Kincskeresős, baráti körös, egymással kiszúrós, kalandos.
Archer még mindig kómában van, és egy újabb vízió játszódik le az agyában. Ebben a változatban az 1930-as években járunk, egy egzotikus vidéken. Itt Archer pilóta, míg Pam a szárnysegédje. Nőcsábász, életművész alak, aki utálja a nácikat. Összeszűri a levet a szigeten nászutas gazdag nővel, akit a férje itt is hagy, és aki kénytelen lesz beállni örömlánynak Archer anyjánál. Archer szeme a helyi bennszülöttek hercegnőjén akad meg, aki azonban a szigetre érkezett gazdag és befolyásos némettel kokettál. Hiszen az egyik itteni szigeten rejtőzik egy vagyonokat érő szobor, amit mindenki meg akar szerezni. Csak éppen gyilkos szörnyek, kannibálok, futóhomok, mindenféle veszélyek várnak a kincsvadászokra.
Nem is titkolt célja a készítőknek, hogy ezekkel a kómás epizódokkal frissen tartsák a sorozatot. Most kicsit antológia jellegű is – minden évadban ugyanazok a szereplők, hasonló karakterek bőrében, de más történetben és szerepben. A módszer, amit az AHS sikerre vitt, és egyre több hasonló próbálkozás születik.
Az Archer világnak ez kifejezetten jól is áll. Részemről sokkal jobban szórakozom ezeken az agymenéseken, mint Archer normál ügynök kalandjain. Mindegyiknek van egy kis retró érzete is, olyan témákat és stílusokat előszedve, melyek korábban voltak divatban.
Az aktuális évad régi stílusú kalandfilmes. Mint egy nagyon elvetemült Indiana Jones? Tudom, a készítőknek egy nyolcvanas évekbeli sorozat egy bizonyos része volt az alap, de mivel az nálunk ismeretlen, kerestem más referencia pontot. Ahogy Indy esetében is: van rejtélyes kincs, vannak nácik, van veszélyes terep és végzet asszonya is. Éppenséggel pont Archer lóg ki a sorból, Indiana Jones messze szimpatikusabb alak, mint Archer.
Mert bizony itt még mindenki elvetemült és igencsak esendő. Ha belegondolok, milyen figurák mozognak ebben a világban, nincs egy sem, aki pozitív hős lehetne. Archer elvileg háborús hős, de tulajdonképpen csak egy nagyszájú és vakmerő szoknyabolond, aki ha tehetné, csak bulizna. Az anyja hideg, szívtelen, és szintén alkoholista. Cheryl házasságtörő, narcisztikus, általában tiszta idióta, de néha zseniális. Lana nagyszájú egoista, aki alaposan kihasználja a körötte levőket – és még folytathatnám. Mindenkinek több a rossz, mint a jó tulajdonsága. Ők nem hősök – és mindig ilyenek, mindegy, hogy itt éppen kincset keresnek a szigeten, vagy noir stílusban nyomoznak, vagy drogot árulnának, vagy szuperkémek.
De valahol ez a sorozat ereje is, mert ezek a figurák viccesek. Minden agymenés ellenére összetartanak, és akkor is van köztük kémia, ha néha hátbaszúrják egymást.
A sorozat tele van ötletekkel, ha ezek némelyike morbid vagy a fekete humor szélsőségeit is érinti. Nem állítom, hogy mindenre vevő vagyok belőle, de egyelőre több tetszik, mint amivel fenntartásom lenne. Idén a madáron kész voltam – ami nálam nagy szó, madárfóbiás lévén.
Az ötletek mellett jók a szövegírók is, pengeéles, találó párbeszédek sora van a műsorban.
A grafika is egyre jobb. A szereplők a szokott kinézetük hozzák (fura is lenne, ha mások lennének), de a tájak, akciók kifejezetten látványosak.
Látszatra az Archer mese, de senkinek eszébe ne jusson a kisgyereknek betenni szabadidős tevékenységként! Ez kifejezetten felnőtteknek szánt mese.
Archer - 5/4 elvetemült, de szórakoztató. Fordulatos, jól megírtak a párbeszédek. Mese felnőtteknek.
