Romantikus, flörtölős, családot összefogós, arisztokratás.
Kárpátia felett régens uralkodik, Charles herceg. A császár rokona, aki beházasodott a királyi családba. Érdekházasság volt, amiből egy fia született, Nicholas. A fiú most 16 múlt, 18 évesen az apja átadja neki az örökölt trónt, és a fiú nem csak névben lehet király. De sokan már most szeretnék, ha a fiú uralkodna az apja helyett. Charles mindenütt lázadókat is keres, és a fiát is igyekszik rövid pórázon tartani. Mikor Londonba jönnek 
az angol király koronázására, Charles szeretne egyet mulatni. A csinos táncosnőt, Elsie-t szemeli ki magának. A lány nem ugrik az ágyába, de valahogy mégis a palotában ragad, és másfél nap alatt elkezdi megjavítani a herceg életét: szerelembe esnek, és összebékíti a fiával is.
Marilyn Monroe neve fogalom. Még az is körül tudja írni az alakját, ismeri a nevét, aki soha, semmiben sem látta. Én is jobban ismerem a Smash róla szóló részeiből, mint a tényleges életét és szerepeit. Eddig két filmjét láttam, az egyik természetesen a Van, aki forrón szereti.
Most egy harmadikat is megnéztem, ez lenne az a film. Amiben érdekelt Laurence Olivier, akit a valaha élt egyik legnagyobb színésznek tartanak. Tőle több filmet is láttam, bár bevallom, nem a kedvenc színészeim listájára tett színész.
Ennek a filmnek az elkészültéről jó kis anekdoták vannak, ezért is kerítettem rá sort. Már legendás, hogy Monroe és Olivier mennyire nem jöttek ki egymással. Az angol színészóriás kiakadt az amerikai viselkedésén, többek között. Tett is róla nem éppen angol úriemberhez méltó kijelentést… tény, hogy megvoltak a színésznőnek a botrányai a forgatás alatt.
De milyen lett maga a film?
Leginkább a lassú és kiszámított jut róla eszembe, aminek csak az egyik fele dicséret. A film hosszához képest nagyon kevés a tényleges cselekmény, és tele van a film üresjáratokkal. Vontatott, és a mai filmnézési szokásokkal nem egyszer unalmassá válik. Amikor az ember nézi a szép embereket a szép szalonokban, és azon töpreng, miért nem történik már valami? Számomra a legrosszabb a koronázási jelenet volt, amikor azt láttuk, hogy Monroe átszellemülten lesi a mennyezetet és az üvegablakokat. Ha ma forgatnak ilyet, simán ráfogjuk, hogy művészkedős.
A szerkesztettsége viszont jó értelemben lett kiszámolt. Nagyon szépen megvan a párhuzam a film első és második fele között, ahogy teljesen megfordulnak a karakterek szerepei. Az elején a nő a gyerekes, a férfi a komoly. A végére megfordulnak. Az első felében a férfi szervezett szerenádot az ajtajuk elé, a végére a nő már odaállítja a vonósnégyest. Sorolhatnám végig: minden lényeges résznek megvan a film eleji és végi változata. Ez tetszett.
Amit viszont nagyon utáltam: a magyar szinkron! Nincs nagyobb halálom, amikor az angol neveket nekiállnak magyarosítani. Ezért emésztettem meg Follett Katedrálisát nehezen, mert pl. Jack az én könyvemben Jancsi. Ma is rémálmaimba jön elő. Itt meg Nicholas lett Miklós… bár ez még mindig nem fájt annyira, mint Hamupipőke Károly hercege, de ez is sokk.
Korabeli szintet nézve nagyon erős a stáblista, és tényleg izgalmas fűszer, hogy a két főszereplő között mennyire más a játszott és igazi érzelem.
Egyszer meg lehetett nézni, de annyi elég is volt belőle nekem.
A herceg és a táncosnő - 5/2,5 jók a párhuzamai, a mondanivalója, de valahogy mégse tetszett. A szerelmi szál miatt?
