Börtönt túlélős, fegyverkereskedős, családot mentős.
Jacob Harlon sikeres és boldog ember volt: kényelmes élete volt befektetési bankárként, otthon szerető feleség és helyes kisfiú várta. Egy vacsora azonban szörnyű véget ér: Jacob vezet hazafelé, egy pillanatra nem figyel, áthajt a piroson és karamboloznak. A hátsó ülésen ülő barátja meghal, a másik autó sofőrje komolyan megsérül. Hiába volt baleset, a bíró nem ismer kegyelmet, 7 év börtön vár a férfira. A felesége kész kitartani mellette. Jacob azonban már első este szembesül a benti viszonyokkal: a szomszéd ágyon fekvő srácot tömegesen erőszakolják meg. Nem akar a sorsára jutni, beleköt egy keményfiúba, amiért fel is figyel rá az egyik banda. Beveszik, megvédik, de cserébe neki is be kell mocskolnia magát. Egyre mélyebbre süllyed, és már csak az motiválja, hogy a családja biztonságba legyen, vele bármi is történjen.
Érdekes, ahogy gyakran párosan kapunk filmeket, amelyek hasonló témát dolgoznak fel. Coster-Waldau góréja nem is kicsit emlékeztet Vince Vaughn hasonló filmjére. És mivel a Trónok harca színészét bírom jobban, meglep engem is, hogy mégis a Vaughn film tűnik ütősebbnek a börtönös sorstörténetek közül.
Ennek oka főleg a cselekményben kereshető. Van egy alapmaszk, amelyben Jacob belekerül egy ördögi körbe, és csak süllyed. Az állomások, a testi átalakulás is, a börtönbeli viszonyok mind elfogadhatónak tűnnek. Talán még a hiteles se lenne nagyon elvetemült jelző. Nem egy körömrágóan izgalmas darab, de mindig történik annyi esemény, hogy azért a bealvástól se kelljen tartani.
Csak, van valami, ami nagyon nincs a helyén benne. A főszereplő karaktere, aki mellé kellene állnunk a történetben. Van egy jelenet, amelyben a felügyelőtiszt azon töpreng, hogy miért olyan Jacob, amilyen. Jó emberből lett söpredék, de miért? Én legalább annyira tanácstalan vagyok, mint az a tiszt.
Mert az eleje OK. Kell a védelem, hogy ne legyen a börtönbeli élete olyan, mint az emberkereskedelem eladott áldozatainak. Még azt is elfogadom, hogy bevállal érte olyanokat, mint a drog csempészése. De aztán jobban mélyül a kör, és azt már nem értem. Elviszi a gyilkossági balhét. Átalakul kitetovált bűnözővé – hatalmas a váltás a között, aki bement, és aki kijön a börtönből. És nem értem, miért!
Könnyű lenne ráfogni, hogy a családját védi. De ezzel mégis, hogyan? Nekem nem logikus, és nem értettem a főszereplőt, ami pluszban zavart.
Nem tetszett a film látványvilága sem. Nem lettek igazán brutálisak, még a nagy vérfolyós jelenet is olyan, hogy nem lehet komolyan venni. Szörphatású. De nem is lazán kezelt a film, komolyan vették, csak éppen nem mentek le naturálisba. Egyedül talán a tetoválásokba, az volt több is, mint amennyit elviselnék.
Most még a színészeket sincs kedvem dicsérgetni, pedig egyeseket még bírok is más szerepeik okán. Nikolaj Coster-Waldau a kettesszámú kedvenc Lannister karakterem a Trónok harcában, Jon Bernthal meg épp nézős nálam a Punisher sorozattal. De itt…
Nem rosszak, a film se annyira, de nekem nagyon nem tetszett.
A góré - 5/3 színészileg korrekt, látványra komor és durva, de a történet egyes hézagai zavarnak.
