Gyerek – kutya barátságos, kalandos, családi.
A Carter család most költözött, az apa nagyon bele van merülve a munkájába, a nagyobb kisfia magányos. Egy este Michael kénytelen moziba menni a fiaival, megígérte, hogy megnézik az új kutyás filmet. Ott is mobilon dolgozna, de rászólnak, és nézni kezdi a filmet. Ami annyira szíven üti, hogy otthon mesélni kezd a fiának. A gyerekkoráról, melyben az a kutya volt a legjobb barátja, akinek a filmben látták a további sorsát. Vörös igazi neve Blue volt, akit egy áradáskor a nagyapjánál elhelyezett Mick mentett ki a tóból kiskutyaként. Kék mocsokba találta, így lett Blue. Vele kalandozta át az évet, amíg az anyja a szanatóriumban felépült. Megtanult motorozni, vetélkedett a tanárnője szerelméért, és egy sámán szellemével is volt kalandja. És Blue volt, aki mindig mellette 
volt.
Vannak történetek, melyek a kutyák hűségéről szólnak. Nálunk a legismertebb Lassie története, aki átkel a fél országon, hogy hazaérjen kis gazdájához. Mindig megkönnyezem Hacsi történetét is, amely eredetileg japán történet, de az Államokba Richard Gere és egy akita tette ismertté egy szép filmben. Az ausztráloknak pedig ott volt Vörös. Aki egy bányászközösségbe illeszkedett be, és gazdát választott egy világvándor, jólelkű fiatalember személyében, aki túl korán és tragikusan halt meg. Vörös pedig kereste, várta, amíg csak élt.
Sajnos, ami egyszer siker volt, előbb-utóbb kitermel egy folytatást, előzményt vagy újrafeldolgozást. A Vörös kutya előzményt kapott, angolul elég vicces alcímmel. Lefordítva: Vörös kutya – igazából kék. Magyarul meg se próbálták visszaadni.
Előzmény, egy teljesen külön történet, amit egy kerettel illesztettek a másikhoz, illetve a mozi jelenetnél pár filmkockára feltűnik az előző film. De ehhez a családi filmhez nem kell annak az ismerete, minden téren megáll a saját lábán.
Egy családi film, amiben pontosan érezni, hogyan akarnak az ember szívébe és könnycsatornáiba gázolni. A durva, hogy ezt éreztem, és mégis meg tudott hatni a film. Van benne pár olyan jelenet, amikor szabályosan úgy éreztem, kitépik a szívem egy részét. Amikor a moziban Michael felismeri a gyerekkori legjobb barátját és elsírja magát. Amikor a múlt zárásaként haza kell mennie a kisfiúnak, de a kutyáját nem viheti magával.
De nem tragédia ez a film, vígjáték. Kalandos, gyerekes, könnyed. Mert az a hangsúly, mi mindent élt át együtt Mick és Blue. Egy ausztráliai farmon, ahol akadt vad ló, közel voltak a bennszülöttek a maguk történeteivel, ahol kapott egy csinos és fiatal tanárnőt.
Nagyon helyes gyerek és kutya jelenetekkel van tele az egész. Egyszerűen jó nézni és mosolyogni rajta és velük, ha nem is egy olyan pörgős kaland, amilyenekre moziba járunk. Igen, azért ezt dvd kompatibilisnek tartom, mozifilmnek kevéske.
Látványra is tévés. A helyszín szép, de zárt. Nincs egy olyan jelenet sem, aki kiugróan látványos lenne, a nagy tűz is elég semmilyen. Viszont van egy nagyon aranyos kutya benne. Főleg, amikor kiskutya, hát akkor valami leírhatatlanul aranyos.
Innen-onnan ismerős színész is akad benne. Levi Miller cuki Mick lett, Bryan Brown fiatalos nagyapa, megvan köztük a kémia is.
Nekem tetszett, még akkor is, ha érzem a hibáit, de vevő vagyok az ilyen kutyás történetekre.
Vörös kutya 2. - 5/4 tudom, hogy nagyon kiszámított és mesterkélt, de bírtam a szereplőket. Érzelmileg is OK.
