Minden napra egy film

A Pentagon titkai

2018. szeptember 29. - BBerni86

Történelmi, újságírós, etikai kérdéses.

Az Egyesült Államok már kezdi belátni, hogy el fogják veszteni a vietnámi háborút. A katonai elemző Daniel Ellsberg kezébe akad egy dokumentum, melybe évekkel korábban elemezték az elnöknek, hogy ez a háború megnyerhetetlen, de mégis folytatni kell – leginkább azért, mert egy elnök sem akart az lenni, aki elveszti a háborút. Ellsberg képtelen ezzel a tudattal élni, kiszivárogtatja a jelentés részeit. Washington azonnal zár, és a_pentagon_titkai.jpgmegtiltja, hogy bárki is közölje a jelentést – hazafias okokra hivatkozva. Ben Bradlee nagyon meg akarja szerezni az anyagot, és nagyon ki akarja nyomtatni. De ehhez a Post tulaját, Katharine Graham engedélyét is meg kell szereznie. Hiszen pontosan tudják, amint megjelenik az anyag, a bíróságon találják majd magukat.

Nem véletlen, hogy ezt a filmet is csak tologattam a listámon, hogy majd megnézem. Ráér még. Pedig az Oscar jelölteket szívesen veszem előre, és ennek a filmnek két nagy jelölése is volt: a legjobb filmnek, és Streep is legjobb színésznőként a listán volt. (Igaz, lassan már az lesz csoda, ha Streep nincs jelölve egy évben.) Egyiket sem nyerte meg – és miután láttam a filmet, nagyon egyet is tudok ezzel érteni.

Egyrészt, rég láttam filmet, ami ennyire untatott. Pedig Spielberg film, és a két főszereplő Meryl Streep és Tom Hanks. De magyarként mennyiben érdekel engem ez a téma? Engem semennyire. Ha újságírós, és jó filmet akarok nézni, akkor inkább beteszem DVD-n az Éjjeli férget vagy a Spotlight-ot. E filmen két állapot között ingadoztam: teljesen hidegen hagyott vagy halálra untam magam.

Ami köszönhető annak, hogy nem egy mozgalmas filmről beszélünk. Tulajdonképpen az egész egy nagy elméleti vita arról, hogy meg szabad-e jelentetni azt a jelentést, vagy sem. Nem kell nyomozni, és bíróságra is csak a végén mennek, amiből szinte semmit nem látunk, így még csak a tárgyalótermi részek sem dobják fel.

Pedig, az alaptéma még érdekes is lehetne. Mit szabad lehozni a lapoknak, hol hazaárulás már a tények közlése? Ha középiskolába lenne vitaklub, vagy akár egyetemen, ez pont olyan téma lenne, amit ott remekül meg lehetne vitatni. A filmben is van ilyesmi, de annyira szárazan, hogy szabályosan beleuntam.

Még akkor is, ha megtaláltam a történet mondanivalóját a ma világának. Abban a korban, amikor ennyire megosztó egy Edward Snowden eset, akit egyesek hazaárulóként agyonlőnének, mások hősként ünnepelnének, ugyanezt a kérdést tesszük fel vele újra magunknak. Mit lehet megjelentetni, mi közérdekű? Szabad-e leplezni az állam disznóságait, különféle okokból?

A film mindezt nagyon amerikai szemmel adja elő, így a saját életteremre nem tudtam átvinni a cselekményt és a történetet. Most, hogy írok róla, most merült fel bennem, hogy érdekes lenne belelátni a mi politikai vezetőink kártyalapjaiba is. Nálunk ilyen botrány még nem volt.

A külcsín korhű.

A színészek is jók, erős a casting is.

És mégse tetszett: se a téma nem fogott meg, se a film. Untam!

 

A Pentagon titkai - 5/2 jó színészek, történelmileg érdekes téma, de annyira untam, hogy szinte fájt is.

https://www.youtube.com/watch?v=B6gr78USvxw

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapmozi.blog.hu/api/trackback/id/tr8014269997

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.