Kémkedős, terroristát elfogós, beépülés.
Khalil feltörekvőben levő terrorista, aki egyre több akciót visz sikerre Európában. Az öccse felszed egy európai lányt, átmossák az agyát, majd robbantásra használják fel. Az izraeli elhárítás, elsősorban Kurtz, nagyon el akarja kapni. Visszahozza visszavonult ügynökét, Gadit, és a tökéletes csalit is megtalálja Charlie, a színésznő személyében. Gadi feladata lesz a lány kiképzése, majd elhelyezik a terrorista szervezet látószögében. A helyzetet bonyolítja, hogy a férfi és a nő között gyengéd szálak szövődtek. Charlie beépül a szervezetbe, és egyre 
közelebb kerül Khalil személyéhez. Egy angol akcióra készülnek, amit a csapat így képes lehet kivédeni, de Kurtz nagyobb lehetőséget lát meg a lányban: Khalil szerelmét elnyerve az egész terrorista szervezetet le lehetne leplezni – de mit szól ehhez Gadi?
A kémfilmekkel és regényekkel nagyon próbálok barátkozni, egyelőre több-kevesebb sikert értem el. Erőlködöm, de a klasszikus formájában nem az én világom. Amennyire szeretem a Kingsman filmeket, majdnem minden mással annyira szenvedek.
Legújabb tévés sorozatos, kémes minisorozat is egy irodalmi klasszikus szerző tollából származik. John la Carre alkotta meg, regényként Kettős szerepben címmel jelent meg nálunk. Ahogy a legtöbb Carre regény, és a belőlük készült filmek, sorozatok, ez is kettős érzéseket hagyott bennem: egyrészt, pontosan értem, miért jó és miért etalonja a zsánernek. De egész egyszerűen nekem nem tetszik.
Miért nem? Talán, mert nagyon nem szeretem, hogy itt mennyire összemosódnak a határok. A pokoli gonoszak ellen akkor lehet harcolni, ha a jók se vetnek meg semmilyen eszközt. Gyilkolják a gyilkosokat, tűzre tűzzel válaszolnak. De akkor mikor lesz vége a kegyetlenségnek? Mikor lesz győzelem? Csak egy hurok jön létre, amiben megtorlás követ megtorlást. És egy ponton túl honnan tudod, ki a jó és ki a rossz?
Ebben a sorozatban is azt láttam, hogy megváltoznak az emberek ettől, ha úgy tetszik, megromlanak. Charlie, igaz nekem már színésznőként sem volt túl szimpatikus, de aztán egyre csak romlott a helyzet. Amikor a végére nem húzná meg a ravaszt, hagyná élni és elmenni Khalilt, még talán szeretni is kezdi valamennyire, pláne összezavarodtam. Ez megoldás? Nem. A gyilkosság az lesz? Nem. Békét kötni lehet? Nem.
Szóval, ez nekem nem fekszik és sajnálom benne a szereplőket.
Ha azonban azt nézem, hogy mennyire mutatják meg a beépülést, a kémkedést, az egésznek a miliőjét, jár a piros pont. Hitelesnek hat, és nagyon odafigyeltek a korszak ábrázolására is. Az a retró hangulat, ami a környezetből, ruhákból, frizurából jön, hibátlan.
A casting is alapos, egészen sztárszereposztás jött össze. Michael Shannon nagyon felkapott lett, már szinte várom, mikor dobják meg egy mellékszereplő Oscarral. Alexander Skarsgard igazi sikert még moziban nem aratott, a Tarzan nem robbantott kasszát, de tévében voltak nagyobb dobásai, és sokak ismerik már az arcát. Florence Pugh pedig remek úton van a sztárrá válás felé. Nem egy sztáralkat, de valami van benne, amit itt is meg tud mutatni.
Nem egy kifejezetten szórakoztató sorozat, de a kémes zsánert remekül hozza. Elgondolkoztató, okosan felépített, jó szereposztással. Csak nem az én sorozatom.
The little drummer girl – 5/4 kémfilmnek remek, a korhangulat is benne van, erős a szereposztása. De nem a zsánerem.
