Űrutazásos, felkészülős, családos.
A hidegháború egyik színtere az űrverseny volt. A szovjetek álltak nyerésre: az első embert ők küldték fel, és mire az amerikaiak valami újdonságot akartak, a szovjetek már végrehajtották. Így messzebb tekintettek: embert akartak küldeni a Holdra. A toborzás egyik kiszemelt asztronautája Neil Armstrong mérnök volt, aki elsőre nemet mond. A kislánya súlyos beteg, most inkább rá koncentrálna. Ám a kicsi halála után mégis igent mond a Gemini projektre, melynek sikere után következhetne az Apollo program. Armstrong és társai szívvel-lélekkel a Holdra szálláson dolgoznak, túltéve magukat minden veszteségen, mert elég egy kis hiba, és életek vesznek oda. A családnak is áldozatokat kell hozni, folyamatosan. De minden megtérülni látszik, amikor a világon először egy kis lépés hatalmas lesz az emberiségnek.
Damien Chazelle azon rendezők egyike, akik filmenként mennybe mennek. Imádtam a Whiplash című dobos drámát, a Kaliforniai álom szerintem annál gyengébb, de színes és könnyed és élvezetes, és most itt van Neil Armstrong története. A rendező megint kicsit mást csinált, mint legutóbb.
És milyen lett? Arra készültem még hétvégén, hogy áradozni fogok. Nagyon akartam, hogy jó legyen ez a film, várós volt nálam. Ebből szerintem érzitek is, hogy nem voltam oda érte. Most többre értékelem a The first című sorozatot, amiről a napokba meséltem nektek.
Mi volt a bajom? Hogy időnként zseniális volt és nagyon sok minden jó benne, de közben súlyos gondjaim is voltak. Vegyük a történetvezetést! Nagyon utáltam, ahogy egyik jelenetről a másikra hónapokat, vagy akár éveket ugrunk. Néha a kisebb Armstrong fiún mértem fel, mennyit mentünk előre, mert ő nőtt a jelenetek között. Zavart is, hogy a nagyobbik meg mintha megragadt volna egy életkorban.
Nem tetszett, ahogy Armstrong karakterét drámaivá akarták tenni. Ahogy évek múlva is a meghalt kislányát gyászolja, és szenved, a két élő fiával meg nem is foglalkozik. Azért durvának találom, hogy a halott lány karkötőjét felviszi a Holdra, a fiaitól meg el se akart köszönni, noha nagy esélye volt, hogy többet nem látja őket. Pedig a kisebbik az után született, hogy Karen meghalt. Vagyis, simán lehetett volna a fájdalom ellenszere, de ebben a filmben az anya volt az, aki szerette és nevelte a fiúkat.
Ha már mrs. Armstrong. Megszerezték Claire Foy, a leendő tetovált lányt személyesen, írtak is neki szerepet és drámai jeleneteket. De elmondani nem tudom, mennyire nem tudott érdekelni, hogy neki milyen nehéz, amikor inkább néztem volna a NASA mérnökök munkáját. Nekem inkább dráma volt az Apollo 1 robbanása, mint az, hogy Neil sokat dolgozik és megszállott.
De a panaszlista vége. Inkább azzal zárok, amik tetszettek. Elsőnek Ryan Gosling. Érzékeny, embert faragott a szerepből, nekem tetszett, hogy nem egy tipikus hős lett.
Másodszor, a látványvilág. Lenyűgöző képek vannak a filmben. Érdemes moziban nézni.
Harmadszor, iszonyat erős a casting. Corey Stoll, Jason Clarke és Kyle Chandler is remek.
Negyedszer, zseniális a zenekezelés. A csendekkel, a vonósokkal is nagyot alkottak.
Nekem túl hosszú volt, de tény, hogy vannak jóságok is benne. Azért egyszer érdemes látni.
Az első ember - 5/3 egyes részei zseniálisak – a zenekezelés, Gosling, néhol a látvány. De hosszú és sok.
