Kutyás, továbblépős, családi, mentőakciós.
Sebastien már 12 éves, de nem sokat változott. Még mindig jobban szeret a hegyekben kalandozni a kutyájával, mint iskolába járni. A létszám nőtt csak, Belle három kölykével kiegészült a csapat. De az élete változni fog, ha tetszik, ha nem. Apja és Angelina összeházasodnak, és a jövőjüket Kanadában képzelik, és vinnék a fiút is. Sebastien még lázad a gondolat ellen is, amikor egy még nagyobb katasztrófa utoléri: beállít hozzájuk egy Joseph nevű sírásó, aki állítja, Belle az ő kutyája, és vissza akarja kapni a kölykökkel együtt. A törvény nem segít, eladni sem akarja a kutyát. A kétségbeesett gyerek a szökés mellett dönt, de Joseph a nyomára akad. Mentőakciót kell szervezni, mielőtt a férfi kárt tenni a kutyákba!
Érdemes válaszvonalat húzni az első film, és a két folytatása között. Egyrészt, az elsőnek egy regény volt az alapja. Abban komolyabb tartalom is volt, mint egy gyerek – kutya barátság és kis kalandok családmentés közben. Minőségileg jobb, mint a két folytatás, amiből kivették a komolyabb részeket, és még inkább családi filmet csináltak belőlük.
Már a második rész után is éreztem, hogy ez nem tetszik annyira. Egyszer meg lehet nézni, de nem érinti meg a néző szívét. Ugyanez áll a harmadik részre is. Részleteiben benne van minden összetevő, amit az ember egy családi filmben látni akar, de valahogy mégse áll össze úgy, hogy akár többször is legyen kedvem megnézni.
A cselekmény családi filmes, és van is benne több fordulat, kitöltik a játékidőt. De az mutatja, hogy valami mégse stimmel, hogy nem köt le eléggé. Ahogy néztem, azt vettem észre, hogy nekiállok mellette pakolni, iratrendezni. Talán, mert zajlanak ugyan az események a filmbe, de már nem érzek benne se igazi drámát, se feszültséget. Sok történés csak időhúzás, hogy lényeges cselekményt ne kelljen mutatni.
Tudom, hogy nagyon a logikát se kellene keresnem benne, de volt egy vonala a történetnek, ami nagyon irritált végig. Ok, hogy Belle 4 év után most kapott kölyköket. Ok, hogy előkerül Belle anyja is. De hol vannak az apakutyák? Hogyan lettek fajtatiszta kölykei, ha a környéken ő az egyetlen hasonló kutya? Igen, tudom, hogy a cselekmény szempontjából ez nem fontos, de az agyamat nagyon húzta. Honnan lettek a semmiből kölykök?
Aztán, ami még irritált. Sebastien apja már a feltűnésekor se volt egy szépség, de legalább volt benne valami karizma. Erre a részre elveszi a filmek jó nőjét, és most olyan külsőt kapott hozzá, hogy amikor megláttam, nem hittem a szememnek. Minden karizmának annyi, ez egyszerűen förtelmes! A lenyalt haja, az ocsmány bajsza – jaj! Rettenetesen öregíti is, meg hogy néz ki ez? Teljesen rosszul voltam tőle. Visszasírom az első részből a dokit meg a náci tisztet…
Tulajdonképpen három dolgot tudtam értékelni a filmen:
- a pozitív értékeit. A gyerek és a kutya barátságát, ahogy az öreg Cesar védelmezi a családját. Vagy, ahogy a polgármester barátságból harcostársukká szegődik.
- a kutyákat. Aranyosak.
- a helyszínt. A francia hegyvidék gyönyörű.
Bánni nem bánom, hogy megnéztem, de azt sajnálom, hogy nincs jobb története.
Belle és Sebastien 3. - 5/3 átlagos, de kutyákkal cuki családi filmnek elmegy, de már nincs benne az a plusz.