Konfliktusos, útkeresős, epizodikus.
Claire az új munkahelyén kezd, most újságíróként próbálja ki magát. Társa, Phil egyből a mélyvízbe dobja. Egy özvegyet kell megfigyelnie, akinek köze lehetett a férje állítólagos öngyilkosságához. Valamiért kiemelten fontos egy óra a történetben, és Claire egyre rosszabbul érzi magát leskelődés közben. Wendy arra próbál rájönni, hogyan áll a fiúkkal. Kamaszlány, aki eddig a lányokhoz vonzódott, de fiúval még nem volt, de most feltűnik egy jelölt, aki lehetne barátnál több is. A középkorú lemezgyűjtő attól pörög be, hogy lehetősége nyílik egy klasszikus bakelit lemezen való megvételére. Ám rá kell jönnie, hogy egy átverés áldozata lett. És van egy testvérpár, akik húguk exét akarják megleckéztetni, aki a szakítást követően meztelen képeket posztolt a lányról.
A koncepciót legalább felfogtam. New York, és négy ember, akik a maguk kis harcát vívják egy nap. Valahogy minden történetben van szerelmi szál, de soha nem arra megy ki a végjáték, hanem a kirakós rakosgatására az önképről. Ez így talán zavaros, de nem véletlenül. A film is az.
Tudom, hogy divat az ilyen mozaik történet. Amiben több szálon egy-egy kisebb történet bontakozik ki, aztán a végére kapunk minimális utalást arra is, hogy a szereplők hogyan kapcsolódnak egymáshoz, ha most éppen nincs is hatásuk egymás kis epizódjára. A romantikus komédiák zsánere lett ez a forma, be is ugrik a zsáner klasszikusa, az Igazából szerelem. Ez a film legalább arra tesz kísérletet, hogy ne buta romantikus komédia legyen.
De akkor mi lett?
Leginkább romantikus dramedy, amiben a dráma a hangsúlyosabb fél.
Ez így elméletben szép és jó, de most lássuk, hol van a zsákbamacska elásva!
Magukban a történetekben. Annyira unalmas és száraz az egész, hogy arra szavakat is nehezen találok. A koncepció miatt eleve nehéz volt összehozni, miért ugrálunk ide- és oda, ahhoz is sok idő kell, hogy egyáltalán megértsük, melyik epizódnak mi a témája.
Annyira, de annyira nem bírom a nyavalygást! És itt van belőle bőven. A lemezgyűjtő a fél történetében azon sopánkodik, hogy van egy menő inge, amit felvett, de hordhatja? Jól áll neki? Mindenkit erről kérdezget, panaszkodik, nekem teljesen az agyamra ment.
De nem tetszett az se, hogy sok szál olyan lezáratlan. Most akkor mi van Wendy és River között? Barátok lesznek, vagy idővel járnak? Wendy most akar bi vagy sem? Abszolút úgy éreztem, hogy most próbálja eldönteni, de maga se tudja jobban, mint a film elején.
Külsőségeiben is egy nagy semmi a film. Középosztály, átlag mindennapok. Még csak képeslap New York helyszínek sincsenek, hogy legalább a városképpel lekössem magam.
Karakterközpontú dráma, de nem szerettem meg a karaktereket. Bizonytalan kisemberek, akik küszködnek egy állásban, a szerelemben, magukkal. Elviselném, ha bármire ráébresztenének. De nem teszik. Csak szenvelegnek.
Leginkább ismételni tudom magam. Elméletben értem, mi akart ez lenni, és miről szól, de a végeredmény annyira unalmas…
Nekem nem jött be, de aki kínozni akarja magát, vagy szereti a művészfilmeket, hajrá!
Négyszemközt - 5/1 elsőre nem is értettem, nem szól semmiről, és annyira untam az egészet, hogy fájt is.
