Családi, nyomozós, digitális, eltűnt személyes.
A Kim család sokáig tökéletesen működött: David és Pamela imádták a kislányuk, akit az anyja tanított zongorázni. Együtt győzték le az asszonyt megtámadó rákot. De amikor a betegség visszatér, Pam ereje már elfogyott, és apa – lánya magukra maradnak. David igyekszik jól nevelni a lányát, de egyik est Margot nem érkezik haza. Keresni kezdi, és rá kell döbbennie, mennyire nem ismeri már a lányt. Aki abbahagyta a zongorázást, aki 
nincs a barátaival a túrán, amire el sem kéredzkedett. Eltűnt. Az esethez Rosemary Vick nyomozót rendelik ki, aki hamar szimpatikus lesz az aggódó apának. David a nyomozás része lehet, és a lánya online élete segítségével egyre jobban megismeri a lányt, de egyre jobban meg is rémül, mi történhetett vele. Nem is sejti, mennyi titkot őriznek, akikben bízott eddig.
Tetszik vagy sem, nekem különben nincs vele bajom, egyre inkább online az életünk. Nem is kell meglepődni, hogy a filmek is használni fogják mindezt. Már évek óta várom, mikor indul egy olyan divathullám a filmekben az online és virtuális valóságokról, mint amilyen az Éhezők viadala után a posztapokaliptikus YA iránti kereslet lett.
De úgy tűnik, lesz egy másik út is. Láttam már horrort, amit végig egy chat felületen át mutattak, egy képernyőt, amin közbe bekapcsolt egy-egy web kamera is. Ott egy bosszúálló szellem fizetett meg az élete tönkretevőinek. De a Keresés az első olyan komolyan vehető felnőtt film, amiben abszolút a web kameráké és a laptop képernyőjéé a főszerep.
Már az első jelenetek megfogtak – megvan, amikor a Fel elején látunk egy montázst, hogy lett a kis öreg boldog házasból özvegy? Itt valami nagyon hasonlót kapunk, csak az online tevékenységeken lekövetve. Szívet tud tépni így is, és modern is. Tartottam tőle, hogy ez a monitort mutatós forma hogyan fog nekem tetszeni, de meglepően érdekes lett a végeredmény, ahogy az említett nyitány is mutatja.
De ehhez kellett az is, hogy jó krimi az alapja. Az apa keresi az eltűnt lányát, közben mindenféle titokra rájön, és saját magát is át kell értékelnie. Érdekes a nyomozás, még egész jó trükk is van benne arra, hogyan lehet valaki jelszavait feltörni. És ijesztő abba is belegondolni, hogy mennyi mindent elárul rólunk a számítógépünk.
Nem jó ebbe belegondolni, de a filmből az jött le, hogy elveszik az igazi kommunikáció, még a hozzánk legközelebb állók is kizáródnak az igazi életünkből. Mert könnyebb a névtelenségbe merülten a neten idegenekkel kapcsolatot építeni, mint a saját vérünkkel. De ezek más kapcsolatok, tele veszéllyel. Az anonimitással oly könnyű visszaélni…
A film csavarja is jó – jár a piros pont, ha valakinek a főszereplőnél előbb leesik, ki áll az események mögött. Ha már az kiderült, az indítékot ki lehet találni, de az ötlet jó.
A filmhez sokat tesz hozzá John Cho, David Kim szerepében. Itt hiteles volt, elhittem neki az aggódó apát. Korábban két sorozatban láttam a színészt, és finoman fogalmazva, nem tett rám jó benyomást. Itt sokkal jobb a helyzet. Debra Messing alakításait jobban szeretem – Vick nyomozó is eltalált lett szerintem. Jó volt a kettejük közti kommunikáció is, noha a képernyős felület miatt ezt nem lehetett könnyű visszaadni.
Nekem tetszett, aki valami újdonságot tartalmazó krimit szeretne, ezt kipróbálhatja!
Keresés - 5/4 érdekes a formátuma, de szerencsére a krimi is jó, és John Cho is hiteles benne.
