Terroristás, gyászolós, tárgyalótermi, bosszúállós.
Katja életét a családja jelentette. Még egyetemistaként ismerte meg a török származású Nurit, akinek a felesége lett, és akivel egy helyes kisfiú szülei lettek. Anya és a családi vállalkozás könyvelője lett belőle – míg egy bomba meg nem ölte a férjét és a fiát. A rendőrség a férje életében kutakodik, miközben Katja állítja, hogy nácik voltak a 
bombagyártók és robbantók. Személyleírást ad a környékbeli gyanús személyekről, de a rendőrség tehetetlenségétől már az öngyilkosságig sodródik. Amikor mégis előkerül a neonáci robbantó házaspár, a tárgyalás és az igazságszolgáltatás reményébe kapaszkodik. De itt is azzal kell szembesülnie, hogy őket támadják, nem a felelősöket keresik. Eljut arra a pontra, hogy maga akar igazságot osztani.
Azét valahol döbbenetes, hogy egy faj vagyunk, mégis mennyire képes az emberiség egymásnak ugrani. Nincs még egy faj, amely úgy gyilkolná az egyedeit, mint ahogy az emberek teszik. És nem is olyan okokból, amelyeket ésszerűnek lehetne nevezni. Azon vérre menő vitákat folytatunk, hogy az eutanázia elkövethető-e, de más vallásúakat lazán fel lehet robbantani? Úgy tűnik, a mi világunkban ez a realitás.
A Sötétben nem is egy szórakoztató film lett. Én sokkal inkább elgondolkoztató, szemfelnyitó drámának nevezném. Nem erőlteti ránk, hogy a faji megkülönböztetésen gondolkozzunk, de akkor is benne van a téma, és aki fogékony rá, igenis gondolkodni fog rajta.
Ahogy az is kemény benne, ahogy az igazságszolgáltatás működik. Ti mit gondoltok arról az elvről, hogy inkább 10 bűnös legyen szabadon, mint egy ártatlan is börtönben? Órákig lehetne ezen vitázni, és a film kapcsán azt tudom mondani, abba gondoljatok bele, mit érezhet az a túlélő, aki mindenét elvesztette és a bűnös szabadon elsétálhat? Nem is csoda, hogy Katja is eljut arra a pontra, hogy ezt nem bírja tovább elviselni.
Ami újabb vitatéma lehet a film kapcsán. A bosszú. Bele kellene törődnie, hogy a fiának és férjének nem szolgáltatnak igazságot? Vagy ezt kellett tennie? De gyönyörűen benne van az is a történetben, hogy aki bosszúra adja a fejét, két sírt kell, hogy ásson. Az egyiket magának. Katja pontosan ezt teszi, és meg lehet őt érteni. Sajnálni is lehet, mert utal a film arra is, hogy még más utat is kereshetne, de a fentiekből (az áldozathibáztatás, az előítéltek) következik, hogy azt az utat választotta, amelyiket.
A film helyszínei, színei pontosan aláhúzzák a mondanivalót. Hiteles, ami bármelyik nagyvárosban játszódhatott volna.
Diana Kruger hosszú ideje először forgatott az anyanyelvén, és bár szinkronnal néztem a filmet (bocs, de németül nem vagyok hajlandó filmet nézni, az angollal jobban boldogulok), így is átjött az átélésben az a plusz, amit a nyelv is generál. Roppant nehéz Katja alakját látva felidézni, amikor még Kruger volt Szép Heléna a Trójában. Színészi eszköztárban, hatásban is sokkal erősebb lett. A húzónév egyértelműen ő volt, és el is viszi a hátán a filmet.
A díjeső és jelölések sem maradtak el a film kapcsán. Van egy Globe díja, és Németország az Oscarra ezt a filmet nevezte, ha a szűkített listára nem is sikerült felkerülnie.
Jó kedve senkinek nem lesz tőle, de érdemes gondolkozni a kapcsán. Ha csak annyiba belegondolunk, hogy mind emberek vagyunk, nem lenne jobb hely a Földünk?
Sötétben - 5/4 dráma, erős színészi jelenléttel és aktuális témával. Komor, de egyszer érdemes megnézni.
