Utazós, kalandos, kosztümös, családi.
Lord Glenarvan nagy estélyt tart, amire egy francia tudós és két gyermek igyekszik bejutni, de az őrök elküldik őket. Nem hiszik el, hogy valóban ők a Grant gyerekek. Amikor sikerül belógniuk, a lord meghallgatja őket, de nem hiszi el a történetük. Egy hajója, melynek Grant kapitány volt a vezetője, eltűnt. Jutalmat kínált a nyomokért, és most mindenki a pénzét akarja. Azt hiszi, a francia is, aki egy levelet lelt egy palackban, amit egy cápa gyomrában talált. Mary Grant azonban meggyőzi a lord fiát, aki rábeszéli az apját, hogy adjon egy esélyt a tudósnak, és 
keressék meg a kapitányt. Így a csapat Dél-Amerikába, Peru hegyei közé merészkedik, majd Ausztrália felé haladnak tovább a nyomokat követve. Miközben megbirkóznak földrengéssel, árvízzel, csalókkal, egyre közelibb a cél.
Egyszer volt, hol nem volt, amikor a Disney még a Star Wars és a Marvel univerzumépítés előtt családi filmekben utazott. Sok eljutott hozzánk is, a vasárnapi tévézés állandó programja volt az egy-egy felbukkanó Disney film. Samy, a kelekótya fóka, vagy a Csónakosok gyerekkorom szép emlékei a mai napig.
És néha olyan darabokra bukkanok, mint ez az 1962-ben bemutatott Verne adaptáció. A Disney családi filmmé faragta a regényt, és saját korában szép sikereket értek el vele. Mai szemmel annyira nem nyerő, de a Disney nosztalgia velem megnézette és még el is szórakoztatott úgy, hogy láttam a hiányosságokat is. Bajba is vagyok azzal, hogy azt emeljem ki, ami tetszett, vagy inkább kritikázgassak.
A film legnagyobb gyengesége mai szemmel a látványvilága. Abban a korban, amikor a CGI új világokat kelt életre, az már szinte nevetséges, ahogy ebben a filmben kinéznek az effektek. Simán látni, hogy gyakran kivetített képek előtt mozognak a színészek, például az árvíz előli futáskor. A sziklaomlásos jeleneten is nagyon látszik a stúdió és a műség. De a hangulat megvan, ezt akkor nagyon tudta a Disney.
Ami nekem még nagyon fura volt, azok a dalos betétek. Azon nem lepődik meg senki, hogy egy Disney mesében énekelnek. Még az élőszereplős, új Disney mesékben is ott vannak a dalok. De amikor az Andokban, hegymászás közben fakadnak dalra, és még egy gitár is előkerül, azért furán néztem a képernyőre. Ok, a Disney részéről érthető volt, ha már leszerződtették Chevalier-t az egyik főszerepre, meg is énekeltetik. Kicsit elkapott ettől is a nosztalgia – a Gigi és a Macskarisztokraták is emlékezetes nekem, ha nem is csak Chevalier énekhangja miatt.
A történet viszont kalandos, nagyon családi, és rutinosan faragtak a regényből egy délutáni szórakozást. Sokat húztak, kerekítettek, és mesésebbé tették a történetet. Ami elsőre szemet szúrt, az időkezelés. Az eredeti regényekben Grant kapitány megmentése évekig tartó kutatás és kalandok eredménye, itt meg mintha pár nap telne csak el. Tettek bele vicces karaktereket, és folyamatosan jelen volt a humor is a kalandok mellett.
Az üzenete is az, amire a Disney épült. A szeretet és a szerelem a legnagyobb értékek, és a család, a barátok miatt érdemes élni és küzdeni értük.
Talán egy mai gyereknek már nem tetszene, de vannak értékei, 60 év után is.
Grant kapitány gyermekei - 5/3,5 kalandos, szórakoztató, de nagyon látszik a kora. Nekem furák voltak a dalos betétek is.
