Családos, zene iparos, botrányos.
A Lyon család azzal kénytelen szembenézni, ami minden család rémálma: a családfő súlyosan sérült, kómába hever, majd az ébredés után semmire sem emlékszik. Rájuk sem, a végre kiharcolt boldogságra. Felvesznek ugyan Lucious mellé egy ápolónőt, de túl későn veszik észre, hogy Claudia sokkal többet árt, mint segít. Mindeközben a DuBois család minden Lyon vesztét akarja. Andre gyógyszereit megbabrálják, és az őrület határára sodorják a férfit. Jamal végre újra szerelmes lesz, nem is sejtve, hogy az új nagy Ő egy DuBois, aki a vesztüket akarja. Hakeem pedig a kislányáért kell, hogy harcoljon velük. Cookie és Lucious egymásba kapaszkodva támadnak vissza a fiaikkal, majd a köreikbe engedett belső árulóval kell leszámolni, hogy a cégüket is megtarthassák.
Az Empire irtózatos nézőszámokat produkált az első két évada alatt, és még most is az egekben vannak a mutatói. Nem is kell meglepődni, hogy már van egy al-sorozata is (Star, de az messze nem ilyen jó) és be van rendelve az ötödik évad is. A reklámozása különben már nagyon beindult.
Az Empire a negyedik évadával is remek szórakozást nyújtott, ha már sok minden kevesebb is, mint ahogyan szerettem. Főleg két területen vannak fájó pontjaim:
1: a zene. Az első két évad, de még a harmadik is tömve volt ütős számokkal. A Lyon családból Jamal zenéje áll a legközelebb a szívemhez, és most ő zenél a legkevesebbet. Viszont rengeteg Tiana dal van, amik jól megkoreografált, de különben tucat popdalok egy jó hangú énekesnőtől. Most nincs benne olyan dal, amit visszahallgattam volna egy tucatszor. Amiért kár, korábban vadásztam az OST albumot is. Most nem.
2: a bulvár faktor. Amilyen szemét, mocskos húzásokat megengedtek maguknak korábban, ahhoz képest, mintha visszavettek volna. Így is van elég fordulat és meglepetés, csak mintha kezdene kifogyni az ötlettár.
Ahogy ezt leírtam, egy harmadik is eszembe jutott. Imádtam Cookie és Lucious csörtéit, a szópárbajaikat. Amióta páros lettek, ami különben jól áll nekik, ezek nincsenek.
De szerencsére, minden rosszabb dologra jut valami jó is.
1: iszonyat erős a casting. Nagyon eltalálták a főszereplőket, kezdve Terrence Howard és Taraji P. Henson alakításaival. Folyamatosan érkeznek a jobbnál jobb mellékszereplők is, némelyik hosszabb szereplésre, mint idén Rumer Willis vagy Forest Whitaker, de egy-egy felbukkanásra is feltűnnek nagy nevek, igaz, inkább a zene világából.
Ha már Rumer Willis – eddig nem is tudtam, hogy ilyen hangja van. Nagyon jó volt az alakítása is, és idén ő kapta a legjobb dalok nagyját is. Nekem nagy felfedezése az évadnak Rumer, remélem, szép karriert tud majd építeni magának.
2: luxus világ, minden színében, vagy még színesebben bemutatva. Itt nincs spórolás, olyan miliő van a sorozatban, amire az átlagember azt mondaná, hogy ezt csak álmodni lehet, mert az életben nem élünk meg ilyet.
3: család. Ha gyűlölik egymást, akkor is összetartanak. Nekem ez bejön.
Változik, de nem baj. Amíg szórakoztató, és még az. Jövök az 5. évadra is!
5/4 kevesebb a jó zene, de a történet még mindig szórakoztató és a karakterek alkotnak.
