Kamaszos, szerelembe esős, betegséges.
Maddy alapvetően életvidám lány, csak éppen nagyon nem átlagos. Egy ritka immunbetegség elszenvedője, a szervezetének minden idegen baktérium, vírus halálos lehet. Még soha nem is ment ki a házból, online tanul. Sokat olvas, maketteket épít. Álmodik a kinti világról. Ám egy nap új család költözik melléjük, köztük a lánnyal egyidős Olly. A fiú kíváncsi lesz a bezárt szomszéd lányra, és miután az ablakon át megadja neki a számát, beszélgetni kezdenek. Nagyon egymásra kattannak, Maddy életében először szerelmes. Kockáztatni is hajlandó egy találkozásért, egy csókért. Amikor Maddy túlféltő anyja elbocsátja az engedékeny ápolónőjét, Maddy kénytelen szembenézni azzal, hogy így csak elvan, de nem él igazán. Mindent kész kockára tenni pár boldog napért Olly oldalán.
Ezt a filmet is kerülgettem már egy ideje. Igaz, nem annyi ideje, mint a szürkéket, azokat nagyon nem akarom megnézni, csak szidni szeretem őket. De elkalandoztam. Ez a film. Szeretem az adaptációkat, és ha teljesen őszinte vagyok, ez nem volt regénynek rossz. Ok, a végét nagyon elrontotta szerintem a szerző, de erről majd később. Most betettem, megnéztem, mert az új Nick Robinson (Kszi, Simon) tinifilm előtt le akartam tudni az előzőt.
Nekem nem tetszett ez a Minden, minden. Hoztam a regényből is némi ellenérzést magammal, és ugyanaz volt a bajom a filmmel is, mint a regénnyel. Ugorjunk is a probléma gyökeréhez? A happy end erőltetése. Yoon írt egy sztorit, aminek szép, katartikus tragédia lehetett volna a vége. A szívekbe téphetett volna, mégis felemelt volna kicsit, mint a Séta a múltba vagy az Éjjeli napfény az újabb filmek közül. (Spoiler - ez a megjegyzés a történet végére enged következtetni, ezért az új film címét fehérrel írtam. Egérrel kiemelve elolvashatod, ha nem bánod a lelőtt véget.) De nem! Yoon ragaszkodik a babarózsaszín happy end minden árnyalatához, és pár fejezettel több a könyv, mint kellene. Mert ennek ott kellett volna véget érnie, hogy Maddy meghal! (Szintén spoileres, fehérrel írt rész.)
De a bajok már korábban megkezdődtek. Ez a film túl cuki és vígjátékos ahhoz képest, mi a témája. Könyörgöm, egy mindentől beteg lány szerelmi sztorija! Jó, valahol pozitív üzenet, hogy ilyen körülmények között is milyen erős meg pozitív Maddy, de nem illik szerintem a vígjáték panel ehhez az egész témához. Dramedy lenne jó, ha lenne. De nem az. Csak komédia, amivel nem békültem még meg.
Ez az egész, nagyon komolyra vett első szerelem sok nekem. Miért kell a tini filmekben a szereplőknek annyira szerelmesnek lenni, mintha a tét valóban az örökké lenne? Úgy esnek szerelembe, és úgy vannak egymásra kattanva, mintha mindez örökké szólna. És ennek a szerelemnek se betegség, se távolság, se semmi nem szab gátat. Több realizmusra vágyom!
Ha valami jót is akarok mondani róla, a vizuális megoldásai mellett kötik ki. A regényben nagy szerepe volt egyéb kommunikációs csatornáknak, mivel Maddy be volt zárva. Chat, levelek, telefon, blog. A film helyenként nagyon ügyesen adta ezt vissza, nem csak képernyőre kiírt szövegekkel. Tetszett az űrhajós végigvitt figurája is.
Ismerős arc Nick Robinson volt benne, de nem ez a legjobb filmje – bár kezd beragadni ebbe a tini adaptáció szépfiú szerepkörbe. Reméljük, a Simon jobb lett.
Minden, minden - 5/2,5 van pár ötletes megoldása, de nem elég vicces vagy drámai, csak egy tini románc.
