Családos, élet értelmés, üzletelős.
Dane Jensen az egyik várományosa egy jól menő fejvadász cég irodavezető posztjára. Agyondolgozza magát, imádja a pörgést, és minden trükk a kisujjában van. De megfizeti ennek az árát: keveset van a családjával, a neje már meg is jegyezte neki, hogy alig töltenek időt együtt. Dane addig akar nagyon hajtani, amíg Lynn és ő versengenek a kinevezésért. De az élet közbeszól: nagyobb fia, Ryan súlyosan megbetegszik. Kiderül, rákos. Megkezdik a kezelést, és a kisfiú nagyon szenved. Dane igyekszik a fia mellett lenni, miközben az irodai versenyben sem akar lemaradni. De lassan rá kell döbbennie, mindennek megvan az ára, és mi az, amit még hajlandó megfizetni. Talán ideje más embernek lennie?
Tudom, már unalmas vagyok ezzel a rosszul sikerült címek mániámmal, de néha kinyílik a bicska a zsebembe. Ha/Ver, Erőszakik szintű vészhelyzet nincs ezzel a címmel, de egy közepes gond simán van. Az egy dolog, hogy az angol eredetit nem kapjuk vissza, de amivel helyettesítették, fájdalmas ötlet. Hajazni akar a Lányom nélkül soha címére, aminek semmi köze ehhez a filmhez, csak azon cím ismertségét akarták ellopni ennek.
Pedig, a film sokkal inkább emlékeztet a Tom Cruise klasszikus Jerry Maguire hangulatára, cselekményére, mint bármi másra, amin most törném a fejem. De nem Jerry Maguire koppintás, működik, és szépen megáll a maga lábán.
Alapvetően két részből áll össze a film. Az egyik egy családi dráma, melyben a halálosan beteg kisfiú életéért küzdenek. Drámai jelenetek sora van benne, mely közül nem egy kifejezetten papír zsebkendő bevonását követeli. Itt lassabban haladnak az események, drámaiak, érzékenyek. A másik fele meg egy fejvadász csoportvezető mindennapjaiba enged betekintést, ami tele van pörgéssel és trükkökkel. Mert a fejvadász nem az emberekért dolgozik, hanem a bevételt hajtja. Vannak is mocskos trükkök, amelyek láttán az ember kétszer meggondolja, hogy nem lenne-e jobb magának állást keresnie. Irodán belüli ármányok, a munkaerő-piaci játszmák, van itt sok jóféle történet.
Dane karaktere pedig összeköti a két színtért, és remek látni, ahogy a kettő hatással van a férfira, és változni kezd az egyik helyzet miatt a másikban is. Magánemberként Dane szimpatikus, jó apa, akinek az a legnagyobb bűne, hogy elfoglalt. Fejvadászként azonban mocskos alak, nagyon durva, ahogy a film egyik legszimpatikusabb karakterével, Louval bánik nagyon sokáig. És ez a szakma, így kellett tennie! Meg is lesz az ára, amikor a fia miatt a szívére is kezd hallgatni, nem csak a zsebére.
Színészileg nagyon korrektül össze van rakva. Gerald Butler inkább akciószínészként él a fejemben, most is éppen a 300 OST albuma dübörög mellettem, de ilyenkor látni, hogy tudna ő sokkal érettebb karaktereket is hozni. Ha kell játszani, is tud. Alfred Molina egy szerepében nem volt olyan szerethető, mint ebben. Lou az a karakter, akit mindenki szeretne a barátjának nevezni, és Molina életre is kelti. Willem Dafoe rutinosan hozza a figuráját – én meg jót mosolyogtam, hogy a régebbi Pókember két ellenfele is itt van ebben a filmben.
Még az üzenete is szerethetően van tálalva, ahogy azért mindenkit utolér a karmája.
Nekem tetszett, szívre és agyra is van hatása, korrekt film volt.
Fiam nélkül soha - 5/4 érzelmes, de nem nyálas. Érdekes, drámai, de valahogy felemelő is. Butler jó benne.
