Betegséges, összebarátkozós, élni akarós.
Dr. Reinhard a munkájának élő sebész. A fia, Lenny viszont hatalmas naplopó. Az apjának már kezd elege lenni belőle, és talál egy módszert, hogy kicsit rányissa a fia szemét a körötte levő világra. Az egyik betege, David súlyos szívbetegséggel született. Most már 15 múlt, de teljesen elvesztette az életkedvét. A doktor a fia 
apanázsáért cserébe elvárja, hogy Lenny foglalkozzon a fiúval. Csináljon vele bakancslistát, segítsen megvalósítani az álmait, érje el, hogy újra akarjon élni. Lenny próbálkozik, de ahogy szembesül azzal, mennyire rosszul van David, visszakozna. Az apja nem engedi neki, és a két fiatalember egyre jobb hatással lesz egymásra. David elkezdi élvezni az életét, míg Lenny felelősséget tanul.
Az Életrevalók olyan siker volt, hogy elkerülhetetlen, hogy időnként ne bukkanjon fel egy olyan film, ami annak a francia filmnek a receptjét használja, csak kicsit más fűszerezéssel. A legutóbbi szakácsok a németek voltak, és egy korrekt iparos munkát adtak ki a kezükből.
Az alaptörténet eleve olyan, hogy szíven üsse az embert. Adott egy minden tekintetben jóra való kölyök, akinek nagyon rossz lapokat osztott az élet. Tulajdonképpen az egész élete egy elnyújtott haldoklás, fájdalmas kezelésekkel és műtétekkel feldobva. Pedig nem ezt érdemelné, de nem lehet mit tenni, ha ilyen rossz szívvel született. Ki ne sajnálná, ki ne tudna együtt érezni vele?
Szívem szerint a kevésbé emberbarát felem most felszólalna. Megéri, ezt az életet fenntartani? Tulajdonképpen állandó szenvedésre van ítéltetve a fiú, abba a kis időbe, ami megadatott neki. Nem lett volna jobb még csecsemőként hagyni, hogy a természet végezze a dolgát? Ok, nyilván nem kívánom vissza a Taigetosz hegyét meg hasonlók, de hol van az a határ, ami felett még élet az élet? Nem kellene egy minimum?
De mivel a film, ahogy az Életrevalók is, az életet ünnepli, ilyesmi meg se fordul benne, csak a fejemben. Itt minden arra lesz kihegyezve, hogy megéri küzdeni, szenvedni, mert a jó percek bőven ellensúlyozzák a rosszakat. És David annyi pluszt tud adni a környezetének, hogy senkiben fel sem merül, hogy nem éri meg szenvedni vele és érte.
Bele akarnak mászni a könnycsatornáimba, de olyan erőszakosan, hogy nálam az ellenkező hatást érik el. Nem véletlen, hogy a meghatónak nyomott pillanatok alatt merültek fel bennem azok a gondolatok, hogy miért nincs joga az embernek dönteni a saját haláláról. Ha már csak szenvedés a lét, ha minden fáj, miért nem lehet engedni, hogy vége legyen? De ismételem magam, a filmben abszolút semmi ilyesmi nincs. Pont az ellentéte – csak belőle ez ilyeneket hozott felszínre.
Abszolút komédia lett, egy-egy megható jelenettel kibővítve. És néha tényleg működik, amikor át lehet érezni David szenvedését, vagy, ahogy Lenny elkezd jobb, törődőbb ember lenni. Klisékből, de szépen épül a folyamat, hogy lesznek ők ketten barátok, és többek.
Ismert színész egy van, a lassan legismertebb német színész, Fák jú tanár úr, vagyis Elyas M’Barek. Korrektül hozza, amit szokott. Nem egy nagy színész, de megvannak már a rutinjai, amivel szerethetővé teszi a lényegében egyforma szerepeit. Mint most is.
Egyszer simán nézhető, vannak jó pillanatai, csak egy kicsi lélek még hiányzik.
Az a hülye szív - 5/3 az alaptörténet megható akar lenni, néha sikerül is neki a mutatvány. De olyan tipikus…
