták. Nem szomorú, nem is happy end, olyan elfogadható. Ez a reális, aminek történnie kellett, és mindenki elképzelheti, összefutnak-e még az életben.

Ami miatt viszont ez lett a SpoilerZóna heti adagja: el akarom mesélni azt is, miben más a regény. Ott többet kapunk ebből a lélekvándorlásból. Itt A teljesen egyedül van, nem is ismer olyat, aki ilyen lenne, mint Ő. A regényben találkozik eggyel, aki egészen máshogy fogja fel a létet, mint A. Ő tanítja meg arra, hogy nem kell testről testre vándorolnia. Megállhat, birtokolhatja a testet, amibe került. Csak A jó lélek, ő nem lenne képes így ellopni mások életét, mert tulajdonképpen erről van szó. A másik vándorló megtanítaná, hogyan ölheti meg a test igazi gazdáját, így teljesen megszerezve a testet. A menekülése a kötet végén nem csak azért van, hogy Rhi élhesse az életét. Ki kell derítenie többet magáról, a létéről és a hozzá hasonlókról. Ott nagyon nyitva van a sztori, hogy egy egész világ vár még a felfedezésre. Ezt a szálat a filmből teljesen kivették, különben szerintem, okosan. Így romantikus tinifilm tudott lenni, ezzel elmenne egy egészen más irányba.

De ezzel regény szinten még nem ért véget a történet! Ugyanis Levithan írt egy társregényt is a könyvnek. Az Egy másik nap ugyanez a történet, de Rhiannon szemszögéből. Cselekményben is ugyanaz, csak változik a nézőpont.

Ami nekünk lényeges belőle, az a vége lesz. A filmen úgy tűnik, hogy Rhiannon felfogta, mit kért tőle A, élni fogja az életét és ad egy esélyt Alexandernek is. A kötetben viszont nem ez van! Ott már arra készül a terv, hogy a lány követi A-t, meg akarja találni, vele akar lenni. Tulajdonképpen mindaz, ami reálissá és igazzá tenné a sztorit, ezzel megsemmisül. Mert a tini románc nyer így minden értelem felett. Mondanom se kell, mennyivel jobbnak érzem azt az utat, amit a filmben választottak.

Egy szempont van, amiért a könyvé jobb. A folytathatóság. Levithan regényei kiáltanak egy zárásért, annyira nyitva van, hogy könnyeden lehet belőle trilógia. Egy nyálas, nagyon happy end lezárással, amire semmi gusztusom. A film viszont zárt, nehezen folytatható, és nekem úgy tetszik jobban.

Ez lett volna a Nap nap után, konklúzióként levonva, hogy a lehető legjobb véget kapta a film, nekem tetszett így.