Szerelmes, hercegnő mentős, kalandos, mese.
Ruszlán színész, aki arról álmodik, hogy egy napon lovag lehet belőle. Jó barátja, a darabjai írója azonban rendszeresen lehűti az álmait: lovagok csak lovagok fiaiból lesznek. Ruszlán apja színász volt, a fia is az marad. Ludmilla hercegnő kalandokra vágyik, a saját életét akarja élni, nem a baba szerepet egy lovag mellett, akit az apja ráerőltet. Amikor a lány kiszökik a palotából, a két fiatal egymásba botlik, és némi életveszélyt követve egy
kalandos estét töltenek el együtt. Hajnalra szerelmesek, de még az első csók előtt a lányt egy gonosz varázsló ragadja el. Apja annak ígéri a kezét, aki hazahozza. Ruszlán természetesen azonnal a lány után indul a varázslat földjére, szembeszállva sárkányokkal és rivális kérőkkel, akár.
Láthatjátok, most valahogy nem volt kedvem sötét filmet nézni, inkább mesét választottam a kínálatból. Színes, kedves, könnyed – azt hiszem, Venomnak várnia kell minimum egy hetet. De nem baj, nekem most ehhez volt kedvem.
És hamar le is szögezem, én jót szórakoztam rajta és jókat mosolyogtam, annak ellenére, hogy most elég kritikus leszek ezzel a mesével. Talán úgy tudnám nagyon röviden összefoglalni a benyomásaim, hogy a mesét szerettem annak ellenére, hogy bőven van hibája.
A legszembetűnőbb a grafikája. Egy kis európai mesétől természetesen nem várom a Pixar szintet, és ez nem is volt bántóan rossz. Csak éppen milliószor jobbakat is lehet már látni. Szerencsére kellően színes és figyelemfelkeltő, hogy a gyengébb figurákat és kevésbé jól megragadott embereket ellensúlyozza. Kicsit olyanok, mint a kamu Barbiek. Tudjátok: amelyek töredékébe kerültek az original Barbie babáknak, még hasonlítottak is kellő távolságból, csak éppen azoknak bénább formái voltak.
Bár orosz mese, nagyon kevés nemzeti jelleget engedtek be a mesébe. Minimálisan az egy-egy épületén, vagy Mila ruháján volt egy-egy utalás, de ennyi. Ezzel is lehettek volna bátrabbak és kreatívabbak.
A cselekmény jól illik a modern mesék közé – annyi újítással, hogy Mila sem az a megmentésre váró, életképtelen lányka, aki nem áll meg a saját lábán. Kifejezetten viccesnek találtam, ahogy a gonosz varázsló agyára ment, és szökésen dolgozott, amíg Ruszlán odaért érte a kastélyba. Kalandokkal teli, varázslós mese, amely pörgeti a cselekményt a végéig.
A mai gyerekeket talán nem zavarja a következő, de nekem azért irritáló volt a cselekmény kapcsán: az eleje egy az egyben el van lopva az Aladdin Disney meséből! Tudjátok, amikor Aladdin kinyújtja a kezét Jázmin felé, hogy bízik-e benne. Itt a teljes jelenet! És az estéjük is kísértetiesen hasonlít arra, amit a sivatagban láttunk, anno. De ahogy mondtam, ez inkább az én korosztályomnak lesz zavaró, akik a Disney mesén voltunk gyerekek, a maiaknak a Disney mese nincs úgy a fejében, szerintem.
A humora is kedves, bájos, de a gyerekeket célozza elsősorban. Azért nem a legkisebbeket, de majdnem. Egy-egy jelenete azonban mosolygós nagyobb fejjel, nekem pl. bejött a Macska Kék Duna-keringő alatti ténykedése.
Pozitív az üzenete, a humora is, a cselekmény is aranyos. Vannak hibái, de ezzel együtt is szerintem ez egy szerethető mese.
Az elrabolt hercegnő - 5/3,5 kedves kis mese, de a megszokott paneleknél többet nem nyújt, közepes grafikával.
