Boltot nyitós, kisvárosi ármányos, kapcsolatépítős.
Florence háborús özvegy, aki a férje emlékét is őrizve egy kis szigeten készül könyvesboltot nyitni. Megvette az Öreg házat, megrendelte a könyveket, még egy kis segítőt is talált a sziget gyermekei közül. A környék gazdag remetéje, Edmund egyetlen öröme a könyvek, így még ő is felveszi az asszonnyal a kapcsolatot, és lassan barátokká lesznek. Ám nem mindenki támogatja Florence törekvéseit: a környék nagyasszonya, Violet Gamart kitalálta, hogy művészeti központot nyit, és amikor Florence nem volt hajlandó átadni az épületet, bosszút esküszik. Minden eszközzel a nő ellen van, aki egyre több csatát veszít a vagyon és kapcsolatok ellenében.
Előzetesen azt vártam, hogy valami olyasmit látok majd, mint a Csokoládé, csak itt édességek helyett olvasnivalók forgatják fel a környék életét. Nagyon távolról találok is hasonlóságokat, de igazából a Könyvesbolt egy keserédesebb, komorabb film.
A cselekmény kifejezetten kényelmes, mesélős. Egy mai sikerfilmhez képest nincs benne sok minden, nincsen látványa, de ezt a karakterek felépítése, a világteremtés ellensúlyozza. Azért nem sűrűn találni olyan filmet, amelyben a Lolita árusítása okoz közbotrányt… érdekes is volt nézni, hogy ez az eldugott hely hogyan reagál a modern irodalomra. A Nabokov a legmerészebb könyvük, de tetszett, ahogy Edmund rákattan Bradbury történeteire. Talán kicsit azt is remélem, hogy a filmnézők kíváncsiak lesznek ezekre a könyvekre is. Azért a Lolita nem ez a kategória – bevallom, ez volt az egyetlen olyan egyetemi kötelező, aminek az elolvasását ellógtam. Én nem voltam hajlandó pedofil történetet olvasni, ha nem is történik nemi aktus, csak cicáznak benne. Az is több mint, amit bevesz a gyomrom.
De vissza a filmhez! Amiben egy tipikus, nagyon angol hangulat uralkodik. Talán azért is tetszik nekem jobban a Csokoládé, ott kitörnek az indulatok, szenvedély van. Itt mindent olyan jeges mosollyal az arcukon, nagyon angolosan intéznek!
Nagyon durva intrikák vannak benne. Ahogy Violet következetesen tönkreteszi Florence-t, azzal simán felkerülhetne egy filmes gonosztevők Top 10-be. A film képes arra, hogy sokáig altasson, mennyire rossz a helyzet. Érzékeljük, hogy valami gond lesz, gyűlnek a sötét felhők, de engem azért így is meglepett, amikor Violet a háttérből lecsapott és nagyon durván, minden téren Florence tönkretevője lett.
Ami a film fájdalmas üzenete is számomra. A jó szándék, a jó emberek nem boldogulnak. Mert a maguk érdekeit néző, önző és érthetetlen emberek tönkretesznek mindent. Ha felvennéd velük a harcot, te fogsz rosszul járni. A barátok elárulnak, az álmok megtörnek. Még valami, amiért jobban szeretem a Csokoládét. Ott a nő változást tud hozni. Florence ugyanerre nem képes, ő elbukik.
És ezt nem volt jó megnézni. Florence és Violet ellentéte a film legdinamikusabb ellenpárja, és nagyon könnyű Florence mellé állni lélekben. Aki kedves, érzékeny, míg Violet egy kavarós jégszobor. Emily Mortimer és Patricia Clarkson is jól hozza a karakterét – nem is csodálom ezek után, hogy Clarkson lehetett az Éles tárgyak pszicho anyuja.
Érdemes megnézni, de lélekmelengetés helyett álomzúzásra kell készülni.
Könyvesbolt a tengerparton - 5/3,5 érzékeny színészi játék. Csendes, de lekötő a cselekmény, de a vége eléggé drámai.
