Magánnyomozós, flörtölős.
Sam Swift élete gyorsan és katasztrofálisan dőlt össze: a tévében vetített sikersorozatát elkaszálták, a vőlegényét rajtakapta egy barátnőjével, és a bulizásba menekült színésznő botrányt botrányra halmozott. A rehabról kijön, de senki nem akar munkát adni neki. Egy kis sorozatba férne bele, de ehhez magánnyomozót kell játszania. Az ügynöke szeretné, ha élőben is látná, hogy megy ez a szakma. Volt barátjánál zsarolja ki, hogy Sam kísérgethesse pár napig. Eddie eleinte nagyon nem akar a színésznővel dolgozni, de Sam megállja a helyét, és az ügyfeleknek is tetszik a jelenléte. Így amikor a sorozat mégsem készül el, Sam állást kap Eddie mellett, mint magánnyomozó. A közös ügyek alatt pedig a két ember között egyre romantikusabb szálak is szövődni kezdenek.
Össze akarjam nektek foglalni nagyon röviden? 3 szóval le tudom jellemezni az egészet: tökéletes Castle pótlék. Ha csúnya akarok lenni, akkor ennyivel be is fejezem, és úgy érzem, mindent el is meséltem a sorozatról.
De azért kicsit ki is fejtem, hátha valaki még nem látott Castle részeket.
Ez egy csajos krimi. Amiben nem is a krimi a hangsúlyos, hanem a hangulat és a románc a szereplők között. Az a kis szórakoztató guilty pleasure, ami krimivel színesíti magát. De csak alapszinten. Nincsenek csavaros ügyek, nagy ellenfelek, minden ügy egyszerű és olyan jellegtelen, hogy hiába volt csak 13 rész az évad, meg kell erőltetnem magam, hogy legalább 2 ügy eszembe jusson. Ebben nem a nyomozás a lényeg.
Hanem az Eddie és Sam közötti dinamika. Ami megegyezik azzal, ami Kate és Castle között volt, csak itt sokkal gyorsabban haladnak a szereplők. Kate és Castle évadokig kerülgették egymást még az első csókig is, Sam és Eddie 13 rész alatt eljutnak a szexuális kapcsolatig, amiből próbálják kitalálni, mennyire barátság és szex van közöttük, vagy ez már szerelem? Rendszeresen a részek hangsúlyos elemei, ahogy ugratják egymást és flörtölnek. (Nem véletlenül mondom, hogy guilty pleasure a sorozat. A románc veri a krimit.)
A nyomozások is olyanok, hogy a részek ne drámaiak, ne súlyosak legyenek, hanem popcorn szórakoztatóak. Vicces helyzeteket és párbeszédeket erőltetnek bele mindenbe, amit hangulattól függ, mennyire bírtam díjazni. Ha komolyabban leültem elé, akkor bizony zavart, hogy mennyire bele vannak ezek erőszakolva a részekbe. Pl. Berto nyilvánvalóan vonzódik Sam asszisztenséhez, és minden részben el kellett sütni, hogy a lány tesz egy kétértelmű megjegyzést, amitől a srác reménykedik, aztán mégse lesz belőle semmi, mert csak félreértés volt. De csak háttér csendtörőnek elment.
Látványra is olyan, mint a Castle volt. Színes, szórakoztató. Ha regény lenne, azt mondanám, ponyva. Amit erősít Hollywood közelsége is.
A karakter és flört központúság miatt fontosak a színészek is, elsősorban a két főszereplő. És megint a Castle minta érvényesül. Rachel Bilson hozza ugyanazt a karaktert, amit a Hart of Dixie doktornőjeként, csak most színésznőt játszik. Eddie Cibrian meg a komolyabb nyomozó a hebrencsebb lány mellett. Mindketten középkorúak, de jól néznek még ki.
Szóval, ez a Castle pótlék. Mondtam már, hogy a Castle készítőinek az új munkája?
Take two - 5/3 szórakoztató, de jellegtelen és kriminek gyenge, a humora is közepes, csak feelgood.
